„Nagy levegő, semmi pánik, minden rendben lesz. És aztán megláttam: emlő rosszindulatú daganata”
Barbi tavaly augusztus elején érezte először, hogy van egy apró csomó a mellében, de nem fájt, nem volt nagy, azt gondolta, biztos csak egy megduzzadt mirigy. Nem is igazán foglalkozott vele, októberben közepén azonban fájdalmat érzett és tapintásra nagyobb is volt a csomó, mint másfél hónappal azelőtt. November elején kereste fel a nőgyógyászát, és onnantól kezdve felgyorsultak az események.
"A mammográfiai vizsgálatra a korom és a panaszom miatt hamar kaptam időpontot, november 18-ra. Utána pedig tulajdonképpen két héten belül minden vizsgálatom megvolt" – mondta Barbi, hozzátéve,
szerencséje volt, mert volt pár ismerős, (rokonok, barátok) aki segített eligazodni és a gyors ütemben görgetni az ügyét akár egy-egy időpont, akár egy-egy lelet sürgetésével. Ez hozzájárult, hogy ilyen rövid időn belül minden szükséges vizsgálatot elvégezzenek.
December 19-én jelent meg első posztja az Instagramon. A Dióval az Élet című blogján kendőzetlenül őszintén, és természetesen ír a betegségéről és a vizsgálatokról. Mesél a mammográfiáról, a szövettanról ("Először az értéstelenítő injekciót kapom meg, ez csak kicsit kellemetlen. Felkészítenek, hogy a mintavételnél hangos lesz a kattogás, de semmiképp sem szabad megmozdulnom, ne ijedjek meg. Olyan, mint egy szögbelövő"), az érzéseiről.
"Az MR-leleten zöld diónyi nagyságúnak írják le a daganatot, így lett a neve Dió" – magyarázta. A szövettan eredményét otthon, az ügyfélkapun keresztül nézte meg, november 29-én.
"Nagy levegő, semmi pánik, minden rendben lesz. És akkor megláttam: emlő rossz indulatú daganata”. Kitört belőlem a sírás. Rákos vagyok. Mellrákom van."
Dióval az élet
Barbara azt mondja, miután megtudta a diagnózist, két napig padlón volt.
"Ez egy olyan hír, ami sosem jön jókor, de valahogy azt éreztem, hogy nálam a legrosszabbkor érkezett. Fél év múlva esküvő, és ebben az évben babát is terveztünk már" – mondta. A szeretteit szintén letaglózta a hír, Barbi úgy fogalmaz, attól féltek leginkább, hogy ő hogyan fogja viselni. Aztán ahogy Barbi összeszedte magát, úgy nekik is könnyebb lett.
A 29 éves lány arra jutott, nem maradhat tétlen. Egyrészt a betegség ellenére élnie kell az életét, másrészt, tennie kell valamit, el kell mesélnie a történetét, hátha tanulsággal szolgál másoknak.
"Azt szerettem volna ezzel elérni, hogy ne vegye senki félvállról a jeleket és legyen egy élő példa, hogy milyen fontos az önvizsgálat. Arra gondoltam, hogy ha a részleteket folyamatosan megosztom, és ha valaki bármikor hasonló cipőben jár, és ezt olvassa, akkor végig tudom vezetni őt ezen az úton a saját történetemmel."