A fertőzés megelőzésében is nagyon hatékony a Pfizer és a Moderna vakcinája
Több mint 36 ezer beoltott amerikai egészségügyi dolgozó közül csak elenyésző számban voltak azok, akik az oltás után fertőződtek meg a koronavírussal.
A Kaliforniai Egyetem kutatói több mint 36 ezer egészségügyi dolgozón vizsgálták a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinák hatását a fertőzésekre. Az eredményeket New England Journal of Medicine akadémiai folyóiratban tették közzé, amit a Qubit szemlézett.
Az egyetem San Diegó-i és Los Angeles-i egészségügyi központjában december 16-án kezdték meg az egészségügyi dolgozók oltását. A San Diegó-i központban már december 2-án kötelezővé tették a tünetmentes dolgozók heti PCR-tesztelését, a Los Angeles-i intézményben pedig december 26-án kezdődött meg ez a tesztelési program, amelyben viszont önkéntesen lehetett részt venni.
December 16. és idén február között összesen 36 659 egészségügyi dolgozó kapta meg legalább a vakcina első adagját, 28 184-en pedig már a másodikat is.
A kutatás során kiderült, hogy
a beoltottak közül csupán 379 embernél mutatták ki a vírust legalább egy nappal az oltás után. Többségük (71%) az első oltás utáni két héten belül fertőződött meg.
Azok közül, akiket mát kétszer is beoltottak, csupán 37 ember kapta el a vírust, közülük 22-en a második adag utáni 7 napon belül. Nyolcan a második alkalom után 8-14 nappal fertőződtek meg, heten pedig a teljes beoltottság után több mint két héttel produkáltak pozitív PCR-tesztet.
A teljes vizsgált mintában az oltás utáni pozitív teszt abszolút előfordulási valószínűsége 1,19 százalék volt a San Diegó-i központban és csak 0,97 százalék a Los Angeles-i intézményben.
A Kaliforniai Egyetem kutatói több mint 36 ezer egészségügyi dolgozón vizsgálták a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinák hatását a fertőzésekre. Az eredményeket New England Journal of Medicine akadémiai folyóiratban tették közzé, amit a Qubit szemlézett.
Az egyetem San Diegó-i és Los Angeles-i egészségügyi központjában december 16-án kezdték meg az egészségügyi dolgozók oltását. A San Diegó-i központban már december 2-án kötelezővé tették a tünetmentes dolgozók heti PCR-tesztelését, a Los Angeles-i intézményben pedig december 26-án kezdődött meg ez a tesztelési program, amelyben viszont önkéntesen lehetett részt venni.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Új injekció fordíthatja vissza a porckopást: néhány hét alatt látványos javulást produkált a kísérletekben
Amerikai kutatók egy új, injekciós terápiát fejlesztenek, amely a szervezet saját sejtjeit mozgósítja a porckopás ellen. A sikeres állatkísérletek után az emberi klinikai vizsgálatok akár 18 hónapon belül megkezdődhetnek.
Állatkísérletekben hetek alatt visszafordították a porckopást egyetlen, lassú hatóanyag-leadású injekcióval, amely a szervezet saját sejtjeit ösztönzi a károsodott ízület helyreállítására.
A Coloradoi Egyetem kutatócsoportja szerint ez a megközelítés betöltheti a „műtét vagy semmi” közti űrt, és ha a most következő vizsgálatok is sikeresek, akár 18 hónapon belül eljuthatnak az első emberi próbákig.
A terápia lényege egyetlen, az ízületbe adott injekció, amely lassan és célzottan adja le a hatóanyagot.
A kutatók két irányon dolgoznak: egy gyógyszer-szállító rendszeren, amely ráveszi a porc- és csontsejteket a javításra, valamint egy szintén injekciózható, de a helyszínen megkötő „implantátumon”, amely sejteket toboroz a porchiányok betömésére.
Állatmodellekben néhány hét alatt látványos szerkezeti és funkcionális javulást értek el.
Az első állatkísérletes szakasz már lezárult, a csapat most a második, a biztonságosságot és toxikológiát vizsgáló fázisra készül, amely már az emberi tesztek előszobája.
„Két év alatt sikerült eljutnunk egy holdraszállás-szerű ötlettől a terápiák kifejlesztésén át odáig, hogy bebizonyítsuk: állatoknál visszafordítják az oszteoartritiszt” – mondta Stephanie Bryant, a Coloradoi Egyetem vegyész- és biomérnök professzora. Hozzátette, a céljuk nem csupán a fájdalom csökkentése és a romlás megállítása.
A cél, hogy ne csak a fájdalmat kezeljék, hanem véget vessenek ennek a betegségnek. A jelenlegi gyakorlatban ugyanis a porckopásban szenvedő betegeknek kevés lehetőségük van.
„Jelenleg sok beteg számára vagy egy hatalmas, drága műtét az opció, vagy a semmi. A kettő között nincs sok lehetőség”.
Fontos azonban, hogy a most bemutatott eredmények egyelőre állatkísérletekből származnak, és független szakmai lektoráláson még nem estek át. A humán klinikai vizsgálatok megkezdésének tervezett 18 hónapos időtávja is attól függ, hogy a következő biztonsági tesztek milyen eredménnyel zárulnak.
A Stanford Egyetem kutatói nemrég egy, az öregedéssel összefüggő fehérje gátlásával értek el porc-regenerációt állatokban, míg a testsúlycsökkentő hatásáról ismert semaglutid hatóanyag (az Ozempic és a Wegovy összetevője) szintén ígéretesnek bizonyult a porc egészségének megőrzésében.
Állatkísérletekben hetek alatt visszafordították a porckopást egyetlen, lassú hatóanyag-leadású injekcióval, amely a szervezet saját sejtjeit ösztönzi a károsodott ízület helyreállítására.
A Coloradoi Egyetem kutatócsoportja szerint ez a megközelítés betöltheti a „műtét vagy semmi” közti űrt, és ha a most következő vizsgálatok is sikeresek, akár 18 hónapon belül eljuthatnak az első emberi próbákig.
A terápia lényege egyetlen, az ízületbe adott injekció, amely lassan és célzottan adja le a hatóanyagot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A világűr halálosan csendes, mégis van egy mód, hogy meghalljuk a fekete lyukat
A hang nem terjed a vákuumban, de a NASA kutatói a fekete lyukak körüli nyomáshullámokat képesek lefordítani. Az eljárással a kozmikus jelek a hallható frekvenciatartományba kerülnek át.
A világűr vákuumában a hang nem terjed, így ha valaki űrruha nélkül sodródna a csillagok között, teljes csendben érné a vég.
Ennek oka, hogy a hanghullámok terjedéséhez közegre van szükség, ahol a részecskék lökdösve adják át egymásnak a rezgési energiát, az űrben azonban az anyag ehhez túlságosan ritka.
Mégis van mód arra, hogy „meghalljuk” akár egy fekete lyukat is.
A megoldás nem a hanghullámok közvetlen észlelésében, hanem más kozmikus jelek lefordításában rejlik.
A csillagászok az univerzumból érkező jelek többségét az elektromágneses spektrum különböző tartományaiban (például rádióhullámként vagy röntgensugárzásként), plazmahullámként, vagy a téridő szövetének fodrozódásaiként, gravitációs hullámként érzékelik. Ezeket az adatokat a kutatók képesek a hallható tartományba átültetni. A folyamatot adatszonifikációnak nevezik.
A gyakorlatban ez többféleképpen történhet. A NASA egyes projektjeiben csillagászati képek adatait alakítják hanggá, ahol a fénypontokból hangjegyek lesznek.
Más esetekben a hullámadatokat képezik le hallható frekvenciákra. Ilyenek például a szupernagy tömegű fekete lyukak körüli forró gázban terjedő nyomáshullámok, vagy a Föld mágneses mezejének erővonalai mentén futó plazmahullámok.
A Naprendszer égitestjei is egyedi „hangképeket” adnak. A Nap felszínén fortyogó, Texas államnál is nagyobb konvekciós cellák zaja a becslések szerint fülsiketítő, 100 decibeles bömbölésként hallatszana, ha a hang terjedhetne az űrben.
A Szaturnusz és a Jupiter gyűrűrendszerükkel és holdjaikkal olyan jeleket bocsátanak ki, amelyek lefordítva idegen kultúrák kísérteties zenéjére emlékeztetnek.
