SZEMPONT
A Rovatból

Ne bántsd a Tilost! – a rádió az utolsó, valóban szabad és örök ellenzéki hang a budapesti éterben

Szerzőnk, a Tilos Rádió munkatársa megpróbál rávilágítani arra, miért lenne történelmi jelentőségű hiba egy ilyen egyedülálló közösségi rádió ellehetetlenítése. Vélemény.


Ezeket a sorokat éppen akkor írom, amikor hazaértem a... honnan is? Második munkahelyemről? A hobbimból? A barátaimtól? A második-harmadik családomtól? A természetes szellemi közegemből.

Amennyire nehéz definiálnom, hogy mit jelent számomra a közege és közössége, annyira nem nehéz rámutatni arra, hogy miért van szüksége a tágabb közösségünknek, a városnak, az országnak, a (maxoljuk már ki a patetizmust) nemzetnek egy olyan képződményre, mint a Tilos Rádió.

A tényeket nézve egyszerű a dolgunk: a Tilos Rádió definíció szerint egy közösségi rádió, azaz nem állami és nem is reklámpénzekből, hanem a műsorkészítőkből és hallgatókból álló közösség apanázsából él, azaz mindennél erősebben függ a befogadó közegtől. Ezt számos izgalmas zenei és szöveges műsorral, tematikus napokkal, szabad hozzászólási lehetőséggel, gyakorta „tilosos” bulikkal, rendezvényekkel igyekszik meghálálni. Amit a hallgatók pedig alkalmi és rendszeres adományokkal, 1%-os felajánlásokkal és nagyon gyakran tárgyi dolgokkal vagy szívességgel honorálnak.

Mindezt immár több mint 30 éve. A rádió 1991-ben kezdte meg (eleinte illegális) sugárzását. Ekkor jött a felismerés sokaknak, hogy a rendszerváltás szabadsága nem jelent automatikus szabadságot a médiapiacon is: azt az eddigi szigorú állami felügyelet helyett (majd ismét: mellett) a piac logikája határozza meg. Így születnek meg a „legváltozatosabb slágereket” szolgáltató rádiók, amik nagyjából kétóránként ugyanazokat a számokat ismételgetik, egyféle stílusban, örök körforgásban, időnként „kívánságműsort” hazudva elhitetve, hogy ezt Marcsi, Peti és a Nagyi kérte-küldte „mindenkinek, aki szereti”.

A Tilosban ezzel szemben a valódi szabadság azt jelenti, hogy nem a klasszikus értelemben vett szerkesztőség állítja össze a műsorlistát, de még magukat a műsorokat sem. Időnként megjelennek különc figurák az ajtóban, akiknek remek trécselős vagy zenei műsorötletük van, a rádió teret ad nekik, és ha ez találkozik a közönség igényeivel (továbbra se feledjük: ők a legfontosabb ítészek és a fenntartók is), akkor létrejön a kedvelt és adott esetben a hazai médiapiacon nem ritkán hiánypótló műsor. Mindezt mindenki (több százan!) ingyen és bérmentve, sőt havonta egy jelképes tagdíjat befizetve teszi.

Talán mondanom sem kell, mekkora meglepetést okozott annak idején, a 90-es évek elején egy olyan rádió, ahol nem fahangú műsorvezetők olvastak fel papírszagú szövegeket, nem az unalomig ismert slágereket játszották, hanem (olykor egyébként akár bájosan gyatra minőségben) beszélgettek „olyan emberek, mint én”. Néha kicsit hadartak, bénáztak, olykor komoly vitákba keveredtek, felháborodtak vagy mindent elröhögtek, de mindenképp felpezsdítő volt annak, aki hallgathatta őket, sőt (és ez mindmáig egyedülálló a magyar médiában) hozzászólhatott a diskurzushoz. Ugyanez igaz volt a zenei kínálatra is: sokan döbbenten figyelték, ahogy a Tilos dj-i megismertették a fülüket barbadosi dzsesszel, japán trance-szel, indonéz rappel vagy bolíviai klasszikus zenével.

A világ persze változik, a podcastok és világrádiók korszakában már nem tűnik akkora kuriózumnak, ha valaki a bolygó minden sarkából szállítja a dallamokat, ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, ilyet FM-en továbbra sem sok helyen hallunk. Ahogyan teljesen kötetlen, bárkit a mikrofon mellé engedő beszélgetéseket sem a világ nagyon kicsitől a legnagyobb dolgaiig. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt a hallgatók folyamatos interaktivitása mellett.

Magam idén épp 10 éve tartozom ehhez a közösséghez, a csatlakozásom a létező legprofánabb módon történt. Legjobb barátommal megláttunk egy hirdetést, amiben szövegesműsor-készítőket kerestek, jelentkeztünk, kipróbáltak minket, beváltunk. Azóta készíthetünk műsort teljes szerkesztői szabadságban, soha, senki által nem irányítva, egy olyan helyen, ahol csak akkor szólna bele bárki a munkánkba, ha kirívó szabálytalanságot tennénk. Üdítő környezet. Egyszer egy Tilost nem ismerő, fiatal barátom naivan feltette a teljesen adekvát kérdést: ha már szeretek rádiózni, miért pont a Tilosban? Miért nem egy nagyobb elérésű rádióban, ahol többekhez jutna el a hangom? Azelőtt sosem gondolkoztam a kérdésen, de – talán éppen ezért – nagyon is kész válasszal szolgáltam:

mert én sokkal jobban szeretek „tilosozni”, mint rádiózni.

Természetesen a kettő metszete igen jelentős, de „tilosozni” mást és többet jelent, mint pusztán rádiót csinálni. Kevés a terjedelem és a tehetségem, hogy pontosan kifejezzem, mennyivel többet, de ez valóban nagy adag plusz a rádiózáson túl. Egy közösséghez tartozás, aminek a tagjaira (immár nagyrészt barátaimra) számíthatok, ha szükségem van – legyen az műsorkészítő-kolléga vagy hallgató. Hétről hétre új emberek, új látásmódok, új perspektívák megismerése – mind műsorvezetőként, mind rádióhallgatóként. Egy segítő közeghez tartozás, akikkel minden esetben kiállunk – sokszor tevékenyen is – elnyomott, bántalmazott, elhallgattatott, ideiglenesen vagy folyamatosan nehéz helyzetbe került emberek (hajléktalanok, mélyszegénységben vagy fogyatékkal élők, bármilyen kisebbséghez tartozók) mellett. A létező legszélesebb skálán mozgó, okos, a világra nyitott emberek megismerése, elfogadása.

Amikor ezt írom, a tilosos lejátszási listámon van műsor a sajtkészítésről, egy Ázsiát bebicikliző párról, Kornai és János és a kínai gazdaság kapcsolatáról, a városi bringázás tudnivalóiról, az alternatív pedagógiáról, a magyarországi francia közösség mindennapjairól, az orosz űrkutatás hajnaláról, Podmaniczky Frigyes munkásságáról, kormányközeli üzletemberek szerepéről a 2022-es választási kampányban, a költészet napjáról – és ez csak néhány a most lementett legalább 50 műsorból. Az elmúlt héten pedig hallottam a rádióban amerikai punkzenét, svéd dzsesszt, indiai klasszikust, osztrák hip-hop-ot, japán technót, nemzetközi elektropopot, magyar drum and bass-t – csak amire emlékszem.

Azt hiszem, ha van sokszínűség, valami ilyesmi lehet az. Magyarországon nem hogy nincs még egy ilyen rádiócsatorna, de valószínűleg ha az összeset összeadnánk, akkor sem jönne ki ennyi változatosság.

És hogy miért írom ezt a személyes „szerelmi vallomást”? Mert most, 2022 húsvétján, 30 és fél évi működés után komoly veszély fenyegeti a rádió létét. A médiahatóság „súlyos” és „ismételt” jogsértésekre hivatkozva nem hosszabbította meg a frekvenciaengedélyt, aminek köszönhetően újra kell pályázni a 90.3-as hullámhosszra. Meg is teszik (tesszük) persze, de azért a Civil és a Klubrádió példája a szemünk előtt előrevetíti, körülbelül milyen esélyekkel. Persze ha egy rádió nem tartja be a rá vonatkozó szabályokat, jogos lehet a büntetés. Azonban a szabálytalanságokat reprezentálandó, idézném a rádió ügyvezetője, Csabai Gábor (a Tilos nagyjából 400 önkéntesének csak: Papó) mondatait, amit a Mércének nyilatkozva mondott:

„Minden egyes műsorelemről számot kell adnunk. Elkezdődik egy műsor, megszólal a szignál, megtörténik a bejelentkezés, elkezdődik a beszélgetés. Ez már három műsorelem, utána lejátszanak egy zenét, az már négy. Ezeket a műsorelemeket nekünk pontosan dokumentálnunk kell, mikor és mettől meddig tartottak, mik hangzottak el és így tovább, összesen 16 rubrikát kell kitöltenünk”.

Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy minden egyes héten nagyjából 300-350 műsorelemről részletes beszámolót kellene készíteni – ez egyetlen héten körülbelül 27 ezer(!) adminisztrálásra váró műsorelemet jelent. Egy közösségi rádiótól ilyen szigort elvárni szinte nonszensz. A közösség azonban még erre is összedobott egy szoftvert, amivel nagyjából tisztességesen megoldották a feladatot, az NMHH el is fogadta azt, de így is kifogásolnak. Ahogy a "kiskorúak védelmét" is szörnyen komolyan veszik: az elmúlt 8 évben nagyjából egy kézen megszámlálható alkalommal csúszott be a kötetlen élő beszélgetések közé egy-egy oda nem illő szó – amiért a műsorvezetők többnyire azonnal elnézést is kértek. Egy laza, hétköznapi beszélgetésben ez tulajdonképpen egészen vállalható arány – de az országban, ahol ugyebár mindent közismerten precízen, pontosan be kell tartani és tartatni, sajnos nem fér bele ennyi lazaság.

Természetesen az utóbbi napok híreiben mindkét oldalról voltak túlzások: az igazság valahol az „Ennyi volt, vége!” és a „Nem baj, majd folytatják online, úgyis a netes rádióé a jövő” között helyezkedik el. A rádió minden idegszálával arra koncentrál, hogy megmutassa: erős és összetartó közösség, és értelemszerűen pályáznak a szeptember 3-án lejáró frekvenciára. Ugyanakkor muszáj megemlíteni, hogy a rádióhallgatás a vártnál konzervatívabb műfaj:

az emberek túlnyomó többsége FM-rádión szereti hallgatni a műsorokat, és ha egy rádió eltűnik az éterből, nem feltétlenül követi mindenki az internetre.

A Fidesz, ha nem is csúfosan, de egyértelműen kikapott az április 3-i választáson a fővárosban. A Tilos Rádió pedig az utolsó, valóban szabad és örök ellenzéki hang a budapesti éterben. Tippem szerint ha valamilyen furmányos, valós vagy mondvacsinált indokkal el akarják lehetetleníteni, talán nem egy Karc FM-féle harcosan kormánypárti csatornát tesznek a helyére. Éppen elég ha érkezik az n+1-dik, csak kicsit kormányközeli oligarchákhoz köthető, „legnagyobb slágereket” sugárzó csatorna, ahol egy óra konzervzene és bugyuta semmitmondás után 5 percben jönnek az MTI hírei: migránsok, gazdasági sikerek, rezsiharc, Brüsszel és a vágbesenyőfalvi állatpark újszülött kaukázusi törpetapírja. Mindenki boldog, az agyak kilúgozva.

Egy, az átlag adófizetőnek egyetlen fillérjébe sem kerülő, ám szabad, „fentről” nem kontrollálható, sokszínű, széles érdeklődésű hanggal kevesebb a hazai médiapiacon. Szerintem mindannyian el tudunk képzelni egy ilyen forgatókönyvet. A kérdés mindössze annyi: egy ilyen, talán ha százezres hallgatottságú, teljesen egyedi hangú és működésű közösségi rádió a magyar éterben vajon miért tilos?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András a pénteki tüntetőkről: A Hatvanpusztán kávézgató volt miniszterelnök és bandája bőszítette fel őket a hazugságaival
A volt képviselő a migrációs paktum elleni budapesti tüntetésre reagált. Mint írta, ő nem tekinti ellenségnek a demonstrálókat, inkább a „félelemkufárokra” haragszik, „akik még mindig a gyűlöletből akarnak pénzt és hatalmat teremteni”.


Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebook-oldalán reagált arra a tüntetésre, amelyet a Tisza Párt és az uniós migrációs paktum ellen tartottak pénteken kora este Budapesten.

Mint írja, „elképesztő volt nézni azt az ezer embert, a honfitársainkat, (...) akiket a Hatvanpusztán kávézgató volt miniszterelnök és bandája bőszített fel a hazugságaival.”

Hangsúlyozta, hogy a tüntetőket nem tekinti ellenségeinek, hiszen velük együtt élünk ebben az országban.

„Ezek az emberek félnek. A bizonytalantól. A bevándorlástól. Féltik az értékeiket, a jövőjüket.”

A volt képviselő a politikusokra és a sajtóra hárította a felelősséget. „És akkor jönnek ezek az undorító szélsőjobboldali politikusok és az őket kiszolgáló lapok, mint például a PestiSrácok. Amely mindenfajta bizonyíték nélkül tegnap elkezdte azt terjeszteni, hogy migránsokat szállítottak Magyarországra Lengyelországból.

Én rájuk haragszom, a félelemkufárokra, akik még mindig a gyűlöletből akarnak pénzt és hatalmat teremteni.”

Jámbor szerint a bevándorlás nehéz kérdés, de nem lehet róla még több félelemkeltéssel beszélni, hanem „az emberséget, a józan észt helyre kell hozni ebben a témában”. Egy konkrét példát is hozott arra, hogy szerinte mi lehetne a vita kiindulópontja. Egy Afganisztánból elmenekült anya és gyerekei történetét említette példaként, akiknek azért kellett távozniuk, mert a családfő keresztény hitre tért. „Az apa eljutott Németországba. Utána jött a két nő. 35 napon keresztül éheztették a magyar hatóságok őket a tranzitzónában. Ételhez csak a társaik emberségéből jutottak.”

„Azt gondolom, ebben megegyezhetünk: ez bűn. Így senkivel nem lehet bánni. Bajba jutottakkal pedig főleg nem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András: Hatalmas fideszes hazugság omlott össze az ukrán megállapodással
A politikus Facebook-posztban bírálta a Fidesz eddigi Ukrajna-politikáját. Fekete-Győr szerint a mostani megállapodás bebizonyította, hogy a megoldás évek óta lehetséges lett volna.


Fekete-Győr András egy friss Facebook-posztban reagált a magyar–ukrán megállapodás hírére. A politikus egy retorikai kérdéssel indított: „Ki hitte volna, hogy ha Magyarország kormánya valóban meg akar állapodni Ukrajnával a kárpátaljai magyarok jogairól, akkor ez lehetséges? Hogy ha nem ürügyet keres, hanem ténylegesen tárgyal, akkor eredményt is el tud érni?”

Szerinte ezzel egy újabb hatalmas fideszes hazugság omlott össze.

„Évekig azt hallgattuk Orbánéktól, hogy Ukrajna miatt nincs előrelépés, hogy a kárpátaljai magyarok jogai miatt kell gáncsolni, vétózni és bomlasztani az európai egységet. Most kiderült: a megoldásra évekkel ezelőtt is lett volna lehetőség. Csak Orbánék nem akarták.”

Azt írta, a Fideszt valójában soha nem a kárpátaljai magyarság helyzetének rendezése érdekelte, hanem az, hogy legyen egy „jól használható ürügyük Putyin érdekeinek kiszolgálására”.

A bejegyzés szerint a nemzeti összetartozás ügyét is politikai termékké silányították, amivel addig takaróztak, amíg hasznos volt számukra.

„Végleg bebizonyosodott, hogy Magyarország képes úgy képviselni a saját nemzeti érdekeit, hogy közben nem válik Putyin trójai falovává. Csak olyan kormány kell, amelyik nem az orosz diktátor szemüvegén át nézi a világot, és nem Moszkvából kapja az ukázt” – fogalmazott Fekete-Győr.

Különösen szimbolikusnak nevezte, hogy a megállapodás híre éppen június 4-e, a nemzeti összetartozás napja előtti napon érkezett, ami szerinte világosan megmutatja a különbséget a valódi nemzeti felelősségvállalás és a fideszes „nemzetpolitikai” színjáték között.

Magyar Péter miniszterelnök tegnap jelentette be, hogy egy „teljes körű” kétoldalú megállapodás született Ukrajnával a kárpátaljai magyarok nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogainak bővítéséről.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ez egy kifejezetten jelentős szigorítás” – jövő héten életbe lép a migrációs paktum, de Magyarország nem áll készen rá
Jövő péntektől az egész Európai Unióban másképp kell kezelni a menedékkérőket. Ez Magyarországra is érvényes, csakhogy nálunk az Orbán-kormány semmit sem tett a felkészülésért. A Helsinki Bizottság szakértője szerint meg kell értetni az emberekkel, hogy ez egy szigorítás.


Magyar Péter május 29-én jelentette be, hogy megállapodott Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével az uniós pénzek hazahozataláról. A bejelentés után nem sokkal a Fidesz már a „von der Leyen–Magyar Péter-paktum” részleteit firtatta, többek között a migrációval kapcsolatban. A miniszterelnök azt válaszolta, semmiféle ilyen elvárás nem volt. Ugyanakkor jövő pénteken életbe lép az Európai Unióban az új migrációs szabályozás, amit Magyarországnak is be kellene tartania. Csakhogy jelenleg a hazai törvények teljesen mást írnak elő, az Orbán-kormány semmit sem tett, hogy felkészüljön erre a helyzetre, és egyelőre a Tisza-kormányban sem volt ez téma.

De mi is valójában ez a sokat emlegetett migrációs paktum? Valóban elárasztják Magyarországot a migránsok a hatálybalépése után? És mi történik, ha egy uniós jogszabály szembe megy a magyar jogrenddel? Erről beszélgettünk Léderer Andrással, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársával.

— Az ellenzék kommunikációjában a migrációs paktum az ördögtől való. De mi ez a csomag valójában, és melyek azok a pontjai, amelyekkel óvatosan kell bánni?

— A paktum kifejezés helyett pontosabb, ha közel egytucatnyi önálló jogszabályból álló csomagról beszélünk, ami az európai menekültügyi és migrációs szabályokat alakítja át. Általánosságban elmondható, hogy jóval szigorúbb, mint a ma még hatályban lévő európai szabályozás. Jóval több és hosszabb ideig teszi lehetővé a fogvatartást, az őrizetet, adott esetben gyerekekét is, mint a jelenlegi szabályozás. Az eljárások jelentősen felgyorsulnak, a határidők lerövidülnek, és ezzel összefüggésben bizonyos eljárási garanciák gyengülnek.

Ez egy kifejezetten a jelentős szigorítás irányába lépő új szabályozás.

A másik lényeges elem, amiért ez Magyarországon különösen fontos, hogy a mai európai menekültügyi szabályozás nem közvetlenül hatályosul a 27 tagállamban. Ezeket a különálló jogszabályokat minden tagállamnak át kellett ültetnie a saját hazai jogrendjébe, ami tartalmi különbségeket okozott. Az új, június 12-én hatályba lépő paktum viszont egyből, közvetlenül hatályos. Nemcsak, hogy nem kell ezeket egyesével átültetni, de ha ez nem történik meg, akkor is hatályosak. Ennek elvileg az a célja, hogy teljesen mindegy legyen, valaki melyik uniós tagállamban kér menedéket, pontosan ugyanaz történjen vele. Hogy a gyakorlatban ez hogy néz ki, majd meglátjuk, de ez a gondolat mögötte. És hogy ez miért ennyire felfújt téma Magyarországon? Leginkább azért, mert a menekültügyet és a migrációt a propaganda és az Orbán-kormány teljesen összemosta az elmúlt bő évtizedben.

Ma már kevés ember érti a különbséget a migráció és a menekültügy között. Ez olyan légkört teremtett, ahol arról beszélni, hogy a menedékjog alapvető emberi jog, szinte ki van zárva.

Akár tetszik, akár nem, ezek nem vágyálmok vagy emberjogi álmok. Az, hogy a menedékhez minden embernek joga van, szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartájában, de még a magyar Alaptörvényben is benne van.

— Az előző kormány azt állította, a migrációs paktum miatt Magyarországot el fogják árasztani a migránsok.

— Ez egyszerűen nem igaz. A legnagyobb képtelenség, amivel a mai napig megy a riogatás, az az, hogy több száz menekültet kell kötelezően befogadnia Magyarországnak. Ez egy teljesen egyértelmű hazugság, és aki ezt terjeszti, az vagy tudja, hogy nem mond igazat, vagy fogalma sincs, miről beszél. Amiről ez szól, az az, hogy a csomag egyik eleme bevezet egy szolidaritási mechanizmust az európai tagállamok között, aminek három lehetséges formája van. Az adott tagállam maga dönti el, hogy ebből a háromból melyiket, melyik kettőt, vagy akár mindhármat választja, és milyen arányban. Tehát nem arról van szó, hogy minden tagállamnak be kell fogadnia X embert.

El lehet dönteni, hogy egy ország átveszi menedékkérelmek vizsgálatát, anyagilag hozzájárul egy nyomás alatt lévő tagállam menekültügyi rendszeréhez, vagy felajánl valamilyen szolgáltatást, szakembereket, eszközöket.

De ez is csak akkor lép életbe, ha egy uniós tagállam objektív számok alapján azt mondja: „nálam hirtelen nagyon sok ember jelent meg, és képtelen vagyok ezt kezelni”. Ezt követően az Európai Bizottság megvizsgálja, hogy valóban így van-e, majd felhívást intéz a többi tagállamhoz. Például a görögök szólnak, hogy nagy a baj, mert megjelent náluk a határon tízezer ember, és önhibájukon kívül nem tudják kezelni, ezért a többi tagállam küldjön plusz ügyintézőt, rendőrt, tábori ágyat. Tehát szó sincs arról, hogy itt jövő héten megjelenik akár csak egyetlen ember is.

— Jól értem tehát, hogy hiába lép hatályba a paktum, ez önmagában nem jelent semmit a szolidaritási mechanizmusra nézve, mert csak egy menekültügyi havária esetén történne bármi is?

— Így van, de csak ha azt egy tagállam jelzi, és az Európai Bizottság is megerősíti, hogy tényleg havária van. És ezt követően is a magyar államtól fog függeni, hogy ebből a háromfajta segítségből mit ajánl fel, és milyen arányban.

Mondhatja azt is, hogy „én semmilyen ember kérelmének vizsgálatát nem veszem át, és egy fillért sem fizetek, de küldök húsz rendőrt”.

Mondhatja azt is, hogy megvizsgálok két plusz menedékkérelmet, ami nem azt jelenti, hogy fizikailag átveszek ide embereket és befogadom őket, hanem csak annyi, hogy megvizsgálom a kérelmüket. Ez is egy nagy különbség ahhoz képest, amiről néhány megszólaló beszél, hogy itt majd megjelenik 300-400 ember. Vagy mondhatja azt, hogy fizetek a közös zsebbe plusz pénzt azért, hogy a nyomás alatt lévő tagállamot segíteni lehessen, vagy ezeknek a kombinációját.

— Ez annyira puha megoldásnak tűnik, hogy a próbája egy valós krízishelyzet lesz. Könnyen előfordulhat, hogy mindenki csak a legkisebb terhet vállalja, és a menekültek ott állnak majd a görög tengerparton, nem tudnak menni sehova, és az egész rendszer megbukhat. Nem félő ez a forgatókönyv?

— A paktummal kapcsolatban ilyen típusú kritikák is felmerülnek, emberjogi kritikák is, ez valóban így van. De az az alapállítás, ami az ellenzők részéről mindenhonnan hangzik, hogy ha Magyarország végrehajtja az uniós jogot, ami egyébként kötelessége, az azt jelenti, hogy több száz ember fog itt azonnal megjelenni, az konkrétan nem igaz. És szerintem fontos ezt érteni.

— Rendben, de jelenleg van egy olyan magyar jogrend, amibe nem illeszthető bele ez az uniós rendelet. Ilyenkor mi van?

— Ennél sokkal rosszabb a helyzet, mert a magyar menekültügyi szabályozás nemcsak a jövő héten hatályba lépő új szabályokkal ütközik, hanem a most hatályosakkal sem fér össze. A magyar szabályozás egyébként a magyar Alaptörvényt is sérti.

— Miben?

— Ugyanabban a két dologban, ami miatt a napi egymillió eurós bírságot is fizeti Magyarország. Az Európai Unió Bírósága azért szabott ki egy 200 millió eurós egyszeri, és onnantól kezdve napi egymillió eurós büntetést, mert egyrészt Magyarországon legalizálták a visszakényszerítéseket és folyamatosak a csoportos kiutasítások, miközben a magyar Alaptörvény kimondja a csoportos kiutasítás tilalmát. A másik elem, hogy nem lehet Magyarországon menedékkérelmet előterjeszteni, miközben az Alaptörvény XIV. cikke elismeri, hogy Magyarország menedéket nyújt. Tehát a jelenlegi szabályozás a saját hazai alkotmányos szabályainkkal sincs összhangban.

— Akkor egy egyszerű alkotmánybírósági eljárással meg lehetne semmisíteni ezeket?

— Az Alkotmánybíróság előtt akkor lehet valamit megtámadni, ha az érintett támadja meg, aki magyar joghatóság alatt van. De egy olyan ember, aki nem tud menedékkérelmet benyújtani, és egyébként nincs is itt, az az Alkotmánybírósághoz semmilyen módon nem fog tudni fordulni.

Ez a helyzet már most is problémát okoz az országnak, hiszen a napi egymillió eurós büntetés azért napi 365-370 millió forintot jelent ma, korábban 400 milliót.

Ezt az összeget az országnak egyébként járó uniós forrásokból vonják le.

— Ez nem kevés összeg. Most már majdnem egymilliárd eurónál tartunk.

— Így van. Ez egy horribilis összeg, és minden nap újabb egymillió euróval nő.

— Ehhez az egymilliárd euróhoz képest mennyibe kerülne, ha betartanánk ezeket a menekültügyi rendelkezéseket? Tisztviselők, ellátás, stb. Mekkora vállalásról beszélünk?

— Azt gondolom, hogy arányaiban összehasonlíthatatlanul kevesebbe. Ahhoz, hogy Magyarországon egy működőképes, akár a jelenlegi, akár a jövőbeni szabályokkal összhangban lévő menekültügyi eljárás legyen,

szükség van néhány tucat ügyintézőre és néhány üzemelő, nyitott és zárt befogadóállomásra.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az irreguláris határátlépők száma az egész Európai Unióban évek óta csökken, a nekünk releváns balkáni útvonalon éves alapon 2024-ben 78%-kal, 2025-ben 42%-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan az Unióban benyújtott menedékkérelmek száma tavaly 19%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Hogy ez hogyan viszonyul a több mint 400 milliárd forinthoz, azt hiszem, egyértelmű.

— Ez valószínűleg néhány milliárd forintnál nem lehet több.

— Ez így van. Arról nem is beszélve, hogy a paktum miatt, mivel sok teljesen új szabályt is tartalmaz, az Európai Bizottság egy külön keretet nyitott meg minden tagállamnak a felkészülésre.

Lehetett volna pénzt kérni képzésre, új emberek felvételére, eszközbeszerzésre, épületfelújításra, bármire, ami ahhoz kell, hogy a saját gyakorlatunkat összhangba hozzuk az új szabályokkal.

Ehhez mindössze annyit kellett volna tenni, hogy tavaly decemberig Magyarország benyújt egy tervet, hogy mire és mennyi pénzre van szüksége. A Bizottság adott volna, de Magyarország nem adott be ilyen tervet. Az Orbán-kormány menekültpolitikája iszonyú súlyos károkat okozott már eddig is, és nagyon nehéz helyzetet teremtett az új kormány számára is. Ennyi idő alatt abból a füstölgő romhalmazból, amivé a menekültügyi rendszer vált, szinte lehetetlen működő rendszert varázsolni. Főleg úgy, hogy ez a plusz pénz, amiről az előbb beszéltem, már biztosan nem lehívható. Őszintén nem látom, hogy nyolc nap alatt hogyan lehet a semmiből egy működő menekültügyi rendszert létrehozni.

— Mennyi idő kellhet ahhoz, hogy az eddig démonizált menekültügyet a helyére téve, ebből a helyzetből kommunikációsan is ki lehessen keveredni?

— Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, az ezzel kapcsolatos tények bemutatása, annak megértetése az emberekkel, hogy ki a menekült, ki a migráns, és mi a különbség a kettő között, az egy hosszabb folyamat lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András az óbudai korrupciós ügyről: Ezért kellett Magyar Péter a rendszer leváltásához
A korábbi országgyűlési képviselő a korrupciós letartóztatásokra reagált, melyek szerinte Magyar Péter szükségességét igazolják. Jámbor úgy látja, a régi ellenzéket is áthatotta a korrupcióra épülő szívességpolitika.


Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebookon reagált a legújabb korrupciós botrány fejleményeire. Bejegyzését azzal kezdi, hogy bár az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, és nagyon meglepődött Őrsi Gergely letartóztatásán, de egyetért azzal, hogy „aki a nép szolgájaként elemel a nép pénzéből, az bűnhődjön!”

Szerinte azonban a parkfenntartási és a várhatóan előkerülő közétkeztetési korrupciós ügyek nem csupán a lopásról szólnak. Hanem arról is, hogy

az ellenzék–Fidesz kapcsolatok, céghálók és korrupciós pénzek átjárták a rendszert, és ezek befolyásolták az ellenzéki politikát is.

„Tudom, sokan vannak a régebbi ellenzékből, akik nem értették, miért Magyar Péter kellett az Orbán-rendszer leváltásához. Többek között ezért” - fogalmazott.

Jámbor szerint Magyar Péter működésében nincs jelen a korrupcióra épülő szívességpolitika.

„Nem volt egy kis fékezés, egy kis »inkább más irányba menjünk«, egy kis »adok neked pénzt, hogy máshogyan kampányolj«” – írta.

Jámbor hozzátette, hogy a régi ellenzék politikusainak elsöprő része tisztességes, és példaként említi, hogy a Momentum azonnal fel is függesztette érintett tagjait.

„De pár rohadt alma ugye elég a kosárban...”

A posztban felidézi, hogy erről a jelenségről beszélt már Juhász Péter, Hadházy Ákos, Ruff Bálint, és erről szóltak Magyari Péter cikkei, valamint Kerényi György írása a Szabad Európán.

Jámbor András a bejegyzését azzal zárja, hogy a mostani ügy nem csupán egy korrupciós eljárás, hanem részbeni magyarázat arra is, miként működött az Orbán-rendszer az elmúlt 16 évben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk