Napelem-naplemente: a most induló pályázatból még megéri napelemet telepíteni, pusztán önerőből már nem
Hosszú éveken keresztül a háztartási napelemrendszerekről mindenki azt tudta, hogy akinek ilyen rendszere van, az jól jár. Hiszen a befektetése belátható időn belül megtérül, onnantól kezdve pedig ingyen kapja az áramot. Mivel a megtérülés az áram árának függvényében 8-10-12 év volt, a rendszer várható élettartama meg 30 év felettire becsülhető, nem nehéz kiszámolni, hogy még abban az esetben is aranybánya volt egy ilyen beruházás, ha az invertert 10-15 évente cserélni kell. Ennek a titka a szaldós elszámolás volt, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelentette, hogy
Tehát nem kellett fizetni a szolgáltató felé az áramért. Mindazok, akik ez év szeptember 7. előtt beadták igényüket háztartási méretű kiserőműre, még 10 évig élvezhetik ezt a rendszert, a többiek azonban már az úgynevezett bruttó elszámolás alá tartoznak. Ez pedig jóval kedvezőtlenebb. Itt ugyanis külön fell fizetni a vételezett áramért, jelenleg a rezsicsökkentett részért 36, az afeletti részért 70 forintot kilowattóránként, viszont ha többlettermelése van a rendszernek, azért csak 5 forintot számolnak el kilowattóránként. Márpedig a januárban induló Napenergia Plusz pályázat kedvezményezettjei már ebbe a rendszerbe kerülnek.
Ezt a pályázati lehetőséget a héten hirdette meg a kormány. 15 ezer háztartás nyerhet, pályázni jövedelmi helyzettől függetlenül lehet. Maximum 5 millió Ft állami támogatást adnak egy napelemeből, inverterből és az energia eltárolására képes akkumulátorból álló új rendszer kiépítéséhez, viszont az előző pályázattal ellentétben itt már egyharmadnyi önrészt is kér az állam. Vagyis aki pályázik, annak a maximális támogatás esetén saját zsebből kell kifizetnie 2,5 millió Ft-ot. Megéri-e így pályázni? És mi a helyzet azokkal, akik nem kerülnek be a 15 ezer pályázati nyertes közé? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szolnoki Ádámmal, a MANAP Iparági Egyesület elnökével.
– Itt az új napelemes pályázat, de még az előző, 2021-es sem áll jóformán sehogy. Ott 100%-os vissza nem térítendő támogatást ígértek, de a folyamat annyira elhúzódott, hogy az eszközök közben megdrágultak, és az indulóknak mégis bele kellett tenniük pénzt. Ráadásul a támogatásként megítélt 153 milliárdból egyelőre alig 36 milliárdot sikerült kifizetnie az államnak, gyakorlagilag csak az előlegszámlák befogadásáig és kifizetéséig jutottak el a projektek.
– Igen, ezt csak meg tudom erősíteni. Két évvel ezelőtt írták ki a korábbi pályázatot, és nagyon lassú elbírálás volt. Nagyon lassan tudtuk az előleget lehívni. Most egy ugyanilyen logikájú pályázatot akarnak kiírni, talán érthető, hogy a korlátozott finanszírozási képességekkel rendelkező magyar vállalkozóknak ez gondot okoz. Egy tőkeerős nagy cég megengedheti magának egy darabig, hogy megelőlegezze a pályázati kifizetést, és zsebből megfinanszírozza a projekteket, azonban itt hátrányba kerülnek a magyar KKV-k a hatalmas finanszírozási háttérrel rendelkező cégekkel szemben.
– Vajon a magyar államnak lesz forrása még egy pályázatot finanszírozni, amikor úgy tűnik, hogy az elsőt se tudja?
– Azt ígérték a minisztériumban, hogy az előző pályázatnál elkövetett hibákból tanulva javítani fognak ezen az új pályázaton. Más lesz a pályázati hatóság, és kiemelten figyelnek a gyorsabb kifizetésekre. Majd meglátjuk, ebből mi valósul meg, de a szándék mindenképpen pozitívan értékelendő, meg az önkritika is. De érthető, hogy elsőre nem lesz mindenki szuperlelkes a kivitelezők részéről, mert nincsen forrásuk arra, hogy sok rendszert telepítsenek, és utána hosszú időn keresztül csak várjanak a pénzükre. Nézzünk egy magyar KKV-t, ahol mondjuk, dolgoznak 4-en, 5-en, 10-en. Hiába vannak nyertes pályázataik, ők nem mernek majd sok rendszer megépítésébe belevágni úgy, hogy a pénzüknek csak egy töredékét kapják meg, hanem majd ha megkapták a többit, akkor majd csinálnak újabb rendszereket. Míg azok, akik tőkeerősek, gyorsan sok rendszert tudnak majd telepíteni.
– Az előző pályázatnál nem számított az, hogy ki mikor adta be, hanem ezeket szépen összesítették, és aztán hirdették meg a nyerteseket. Itt más a konstrukció, a lakossági előregisztráció január 15-én indul, és simán az nyer, akinek sikerül előbb beadni a pályázatot. Ez általában azzal szokott járni, hogy reggel 8 és 9 között lefagynak a szerverek, akinek sikerül bejutnia, annak sikerül, akinek nem, nem.
– Sajnos ez a kockázat fennáll, de van egy olyan része a pályázatnak, hogy amint a kimerülés közelébe jut a keret, akkor felhívást tesznek közzé, és még 24 órája van mindenkinek, hogy beadja az igényét.
– Feltéve, hogy mindez nem egy-két óra, vagy néhány perc alatt történik meg. De nézzük a technikai paramétereket. A maximálisan engedélyezett 5 kilowattos napelemrendszer, maximum 10 kilowattnyi tárolókapacitással megéri majd annak, aki felteszi? Hogy jön ki a matek?
– A minisztérium készített erre modellszámításokat, ők úgy lőtték be a támogatási arányt, ezt a 66%-ot, hogy nagyjából 10 éves legyen a megtérülése az önerőnek. Ezzel egyébként egyetértünk, ezt a mi számításaink is alátámasztják. A bruttó elszámolásnál minden kilowattórányi villamos energia 70 forint megtakarítást jelent, ha a fogyasztó azt magának termeli meg. Ha betáplálja, azért piaci opció híján egyelőre csak 5 forintot fog kapni. Tehát nem feltölteni éri meg, hanem helyben elfogyasztani. Ezért van a tároló, hogy minél több megtermelt áramot a házon belül fogyasszanak el. A tárolóval tudom az úgynevezett önfogyasztási arányt növelni, vagy okosotthon megoldásokkal. Illetve nem is kell nagyon okosnak lenni az otthonnak, csupán akkor tanácsos használni az egyes berendezéseket többet, amikor süt a nap.
Egy tároló nélküli szaldós rendszernél általában 15-20% között van az önfogyasztási arány, azaz a megtermelt energiának 15-20 százalékát fogyasztom el otthon, mindenfajta okos megoldás nélkül. Tárolóval, okos megoldásokkal, a rendszer arányos méretezésével ezt az arányt feljebb tudom tornázni 30-40 százalékra, talán 50-re is.
Mi is nagyjából úgy látjuk, hogy körülbelül elérhető a tízéves megtérülés ezzel a tárolós, államilag támogatott kombinációval. Amúgy azelőtt, a szaldó rendszerben egy egyszerű napelemes rendszer is 10 év alatt térült meg. Az egy jó megtérülésnek számított, és szerintem ma is annak számít.
– Ha az új, bruttó elszámolásnál csak az összköltség egyharmada térül meg 10 év alatt, akkor, ha nincs rajta a kétharmadnyi állami támogatás, a megtérülési idő 30 év lesz?
– Én azt mondanám, hogy 25. És itt jönnek képbe az okos megoldások, amikkel ezen lehet javítani, meg a rendszer kisebb méretezése. De egyébként jól mondja, hogy enélkül a pályázat nélkül 20 év felett van a megtérülés.
– Vagyis pályázati támogatás nélkül a lakosságnak napelemrendszert telepíteni most nem éri meg.
– Én azért óvatosabban fogalmaznék. Azt a méretet, amit a családokban megszoktunk, hogy akkora rendszert telepítünk, ami megtermeli az éves fogyasztásunkat, akkorát nem éri meg telepíteni. Kisebb rendszert igen, mert ott nagyobb az önfogyasztás mértéke.
– Miért lett hirtelen ilyen rossz üzlet a napelem?
– Ennek az oka a rezsicsökkentett ár. A rezsicsökkentés az egyszerre áldás és átok. A napenergia-iparnak egy átok. Sokaknak persze áldás, nem vitatom. Más lenne a helyzet,
Ha minden igaz, ennek a lehetőségén dolgoznak a minisztériumban. Tehát azt mondom, hogy a piaci opció és az energiaközösségek lehetnek életképes lehetőségek. A cégek napelemes rendszerei azért esnek teljesen más megítélés alá, mert egyrészt ők piacon vannak, másrészt sokkal kevesebbet táplálnak be, mivel általában viszonylag nagy a villamosenergia-fogyasztásuk.
– Ezek szerint, ameddig ezek a pályázatok kifutnak, a véget nem érő előző korábbi, illetve a most induló pályázat, addig lesznek lakossági ügyfeleik, utána ez viszont várhatóan nagyon meg fog csappanni a kereslet.
– Reméljük, hogy a piaci opció és az energiaközösség, mint lehetőség, a következő évben közelebb kerül ahhoz, hogy realitás legyen, mert valóban, jelenleg nagyon-nagyon kicsi az érdeklődés a lakossági szektorból pályázatok nélkül a napelemes rendszerek iránt.
– Visszatérve az új pályázatra: megfelelő méretűnek tartja a 10 kilowattos tárolót az öt kilowattos rendszerhez?
– Mi azért lobbiztunk, hogy legyen jelentősen nagyobb. Valamiért ebbe nem ment bele a minisztérium. Azt gondolom, ha az a cél, hogy energiaszuverenitás címén minél több energiát termeljünk és fogyasszunk el otthon, akkor a tároló méretének a növelése az egyik legegyszerűbb és hatékonyabb eszköz. Jó dolog a 10 kilowattóra, jobb a 8-nál, de egyébként a piacon kapható tárolóeszközök jellemzően 5 kilowattóráról indulnak, és ugyanaz az egység modulárisan bővíthető, általában 20-25 kilowattóráig.
– Van még egy dolog, ami a szaldónál nem volt probléma, a bruttónál probléma lesz. Nyáron hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák, eleve kevesebbet vagyunk otthon. A nagyobb energiafogyasztás viszont télen történik. Az akkumlátorok viszont csak a nappali energiát tudják eltárolni éjszakára, a nyárit nem tudják eltenni télre. Mit lehet ezzel kezdeni?
– Fogyasztója válogatja. Ha valakinek van klímája otthon, akkor lehet, hogy nyáron többet fogyaszt. Sokat számít, hogy milyen villamosenergia-fogyasztói vannak, hogy a fűtés vagy a meleg víz mennyire elektromos alapú. Bár mindez lényeges, de valóban az a valóság, hogy a nyári többlettermelésünket a szaldós rendszerben elrakhattuk télire, itt ezt sajnos nem tudjuk megtenni.
