Nem oké, ha belehalunk a kórházban egy kartörésbe

János infúziót kapott a karjába, amin keresztül megfertőzte egy húsevő baktérium, két hónapra rá meghalt. Péter rutinműtétre érkezett a kórházba, ma egy háló tartja össze a hasát.

Évente több százan halnak meg Magyarországon, mert fertőzést kapnak a kórházi kezelésükkor.

Kevés a fertőtlenítő, nincs elég mosdó, de az sem használ, hogy a fertőzött beteg szivacsát az ételes hűtőben tárolják. A TASZ kampányt indított a kórházi fertőzések megelőzésért, mi pedig bemutatunk párat azok közül a panaszok közül, amelyekkel a betegek megkeresték őket.

János 68 évesen, tavaly került életében először hosszabb időre kórházba, mert az orvosa limfóma miatt kemoterápiára utalta. A kezelésre havonta kellett járnia, és egy alkalom során 12 napra kellett befeküdnie egy budapesti kórházba. A felesége, Ildikó szerint jó gyógyulási esélyei voltak, a kezelés közben azonban egy húsevő baktérium támadta meg a szervezetét, néhány hónapra rá pedig meghalt (Ildikó és férje nevét a nő kérésére megváltoztattuk).

Pedig az elején még semmi gond nem volt, Ildikó szerint a férje egy kifejezetten kulturált kórházi részlegre került. “Tiszta volt, ellátott, nincs piszok, kosz, minden eszköz ott volt” – mesélte. A harmadik kezelés alkalmával, tavaly áprilisban azonban a férje hirtelen belázasodott, ezért nem engedték haza.

Pár nap múlva pedig közölték, hogy János MRSA-fertőzést kapott.

Ildikó első hallásra nem is igazán értette miről van szó. Az orvos közölte vele, hogy egy kórházi fertőzésről van szó, amit valószínűleg a branüljén keresztül kapott el. Az az infúziós tű, amelyet a kórházi betegek kapnak a kezükre, hogy az ápolók könnyebben be tudják kötni az infúziójukat. János jobb karján, a tű helyén körömnagyságú fekete seb alakult ki, ami be volt gyulladva, a karja pedig bedagadt.

Ildikó csak azután fogta fel, hogy egyfajta húsevő baktériumról van szó, miután otthon alaposan utánanézett a betegségnek az interneten.

– mondta. A fertőzés ugyanis végződhet akár amputációval vagy halállal is.

Évente hétszázan halnak bele

A kórházi fertőzések mindig is jelen voltak a magyar egészségügyben, tavaly azonban sokan felfigyeltek a jelenségre, miután az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport kijelentette, hogy

2014-ben többen haltak meg Magyarországon kórházban elkapott fertőzésben, mint autóbalesetben.

A kórházi fertőzések alatt azokat a fertőzéseket kell érteni, amelyek kórházi környezetben könnyebben kifejlődnek, és számos közülük multirezisztens, azaz ellenáll az antibiotikumos kezeléseknek. Ilyen például az E. coli baktérium, amely krónikus hasmenést okoz, vagy a húsevő baktériumként elhíresült MRSA. “A legtöbb ellen nem sok mindent lehet tenni, csak annyit, hogy nyomják a széles spektrumú antibiotikumot és imádkoznak” – mondta az Abcúgnak Asbóth Márton, a TASZ betegjogi programjának vezetője.

Azt, hogy évente mennyien betegednek meg és halnak meg kórházi fertőzésekben, nehéz megmondani, elsősorban azért, mert az erről szóló ÁNTSZ-jelentések az átlagember számára zavarosak és nehezen érthetőek. A 444 tavaly orvosok segítségével nyálazta át a hivatal 2015-ös fertőzésekről szóló jelentését, ebből végül az derült ki, hogy

közel hétszáz haláleset biztosan történt 2015-ben.

Kép: Abcúg

Az ÁNTSZ tavaly a jelentés nyilvánosságra kerülése után közölte, hogy az utóbbi években csökkent a kórházi fertőzések száma, egyébként pedig az európai számokhoz képest a magyar megbetegedések száma szerintük átlagos, és mivel a kórházakban főleg gyenge immunrendszerű betegeket kezelnek, sok esetben a legnagyobb gondossággal sem kerülhető el, hogy megfertőződjenek.

Később azonban kiderült, hogy a fertőzések számának csökkenése csak a konkrét esetek számára vonatkozott, de mivel kevesebb beteg is fordult meg a kórházakban, valójában a betegségek előfordulási aránya egyáltalán nem csökkent, sőt nőtt.

Ráadásul Asbóth Márton szerint a statisztikákat is fenntartással kell kezelni, sok esetben ugyanis egyáltalán nem kerül bele a betegek kórházi dokumentációjába, hogy fertőzést kaptak. Sokszor csak a halál közvetlen oka szerepel a jelentésben, például az, hogy szepszis. “De hogy miért kap valaki szepszist 2017-ben, azt már nem tüntetik fel” – mondta Asbóth.

A szervezet mindezek miatt februárban kampányt indított, azokat az embereket, akik az elmúlt egy-két évben kórházi fertőzésben betegedtek meg, arra kérték, küldjék el a panaszaikat, ők pedig továbbítani fogják azokat az ÁNTSZ-nek (a kampány weboldala itt érhető el). Az egyik panaszos Ildikó volt.

Többhetes szenvedés lett egy fertőzött tűből

Jánost, amint megállapították nála a húsevő MRSA-t, külön, egyágyas kórterembe fektették. Erre azért volt szükség, nehogy megfertőzze a vele egy szobában tartózkodó betegeket. “Az orvos azt mondta, hogy antibiotikumot fog kapni, és hosszú kórházi tartózkodásra számítsak” – mondta Ildikó.

Az egyágyas szobába csak külön lábzsák, gumikesztyű és szájmaszk felvételével lehetett bemenni, és a kézfertőtlenítő mosdót is használni kellett. Ildikó szerint ezzel nem őket védték, a cél az volt, hogy az osztályon fekvő más, gyenge immunrendszerű betegek meg ne fertőződjenek.

János majd két hetet töltött a kórházban. Ez alatt az idő alatt végig beesett volt az arca, több kilót fogyott, az erős antibiotikumos kezelés pedig láthatóan legyengítette. Május elején gyógyult fel a fertőzésből, hazaengedték. Pár hetet otthon töltött, de nem volt jó színben, végül az egyik utóvizsgálaton közölték vele, hogy újra be kell feküdnie a kórházba. Akkor már szédült, és összefüggéstelenül beszélt. Több CT-vizsgálat, illetve egy agybiopszia után kiderült, hogy egy gombafertőzés húzódott rá az agyára. Júniusban intenzív osztályra került, júliusban pedig meghalt.

Ildikó szerint sosem derült ki, hogy pontosan honnan kapta el a gombafertőzést.

Közvetlen kapcsolat a halála és a korábban elkapott kórházi fertőzés között nem volt, az viszont biztos, hogy az MRSA-ból való felgyógyulás nagyon legyengítette az immunrendszerét.

Nincs elég mosdó és fertőtlenítő

Asbóth szerint nem egyedi esetekről van szó, a világ minden országában súlyos küzdelmet vívnak a kórházi fertőzésekkel, de a magyar egészségügy rendszerszintű problémái csak súlyosbítják a helyzetet. “A kórházi fertőzések kialakulásának oka minden, ami probléma a magyar egészségügyben a legapróbb dolgokkal kezdve” – magyarázta. Például, hogy

• a kórházakban nincs elég alkoholos kézfertőtlenítő, fejlettebb országok kórházaival összehasonlítva pláne,

• nem megfelelően takarítanak, hiszen nincsen rá elég pénz,

• a műtőkben is hiány lehet a steril eszközökből,

• nem tudják megfelelően elkülöníteni a fertőzött betegeket, sokszor ott maradnak a többágyas kórtermekben, és pillanatok alatt megfertőzik egymást,

• gyakran az orvosok viszik át a fertőzést egyik betegről a másikra a kezükkel, mert nem mosnak elégszer kezet.

Utóbbival kapcsolatban Asbóth megjegyezte, hogy az orvosoknak és ápolóknak rendkívül nehéz körülmények közt kell helytállniuk. A kórtermekben például gyakran nincs mosdó, az pedig nyilván nem várható el tőlük, hogy egy vizit során minden beteg megvizsgálása között elsétáljanak a folyosó végén lévő mosdóba. Ráadásul az általános orvos- és ápolóhiány miatt kevesebb idejük is jut az egyes betegekre.

Az ételes hűtőben tárolták a szivacsot, elhányták a leletet

Megkértük Ildikót, hogy emlékezzen vissza, tapasztalt-e hasonló eseteket az alatt a három hónap alatt, amit a kórházban töltött látogatóként, a férjét gondozva. Többet is felemlegetett, amelyekre kifejezetten emlékezett.

Feltűnt neki például, hogy hiába volt előírva kézmosás és fertőtlenítés a kórterembe való be- és kilépésénél, sok ápoló ezt egyszerűen elmulasztotta, pedig a cél épp az lett volna, hogy az MRSA-fertőzést ne vigyék át más betegekre. A takarító csak ímmel-ámmal takarította a mosdót, a zuhanyzót és a mosdókagylót például egyáltalán nem sikálta ki, a szemetest pedig napokig nem ürítették.

A leginkább mégis az maradt meg benne, amikor a férje bedagadt kézfejét kellett borogatniuk. Akkor még nem állapították meg, hogy a férfi MRSA-fertőzött, a daganat mégis jelezte, hogy valami nincs rendben. “Azt mondták borogassuk, a szivacsot pedig időnként tegyem ki a mélyhűtőbe, és hozzak be egy másikat” – mondta Ildikó.

A mélyhűtő viszont ugyanabban a hűtőben volt, ahol az ételt is tárolták a betegek, ráadásul mindenki ott hűtötte a borogatásra használt szivacsát, amelyek Ildikó szerint akár keveredhettek is.

Mindezek mellett Ildikó szerint a több hónapos kórházi, illetve intenzív osztályos kezelés alatt kétszer is előfordult, hogy neki kellett szólnia az ápolóknak, hogy a férje MRSA-fertőzött, ezért nem helyezhetik más betegekkel közös kórterembe, és ha ő nem mondta volna, akkor elsiklottak volna felette. Ráadásul időközben közölték az orvosok, hogy János egy másik fertőzést is elkapott, amelyet viszont nem tudtak rávezetni a zárójelentésére, mivel elhányták az erről szóló leletet. Azon később már Ildikó sem csodálkozott, hogy majd fél évre a férje halála után, miután kikérte a kórháztól János teljes orvosi dokumentációját, a papírok között mégis megtalálta a leletet.

Az ÁNTSZ-nek nem tetszik a panaszgyűjtés

– mondta Asbóth. Épp emiatt indították a kampányukat is. A cél, hogy minél többen osszák meg velük az esetüket. Ezeket aztán összegyűjtik, és kórházakra lebontva, név nélkül elküldik az ÁNTSZ-nek. Azt akarják elérni, hogy a hivatal indítson helyszíni ellenőrzéseket, és állapítsák meg, hogy ezek egyedi esetek-e, vagy a kórházakban vannak hiányosságok, és a fertőzések ezek következményei.

“Azért így csináljuk, mert nincs más jogi lehetőség. Egy ilyen bejelentés közérdekű bejelentésnek számít, egy hónapon belül ki kell vizsgálniuk, és be kell számolniuk arról, hogy találtak-e valami szabálytalanságot. Azt akarjuk, hogy az ÁNTSZ végre érdemben tegyen a siralmas kórházi állapotok felszámolása érdekében” – magyarázta Asbóth. Ezért is bíztatják arra az embereket, hogy küldjenek minél több panaszt, mert tömegével elküldve jobban ráirányíthatják az ÁNTSZ figyelmét a problémára.

Az ÁNTSZ ugyanakkor nincs elragadtatva a szervezet kampányától, szerintük a TASZ valójában nyitott kapukat dönget, a hivatal ugyanis minden lakossági bejelentést és panaszt kivizsgál. Hozzátették azt is, hogy szerintük a szervezet panaszgyűjtése nem alkalmas arra, hogy abból bármiféle következtetést le lehessen vonni, “névtelenül jelentett, általános történetek” alapján pedig nem is tudnak az egészségügyi ellátással összefüggő vizsgálatot lefolytatni.

Rutinműtétre készült, ma egy háló tartja össze a hasát

Február óta 53 panasz érkezett a TASZ-hoz, az ország minden pontjáról, a legkülönfélébb kórházi osztályokról. Asbóth szerint az esetek jellemző lefolyása az, hogy a betegek valamilyen tünettel bekerülnek a kórházba, ahol el is látják őket. A lábadozási időszakban azonban az alapbetegségükhöz képest teljesen másmilyen tüneteket vesznek észre magukon, például hasmenést vagy kiütéseket.

– mondta Asbóth. Hozzátette, hogy ezek az emberek legtöbbször nem kártérítést szeretnének, hanem azt, hogy legalább másokkal ne fordulhasson elő hasonló eset. „2015-ben kevesebb mint egymillió forint bírságot szabtak ki szabálytalanul működő állami kórházakra, miközben szabálytalan autósoktól ennek 1800-szorosát, 18 milliárd forint bírságot szedtek be. Mindezt úgy, hogy többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint autóbalesetben” – mondta.

A hozzájuk beküldött esetek között volt olyan, amikor egy nő arról írt, hogy a hozzátartozója az orvostól kapta el a fertőzést, egy nagy tályog keletkezett a hasában. Ezt azonban csak három nap elteltével vették észre, addig nem is kezelték. Egy másik hozzátartozó azt írta, hogy a rokona szívelégtelenség miatt került kórházba, ahol hasmenése lett, végül pedig leállt a veséje.

Asbóth szerint előfordul, hogy valaki azért hal meg, mert a fertőzés legyengíti a szervezetét, és végül az alapbetegsége végez vele. Ez történhetett János esetében is. Asbóth ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szerinte a kórházi személyzet mindent el szokott követni, hogy meggyógyítsa ezeket a betegeket.

A fertőzések sokszor maradandó egészségügyi károsodással járnak, Péter például egy rutinműtét miatt került kórházba, egy ott elkapott fertőzés miatt azonban máig egy háló tartja össze a hasát. Erről a TASZ által készített videóban mesél részletesen:

Lehet-e kártérítést követelni?

Ha egy kórházban baj éri az embert, akkor alapvetően két lehetősége van: betegjogi panaszt tehet az adott kórháznál, vagy annak felettes hivatalánál, illetve pert indíthat. A betegjogi, ellátási panaszokat a kórházaknak kötelességük kivizsgálni, az egészségügyi hatóság pedig akár bírságot is kiszabhat a kórházra, a belső vizsgálat eredménye viszont akár semmitmondó is lehet.

Kártérítést (a megegyezést leszámítva) pereskedéssel lehet elérni, ez azonban egy bonyolultabb folyamat, és nem mindig éri meg elindítani. “Ezeket a fertőzéseket jellemzően a kórházakban kapják meg a betegek, de mindezt ki kell vizsgálni” – mondta az Abcúgnak Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász. Azt kell egyebek mellett vizsgálni, hogy a beteg valóban a kórházban kapta-e meg a betegséget, illetve, hogy az a kórház mulasztásából történt-e.

“Vizsgálni kell például, hogy van-e megfelelő infekció-megelőző mechanizmus az adott kórházban, meghozták-e a szükséges szabályokat a fertőzések elkerülésére, és hogy a személyzet betartja-e azokat” – magyarázta Kovácsy. A jogász szerint ezek sosem egyértelmű esetek, de a beteg számára könnyebbség, hogy a jogsértés igazolását követően a kórháznak kell bizonyítania, megtett-e mindent a fertőzés elkerülése érdekében. “Vannak olyan ügyek, amikor a hiányos dokumentáció miatt bukja el a kórház az egyébként szakmailag kifogástalan eljárást” – tette hozzá.

Ha a kórház felelőssége megállapítható, akkor az elszenvedett sérelmet kompenzálni kell. Egy háromhetes kórházi kezelés lelkileg és fizikailag is megviseli a beteget, kiesik a munkajövedelme, járulékos költségei lehetnek. Kovácsy szerint mindezekért a beteg sérelemdíjat, anyagi kompenzációt kérhet.

Ugyanakkor egy háromhetes kórházi kezelés kártérítési összege könnyen elképzelhető, hogy csupán százezres nagyságrendű lesz. “Ez mérlegelésre sarkallja az embert. Vajon ebben az esetben érdemes-e 4-5 évet pereskedni, kifizetni szakértőkre több százezer forintot?” – mondta, főleg, hogy vesztes per esetén a perköltséget is a beteg állja. “Ha valaki azt gondolja, hogy ebből rendezi a házi pénztárat, nem biztos, hogy megéri. Akkor érheti meg, ha a beteg mérlegeli a kockázatokat és a hasznokat, és független szakember is úgy találja, hogy a történtek a kórháznak felróhatók” – magyarázta.

Kovácsy szerint a fertőzések miatti kórházi perek jelen vannak az ügyvédi praxisokban, sokan vannak, akik ilyesmi miatt tesznek panaszt. A leggyakoribb kórházi sérelmek ugyanakkor továbbra is a szülészettel, a mozgásszervi problémák kialakulásával, a betegek állapotának elhanyagolásával és a rosszindulatú daganatok felismerésének késlekedésével kapcsolatosak.

Képek: Pixabay