„Nedves, szagos, sötét hely” - a harkivi metróban jártunk, a föld alatt 600 emberre jut két wc
Odesszából Harkivba mentem vonattal. A korábbi 12 órás késésekhez képest most semmiség volt a 3 óra csúszás. Ráadásul errefelé sokkal jobbak a vonatok, mint amit eddig próbáltam.
A vasútállomás mellett van a szállásom. Ez a város nyugati fele, ami biztonságosabb most, de itt is hallom a robbanásokat. Keleten az óvóhelyeken töltik szinte egész napjukat az emberek, nyugaton még ki-kimerészkednek.
A Munka hősei metróállomáshoz mentünk első nap, ahol most 600-an élnek, de korábban 2 ezren voltak lent. Elképzelni sem tudom, hogy lehetett ott annyi ember, valószínűleg egy fűszálat sem lehetett leejteni. Nedves, szagos, sötét hely. Az emberek ki-be járkálnak, és jönnek hozzájuk önkéntesek is, akik hoznak ruhát, ételt. A metróban dolgozók két vécéjét használhatják több százan.
Egy fiú, aki elvesztette az egyik lábát, az apájával van lent. Tegnap mentek föl először lezuhanyozni valahová, mert több mint egy hónapig erre nem volt lehetőség, lift ugyanis nincs. Most önkéntesek vitték fel a fiút, egy barátjuk pedig szerzett nekik kocsit.
Egy nő azt mesélte, hogy a férje aznap jött volna vissza Grúziából, amikor kitört a háború. A férfi olyan ideges volt, hogy napokig nem aludt, aztán sztrókot kapott. Most kórházban ápolják, elvileg már jobban van. Az asszony reméli, hogy a legközelebbi evakuációs menettel ki tud jutni a városból, és talán az országból is.
Azt mondja, majdnem meghalt, amikor kiment a boltba, és egy repesz a feje mellett húzott el. Megvárta, amíg kihül, és elhozta emlékbe, hogy ez az, ami nem tudta megölni. Pedig könnyen megtörténhetett volna.
Jártunk egy iskolában is, ahol az oroszok két napot töltöttek. Bementek a városba tankokkal, de az ukránok visszaverték őket. A tűzharcban kigyulladt az iskola, egész nap égett az épület. Csak a padok fémváza maradt meg. A helyiek mégis találtak egy túlélőt, egy orosz katona beszorult valami alá, az védte meg a lángoktól. A férfit átadták az ukrán hatóságonak.
Harkivban az eddigieknél is keményebb támadásra számítanak. Három hete elkezdték becsomagolni a szobraikat. Homokzsákokkal, fával körberakják és hatalmas spaniferrel rögzítik. Azt tervezik, hogy a szökőkutakat is megpróbálják megvédeni.
A fiú fedezékbe hívott, hogy fújjam ki magam, mielőtt elfutunk az autóhoz. A golyóálló mellényben, sisakban, fotós felszereléssel futni valóban nem könnyű, kellett egy kis erőt gyűjteni. De végül biztonságban kijutottunk.