Az első ilyen jellegű észlelést Karl Guthe Jansky csillagász végezte 1933-ban, amikor egy forgatható rádiótávcsővel azonosította a Tejútrendszer központjából érkező, állandó sziszegő rádiózajt.
Az adatok hanggá alakítása nemcsak szórakoztató, de tudományosan is hasznos.
A kutatók számára ez egy újfajta módszer az adatok megtapasztalására, ami segíthet olyan finom részletek vagy mintázatok felfedezésében, amelyek a vizuális ábrázolásokon esetleg rejtve maradnának.
A világűr vákuumában a hang nem terjed, így ha valaki űrruha nélkül sodródna a csillagok között, teljes csendben érné a vég.
Ennek oka, hogy a hanghullámok terjedéséhez közegre van szükség, ahol a részecskék lökdösve adják át egymásnak a rezgési energiát, az űrben azonban az anyag ehhez túlságosan ritka.
Mégis van mód arra, hogy „meghalljuk” akár egy fekete lyukat is.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rekordmelegek a tengerek, komoly az esélye egy szuper El Niño-nak – A kutatók szerint év végére várható a jelenség
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal kiadta legfrissebb előrejelzését. Legutóbb a 2015/2016-os szezonban volt tapasztalható a jelenség, amely most a világ egyes régióiban súlyos aszályt, máshol heves viharokat okozhat.
Rekordközeli, 20,97 Celsius-fokos átlaghőmérsékletet mértek a világ tengerein márciusban, miközben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) már 25 százalék esélyt ad arra, hogy az év végére egy különösen erős jelenség alakuljon ki.
Ezt a köznyelvben szuper El Niñónak nevezik, bár a meteorológusok hivatalosan a „nagyon erős” kategóriát használják, ha a Csendes-óceán középső és keleti részén a víz felszíni hőmérséklete legalább 2 Celsius-fokkal meghaladja az átlagot – írta az Időkép.
A NOAA 50 százalékra teszi egy erős, és 25 százalékra egy nagyon erős, azaz a köznyelvben szupernek nevezett El Niño valószínűségét.
Emily Becker, a Miami Egyetem professzora a tavaszi előrejelzések bizonytalanságára hívta fel a figyelmet, mivel a modellek ilyenkor még hajlamosak túlzó jóslatokra: „kora ősszel fogjuk biztosan tudni, hogy lesz-e szuper El Niño”. A professzor szerint „a tavaszi előrejelzéseknél a számítógépes modellek hajlamosak jóval erősebb felszíni hőmérsékletet jósolni a trópusi Csendes-óceánon, mint ami végül bekövetkezik”.
Az esetlegesen közelgő jelenség komoly gazdasági károkkal is járhat, és a globális felmelegedés folyamatát is gyorsíthatja.
Legutóbb a 2015/2016-os szezonban volt példa nagyon erős El Niñóra, ami összefüggésbe hozható volt a Csendes-óceán északi részének rekorderős hurrikánszezonjával, Puerto Rico vízhiányával és Etiópia aszályával is.
A mostani helyzetet a Copernicus Klímaváltozási Szolgálatának adatai is alátámasztják. Carlo Buontempo, a szolgálat igazgatója szerint a márciusi adatok kijózanító képet festenek.
A szakember szerint „a globális hőmérséklet 1,48 fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet, az arktiszi tengeri jég kiterjedése rekordalacsony volt, a tengerfelszín hőmérséklete pedig ismét a történelmi csúcsok közelébe emelkedett”.
További előjel, hogy a Csendes-óceán felszín alatti vizeinek hőmérséklete már most elérte az átlagosnál 6 Celsius-fokkal magasabb szintet.
A jelenség egyik konkrét hatása, hogy befolyásolja az atlanti hurrikánszezont. A Colorado Állami Egyetem tudósai az átlagosnál gyengébb szezont jósoltak, mivel az El Niño fokozza a szélnyírást az Atlanti-óceán felett, ami visszafogja a viharok intenzitását.
Magyarországra és Közép-Európára az El Niño közvetlen hatása gyengébb, de statisztikailag enyhébb, csapadékosabb telet hozhat, és növelheti a szélsőséges időjárási események, például a súlyos aszályok és a nagyobb áradások kockázatát.
Rekordközeli, 20,97 Celsius-fokos átlaghőmérsékletet mértek a világ tengerein márciusban, miközben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) már 25 százalék esélyt ad arra, hogy az év végére egy különösen erős jelenség alakuljon ki.
Ezt a köznyelvben szuper El Niñónak nevezik, bár a meteorológusok hivatalosan a „nagyon erős” kategóriát használják, ha a Csendes-óceán középső és keleti részén a víz felszíni hőmérséklete legalább 2 Celsius-fokkal meghaladja az átlagot – írta az Időkép.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Magyar kutatók vizsgáltak egy egyiptomi múmiát, meglepő dologra bukkantak
A Semmelweis Egyetem legmodernebb CT-jével vizsgálták a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum egyiptomi leleteit. Egy korábban madárnak hitt leletről kiderült, hogy valójában egy emberi lábfej.
Kórházi csúcstechnológiával, roncsolás nélkül vizsgálják Budapesten az ókori egyiptomi múmiákat: a felvételek egy korábban madárnak hitt leletről kimutatták, hogy valójában egy felnőtt ember lába, egy másik leleten pedig csontritkulás jelei látszanak.
A Semmelweis Egyetem legújabb, fotonszámlálós CT-jével készítettek részletes felvételeket több, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött egyiptomi maradvány belső szerkezetéről. A vizsgálatról a ScienceAlert számolt be a Semmelweis Egyetem közleménye alapján.
A korszerű berendezés a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjához tartozó múzeum leleteit világította át, lehetővé téve, hogy a kutatók a pólyák megbontása nélkül jussanak új adatokhoz.
„A vizsgálatok célja, hogy a lehető legpontosabb képet kapjuk a maradványok belső szerkezetéről, esetleges rendellenességeiről és az alkalmazott konzerválási technikákról” – mondta Dudás Ibolyka, az egyetem klinikai főorvosa és radiológusa.
Bár a múzeum leleteit korábban is vizsgálták, a mostani technológia teljesen új lehetőségeket nyit meg. Scheffer Krisztina, a gyűjtemény kurátora szerint „a mostani felvételek minden eddiginél részletesebb képet nyújtanak, és várhatóan új, tudományosan megalapozott eredményeket hoznak az évtizedek óta őrzött maradványokról.”
Az első eredmények máris igazolták a várakozásokat. Egyik legérdekesebb lelet egy bepólyált köteg volt, melynek tartalmát eddig csak találgatták.
A CT-felvételek azonban egyértelművé tették, hogy a csomag egy felnőtt ember lábfejét tartalmazza.
Egy másik, mumifikált lábról készült felvétel arra utal, hogy az egykori tulajdonosa csontritkulásban szenvedett.
A múzeum a vizsgált maradványokhoz az 1965-ös alapítása idején jutott hozzá. Hat leletet vetettek alá radiokarbonos kormeghatározásnak, de csak három esetben kaptak megbízható eredményt. Ezek közül a legrégebbi maradvány Krisztus előtt 401 és 259 között élt emberé volt.
„Az eddigi eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a modern képalkotó technológia új távlatokat nyit a múmiakutatásban” – mondta Scheffer Krisztina.
A kutatók a további elemzésektől azt várják, hogy még többet elárulnak majd az egyének életéről és a testüket megőrző eljárásokról. A kurátor szerint a módszer „képes olyan információkat feltárni több ezer éves leletekben, amelyek anélkül válnak láthatóvá, hogy kárt tennénk bennük.”
Kórházi csúcstechnológiával, roncsolás nélkül vizsgálják Budapesten az ókori egyiptomi múmiákat: a felvételek egy korábban madárnak hitt leletről kimutatták, hogy valójában egy felnőtt ember lába, egy másik leleten pedig csontritkulás jelei látszanak.
A Semmelweis Egyetem legújabb, fotonszámlálós CT-jével készítettek részletes felvételeket több, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött egyiptomi maradvány belső szerkezetéről. A vizsgálatról a ScienceAlert számolt be a Semmelweis Egyetem közleménye alapján.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
