SZEMPONT
A Rovatból

„Ha kell, az éjszaka közepén viszem el hozzá az aláírandókat” – így hangolja össze Márki-Zay az országos kampányt a polgármesterséggel

Szövetségeseivel és egyik legnagyobb politikai ellenfelével is beszéltünk, hogy kiderítsük, hogyan vezeti Hódmezővásárhelyt az ellenzék miniszterelnök-jelöltje.


Márki-Zay Péter meglepetésszerű előválasztási győzelme eldöntötte, hogy ő lesz Orbán Viktor kihívója tavasszal. A hódmezővásárhelyi polgármester országos tevékenységével mostanában tele van a média, arról viszont jóval kevesebbet lehet tudni, mit csinál helyben.

Arra voltunk kíváncsiak, hogyan vezeti a várost, mennyire kompromisszumkész, milyen vitás ügyek merültek fel vele kapcsolatban a megválasztása óta.

Napsütéses őszi délelőtt érkeztünk Hódmezővásárhelyre. A szegedi busz furcsamód tömve volt, pedig bőven tartott még a tanítási és munkaidő. Az utcák viszont szinte teljesen kihaltak, autó és gyalogos is alig volt a belvárosban, még a tram-train próbaüzem alatt álló szerelvénye is csak óránként egyszer-kétszer tűnt fel a síneken.

„Abban biztosan jobb bármelyik eddigi polgármesternél, hogy ő tényleg nem lop” – mondja Márki-Zayról egy neve elhallgatását kérő, születése óta Hódmezővásárhelyen élő nő, akivel a Városháza előtt, a Kossuth téren találkoztunk.

Szerinte tisztán látszik, hogy a polgármester nem akar adósa lenni senkinek. Azok közül, akik beálltak mögé és segítették, többen voltak olyanok, akik az előző rendszerben szocializálódva valamiféle ellentételezést vártak volna cserébe, de hamar rá kellett jönniük, hogy most már nincsen helye semmiféle mutyinak.

„Amióta jelen van a közéletben, folyamatosan támadják. A feleségét és a gyerekeit sem kímélik, ilyen körülmények között nem megbolondulni maga a meglepetés” – fogalmazott forrásunk, hozzátéve: kellett egyfajta kitartás, konokság és rendíthetetlenség, hogy eljusson oda, ahol most tart.

Márki-Zaynak azt tanácsolná, hogy válogassa meg jobban a szavait, mert túlságosan elhamarkodottan fogalmaz.

„Sokkal jobban át kellett volna gondolnia például, amikor azt mondta, hogy a vásárhelyi kórházban az emberek az életüket kockáztatják. Sok feljelentéstől és vesztes pertől kímélhetné meg magát, ha először utánajárna annak, amit kimond.”

A hivatalban a polgármester három szövetségesével ültünk le beszélgetni:

  • Szabó János idén januárban érkezett a Városházára tanácsadóként, júniusban pedig alpolgármesterré választották. Márki-Zay őt nevezte meg potenciális utódjaként, amennyiben az Országgyűlésben folytatná munkáját
  • Gyutay Katalin 2010 óta önkormányzati képviselő, tehát már a Lázár-korszakban is tagja volt a közgyűlésnek
  • Gyöngyösi Ferenc pedig első ciklusát tölti, szintén az MMM és a Tiszta Vásárhelyért Egyesület színeiben

Szerettük volna, ha a Fideszből is eljön valaki a beszélgetésre, ezért több csatornán kerestük a párt helyi szervezetét, de nem kaptunk választ. Ezután külön is írtunk Cseri Tamásnak, a párt egyik legaktívabb helyi politikusának, aki először nem zárkózott el a részvételtől, később viszont azt mondta, inkább írásban válaszolna kérdéseinkre. Az általa megfogalmazott állításokra így utólag reagáltattuk a többieket.

Az alábbiakban pontokba szedtük a Márki-Zay Péter városvezetői tevékenysége kapcsán felmerülő legfőbb vádakat.

Cserbenhagyta a várost, az országos kampány miatt nincs ideje a polgármesteri feladataira

A vásárhelyi Fidesz már a miniszterelnök-jelöltség elnyerésének másnapján felszólította Márki-Zayt, hogy mondjon le a polgármesterségről. Szerintük nem fér össze a két feladatkör. Arra hivatkoznak, hogy Lázár János is így tett, amikor 10 évvel ezelőtt az országos politika első vonalába lépett. A közleményben név szerint említik Szabó Jánost, azt kezdeményezve, hogy az időközi választásig ő vezesse a települést.

Cseri Tamás ennél is tovább ment, Facebook-posztjában így fogalmazott: „Márki-Zay tisztességről prédikál, de a szemünk előtt, pofátlanul él vissza azzal a tisztséggel, amire megválasztották. Heteken, sőt hónapokon keresztül reggel, délben és este kampányolta körbe az országot, és erre készül a következő fél évben is, miközben az általa el nem végzett munkáért havonta felveszi milliós fizetését.”

Szabó János szerint semmivel nem lenne beljebb a város, ha teljesülne a Fidesz akarata, és ő most azonnal venné át a polgármesteri feladatokat Márki-Zaytól. Ezt azzal magyarázza, hogy mivel alig 9 hónapja érkezett az önkormányzathoz (előtte a versenyszférában dolgozott 2 évtizedig helyettesként, majd cégvezetőként), így a közigazgatásban még jóval kevesebb a tapasztalata.

„Ha máról holnapra lennék városvezető, mindenki rosszabbul járna, mintha lépésről lépésre szisztematikusan végigmennénk az átadás-átvételi, felkészítési folyamaton, ahogyan az egy professzionális környezetben szokás.”

Gyöngyösi Ferenc szerint azért álszent a Fidesz álláspontja, mert Lázár János is csak akkor mondott le a polgármesterségről, amikor a törvény már kimondottan kötelezte erre, vagyis amikor kinevezték a Miniszterelnökség élére. Egészen addig párhuzamosan vezette a várost és dolgozott országgyűlési képviselőként, sőt az utolsó két évben frakcióvezetőként is.

A kulcsnak Szabó a munkamegosztást tartja: ha ez jól meg van szervezve, világosan kijelölt felelősségi körökkel, akkor nem lehet probléma.

„Húsz évre visszanyúló vezetői pályafutásom alatt mindig abban hittem, hogy az a jó vezető, aki nélkülözhető” – mondja. Szerinte átmeneti ideig minden intézménynek boldogulnia kell az első számú vezető nélkül is.

Persze felmerül a kérdés, milyen hosszú lehet legfeljebb ez az átmeneti idő: fél év vajon még belefér?

Szabó nem tart attól, hogy áprilisig működésképtelenné válik a város, mivel a polgármester távolléte nem azt jelenti, hogy hermetikusan el van zárva csapatának tagjaitól.

„Képben van, tájékozódik, minden ügyről tud. A mi feladatunk, hogy a lehető leginkább megkönnyítsük a döntéseit. Például elé teszünk egy aprólékosan kidolgozott A, B és C verziót, a lehetséges előnyökkel és hátrányokkal. Neki így sokszor már csak választania kell. Kétségtelen, hogy a mi munkavégzésünk emiatt jóval intenzívebb – több rakódik ránk, de úgy éljük meg, hogy ha ezzel is segíthetjük a kormányváltást, már megéri.”

Fontos, hogy a kapcsolat ma már nem feltétlenül személyes jelenlétet jelent, ezt a karanténidőszak is megmutatta. Szabó szerint a hatékonyságból semmit nem vesz el, ha valaki nincs ott fizikailag – sőt, akár még gördülékenyebb is lehet egy online megbeszélés, mivel kevesebb idő megy el anekdotázással.

Kocsiban ülve, két kampányhelyszín között Márki-Zay eddig is rendszeresen vett részt ilyeneken. Arra is volt példa, hogy egy váratlanul beeső budapesti találkozó miatt a tervezett vezetői értekezletet az utolsó pillanatban rakták át Microsoft Teamsre, így az autóból is levezényelhette.

„Amit pedig csak ő írhat alá, a hónom alá csapom és elviszem hozzá, amikor hazaér, akár az éjszaka közepén. Tudomásul vettük, hogy nem a hagyományos munkaidő keretei között dolgozunk, rugalmasan állunk ehhez. Vannak célok, amikért érdemes többet vállalni, és az ő célja maximálisan ilyen.”

Szabó biztos benne, hogy még a kampány legsűrűbb időszakában is érdemi munkakapcsolatuk lesz a polgármesterrel.

„Kicsi a valószínűsége, hogy most fog mélyülni az együtt töltött idő. Az sincs kizárva, hogy további feladatköröket is hozzám delegálunk majd. De aminek az ő szintjén kell eldőlnie, az ott fog eldőlni.”

Az alpolgármester azt a vádat sem tartja jogosnak, hogy Márki-Zay nem dolgozik meg a fizetéséért, az ugyanis elsősorban a felelősséggel arányos.

„Ő továbbra is felelősen dönt a számára előkészített anyagok alapján. Egy vezetőnek emellett az a dolga, hogy feladatokat osszon ki, ellenőrizzen és motiváljon. Bármilyen intenzív lesz a kampány, ezt meg fogja tenni.”

Szabó János, Gyutay Katalin, Gyöngyösi Ferenc

Nem hallgatja meg mások véleményét, képtelen a kompromisszumra

Cseri Tamás egyetlen „nem” szóval válaszolt arra a kérdésre, meghallgatja-e a polgármester az övével ellentétes érveket a viták során. Arra pedig, mennyire tartja kompromisszumkésznek Márki-Zayt, ezt írta: „Semennyire. De kérdezzék meg Karácsony Gergelyt vagy a baloldali pártokat!”

A többiek viszont árnyalták ezt a képet. Gyutay Katalin szerint többször is előfordult, hogy saját frakciója nem értett valamiben egyet a polgármesterrel, és leszavazták a közgyűlésben. Szerinte a Fideszben ezt azonnali szankciók követnék, náluk viszont sosincs belőle probléma.

Az egyik ilyen példa volt, amikor nem tartották alkalmasnak azt a jelöltet, akit a polgármester a városi strand élére javasolt. Ellene szavaztak, ami után új pályázatot írtak ki, az erre jelentkezők közül pedig már egyetértésben választottak.

Márki-Zay Péter Gyöngyösi Ferenc szerint annyit mondott az erről döntő megbeszélésen, hogy meghajlik a többség bölcsessége előtt.

Szabó János szerint az is fontos, hogy a városi intézmények vezetői közül többen is közismerten fideszes kötődésűek, a polgármesternek még sincs esze ágában sem leváltani őket, ameddig jó munkát végeznek.

Az alpolgármester megerősítette azt a Márki-Zay által gyakran hangoztatott érvet is, hogy a helyi pályázatokon Fidesz-közeli indulók is nyerhetnek, ha ők adják a legjobb ajánlatot. Például a kamerarendszer működtetését ugyanaz a vállalkozó nyerte el, aki az előző vezetés idején, csak most 30 százalékkal olcsóbb ajánlatot adott. Szabó szerint ez azért lehetett, mert az illető felismerte, hogy már igazi verseny van.

Gyutay Katalin azt is megemlítette, hogy amikor Cseri Tamás szerinte minősíthetetlen stílusban szólalt fel a közgyűlésen, külön kérte a polgármestert, hogy vegye el tőle a szót, amire az szmsz is lehetőséget ad. Márki-Zay viszont nem így tett, hanem újra és újra megadta a szót a fideszes képviselőnek.

Lázár idejében szerinte máshogy mentek a dolgok. „Akkor soha senkinek nem lehetett ellenvéleménye, szigorú pártfegyelemmel kellett megszavazni mindent. Akik mégis szembe mentek Lázár akaratával, könnyen kegyvesztetté válhattak, őket akár nyilvánosan is megalázta” – állítja.

Gyöngyösi szerint azért is nehéz lenne Márki-Zaynak átnyomnia az akaratát a frakcióján, mert a tagok többsége pártkötődés nélküli civil. „Mindenki a saját körzetét képviseli a legjobb tudása szerint. Elvárás is felénk, hogy saját véleményünk legyen, ami nem feltétlenül egyezik a polgármesterével” – magyarázza.

Szabó János úgy látja, a hivatali munkában is tetten érhető Márki-Zay kompromisszumkészsége. „Mindig van egy saját koncepciója, de meghallgatja az ellenérveket, és adott esetben hagyja magát meggyőzni. Azt viszont mindenkitől elvárja, hogy felkészült legyen, amikor vele szemben érvel.”

Gyöngyösi Ferenc ugyanakkor hozzáteszi: fontos, hogy külön válasszuk a városvezetéshez szükséges személyiséget attól, ami az országos kampányhoz kell. A kettő nagyon más embert kíván, ezért fordulhatott elő, hogy az előválasztás során annyit lehetett hallani arról, milyen erőszakosnak tartják Márki-Zay tárgyalási módszereit.

Szerinte van a polgármesterben egy jó adag konokság, de végső soron ez segítette hozzá a miniszterelnök-jelöltséghez.

„Hibaként talán azt lehetne felróni neki, hogy nincs tisztában a saját korlátaival. Elképesztően túlvállalja magát, ami hosszú távon könnyen visszaüthet.”

Cseri Tamás (kép forrása: Facebook)

Megállt a fejlődés, több milliárd forintnyi támogatástól esett el a város

Cseri Tamás úgy látja, Márki-Zay polgármestersége alatt soha nem látott mértékű veszteségek érték a települést, amely évtizedes lemaradást eredményezett. Konkrét példaként a Modern Városok Programot említette, melynek keretében az előző vezetés mintegy 170 milliárd forint értékben több mint 20 beruházásról állapodott meg a kormánnyal.

Cseri szerint az elmúlt 3 és fél évben közel 15 milliárd forint már megnyert, megítélt fejlesztési forrást veszített a város. A fideszes képviselő ezt azzal magyarázza, hogy Márki-Zay képtelen volt a beruházásokhoz szükséges városházi munkát megszervezni, a figyelmét sokkal inkább a saját politikai karrierjének szentelte.

„Emiatt a város két gimnáziumának fejlesztése és kibővítése elmaradt, ahogyan az új könyvtár és tudásközpont építése is. Diákok ezreitől vette el a lehetőséget, hogy korszerűbb, komfortosabb és jobb feltételekkel tanulhassanak. És ez csupán a jéghegy csúcsa” – fogalmazott.

Gyutay Katalin szerint az elbukott pénzekhez egyértelműen köze van annak is, hogy már nem fideszes vezetésű a város. A Covidra hivatkozva szintén nagyon sok forrást elvett a kormány.

Gyöngyösi Ferenc hozzáteszi, Márki-Zay 2018-as győzelmekor másfél milliárd forintnyi úgynevezett pályázati előlegnek kellett volna lennie egy elkülönített számlán, ehhez képest semmi nem volt. Innen kellett az új vezetésnek elkezdeni az építkezést.

Szabó János szerint most ott tartanak, hogy jelentős mennyiségű, szabadon felhasználható pénz van a város számláján, amire korábban soha nem volt példa. Mindezt a kormányzati elvonások ellenére, az ajánlatokat egymással versenyeztetve érték el.

„Napi szinten fizetőképesek vagyunk, míg a korábbi vezetés idején előfordult, hogy fél éves átfutással sem fizette ki az önkormányzat a szolgáltatókat” – állítja.

Csak látszólag küzd a korrupció ellen, Hódmezővásárhely tele van gyanús ügyekkel

Cseri Tamás több példát is felhozott, ami szerinte azt bizonyítja, hogy Márki-Zay Péter városvezetői tevékenységét átszövi a korrupció. Az egyik ilyen ügy, hogy a polgármester saját sógora nyert meg egy belvárosi útfelújítás megtervezésére kiírt közbeszerzést. Az út Cseri szerint egyébként hibátlan állapotban volt. A téma a Partizán tavaszi interjújában is előkerült, Márki-Zay akkor azt válaszolta Gulyás Mártonnak, hogy nagyon dühös a rokonára, akinek az indulásáról előzetesen nem is tudott.

Szabó János szerint a sógor által megadott 2,9 millió forintos ár messze a legolcsóbb volt, a másik két beérkezett ajánlat 1 illetve 3 millió forinttal került volna többe. Ennek ellenére az elbírálás szigorára jellemző, hogy a polgármester – miután utólag megtudta, hogy sógora is adott be pályázatot – ki akarta őt zárni. De mivel a szabályzat szerint a legolcsóbb ajánlatnak kellett nyernie, a beszerzési tanács elvetette a kérését.

Az ügyhöz Szabó szerint az is hozzátartozik, hogy mivel az egyik alvállalkozó késve szerzett be egy engedélyt, végül 900 ezer forintos kötbért érvényesítettek a tervező rokonnal szemben, tehát ennyivel kevesebbet kapott az eredeti árajánlathoz képest.

Egy másik példaként Cseri a buszszolgáltató lecserélését említette. Márki-Zay szerinte el akarta venni a Volánbusztól a korábbi közgyűlés által nekik megítélt jogot, hogy közösségi közlekedést biztosítsanak a városban. Ezt az évi 100 millió forint összegű szolgáltatást egy helyi vállalkozó, Jovány Gyula nyerte el, aki maga készítette az általa megnyert közbeszerzési kiírás szakmai tartalmát.

„Jovány Gyula tehát meghatározta a szolgáltatás paramétereit, ami alapján az önkormányzat kiírta a közbeszerzési eljárást, majd meg is nyerte az általa meghatározott paraméterekkel kiírt közbeszerzést” – állítja Cseri Tamás, hozzátéve: Jovány szállítja Márki-Zay Pétert és támogatóit a polgármester miniszterelnök-jelölti kampánya során.

Szabó János ebben az ügyben személyesen is érintett, mivel tanácsadóként az ő feladata volt a szolgáltatóváltás levezénylése. Szerinte nem igaz, hogy el akarták venni a Volánbusztól a jogot, mivel a pályázat kiírásakor a korábbi szolgáltatás időszaka lejárt, érvényes szerződés nem volt a cég és az önkormányzat között.

A pályázaton a Volánbusz végül el sem indult, a beérkezett ajánlatok között pedig Jovány Gyuláé volt messze a legolcsóbb: az addigi 110 milliós díjhoz képest 20 millióval kedvezőbbet nyújtott be.

„Az új közlekedési rend Jovány Gyula önálló szellemi terméke, amelyet 1 millió forintért kellett volna megvenni a városnak, ha más nyeri a beszerzést. Jovány ajánlatának része volt, hogy ha ő nyer, akkor ennek nincs külön díja” – magyarázza Szabó.

A kiírásban a város csak annyit kért minden pályázótól, hogy adott útvonalon és gyakorisággal indítsa járatait. Ez az alpolgármester szerint mindenki előtt egyenlő feltétel, nem értelmezhető specifikusnak, amit csak egyetlen szereplő tudna teljesíteni.

A pályáztatás miatt egyébként maga Lázár János tett feljelentést, korrupciót gyanítva. Ezt rendőrségi nyomozás és vizsgálat követte, ami hivatalos jegyzőkönyvvel zárult. Megállapították, hogy sem hivatali visszaélés, sem hűtlen kezelés nem történt, a legkedvezőbb ajánlatot választották és az önkormányzatot nem érte anyagi hátrány.

Az ügyben van még egy csavar: Cseri szerint a Márki-Zay vezette önkormányzat működésképtelenségét mutatja, hogy a város nem tudta rendezni kapcsolatát a Volánbusszal, így Hódmezővásárhelyen most egyszerre két szolgáltató körözteti a buszait. A Jovány járatok pedig lényegében üresen járnak egész nap – állítja.

Szabó János szerint a város és a Volánbusz között közigazgatási per zajlik emiatt, a Jovány járatok „ürességére” pedig mi sem jellemzőbb annál, hogy most rendeltek meg pótló járatokat havi 25 alkalomra, mert az utasok nem fértek már fel a buszra.

„Mivel a városkártyával ingyenes a helyi tömegközlekedés, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy melyik szolgáltató járatai üresek” – teszi hozzá.

Cseri Tamás azt is megemlíti, hogy két szabálytalan informatikai szerződés miatt is elmarasztalta a Közbeszerzési Döntőbizottság a polgármesteri hivatalt. Összesen 13 millió forintos bírságot kaptak, amiért jogtalanul mellőzték a közbeszerzési eljárást.

Ez azért vet fel korrupciógyanút, mert az érintett cégek egy olyan személyhez kötődnek, aki Márki-Zay Péter tanácsadója volt, és akit önkormányzati cégvezetővé is megtett Hódmezővásárhelyen.

Dr. Tatár Zoltán jegyző magyarázata szerint azért nem írtak ki közbeszerzést, mert a szerződések általuk megállapított becsült értéke nem érte el az ehhez szükséges értékhatárt. A Döntőbizottság viszont más módszerrel számolt, ezért valóban 13 milliós bírságot szabtak ki. A város viszont jogorvoslattal élt, és végül csak 8 milliót kellett fizetniük.

A megbízott cégekhez köthető Kalotay Balázs később tényleg tagja lett két városi társaság igazgatóságainak, de a jegyző szerint a közreműködésével számos biztonsági hiányosságot sikerült megszüntetni, például egy zsarolóvírus-támadást is számottevő adatvesztés nélkül úszott meg a város.

„Ez a tény is bizonyítja, hogy a szerződések megkötése indokolt és elengedhetetlenül szükséges volt a hivatal zavartalan működéséhez, függetlenül a későbbi, erősen vitatható jogkövetkezményektől” – érvelt Dr. Tatár Zoltán.

Az önkormányzat fizeti a miniszterelnök-jelölti kampánystáb tagjait

Cseri Tamás azt állítja, Márki-Zay miniszterelnök-jelölti kampányának legfontosabb szervezői a hódmezővásárhelyi önkormányzattól kapják a – némely esetben milliós nagyságrendű – fizetésüket.

Szerinte a polgármester maga is megnevezte ezeket az embereket előválasztási győzelme után: Szabó János alpolgármestert, Olasz Dénest, a Városháza informatikusát, aki a közösségi médiás kampányát segíti, Jovány Gyulát, aki a rendezvényekre szállítja a támogatóit, valamint Kis Jánost, a polgármesteri hivatal kabinetfőnökét.

Szabó viszont azt mondja, ez egyáltalán nem igaz. Bár a saját fizetése valóban közel jár a milliós összeghez (havonta bruttó 900 ezer forint), ennél két és félszer magasabb fizetést hagyott ott a versenyszférából érkezve.

„A kampánystábnak nem voltam tagja. Összesen 5 napon keresztül szállítottam szeptemberben, amire szabadságot vettem ki, és a saját autómmal, saját üzemanyagköltség vállalásával járultam hozzá a későbbi sikerhez” – állítja.

Szerinte minden további említett személy is szabadidejében végzi a támogatást, Olasz Dénes ráadásul csak néhány órás részmunkaidős feladatot lát el a hivatalban, mivel főállását megtartotta.

„A kampánybusz utazási költségeit az aktivisták fizetik saját zsebből. Gyakorlatilag minden segítség, amit a polgármester kap, önkéntes felajánlásból, saját pénzükből és saját szabadidejükből fedezve valósul meg” – érvel Szabó János.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: Legalább nettó 500 ezer forintos jövedelem kell majd az 50 milliós lakáshitelhez
A szülői segítség jól jön majd az önerőhöz, de egy 8-10 éves gyerek nevére nem vehet majd lakást a 3%-os kedvezményes hitellel a szülő, mert a tanulói jogviszony nem minősül járulékfizetésnek - mondja a szakértő. Így kiesnek az egyetemisták is.


A kormány új lakástámogatási programot indít szeptembertől Otthon Start néven. 50 millió forintig lehet felvenni államilag támogatott, végig fix 3 százalékos kamatozású lakáshitelt, mindössze 10 százalékos önrésszel. Se házasság, se gyerekvállalás nem feltétel, elég, legalább két év magyarországi TB-jogviszony, és az, hogy az első saját ingatlan vásárlására kerüljön sor, illetve ha van  is tulajdonrésze a jelentkezőnek, az nem érheti el az 50 százalékot. A támogatás 100 millió forint alatti lakásokra használható fel, ahol a négyzetméterár nem haladja meg az 1,5 millió forintot.

Fülöp Norbertet, a BiztosDöntés.hu vezető elemzőjét kérdeztük, kinek és hogyan érdemes élni az új lehetőséggel.

– Amikor Gulyás Gergely ismertette az Otthon Start programot, azt mondta, hogy az egyetlen feltétele a 3%-os hitel felvételének a két év TB-jogviszony. Tényleg csak ennyi?

– Valójában a bank minden esetben hitelképességi vizsgálatot végez, és az ő felelőssége eldönteni, hogy hitelez-e valakinek. Tehát

attól, hogy valaki megfelel a meghirdetett személyi feltételeknek, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapja a kölcsönt. Ez mindig a bank döntése.

Mondok egy példát: lehet, hogy valaki az első ingatlanját vásárolná, van két év TB-jogviszonya, az önerő is rendelkezésre áll, de a bankszámláján látszik, hogy rendszeresen szerencsejátékozik. Ilyen esetben a bank akár el is utasíthatja a kérelmét.

– Azaz csak a kormány részéről egyetlen feltétel a két év TB jogviszony, ez nem jelenti azt, hogy a bank ne támaszthatna további elvárásokat.

– Pontosan. A bank dönti el, hogy kinek hitelez, csak a bank adhat végül zöld utat. Senki más nem kötelezheti arra, hogy hitelt helyezzen ki. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ha valakinek megvan a jövedelme, a TB-jogviszonya, és nem követ el olyan hibákat, amelyek hitelképtelenné teszik, például ha nincs KHR-listán, akkor jó eséllyel megkapja a hitelt. A bank számára biztosítékot jelent, hogy 10% önerőt be kell fizetni. Ha minden kötél szakad, és felmondják a hitelszerződést, akkor az ingatlant értékesítik, a bank kártalanítja magát, és a fennmaradó összeget az adós megkapja. Ebben nincs különbség a többi lakáshitelhez képest.

– Milyen jövedelem mellett reális egy ilyen kölcsön felvétele? Egy 50 milliós hitelhez mennyi a minimális jövedelem, amit igazolni kell?

– Ha 3%-os kamattal számolunk, 50 millió forintos hitel és 25 éves futamidő esetén a havi törlesztőrészlet körülbelül 237 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy

legalább nettó 500 ezer forintos jövedelemmel kell rendelkeznie az igénylőnek, de inkább egy kicsit többel, ha a maximális hitelt szeretné felvenni.

Ez egyébként országos szinten még viszonylag reális. Más kérdés, hogy egy fiatal, aki az első ingatlanját szeretné megvásárolni, rendelkezik-e ekkora jövedelemmel. De azt gondolom, nem kötelező az 50 millió forintot felvenni. Lakáshitelből akár 100 milliót is fel lehet venni piaci alapon, mégsem élnek ezzel tömegesen. Itt is így van: az 50 millió forint egy felső korlát.

– Ha valakinek van 5 millió Ft önrésze, és felveszi a maximális hitelt, 55 millióért kereshet lakást. A fővárosban még ez sem könnyű feladat, tehát most is azok járhatnak jobban, akik számíthatnak még családi támogatásra is.

– Ha például egy szülő tudja támogatni a gyermekét valamennyi összeggel, ami sok esetben nem is irreális, akkor a fiatal kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez. Mivel a támogatott hitel kamata jóval alacsonyabb a piacinál, kevesebb jövedelem is elegendő lehet. Ebben az esetben tehát valóban komoly segítség ez a program.

De ha nincs önerő, akkor hiába az olcsó a hitel, az illető nem fogja tudni felvenni.

Tehát ez a konstrukció azoknak jelent segítséget, akik amúgy is tervezték az ingatlanvásárlást, van is némi önerőjük, és most szeretnék elindítani ezt a folyamatot. Nekik ezáltal alacsonyabb lesz a havi törlesztőrészletük, és kisebb jövedelemmel is elérhető a hitel.

– Megtehetem-e azt, hogy az 8-10 éves gyerekem nevére veszek lakást, és ehhez elintézem neki az 50 milliós hitelt? Hiszen a gyereknek elvileg megvan a TB-jogviszonya, igaz, keresete nincs.

- Nem, ha a gyerek tanuló, akkor hiába van egészégbiztosítása, az nem minősül járulékfizetésnek.

– Akkor kiesnek az egyetemisták is. Mi a helyzet azzal a házaspárral, ahol eddig csak az egyikük volt a tulajdonos?

- Amennyiben van egy házaspár, és az egyik fél nevén van egy ingatlan, ő a tulajdonos, és a másiknak semmi köze az az ingatlanhoz, akkor ő maga vásárolhat, és igénybe veheti a kedvezményes kölcsönt.

- És ha a másik részben tulajdonos?

– 50%-ot elérő lakástulajdonnal már nem lehet igénybe venni a támogatást.

– Az 50% tehát már nem fér bele, de a 49,9 százalék igen? Eszerint ha egy házaspárbák az egyik félnek 51%-a, a másiknak 49%-a van a közös ingatlanban, akkor utóbbi élhet a lehetőséggel, és vehet új lakást?

– Érdekes szituáció, de elméletileg igen. A bank viszont sokszor automatikusan adóstársnak vonja be a házastársat is. Ez már problémát okozhat, mert akkor a másik félnek is meg kellene felelnie a feltételeknek.

Ezt el lehet kerülni, ha vagyonjogi szerződésben rögzítik, hogy a másik félnek nincs köze az új ingatlanhoz, ezt a bank el szokta fogadni.

De nem biztos, hogy minden házaspár számára kívánatos ilyen megállapodás, amiben jogilag rögzítik, hogy az új ingatlan nem számít közös vagyonnak.

– Ha egy fiatal megveszi az első, kisebb lakását, akkor feltételezhető, hogy nem marad ott 25 évig. Később családot alapíthat, amihez nagyobb lakás kell. Ilyenkor mi történik a 3 százalékos hitellel, átviheti az új ingatlanra?

– Ezt jelenleg még nem tudjuk. Később fog kiderülni, hogy lesz-e például lakhatási kötelezettség, mint a CSOK esetében, ahol tíz éven belül csak akkor lehet eladni az ingatlant, ha a támogatást másik megfelelő lakásra viszik át. Ezek a szabályok várhatóan szeptember környékén lesznek ismertek.

– Amit viszont tudni lehet, hogy itt nem kötik meg a vásárló kezét: nem kell új építésű lakást venni.

– Igen, ez óriási engedmény, ahogy az is, hogy nincs gyermekvállalási kötelezettség, és nem szükséges házasnak sem lenni. Ez egy kedvező árú lakáshitel azok számára, akik az első ingatlanjukat vásárolják. Így kell felfogni.

– Hosszú futamidőről van szó. Ma már nem azt a világot éljük, hogy valaki egy munkahelyen dolgozik nyugdíjig. Léteznek ugyan biztosítások a rövid távú munkanélküliségre, ám ezek sokszor nem nyújtanak elegendő védelmet. Ezt is mérlegelnie kell annak, aki hitelt vesz fel, nem?

– Minden hitelfelvétel előtt ezeket a szempontokat mérlegelni kell. Úgy kell bevállalni a havi törlesztőrészleteket, hogy az ember képes legyen kezelni váratlan helyzeteket is.

Az lenne az ideális, ha a törlesztők mellett fél évnyi tartalék is rendelkezésre állna. Azaz, ha valaki elveszíti az állását vagy keresőképtelenné válik, akkor fél évig képes legyen fenntartani magát.

Nem érdemes az összes pénzt önerőként felhasználni. Érdemes inkább egy kicsivel több hitelt felvenni, és a megmaradt tartalékot megőrizni, például állampapírban vagy más gyorsan likvidálható eszközben. Így biztosítható az esetleges keresetkiesés finanszírozása. A hitelfedezeti biztosítások is hasznosak lehetnek, főleg baleset vagy betegség esetén, de munkanélküliségre általában csak rövid ideig nyújtanak fedezetet. Persze a pár hónap törlesztőrészlet kifizetése is komoly segítséget jelenthet.

– Az Otthon Start összevonható a CSOK-kal és más kedvezményekkel. Ha valaki komplexebb megoldásban gondolkodik, érdemes-e szakemberhez fordulni, aki a jövedelmi viszonyok ismeretében segít kiválasztani az optimális kombinációt?

– Igen, mindenképpen érdemes egy független tanácsadóhoz vagy a banki ügyintézőhöz fordulni. Ma már teljesen megszokott, hogy a támogatott hiteleket és más konstrukciókat kombinálják. Például egy pár babaváró hitelt vesz fel, és ezt használja önerőként. Vagy a támogatott hitel nem elegendő, ezért piaci hitelt is felvesznek mellé. Sok bank kedvezményt ad a lakáshitel kamatából, ha a babaváró hitelt is náluk vették fel. Az árazás tehát egyre bonyolultabb, ezért

egy szakember nagyon sokat tud segíteni, és sok esetben ez nem is kerül pénzbe.

– A jelenlegi gazdasági környezet mennyiben befolyásolja a hitelfelvételi hajlandóságot? Ez az új konstrukció beindíthatja a hitelpiacot?

– A gazdasági környezet természetesen hatással van az ingatlanpiacra. Az év elején volt egy nagy fellendülés, amikor sokan kivonták a pénzüket az állampapírokból, és inkább ingatlanba fektettek, főleg a befektetők. Emiatt az ingatlanárak jelentősen emelkedtek, különösen azokban a régiókban, ahol a befektetők megjelentek. Most, hogy ez lecsengett, ez az új konstrukció, várhatóan növeli majd az első lakásvásárlók arányát. Az azonban kérdés, hogy ez ellensúlyozni tudja-e a befektetők visszafogottabb aktivitását. Összességében tehát várható némi élénkülés, de nem számítok piacrobbanásra a közeljövőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lili szerint annyira jók lettek a pontjai, hogy „csak isten közbenjárásával” nem fogják felvenni a Közszolgálati Egyetemre
A diáklány úgy látja: ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.
F. O. - szmo.hu
2025. július 04.



Pankotai Lilit ismét feljelentették, ezúttal egy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen amiatt, hogy részt vett a budapesti Pride-on. A fiatal aktivista azt mondja, nem érte meglepetésként az ügy: „A kormány előzetes kommunikációja alapján számítottam valami hasonlóra. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy ezt elsőként sikerült behúznom. Nem ijedtem meg” - mondta a wmn.hu-nak adott interjúban.

Elmondása szerint az elmúlt hónapokban több hasonló eset is történt, amikor feljelentették, volt rá példa, hogy civil állampolgár, máskor képviselő kezdeményezte az eljárást. „Sajnos van már ebben gyakorlatom” – fogalmazott. Úgy látja,

társadalmi szinten is aggasztó, ha az emberek megfigyelik egymást, és feljelentik a másikat a hatóságoknál. „Bizony szarban a haza, ha itt tartunk”

– mondta.

A korábbi felszólalása, amely a 2022. október 23-i tanártüntetésen hangzott el, országosan ismertté tette őt, azóta azonban több támadás is érte. Bár az utóbbi egy évben jobban viseli a nyilvánosságot, még mindig nehezen dolgozza fel az eseményeket. Legfőképp az érintette meg, hogy az iskoláját is el kellett hagynia. „A perekkel kapcsolatban érzem, ahogy újra és újra végighallgatom a történteket, hogy én ezt a mai napig nem dolgoztam fel.”

Különösen nagy élményt jelentett számára, amikor a budapesti Pride-on több százezer ember között élhette meg a közösség szolidaritását.

Úgy fogalmazott: „Az is csodálatos volt. Semmi nem tudja azt felülmúlni, ami ott volt.” Fontosnak tartja, hogy ez az összetartás az online térben is érezhető maradt. Bár szívesen megköszönné mindenkinek egyenként a támogatást, ezt nem tudja személyesen megtenni.

A közéleti szerepvállalása miatt gyakran kapja meg azt a kritikát, hogy diákként ne politizáljon. Ezzel kapcsolatban azt mondta: „Ha egy csettintésre eltűnne az összes politikus, aktivista, akik fiatal korukban kiálltak ügyekért, akkor nagyon kevés politikai személy maradna a történelmünkben vagy a jelenünkben.” Szerinte már középiskolásként is fontos lehet, hogy valaki közügyekkel foglalkozzon.

A jelenlegi politikai közbeszédről úgy nyilatkozott, hogy

ma már kevésbé mernek durvább eszközökhöz nyúlni, ő pedig nem fél, és nem is tudná magát cenzúrázni.

„Ez egy szabálysértési ügy, amiből nekem ez a negyedik vagy az ötödik” – tette hozzá.

Pankotai szerint a korosztályán belül többféle hozzáállás létezik a közélethez. Vannak, akik már külföldre költöztek, mások a mindennapi életükkel foglalkoznak, és kevésbé figyelnek a politikára. De van egy harmadik csoport is, amely pontosan tisztában van a jelenlegi helyzettel. „Ők nem feltétlenül olvasnak sok hírt, nem így informálódnak, nem ezek alapján foglalnak állást. (…) Viszont annyira képben vannak, hogy tudják, annak, ami jelenleg Magyarországon a politikában folyik, sürgősen véget kell vetni.”

Az érettségi után kihagyott egy évet, nyelvet tanult, dolgozott és utazott.

Mostanra megérkeztek a pontszámai, és úgy érzi, nagy eséllyel bekerül az általa megjelölt képzésre: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karára.

A jövőjével kapcsolatban egyelőre nem tervez konkrétan. „Mindig azon a területen szeretnék dolgozni, ahol a leghatékonyabban lehet az emberek érdekét érvényesíteni” – mondta.

A jelenlegi politikai környezetben azonban nem látja hatékonynak a pártpolitikát, és nem is tudná magát populistaként meghatározni. Szerinte ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.

Úgy gondolja, most a véleménynyilvánítás és a tartalomgyártás lehet a legjobb eszköz. Ha a jövőben változik a politikai kultúra, el tudja képzelni, hogy politikusként dolgozzon, de ha nem történik szemléletváltás, akkor nem akar részt venni a pártpolitikai működésben. „Ebben a színházban, ami jelenleg nemcsak Magyarországon, de az egész világon a politikát jellemzi, nem vagyok hajlandó beszállni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
,,Egy hónapig voltam a börtönben, mire hazatoloncoltak Amerikából, és én még szerencsés voltam!”
Alexandra és a párja egy magyar munkaközvetítőn keresztül jutottak ki az Egyesült Államokba, állításuk szerint azt hitték, legálisan dolgoznak. Aztán lecsaptak rájuk a bevándorlásiak, és elkezdődött a rémálom.


Sokakat fenyeget kitoloncolás Amerikában. Riportalanyunk, aki kérte, hogy még a keresztnevét is változtassuk meg, részletesen elmeséli, mi várhat azokra, akik illegálisan dolgoznak kint, és fennakadnak a razziákon.

Alexandráék néhány évvel ezelőtt kerültek bajba. Azt mondja, másfél év után kapták el őket a hatóságok, és amit azután kellett átélniük, az embert próbáló volt, erről nem sokan mesélnek. Reménytelen anyagi helyzetük miatt mentek ki, és még reménytelenebb helyzetben kerültek onnan vissza.

- Miért akartatok külföldre költözni?

- Új életet akartunk kezdeni, mert itthon teljesen megrogytunk anyagilag, igaz nekem nagyon jó állásom volt, de a párom már 9 hónapja semmit nem talált. Vidéken éltünk egy keresetből, egyszerűen nem tudtuk magunkat fenntartani, beletekeredtünk az adósságspirálba. Elkezdtem böngészni a hirdetéseket, így jött szembe velem egy ausztriai munka, ami nagyon jó lehetőségnek tűnt.

Gondoltuk, na ebbe belevágunk, és elkezdtük elintézni a dolgokat, eladtuk a házunkat, kifizettük a hiteleket, felszámoltunk mindent, és felutaztunk Pestre.

Ott derült ki, hogy kamu az egész, nincs semmilyen munka, csak pénzlehúzás volt. Azt sem tudtuk, hogyan tovább, a kocsinkkal és két börönddel Pesten ragadtunk, nem ismertünk senkit, és nem volt hova mennünk, így egy motelban szálltunk meg: három hónapon keresztül éltünk ott, én már elkezdtem nekik takarítani, csak hogy dolgozzak valamit. Közben rengeteg helyre küldtem az önéletrajzomat, de semmi, és a pénzünk egyre csak fogyott, reménytelen volt a helyzetünk.

- Hogyan jött a mentőötlet?

- Sürgősen megoldást kellett találnunk, ezért újra elkezdtem böngészni a hirdetéseket, és egyszer csak megint találtam valamit, ezúttal egy amerikai munkát. Azonnal jelentkeztem és felvettem velük a kapcsolatot, sőt személyesen is találkoztunk. Ennek a munkának és a kiutazásnak is természetesen megvolt az ára, hiszen mindent ők intéztek el nekünk, a repülőjegyet, a vízumot, a szállásunkat és a transzferdíjat is. Ezt ki is fizettem nekik két főre.

Semmi gond nem is volt, minden úgy történt, ahogyan megbeszéltük,

kiutaztunk Amerikába, megkaptuk a beígért munkát, és mindent, amiben megállapodtunk.

- Ismerted az amerikai munkavállalás feltételeit?

- Egyáltalán nem, azelőtt még életemben nem jártam külföldön sem. Igaz, nem is néztem utána, mit jelentenek a vízumfogalmak, mert valójában mindent megcsináltak helyettem, teljesen nyugodt voltam, hogy ez hivatalos. Amit kellett, azt kifizettem érte, és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy ez sikerült. Hozzá kell tennem, hogy akkor még sem én, sem a párom egyáltalán semmit nem beszéltünk angolul, így vágtunk ebbe bele. Felcsillant bennünk az új élet reménye, bár nem Amerika volt a cél, de ott már nagyon örültem ennek a lehetőségnek.

- Hamar belezökkentetek az amerikai életbe?

- Nagyon hamar, és azt kell mondjam, hogy nagyon hamar gyarapodtunk is, mert négy hónap után már saját autót tudtunk venni. Rengeteget spóroltunk, fizettünk mellette mindent, de nagyon sokat dolgoztunk. Egy szállodába voltam beosztva, ahol egyedül intéztem az összes mosást, szárítást, vasalást, napi 12-16 órákat dolgoztam, egy szabadnappal a héten. A párom takarított, mellette besegített, mint sofőr, és fuvarozott is, szóval mind a ketten hajtottuk magunkat. Szépen elkezdtük az ottani életünket, mindenünk megvolt, és nyugodtan tervezgettük a jövőnket. Addig, míg nem volt kocsink, azért is kellett fizetnünk, hogy kocsival elvigyenek minket a munkahelyünkre vagy a közértbe bevásárolni.

A saját autó megkönnyítette a helyzetünket, és a megvásárlása sem ütközött semmilyen problémába.

Megismertük a közösséget, akik szintén magyarok voltak, együtt dolgoztunk, és egy nagy lakóparki közösségben éltünk egymás közelében. A kinti menedzserünk tényleg mindenben segített, ő intézett mindent, amire szükségünk volt. Még bankszámlát is nyithattunk útlevéllel, arra utalták a fizetésünket, csak annyit kérdeztek, hogy hol lakunk. Mondhatom, minden flottul ment, nem tűnt fel semmi, hogy valami nem stimmel, mert semmilyen akadály nem volt még a hivatalosabb ügyintézéseknél sem, mint a telefon, vagy az internet. Több, mint egy évig mintha egy szép álomban lettünk volna. Nem voltak anyagi gondjaink, tervezgettünk, gyarapodtunk.

Egy év sem telt el, és kivettünk egy saját apartmant ugyanott a lakóparkban,

mert addig egy szobát béreltünk csak. Lett két kutyánk is, mert a későbbiekben tenyésztéssel is akartunk foglalkozni. Szóval tényleg boldogok voltunk, jól éreztük magunkat.

- Mivel kezdődtek a gyanús jelek?

- Gyanakodhattam volna sok mindenre, mert írott munkaszerződésem se volt, vagy amikor kiderült, hogy csak fizetés nélküli szabadságot kaphattam volna, mikor egy év után rákérdeztem. Már ez is nonszensz, de nem gondoltam bele. Volt egy fiatal lány a csapatban, aki nagyon okos volt, mert ő minden három hónap után hazament, majd két hét múlva újra visszajött. Kérdeztem is tőle, hogy ezt miért csinálja. Akkor elmagyarázta nekem, hogy ezt így kell, a vízuma miatt, de nem értettem meg azt, amit mondott. Nem szégyen, buta voltam, nem tudtam, miről beszél, tényleg azt hittem, velünk minden rendben. Ekkortájt egy másik magyar nő is emlegetni kezdte, hogy valószínűleg már lejártak a kinttartózkodásunkhoz szükséges papírjaink. Kérdeztem tőle, hol lehetne meghosszabíttatni, meg hogy fizetünk mi egyáltalán adót? A válaszaiból minden megvalósíthatónak tűnt, egészen addig, amíg egyszer el nem kezdett mesélni arról, hogy voltak, akiket elkaptak, mert lejárt a papírjuk.

Azt kérdezte tőlem, hogy én gondoltam-e már valakire, ha esetleg velem is ez történne,

és ha elkapnának, ki az, aki majd intézi a cuccaimat, meg ilyesmi. Én csak néztem ki a fejemből, hogy mi van, ez miről beszél? Még akkor sem esett le... Többször voltam a hónap dolgozója, a képem kint volt a falon, nem voltam elrejtve a szem elől. Egy év után mondtam is a főnöknőmnek, aki amerikai volt, és engem nagyon szeretett, hogy kevés a pénzem, emelhetne igazán. Akkor derült ki, hogy ő mennyit utalt, és én abból mennyit kaptam meg. Akkor megdöbbentem, és ez már a vég kezdete volt.

- Senki nem adott tanácsokat, hogy milyen óvintézkedéseket tegyetek?

- Nem, egyáltalán nem volt semmi óvintézkedés, akár egy igazoltatásnál, vagy bármilyen más esetben. Nem mondott senki semmit, hogy mire vigyázzak, vagy mit mondjak, a párom is a magyar jogosítványát használta végig. A kocsinkkal egyszer egy közeli nagyvárosba mentünk pár napra, és nem gondoltunk bele, hogy ez veszélyes is lehet, ez meg sem fordult bennünk. Mai fejemmel már nem merném ezt megtenni.

- Mire figyeltetek fel mégis?

- A házban ahol laktunk már vagy hat hónapja, kialakultak a szokásaink, észrevettük, hogy a felső szomszédunknál mindig volt jövés-menés, sokféle kocsi parkolt le a ház elé, de

feltűnt egy fekete dzsip, ami már napok óta nem mozdult.

Bárki behajthatott ebbe az utcába, de ez nem tartozott a többi szomszédhoz sem, senki nem tudta, kié. Nem lehetett belelátni, sötétített fekete ablaküvegei voltak, elég baljósnak tűnt. Semmi mozgás nem volt körülötte, de elhesegettük ezt a gondolatot, hogy ugyan miért jelentene ez valami rosszat?

- Aztán lecsaptak rátok...

- Aznap reggel is dolgozni mentünk, fél nyolc felé kicsit kapkodva készülődtünk, a párom még kérte is, hogy siessünk, mert neki aznap sok dolga van. Beültünk a saját kocsinkba és amikor elhajtottunk a főbérlő háza előtt, aki kint állt a menedzserünkkel az utcán, elég furcsa volt, mert felénk integetettek. Azelőtt soha nem állt kint, és főleg nem integetett egyszer sem. Kikanyarodtunk a sarkon lévő benzinkútra, és egy pillanat sem telt el, már a hátunk mögött volt egy rendőrautó, ami jelezte, hogy álljunk félre. Még mondta is a párom, hogy pont most, mikor sietni kéne.

Minden úgy történt, mint a filmekben, érkezett még két rendőrautó, így három autó közé kerültünk.

Mondták a páromnak, hogy állítsa le a kocsit, vegye ki a kulcsot, és szálljon ki. Azonnal hátrafogták a kezeit, és rácsapták a bilincset. Mindenkitől kérték az útleveleket a kocsiban, én próbáltam húzni az időt, de a fiam, aki szintén velünk volt, azt mondta ,anya ne csináld már, itt a vége”. Nem sejtettük, hogy aznap reggel már többeket elkaptak, és hogy mi is ebbe a csapdába kerültünk.

Akkor ott sokkot kaptam, egy világ omlott össze bennem.

Sejtettem, hogy bajban vagyunk, mert amikor kiszálltam és hátranéztem az utcánkra, akkor láttam, hogy a többi munkába indulót is sorra lekapcsolták, már bilincsben voltak. Ez egy komplett rajtaütés volt, ekkor tudtam, hogy tényleg nincs tovább...

- Gondoltad, mi lesz veletek?

- Engem csak rázott a sírás, a hatóságiak elmondták, hogy ide félreállítják a kocsinkat, és harminc nap alatt kell elintézünk, hogy mi legyen vele.

Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy úristen, a két kiskutyám bent van a lakásba, mi lesz velük, akkor megint nagyon rám jött a sírás,

de mondta a tiszt, hogy majd elintézik, ne izguljak. A csomagtartóból még gyorsan kivehettem a férjem övtáskáját, iratokkal kártyákkal együtt, de a telefonja bent maradt a kocsiba, így ő telefon nélkül maradt. Olyan volt minden körülöttem, mintha egy filmben lettem volna, beültettek minket megbilincselve nagy fekete autókba, amibe már a többiek is voltak. Néma csend volt, nem tudtuk felfogni, csak aggódva néztünk egymásra. Huszonnégyünket kapták el aznap.

- Észrevehetted volna a baj közeledtét?

- Mielőtt ez megtörtént, az volt a furcsa, hogy pár magyar hirtelen hazaköltözött, akik lehet megsejtették, hogy baj közeleg. Mint utólag kiderült, valaki feljelenthetett minket, emiatt kellett kivizsgálnia az amerikai bevándorlási hivatalnak, az ICE-nak az ügyet. Nem tudjuk, miért tette ezt az illető, de mindenkinek keresztbe tett, és ami ezután következett, azt senkinek nem kívánom. Az egyik nyomozó azt mondta nekem, amikor lekapcsolt, hogy ilyet még ő sem látott, hogy egyszerre ennyien kerüljenek bajba. Mindent tudtak rólunk, a munkahelyünket, az időbeosztásunkat, a lakóhelyeket, mindent.

Megvárták, amíg mindenki kijött reggel az utcára, amikor indultunk a munkába.

Volt, aki emiatt úszta meg azt a napot, mert valaki figyelmeztette, hogy ki se lépjen a házból.

- Hova vittek titeket?

- A rendőrségi fogdára. Ott csak mi voltunk, a falnál ültünk sorban hátrabilincselt kézzel, papírokat töltöttek ki velünk reggel 8-tól este 6-ig, étlen-szomjan, mert semmit nem adtak. Emlékszem erre, mert vécére kellett mennem, és kértem az őrt, hogy vegye már le a bilincset, mert ezt mégis hogyan oldjam meg így?

Mindenki úgy, ahogy volt, ahogyan reggel kilépett az utcára, ült ott ledermedve.

Rajtam is csak egy póló, meg leggings volt, és az övtáskám, amiben benne volt az útlevelem és a pénztárcám, mert nekem az összes magyar iratom bent maradt a lakásban. Mindenkit külön-külön is kihallgattak, és megengedték, hogy egyvalakit felhívhassunk, amire kaptunk három percet. Azt javasolták, jegyezzünk meg egy telefonszámot, mert onnantól majd csak azzal a személlyel tudunk bármit elintéztetni a külvilágban. Ezért én megjegyeztem egy ottani magyar ismerősöm számát, akiről azt gondoltam, ő majd segíteni fog nekem. Azt nem tudtam, a párom mit csinál majd, mert az ő telefonja bent maradt a kocsiban, tehát nekem kellett egyedül gyorsan erről döntenem. Erre az ismerősömre voltam kénytelen vakon rábízni magam, akit igazából alig ismertem, szóval igazi lutri volt.

- Ezt hogy élted meg?

- Szörnyű volt, végigbőgtem az egészet, a fiam és a párom néha odajöttek, mert itt még együtt voltunk, de nem ülhettünk egymás mellé sem. Mindenünket elvették, ami nálunk volt, átnézték a holminkat alaposan, és amit úgy gondoltak, azt kidobták, a többit elzárták megőrzésre.

- Mi történt ezután?

- Este hat körül újra kocsikba tettek minket, külön a férfiakat és a nőket, elvittek bennünket egy másik fogdaszerű helyre.

Ott anyaszült meztelenre kellett vetkőzni, és testüregvizsgálatot is tartottak, ez nagyon megalázó volt,

ezt mindannyiunknak át kellett élni. Adtak valami vacak ruhát, ami hatszor nagyobb volt, mint én, és bezártak minket egy másik fogdába. Ott kaptam először enni, de nem tudom, mi volt az, olyan éhes voltam, hogy megettem, pedig nagyon rossz volt az íze. Ez egy ablaktalan helyiség volt, ahol annyira kevés volt a hely, hogy volt, aki a földön ült. Közben egy drogos fekve hányt, egy másik ember épp a vécén végezte a dolgát, azt is mindenki látta, mert semmi nem választotta el. Mi pedig mindeközben ettünk. Így várakoztunk ott, és éjfél körül vittek át minket egy másik, iszonyatosan nagy terembe, ahol vaságyak voltak, amik úgy néztek ki, mint a koporsók, annak is hívtuk egyébként.

10 napig voltunk ebben a gyűjtőben, mindenféle bűnözőkkel voltunk összezárva, életemben nem láttam még ilyet, ez lesokkolt mindannyiunkat.

Innen kerültünk át abba a zárkába, ahol aztán végig voltunk, amíg a kitoloncolási időt vártuk.

- Mennyi időt töltöttél a börtönben?

- Még szerencsésnek mondhatom magam, mert csak harminc napot töltöttem el ebben a környezetben. A kitoloncolás pedig úgy zajlik, hogy ha visszamondanak helyeket a repülőn, arra teszik be azt, akinek mennie kell, de az eltart egy darabig, mert lehet, hogy nincs üres szék a járaton. A párommal egy időben, egy gépen akartam hazautazni mindenképpen, ezt négyszer kellett kérvényeznem. Nagyon féltem, hogy mi lesz, az egész életünk odalett, és bent nem tudtunk egymásról semmit. Egyszer az egyik magyar mondta, hogy látta a páromat egy tolókocsiban, nagyon megijedtem, utána mondta az egyik börtönőr, hogy ne sírjak, csak annyi történt, hogy teljes depresszióba esett. Ilyen folyosói pletykák alapján tájékozódhattunk egymásról eleinte.

- Hogy bírtad ki ezt a helyzetet?

- Nem tudtam semmit a fiamról, sem a páromról, akik szintén bent voltak. Abban a helyiségben, ahová betettek, az emeletes ágy felső részére kerültem, pedig már akkor is 53 éves voltam, alig bírtam felmászni. A fejem felett volt a légkondicionáló, ami folyamatosan fújta rám a hideget. Nem volt meleg ruha, csak egy vékony takaróm, majdnem megfagytam a vaságyon. Minden kőből volt, a székek, az asztalok. Hatvanan voltunk ebbe a hosszú teremben, három zuhanyzó és hat vécé volt, meg hat csap összesen.

Mindenki láthatta, hogy ki mit csinál, nem volt semmi magánszféra, nekem ettől teljesen leállt a gyomorműködésem,

felpuffadtam, akkora lett a hasam mint egy 7 hónapos terhesnek. Az egyik cellatársam jelentette az őrnek, hogy velem valami gond van, mert sokat vagyok a vécén, meg akartak büntetni először. Amikor kiderült, hogy rosszul vagyok, akkor megnézték a hasam és azonnal orvoshoz vittek, nehogy bélcsavarodásom legyen. A stressz miatt nem tudtam aludni, csak három órákat egy nap, kikészültem és csak ültem az ágyban naphosszat. Egyszer a hideg miatt rettenetesen megfáztam, annyira köhögtem, hogy éjjel nem tudtak tőlem aludni a többiek. Napokig hagytak szenvedni, nem zavarta az őröket, akkor vittek megint az orvoshoz, amikor az egyik cellatársam már nem bírta tovább, és szólt nekik, hogy csináljanak már valamit. A röntgen kimutatta, hogy kétoldali mellhártya- és tüdőgyulladásom volt, akkor adtak gyógyszereket tíz napon keresztül. Egyébként amikor bekerültünk, és átvizsgáltak a legelején, vért is vettek tőlünk, és akkor beadtak valami vénás injekciót is mindenkinek.

Nem mondhattuk, hogy nem engedjük, mert ez kötelező volt, hagynunk kellett, hogy befecskendezzék.

Annyit tudtam meg, hogy valami fertőzés ellen adhattak be állítólag valamit, de a mai napig nem tudom mi volt az.

- Mit tudtatok egész nap csinálni?

- Óránként jöttek az őrök ellenőrizni minket, és beolvasták a karunkon lévő azonosító karkötőn a kódot, ilyenkor az ágyak elé kellett állni. Akár beteg voltam akár nem, emiatt le-fel kellett másznom az emeleteságyról, nem tudom, mit hittek, onnan hova tűnhet el valaki. Egyetlen dolgot tudtam csak csinálni, angolul tanulgattam, mert az egyik magyar lánynak volt bent egy szótára. Kértem az őröktől papírt és ceruzát, hogy irkálhassak. Gyakoroltam a szavakat, főleg az utazáshoz. Sorba ment közöttünk ez a szótár, minden magyar ezt használta, nem volt sok könyvünk. Ebből a 60 személyes teremből nyílt egy másik terem, ahol csak egy kosárlabdaháló volt meg két kosárlabda, és két hullahop karika, oda kiengedtek. Mindennap négy órát volt nyitva, itt mozoghattunk, kicsit tornázhattunk együtt a lányokkal. Azon a termen volt egy fémrácsos hálóval lezárt ablak, amin friss levegő jött be, ott álldogálhattunk előtte,

mert minket nőket nem vittek ki az udvarra sétálni, csak a férfiakat.

Sokára tudtuk meg, hogy ki lehet kéredzkedni a kápolnába, vagy a könyvtárba, csak hogy már ne legyünk bent ebbe a hálóba, ki is jártunk ezután. Eleinte nem voltunk képben, nem értettünk semmit, mit lehet vagy mit nem. Nem tudhatta senki mennyi ideig kell ezt kibírni, teljes bizonytalanságban voltunk, hogy mikor juthatunk haza, mikor lesz hely egy gépen.

- Hogyan bírtad ki, azt hogy mindig figyeltek?

- Nehezen. Soha nem lehettünk magunkban. Ott tanultam meg, hogy ne legyek szégyenlős se, mert azelőtt, még a nők előtt sem öltöztem át. A börtönben meg kellett szoknom, hogy mások előtt kell intéznem a dolgaimat.

A zuhanyzóra is rálátott a kamera, szerintem azon is ellenőrizhettek minket, amikor éppen fürdés volt.

A fiataloknak ez sokkoló volt. Volt aki egyáltalán nem tudta ezt megszokni, mindig pólóba meg bugyiba zuhanyozott. Sőt, volt egy olyan nő is, aki nem ment el fürdeni, már szó szerint büdös volt, amikor az őrök ráparancsoltak hogy zuhanyozzon le.

- Milyen esetek miatt ültek a többiek?

- A legtöbben illegális túltartózkodás miatt voltak ott, a többiek meg kisebb ügyek miatt ültek. Az egyik fiatal lányt egy elcsattant pofon miatt hozták be. Volt olyan szintén illegális, aki már egy éve bent volt, és várt, őt még babakorában hozták Amerikába a szülei, és már neki is volt gyereke, aki ott született. Mégis ezek ellenére, így, hogy a saját hazáját sem ismerte, visszadeportálták oda, ahol született. Több ilyen eset is volt, amikor csak az anyukát küldték vissza, de a gyerekek maradhattak, mert Amerikában születtek.

- Hogyan jellemeznéd a börtönkörülményedet?

- Embertelen és megalázó volt az egész. Összezárva mindenkivel, elzárva, lekorlátozva, rettenetes körülmények között.

A párommal csak később tudtam kommunikálni, erre csak hetente egyszer volt lehetőség,

hogy cetliken üzenhessünk egymásnak. Volt ott mindenféle gond, nagyon megdöbbentő volt az egész, amit csak túlélő üzemmódban lehetett átvészelni. Előfordult olyan is, hogy néhányan időnként egymásnak estek, ilyenkor elvitték őket bezárni az úgynevezett lyukba, ezzel fenyegettek minket a rossz magaviseletért.

- Hogyan tudtátok a kinti dolgaitokat lerendezni?

- Akit kint megkértem és megbíztam ezzel, csak vele tudtam telefonon tartani a kapcsolatot, egyszer meg is látogatott emiatt bent. Nem voltunk szoros ismerősök, de neki kellett megadnom az összes banki adatomat, ő kezelte a számláimat. Így tudott küldeni nekem a börtönbe pénzt, amin tudtam ezt-azt vásárolni, mert erre volt lehetőség. Neki kellett az autónkat eladnia, és ő mehetett be a lakásunkba összepakolni a cuccainkat. A kutyáinkat is eladta, a bútorokat, mindent, ami mozdítható volt. Rá kellett bíznom egy vadidegenre az eladásokat, és hálásnak kellett lennem, hogy egyáltalán segített, de sajnos tudtam, hogy itt is be lettem csapva.

Mindenem áron alul odalett, állítólag nem értek semmit a cuccaink, ki voltam szolgáltatva.

A többiek is ebben a helyzetben voltak, volt akinek szintén mindene oda lett, szó szerint mindenük eltűnt a szobájukból. Volt olyan, akinek így veszett el az útlevele, újat kellett csináltatnia ahhoz, hogy hazautazhasson, és mivel ez hosszadalmas, neki több mint fél évig a börtönben kellett várakoznia emiatt. Sokat sírtunk, mert személyes értékeink vesztek el. Én is reménykedtem egy darabig, de aztán fel kellett ébredtem ebből az illúzióból is. Megkértem a segítőmet, hogy legyen kedves behozni a magyar irataimat és egy váltás ruhát egy sporttáskában. Minden fontosat elmagyaráztam neki, be is hozta, le is adta a nevemre a börtön raktárába. Amikor szabadultam, bemehettem ebbe a helységbe a cuccomért, nyitogattam ezt is azt is, de az én iratom nem voltak ott. Még az őrök emlékeztek is rá, de valahogyan még onnan is eltűnt a cuccom. Készpénzem is volt, de aznap azt sem tudták odaadni,

amikor mehettem a reptérre, mert zárva volt a pénztár, mondták, hogy várjak még 10 napot

és addigra minden meg lesz. Ránéztem az őrre, és mondtam neki, hogy ennyi szenvedésen átmentem, már felvettem a munkásruhámat, amiben behoztak, ezt nem gondolhatja komolyan, hogy egyetlen nappal is tovább maradok itt. Átöltözve vártam már a szabadulást, az övtáskámban volt a bankkártyám, az útlevelem, és ennyi, inkább mindent hátrahagytam. Szóval még a börtönpénztárban is ott maradt összesen 400 dollárunk, még ezt is megszívtuk.

- Hogy zajlott a deportálás?

- Előző nap este tudtuk meg, hogy másnap reggel indulunk. Mindent szétosztogattam a többiek között, reggel elkészültem, és két őr jött értem. Átvehettem a ruhámat, amibe jöttem, mert a többi raktárban tárolt cuccom addigra már eltűnt, ahogy mondtam. A párommal együtt vittek ki minket egy kommandós autóval a reptérre, ott már levették rólunk a bilincset. Amikor megláttam őt, sírtam, mindketten össze voltunk zuhanva. Meg voltunk öregedve, lestrapálva, de nem voltunk lefogyva, mert naponta 2000 kalóriás ételeket adtak, én 10 kilót híztam pillanatok alatt. Amikor kiértünk a reptérre, hat ember jött be velünk az induláshoz, négy rendőr meg két ICE officer, az utasok között kellett nekünk is velük együtt várnunk. A járat persze késett, ők addig ott voltak velünk, mindenki látta ezt, nem volt titok. A gép Lengyelország felé tartott, mi szálltunk fel utoljára, a legutolsó sorba.

Végig kellett mennünk az összes utas között, miközben a rendőrök a helyünkre kísértek, ez borzasztóan megalázó volt szintén.

A légi utaskísérőkre bíztak minket, ők feleltek értünk, nekik adták oda az útleveleinket. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz a párommal, annyira ki voltunk már fáradva, végigaludtuk az utat. Lengyelországban is utoljára szállhattunk ki a gépből, de ott katonák vártak ránk. Ők kisértek minket a budapesti csatlakozáshoz. Amikor odaadták az útleveleinket, azt mondták, hogy innen már odamehetünk, amerre akarunk, elég normálisak és kedvesek voltak. Magyarországon landoltunk, és itt is vártak minket természetesen a rendőrök, akik leszedtek bennünket az utasok közül a buszból fotó alapján, ők vittek be rendőrautóval minket az épületbe, egy vizsgálóba.

Gúnyosan megkérdezte az egyik, hogy remélem ebből jót tanultak, nincs már kedvük Amerikába menni.

Olyan megalázó volt, de én ránéztem, és azt mondtam neki: tudja mit, ha megtehetném, most azonnal visszafordulnék. Nagyon rosszul esett, mert durva beszólás volt, itthon erre már tényleg nem volt semmi szükség. A reptérről aztán tényleg mehettünk, amerre láttunk, annyit mondtak búcsúzóul, hogy ez nem fog megjelenni sehol, hogy deportálás miatt börtönben ültünk. Elmentünk a legközelebbi bevásárlóközpontba, és a párom testvére jött oda értünk. Útközben kellett egy pár tiszta ruhát, fehérneműt vennünk, mert semmi nem volt nálunk. Másnap visszamentünk abban kicsi motelbe, ahonnan indultunk.

Két hét múlva kaptuk az újabb munkaajánlatot, így kerültünk ki újra külföldre és azóta is külföldön vagyunk, beilleszkedtünk.

Ezt csak azért mondom el, mert biztos mindenkit érdekel, vajon mi lett az ügy vége, hát ez. Maradtunk volna Magyarországon, de így pénz nélkül nem tudtuk újrakezdeni. A külföldi életünket egy hónap alatt beindítottuk, azonnal munkába álltunk, volt fedél a fejünk felett. Lassan kihevertük ezt az egészet.

- Mit gondolsz utólag?

- Azzal, hogy hazaértünk, még nem lett vége ennek az ügynek. Azt is hallottam, hogy valaki, aki utánam jött vissza 10 nappal később, még látta a cuccaimat abban a raktárban. Emiatt millió telefont megeresztettem,

hogy valaki segítsem, küldjék már utánam, mert benne vannak a magyar irataim, de senki füle botját se mozdította,

csak hitegettek, majd végül közölték, már eltűnt, nincs mit tenni. Most ennyi év után visszagondolva, lehet, hogy kaphattunk volna esetleg valami jogi segítséget még ott Amerikában, de senki nem érdeklődött utánunk, mi sem tudtunk kapcsolatba lépni senkivel, hogy segítsen. Okosabbnak kellett volna lennem, egy életre megtanultuk, hogy az ESTA nem munkavízum. Ez hiba volt, amiért ki vagyunk tiltva Amerikából, és a deportálási folyamat rettenetes lecke volt, szívesen kihagynám az életemből, és elfelejteném. Itthon elbuktunk mindent, Amerikában is elbuktunk mindent, remélem ezzel vége, és most nem lesz három a magyar igazság.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Timothy Garton Ash: Orbán Viktor Milosevics sorsára juthat jövőre
Egyre világosabb, hogy a nagyhatalmak saját céljaik mentén próbálják befolyásolni az uniós országokat. Ash szerint Európa sorsa a következő években dőlhet el.


Timothy Garton Ash oxfordi professzor szerint ma Európában valóságos eszmei harc zajlik: a liberális és antiliberális, valamint az internacionalista és nacionalista nézőpontok csapnak össze. A világhírű történész szerint az Ukrajna elleni orosz invázió új korszakot nyitott a kontinensen – egy olyan időszakot, amelynek tétje Európa jövője, írja a HVG.

A professzor a Financial Times-ban megjelent véleménycikkében arról ír, hogy a földrész vezetői csak három komoly világpolitikai sokk után ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyeket. Ezeket Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök lépései idézték elő. Timothy Garton Ash szerint különösen érdekes, hogy az antiliberális erőket egyszerre támogatja Moszkva és Washington.

A történész kiemeli: Oroszország revansista törekvéseket folytat, vagyis annyi területet akar visszaszerezni a hajdani birodalomból, amennyit csak tud. Ebben jelenleg is hibrid háború eszközeit használja – ilyen például a szabotázs, a gyújtogatás, a digitális támadások és a dezinformáció. Putyin egyik fő szövetségese Kína, de India, Dél-Afrika és Brazília is egyre fontosabb szereplője ennek az új világrendnek.

Ash szerint az Egyesült Államok három szinten jelent kihívást a liberális Európa számára: geopolitikailag Ukrajna és a biztonsági garanciák miatt, gazdaságilag a vámok és a nacionalista piacvédelem révén, ideológiailag pedig azért, mert nyíltan az antiliberális európai pártok mellé állt.

A populista mozgalmakat főként a vidéki, szegényebb, kevésbé iskolázott rétegek támogatják – sokan közülük a migráció miatt érzik magukat kiszolgáltatottnak. A fiatalok ezzel szemben attól félnek, hogy rosszabb körülmények között élnek majd, mint a szüleik, ezért egyre többen állnak be az elitellenes pártok mögé.

A középpártiság hívei gyakran követik el azt a hibát, hogy bevándorlás témájában a szélsőjobboldali retorikát veszik át – véli Ash. Szerinte ugyanakkor fontos lenne, hogy egyszerre lépjenek fel hatékonyan az illegális határátlépések ellen, és közben elmagyarázzák, miért van szükség külső munkaerőre.

A professzor úgy látja, szükség van erős, hiteles politikai vezetőkre, mert például Orbán Viktor a legsikeresebb demagóg Európában – de most kihívója akadt Magyar Péter személyében.

A jövő évi választás szerinte nem lesz sem szabad, sem tisztességes, mégis „meg lehet vívni a kellőképpen népszerűtlen hatalom ellen” – ahogy azt Szlobodan Milosevics is megtapasztalta 2000-ben.

Lengyelországban egyre több fiatalnak van elege abból, hogy két idős politikus, Jaroslaw Kaczynski és Donald Tusk folyamatosan civakodik. Franciaországban pedig az lesz a meghatározó, hogy ki száll szembe Marine Le Pennel vagy Jordan Bardellával az elnökválasztáson.

Ash szerint ha a liberális Európa sikerrel jár a nemzeti küzdelmekben, támogatja Ukrajnát, és az USA-ban négy év múlva a transzatlanti együttműködés hívei kerülnek fölénybe, akkor „egy ragyogó új korszak kezdete lehet a földrészen”. Hozzáteszi: „Nem valószínű, de elképzelhető.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk