prcikk: Napfény, tengerpart, kaland és szerelem: magyar szállodai animátorok kalandjai külföldön | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Napfény, tengerpart, kaland és szerelem: magyar szállodai animátorok kalandjai külföldön

Három fiatal mondta el, mi hiányzott otthonról, hogyan lépte át a komfortzónáját, és mit tanult a kinti munkából.


Azok, akik kipróbálják a szállodai animátorkodást, igéző helyekre, például Ciprusra, a Kanári-szigetekre, Zakynthosra, Mallorcára vagy Ibizára juthatnak el teljes ellátást és fizetést garantáló feltételekkel. De vajon mivel gazdagodtak azok, akik belevágtak életük kalandjába, és több hónapot töltöttek el külföldön turisták szórakoztatásával? Hogyan győzték le a honvágyukat? Miként viszonyulnak a helyi konyhához? Mit tanultak kint, külföldön, amit a mindennapokban hasznosítani tudnak? Három fiatallal - Attilával, Rékával és Alízzal - beszélgettünk a kalandjaikról, megpróbáltatásaikról és sikereikről.

Kilépni a komfortzónából

„Lelkes és tettrekész voltam, amikor megérkeztem Korfu szigetének egyik legszebb partján álló hotelébe” - kezd bele két évvel ezelőtti nyarának történetébe Attila.

„Azután a második estémen, amikor leültünk a csapattal beszélgetni, akkor derült ki, hogy baj van, mert nehezen értem a társaim beszélgetését a különböző dialektusok miatt.

Kint jöttem rá, hogy a nyelvvizsgán szerzett tudásom kevés ahhoz, hogy valódi nemzetközi környezetben megálljam a helyem”

Attila nem is titkolja, hogy az első hetekben a kezdeti önbizalma megcsappant, honvágy gyötörte és sokszor érezte magát egyedül.

„Viszont onnantól, hogy felismertem, hogy az elkövetkező hat hónapban tulajdonképpen ők lesznek a családom, tőlük kaphatok támogatást, tudtam, hogy 110%-ot kell beleadnom a tanulásba, és fel kell fedeznem ezt az új környezetet. Engem ez volt, ami előrevitt”

- folytatja. Szerinte ez a kezdeti periódus is része a munkának, mert ettől lesz jelentőségük a későbbi sikerélményeknek. Attila idén harmadszorra megy animátorként Korfura. „Fél év alatt teljesen hozzászoksz, hogy egy csodálatos helyen ébredsz fel és fekszel le, és miután a helyiekkel is kialakulnak a kapcsolataid, olyan érzésed lesz, mintha kicsit hazamennél”.

Attila kint először sportanimátor lett, később, mint DJ dolgozott a beach partykon. „Imádtam zenélni a naplementében az embereknek. Több party sikeressége egyenesen azon múlt, hogy mennyire jól pörgetem a lemezeket. Sokszor teljesen meghatódtam, amikor a buli végén megtapsoltak vagy közös fotókat kértek, amit másnap rendszerint a TripAdvisoron láttam, azzal a leírással, hogy mennyire klassz DJ-nek tartanak” - mosolyodik el büszkén.

Attila DJ-ként érte el a legnagyobb sikereket. „A másik nagy élményem, hogy mennyi új kapcsolatot létesítettem. Volt, hogy meghívtak egy családhoz, sőt olyan családom is volt, akik csak miattam és egy másik animátor lány miatt jöttek vissza még egyszer ugyanabba a hotelbe.”

„Kint tudtam meg magamról, hogy mennyire érzékeny vagyok. Nagyon meghatottak például a búcsúzkodások a családokkal” - mondja Attila arra a kérdésre, hogy volt-e olyan tulajdonsága, amit az utazása előtt nem tudott magáról.

„Azért vágtam bele az animátorkodásba, mert már nagyon szerettem volna elszakadni otthonról, levegőváltozásra vágytam”

- meséli Réka, aki idén harmadik szezonját kezdi meg Cipruson, és visszafogottabb személyiségként írja le magát.

„Mielőtt kijöttem, ennél sokkal zárkózottabb és félénkebb voltam, nehezen álltam ki magamért. Az első szezonomban bedobtak a mélyvízbe: nem gyerekanimátor, hanem sportanimátor lettem, motiválnom és szórakoztatnom kellett a vendégeket, ami eleinte nagyon nehéz volt, ugyanakkor ezzel szinte rákényszerítettek, hogy levetkőzzem a félénkségemet.

„Én vagyok az iskolapéldája annak, hogyan lehet egyik pillanatról a másikra átlendülni a honvágyon és a család, a barátok hiányán. Az első pár napban haza akartam menni, aztán pont az ellenkezője történt, nem akartam visszajönni” - meséli nevetve Alíz, aki szerint a go with the flow életérzés nagyon meghatározza az animátori munkát, és aki erre rájön, annak rengeteg pozitív impulzusban lesz része.

„Azt hiszem, ezért lesz sok animátor „függő”, mert visszavágyunk ebbe a szenvedélyes élethelyzetbe, kint tudunk igazán feltöltődni.

Illetve esetemben a legnagyobb meglepetés az volt, nekem magamnak és a családomnak is, hogy kiderült: imádok színpadon szerepelni és táncolni. Most is beleborzongok az emlékekbe, ahogy erről beszélek.”

Kitörés a mókuskerékből

“Ebben a munkában az az érdekes, hogy az extroverált és az introvertált személyiségek ugyanúgy jók lehetnek benne, és általában azok is ráéreznek az ízére, akik addig szerettek a háttérbe húzódni” - erősíti meg Pártos Viktor, a Hotelanimation.hu egyik alapítója, aki 17 évvel ezelőtt ment ki Görögországba animátornak. „Szerencsére nagyon sok tapasztalatunk van, rengeteg történetet hallottunk és számos helyzetet oldottunk meg. Csak írásos élménybeszámolóból, több mint 230-at küldtek vissza nekünk a fiatalok.”

Az animátorok átlagéletkora 20-25 év, sokan az érettségi után, vagy felsőoktatási tanulmányaik közben jelentkeznek, és vannak, akik gyakornoki idejüket töltik animátorként külföldön, jó fizetéssel. Mások azért vágnak bele, hogy kiszakadjanak a mókuskerékből, elszakadjanak otthonról, vagy szerelmi bánatukból szeretnének kigyógyulni az éghajlatváltozás és új kihívások segítségével. „A munkavállalási feltételek elég vonzóak egy fiatalnak, hozzánk évről-évre többen jelentkeznek. A havi, jellemzően 600-1000 euró közötti fizetés mellett biztosított a teljes ellátás és szállás, emellett előfordul, hogy a cégek az utazási költséghez is hozzájárulnak. Ciprusra például teljesen ingyen utazhatnak ki idén az animátoraink, a cég fizeti az odaútra szóló repülőjegyet és a hazaútba is besegít.”

Legyőzni a honvágyat

„Persze ez a munka sem való mindenkinek” - teszi hozzá Pártos Viktor -, de a legtöbben átlendülnek a kezdeti nehézségeken, és megerősödve tapasztalják, hogy képesek helytállni és kitartani. „Ha hagyod, a csapat húzni fog magával, a keretet pedig az elmúlt szezonok gyakorlata biztosítja. A kezdeti pár nap mindig nehéz, hiszen rengeteg új információt kell feldolgozni az animátoroknak. Ezért is találtuk ki évekkel ezelőtt a személyes állásinterjú napokat, hogy a jelentkezők találkozhassanak a külföldi partnercéggekkel és a lehető legtöbbet megtudhatják erről a munkáról. Ide bárki eljöhet, akit érdekel az animátori munka, és nem ritka, hogy a szülők is elkísérik a fiatalokat. Sokan tényleg életük nagy kalandjára készülnek: először utaznak külföldre hosszabb távra.”

Alíz is életében először utazott ennyire messze a családjától, ezért számára nagyon fontos volt a szüleivel való mindennapos telefonkapcsolat.

„Az első héten rám tört a honvágy, és bár az eszemmel tudtam, hogy nincs okom a szomorúságra, mégis rendszeresen hívtam reggelente a szüleimet azzal, hogy nem bírom, haza akarok menni.

Szerencsére a családom érezte, hogy maradnom kell, és nap-nap után lendítettek át a következő napra, kérték, hogy legalább egy hónapot bírjak ki. Visszanézve, szerintem attól szenvedtem, hogy nem tudtam kilépni a komfortzónámból, görcsösen ragaszkodtam az otthoni biztonsághoz. Viszont onnantól, hogy sikerült kilépnem, már egyáltalán nem akartam hazamenni. Engem ez a folyamat lelkileg is megérintett, kinyílt a világ felé a személyiségem.”

A legjobban a Túró Rudi hiányzott!

„Nagyon érdekes folyamat, ahogy az animátorokat az adott település befogadja, és szinte helyi emberként, de semmiképpen sem turistaként kezeli” - mondja Attila, akitől azt is megtudjuk, hogy innentől változatos kedvezményeket kaptak a boltokban, vendéglátóhelyeken.

„Pár hét kell, hogy elkezdjenek velünk beszélgetni a helyiek, addigra látják, hogy nem turisták vagyunk, hiszen még mindig nem mentünk haza."

Innentől jön a szintlépés; egyre többet beszélgetnek mindennapi dolgokról, és persze kuponokat adnak, hogy osztogassák a turisták között. A materiális előnyök mellett persze a lényeg az, hogy ettől otthonosabban érezzék magukat, megváltozik az ottlét minősége. „A hotelben dolgozók zárkózottabbak, ők jellemzően a környező görög falvakból járnak be dolgozni, de ha megnyílnak, közel engednek magukhoz. Velem többször előfordult, hogy meghívtak az otthonukba és autentikus görög családi környezetben vacsorázhattam. A legnagyobb tiszteletet azzal tudod kivívni, ha megpróbálsz görögül megszólalni, ilyenkor mindig nagyon mosolyognak, nagyot nősz a szemükben.”

„Egy idő után ez lesz a második otthonod, és természetes lesz, hogy helyiként üdvözölnek a kisboltban. Befogadnak, mert ott élsz velük együtt, ahol a legtöbben csak nyaralnak” - mondja Alíz, aki érezhetően beleszeretett a Kanári-szigetek atmoszférájába. „Sokszor gondolok oda, amikor itthon vagyok. Ha lehunyom a szemem, vissza tudom idézni az óceán zúgását, a sós levegőt és a puha homokot a lábam alatt, ahogy sétálok a reggeli napsütésben a munkahelyemre.”

„Persze, hogy egy csomó minden hiányzik az embernek, én például eléggé szenvedtem a Túró Rudi hiányától, ezért a második évben rengeteget vittem ki magammal. A rendes magyar paprika is hiánycikk, aki szereti, erre feltétlenül gondoljon, mert Cipruson csak az édesebb változat kapható”

- meséli Réka.

„A görög konyha alapvetően sokkal kevésbé fűszerez, mint a magyar, eleinte furán is néztek rám, amikor a kiló borsot, sót, amit csak találtam, rászórtam az ételeimre”

- idézi fel Attila.

Valószínűleg nem véletlen, hogy Alíz, aki teljesen máshol, a Kanári-szigeteken dolgozott, szintén a magyar konyha, illetve a megszokott otthoni ízek hiányát emelte ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Gáspár azt mondta, a magyar katonák vérrel fognak tapasztalatot szerezni Csádban - állítja volt bajtársa
Pálinkás Szilveszter szerint a miniszterelnök fia a csádi misszió tervezésekor azzal számolt, hogy a magyar katonák fele meg fog halni. Orbán Gáspár egyébként a kiválasztási folyamatot megkerülve végezhette el a Brit Királyi Akadémia 30-40 millió forintba kerülő katonai képzését.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.



Pálinkás Szilveszter százados, a Magyar Honvédség korábbi arca két órás interjút adott a Telexnek, ebben Orbán Gáspárról is sokat beszélt, akivel együtt végezte el a világ egyik leghíresebb és legdrágább katonai képzését Nagy Britanniában.

Pálinkás 2019-ben, a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként jutott ki a Brit Királyi Katonai Akadémiára. Néhány hónappal később telefonhívást kapott az akkori vezérkari főnöktől, aki egy fontos politikai személy érkezését jelezte.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat.”

Nem sokkal később megérkezett Orbán Gáspár főhadnagy, akivel Pálinkás szerint barátok és bajtársak lettek. A problémát abban látta, hogy a miniszterelnök fiát a rövid alapkiképzés után küldték ki a 30-40 millió forint értékű elitképzésre.

„Neki nem kellett a hivatalos kiválasztási folyamaton átmennie, csak azért, mert ő a miniszterelnök fia, alanyi jogon járt neki az, hogy a világ legdrágább és legjobb akadémiájára elküldjük.”

Pálinkás szerint a katonákra mindez demoralizálóan hatott. „Nyilván azért, mert ez abszolút igazságtalan. Azért, mert a katonaságban törekszünk arra, hogy egyenlőek legyünk. Törekszünk arra, hogy a parancsnoki rendszer igazságos legyen. Törekszünk arra, hogy betartsuk úgymond a parancsnoki hierarchiát. Tehát hogy a rendfokozati rendszer, és az, hogy minden szabály mindenkire vonatkozik, szerintem ez az alappillére egy hadseregnek.”

A százados biztos abban, hogy Orbán Gáspár „a saját képességeiből fakadóan, úgy, hogy nem a miniszterelnök fia, nem jutott volna ki.”

Szerinte mindez azért történt, mert az akkori katonai vezetés jó pontot akart szerezni a miniszterelnöknél.

Ugyanakkor a kiképzés során nem kivételeztek a miniszterelnök fiával.

Orbán Gáspár hazatérve egyből a miniszteri kabinetbe került. „Én készültem már fel az amerikai felderítő tanfolyamra, ő pedig egyszer csak felkerült a Karmelitába, egy irodát kapott főhadnagyként, és elkezdte tervezni az afrikai misszióját.”

Pálinkás szerint az szintén nagyon szokatlan volt, hogy ilyesmi történjen egy főhadnaggyal. „Arra, hogy ő stratégiai szinten részt vegyen tervező folyamatokban, rendfokozatából vagy a beosztásából fakadóan, arra egyébként nem lett volna esélye, hogyha nem a miniszterelnök fia.”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter ezt akkoriban azzal indokolta, hogy speciális jogi ismeretei és nyelvtudása miatt van rá szükség a csádi misszió előkészítésében. A miniszter akkor hozzátette: „ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít.”

Csakhogy Pálinkás százados azt állítja, az egész csádi misszót Orbán Gáspár találta ki.

„A brit katonai akadémián nagyon sokat beszélt arról, hogy ő az önkéntes keresztény missziója során, amit Afrikában hajtott végre, ott találta meg Istent. És valójában az égből szólt neki Isten, hogy „gyere és mentsd meg ezeket az afrikai embereket, mentsd meg az afrikai keresztényeket”. És valahogy ez a narratíva, ez a – nevezzük téveszmének – benne maradt a fejében.”

Pálinkás szerint az, aki a katonai vezetésben dolgozott, nagyon jól tudta, hogy igazából ez Orbán Gáspár magánakciója. Tudták, hogy nemzeti érdekünk nem fűződik ehhez a misszióhoz, és szakmailag, pénzügyileg vagy logisztikailag sem állunk készen arra, hogy Afrikában egy önálló hadműveletet hajtsunk végre.

Csakhogy senki sem mert a miniszterelnök fiának nemet mondatni. „Olyan körökben és olyan szinteken mozgott, ahol valójában rájuk is fenyegetettséget jelentett – tehát az ő székükre is. Ki tudja, hogy Orbán Gáspár egyébként a vasárnapi ebédnél otthon mit fog elmondani. Vagy éppenséggel a saját tervei szempontjából kit tekint majd akadálynak.”

„Számomra ez elfogadhatatlan volt: a Honvédelmi Minisztérium és a katonai vezetés kiszolgálja a miniszterelnök fiának az akaratát, legyen az bármekkora hülyeség is.” - fogalmazott a százados.

Ennél is rémisztőbb volt Pálinkás számára, amikor Orbán Gáspár beszélt neki a részletekről.

„Volt egy beszélgetésünk, ahol megosztotta velem a tervezésének a részleteit, ahol elmondta azt, hogy ő kint, a misszió során 50%-os harcérték-veszteséggel számol. Ami azt jelenti, hogy az általa vezetett misszióban a magyar katonák 50%-a meg fog halni.”

Pálinkás azt mondja, próbálta meggyőzni, azokat az érveket hozta fel, amiket Sandhurstben tanultak. Szerinte egy ilyen misszióban, ha tudják azt, hogy a katonák 50%-a meg fog halni, és nem fűződik hozzá nemzeti érdek, akkor nem szabad kockáztatni a magyar katonák életét.

„Erre az volt a válasz, hogy ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.”

A szakmai vita miatt a baráti kapcsolatuk ezután megszakadt, Pálinkás elhatárolódott tőle. A csádi misszót ugyan nem hajtották végre, de a százados szerint elképzelhető, hogy csak a választás miatt tették félre, és a következő ciklusban folytathatják, ha nyer a Fidesz.

„Számomra egyébként megdöbbentő az, hogy a kormány jelenlegi kommunikációja az, hogy Ukrajnába, vagy esetlegesen – fogalmazzunk így – háborúba nem küldünk magyar katonát meghalni. De hogyha arról van szó, hogy a miniszterelnök fiának afrikai missziója, oda viszont küldünk meghalni magyar katonát” - tette még hozzá a százados, aki arra számít, hogy az interjúja után elküldik a hadseregből.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Annyi a kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll” - Kitálalt a Honvédség korábbi toborzóarca
Pálinkás Szilveszter szerint a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.



Pálinkás Szilveszter százados, a Honvédség korábbi toborzóarca a Telexnek adott interjúban beszélt arról, miért döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé áll. A katona szerint egy háborús veszélyhelyzetben minden állampolgárnak joga van egy igaz helyzetképhez a magyar honvédség vonatkozásában, különösen, hogy az adófizetők pénzéből tartják fenn. Tudatában van annak, hogy az interjúval megszegte a szolgálati szabályzatot, amiért fegyelmi eljárás vár rá.

„Úgy gondolom, hogy meg fogják szüntetni a szolgálati viszonyomat”

– jelentette ki. Döntését az elmúlt négy hétben hozta meg, miután a tavaly nyáron benyújtott leszerelési kérelme után hónapokig sikertelenül próbálta visszaépíteni a rendszer által elveszített hitét.

A százados elmondása szerint 2017-ben csatlakozott a Honvédséghez, mert fizikai kihívásra vágyott. A katonaságot hivatásnak tekinti, és az esküjét, miszerint élete feláldozása árán is megvédi a hazát, nagyon komolyan vette. Amikor 2023-ban felkérték, hogy legyen a toborzókampány arca, kihívásként tekintett a feladatra. Állítása szerint a miniszter sajtófőnöke hívta fel, majd másnap Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszternél kellett jelentkeznie. Mielőtt a miniszterhez ment volna, az akkori katonai vezetés egyértelművé tette számára, hogy ha nemet mond, az a karrierje végét jelenti.

„Bármit is kér a miniszter úr, és ha arra én nemet mondok, akkor véget vetnek a katonai karrieremnek”

– idézte fel a százados, hozzátéve, hogy azzal is megfenyegették, hogy egyetlen beosztásban fogja tölteni a hátralévő idejét, és nem mehet külföldre tanulni.

A toborzókampány során Pálinkás szerint egyre nagyobb ellentmondást érzett, mert egy olyan pozitív képet kellett közvetítenie, ami szerinte nem volt valós, miközben látta, hogy katonatársai szenvednek és sorra adják be a leszerelési kérelmüket.

„Közvetítenem kellett egy olyan képet a Magyar Honvédségről, ami abszolút nem volt valós. Hogy itt minden rendben van, itt minden nagyszerű, gyertek és vonuljatok be katonának”

– mondta. A kampány social media anyagaival kapcsolatban is kritikát fogalmazott meg: úgy érezte, a miniszteri kabinet sajtóosztályának katonai tudás híján készült videóival „a legszebb hivatás humor tárgya lesz”.

Leszerelési kérelme után a minisztérium azt közölte, hogy egy fontos feladattal bízták meg Tatán, amit követően közös megegyezéssel távozhat. „Ezt a fontos feladatot a mai napig egyébként keresem” – fogalmazott Pálinkás, aki szerint a tatai beosztás valójában „egy száműzés, egyfajta büntetés” volt, mert felderítőként Szolnokon tudta volna a leghasznosabban szolgálni az országot.

A leszerelési kérelmét a miniszteri kabinetfőnök állítása szerint úgy kommentálta, hogy ő egy „hazaáruló”, és a miniszter „nem veszítheti el a honvédség arcát a választásokig”.

Pálinkás elmondása szerint a kabinetfőnök azt is közölte vele, hogy Böröndi Gábor vezérezredeshez kerül, hogy „szolgálatot és alázatot tanítson” neki. Azt is a fejére olvasták, hogy ne merje azt mondani, nem volt katonai karrierje, mert „tőzsét álltam a miniszter mellett”.

Pálinkás Szilveszter szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf a leszerelési kérelmét politikai helyezkedésnek vette, és Magyar Péterhez, valamint Ruszin-Szendi Romuluszhoz hasonlította. A százados szerint

a miniszterben „abszolút egy csőlátás alakult ki”, és mindenhol Ruszin-Szendi követőit látta, akiket „minden áron írtani” akart.

Pálinkás úgy véli, a miniszternek semmilyen katonai tapasztalata nem volt a kinevezése előtt, ami alapvető probléma. „Valójában hiába ültetsz magad mellé jó katonai tanácsadókat, honvédelmi miniszterként, hogyha egyébként a kérdést sem érted, amiben dönteni kell” – jelentette ki.

A százados szerint

a 2023-as „fiatalítás” valójában arról szólt, hogy a miniszter eltávolította az utolsó olyan felsővezetői generációt, amelyik még önálló véleménnyel rendelkezett, és lojális emberekkel töltötte fel a pozíciókat.

Ezt követte a katonák jogállásáról szóló új kormányrendelet, amely szerinte csak elvett a katonáktól: eltörölték a túlórapénzt, a pótlékokat, és bevezették a sávos illetményrendszert, ami szerinte „túl nagy hatalmat ad az alakulatparancsnokok kezébe” és „kiskirályságok” kialakulásához vezethet.

Pálinkás legsúlyosabb állítása, hogy rengeteg a leszerelési kérelem.

„Olyan sok leszerelési kérelem van beadva, és annyi kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség és az országvédelem az addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll. Amint ezt feloldják, mindenki le fog szerelni, és a védelmi képességünk közelíteni fog a nullához”

– mondta. Arra a kérdésre, hogy tud-e jót mondani a miniszter négy évéről, egyértelmű nemmel felelt: „Olyan döntést, amivel katonai szakmailag egyetérzek, olyat nem tudok mondani.” Hozzátette:

„Nem gondolom, hogy a Magyar Honvédség történelmének, vagy a Honvédelmi Minisztérium történelmének volt ennyire rossz minisztere.”

A százados beszélt a katonák rossz körülményeiről is: szerinte sokan saját pénzből veszik a felszerelésüket – az övé például másfél millió forintba került –, az egyenruha könnyen elszakad, a laktanyák állapota lepusztult, a gyakorlatokon pedig az élelmezés minősége is hagy kívánnivalót maga után. Kritizálta az „Embert a vasra” kampányt is, amely során az új, fiatal katonáknak bruttó 737 ezer forintos fizetést ígértek, ami szerinte „óriási bérfeszültséget” okozott a régóta szolgáló, jóval kevesebbet kereső állománnyal szemben.

A politikai helyzetről szólva Pálinkás azt állította, a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.

Elmondása szerint a magyar kormány oroszbarátnak tűnő álláspontja miatt a NATO-szövetségesek bizalmatlanok. „Több olyan NATO gyakorlaton vettem részt, az ukrán-orosz konfliktus kirobbanása óta, ahol más NATO tagállamok katonái konkrétan megkérdezték tőlünk, magyar katonáktól, hogy egyébként ti az oroszokkal vagytok?” – mesélte, hozzátéve, hogy felderítőként több olyan NATO-ülésre sem engedték be, ahol az ukrán-orosz konfliktusról volt szó.

Pálinkás Szilveszter a brit királyi katonai akadémián (Sandhurst) tanult, ahová állítása szerint Orbán Gáspár kiválasztási folyamat nélkül, pusztán azért került be, mert ő a miniszterelnök fia. Azt is elmondta, hogy az akkori vezérkarfőnök többször is felhívta azzal a kéréssel, hogy mindenben segítse Orbán Gáspárt.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat”

– állította.

A százados szerint a csádi misszió Orbán Gáspár személyes projektje volt, amit egyfajta vallási meggyőződés vezérelt. Pálinkás azt állítja, Orbán Gáspár egy beszélgetésük során azt mondta neki, hogy a misszió során 50%-os harcértékveszteséggel számol, ami azt jelenti, a magyar katonák fele meghalhat.

Amikor Pálinkás ezt szóvá tette, szerinte Orbán Gáspár azt válaszolta: „de ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.” A százados szerint a katonai vezetés sem örült Orbán Gáspár jelenlétének a Honvédségben, mert fenyegetést jelentett a pozíciójukra.

Végül a Sárkányok Kabul felett című filmről is beszélt, amelynek katonai szakértője volt. Állítása szerint a forgatás alatt két, darabonként 5-10 millió forintot érő éjjellátó is eltűnt. Azt is elmondta, hogy a Honvédség és a produkció között nem volt hivatalos együttműködési megállapodás, a katonákat és a haditechnikát mégis kirendelték, amit ő „súlyos szolgálati szabályzatszegésnek” és a katonák „öncélú alkalmazásának” tart. Miután benyújtotta leszerelési kérelmét, a produkció megszakította vele a kapcsolatot, nevét katonai szakértőként levették a stáblistáról, és a bemutatóra sem hívták meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szijjártóról vastag dosszié lehet Nyugaton, viselkedése kimerítheti a kémkedés fogalmát - hangzott el egy szakmai konferencián
A magyar külügyminiszter és Lavrov kapcsolatán és az orosz befolyás miatti titkosszolgálati játszmákon kívül a Republikon rendezvényén szóba került az is, vezethet-e erőszakhoz a választási eredmény, mi történhet, ha a Fidesz nyer, és mi történhet, ha veszít.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 03.



A Szabadság útjai címmel rendezett a Republikon Intézet pódiumbeszélgetést a Dohány utcai Magvető Caféban. Az intézet alapítója, egyben a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, Horn Gábor azzal kezdte a beszélgetést, hogy számára is meglepetés volt, hogy a kampány utolsó napjai a rögvalóságról szólnak, nem a két nagy párt témáiról. „Ugye nem beszélünk a háború vagy béke kérdéséről, ami Orbán kedvenc témája, sőt arról sem, hogy az ukránok milyenek – szintén Orbánnál –, és arról sem beszélünk, hogy milyen lenne az a másik Magyarország, amit esetleg – ha felhatalmazást kapna – Magyar Péter képviselne.”

„Ehelyett arról beszélünk, ami van: az én megítélésem szerint egy végtelenül rohadt rendszer végnapjairól.”

Hozzátette, azt persze nem tudja, hogy valóban az Orbán-rendszer végnapjait látjuk‑e. Horn Gábor szerint a kampányfinist meghatározó témákra jó példa a kiszivárgott Szijjártó-Lavrov beszélgetés, amit ő egy furcsa, „apa-fiú, vagy inkább főnök és beosztott” viszonyként jellemzett.

Krekó Péter politológus szerint ők már 17-18 éve foglalkoznak az orosz befolyással, de sokáig paranoiásnak vagy russzofóbnak nevezték őket. Szerinte a friss leleplezések, amelyek nagyrészt európai titkosszolgálati forrásokból származnak, azt mutatják, hogy „Magyarország a leginkább oroszbarátabb tagállammá vált az Európai Unióban”. Bár Szlovákia is ott van az oroszbarát-blokkban, Magyarország a vétóival gyakran egyedül marad. Az is egyértelművé vált szerinte, hogy a magyar kormány mennyire Oroszország érdek‑kijárójává vált a nemzetközi politikában.

Krekó szerint nehéz magyar érdeket találni abban, hogy a tenger nélküli Magyarország külügyminisztere orosz tengeri olajszállító cégek vagy a titkosszolgálatokkal szoros viszonyt ápoló vallási vezetők (Kirill pátriárka) szankciós listáról való lekerüléséért lobbizzon. Ez egyben azzal is járt, hogy Magyarország nagyon fontossá vált Oroszország számára. „Ha Magyarország az egyetlen, amely sok kérdésben egyedül vétóz az Európai Tanácsban, például legutóbb az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós segély folyósításáról, akkor felértékelődik Magyarország szerepe a nemzetközi politikában” - fogalmazott a szakértő.

Ugyanakkor a helyzet paradoxona szerinte az, hogy a sorozatos elővágások, leleplezések miatt az orosz tervek végrehajtása nehezebbé válik.

„Végső soron ennek az lehet a pozitív mellékhatása, hogy az orosz befolyás a magyar választás rögvalóságában a végén kisebb lesz, mint amilyenre számítottunk, és amilyenre a dokumentumok alapján joggal számíthattunk.”

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint a történtek visszaigazolják azt a képet, ami a Völner–Schadl-ügy és a Magyar Péter-féle hangfelvétel óta kirajzolódott a rendszer működéséről. Úgy látja, Szijjártó Péter nem szuverén magyar külügyminiszterként viselkedik, hanem egy „rezsimkijáróként”, aki a nemzetközi térben „sokkal inkább alázatos és alárendelt”.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese saját tapasztalatai alapján elemezte a helyzetet. Mint mondta, huszonöt évet dolgozott a hírszerzésnél, kilenc évet élt Oroszországban és kilenc évig dolgozott diplomataként is.

Szerinte amit Szijjártó csinál, az „minden, csak nem külügyminiszterség”. Lavrov viszont mesterien kezeli a magyar külügyminisztert. „Azt mondanám: nem feltétlenül ügynök – mert valaki lehet úgy is ügynök, hogy nem is tud róla, hogy ügynökként kezelik. Ahogy ezt a szakzsargonban szokták mondani: nem kell valakit beszervezni ahhoz, hogy ügynökként funkcionáljon.”

Kijelentette, hogy Szijjártó „akkorát esne egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen, hogy napokig nyalogatná utána a sebeit.”

Arra reagálva, hogy a külügyminiszter fogja magát, kimegy a szünetekben, és egyeztet Lavrovval, Telkes elmesélte, hogy évekig ő is dolgozott a NATO-ban.

„Ott nagyon alaposan nézte mindenki azt, hogy nincs‑e az ülések szünetében is valamiféle szivárgás. Amikor én ott dolgoztam, még működött az Oroszország–NATO Tanács, mert volt egyfajta szorosabb partnerség Oroszországgal a 2000‑es évtized második felében, és az oroszok ott partnerként beláthattak a NATO‑központ bizonyos szegmenseibe. Ilyenkor azért bennünk volt – nemcsak azokban, akik ilyen helyeken dolgoztak, mint én, hanem a „normál” diplomatákban is –, hogy néztük, a tanácskozások szünetében nehogy az oroszok bármilyen információhoz hozzáférjenek. Ehhez képest, hogy én kimegyek, és abban a pillanatban tudósítok arról, mi történik – ez teljesen példátlan.”

Szijjártó Péter viselkedése Telkes szerint kimerítheti a kémkedés fogalmát az EU intézményei ellen.

„Ez a 261‑es paragrafus: nem a „sima” kémkedés, hanem a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy valaki hírszerző tevékenységet folytat az Európai Unión kívüli harmadik ország számára. És nem kell, hogy minősített legyen az információ: itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki ezeket szisztematikusan összeszedi, rendszerezi, és átadja.”

De szerinte Szijjártó nem csak ezt csinálja. „Minden hírszerző vagy titkosszolgálati munkának két ága van: az egyik az információszerzés, a másik pedig a befolyásolás, érdekérvényesítés – hívják ezt aktív intézkedéseknek is, kevésbé elegánsan piszkos trükköknek. Szijjártó ezt is csinálja az oroszok számára.”

Telkes szerint természetes, hogy a nyugati titkosszolgálatok lehallgatják Lavrovot, akit immár, az ukrajnai háború óta nem ellenfélként, hanem ellenségként azonosítanak és kezelnek.

„Ugye Szijjártó azt mondja, hogy példátlan beavatkozás történik a nyugati titkosszolgálatok részéről. Én meg azt gondolom, hogy a nyugati titkosszolgálatok semmi egyebet nem csináltak, mint hogy a saját nemzetbiztonsági és kémelhárítási feladataiknak eleget tettek” - fogalmazott a volt főigazgató-helyettes.

Úgy látja, a 2020-as első felvétel idején még Lavrovot hallgathatták le, de utána a helyzet megváltozhatott. „Ha Szijjártó itt fennakad – mert egy szövetségi rendszer tagjaként az ellenségnek ad át információkat –, szerintem azóta kiemelt figyelemben részesül.”

„Ha egy nyugati hírszerző szolgálat vagy elhárítás – a BND vagy a BfV Németországban, az MI6, MI5 Nagy‑Britanniában vagy a francia szolgálatok – felfigyelnek egy ilyenre, és utána azzal a személlyel külön kiemelten nem foglalkoznak, akkor szakmailag alkalmatlanok lennének a feladatuk ellátására.”

„Tehát én azt feltételezem, hogy Szijjártóról is dosszié van; és ha kinyomtatnák, elég vastag lenne.”

A legújabb fejleménynek Telkes András azt tartja, hogy a nyugati szolgálatok a tények kiszivárogtatásával próbálják megakadályozni az orosz terveket. „Most egy teljesen új jelenséget látunk: elkezdtek egyfajta „softos” befolyásolást csinálni, ami abban különbözik az orosz, meg a magyar befolyásolástól, hogy nem fake news‑ra épül, hanem a tényeket dobják be a köztudatba, kiszivárogtatják a sajtónak, a nyilvánosságnak; mert ha ezek az infók kiszivárognak, akkor azt, amit az oroszok terveznek, sokkal nehezebb megcsinálni, vagy egyszerűen nem is lehet.”

Magyar Bálint szerint kulcsfontosságú, hogy a „nemzeti érdek” helyett „rezsimérdekről” beszéljünk, mert ez világítja meg a kormány valódi motivációit.

Amikor a kormánypárt politikusai nemzeti érdekről beszélnek, az szerinte valójában mindig a Fidesz, azaz a regnáló rezsim érdekeit jelenti.

„Hogyan kerültünk abba a helyzetbe, hogy Lavrov egyáltalán beszélt Szijjártóval arról, hogy valamelyik kedvenc oligarchának a nővérét mentesítsék a szankciók alól? Az semmilyen partneri viszonyba, semmilyen nemzeti érdekbe nem fér bele; rezsimérdekbe belefér” - fogalmazott a szociológus.

„Magyarország – ez a rendszer, ez a rezsim – egy csatlós maffiaállam, alárendelve Putyinnak, és ez a viszony egy egyenlőtlen viszony, amelyben anyagi javakkal van jutalmazva a magyar fél, és politikai javakkal fizet ezért cserébe – a felforgató aktivitásával az EU‑ban, és így tovább” - magyarázta.

Ennek megértése kulcsfontosságú, mert a cél Magyar Bálint szerint az, hogy Oroszország védőszárnyai alá helyezzék Magyarországot egy belarusz típusú rendszerben. Viszont új helyzet van: a kiszivárgott beszélgetések ezt a viszonyt nagyon széles társadalmi réteg számára tették nyilvánvalóvá.

A beszélgetés ezután a jövőbeli forgatókönyvekre terelődött. Ha ismét a Fidesz nyerne, és Magyarország elveszítené a szavazati jogát az EU-ban, Krekó Péter szerint kevésbé lenne értékes Oroszország és Kína számára is.

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor győzelme esetén konszolidálódhatna-e a rendszer, Krekó azt mondta, „ez a rendszer nem képes konszolidációra, és azt látjuk, hogy biztonsági szempontból néha – a rezsimérdekkel szembemenve is – eszkalálódik.”

Magyar Bálint szerint kialakulhat olyan helyzet, amilyen Grúziában, Belaruszban vagy Szerbiában. „Majd jönnek a katonai megfigyelők, segítenek bennünket megvédeni, ha az ukránok meg akarnak támadni minket. Katasztrófa lenne, ha ez bekövetkezne.”

Szerinte a választások kérdése nem pusztán az, hogy „Kelet vagy Nyugat”, ez egy eufémizmus. Nagyon örül annak, hogy a Tisza gyűlésein a közönség azt skandálja, hogy „ruszkik haza”, mert ez egy világosabb értéket hordozó ellenállás. Az a fajta politizálás, amely valamiféle pragmatizmuson, vagy az úgynevezett konnektivitáson alapul, az eddigi „eredményei” alapján Magyar Bálint szerint azt mutatja, hogy ahogy nem lehet két lovat egyszerre megülni, „egy fejjel nem lehet két ló seggében sem lenni”.

Ligeti Miklós egyetértett, hogy ez a rendszer nem képes konszolidálódni, ugyanakkor szerinte Magyarország a Fidesz győzelme esetén gazdaságilag működésképtelenné válna.

Az is szóba került, mi történik, ha a Tisza nyer, de nem kétharmaddal. Ligeti szerint nem lenne könnyű a helyzet, de

„számtalan példa igazolja, hogy az apparátusban dolgozók többsége tisztességes szakember, aki nem arra esküdött föl, hogy ennek a rezsimnek a szekerét tolja.”

„Az ügyészség szervezete valóban kétharmados. De a nyomozás megindítása és a feladatellátás nem kétharmados dolog. Tehát utasításba lehet adni az adóhatóságnak, a nyomozóhatóságnak, hogy a vagyongyarapodásokat vizsgálja. Utasításba lehet adni a minisztériumnak, hogy a magántőkealapok tényleges tulajdonosait hozza nyilvánosságra” - vélte.

Krekó Péter szerint a köztársasági elnök, a Köztársasági Elnöki Hivatal, a legfőbb ügyészség, a Költségvetési Tanács (amely tandemben egyébként az államfővel megbuktathatja a következő parlamentet, megakadályozhatja a költségvetés elfogadását) – nagyon ellenséges intézményi környezetet jelentenek, de azt, hogy ezek a pozíciókban dolgozó emberek mindig a Fidesz érdekét szolgálják, nem vehetjük biztosra. „Magyarországon láttunk már pragmatikus megoldásokat hatalomváltásokhoz közeledve az egyéni túlélés érdekében.”

Bár a lengyel példa Krekó szerint azt mutatja, hogy a bebetonozott káderek sokáig tudják akadályozni az új kormány munkáját, de a Fidesz kevésbé ideologikus, inkább pénz- és hatalomközpontú, így a lojalitás is ingatagabb lehet.

Telkes András arra számít, hogy a választások után az a fajta lejárató cunami, amit eddig próbáltak csinálni a Tisza Párttal szemben, folytatódni fog valamilyen mértékben. Minél kisebb arányú a győzelem, annál erőteljesebben.

„Ráadásul itt még egy provokáció esélye is megvan a választások után: elég valami kis, nagy kárt nem okozó robbantást csinálni, meg atrocitásokat elkövetni, és utána lehet azt mondani: na tessék, a Tisza Párt itt van, és nem képes a rend fenntartására.”

Ugyanakkor az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese úgy látja, a rendőrség és a titkosszolgálatok is megosztottak, de „a túlnyomó többségnek tele van a hócipője azzal, ami történik ebben az országban.”

Gundalf szerepléséből szerinte kiderült, hogy valaki az Alkotmányvédelmi Hivatalból rettentő érzékeny információkat szivárogtatott ki. „Az, hogy az AH-ból ilyen infók kikerülhetnek, azt jelenti, hogy olyan mértékű az elégedetlenség, hogy egyszer csak ez túlcsordult, és valaki felvállalta ezt a kockázatot, hogy meg fogja csinálni.” Mindez annak ellenére történt, hogy akció végrehajtóit valószínűleg a „royalisták” köréből válogatták, akik értik a szakmát, és feltétel nélkül kiszolgálják a hatalmat. „Az alapvető szempont az, hogy nehogy legyen ebből szivárgás. Hát még így se sikerült.”

Ráadásul szerinte Pintér Sándor is elég határozottan azon az állásponton van, hogy a választásokat békésen és mindenféle erőszak nélkül kell lebonyolítani. Ugyanakkor ha változna a belügyminiszter személye, az komoly kérdéseket vetne fel.

Magyar Bálint szerint a Fidesz ugyan jogilag megteremtette a lehetőséget, hogy elhalaszthassa a választást, vagy utólag az Alkotmánybírósággal érvényteleníttesse, de kérdés, mikor érdemes ezeket az eszközöket használni. „És azt hiszem, az orosz mintához képest más a szituáció.” Putyinnak nem volt olyan nagyságrendű, szervezett kihívója, mint a Tisza Párt jelenleg. „Nyemcov meggyilkolása, Navalnij meggyilkolása mögött sem állt ilyan tömeg – végképp nem szervezett, kommunikálni és fellépni képes tömeg.”

Másrészt Magyar Bálint nem hiszi, hogy a Tisza Párt elfogadná a választás „meghekkelését”.

„Szerintem ha ilyen előfordulna, nem az történne, mint Belaruszban, Magyarországon, Szerbiában: tüntetnek, hazamennek, eltart fél évig. Ennél sokkal erősebb népi ellenállás alakulna ki ebben az esetben Magyarországon. És a kérdés, hogy ezt bevállalják-e, hogy ezzel szembemenjenek. Nekem meggyőződésem, hogy sem a honvédség, sem a rendőrség százezres, többszázezres tömeg erőszakkal való feloszlatásában nem fog részt venni: át fognak állni, ha egyébként egy megnyert választást akarna ez a rendszer elcsalni.”

Magyar Bálint szerint ugyanakkor Orbánék „köztörvényes bűnözők”, akiknek egy választási vereség egzisztenciális kérdés. Számukra az elszámoltatás élethalál-harc lesz. „Ha ez megtörténik és elkezdődik, akkor nem véletlen, hogy a klánhoz tartozó szereplők jelentős része a vagyonát elkezdi kimenteni az országból. Ez mutatja, mire számítanak.”

Az utolsó tíz nap eseményeivel kapcsolatban egyetértés volt, hogy a Tisza Párt előnye annyira masszívnak tűnik, hogy azt már nem lehet demokratikus eszközökkel megfordítani. Ligeti Miklós szerint talán Orbán Viktor rendelkezik még valamilyen „csodafegyverrel”, például a hálószoba-felvétellel, de azt már nem meri bevetni, mert

már nem bízhat a saját rendszerében, embereiben, és egy esetleges leleplezésre azonnal jöhetne a válasz egy másik, még súlyosabb szivárogtatással.

„Ez póker: mennyire biztos abban Orbán Viktor, hogy nem jön egy újabb szivárogtatás a saját rendszeréről. Mert a saját rendszerét már sokkal kevésbé fogja, mint akár hetekkel ezelőtt hitte. Lehet, hogy van nála egy royal flush – benne van a pakliban, nem tudjuk. Csakhogy nem biztos, hogy ki meri játszani, mert fogalma sincs, mivel írják majd felül. Tudja, hogy neki egy van – ha van egyáltalán –, és azt is tudja, hogy az ő rezsimjére végtelen számú ilyet lehet rádobni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Horváth Lóránt: Szabó Bence és Gundalf ügye nem kémelhárítás, hanem politikai sztoriépítés
A volt NNI-s rendőr jogi képviselője szerint az egész eljárás egy előre megírt narratívát követ. A cél az volt, hogy a TISZA Párt két informatikusát ukrán kémként állítsák be a választási kampányban.


A VálaszOnline Heti Válasz című műsorában adott interjút Horváth Lóránt, az az ügyvéd, akinek irodája a kampányidőszak két legforróbb témájában, Szabó Bence volt NNI-s rendőr és az ukrán aranykonvoj ügyében is eljár. Az ügyvéd szerint mindkét ügyben súlyos, a közérdeklődésre számot tartó jogsértések történtek.

Horváth Lóránt Orbán Viktor Szabó Bencére tett „balek” megjegyzését egyértelműen politikai, nem pedig jogi kijelentésnek tartja. Állítása szerint Szabó Bence állításai mögött „a bizonyítékok nagyon széles tárháza” áll.

 „A bizonyítékok alapján egyértelműen kijelenthető az, hogy ez nem egy kémelhárítási akció volt. Ezt én biztosan állíthatom” – fogalmazott.

Úgy véli, a kormány azzal, hogy Szabó Bence állításait cáfolandó nyilvánosságra hozott egy vágott videót az egyik informatikus, a 19 éves Gundalf titkosszolgálati meghallgatásról, nem tette „teljesen fairré a játékot”. Az ügyvéd szerint a történet lényegéről próbálták elterelni a figyelmet, hogy valakik megpróbálták beszervezni a TISZA Párt informatikusait, hogy hozzáférjenek a párt adatbázisához. „Valakik ezeket a srácokat próbálták beszervezni, és próbáltak hozzáférni a Tisza párt adatbázisához. Ez biztos” – jelentette ki.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal által alkalmazott módszert, miszerint gyermekpornográfia vádjával indítottak eljárást, Horváth szerint annyira szokatlan, hogy „kiverte a biztosítékot” Szabó Bencénél és csapatánál. Bár elismeri, hogy a titkosszolgálat manipulálhat, ezt a módszertant nem tartja bevett gyakorlatnak.

A kormány által közzétett, Gundalf meghallgatásról szóló videó nyilvánosságra hozataláról az ügyvéd azt mondta, „egyáltalán nem oké.” Szerinte ez egy politikai akció volt. „Abban szinte biztos vagyok, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai ez ellen kézzel-lábbal tiltakoztak.”

Az ügyvéd szerint a 19 éves fiatal meghallgatása már nem is információszerzésre, hanem „sztoriépítésre” szolgált.

Úgy véli, a hatóságok a házkutatás során lefoglalt eszközökből már minden releváns információ birtokában voltak, a meghallgatás már egy másik irányba terelte az ügyet.

„És ez csak úgy következhet be, hogyha itt már sztoriépítés van. Tehát itt már egy olyan terelés történik az egész ügyben, ami az eredeti iránytól teljesen eltér” – állítja. Szerinte a politikai megrendelésre épített narratívát akartak felépíteni. „Az lett volna az épített sztori, hogy ez a két srác kém. Ukrán kém” – fogalmazott.

Horváth Lóránt számára az egész történet legszörnyűbb része az, hogy nagy valószínűséggel állami szerveket használtak fel egy politikai ellenfél semlegesítésére. A helyzetet azzal magyarázza, hogy az AH Rogán Antal minisztériuma alá rendelésével megszűnt a hatóságok közötti természetes együttműködés.

Arra a kérdésre, hogy kihez fordulhat ilyenkor az állampolgár, azt válaszolta: „Azt kell mondanom, sehova. Tehát ki őrzi az őrzőket? Gyakorlatilag most a politika őrzi az őrzőket.”

Az interjúban szóba került Panyi Szabolcs újságíró ügye is, akit a kormány kémkedéssel vádolt meg. Horváth szerint egy telefonszám ellenőrzése „bűncselekménynek biztos nem” minősül, és egy jogállamban újságírót ezért nem lehet meghurcolni.

Szijjártó Péter és Szergej Lavrov kiszivárgott beszélgetéseivel kapcsolatban elmondta, hogy bár egy külügyminiszter más országok képviselőivel folytatott kommunikációja önmagában nem bűncselekmény, a magyar Btk. ismeri az Európai Unió szervei elleni kémkedés tényállását.

A magyar jogállamiság állapotát rendkívül súlyosnak ítéli, és egyetért Bárándi Péter korábbi kijelentésével, miszerint „a magyar jogrendszer már nem javítható tovább”. Szerinte az egészet az alapoktól kellene újraépíteni.

A rendeleti kormányzást a jogbiztonság és a kiszámíthatóság teljes felszámolásának tartja.

„Azt a típusú jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, amit elvár a társadalom, ezt a magyar jogrendszer teljes egészében ledobta magáról. Nincs. Nem létezik” – jelentette ki.

Az aranykonvoj ügyében elmondta, hogy a hatóságok láthatóan ódzkodnak a kommunikációtól, és szerinte azért nem kapnak érdemi válaszokat vagy elutasító határozatokat, mert azokat bíróságon támadhatnák meg.

Elmondása szerint az eljárás során a hatóságok aktívan akadályozzák őket, például azzal, hogy az ukrán konzulátuson nem adnak időpontot a szükséges meghatalmazások hitelesítésére. „Jogsérelem ért valakiket, és ezek az emberek nem tudják elindítani az ő jogsegélyüket, mert a hatóságok akadályozzák” – foglalta össze a helyzetet.

A 27 milliárd forintnyi értéket szerinte a TEK egyik objektumában, fizikai valójában őrzik, nem pedig bűnügyi letéti számlán, ahogy a jogszabály előírná. A leltározás is aggályos volt, mivel nem címletek szerint, hanem zsákok és dobozok alapján vették át a pénzt és az aranyat.

Az ügyvéd szerint a kormányoldal narratívája, miszerint a konvoj az M5-ös autópályán járt volna, hogy pénzt adjon át, nem igaz. „Nem járt a konvoj az M5-ösön” – mondta, hozzátéve, hogy a járműveket az Alacskai pihenőhelynél, a TEK bevonásával állították meg.

Lázár János kijelentéséről, miszerint a pénz visszatartása összefügg a Barátság kőolajvezetékkel, Horváth Lóránt azt mondta,  „az álláspontunk szerint ez a terrorcselekmény tényállásának egy elemét meríti ki.”

Szerinte ez egy másik állam kényszerítése egy vagyonelem lefoglalásával.

A jövővel kapcsolatban úgy látja, egy esetleges kormányváltás után a legnagyobb akadályt a felelősségre vonásban az ügyészség jelentené. „Egy büntető eljárásban az lesz vádlott, akit az ügyészség megvádol. Ha az ügyészség nem vádolja meg, akkor nem lesz vádlott” – magyarázta.

Az elszámoltatás helyett a „felelősségre vonás” kifejezést tartja helyesnek, ami szerinte nem a politikusok, hanem a független igazságszolgáltatás feladata.

Arra a kérdésre, hogy tart-e retorzióktól, elmondta, hogy bár a politika részéről közvetlen támadás még nem érte őket, a kockázatokat felmérték. Azonban mindkét ügyet olyan közérdekűnek tartja, amelyeket morális kötelességük volt elvállalni.

„Ezek olyan súlyos kérdések, olyan súlyos jogsértések, amit szerintem jogászként morálisan elhallgatni vétség.” Az ügyek kimenetelét a politikai helyzet alakulásától tette függővé: szerinte ha nincs politikai fordulat, akkor az igazság valószínűleg nem fog kiderülni.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk