SZEMPONT
A Rovatból

„Meddig lehet ezt tűrni?” – a kölcsönzött magyar munkaerőt szinte semmi sem védi attól, hogy külföldiekre cseréljék

Székely Tamás szakszervezeti vezető azt állítja, vannak olyan cégek, ahol már teljes egészében kicserélték a munkavállalókat, miközben néhány éve plakátkampány szólt arról, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját.


Hatalmas port vert fel a 24.hu cikke, ami szerint a Bumchun Precision Hungary Kft. salgótarjáni üzeméből magyar munkásokat bocsátottak el, miután betanították a gyárba érkező vietnámi vendégmunkásokat, és végigdolgozták a karácsonyi, valamint a szilveszteri műszakot. A dél-koreai tulajdonú cég elektromos autók akkumulátoraihoz gyárt alkatrészeket, és korábban milliárdos állami támogatást kapott munkahelyteremtésre. Januárban mégis 60 ember került utcára, a helyükön pedig a portál szerint már ázsiaiak dolgoznak.

Bár Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón azt mondta, a cég csak rosszul kommunikált, és valójában ugyanolyan arányban küldtek el magyarokat, mint külföldieket, az eset nem egyedi.

A B. Braun orvostechnológiai gyártó gyöngyösi üzemében közvetlenül karácsony előtt rúgtak ki takarítókat, miután Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat tanítottak be a munkájukra. És hasonló vádak merültek fel a makói Continental gumigyárral kapcsolatban is, ahová 150 indonéziai vendégmunkás érkezett.

Ami közös a fenti esetekben, hogy jellemzően kölcsönzött munkaerőről van szó, mind a magyar, mind a vendégmunkások esetében.

És bár a munkaerő kölcsönzésnél ugyanúgy létezik az a szabály, hogy csak akkor töltheti be külföldi az adott munkakört, ha arra magyar jelentkezőt nem találnak, a gyakorlatban ez sok sebből vérzik.

Az eddig nyilvánosságra került esetekben előbb bővítették az állományt, és csak leépítéskor kerültek lapátra a magyar munkavállalók. Márpedig a leépítésekkel kapcsolatban nincs semmiféle magyarokat védő rendelkezés.

A munkaerő kölcsönzés során pedig sokkal egyszerűbb a leépítés, mint a főállású alkalmazottaknál. Ezek a munkások ugyanis nem közvetlenül a munkát adó céggel állnak szerződésben, hanem a munkerő-kölcsönző vállalkozással. A kirúgásukat nem kell megindokolni, elég simán csak jelezni a kölcsöbe adó cég felé, hogy többé már nem tartanak rájuk igényt. Amennyiben a kölcsönzés megszűnik, a kölcsönbe adó cég egyedül erre hivatkozva is megszüntetheti a kölcsönözött munkavállalóval fennálló munkaviszonyt. A felmondási idő pedig mindössze 15 nap.

„Jelenleg szinte semmilyen munkajogi védelmet nem élveznek a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak, így a legalapvetőbb alkotmányos jogaik is sérülnek” – mondta erről nemrég a Szabad Európának Somlóvári Zsófia, a Kapolyi Ügyvédi Iroda munkajogásza.

A Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, Székely Tamás azt mondja, kölcsönzött munkaerő esetében már a felvételnél is életszerűtlen, hogy külön vizsgálódnának, van-e olyan magyar munkavállaló, aki esetleg betöltené az adott állást, hiszen ez a fajta munkaerő jellemzően azonnal kell. És értelemszerűen őket nem is álláshirdetésekben keresik, hanem közvetlenül a munkaerő-kölcsönzőkhöz fordulnak.

Székely Tamás azt állítja, vannak olyan cégek, ahol már teljes egészében kicserélték a munkavállalókat, miközben néhány éve plakátkampány szólt arról, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját. „Meddig lehet ezt tűrni?” - teszi fel a kérdést.

Szerinte a kialakult helyzet nemcsak azoknak rossz, akik elveszítik a munkájukat, hanem azoknak a gyáraknak is, amelyeknek valóban szükségük lenne a külföldi munkaerőre.

„Ezek az esetek nagyon komoly feszültséget okozhatnak. Félő, hogy elindul egyfajta idegengyűlölet, ami nagyon rossz irány lenne, hiszen a mai magyar gazdasági szerkezeti struktúra megköveteli azt, hogy vendégmunkásokat is alkalmazzon a gazdaság. Viszont abban az esetben, ha általános példa lesz, hogy a cégek harmadik országbeli munkavállalókat alkalmaznak magyar munkavállalók helyett, kialakulhat egy olyan szélsőséges, szélsőjobboldali gyűlölet, ami hadd ne mondjam, mivé fajulhat” - fogalmaz.

Erzse Tibor munkaügyi szakértő szerint önmagában anyagi oka nem lehet annak, ha valahol külföldiekre cserélik a magyarokat.

Egy vietnámi munkás alkalmazása szerinte alapból drágább, mint egy magyaré. Neki ugyanis meg kell oldani a szállását, az étkezését, olyasmiket, melyekkel a magyar munkaerő esetében nem foglalkoznának.

„Hogy nem olcsóbb egy vietnámit idehozni, az biztos. A vízum költsége, meg a munkavállaló utaztatása és a további járulékos költségek egymillió forint fölött vannak” - mondja.

Ugyanakkor a hírekbe bekerülő cégek arra hivatkoztak, hogy nemzetiségtől függetlenül azokat tartották meg, akik jobb teljesítményt nyújtottak.

Az pedig könnyen előfordulhat, hogy az ide érkező külföldi vendégmunkások motiváltabbak a magyaroknál.

Számukra az itteni fizetés magasnak tűnhet a saját országuk bérszívonalához képest. És mivel a családjukat nem hozhatják, a nyelvet nem beszélik, a munkájukon kívül csinálni sem tudnak nagyon mást abban a két évben, amíg a szabályok alapján Magyarországon lehetnek.

De vannak más különbségek is. „A sok esetben ázsiai vendégmunkások sokkal rosszabb körülményekhez vannak szokva. Éppen ezért máshogy állnak a túlórához, kevesebb elvárásuk van a munkavédelmi és egyéb munkavállalói jogokkal kapcsolatban” - sorolta Somlóvári Zsófia a Szabad Európának.

Komjáthi Imre, az MSZP szakpolitikusa egy másik szempontot is említ, amiben a magyarok hátrányban vannak a külföldiekkel szemben. A vendégmunkásokat a leggyakrabban zsúfolt munkásszállásokon szállásolják el, ahonnan reggelente buszokkal viszik a munkahelyükre, majd este ugyanoda térnek vissza. A kis magyar falvakból viszont komoly probléma eljutni a munkahelyig. Az ellenzéki politikus szerint sok helyen annyira leépítették a közösségi közlekedést, hogy teljesen szegregálták a településeket.

Egy konkrét példát is elmesél. Egy faluból öt ember keresett munkát egy 30 kilométerrel arrébb lévő gyárba. De csak négyüket vették fel, azt, akinek volt autója, pont nem.

Autó nélkül viszont lehetetlen volt eljutni a faluból a gyárba.

A délután 2 órakor kezdődő műszakhoz vagy délelőtt 11-kor megy busz, vagy délután 3-kor. A 22 órakor kezdődő éjszakás műszakba pedig 19 órakor kellene elindulni, mert akkor megy az utolsó járat.

Ami a fizetéseket illeti, ott a törvény egyértelműen fogalmaz: a kölcsönzött munkaerőnek ugyanannyi pénz jár, mint a rendes alkalmazottaknak.

Egy apró különbséggel. Hogy ez a szabályt csak 184 nap után kell alkalmazni.

Vagyis előfordulhat, hogy az első félévben kölcsönzött munkaerőként (akár magyarként, akár külföldiként) valaki kevesebbet kap, mint az, aki a szalag mellett ugyanazt a munkát végzi, csak épp alkalmazottként. Arra pedig semmi garancia nincs, hogy fél év után nem cseréli le a munkaerőt kikölcsönző cég egy másikra a munkását.

Kölcsönzött munkaerő esetén attól sem nagyon kell tartani, hogy a dolgozók szervezkednének. Schiffer András ezzel kapcsolatban nemrég az ATV-n mesélt el egy konkrét példát.

„Nekem volt egy ilyen peres ügyem Észak-Magyarországon, ahol a targoncavezető benne volt a sztrájk vezetésében, de ő munkaerő-kölcsönzésben volt, a sztrájk kezdeményezése után őt két pillanat alatt kirúgták, mert egész egyszerűen a kölcsönbe vevő azt mondta, hogy nincs rá szükség” - mondta a tévéműsorban.

„Az az igazi veszély, hogy munkaerő-kölcsönzős melósokat – akik persze egyre gyakrabban vendégmunkások – ültetnek be a hétköznapi munkaviszonnyal rendelkező emberek helyére.”

- fogalmazott.

Bár Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár a múlt héten külön találkozón hívta fel a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások figyelmét arra, hogy elsősorban magyar munkaerővel kell feltölteni a betöltetlen álláshelyeket, és csak akkor érkezhetnek külföldi munkavállalók, ha magyar munkaerő már végképp nem áll rendelkezésre, ennek a gyakorlati megvalósításáról keveset tudni. Maga a minisztérium is csak annyit írt róla, hogy „ennek betartását a kidolgozás és elfogadás alatt álló új idegenrendészeti törvény végrehajtásához kapcsolódó jogszabályok fogják garantálni.”

Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a külföldieket is közvetítő úgynevezett minősített munkaerő-kölcsönzőknek előírták, hogy legalább ezer fő kölcsönzötti létszámmal kell rendelkezniük, amiből legalább ötszázan magyarok kell, hogy legyenek.

De hogy egy konkrét igénynél mi történik majd, hogyan részesítik majd előnyben a magyar munkavállalókat, arról semmit sem tudni.

Ahogy azt sem egyszerű kideríteni, egyáltalán hányan dolgoznak most munkaerőkölcsönzés keretében Magyarországon. Ezzel kapcsolatos kérdésünket hiába küldtük el a KSH-nak, egyelőre nem kaptunk választ.

A G7 gazdasági portál szerint 2020-ban 60 ezer körül volt a számuk a statisztikában. Csakhogy a statisztika csalóka, mert minden dolgozót átszámítanak benne teljes munkaidős munkavállalóra. Azokat is, akik részmunkaidőben vagy éppen szezonálisan dolgoznak. A gazdasági portál azt írja, közelebb vihet a valós adathoz a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat korábbi éves jelentése, ami szerint közel 150 ezer embert írt alá szerződést munkaerő-közvetítőkkel.

A kölcsönzött munkaerő leginkább a feldolgozóipari cégek, azon belül is az autógyártáshoz kötődő vállalatok számára jelent fontos munkaerő-forrást.

Székely Tamás azt mondja, ők évek óta küzdenek ezzel az úgynevezett „atipikus foglalkoztatással”, ami szerinte Európában és globális szinten is óriási problémát jelent. Magyarország ráadásul azok közé az országok közé tartozik, amelyik a legmegengedőbb ezzel kapcsolatban.

A kölcsönzött munkaerőt ugyanis egy idő után kötelező állásba venni annál a cégnél, ahová kiközvetítették. Csakhogy míg máshol ez 6, esetleg 18 hónap után meg kell, hogy történjen, nálunk 5 évet adnak rá. És sok cég ki is használja a maximális időt.

A szakszervezeti vezető szerint a főállású munkavállalóknak minél előbb szakszervezetekbe kellene tömörülniük, mert ahol nincsen szakszervezet, ott szerinte bármit meg lehet csinálni, akár azt is, hogy alacsonyabb bérért foglalkoztatnak külföldieket az elbocsájtott magyarok helyén. Székely Tamás úgy gondolja, a kormányzat csak látszatintézkedéseket tesz, miközben a toborzó cégek ezrével toborozzák a külföldi munkavállalókat. Ennek a rendszernek a működtetésébe szerinte kizárólag a szakszervezeti szervezkedés tud valamilyen módon beleszólni.

Ugyanakkor hozzáteszi, nincsenek könnyű helyzetben.

„Már egy-egy szórólap átvétele is félelemre adhat okot, és ezt rettentő szomorúnak tartom.”

Komjáthi Imre szerint ha a kormányzat valóban tenni akart volna valami érdemit, el kellett volna fogadniuk azt az MSZP-s javaslatot, hogy csak kollektív szerződés hatálya alatt lehessen foglalkoztatni a harmadik világból jött vendégmunkásokat. „Ha lenne kollektív szerződés, az azt is jelentené, hogy van szakszervezet, mert kollektív szerződést csak az köthet, vannak normális munkaügyi kapcsolatok, és sokkal szorosabb az együttműködés a munkáltató és a szakszervezetek között, például abban, hogy ilyen létszámleépítést nem lehet csak úgy megcsinálni” - mondja a szocialista politikus.

Másrészt szerinte égető szükség lenne egy hatékony felnőttképzésre, hogy a cégek ne szoruljanak rá ekkora mértékben a külföldi munkaerőre.

Ezzel kapcsolatban Komjáthi azokat az ellenzéki pártot is kritizálja „akik elkezdtek a vendégmunkásokra lőni, elkezdtek migránsmunkásozni, mert nem a probléma gyökerére irányítják rá a figyelmet, hogy a kormány állította elő ezt a helyzetet, a kormány tud ezen változtatni, és hogy egyébként az oktatás a rákfenéje ennek az egésznek, és ott kellene először elkezdeni rendet teremteni, hanem kvázi kialakítanak egy társadalmi elégedetlenséget, aminek sajnos a vendégmunkások isszák meg a levét.”

Cikkünk készítése során kerestük kérdéseinkkel a Gazdasági- és Fejlesztési Minisztériumot is, választ egyelőre nem kaptunk.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kaiser Ferenc az Ukrajnába küldött észak-koreai katonákról: Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is
Az ukrán hírszerzés szerint 3 ezer észak-koreai katona már Kurszkban lehet. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez az ukránoknak nem jön jól, de egyben arról is árulkodik: Putyin nem tud elég katonát mozgósítani.


3 ezer észak-koreai katona már Kurszkban, az ukrán front közelében lehet abból a 10-11 ezerből, akiket Kim-Dzsongun Oroszországba küldött - legalábbis így tudják az ukrán hírszerzők. A fronton ugyanakkor még nem tűntek fel észak-koreai csapatok, jelenleg valószínűleg a kiképzésük zajlik. Lloyd Austin védelmi miniszter szerdán felszólította Észak-Koreát, hogy vonja ki csapatait Oroszországból, Robert Wood, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének helyettese pedig azt üzente Phenjannak, hogy az Ukrajna területére belépő észak-koreai katonáik biztosan hullazsákokban fognak visszatérni.

A történteket egyértelműen eszkalációként értékelik a nyugati országok. De milyen következményekkel járhat mindez? Veszélyesebb hely lesz-e ettől a világ? Erről beszélgettünk Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével.

– Miért állhat Észak-Korea érdekében, hogy katonákkal is bekapcsolódjon ebbe a konfliktusba?

– Ez majdhogynem teljesen logikus, hiszen Észak-Korea nagyjából ugyanazzal az ellenféllel fog összecsapni, ha sor kerül egy háborúra, úgy értve, hogy a dél-koreai haderő nagyrészt NATO-szabvány szerinti fegyverrendszert használ, a kiképzés is nagyjából a NATO-sztenderdeknek megfelelő. Ráadásul a térségben lévő Dél-Koreában és Japánban lévő amerikai katonákkal kellene együtt harcolniuk abban a sajnos nem túl valószínűtlen esetben, ha Észak-Korea esetleg megtámadja Dél-Koreát. Nyilván Észak-Korea is igyekszik tapasztalatokat gyűjteni.

– Ugyanakkor Észak-Korea tagadja, hogy ezen a téren is összefogtak volna.

– Azt is tagadja mind az orosz, mind az észak-koreai fél, hogy például fegyverszállításokra sor került, pedig ez többé-kevésbé eléggé egyértelműen bizonyítható. Azt is mindenki tudja, hogy Moszkva több millió, egyes források szerint 8-10 millió darab tüzérségi lőszert vásárolt Észak-Koreától, ezen felül állítólag gyalogsági lőszert is szállítottak az oroszoknak. Mindkét ország ugyanazt a Varsói Szerződés-szabvány lőszercsaládot használja a tüzérségben. A maradványok alapján az is bizonyítható, hogy Észak-Korea jó néhány harcászati és hadműveleti-harcászati ballisztikus rakétát is szállított Oroszországnak.

Észak-Korea Irán mellett Oroszország egyik legnagyobb támogatója ebben a háborúban,

aki nyíltan fegyverekkel és valószínűleg katonai tanácsadókkal is támogatja Ukrajnát.

– A hírek szerint egyelőre csak a csapatok kiképzése zajlik. Ez mennyire nehéz feladat?

– Azt tudni kell, hogy ez azért nem úgy néz ki, hogy rögtön bevethetők az észak-koreai katonák, előbb meg kell tanulniuk együttműködni az orosz alakulatokkal, meg kell tanulniuk legalább a tiszteknek és a tiszthelyetteseknek orosz vezényszavaknak, utasításoknak engedelmeskedni. Ehhez pedig nyelvtudás is szükséges, tehát hiába van egy irgalmatlan hadereje Észak-Koreának (valahol 1,2-1,3 millió fő között lehet), ennek a döntő többsége nem bevethető Oroszország oldalán, mert nyelvi és egyéb problémák miatt kontraproduktív is lehet a használatuk. Nyilván a különleges műveleti erők és az elitebb alakulatok valószínűleg gond nélkül bevethetők, viszont ezekre Észak-Koreának is sokkal nagyobb szüksége van.

– Mikortól számítható már tényleges eszkalációnak, egy másik ország belépésének a háborúba az, ami történik, történhet?

– Ezt nagyon nehéz megmondani. És azt sem szabad elfelejteni, hogy Ukrajna oldalán is vannak nyugati önkéntesek. Egyiküket-másikukat nyílt titok, hogy az adott állam hadereje küldte őket tapasztalatszerzés céljából vagy szaktanácsadóként. Tehát erre van példa. Nyilván más lenne, ha kötelékben, mondjuk egy zászlóalj méretben vetnék be őket, és erre akadna bizonyíték, de erre szokták azt mondani az oroszok például, hogy burjátok voltak, vagy valami hasonlót. Tehát Moszkva azért ezt nyilván nem fogja beismerni, Észak-Korea még kevésbé. Még ha egyértelmű bizonyítékok kerültek is elő, akkor is lehet azt mondani, hogy ők mind önkéntesek.

– Az ukrán hírszerzés szerint 11 ezer észak-koreai katona tartózkodik Oroszországban. Ez sok vagy kevés ebben a konfliktusban?

– Viszonylagos. A 11 ezer katona, az nagyjából két dandár. Az orosz-ukrán háborúban mind a két oldalon több tucat dandár van. Azt is látni kell, hogy különösen az ukránok már a humán erőforrásaik végénél járnak, lassan már nincs kit mozgósítani. Emiatt egyre lejjebb akarják vinni a mozgósítási korhatárt. 27 évről most vitték le 25 évre.

Nyilván az ukránoknak úgy kellenek az észak-koreai zsoldosok vagy önkéntesek, nevezzük bárhogy őket, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Az orosz haderő állományát most rendelte el Putyin nagyjából másfél millióra felfuttatni, ez a létszám jelenleg 1,1-1,2 millió fő körüli. Ahhoz képest nem sok a két dandár, de a koreaiak valószínűleg lövész katonák, tehát gyalogosok, akiket a szárazföldi harcban fognak bevetni. Az orosz haderő jelentős része pedig légierő, haditengerészet, űrhadviselés, logisztika, vasúti csapatok, így aztán a szárazföldi haderő körülbelül csak félmilliós lehet, és ha azon belül is csak a lövészegységeket veszem, akkor körülbelül 300-350 ezer főről lehet szó. Ehhez képest már érezhető két dandárnyi erősítés. De ezek megint ukrán adatok, nem tudjuk a valóságot. Ez persze nem meglepő, azt se tudjuk, mekkora az ukránok létszáma, ezt mind a két oldalon szigorú hadititokként kezelik.

– Lélektanilag milyen jelentősége van, akár az ukránokra, akár az oroszokra nézve az észak-koreaiak megjelenésének?

– Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is, nem véletlen, hogy az a hivatalos orosz kommunikáció, hogy az övék a világ legszuperebb, legtökéletesebb hadereje. Kérdés, hogy akkor miért veszik az iráni drónokat, meg koreai lőszert?

Ez valahol egy kicsit annak a beismerése is, hogy Oroszország nem tud elég katonát mozgósítani.

Nem véletlenül nevezik ezt a háborút Moszkvában különleges katonai műveletnek. Emlékezetes, amikor még 2022 szeptemberében-októberében, a harkivi ukrán ellentámadás miatt elrendeltek egy részleges mozgósítást. Milyen döbbenetes képek voltak, ahogy minden határon, százezerszám menekültek az orosz férfiak, főleg orvosok, mérnökök, tanárok, informatikusok, kutatók, magasan képzett szakmunkások. Ebből okulva Putyin nem mer vagy nem akar jobban mozgósítani, mert már az orosz gazdaság is megérezne még egy ekkora veszteséget. Ukrán részről meg nyilván még csak ez hiányzott, ahogy mondtam korábban. Az észak-koreaiak megcsinálhatják azt, hogy folyamatosan rotálva, 2-3 dandárnyi, tehát 10-15 ezer katonát, 6 vagy 3 hónapos váltásokban elküldik, azok katonai tapasztalatot szereznek, és ez Dél-Koreának lesz nagyon aggasztó.

– A másik ország, ahonnan fegyvereket importálnak az oroszok, és használnak fel, Irán. Most le van foglalva a Közel-Keleten Izraellel, de mégis számíthat rájuk Putyin. És ott van Fehéroroszország, amelyik vonakodik bármilyen aktív cselekedetet végrehajtani, de azért láthatóan Oroszország mellett áll.

– A háború elején átengedte a területét, azóta egyszer-kétszer mozgósított is, erőket vezényelt a déli határára, azaz időről-időre fenyegeti Ukrajnát.

Irán is rá van szorulva az oroszokra, mert ha Izraellel eldurvulnak a dolgok, akkor az oroszoktól tudnak SZ-400-as, modern légvédelmi rakétarendszereket szerezni, melyekkel ballisztikus rakétákat is el lehet fogni.

Bármilyen újabb konfliktus is lesz Irán és Izrael között, az nem szárazföldi háború lesz, hiszen Irak, Szíria, Jordánia ott van a két állam között, tehát valószínűleg csak rakéta- és repülőgép-csapások formájában fog lezajlani. Irán továbbra is tud például tüzérségi lőszert szállítani nagy mennyiségben Oroszországnak, mint ahogy azt számos bizonyíték szerint meg is teszi. Komplett drón, azaz pilóta nélküli repülőgép-gyártósort szállítottak le az oroszoknak, nyugati információk szerint. Természetesen ezt mind a két fél cáfolja, ugyanakkor a Geran 2-es drón, ahogy az oroszok nevezik, az egy az egyben a Sahed 136-os. Az pedig, hogy Irán a gyártása egy részét át tudta vinni, azért is jó lehet, mert ha Izrael csapást mérne az iráni gyártósorra, akkor az Oroszországban lévő dróngyárra Izrael biztos nem mer csapást mérni. És valószínűleg nem csak a gyártósor ment ki, hanem az iráni szakemberek egy része is. Itt is megvannak a kétoldalú előnyök. Ráadásul Iránnak van egy stabil vétója az ENSZ-ben, az oroszok révén, sőt, Kína is támogatja Iránt.

– Tehát érdekekről szól a játszma.

– Mivel mind Iránnak, mind Észak-Koreának a legnagyobb ellensége az Amerikai Egyesült Államok, az meg Ukrajna mögött áll, így aztán teljesen természetes, hogy ez a két latorállam, ahogy általában az amerikai kommunikáció szokott rájuk hivatkozni, az Oroszországi Föderáció és Kína barátságát keresi. Észak-Koreának ráadásul az orosz kapcsolatok azért is jók, mert különösen a Szovjetunió szétesése utáni egyoldalú kínai függésen nem kicsit tudott lazítani az ukrajnai háború kezdete óta, azaz egy picit le tudott válni Kínáról azzal, hogy elmélyítette a kapcsolatait Oroszországgal.

– Veszélyesebb lesz a háború és a világ azáltal, ha az észak-koreaiak harcolni kezdenek?

– Nem gondolnám. Még mindig orosz irányítás alatt áll a konfliktus, az észak-koreaiak segéderőként jelennek meg. Jobb hely nem lesz a világ, de rosszabb se nagyon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Menjek a híd alá 70 évesen, mert a MÁV hibát követett el?” – Lassan egy éve tartják bizonytalanságban Rákosrendező megmaradt lakóit
Februárban kapták az első felszólítást, hogy a mini-Dubaj projekt miatt menniük kell, cserelakásról viszont akkor még szó sem esett. Ma hivatalosan már csak néhány család él a telepen, de egyre több az illegális házfoglaló, akik miatt meredeken romlik a közbiztonság. Helyszíni riport.


Máté Péter 61 éve él a Zugló és Angyalföld határán húzódó Tatai utca egyik földszintes házában. Tavaly ilyenkor még közömbösen fogadta a Rákosrendezőre tervezett luxusnegyedről szóló híreket. Úgy volt vele, hogy ha lesz is valami, idáig biztosan nem ér majd el az építkezés, hiszen a telep legszélén laknak. Nem lett igaza: februárban kapott egy felszólítást, miszerint felmondják a bérleti jogviszonyát, és 30 napja van elhagyni az ingatlant. Cserelakást egyáltalán nem említettek.

„Amikor elolvastam, napokig azt se tudtam, mitévő legyek. Éjszakákon át gondolkodtam, még a könnyem is kicsordult, hiszen mégiscsak az életem nagy részében ez a ház volt az otthonom.”

Utána egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívta az RTL Klubot, akik azt kérték, küldje el nekik írásban a történteket. A fia segítségével így is tett, másnap reggel 8-kor pedig csörgött a telefonja: az ügyeletes szerkesztő kereste.

„Kijöttek forgatni, rá két napra pedig felhívott engem a vasút egy jogásza, és megkérdezte, miért nem írtam levelet arról, milyen cserelakást szeretnék. Na most, egészen eddig szó sem volt cserelakásról, csak fenyegetőzésről, hogy költözzek ki 30 napon belül, különben jönnek a retorziók.”

Péter szerint egyértelműen a média nyomásának köszönhető, hogy a MÁV változtatott a hozzáállásán, és elkezdett partnerként tekinteni rájuk. Az elsőként felkínált lakás ugyanakkor enyhén szólva nem felelt meg a várakozásainak.

„A tető beszakadva, a falon kábelekről lógott a cirkó, a parketta felhólyagosodva, tiszta penész minden. Az udvaron a kerítést gyakorlatilag csak a gaz tartotta. Mondtam nekik, hogy ide még egy hajléktalan sem költözne be, ilyen állapotban nem tudom elfogadni.”

A telepen körbejárva talált viszont egy egészen jó állapotú házat, amit apróbb felújítások után szívesen elfogadott volna. A MÁV nagyon készséges volt, megcsináltak mindent, amit kért. Igen ám, de elmondása szerint olyan bérleti szerződést kellett volna aláírnia, amely azt is tartalmazta, hogy bármikor, indoklás nélkül, 30 napos határidővel felmondhatnak neki. Erre pedig nem volt hajlandó.

A Szikra Mozgalom – Jámbor András ellenzéki országgyűlési képviselő szervezete – mellé állt, ügyvédjük, Dr. Szepesházi Péter is azt javasolta neki, semmiképp ne írja alá a papírt ilyen feltételekkel. A ház ezért azóta is üresen áll, pedig egyébként azonnal költözhető lenne.

„Bár mi nem vagyunk jogsegélyszolgálat, ebben az ügyben azt láttuk, hogy a lakók maguktól nem jutnának egyről a kettőre, szükségük van nemcsak jogi képviseletre, de sajtónyilvánosságra, illetve politikai munkára is, ami ahhoz szükséges, hogy felfigyeljenek erre az ügyre” – fogalmaz a Szikra helyi szervezője, Sudár Orsolya.

A rákosrendezői luxusberuházással egyébként sem értettek egyet, emellett pedig tapasztaltuk, mennyire méltánytalanul bánik a MÁV az itt élőkkel, így végül felkarolták az ügyet. Ide nem jött ki a családsegítő se, az önkénteseikkel járták körbe a házakat és kérdezték meg a lakókat, hogy vannak, mire van szükségük. Márciuban tartottak egy fáklyás felvonulással összekötött tüntetést is.

Bár úgy volt, hogy szeptember 18-ig ki kell üríteni az egész telepet, nem sokkal azelőtt kiderült, hogy két évvel meghosszabbítják a határidőt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lakók fellélegezhettek: Péter egyik reggel például azzal szembesült, hogy le akarják választani őket az elektromos hálózatról.

„Éppen dolgozni indultam, amikor észrevettem a munkásokat. Mondom, ne vicceljenek már, négy család él még itt! Kiderült, hogy a MÁV azt adta le az ELMŰ-nek, hogy már teljesen kiürült a telep.”

A helyzet most úgy áll, hogy a MÁV beadott a bíróságra egy kiürítési kérelmet, a családok pedig a Szikra Mozgalom és Szepesházi Péter segítségével jelezték, hogy perre mennek. Ameddig nincs jogerős ítélet, nem lakoltathatják ki őket, ugyanakkor Péter biztos benne, hogy előbb-utóbb menniük kell. „Az biztos, hogy ezt az oldalt itt végig ledózerolják, egészen a Vasúttörténeti Parkig.”

Ez érthető módon érzékenyen érinti. „Nézze, 61 éve ez az otthonom. Itt halt meg az apám, innen kísértem utolsó útjára, ahogy az anyámat is. Nem egy luxuslakás, de én szeretek itt élni.”

A házban csak néhány évvel ezelőtt alakítottak ki fürdőszobát, előtte az udvaron keresztül lehetett WC-re járni. Péterék nagyjából 700 ezer forintot és rengeteg munkaórát szántak az átalakításra, amit biztosan nem tettek volna, ha előre tudják az azóta történteket.

Péter azt meséli, régebben még igazi családias közösség volt itt, az emberek rendszeresen összejártak, sütöttek-főztek, bográcsoztak. A fénykorban mind a 24 lakás tele volt, 100-110-en biztosan éltek bennük. A hanyatlás olyan 20 éve kezdődött, onnantól folyamatosan néptelenedtek el a házak, új bérlők pedig nem jöhettek.

A gyanúja szerint azért, mert valakinek már jóval a mini-Dubaj projekt előtt terve volt a területtel. Ezt bizonyíthatja az is, hogy 2018-ban kaptak egy levelet, miszerint új szerződést kell kötniük, ami tartalmaz egy olyan kitételt, hogy amennyiben a vasút területrendezésbe kezd, 30 napon belül el kell hagyniuk az ingatlant. Ő már ezt se írta alá, több szomszédja viszont igen – most ők voltak az elsők, akiknek menniük kellett.

A per valószínűleg legalább 2-3 évig tart majd, de ha hamarabb kikerülne a szerződésből a 30 napos felmondási idő, Péter akár azonnal odaköltözne. Bízik benne, hogy a MÁV nemrég kinevezett új vezérigazgatója elmozdul majd ebbe az irányba.

Nagyné Johán Edit 27 éve él a telepen súlyos beteg férjével, Máté Péteréktől néhány háznyira. Annak idején 2 és fél millió forintból újították fel a villanyt és a csatornahálózathoz is, emellett ablakokat cseréltek, betonoztak, sőt még a redőnyöket is kicserélték, hogy lakhatóvá tegyék.

Abban a hiszemben költöttek rá ennyit, hogy előbb-utóbb meg tudják majd vásárolni, erre azonban nem került sor. Februárban ők is kézhez kapták az első felszólítást, miszerint 30 napon belül el kell hagyniuk a lakást.

Edit a zuglói önkormányzathoz fordult, akik az akkori polgármester, Horváth Csaba közbenjárásával leállították a kilakoltatási eljárást. „Utána viszont jött a hercehurca: a MÁV-nak eszében sem volt cserelakást ajánlani nekünk, csak a média nyomására változtattak az álláspontjukon” – erősíti meg ő is.

„Amikor megjelent riportok hatására megkérdezték, mik az igényeink, annyit mondtam, hogy a mostaninál kisebb ne legyen, a férjem miatt pedig az is fontos volt, hogy földszinti legyen, és tartozzon hozzá egy minimális előkert, ahová ki tud ülni. Mutattam orvosi papírokat is, ennél jobban nem tudtam volna tálalni a problémát. Ehhez képest a két kérésből nullát teljesítettek.”

Először ugyanazt a romos, penészes, 40 négyzetméteres, konyha nélküli házat ajánlották fel nekik a Keresztúri úton, amit Máté Péter is azonnal visszautasított. Természetesen ők sen fogadták el, ezután viszont még szürreálisabb megoldásként az angyalföldi vasútállomás épületében ajánlottak nekik egy lakást.

„Gondolja meg, egy parkinsonos, sztómás beteg mihez kezdene egy emeleti lakással, ahová csak csigalépcsőn lehet felmászni, és ami mellett közvetlenül ráadásul folyamatosan közlekednek a vonatok? Egész éjjel azt kellett volna hallgatnunk.”

Miután erre az ajánlatra is nemet mondtak, sokáig nem történt semmi, majd júniusban kaptak egy levelet, hogy 8 napon belül el kell hagyniuk a lakást, mivel jogtalanul tartózkodnak benne. Ellenkező esetben kiköltöztetnek, majd kiszámlázzák nekünk a költségeket.

Ezt a határidőt végül Szepesfalvy Péter ügyvéd és a Szikra Mozgalom segítségével sikerült semmissé tenniük, de alig lélegeztek fel, nem sokkal később megkapták az értesítést a birósági per kezdetéről.

Edit szerint a MÁV új vezérigazgatója nyitottabbnak tűnik feléjük, egy nap alatt többet tudtak előrelépni vele kommunikáció terén, mint az elődjével február óta összesen. A problémák viszont csak sokasodtak az elmúlt hónapokban.

„Az üres lakásokat, ahonnan már kiköltöztek, egymás után törik fel és veszik birtokba az illegális lakásfoglalók. És mindent lopnak, ami mozdítható: múlt héten kicseréltem két gázpalackot, itt hagytam őket kint a ház előtt. Fényes nappal elvitték mindkettőt, ahogy a kötélről a ruhákat, a kertből pedig a biciklit is.”

Edit elmondása szerint hetek óta nem alszik éjjelente, amint hall akár csak egy kis neszt is, azonnal ugrik fel. A kert végét jobb híján rácsokkal és fém ruhaszárítókkal barikádozta el, hogy megakadályozza az illetéktelen behatolást. A közbiztonság drasztikus romlása mellett a patkányok is megszaporodtak a telepen.

„Egyik reggel jöttek a dolgozók, a férjem szólt, hogy hangokat hall. Megkérdeztem, miért vannak itt, azt mondták, hogy elzárják a vizet. Mondom, nehogy elzárják, hát még itt lakunk! Kiderült, hogy úgy lett elkönyvelve, hogy itt már nem maradt senki. Tényleg olyan, mintha nem is léteznénk.”

Edit sógornője, Nagy Ilona szintén a maradék lakók egyike a telepen, közvetlenül a sínek mellett él. Amíg a házát keressük, több másik udvarban is mozgást látunk, az egyikből egy 7-8 fős társaság méreget bennünket.

A nő a mostani lakásában 5 éve lakik, de a szülei 1963-ban költöztek a telepre, Editék mostani házába. Ott nőtt fel, majd férjhez ment, de a házasságnak rossz vége lett, azután költözött vissza ide.

A helyzete jogilag bonyolultabb a többiekénél, ugyanis nincs szerződése: itt hivatalosan csak az élettársa lakott, akinek halála után ugyan kérvényezte a MÁV-tól, hogy írják át a nevére a szerződést, de nem kapott választ. A lakbércsekk ugyanakkor már az ő nevére érkezik, a villanyórát viszont nem sikerült átíratnia. A februári felszólítást pedig ő is megkapta, arra hivatkozva, hogy jogcím nélkül tartózkodik a lakásban.

„Menjek a híd alá 70 évesen, mert a MÁV hibát követett el, amikor nem közölték válaszul a levelemre, hogy nem engedélyezik az itt lakásomat?”

Cserelakásból egyelőre kettőt mutattak neki, de mindkettő lakhatatlan volt. Szerződést viszont egy olyan lakásra küldtek, amit nem látott korábban. „Mondtam nekik, hogy hiába küldik, amíg nem nézhetem meg élőben, nem írom alá.”

Sudár Orsolya

Alternatívája a lakhatásra továbbra sincs, a kilakoltatási per viszont zajlik. “Én nem nagyon foglalkozom politikával, de hát az állam ellen? Az olyan, mint széllel szemben…” – fogalmaz azzal kapcsolatban, milyennek látja az esélyeit. Abban viszont ő is bízik, hogy a médiavisszhangnak köszönhetően további nyomást is tudnak majd gyakorolni a döntéshozókra.

Sudár Orsolya is bizakodó: bár úgy látja, a kerület október 1-jén hivatalba lépett új vezetése egyelőre nem haladt előre az ügyben elődjéhez képest, a Szikránál remélik, hogy miután belerázódtak a munkába, előreveszik a prioritásaik között.

„Ha fenntartjuk a nyilvánosságot és elvégezzük a politikai munkát, látok arra esélyt, hogy mindenki megfelelő cserelakást kap elfogadható feltételekkel. Senkinek nem érdeke másfél évig ebben a libikókában tölteni az idejét.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Ráhel 2,5 milliós ruhában emlékezett '56-ra Hadházy Ákos szerint
A képviselő szerint napról napra meggyalázzuk a mártírok emlékét. Képet is megosztott az általa kritizált ruháról.


Hadházy Ákos a közösségi oldalán posztolt arról, hogy milyen ruhában fényképezték le Orbán Ráhelt egy 1956-os megemlékezésen. A független képviselő szerint a miniszterelnök lánya egy összesen 2,5 millió forint értékű ruhát viselt.

„Ez a többmilliós ünnepi outfit különösen emlékeztessen minket arra, hogy napról napra meggyalázzuk 56 mártírjainak emlékét”

– fogalmazott Hahdázy. Hozzátette, szerinte „mindannyian” érintettek vagyunk

„Azok is, akik ilyen ruhákban röhögnek azokon, akik az életüket áldozva harcoltak az oroszok által megtámasztott diktatúra ellen. De azok is, akik tétlenül végignéztük a demokrácia leépítését és semmit sem teszünk az ellen a propaganda ellen, amelyik pl. magyarok millióival hiteti el, hogy jól tették 56-ban azok, akik nem küzdöttek az oroszok ellen”

- fogalmazott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos Orbánékról: az, hogy Magyarország ül a kerítés tetején, és erre is, meg arra is üzletel, nem fog menni
Az MNB volt elnöke szerint ha Donald Trump nyer az amerikai elnökválasztáson, az éppen hogy keresztül húzná Orbán Viktor mostani gazdasági törekvéseit.
FM. Kép: Youtube - szmo.hu
2024. október 28.



Bod Péter Ákos szerint, ha Donald Trump újra nyer az amerikai elnökválasztáson, és ismét protekcionista vámintézkedéseket vezet be, az Magyarországot is súlyosan érintené. A Magyar Nemzeti Bank volt elnöke erről a Klubrádiónak nyilatkozott. Felidézte, Trump általános, 10 százalékos vámot javasol minden importra, és 60 százalékos vámot a Kínából származó termékek behozatalára.

Magyarország közvetlen exportja az Egyesült Államok felé néhány százalék, ugyanakkor közvetetten is hátrányosan érinthetnek minket a vámok: például egy német autóba a magyar termékek is be vannak épülve, itt gyártják a motort, Németországban elkészül a jármű, aztán eladják az USA-ban

– mondta Bod. Azt nehéz megjósolni, hogy abból, amiről beszél Trump – aki bizonyos esetekben 100 százalékos vámokkal is fenyegetőzött –, mit próbálna megvalósítani. Az elnöksége alatt ugyanakkor valóban vámháborút indított.

Amennyiben Európával szemben is keményebben lépne fel Trump, az EU is kénytelen lesz jobban bezárkózni, erősebben egy kereskedelmi blokként viselkedni. Vagyis épp azt tenné, ami ellen a magyar politika lázadozni próbál – vagyis, hogy ülünk a kerítés tetején és erre is, meg arra is üzletelünk –, ez nem fog menni. Nem fér bele, hogy egy kicsi, 9,5 milliós ország teljesen más politikát képviseljen kifelé

– mondta Bod Péter Ákos. Emlékeztetett arra is, hogy a protekcionista lépések akár hosszú hatásúak lehetnek, így például Joe Biden elnöksége alatt is fennmaradtak a Trump által bevezetett, a kínai árukkal szembeni vámok.


Link másolása
KÖVESS MINKET: