Már megint csak a nő a bűnös a nem kívánt terhesség és az abortusz miatt, rúgjunk hát bele egy jó nagyot
Egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy Ray Bradbury, Margaret Atwood, George Orwell, Philip K. Dick és Aldous Huxley nem is írók (voltak), hanem próféták. Ami hagymázas rémálomnak tűnik, az egyszerre valósággá válik.
Mint ez a hirtelen előkerülő javaslat a magzat szívhangjának meghallgatásáról az abortusz előtt, amit Pintér Sándor bármiféle szakmai, társadalmi egyeztetés nélkül valósított meg, és egyszer csak átírta a terhességmegszakításra vonatkozó rendeletet.
A módosítás lényege, hogy az állapotos nőnek a jövőben be kell mutatnia egy olyan szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. A „magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt” magyarul szívhangnak nevezik, így gyakorlatilag a szívhang meghallgatásához köti az abortusz elvégzését a rendelet.
Mi volt a cél? Az, hogy még több nem kívánt gyermek szülessen meg? Vagy az, hogy megint a nőket, és csak a nőket lehessen bűnösnek beállítani? Az, hogy legyen kin elverni a port? Vagy hogy egy dokumentumot lehessen lobogtatni, hogy "Hú, tettünk valamit az abortusz ellen". Mert ettől nem lesz kevesebb terhesség-megszakítás, nem születik több gyerek.
Egyáltalán nem vagyok abortuszpárti, de senkit nem vagyok hajlandó elítélni a döntéseiért. És rémisztőnek tartom magát a tényt, hogy egyáltalán ilyen ötlet, mint a szívhang kötelező meghallgatása, egyáltalán eszébe jutott valakinek. Mégis, hogyan érinti ezeket a nőket, amikor eleve egy nagyon nehéz döntést hoztak meg. Ez pont olyan, mint az ötvenes években az abortusz bizottság, ott ült egy rakás ember, és előttük kellett megindokolni, miért döntött így a nő.
A betegséggel, meddőséggel vagy akár halállal járó illegális abortuszoknak és a nem kívánt gyermekek kényszerű megszületésének vetett végett az abortusz legalizálása 1956-ban. Az abortuszt a 2/1956. (VI. 24.) Eü. M. sz. rendelet ugyan engedélyezte, ám előtte a nőknek meg kellett jelenniük az 1047/1956. számú minisztertanácsi határozat alapján létrejött abortusz bizottság előtt. A bizottság tagjai voltak a helyi tanács főorvosa és a tanács által megbízott két más személy.
Ez a sokak által gyűlölt, nők megalázására épülő szocialista intézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyáltalán nem csökkentette az abortuszok számát, sőt: az 1970-es években volt, hogy egy év alatt 200 ezret hajtottak végre.
Rengeteg helyzetben nem a nő hibája a nem kívánt terhesség, hanem például az történik, hogy a férfi partnere nem akart óvszert használni, a férfi erőltette, hogy védekezzenek a megszakításos módszerrel, a férfi fejéből pattant ki az az ötlet, hogy a naptármódszer jó lesz. Majd amikor teherbe esik a nő, állnak csodálkozva, hogy ez hogyan lehetséges, mintha nekik közük nem lenne ehhez az egészhez, hanem csak úgy növesztene magában valami dudort a nő, és sok férfi, ha megtudja, hogy terhes lett a partnere, azzal kezdi, hogy megkérdezi: “Ugye nem akarod megtartani?”
És ha már itt tartunk, nem egy, nem két, nem három nem kívánt terhesség hátterében kiskorú megrontása áll (az 1970-es években például minden 10. abortuszt kiskorún hajtottak végre), vagy családon belüli erőszak, vagy nemi erőszak.
De arról se feledkezzünk meg, hogy gyakran a reménytelen szegénység áll e borzalmas döntés mögött.
Ettől majd mindenki meggondolja magát? Nem, nem fogják meggondolni magukat. Akkor pedig nem öncélú kegyetlenkedés? De, az.
Szexuális ismeretek átadása és szexuális tudatosságra nevelés már gyermekkortól (mindig a gyerek életkora alapján elegendő információval) a legkisebb településeken is. Nem riogatni a tiniket, hanem válaszokat adni a kérdéseikre.
Ingyenes fogamzásgátlás (az óvszertől a spirálig).
Az óvszerhasználat fontosságának kiemelése a szexuális tudatosságra nevelés során.
A családon belüli erőszak féken tartása, csökkentése, az áldozatok támogatása.
Az egészségügy és az oktatás kiemelt támogatása és prioritásként kezelése. Hogy legyen hol megszülni a gyereket (lásd: kórházi osztályok bezárása), legyen védőnő, aki ha kell, házhoz megy a legszegényebb családokhoz is, legyen elég bölcsőde, iskola és óvoda - és ne csak papíron, a statisztikákban -, legyen ingyenes nappali tagozatos egyetemi oktatás minden szakon és a többi.
Ebbe férjen bele az is, hogy a bármilyen módon másoktól különböző, speciális nevelést vagy tanrendet igénylő gyerekek beiskoláztatása ne legyen maga a megtestesült rémálom. Hogy ezeknek a gyermekeknek a szüleit se hagyja magára az állam és benne az oktatási rendszer.
Valódi családvédelmi rendszer és családvédelmi támogatás a kedvezményes áron megvehető tápszerektől a családi pótlék megemeléséig.
A fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők kiemelt támogatása. Nem csak anyagilag, hanem más módon, hogy például az egész napos, 0-24-es ápolást és gondozást igénylő gyermek szülei kapjanak legalább egyszer szakápoló segítséget ahhoz, hogy például aludni, pihenni, kikapcsolódni vagy legalább otthonról dolgozni tudjanak.
Rugalmasabb munkavégzési lehetőségek nők és férfiak számára is.
Apasági szabadság skandináv módon, hogy az édesapák is otthon maradhassanak gyerekkel, ha az megszületik.
A feudális viszonyok megszüntetése a közbeszédtől a munkahelyekig.(Lásd: röghöz kötés és rabszolgatörvény, “a nők helyéről” való papolás stb. )
Vállalkozás ösztönzése. Nem úgy, hogy egyik napról a másikra megszűnik egy tömegek által igénybe vett adózási forma.
Tervezhetőbb jövő.
Lakhatási válság, lakhatási szegénység felszámolása.
Összességében a perspektíva, a tervezhető jövő, a kooperáción alapuló hozzáállás, a valódi érzelmi, erkölcsi, fizikai, anyagi támogatás a családoknak - ez vezethet az abortuszok számának csökkentéséhez és a kívánt gyerekek megszületéséhez.
Nem akkor kell baszogatni, büntetni, szavakkal verni az embereket, amikor már megtörtént a “baj”. Hanem meg kell előzni a problémák kialakulását.
És főleg: ne a nőkön verjünk le MINDENT, de tényleg mindent.
