„Nektek Mohács kell?” – Üzenet az MZP-fanyalgó ellenzékieknek: hit nélkül nincs győzelem
Tegyük fel, hogy ma megérkezik Magyarországra valaki egy lakatlan szigetről. Halvány fogalma sincs itt semmiről. Egyáltalán. Aztán belenéz az újságokba, a tévébe, a netes portálokba, kommentszekciókba, meghallgatja a megmondóembereket, a véleményvezéreket és az elemzőket. Mindenféle oldalról. Véleményem szerint pár nap alatt szentül meg lesz győződve arról, hogy ezt a szerencsétlen népet azonnal meg kell szabadítani az agresszív, kompromisszumképtelen, futóbolond, antiszemita, pszichopata despotájától: Márki-Zay Pétertől.
Fel sem merülne benne, hogy mellesleg nem ő vezeti az országot. Hanem valami Orbán Viktor nevű pali, akit ugyan kritizálnak itt-ott, de 90 százalékban agyondicsérik. Mindenhonnan harsog, hogy a vízen is tud járni, az elmúlt ezer év legpirosabb földi paradicsomát teremtette meg népének, amely kétségek nélkül “alavjú”-za őt. És még a fennmaradó tíz százaléknyi vélemény szerint is igen-igen, csinál olykor csúnya dolgokat, lop is, meg korrupt is, meg az a fránya jogállamiság sem az erőssége, ejnye-bejnye. No de Márki-Zay Péter akkor is SOKKAL veszélyesebb, mint ő.
Az idecsöppent idegen véleményem szerint még csak véletlenül se jutna arra az egyszerű következtetésre, miszerint itt 74 nap múlva választások lesznek. Amelynek apropóján a 12 éve teljhatalommal regnáló Orbán Viktort a hivatalosan megválasztott ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter kívánja leváltani. Egy olyan hatpárti összefogás élén, amely a mérések többsége szerint fej-fej mellett áll a jelenlegi hatalommal, a szavazóik száma alapján.
Azon, hogy az orbáni propaganda-bábok nulla-huszonnégyben gyalázzák őt, egyáltalán nem vagyok meglepve, ez a dolguk. Ezért vannak fizetve. De hogy az ellenzéki megmondók meg tollforgatók is jórészt ott gáncsolják, ahol tudják, arra már egy kicsit felkapom a fejem. MZP zsidózik. MZP megoszt. MZP hülyeségeket beszél. MZP migráns-számlálója ciki. MZP le-fideszesezi szegény kétfarkú kutyákat, a sokszínű demokrácia őreit.
MZP buzizik. MZP nem tartja tiszteletben mások magánéletét. MZP nem píszí. MZP nem csinál semmit. Nem “látszik”, nem mozgósít. Facebook-live sajtótájékoztatókon ismerteti a programját, az ellenzékkel együtt, hát hogy képzeli, ez milyen ócska már, ez nem kampány. Meg a plakátjuk is milyen. Meg a hajuk is. MZP futóbolond. “Nem lehetne, hogy ne ő legyen a miniszterelnök-jelölt?”
Bevallom, én elég sok helyről tájékozódom, de a “független”, mainstream vélemény-műhelyekből legalább 90 százalékban ezt hallom. Egyfolytában. Rágják, mint a kutya a csontot. Miközben ha rámegyek MZP Facebook- vagy Youtube-oldalára, azt látom, hogy egyetlen percre nem áll meg. Folyamatosan járja az országot, a bel-budai Móricz Zsigmond körtértől a legnyomorultabb, nógrádi cigánytelepig. Mindenütt az aktuális, ellenzéki képviselőjelölttel együtt. És mindenütt jócskán vannak emberek, akikkel hosszan elbeszélget. Elmondja nekik, milyen országot képzel el az ellenzék, ha rájuk szavaznak. Még Londonba is ki fog menni, az ottani magyarokhoz.
És hogy egy kicsit a saját kollégáimhoz, a független újságírókhoz szóljak: nem kéne egy kicsit többet tudósítani róla? Elmondani, hogy valójában mit akar? Legalább négy-öt mondatát kivárni, nemcsak a botrány-hívószavakra lecsapni? Két MZP-fikázás közé beférne ez is. Tudom, hogy a média alapvető szerepe az, hogy kritikus legyen. De azért nem ártana egy kicsit jobban megfelelni a független tájékoztatás szabályainak sem. MZP ugyanis nem azért nem “látszik”, mert nem csinál semmit, hanem mert az országot lefedő média 90 százalékban a hatalom kezében van.
Nem mehet be a mindannyiunk adójából fizetett köztévébe. Nem mehet be a Kossuth Rádióba, és ha már itt tartunk, a kereskedelmi rádiókba sem. Nem írnak róla a megyei napilapok, sem az Origo, sem a Pesti Srácok, sem a 888. Vagyis írnak, csak hát az nyomdafestéket nem tűr. Nem állhat ki egyenrangú, demokratikus miniszterelnök-jelölti vitára, mert Orbán az egyik csicskásával egy Facebook-posztban megüzeni neki, hogy “ne röhögtess, kisapám”. A független médiát meg mintha csak az érdekelné, hogy “buzizik”, meg “zsidózik”, meg “megosztó”. SEMMILYEN mozgástere nincs, csak a közösségi média, és az országjárás, és még ott sem kicsi az ellenszél.
Hát ez így nehezen fog menni. Hit nélkül még senki nem győzött, ezt bármelyik sikeres ember megmondhatja. Volt egyszer egy magyar király, talán a legnagyobb. Mátyásnak hívták. Soha nem virágzott úgy ez az ország, mint az ő uralkodása alatt. 1490-ben halt meg, és sajnos nem hagyott törvényes utódot. A fenyegető oszmán terjeszkedés árnyékában a magyar nagyuraknak egyetlen feladata volt: találni egy erős, törvényes királyt, hogy az ország ne gyengüljön le.
Nem kellett mindenkinek szeretni, csak elfogadni egy vezetésre alkalmas jelöltet, aki az ország érdekében elengedhetetlen stabilitásra garancia lehetett volna. Harminchat évig nem sikerült nekik. Ütötték-vágták egymást, pártoskodtak, intrikáltak (az erélytelen II. Ulászlót, aki a lengyel és a cseh trón mellett a magyart is bevállalta, szintén ott gáncsolták, ahol tudták), szóval nyírták egymást, mint a gép. Aztán 1526-ban, Mohácsnál jött a török, és 150 évre eldöntötte a vitát.
Miért van olyan érzésem, hogy nekünk tényleg mindig Mohács kell?