prcikk: „Össze kellett házasodnom a pár hónapja megismert párommal, különben börtönbe kerülök” – Egy magyar nő kálváriája Dubajban | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Össze kellett házasodnom a pár hónapja megismert párommal, különben börtönbe kerülök” – Egy magyar nő kálváriája Dubajban

Nagy Emőke devizahitel-tartozása miatt vállalt munkát Dubajban HR menedzserként, a csábítónak tűnő lehetőségből azonban hamar rémálom lett. Történetéből könyvet írt, hogy bemutassa az emírség kevésbé csillogó arcát.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. november 21.



Dubaji börtön vagy kenyai esküvő címmel a közelmúltban jelent meg Nagy Emőke könyve, amely egy egészen hihetetlen, csavarokban bővelkedő élettörténetet mesél el. A most 44 éves nő 2017-ben határozta el, hogy szerencsét próbál az Emirátusokban, hátha így egyenesbe tud jönni anyagilag.

Azonban semmi nem úgy alakult, ahogy eltervezte: a kulturális különbségek miatt egyik sokk érte a másik után, ráadásul hiába volt meddőnek nyilvánítva, teljesen váratlanul teherbe esett kenyai barátjától. Mivel ezért az arab ország törvényei szerint börtön várt volna rá, kénytelen volt hozzámenni feleségül, pedig alig néhány hónapja ismerték egymást.

Utólag visszatekintve viszont azt mondja, semmit nem bánt meg.

– Miért döntött úgy, hogy Dubajba költözik?

– A fő ok a svájci frankos lakáshitelem volt, aminek teljesen a csapdájába kerültem: a forintosítás után akkorára nőtt a havi törlesztője, amit egyedülálló nőként magyar fizetésből képtelen voltam előteremteni. A hitelem 2008-ban 56 ezer forintról indult, bíztam benne, hogy 15 év alatt ki fogom tudni fizetni. Ehhez képest három hónappal később már 80 ezer volt, fél év múlva 110 ezer, majd 150 ezer. Jeleztem a banknak, hogy így nem tudom fizetni a törlesztőrészleteket, mivel már a háromszorosa annak, amiben megállapodtunk.

Közben sorra alakultak az ügyvédi csoportok, amelyek azt ígérték, hogy megvédik a hasonló helyzetbe keveredett embereket. Az egyik ilyen társaságnak kifizettem 500 ezer forintot, de teljesen hiába, nem tudtak megvédeni.

Végül kénytelen voltam egy olyan megállapodást aláírni, aminek eredményeképp az eredetileg 8,5 millió forintos hitelből 24 milliós lett. El kellett fogadnom, különben elárverezték volna a lakásomat, és mivel kőkeményen megdolgoztam érte, ezt semmiképp nem akartam.

Ekkor merült fel, hogy szerencsét próbálhatnék Dubajban. Több barátnőm is járt kint turistaként, egy lány ismerősöm pedig a férfiak szórakoztatása miatt, azonban mindannyian arról áradoztak, hogy Dubaj a lehetőségek városa.

– Ha jól értem, egy ismerőse szexuális jellegű munka miatt ment ki, az ön esetében viszont ez szóba se jött. Mi szólt amellett, hogy „hagyományos” munkát is érdemes vállalni ott?

– Az egyik jó ismerősöm esetében valóban ez volt a helyzet, de nem őt vettem példának. Egy barátnőmnek viszont a volt férje már 10 éve élt kint Dubajban, befutott vállalkozó lett belőle, tőle is nagyon sok információt kaptam. Illetve, amikor interjúkra mentem ki, pénz híján nem szállodákban laktam, hanem a Couchsurfingen keresztül kerestem szállást. Ennek köszönhetően számos menedzsert megismertem, a kanapéjukon aludtam, de persze sokat beszélgettem is velük, amíg ott voltam. Így kerültem képbe azzal, hogy milyen fizetési igényem lehet, illetve úgy általában mik a lehetőségek az enyémhez hasonló munkatapasztalattal.

Őszinte leszek, a döntő érv nyilvánvalóan a pénz volt. Itthon 300 ezer forintot kerestem, amit a hiteltörlesztés és a megélhetési költségek gyakorlatilag teljesen elvittek.

Ráadásul édesanyám akkoriban kapott stroke-ot és egy kórház elfekvő osztályára került be. Bár ennek költségeit fedezte a nyugdíja, tovább erősödött bennem az érzés, hogy nincs senkim, semmi nem köt Magyarországhoz. Közben pedig pallosként lógott a fejem fölött a végrehajtás: ha bármikor nem fizetek, elveszik tőlem a lakást. Többször jártam kint Dubajban interjúkon, végül egy HR menedzseri pozíciót vállaltam el, átszámítva 1 millió forintos fizetésért. Ez természetesen óriási különbség volt, de szakmailag is motivált voltam és legalább 5 évet terveztem kint tölteni.

– Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

– Érdekesen alakult, hogy finoman fogalmazzak… Eredetileg az itthoni cégem, a TATA Consultancy Services ottani irodájához szerettem volna átkerülni, de a HR menedzserük a személyes találkozónkon közölte, hogy egyrészt hely sincs, másrészt mivel szinte csak indiaiak dolgoznak náluk, aligha érezném jól magam. Miután ez kiderült, ezerrel elkezdtem más lehetőségeket keresni, esténként munka után órákat töltöttem a Linkedin-en. Végül két helyről kaptam ajánlatot, de ezek közül az egyik nem Dubajban, hanem egy szomszédos emírségben (Ras al Khaimah) lett volna, ahol még szigorúbbak a vallási szabályok, így nem mertem bevállalni. Amit végül elfogadtam, az viszont igazi álom munkának tűnt akkor, mivel korábban is HR területen dolgoztam, szóval előrelépésként könyvelhettem el.

Sajnos hamar elkezdtem megismerni a kinti élet árnyoldalát is. Fontos tudni, hogy az Emirátusok vízumköteles ország, nem lehet csak úgy kimenni dolgozni. Minden munkavállalónak szüksége van egy úgynevezett szponzorra, aki nekem a főnököm volt. Ez még bonyolultabbá tette a helyzetemet, amikor jöttek a munkahelyi gondok. Korábban éltem Görögországban és Cipruson is, de itt olyan dolgokkal kellett szembesülnöm egymás után, amelyekre egyszerűen nem voltam felkészülve. Eleve hat hónap volt a próbaidő az itthon szokásos hárommal szemben, ezalatt pedig se fizetett betegállományba, se szabadságra nem mehettem.

Az is váratlanul ért, hogy a főnököm el akarta venni az útlevelemet egyből a megérkezésem után. Szerencsére észnél voltam és nem adtam oda, de aki jóhiszeműen engedelmeskedik, azt ezzel gyakorlatilag röghöz kötik. Senkinek ne legyen kétsége, a próbaidő alatt a lehető összes bőrt próbálják lehúzni az emberről: jó a fizetés, de cserébe nekem például heti hat nap kilenc órát kellett dolgoznom, és elviselnem azt is, ha a főnök ordított velem.

Sajnos aki odaadja az útlevelét a munkáltatójának, az nem mondhatja később, amikor problémái adódnak, hogy „elegem van, felülök egy repülőre és már itt se vagyok…”

– Ezekről a dolgokról nem meséltek önnek előzetesen az ismerősei?

– Nem, de a házigazdáim mind arabok voltak (egyiptomiak, vagy jordániaiak) és helyi arabok által vezetett cégeknél dolgoztak, az ő útlevelüket ezért nem valószínű, hogy elkérték. Az én főnököm viszont indiai volt, és nekik eléggé más elképzelésük van a munkavállalás játékszabályairól. A Munkaügyi Minisztériumban el is ismerték, amikor bementem, hogy tudnak erről a módszerről, de nem tesznek semmit ellene.

– Elég sokat ír a könyvben a nők nem túl fényes helyzetéről. Mi volt az, ami a legváratlanabbul érte?

– Az egyik dolog, amit nőként megtapasztaltam, az volt, hogy tényleg kilóra megvehet egy emirati férfi. Előfordult, hogy megpróbáltak felszedni az Emirates Mall-ban, és miután udvariasan visszautasítottam az illetőt, mondott egy konkrét összeget, hátha ennek hallatán meggondolom magam. Nyilván szőke európai nőként abszolút kuriózumot jelentettem ott, hiába voltam már akkor is majdnem 40 éves.

Az igazi probléma az, hogy ezek a férfiak nem ismerik a nemet. Ahhoz szoktak, hogy bármit megvehetnek a pénzükön, így nyilván meglepő volt számukra, hogy egy hozzám hasonló kis európai nő visszautasítja őket.

Erre persze még mindig könnyebb csak legyinteni. A kényelmetlenebb verzió az volt, amikor tárgyalni mentem ki egy céghez, de egyszerűen nem ült le velem az indiai főnök. Ehelyett szándékosan megvárakoztatott, pedig már a megbeszélt időpontban ott volt az irodában, és amikor ezt számon kértem tőle, bepanaszolt a főnökömnél. Ő pedig úgy oldotta meg a problémát, hogy a következő alkalommal egy 25 éves, újonc indiai lányt küldtek ki hozzájuk helyettem. Ezt nagyon nehezen tudtam megemészteni, annyira megalázó helyzet volt. Pedig mindig figyeltem arra, hogy ne öltözködjek kihívóan, illetve a felkészültségemre és a modoromra sem lehetett panaszuk.

– Hogyan jött be a kenyai szál a történetébe?

– Komoly párkapcsolatot Dubajban szerintem nem igazán lehet kialakítani, hiszen mindenki csak pár évet tervez ott eltölteni, amíg egy kis pénzt gyűjt és utána máshol telepedik le, de azért vágytam arra, hogy legyen valaki mellettem, aki több, mint egy haver. Ezért elkezdtem használni a Tindert, sajnos az arabokkal viszont kizárólag hajmeresztő élményeim voltak. Megjegyzem, hogy nagyon kedvesek: ha meg akarnak szerezni egy nőt, a csillagokat is lehozzák neki.

De amint kapcsolatba lép az ember velük, azonnal megmutatkoznak az alapvető különbségek, a neveltetéstől a kultúrán át a vallásig. Onnantól az ő szavuk szent, esetleges házasság esetén át kell venni a muszlim vallást a leendő feleségnek, és az is természetes, hogy válás esetén a férfinél marad a gyerek. Amint ezek a dolgok tudatosultak bennem, úgy gondoltam, hogy köszönöm szépen, nekem nem kell arab férfi.

Ezután szinte már feladtam, hogy valaha is lesz valakim Dubajban, de néhány hónap után találtam egy olyan férfit a Tinderen, aki nem fürdőnadrágban, félmeztelenül feszített a tengerparti képein, hanem teljesen normális, felöltözött, mosolygós fotói voltak. Ő nem arab volt, hanem kenyai. Az első talákozásunk nagyon jól sikerült: nem mászott rám, nem akart feljönni hozzám már a legelején. Nagyon sokat beszélgettünk, teljesen úgy alakult minden, mint egy normális kapcsolatban. Tudni kell rólam, hogy korábban több orvos is megállapította Magyarországon, hogy meddő vagyok. Ezért egy idő után azt javasoltam a páromnak, hogy nem kell védekeznünk, mivel úgysem eshetek teherbe.

Eltelt néhány hét, és egyszer csak nagyon rosszul éreztem magam. Először arra gondoltam, hogy biztos az extrém körülmények, a szálló por és a rendkívül magas hőmérséklet okozzák (arrafelé az 50 fok se ritka nyaranta). Miután sehogy sem akart elmúlni a rosszullét, a párom felvetette, hogy csináljak egy terhességi tesztet. Először kinevettem, annyira valószínűtlennek gondoltam, de végül beleegyeztem, és óriási meglepetésemre pozitív lett, sőt utána egy második teszt is megerősítette.

– Mi történt ezután?

– Egyre rosszabbul voltam, járni és enni is alig bírtam, annyira fájt a hasam. De mégsem ez volt a legnagyobb problémám, ugyanis az Emirátusokban a saría törvények alapján börtön jár a házasságon kívüli teherbe esésért. (Az Egyesült Arab Emírségek hivatalos jogrendszere a saría, amelyet a szent Koránból, valamint a szunna-írásokból, Mohamed próféta feljegyzéseiből fejlesztettek ki. A saría éppúgy jogi törvény, mint erkölcsi útmutató az etiketthez és a viselkedéshez.) Pont abban az évben járta be a médiát a hír, hogy lecsuktak egy ukrán lányt, aki teherbe esett a dél-afrikai barátjától.

Gyakorlatilag ugyanezt a mintát sikerült reprodukálnunk, így onnantól az lebegett a szemem előtt, hogy ha ez kiderül, én is mehetek a börtönbe. A legelszomorítóbb az volt, hogy az itthoni ismerőseim fel sem fogták, mennyire súlyos a helyzetem: azt gondolták, hogy biztos eltúlzom a dolgot, pedig ebben tényleg nem volt semmi túlzás. Ha egyedülálló nőként, várandósan bemegyek a klinikára, ellát ugyan az orvos, de azonnal értesíti a rendőrséget.

Mivel nem javult az állapotom, el kellett kezdenünk azon gondolkodni, milyen kiút lehetséges ebből a szomorú helyzetből, hiszen előbb-utóbb mindenképp orvosra volt szükségem. Magyarország azért nem jöhetett szóba, mert én ugyan felülhettem volna egy gépre, a párom azonban ki tudja, mikor kapott volna vízumot a beutazáshoz, hiszen harmadik országbeli állampolgár volt. Ekkor jutott eszünkbe, hogy Kenyába viszont mindketten beléphetünk. Mivel nem volt jobb ötletünk, ezért elhatároztuk, hogy odautazunk és összeházasodunk. Végül ez is csak úgy sikerült, hogy lefizettünk egy papot, mivel normális esetben 30 nappal korábban be kellett volna jelentenünk a házasodási szándékunkat. Én mindeközben azt éreztem, hogy ez már krimibe illő történet, és meg fogok bolondulni. Értelmes, talpraesett nőnek tartom magam, mindig mindent jó előre megfontoltam, erre itt találom magamat egy ilyen lehetetlen helyzetben.

Az esküvő után még visszamentünk Dubajba, de valószínűleg a stressz miatt annyira fel voltam fúvódva, hogy már a nagyon korai szakaszban is 4-5 hónapos terhesnek néztem ki. Ez viszont nem szerencsés egy HR menedzsernél: alapjáraton se mindig ültek le velem a férfiak tárgyalni, így viszont borítékolható volt, hogy nem folytathatom a munkámat. Ettől függetlenül is egyre feszültebb volt a viszonyom a főnökömmel, és miután egyszer egy olyan városrészbe küldött el (szerintem direkt), ahol konkrétan veszélyben volt a testi épségem, betelt a pohár. Megbeszéltük a férjemmel, hogy eddig bírtam, én hazaköltözöm, ő pedig majd követ engem.

– Miért határozta el, hogy könyvet ír a történetéből, ráadásul mindjárt kettőt?

– Miután látták az ismerőseim, hogy fejvesztve rohanok Kenyába férjhez menni, már elhitték, hogy tényleg nem vicceltem, nagyon nagy bajban vagyok. Ekkor mindenki elkezdte mondani, hogy ez olyan, mint egy hollywoodi történet, amit mindenképp meg kell írni, illetve filmesíteni. Nekem viszont a hazaköltözésem után kisebb gondom is nagyobb volt ennél: azért küzdöttem, hogy a férjem beléphessen az országba, hiszen egyre közeledett a szülés.

A házasságunk sajnos kudarcba fulladt, immár két éve egyedül nevelem a kisfiamat. Gyerektartást nem kapok, a lakáshitel pedig továbbra is lóg a fejem felett. Emiatt rengeteget kell dolgoznom, de nagyjából másfél éve megelégeltem, hogy szinte semmi időm nem jut a gyerekemre, aki így nemcsak apa nélkül nő fel, de az anyukájának is állandóan dolgoznia kell, hogy előtermetse a szükséges anyagiakat. Ezért elkezdtem leírni a történetemet. Szeretném elérni, hogy az ebből származó bevételnek köszönhetően legalább 1 évig ne kelljen pluszmunkát vállalnom, ezért is a szerzői kiadás mellett döntöttem, amit ugyan nekem kellett megfinanszíroznom, de cserébe a teljes bevételt én kapom. Mivel közel 500 oldal lett a teljes történet, szakmabeliek javaslatára ketté bontottam. Az első rész a hazaköltözésemmel ér véget, a jövő májusban megjelenő második könyv pedig az ezt követő éveket mutatja majd be.

Nem látok olyan könyvet a piacon, amelyben egy édesanya őszintén vallana a kudarcairól: a házassága megromlásáról, lelki terrorról, társas magányról, majd arról, milyen elválni egy külföldi férfitól. Szeretném, ha ez egy kézikönyv lenne a hasonló helyzetben lévőknek, ezért a saját történetem elmesélése mellett egy pszichológust is bevonok a munkába. Az a tervem, hogy minden fejezet végén lesz egy rész az ő tanácsaival, hogy tényleg hasznos legyen.

– Mi az, amit másképp csinálna, ha újrakezdhetné?

– Nem bántam meg, hogy felvettem a lakáshitelt, hiszen nem tudhattam, mi lesz belőle. Azt, hogy kimentem Dubajba, egy hatalmas építő kihívásnak éltem meg: ha ezt túléltem, most már tényleg jöhet bármi. Lett egy történetem, ami a nagyközönség számára is érdekes, ráadásul bárki kerülhet hasonló helyzetbe, nekik még segíthetek is vele. Az pedig a világ legjobb döntése volt, hogy megtartottam a kisfiamat, ő egy igazi csoda. Egyedül azt bántam nagyon sokáig, hogy az élet úgy hozta, hogy szükségből kellett összeházasodnom a kenyai barátommal. De ez az érzés is csillapodott idővel, ráadásul abban a szituációban tényleg nem volt más választásom, ha nem akartam börtönbe menni. Nagy segítség volt, hogy legalább az első két évben, a legkritikusabb időszakban együtt neveltük a kisfiunkat, mivel a szüleimet elvesztettem, és nem lett volna más segítségem. Szomorú dolog egy 2 éves kisgyerekkel a válás mellett dönteni, de valószínűleg a mi közös történetünk eddig volt „megírva”.

(A könyv ide kattintva rendelhető meg.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter 12 pontban foglalta össze, miért bukott meg 16 év után a Fidesz
A szakértő szerint a bukás nem hirtelen jött, hanem egy évek óta tartó folyamat eredménye, amely a valóság tagadásával kezdődött. Tarjányi szerint a NER-elit luxusélete sokak számára elfogadhatatlan lett, miközben a gyermekvédelemhez hasonló ügyek háttérbe szorultak.


Tarjányi Péter író és biztonságpolitikai szakértő szerint a Fidesz vasárnapi veresége nem egy hirtelen esemény volt, hanem egy hosszú, évek alatt felépült folyamat vége. Hétfő reggeli Facebook-posztjában úgy fogalmazott, eljött egy pillanat, amikor az emberek már nem dühből szavaztak.

„Hanem csendben. Végleg.”

A szakértő szerint a kormánypárt nemcsak egy választást veszített el, hanem a partneri kapcsolatát az országgal. „Ez nem egyik napról a másikra történt. Hanem évek alatt. Lassan. Következetesen” – írja, majd 12 pontban foglalja össze, mi vezetett a 16 év utáni bukáshoz.

A lista élén „a valóság tagadása” áll: hiába kommunikált sikereket a kormány, ha a mindennapi élet nehezebb lett, mert „a beszéd nem tölti meg a hűtőt, a pénztárcát és az éhes gyomrot”. Ezt követi „a hatalom megszokása”, ami már nem stabilitást, hanem eltávolodást hozott, és egy alternatív valóságot teremtett a Fideszen belül. Ez a gondolat egybe cseng Török Gábor elemzésével: a politológus úgy látja, a Fidesz azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy teljesen bezárkózott a saját univerzumába, és figyelmen kívül hagyta a buborékján kívüli elégedetlenséget.

Tarjányi azzal folytatja, hogy „a kiválasztottak világa”, vagyis egy szűk kör látványos gazdagodása, valamint „a félelem politikájának kifáradása” is a vereség okai között van: az emberek belefáradtak a 16 éves „háborúba”. Kiemeli még „a fiatalok elvesztését”: ezek a generációk nem találtak jövőképet, és a szüleik, nagyszüleik is így látták. Ahol pedig „nincs jövő, ott nincs választói lojalitás sem”. Hatodik pontként az egészségügy és az oktatás állapotát nevezi meg, ami szerinte már nem kampánytéma volt, hanem mindennapi tapasztalat.

„Elfogadhatatlan, ha egy állam az alapműködéseket sem biztosítja” – állítja.

A hetedik pont „a kommunikáció túlhajtása”, ami hiteltelenné és nevetségessé vált. A nyolcadik „a korrupció és a mohóság képe”: Tarjányi szerint a NER-elit luxusélete sokak számára elfogadhatatlan lett, miközben a gyermekvédelemhez hasonló ügyek háttérbe szorultak. A nemzetközi sajtó egy része szintén a gazdasági nehézségeket és a korrupciót jelölte meg a Fidesz vereségének fő okaként.

A szakértő azt gondolja, hogy „a szövetségek beszűkülése” és az, hogy a Fidesz „elmérte” Magyarország helyét, szintén hozzájárult a bukáshoz, mivel „Magyarország Európához tartozik. Nem Oroszországhoz, és nem az Egyesült Államokhoz.”

Tarjányi utolsó két pontja „a túlzott kontroll” (ami egy „bürokratikus, merev struktúrát” hozott létre „urizáló helytartókkal”), valamint az ebből fakadó, mindennél erősebb „változás igénye”. „Az emberek hiszik, hogy újat és jobbat tudnak építeni. Nem akarják a NER-t és ez egyben üzenet az új kormánynak is: ha ugyanazt csinálják, mint Orbánék ugyanígy járnak. Csak gyorsabban” – fogalmazott.

A szakértő hozzátette: a vasárnapi esemény nem bosszú, hanem korrekció volt az ország részéről. „Egy társadalom mindig jelez. És ha ezt sokáig nem hallják meg, akkor már nem beszél. Hanem dönt…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Dull Szabolcs: Orbán nem adja fel, bármilyen Fideszen belüli változásnak alakítója kíván lenni
Orbán Viktor hétfő este először szólalt meg a választási vereség óta. A politikai elemző szerint több érdekességet is tartalmazott a leköszönő miniszterelnök rövid videója.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 13.



Dull Szabolcs szerint „Orbán nem adja fel, nem mond le, összehívja táborát”. A politikai elemző hétfő este reagált Orbán Viktor, leköszönő miniszterelnök videóüzentére.

Dull röviden összefoglalta Orbán szavait, miszerint „az üzenet rutinosan nem a kétharmados vereség okait boncolgatja, hanem a további lépésekről szólt”.

„Orbán azt üzente, hogy “kezdődik a munka. Újjászervezzük magunkat és küzdünk tovább a magyar emberekért!” Orbán azt ígéri, hogy ”elmegyünk minden választókerületbe, összehívjuk az önkénteseinket, aktivistáinkat és jelöltjeinket”. Április 28-ra pedig egy “országos választmányi ülést hívnak össze”. Az nem derül ki, hogy a választmányon milyen témákat tárgyalnak meg, milyen napirendi pontokkal” - írta posztjában az elemző.

Szerinte politikai szempontból az üzenet azt jelenti, hogy

„Orbán nem adja fel. Nem mondott le, és ezzel is jelezte, hogy bármilyen Fideszen belüli változásnak alakítója kíván lenni.

A lemondás hiánya egy ilyen nagy vereséget követően azt mutatja, hogy Orbán tart attól, hogy a lemondása esetén nem lenne a Fidesznek egyértelmű vezetője. És széteshet ez a tábor, amelyet évtizedek óta ő irányít megkérdőjelezhetetlenül” - zárta gondolatait Dull.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Róna Dániel: Három körzetben is fordíthat a Tisza, 139 mandátum lehet a vége
A 21 Kutatóközpont elemzője szerint az átjelentkezős és külképviseleti voksok még fordíthatnak. A szakértő Nyírbátort, Paksot és Dombóvárt nevezte meg billegő körzetként.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 13.



Bár a Tiszának a jelenlegi állás szerint is kétharmados többsége lesz a parlamentben, Róna Dániel szerint a párt még három mandátumot szerezhet a fideszes jelöltekkel szemben. A 21 Kutatóközpont elemzője úgy számol, hogy az átjelentkezők és a külképviseleteken leadott szavazatok megszámolása után 139-re nőhet a párt mandátumainak száma.

„Én 139-re tippelnék most” – mondta Róna Dániel a Telex hétfői élő műsorában.

Az elemző szerint ez fog történni a nyírbátori központú Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 6-os, a paksi központú Tolna megye 3-as és a dombóvári központú Tolna megye 2-es körzetben is. Leginkább azért gondolja ezt esélyesnek, mert az átjelentkezők és a külképviseleteken szavazók voksait még nem számolták meg, és ezek a szavazatok Róna szerint döntően a Tiszának kedveznek.

Róna Dániel megjegyezte, ha a nyírbátori körzetet elveszíti a fideszes Simon Miklós, akkor ő lehet a tiszás kampányban sokszor belengetett Út a börtönbe program első áldozata. Korábban Simon ellen költségvetési csalás miatt indult eljárás, amelyet a mentelmi joga védett, miután bejutott a parlamentbe.

A választási kampányról összességében azt mondta, hogy az „Dávid és Góliát harca volt”, mert a Fidesznek sokkal több eszköze, erőforrása volt a kampányolásra, miközben a Tisza Párt zéró állami támogatást kapott.

A 21 Kutatóközpont kutatója szerint a Fidesz jelöltjei „olyan játékban szenvedtek kiütéses vereséget, amiben ők alkották a játékszabályokat”.

Szerinte ebben nagyon nagy szerepe volt a választási csalások leleplezésén dolgozó fürkészeknek és őrszemeknek. Miattuk történhetett meg például az, hogy olyan kistelepüléseken, ahol korábban akár 90 százalékos eredményt is elért a Fidesz, most csak 60 százalékot sikerült szereznie.

Róna reflektált arra is, hogy az eredményeket mennyire pontosan jelezték előre a kormányközeli közvélemény-kutató cégek. „Igazából azt mondták, a Fidesz fog nyerni, és kétharmaddal nyert a Tisza, ennél nagyobbat csak akkor tévedhettek volna, ha azt mondják, a Fidesz nyer kétharmaddal” – mondta arról, hogy a kormányközeli Nézőpont Intézet mennyire tévedett a kutatásaiban. Ezzel szemben kiemelte, hogy a Medián és a 21 Kutatóközpont mérései álltak a legközelebb a valósághoz.

A végső eredményekre még várni kell, a külképviseleti és átjelentkezős szavazatokat várhatóan szombaton, április 18-án számolják össze. Ekkor dőlhet el végleg, hogy a jelenlegi 136 mandátumról 139-re nő-e a Tisza Párt frakciójának mérete.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Békés Márton a Fidesz veresége után: A Nemzeti Együttműködés Rendszerének vége
A Terror Háza kutatási igazgatója szerint a Tisza Párt meggyőző, 3,1 milliós listás eredménye egyértelmű üzenet a jobboldalnak. Békés úgy véli, a Fidesznek el kell fogadnia a nép döntését, és gratulálnia kell a győztesnek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 13.



A Tisza Párt történelmi győzelmet aratott, a kormánypártok pedig vereséget szenvedtek – értékelte a választás eredményét Békés Márton a 24.hu-nak. A Terror Háza kutatási igazgatója szerint a vereséget nem kell végzetesnek tartani, hiszen 2,2 millió ember a Fideszre, 340 ezer pedig a Mi Hazánkra szavazott, és ő ezt a két erőcsoportosulást egyben kezeli. Ezzel szemben a Tisza Párt 3,1 milliós listás eredménye meggyőző, amivel a társadalom egyértelmű üzenetet küldött. „Ezt az üzenetet a jobboldalnak el kell fogadnia, és gratulálnia a győztesnek. Én a saját DK-s szomszédomhoz fogok átkopogni és gratulálni, ez a normális” – jelentette ki. Békés szerint a Fidesznek meg kell értenie, miért jött ez az üzenet. Mint mondta, 2001 óta kampányol a jobboldal sikeréért, és itt is fog maradni, a közösségszervezést és a gondolattermelést tartva elsődlegesnek. „Saját sorsomat a közösség kezébe helyezem. A közösségemen belül minden kritikát, bírálatot elfogadok, önkritikát is gyakorlok” – fogalmazott, hozzátéve, hogy másoknak is ezt javasolja. A kampány erős pillanatai miatt bocsánatot kért azoktól, akiket megbántott. „Most le kell meztelenítenünk magunkat lelkileg és gondolatilag, és újrakezdenünk a munkát” – mondta.

Azzal az állítással, hogy a kampányban kétféle valóságértelmezés versengett, egyetértett. „Így van, és csak az egyik volt a valóság” – tette hozzá. A pártok támogatottságáról szóló, egymásnak ellentmondó állítások kapcsán leszögezte, hogy a Fidesz-kétharmados reményeket nem ő szajkózta, és mivel villamoson utazik, a fővárosban járva nem is lehettek vérmes reményei, bár az eredmény őt is meglepte. A kormánypárti közvélemény-kutatások tévedéseiről szólva védelmébe vette a Nézőpont Intézetet és Mráz Ágostont. Elmondása szerint a módszertanukat, amely értékpreferenciák alapján jósolt politikai szimpátiát, továbbra is helyesnek tartja.

„Tévedésük alapja az volt, hogy azért, mert az emberek nem szeretnének migrációt, háborút, adott esetben Ukrajna EU-csatlakozását is ellenzik, még nem szavaznak a Fideszre.”

Békés Márton szerint tisztázni kell, hogy az emberek miért nem szavaztak a Fideszre annak ellenére, hogy sok kérdésben osztották a párt véleményét. Ennek egyik okaként azt nevezte meg, hogy a társadalom ezeket konszenzuális értékválasztásoknak gondolhatta, amelyekhez nem kell a Fideszre szavazni. A másik ok a jobboldal téves feltételezése volt a rejtőzködő szavazókról. Azt gondolták, a közvélemény-kutatók számára elérhetetlen tömeg titokban rájuk szavaz majd. „Nem így történt. Ezek az emberek tömegével szavaztak a Tisza Pártra, és átbillentették a választást” – állapította meg.

Itt önkritikát gyakorolt: „a jobboldalon kialakult egy olyan nézetrendszer, elidegenedés a társadalom középső többségétől, ami ide vezetett.”

„Félreismertük a társadalmat. Hatalmas hiba volt, és valószínűleg én is hibás vagyok ezért” – ismerte el. Úgy véli, ez egy „nagy benézés” volt, és a jobboldalnak most meg kell ismernie a társadalom véleményét, és ehhez komoly változásokra lesz szükség.

A politikai paletta átrendeződéséről szólva kifejtette, hogy régóta nem lát baloldali pártot Magyarországon, a küzdelem szerinte a föderális-globális és a lokális-nemzeti gondolatkör között zajlik. Saját gazdasági-társadalompolitikai felfogását baloldalinak nevezte, és dicsérte a Fidesz-KDNP hibrid, baloldali elemeket is tartalmazó döntéseit, mint az üzemanyagárstopot. A jobboldali megújulás irányaként a szociális fordulatot jelölte meg, amelyben a Mi Hazánk partner lehet. „Ez a két, magát nemzetinek tartó párt együttműködésre lesz szorítva a parlamenti pozíciók kialakulása miatt” – jósolta.

Orbán Viktor szerepét továbbra is centrálisnak látja, aki az elmúlt időkben már nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára kiterjedő jelentőséggel bírt.

Ugyanakkor kritikát is megfogalmazott: „Nyilván a túlzott külügyi orientáció nem biztos, hogy helyes volt.” Ennek ellenére továbbra is páratlan tehetségű, meghatározó személynek tartja Orbánt. „A magyar jobboldal politikai, perszonifikált lelki vezetője továbbra is ő. Nem látom annak okát, hogy ez megváltozzon” – mondta, hozzátéve, hogy a miniszterelnök választás éjszakáján elmondott beszédét korrektnek és államférfihoz méltónak tartotta.

A Fidesz politikájában szükséges felelősségre vonásról szólva kijelentette: a nehéz világpolitikai helyzet ellenére a Fidesz „gúzsba kötve is egész szép csárdást táncolt”.

Az emberek döntéséről pedig drámaian fogalmazott: „a Nemzeti Együttműködés Rendszere véget ért.”

Békés Márton szerint új tárcavezetők jönnek, a Fidesz-KDNP-nek pedig ellenzékben kell képviselnie az elveit, amihez személyi, politikai és kommunikációs változásokra is szükség lesz. Ezzel kapcsolatban a győztesek már jelezték is a terveiket.

Saját felelősségét is felvetette: „beállok abba a sorba, ahol várom a véleményt, az ítéletet, a döntést azzal kapcsolatban, hogy jól végeztem-e a dolgomat. Valószínűleg nem.”

Az interjút egy személyes vallomással zárta: „Most kilépek az ajtón, felszállok a négyes-hatosra, és el fogom fogadni a pillantásokat, amik felnyársalnak. Nem tudok mást csinálni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: