SZEMPONT
A Rovatból

"Én nem hiszek ebben a csinnadrattás jóember-szindrómában" – Miért gyanús nekem az, akit mindenki szeret?

Avagy a sunyiság anatómiája. Vélemény.


Első osztályos gimis koromban egy barátnőmmel ballagtunk a suliba. Épp foghegyről odavetettem neki valamit (esküszöm, nem emlékszem), de bántó lehetett, mert megállt, és azt mondta: "Figyelj, állj már le! Rossz fej vagy. Beszólogatsz állandóan, ezért utálnak annyian." Azt a barátnőmet imádtam, plusz óvoda óta ismertük egymást, így hát jól megszeppentem. El akartam mondani neki: oka van, hogy olyan sarkos-arrogáns vagyok néha, de ahhoz túl sok mindent kellett volna elárulni az életemről. Így inkább befogtam a szám, és onnantól megpróbáltam "jobb fej" lenni. Teljes győzelem nem lett belőle, mindig is szókimondó maradtam, de érettségi körülre már egész "fogyasztható" lettem, egyetemen meg már sokan szerettek is.

Mindezt azért mondom el, mert azóta is ellentmondásos a viszonyom a közkedveltséggel. Mármint a látványos, feltűnő, cukormázas közkedveltséggel.

Persze, tudom, hogy vannak jó emberek, akiknek fát lehet vágni a hátán, aranyból van a szívük, vagy más kifejezéssel élve még "epéjük sincs". Akiket általában kedvelnek. De nem erről beszélek. Hanem a nagyon népszerű, agyon-szeretett emberekről, akikkel szemben valahogy örökre gyanakvó maradtam.

A minap itt a fészbukon egy régi ismerősöm egy elkámpicsorodott posztot tett ki (akadt valami kellemetlensége, nem komoly, de kiírta, hogy az élet milyen igazságtalan meg nehéz stb. stb.), és egy jópár barátja kommentben aláírta: "Ne aggódj, téged mindenki szeret." Valóban népszerű az illető, elbűvölő, humoros, az a „meg kell zabálni” típus. Ezermillió cimborája, bulitársa meg lájkja van. Ám mivel anno évekig együtt dolgoztunk, én sajnos láttam azokat a képletes hullákat is, akik ennek a töretlen népszerűségnek az útját szegélyezték.

A megalázott, félresöpört embereket, akiken keresztül gázolt, ha az érdekei úgy kívánták.  A szótlanul, lesunyt fejjel elkullogókat, akik néha-néha  csupán egy „nincs mit tenni, ő mindig nyer”, a „vele szemben úgysincs esélyem”, a „senki nem hinne nekem, ha elmondanám, hogy vágta a hátamba a kést” típusú, halkan elmormolt mondatokkal jelezték, hogy a közkedvelt kollégával szemben hogyan véreztek el, amikor épp az útjába kerültek valamilyen módon. Igen, hallottam, láttam azokat az embereket, akik nem tudtak úgy helyezkedni, érdek-érvényesíteni, megfelelő helyeken hízelegni, mint ő. Az örök nyertes, akit mindenki szeret, ugye.

Szóval én nem hiszek ebben a csinnadrattás jóember-szindrómában. Az nekem mindig gyanús. Ha mindenkinél jól fekszik valaki, annak szerintem ára van. Amögött érdek van. Meg sunyiság van.

A legjobb emberek, a valódiak, akiket életemben ismertem, többnyire megosztó személyiségek voltak. Nem, egyáltalán nem szerette őket mindenki. Mert kiálltak dolgokért, néha talán hülyén és handabandázva, de önazonosan, és nem csicseregték mindenki fülébe azt, amit azok hallani akartak. De soha nem tapostak volna el senkit azért, hogy valakinél bevágódjanak, és még több rajongójuk legyen.

Talán kicsit távoli a példa, de sokatmondó: apai nagyapámtól 1945 után elvették mindenét. A városi házát, a földjeit, a családi ékszereket, még a teljes ruhatárát is. Csak azért nem húzták lámpavasra, mert a parasztjai – akiket a kalocsai érsekség jószágkormányzójaként évtizedek óta felügyelt – szó szerint kiszedték az ávósok kezei közül. Munkát szereztek neki az akkor már téeszként működő gazdaságban.

Történt egyszer, hogy oda került kocsisnak egy Zichy. Valódi. Mivel nagyapám a megye egyik legnevesebb arisztokratája volt (hiába alázták porrá, ez azért fű alatt még az ötvenes években is számított), a fent említett Zichy egy vasárnap meg akarta látogatni. Kirittyentve, suvickolt csizmában állt a kapu előtt, de a nagyapám nem engedte be. Kérdezte a család, miért. „Mert parasztlányokat ejt meg, aztán otthagyja őket, meg keményen iszik is” – hangzott a válasz. „De hát egy Zichy” – érvelt a nagyanyám. „Nem érdekel. Rongy ember. Ide be nem jön.” És nem is jött. Igaz, hogy akkor már a nagyapám is szegény volt, mint a templom egere, de a tartása megmaradt. És ennek semmi köze nem volt a származásához.

Ezt a tartást hiányolom én manapság, ugyanis szerintem ezt ütötte ki a félreértelmezett közkedveltség, mint afféle új társadalmi fétis. Ma az az általános vélekedés, hogy az úriemberség/úrinőség – modernebb szóval jófejség - egyik kritériuma, hogy mindig, mindenkivel jóban vagyunk (ebből az internet komment-szekcióit hagyjuk ki, ott aztán tényleg mindenki megmutatja az igazi arcát, én most a mindennapi életünkről beszélek).

Vagyis az a trend, hogy mosolyogva hallgatunk, bazsalyogva nyeljük szépen a békákat sorban, mímeljük, hogy minden oké, mi aranyosak és kompromisszumkészek vagyunk, mert a konfliktus az olyan ciki.

Nem illik, nem elegáns dolog.  Na most ezzel én nem értek egyet. Persze, nem kell kivont karddal nekiugrani mindenkinek, a hiszti tényleg nem vezet sehová, és egy konfliktust is lehet elegánsan, szépen becsomagolva felvállalni (már akivel). De az úriemberség egyik legfontosabb eleme mindig is a belső tartás volt. Évszázadokon, vérvonalakon át. Az emberi és erkölcsi meggyőződésünk védelme, az ezekért való kiállás. Hogy ez olykor konfrontációval és kellemetlen helyzetekkel járhat? Hát persze. Ha omlettet akarunk csinálni, fel kell törni a tojást.  A határok meghúzása, önmagunk tisztelete, a „nekem ez már nem fér bele” elve sokaknál kiveri a biztosítékot. Meg nem is kifizetődő. Nem lesz belőle közkedveltség, jól mozgósítható kapcsolatrendszer, zsíros állás. Sokkal egyszerűbb szájat beharapni, soha ki nem mondani, amit valóban gondolunk, a küszöb alatt kúszni, mindenkinek csak a háta mögött sutyorogni, félrenézni, ha valakit kicsinálnak (urambocsá hallgatólagosan vagy tevőlegesen részt is venni benne), és aztán végül mindent megúszni. Igen, ma ez a divat. Mit divat, lassan az egyetlen elfogadott túlélési technika.

Csakhogy ez az élet sem nem elegáns, sem nem nemes, sem nem szeretnivaló.

Úgyhogy tartsanak fennhéjázónak, kérlelhetetlennek vagy sznobnak, ebben mindig is a nagyapám vére maradok. Igen, közkedveltség ide vagy oda, számomra is vannak határok, és vannak csukott ajtók. Korunk Zichy-jeinek is. Még ha ezért meg is ütöm néha a bokámat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hiba a mátrixban? Az Origo Matolcsy Ádám ingatlanügyletéről szóló 444-cikket szemlézett
Szokatlan témaválasztás ez a Fidesz-közeli laptól, ami eddig igyekezett inkább csak a hivatalos MNB-ről szóló közleményeket és véleményeket átvenni. A lap kiadója, a Mediaworks eközben tömegesen küldi el a dolgozókat.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. június 20.



A 444.hu cikkét szemlézte az Origo, amely szerint Matolcsy Ádám dubaji érdekeltségéhez került egy több milliárd forint értékű Vörösmarty téri ingatlan. A cikk ismertette az ingatlan tulajdonosi változásait, valamint idézte a 444 és a Portfolio által korábban közölt információkat.

Az Origo az elmúlt években ugyan foglalkozott Matolcsy Györggyel és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos hírekkel, a megjelent írások többsége azonban intézményi eseményekről, kinevezésekről vagy gazdaságpolitikai kérdésekről szólt, Matolcsy fiát, vagy épp az MNB alapítványokkal kapcsolatos dolgokat kevésbé érintették.

A Matolcsy György címke alatt az elmúlt két évben megjelent cikkek között szerepelt például az MNB centenáriumi rendezvénye, Varga Mihály jegybankelnöki kinevezése, illetve Matolcsy György kitüntetése a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

Ehhez képest figyelemre méltó, hogy a portál most egy olyan témát is bemutatott, amely Matolcsy Ádám üzleti érdekeltségeit érinti, és amelyet eredetileg a 444.hu dolgozott fel.

Bár az Origo nem saját oknyomozó anyagot közölt, és a 444-re „balliberális portálként” hivatkozik, de az ilyen jellegű szemlék a korábbi gyakorlat alapján ritkán jelentek meg a felületen.

Hogy egyszeri kivételről vagy egy szélesebb körű változás első jeléről van-e szó, azt a jövő eldönti.

Az viszont tény, hogy a korábbi kormánypárti médiában nagy átrendeződés zajlik. A Mediaworksnél - mely az Origót is kiadja - történt elbocsájtásokkal, lapbezárásokkal, és terjesztés beszüntetésekkel a lent található cikkünkben foglalkoztunk. Azóta még annyi derült ki a konglomerátum körüli problémákról, hogy a Pesti Srácok is megszűnik, és a Magyar Nemzettől is küldenek el embereket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk