SZEMPONT
A Rovatból

Nem így képzeltem az egyetem utáni életet

Az egyetem utolsó évében egyre gyakrabban merül fel a kérdés a vidékről jött egyetemisták között, hogy mi lesz ezután. Mi lesz akkor, ha nem találnak rögtön munkát vagy nem tudják fizetni az albérletet?

Link másolása

Azok az egyetemisták, akik vidékről jöttek a fővárosba tanulni, az utolsó évben szembesülnek azzal a problémával, hogy hogyan tudnak Budapesten maradni úgy, hogy a kezdő fizetésük még egy albérletre sem elég. Sok egyetemista ugyan a lehetőségek miatt jött Pestre tanulni, ha végez, kénytelen újra visszaköltözni vidékre a szüleihez, vagy vállalja az ingázást a vidék és a főváros között.

Az egyetem utolsó évében egyre gyakrabban merül fel a kérdés a vidékről jött egyetemisták között, hogy mi lesz ezután. Mi lesz akkor, ha nem találnak rögtön munkát vagy nem tudják fizetni az albérletet.

Sokszor ezeket a fiatalokat már az egyetem évei alatt is alig tudják segíteni a szüleik, sokan diákhitelből élnek, amit az egyetem után rögtön el is kell kezdeniük törleszteni.

Hiába próbálnak már az egyetem mellett munkát vállalni, általában nem sikerül szakmában elhelyezkedni, a diákmunkás bér pedig éppen arra elég, hogy ne haljanak éhen. A cégek 2-3 éves tapasztalattal keresnek alkalmazottakat, a pályakezdő fizetés pedig átlagosan bruttó havi 160 ezer forint körül mozog a fizetések.hu adatai szerint. Egy budapesti szobácska ára pedig 70-80 ezer forint körül van rezsivel együtt, emellett egy pályakezdőnek már nem jutna másra elegendő pénze.

Az irreálisan magas albérletárak természetesen a budapesti egyetemisták vállát is ugyanúgy nyomja, ők sem tudnak kezdő fizetésből albérletet fizetni, de ők legrosszabb esetben is haza költözhetnek a szüleikhez ideiglenesen. A vidékről jött egyetemisták mögött viszont ez a szociális védőháló jóval messzebb van, nekik akár egy egész életet, barátokat, kilátásokat kell maguk mögött hagyniuk, ha haza kell költözniük.

Ezt a bizonytalan léthelyzetet sok vidéki úgy oldja meg, hogy ha nem lakik több órányira a fővárostól, akkor naponta ingázik. Azok a vidékiek, akik viszont messzebbről jöttek, hazamennek, a szüleiknél laknak és otthon állnak munkába, hogy összespóroljanak annyi pénzt, hogy egy pár év után valamennyi kezdőtőkével térhessenek újra vissza a fővárosba. Sokan viszont végleg vidéken ragadnak, és ezzel lemondanak a terveikről.

„Egyrészt megkönnyebbülést éreztem, hogy megoldódott a lakhatásom, amikor hazaköltöztem. Másrészt elszakadva éreztem magam a lehetőségeimtől” – meséli egy fiatal lány, akinek az egyetem után haza kellett költöznie vidékre.

Szűcs Kata (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) oktatásszervező pedagógusnak tanult, és

már az egyetem utolsó évében elkezdett dolgozni, de még így sem volt lehetősége arra, hogy Budapesten maradhasson.

Az egyetem augusztusig biztosította neki a kollégiumot, nagyjából 3 hónapja volt a diploma megszerzése után munkát találnia. Most egy észak-nyugat magyarországi kisvárosban él a szüleivel, és

egyáltalán nem lát esélyt arra, hogy valaha is vissza tudjon jönni.

Kata az egyetem utolsó évében egy call centerben dolgozott diákmunkásként, miután lediplomázott, alkalmi munkát ajánlottak neki, de csak havi 15 napot dolgozhatott volna 95 ezer forintért, amiből nem futotta volna albérletre.

A friss diplomás lány egy fuvarszervező céghez is beadta a jelentkezését, de ott is csak 120 ezret fizettek volna neki. A nyáron még helyettesítő recepciósként is dolgozott, ők ajánlani tudtak volna neki három hónapra teljes állást, de Kata nem talált albérletet, a kollégiumból pedig mennie kellett. Nem maradt más választása, mint öt év után újra hazaköltözni a szüleihez.

Kata nagy ambíciókkal jött Budapestre tanulni, mert úgy látta, itt több a lehetőség az elhelyezkedésre. Egy nyelviskolában képzelte el magát, mint oktatásszervező.

Miután hazaköltözött, még nézegetett Budapesten munkákat abban a reményben, hogy jön valamilyen visszautasíthatatlan ajánlat, de a távolság mindent megnehezített.

Hatezer forintba került, ha fel akart utazni egy interjúra, ráadásul nem is volt olyan ismerőse, akinél meg tudta volna húzni magát egy éjszakára.

Vidéken sem talált a végzettségének megfelelő munkát, egy darabig egy bababoltban dolgozott, azóta viszont nem talál semmit. Szeretne valamilyen nyelviskolában elhelyezkedni, de a határhoz való közelség miatt mindenhol német tudást kérnek, Kata pedig már nagyon régen tanulta a nyelvet, teljesen kikopott belőle.

„Annyira kellemetlen, hogy nem dolgozom, és csak itthon vagyok. Nem így képzeltem az egyetem utáni életet”

– magyarázza.

Az egyetlen kilátása, hogy a szülővárosában sikerül majd egy jó munkahelyet és albérletet találnia, ami körülbelül harmad annyiba kerül, mint a fővárosban.

Minden áron vissza Budapestre

Grebenár Bettina hasonló helyzetbe került, haza kellett költöznie, de aztán eldöntötte, hogy mindent megtesz azért, hogy visszajöhessen.

Bettina környezetkutatónak tanult, hat évet töltött a fővárosban, mielőtt a körülmények hazakényszerítették volna háromnegyed évre.

„Sajnos mindent itt kellett hagynom. Az első két hónap nagyon rossz volt, aztán megszoktam, mert mégis csak onnan jöttem” – meséli.

Bettina hiába próbált munkát találni a fővárosban már az egyetem alatt is, még két részmunkaidős állásból sem jött volna ki, ráadásul a szakdolgozatát is akkor írta.

Heti 10-12 órát dolgozott egy moziban, ahol nagyjából 20-30 ezret kapott egy hónapra, de mellé még egy pénztáros munkát is elvállalt kiegészítésképp, de a két munkahelyet és az egyetemet nagyon nehéz volt összeegyeztetni.

Az egyetem alatt kollégiumban lakott, aminek a díja 15 ezer forint volt. A két fizetésből körülbelül 90 ezer jött össze egy hónapra, ha elegendő óramunkát tudott vállalni, ebből még a kauciót sem tudta volna összekuporgatni, hogy a kollégium után albérletbe menjen. Bettina szülei már nyugdíjasok, ezért nem tudták volna őt anyagilag segíteni.

„Amiből meg tudtam volna vonni, az a kaja. Miből másból? Az albérletből, a bérletből nem lehet” – fogalmaz.

Bettina hiába próbált magára főzni, hogy a költségeket minimalizálja, haza kellett költöznie. Otthon egy cégnél kezdett el dolgozni irodai adminisztrációsként, egy kicsivel minimálbér felett keresett, ezt az összeget pedig félre tudta tenni, mert otthon csak az étel árába kellett beleadnia.

Amikor hazaköltözött, nem csak a barátait kellett maga mögött hagynia, hanem az akkori szerelmét is.

A távolság viszont a kapcsolatuk rovására ment, ezért Bettina úgy döntött, hogy bármi áron is, de visszamegy Budapestre.

Egy-két héten belül kapott is munkát, a Herbáriában dolgozott, ami viszont nagyon keveset fizetett. Szívességből lakott egy albérletben egy idős nővel, akivel egyáltalán nem jött ki jól, ezért a lány albérletről albérletre kezdett vándorolni, felélve az otthon megspórolt pénzét. Időközben újra jelentkezett az egyetemre kertészmérnök mesterképzésre, ezzel együtt pedig a kollégiumi férőhelyet is megkapta. Bettina azóta ismét albérletben lakik a barátjával és egy promóter cégnél dolgozik hétvégente, ahol nagyjából 100 ezret keres egy hónapban. Szereti a szülővárosát, de sajnos ott egyáltalán nem lenne lehetősége arra, hogy a szakmájában helyezkedjen el.

„Nem akarok még egyszer oda visszaeesni” – mondja.

Bettina most Erasmusra készül, utána pedig, ha befejezi a mesterszakot, bízik abban, hogy két diploma már elég lesz ahhoz, hogy találjon a szakmájának megfelelő munkát Budapesten, és ne kelljen többet visszamennie a gyökereihez.

Úgy mentem haza, hogy visszajövök

Zita a végleges elszakadás helyett az ingázást választotta. A lány két szakot végzett egyszerre az egyetemen, ezért járt neki a kollégiumi elhelyezés. Miután viszont befejezte az egyik szakot, haza kellett költöznie, mert az albérletet nem tudta volna fizetni abból a 60 ezer forintból, amit félállású gyógypedagógusként kap.

Zita egy Vác melletti faluból származik, ami légvonalban ugyan közelebb van Budapesthez, mint Vác, az átszállás miatt viszont jóval hosszabb a menetidő. Körülbelül egy óra alatt ér be onnan, de a vonalon rendszeresek a késések, ha pedig hó van vagy eső, akkor még nehezebb a bejutás a fővárosba. Zita ezért átköltözött a barátjához, aki Vácon él, hogy ne kelljen átszállással bejönnie minden nap, de a menetidő néha így is 45 percre csúszik.

Zitának az egyetem után is csak a mostani duplája lesz a kezdő fizetése gyógypedagógusként, ezért az is lehet, hogy Vácon ragadnak, pedig az ingázást egyáltalán nem szereti.

A pécsi származású Máthé Dávid 2014-ben végzett szociológiai alapszakon, de amikor megpróbált a pályáján elhelyezkedni, akkor csak 100 ezer forint alatti fizetést ajánlottak fel neki, amiből képtelenség lett volna megélnie. Miután pár hónapig sikertelenül próbálkozott állást találni, a szülei felajánlották neki, hogy hozzájuk bármikor haza mehet. A fiatal férfi úgy tervezte, hogy Budapesten könnyebben talál majd állást, de a munkáltatók legalább 2-3 év tapasztalatot vártak volna el tőle. Dávid úgy látta, hogy nem volt értelme Budapesten vergődni, ezért hazaköltözött.

„Úgy mentem haza, hogy visszajövök, ha lesz elég pénzem”

– meséli.

Dávid végül két évre ragadt Pécsen, ez idő alatt viszont másfél-két millió forintot sikerült összegyűjtenie, a szociális szférában dolgozott. Mire visszaköltözött Budapestre már volt elegendő munkatapasztalata is, el tudott helyezkedni a szakmájában és a régi barátai is megmaradtak.

„A budapestieknek viszonylag könnyebb volt az egyetem vége, mert ha haza kellett költözni, akkor ott voltak a szüleik, nekünk viszont nem.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bohár Dániel szerint komoly üzenet Gulyás Gergelynek az a mondata, amit senki sem ért
A Megafon riportere külön kiemelte a Magyar Péter-ügyről szóló, meglehetősen furcsa 8 másodpercet.

Link másolása

Szürreális párbeszéddel zárolt a csütörtöki Kormányinfó. Az ATV riportere Magyar Péterről kérdezte Gulyás Gergelyt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter arra a kérdésre, hogy megingott-e a miniszterelnök bizalma benne a történtek után, azt felelte:

„...úgy gondolom, hogy ami most történik, ahhoz nekem nincs közöm. Ha mégis, akkor még nagyon hálásak lesznek nekem. Jól jegyezze meg mindenki”

– mondta Gulyás, majd a sajtótájékoztató hirtelen véget is ért.

A különös válasz feltűnt Bohár Dánielnek is. A Megafon riportere szerint a miniszter mondandója valójában „komoly üzenet” lehet.

A Magyar Péter-ügyről szóló 8 másodpercet külön ki is emelte a Kormányinfóból:

A hozzászólások között azonban többen is jelezték, nem értik pontosan mi az üzenet, amit megfogalmazott Gulyás Gergely.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra” - íme a Magyar Péterhez csatlakozó önkéntesek érvei
Fiatalok és idősek, fővárosiak és vidékiek, itthon és már külföldön élők egyaránt vannak azok között, akik felajánlották segítségüket Magyar Péternek. Le is írták, miért. Ezekből az indokokból válogattunk.

Link másolása

A hét elején még csak néhány száz, ma már több mint 16 ezer tagja van Magyar Péterék Discord csatornájának, ahol élénk viták folynak arról, mi mindennek is kellene megváltoznia Magyarországon, és nagyon sokan ajánlják fel a segítségüket. Meghirdettek számos önkéntes pozíciót is: Event Managert, moderátort, HR-est, digitálismédia-szakértőt, tartalomírót és szerkesztőt is kerestek az elmúlt napokban. A jelentkezés annyira transzparensen zajlik, hogy teljesen nyilvános.

A bemutatkozásokból, motivációs sorokból sok minden kiderül arról, kit mi érintett meg a Magyar Péter-jelenségből, miért szeretne aktívan is részt venni a munkában.

Vannak, akik már szereztek tapasztalatokat más politikai erőknél, például a Momentumnál, a Kétfarkúaknál vagy Puzsér Róbert kampányában, mások viszont még sohasem szavaztak, vagy épp rég kiábrándultak. Olyanok is szép számmal akadnak, akik külföldre költöztek, de most hazajönnének.

Az általuk írt mondatokat idézzük:

21 éves vagyok, jelenleg Amerikában tanulok, de Budapestre járok haza. Eddig innen, Amerikából tehetetlenül, néha könnyes szemmel néztem az otthon folyó eseményeket. Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra. Szeretném a lehető legtöbbet tenni azért, hogy legyen hová hazamenni még számtalan sorstársamnak egy szép napon.

Tenni akarok azért, hogy nekem se kelljen 2026 után azon agyalnom, melyik országban nem fogom magam idegennek érezni. Itthon ugyanis idegen és kirekesztett vagyok pusztán azért, mert értelmes, kitartó, őszinte és gyermektelen nőként élem az életem.

64 éves informatikus vagyok. 1990-ben reménykedtem egy jobb jövőben, sajnos megtapasztaltam, hogy a reményeim nem teljesültek. Azóta már a gyermekeim jövőjét is reménytelennek látom. Nagyobbik fiam Spanyolországban él, nyugodtabb körülmények között. Szeretném, ha az unokáim élete jobb lenne, ezért szeretném ezt a korrupt rendszert megszűntetni.

24 éves általános iskolai tanár vagyok. Ugyanazon okokból lettem tanár, amiért ide is szeretnék csatlakozni, és minél aktívabban tenni a közösség fejlődéséért. Segíteni akarok a környezetemen, és jobbá tenni a társadalmat.

17 éve marketinggel és rendezvényszervezéssel foglalkozom. Sok éve már, hogy kiábrándultam a politikából, szavazni sem voltam az elmúlt két alkalommal. Most végre úgy érzem, van egy kis remény arra, hogy talán engem is meghallgatnak, másoknak is elég volt már, ami itthon történik, és gyűlölködés helyett végre összefogás lehet.

Feleségemmel és lányunkkal egy kis faluban élünk már 15 éve. Azt látom, hogy most van rá lehetőség, hogy változtassunk az elmúlt 30 év politikai berendezkedésén, és én részt akarok benne venni.

Szoftvermérnökként dolgozom egy kiberbiztonsági cégnél. Az elmúlt években (évtizedekben?) még nem voltam annyira lelkes, mint mostanság.

Politikailag aktív vagyok annak ellenére, hogy külföldön élek, mivel családom nagy része (szüleim és testvéreim) még otthon élnek, és fontosnak tartom, hogy ők milyen körülmények között éljenek.

23 éves vagyok. Tegnap esti-ma hajnali beszélgetés alatt úgy tűnt, hogy itt olyan közösség épülhet ki, akiket megéri szolgálni, segíteni. Némiképp visszaadtátok a hitemet a magyarokban.

28 éves vagyok, két gyerekem van, akiknek szeretném, ha könnyebb lenne elindulniuk az élet rögös útján, mint nekem. Amióta szavazóképes korban vagyok, mindig a Fidesz nyer, én pedig minden alkalommal egy hétig sírok utána, hogy ezt az országot el kell hagyni, innen nincs menekvés. Szeretném, ha ezt soha többet nem kellene éreznem, a gyerekeimnek pedig soha nem kellene átélniük, milyen egy zsarnok, hazug párt kormányzása alatt élni.

Mindig is aktív voltam a közösségekben, ahová tartozom. Viszont ez az elmúlt 6-7 évben teljesen eltűnt, köszönhetően a jelen megosztottságnak. Belefáradtam az állandó hadakozásba, de most látom, vannak velem/velünk mások is.

57 éves vagyok, szofterfejlesztő cégnél dolgozom. Nagyon szeretném, ha megszűnne a regnáló kormány. Ellenzék nincs. A legfőbb motivációm, ha sikerülne a fenti célt elérni, az 5 éve külföldön élő és dolgozó lányom hazaköltözhetne.

20 éves jogi hallgatóként szeretnék egy olyan közösség része lenni, amivel a változást el lehet hozni.

Mivel nagyon rég nem érzem azt, hogy a politikában motivált lennék, így szavazni sem mentem szinte soha. Most azt gondolom, hogy veletek valami nagyon fontosnak és értékesnek lehetek a részese.

20 éves egyetemista vagyok. Eddig különösebben nem foglalkoztam politikával, viszont Magyar Péter többek között ezen is változtatott. Minden gondolatával tudok azonosulni, az értelmiségi baráti köröm szintén.

Én azért szeretnék tenni, hogy ne kelljen elhagynom a hazámat, mert a menyasszonyomra ráomlik a kórház, ahová dolgozni megy, és leendő gyermekeimet ne kelljen kimenekítenek majd egy dán iskolába, hogy elfogadható oktatáshoz jussanak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Alföldi Róbert félreérthetetlen üzenetet küldött a költészet napján
A Mindegy átka könnyen értelmezhető napjaink Magyarországára is.

Link másolása

Áthallásokkal teli, a mai Magyarországra is könnyen értelmezhető verset szaval a költészet napján Alföldi Róbert. A színész-rendező Ady Endre: A Mindegy átka című költeményét adja elő egy videóban, amit a közösségi oldalán tett közzé.

A vers szövege:

„Sorakoznak s elfutnak a hetek,

Mintha kórház-szagtól futnának.

Talán nem volt soha ilyen beteg

Az Élet, mely szennyesen bukdos

S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,

De viharok sűrübben jöttek

És többen voltak zúgó bátorok.

Most már a reménytelen Mindegy

Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,

A lágy ujjakat összefonja,

Hogy nem szorul össze az ököl.

S hogy itt még valami teremjen,

Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás

S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,

Hogy minden vannál mindig jobb a más.

Gyujtsuk ki jól a sziveinket:

Csak azért se győzhet a Mindegy.”

A videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kert Attila, a Euronews hírigazgatója: sem budapesti, sem a brüsszeli szerkesztőség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy bármiféle befolyásolási kísérlet történt volna
A tulajdonosi kör és a menedzsment szét van választva, azaz lehetetlen is a tulajdonosok felől tartalmi elvárásokat tenni. A hitelesség elvesztése a cégnek súlyos károkat okozna.

Link másolása

A Direkt36 alapján mi is megírtuk, hogy az Orbán Viktorhoz személyes szálakon kötődő Pedro Vargas Santos David portugál üzletember cége vásárolta meg 2022-ben a Euronews nemzetközi televíziót. A pénz nagy részét egy magyar állami tőkealap és a kormányzati propagandagépezet egyik régi szereplője biztosította. Ráadásul az ügylet részleteit ismerő egyik forrás a Direkt36-nak azt mondta,

nyilvánvaló volt, hogy felsőbb utasításra kellett megcsinálni ezt a befektetést.

A befektetést intéző embereknek külön a lelkükre kötötték, hogy semmi nem kerülhet ki a nyilvánosságba.

Az ügylet előkészítő anyagában az szerepelt, hogy

a célok között van a „baloldali eszmék és elfogultság / egyoldalúság enyhítése”.

A színfalak mögött a befektetés állami részét intéző szereplők sem titkolták, hogy politikai okokból volt fontos ez az ügylet. A forrás szerint a befektetést intéző emberekkel közölték, hogy azért kell a Euronews, mert túl sok kritika éri Magyarországot külföldön, és ezért javítani akarják az országimázst.

„Mondták, hogy szükségünk van arra, hogy legyen egy olyan európai platform, ahol jobb színben tudjuk feltüntetni magunkat”

Megkerestük Kert Attilát, a Euronews magyar irodájának hírigazgatóját, érzékelt-e valamit mindabból, amit a Direkt36 kiderített, találkozott-e befolyásolási kísérlettel.

A hírigazgató elmondta, hogy „a cég vezérigazgatója, Guillaume Dubois, akit a Direkt36 is idézett, ma egy belső értekezleten azt mondta, hogy a Euronewsnél

a befektetői tőke és a menedzsment el van választva, és a tulajdonosnak, különösen egy kisebbségi tulajdonosnak semmilyen befolyása nincsen a cég mindennapi működésére.

Ennek, valamint a szerkesztőség függetlenségének a bizonyítéka a mindennapi működésünk”.

Kert Attila hozzátette, hogy ez a tulajdonosi szerkezet több mint két éve létezik, de „sem a budapesti, sem a brüsszeli szerkesztőség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy bármiféle befolyásolási kísérlet, vagy ennek akár csak sugalmazása történt volna ez idő alatt”.

Amikor rákérdeztünk, hogy a befektetők és a menedzsment szétválasztásának intézményi garanciái vannak, vagy csupán a szokásjog szerint működnek így, a hírigazgató annyit mondott, hogy a Euronews nem egy magyarországi cég, és a vállalati kultúra, meg a jogi környezet is más náluk.

A fentiekhez még érdemes hozzátenni, hogy a Euronews hitelessége az, ami a legnagyobb tőke. Ha egy újságíró vagy egy szakszervezet előállna azzal, hogy rá nyomást gyakoroltak, akkor könnyen elveszítheti, és

akkor nem jönnek a hirdetők, ráadásul a befektetők részvényeinek sem tenne jót.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk