SZEMPONT
A Rovatból

„Havi egy élelmiszercsomagot kaphattunk, kockáztatnunk kellett” – Mariupolból menekültek meséltek nekünk

A fiú egy dobozon, anyja két széken aludt egy hónapig. Örökre elhagyták otthonukat. A civilek kimenekítését segítők egyike az életét kockáztatta, amikor azt mondta: „Minek jöttél az én földemre? Ölj meg akkor egy mentőst!”

Link másolása

Május elején szabadultak az utolsó civilek Mariupolból. A 400 ezres város majdnem három hónapig volt ostrom alatt, a háború egyik legkeményebben szétlőtt, szétrombolt területe lett belőle. Pár napja megadták magukat az ukrán katonák. Azt remélik, fogolycserével szabadulhatnak, de az sem kizárt, hogy évtizedekre börtönbe zárják őket az oroszok, mint terroristákat.

Mariupol nagyon fontos volt az oroszoknak, mert a városon keresztül tudnak jelentős szárazföldi utánpótlást küldeni. Félő, hogy Mariupol elesése után gyorsabban, intenzívebben támadhatják az országot.

Két helyi nő, Elena és Marina mesélte el a Szeretlek Magyarországnak, milyen volt az elmúlt bő két hónap a városban. Egy mentős, Petro pedig azt mondta el, hogyan jutottak oda és mit láttak.

A mentősök úgy indultak, hogy az Azovsztalból hozzák ki a civileket, de végül ők nem jutottak be oda, a felrobbantott hídnál meg kellett állniuk.

Olyan útvonalon mentek, amerre ijesztően hangos robbanások voltak. Novoazovszkban pedig rengeteg lövészárkot láttak, amit az oroszok csináltak. A mentős szerint ez mutatja, hogy félnek. Úgy tartják, hogy félhetnek is, mert ha az ukránok megindulnak, „repdesni fognak az égő seggek. A lövészárkokba fogjuk őket temetni” – fogalmazott a mentős ismerőse.

„Sztarobesevóban elképesztő csaták lehettek. Nagyfeszültségű vezetékek és az oszlopaik ketté voltak törve. A földön hevertek a vezetékek, amik olyan vastagságúak, mint a kezem” - mondta el a mentős.

Az első orosz ellenőrzőpontnál a katonák lehajtott fejjel engedték el a mentősöket. Nem néztek a szemükbe, olyan volt, mintha tisztelnék őket és szégyellnék magukat.

Ahogy egyre közelebb értek Mariupolhoz, egyre keményebbek lettek a katonák. Géppisztolyokat emelték rájuk és úgy csináltak viccelődve, mintha lőnének.

Mariupol látványa ledöbbentette a mentőst.

„Elsőként egy teljesen fekete emeletes házat láttam. Ablakok és minden nélkül. Kiégett, lerombolt épületek sorát néztem. Minden szétbombázva. Sok ember járkált, de mindenkinek az arcán őrület volt. Egy férfi rövid nadrágban, pólóban és papucsban volt a hidegben.”

A villamosok kábelei leszaggatva lógtak, hevertek. Kiégett buszokat is láttak, úgy tudják, ezekkel próbáltak menekülni a civilek, de az oroszok nem engedték. Az utasok épphogy ki tudtak még szállni, mielőtt szétlőtték a járműveket.

Az acélgyárat körbeaknázták az ukránok, ezért most orosz tűzszerészek mentek a mentősök előtt, hogy felszabadítsák a területet.

„Az oroszok betörtek az épületekbe, gyakorlatilag az evaukálást kihasználva néztek szét mindenütt, hogy találnak-e katonát. Mindezt az ENSZ képviselők szeme láttára.”

A mentős szerint a menekítés adott egy kis időt az ukrán katonáknak a pihenésre, 3-4 napig. A kimenekítést segítőket az oroszok folyamatosan figyelték.

„Amikor megálltunk enni, ők drónokkal szinte az arcunkba másztak.”

A hídnál várakozva telefonálni sem tudott a családjának. Egy szimpatikusabb orosz katonától próbált kölcsönkérni. Volt, aki durván visszautasította, erre ő is elvesztette minden önuralmát.

„Ide jöttetek a mi földünkre. Mi itt jobban éltünk, mint ti ott. Mire jöttetek? Ölni minket? Ölj meg akkor egy mentőst! Várnak otthon minket és titeket is.”

Ezután a többi ukrán mentős nem beszélt vele, megijedtek, amiért provokálta az oroszokat. Egyvalaki kérdezte csak meg, hogy „miért mondtad ezt? Agyonlőhettek volna!”

29 kétemeletes buszba ültették a civilek többségét. Ezekkel a mentős szerint Oroszországba vitték az embereket.

Ők azokat vitték el, akik a gyár előtt várakoztak, ők a város más pontjairól voltak. Akkor szabadultak több mint két hónap után.

A 45 éves, elvált, kétgyerekes Elena 1989 óta élt Mariupolban. Huszonéves fia a háború előtt két nappal ment Kijevbe, ezután egyedül maradt 16 éves fiával.

„Nem hittük, hogy ez a háború sokáig fog tartani. Először messziről hallottuk a robbanásokat, de egyre közeledtek. Mikor a házunk már rezgett, tudtuk, hogy költöznünk kell. Összeszedtünk egy kisebb vészhelyzet poggyászt. Amikor a robbanások már nagyon erősek voltak, akkor átmentünk egy garázsba a barátaimmal.

Ez március elején volt. Áram, víz és gáz nem volt, Elena elmondása szerint 5 napig fagyoskodtak bent, de oda is közeledtek a rakétatalálatok, így átköltözött a barátnőjéhez.

Ott már leginkább lelki segítségre volt szüksége, egyedül a fiával a váratlan szituációban nehéz volt megbirkózni az érzésekkel. Ő maga pszichológus, de itt neki volt szüksége segítségre.

Innen is menni kellett, a barátnő szüleinél voltak egy darabig.

Március 8-án nagyon intenzív bombázás kezdődött, a szomszédos házak is tönkrementek, ekkor költöztek egy pincébe. Kaptak két dobozt és két kis széket.

„Gyermekemnek megágyaztam a nagyobbik dobozon, magam pedig a két széken aludtam. Egy hónapig volt ez az otthonunk.”

Kint próbáltak főzni, a környéken bujdosókkal megosztották a feladatokat. Férfiak fáért jártak, a nők vízért egy közeli vízforráshoz.

„A kisfiamnak nőtt az önbecsülése, mert ő is járt vízért és tűzifát is gyűjtött. Hősnek érezte magát. Nem úgy élt, ahogy egy normál tinédzser. Iskola helyett reggel hétkor vízért indult vagy tüzet gyújtott.”

Az élelmiszerboltokat kirabolták, a helyiek és az oroszok egyaránt. Áttértünk egy kicsit konzervekre, de március végén adományért kellett menni.

Az oroszoknak volt egy humanitárius pontjuk.

„Ez szó szerint pokol volt. Nyolc órát álltunk a sorban, hogy kapjunk valami ennivalót és végül nem kaptunk semmit. Másnap is próbálkoztunk. Akkor filctollal a kezünkre írtak egy számot, hogy megkaptuk a csomagot, legközelebb egy hónap múlva kérhetünk megint.”

Kihangosítón hirdették, hogy aki többször kér adományt, azt megbüntetik, bár azt nem mondták, hogyan.

Elenáék éhesek voltak, így kockáztattak. Hiába tudták, hogy egy család csak egyszer mehet adományért, beállt a fia is, így lett két csomagjuk egy hónapban.

Négy csomag száraztészta, két rizs, két zabpehely, cukor, két üveg napraforgó olaj, sűrített tej, húskonzerv, hal és liszt volt, amiből meg kellett élni. Volt egy higiéniai készlet, WC papír, sampon, borotva. Igaz, megmosakodni lehetetlen volt. Minden orosz termék volt.

„A minőségről hallgatnék, békés életemben soha sem vennénk ilyet.”

Elena szerint a közeli falvakból hoztak később élelmiszert, háromszoros áron árulták azokat. Azt mondja, a legtöbb ember Ukrajna felé akart menekülni, de arra alig volt lehetőség. Oroszországba lehetett menni, de a többség nem akart ott élni.

Március elején, a kemény bombázások idején sokan elhagyták a várost, akár orosz oldalra is jó volt, csak el tudjanak menekülni. Mi áprilisig alig tudtunk kimozdulni a pincéből. Aztán láttunk poggyászokkal embereket, ők azt mondták, Zaporizzsjába mennek, végül nekik sem sikerült kijutniuk.

A barátnőjével úgy döntöttek, nekivágnak kocsival.

„Bizonytalan volt, sikerülhet-e. Sok kérdés volt akkor. Mit vigyünk magunkkal, kinek adjuk a cicát, kire hagyjuk a lakáskulcsot, mit írjunk az ajtóra. Telefonálni nem tudtunk egymásnak, így ahogy egyszer megbeszéltük, 9-kor találkoztunk a házánál. Amikor a helyiek kérdezték, hova megyek, nem mertem válaszolni.

Nem beszélhettünk arról, hogy Ukrajna felé mennénk. Sajnos sok olyan ember van most Mariupolban, aki örül annak, ami ott történik.”

Amikor Elena kiköltözött, még küzdöttek az ukránok a városért, de ő már akkor is tudta, végleg eljön onnan, ahol a lakása, kempingháza és eltemetett szülei vannak. Németországba készült. Pszichológusként úgy gondolja, nem lesz gondja a munka, mert sok kliense van online. Gyakorlatilag csak a munkájához szükséges könyveket, játékokat, kártyákat hozta el. Fia a számítógépét tartotta a legfontosabbnak.

Elena a nehézségek ellenére is optimista, hiszi, hogy újra tudja kezdeni az életét máshol, de bevallotta, hogy ehhez most neki is segítség kellett: Zaporizzsjában pszichológusként is pszichológushoz kellett fordulnia.

Barátnője történetét a cikk következő részében mutatjuk be.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Református Egyház Zsinata Balog Zoltán „személye elleni méltatlan támadásokat” az egyházzal szembeni támadásnak tekinti
Steinbach József dunántúli püspököt választották meg Balog Zoltán utódjaként, de több református szerint Balog ezzel továbbra is az egyház mindenható vezetője maradhat.

Link másolása

Steinbach József dunántúli püspököt választották meg Balog Zoltán utódjaként a Zsinat lelkészi elnökének szerdán a reformátusok éves tavaszi zsinatán Balatonszárszón. Az egybegyűltek emellett határozat keretében tudomásul vették Balog Zoltán lemondását, valamint ismerték el az egyházért végzett szolgálatát.

A határozatban többek között azt írják, hogy

„a Magyarországi Református Egyház Zsinata kifejezi köszönetét és hálát ad a Mindenható Istennek mindazért, melyet a XV. zsinati ciklus első három évében Balog Zoltán püspök hűséges egyházépítő szolgálata eredményezett”.

„Egyházunkért és nemzetünkért végzett jószándéka közéleti szerepvállalásában minden ponton felismerhető. Szerteágazó szolgálatában közéleti szerepvállalása során hibázott, melyet a társadalom egy része, a média elfogult munkatársai és egyházunk igazságot kereső tagjai közül egyesek súlyos kritika alá vettek.”

A határozatában leszögezik, hogy az eltérő véleményeket tiszteletben tartják, és hogy a hibáért és annak következményeiért Balog Zoltán püspök különböző fórumokon, és a zsinat közösségében is, „bűnbánó szívvel bocsánatot kért”.

Balog Zoltánt arra kérték, maradjon meg „református egyházunk munkájának végzésében, és Istentől kapott tehetségét, tudását, tapasztalatát továbbra is fordítsa egyházunk javára”.

„Alázattal elfogadjuk a Balog Zoltán püspök személyét ért méltányos kritikát, de az utóbbi hónapokban személye elleni méltatlan támadásokat egyházunk nevében a Zsinat az egyházzal szembeni támadásnak tekinti.

Ezért a Magyarországi Református Egyház határozottan visszautasít minden kívülről vagy belülről jövő olyan beavatkozást, amely az egyházunk belső autonómiáját sérti. Visszautasítjuk azt a törekvést is, mely az egyháztagság részéről jogszerűen felmerülő kritikát a média által felerősítve pártpolitikai célokra kívánja felhasználni” - írják a határozatban.

Az egyház honlapján hétfőn megjelent nyilatkozat szerint az egyház négy püspöke egyetértett abban, hogy Balog Zoltán lemondása után támogatják, hogy Pásztor Dániel tiszáninneni püspök legyen a Zsinat lelkészi elnöke, Steinbach József dunántúli püspök pedig a Zsinat lelkészi alelnöke.

A Szemléleken ugyancsak hétfőn megjelent, tíz elkötelezett református által aláírt nyílt levélben arról írtak,

mindez azért történik, hogy „Fekete Károly, a legnagyobb és legtekintélyesebb, a Tiszántúli püspökség vezetője ne juthasson pozícióhoz, hiszen kritizálta Balog püspököt. A rémült zsinati tagok pedig a partvonalról figyelik, hogyan szabják meg fejük felett előre, miként kell szavazni”.

Azt is hozzátették, hogy Balog egy látszólagos taktikai visszalépés után ezzel továbbra is az egyház mindenható vezetője maradhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET: