„Minden szilveszterünk egy rémálom” – ilyen egy petárdás szilveszter egy kutyatartó családnál
Na most ezek után elmondom, hogy néz ki egy szilveszterünk. Kora délután minden ablakot-ajtót tökig bezárunk, redőnyöket le, függönyöket be. A kutyának az ágy sarkában – a fejünknél, ugyanis mindenképp oda menekül, egyébként az ágy előtti szőnyegen alszik – párnákból, takarókból egy vackot építünk. Amikor elkezdődik a durrogtatás, oda rohan be azonnal, de ott sem találja a helyét. Ide-oda forog, a mozgása furcsán darabos lesz a pániktól, a szeme kiüvegesedik és megtelik rémülettel, időnként kimászik a vacokból, be az ölünkbe, rá a fejünkre, alig bírjuk odébb tolni.
Simogatjuk, beszélünk hozzá, de egész testében remeg, sétálni egyáltalán nem lehet kivinni, és egy-két óra durrogtatás után öklendezni és hányni kezd a félelemtől. Volt, hogy be is pisilt, pedig ilyet soha nem tesz.
Az állatorvos felírt neki egy nyugtatót, amit a fenekébe kell felfecskendezni, mert ilyenkor a tablettát is félrenyelné, de azt eddig még nem alkalmaztuk. Próbáljuk állandó jelenléttel, csitítgatással, babusgatással kibekkelni az időt hajnalig, amikor végre elcsendesedik a kinti petárdázás, és Lulu lassan megnyugszik.
Nem szépítem: a szívünk szakad meg. Aki szeretett már állatot, vagy bárkit, és látta ennyire félni, tudja, miről beszélek. Minden szilveszterünk egy rémálom. A kutyának, és az egész családnak.
Igen, tisztában voltunk vele, amikor befogadtuk, hogy felelősséggel tartozunk érte, bármilyen is legyen az idegrendszere. Arról persze akkor még nem tudtunk, hogy korábban lőttek is rá, tehát ez a kutya soha a büdös életben nem fogja megszokni a durrogtatást. Egy ember se szokná meg, ha tizenkilenc darab sörét lenne beágyazódva a bőrébe.
Biztosítjuk a kutya maximális biztonságát, nem tud elszökni, mindent megteszünk a nyugalmáért, elfogadjuk, hogy felelős állattartóként ez a dolgunk. Csak éppen nincs szilveszterünk.
Ezt csak azért meséltem el, mert szerettem volna egy kicsit közelebb hozni a "sivalkodó" állatvédők "petárdahisztije" mögötti valóságot. Igen, azokat az embereket is megértem, akiket meg a városi kutyatartás zavar. Az ugatás, a felelőtlenül fel nem szedett kaki. De bevallom, az a lidércnyomás, amit mi minden szilveszterkor átélünk – és szerintem országszerte rengeteg család átéli – szerintem nincs teljesen arányban azzal az örömmel, amelyet egy éjszakányi petárda-durrogtatás nyújt. Egyszerűen nem ér annyit az a kis adrenalin meg röhörészés, hogy "nézdmekkorátdurrant", mint ahány ember és állat élete válik pokollá az óév utolsó, és az újév első éjszakáján.
Mivel nem vagyok a szélsőséges megoldások híve, és többnyire igyekszem kompromisszumra törekedni, én nem tiltanám be teljesen a petárdázást meg a tűzijátékot szilveszterkor. Viszont jelentősen lerövidíteném az engedélyezett időtartamát.
Mondjuk este tizenegytől éjjel egyig. Azt viszont komolyan betartatnám, ellenőriztetném, és a kihágásokat nagyon kemény bírsággal büntetném (petárdázni ugyanis most is tilos, de gyakorlatilag mindenki magasról tesz rá). Két óra szerintem bőven elég bármilyen durrogtató vigalomra, az újév meg van ünnepelve, és ennyit az állattartó családok is könnyebben átvészelnek. Szerintem ésszerűnek hangzik. Vagy nem?