hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Már a minimálbérnek is örülnék” – padlóra küldte a koronavírus az idegenvezetőket

Hat és fél hónap. Ennyi ideje nincs bevétele Györgynek, aki idegenvezetőként dolgozott. Novemberben ugyanis véget ért a szezon, de arra számított, márciusban újraindul minden. A hónap elején még bizakodott, a foglalások jól álltak, aztán két héttel később megindultak a lemondások.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. június 18.

hirdetés

György 2011 óta dolgozik a turizmusban, jó néhány évet külföldön töltött, 5 éven át dolgozott például szezonálisan Norvégiában idegenvezetőként. Tavaly azonban visszaköltözött Magyarországra. Míg Norvégiában azonban bejelentett munkaviszonya volt (igaz, csak szezonális, de mégis csak munkaviszony), itt főállású katás egyéni vállalkozóként állt munkába.

"A bevétel mindig attól függ, hány túra van. Én a rugalmasságot szerettem leginkább, előre beírhattam, mely napokon vállalok túrákat, ha valamelyik idegenvezető lemondta az övét, hívtak, és megkérdezték, be tudok-e ugrani helyette, de nem utasított senki. Annyit dolgoztam, amennyit szerettem volna"

– mondta. György szerette, élvezte a munkát. Öt nyelven beszél, és a Magyarországra érkező külföldi turistákat vezette körbe Budapesten és környékén, leginkább amerikai turistákkal volt dolga, de indiai, német csoporttal is dolgozott.

"Rengeteg emberrel találkoztam, és én ezt élveztem, a pezsgést, a beszélgetéseket, a történeteket, amiket megosztottak velem” – mondta lelkesen. Havonta átlagosan 500 ezer forintot keresett, és ehhez jött még a borravaló.

"Mindenki azzal jön, miért nincs megtakarításom. Volt. Volt megtakarításom, amiből decemberben aztán vettem egy lakást. Minden pénzemet erre fordítottam, nem maradt semmi"

hirdetés

– jegyezte meg.

Magukra maradtak az idegenvezetők

A Magyar Idegenvezetők Egyesülete szerint Magyarországon mintegy 12 000 fő engedéllyel rendelkező idegenvezető van, akik közül 5000 fő aktívan dolgozik. Közülük nagyjából 3500 fő él kizárólagosan idegenvezetésből, így ők azok, akik a jelenlegi helyzet miatt a legnagyobb bajban vannak - köztük György is.

A felmérésből az is kiderült, hogy a szervezet által megkérdezettek 59%-a főállású katás egyéni vállalkozóként végzi tevékenységét - ahogy György is.

Az idegenvezetés alapvetően szezonális munka, általában a tavaszi-nyári, esetenként az őszi időszakban tudnak pénzt keresni és abból élnek a téli hónapokban is, ugyanis decembertől elenyésző mennyiségű a munka. Csakhogy az idei szezon egy az egyben kimarad, miközben katásként a tételes adó mértéke 50 000 vagy 25 000 Ft, attól függően, hogy valaki kisadózóként főállásúnak vagy mellékállásúnak minősül-e. György főállásúnak. Április végén végül szüneteltette a vállalkozását, de így is tartozik 50 ezer forinttal a NAV-nak, azonban kapott fizetési haladékot.

"Sokáig bíztam abban, hogy az idegenvezetők is bekerülnek a kata-mentességi körbe, ám hiába"

– jegyezte meg szomorúan. Miután most minden bizonytalan, és idén egészen biztosan nem várható külföldi csoportok tömege, György úgy döntött, új állás után néz. Április eleje óta szüntelenül küldözgeti az önéletrajzokat, most úgy néz ki, sikerrel jár és júliusban kezdhet egy multinál.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Azok mellett alszom most az aluljáróban, akiknek korábban szakácsként hordtam az ételt”

Megnéztük, hogyan gondoskodnak a hajléktalanokról a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szociális munkásai a tél egyik leghidegebb napján.
Láng Dávid; fotók: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2021. február 19.

hirdetés

„November óta vagyok hajléktalan. Azért ide jöttem, mert itt már ismertem a srácokat: korábban szakácsként többször is én hordtam nekik az ételt. Ha valaki akár csak pár hónapja azt mondja nekem, hogy én is erre a sorsra fogok jutni, nem hittem volna el neki.”

Így kezdi történetét az 52 éves Róbert, akivel a Kálvin téri aluljáróban találkoztunk. Az arcát nem szeretné, ha lefotóznánk, de kérdéseinkre szívesen válaszol. Érthetően, összefüggő mondatokban beszél, érződik rajta, hogy tanult ember. Ha más környezetben látnánk, soha nem gondolnánk arra, hogy fedél nélkül kénytelen élni.

„Normális életem volt, de elváltam és ezzel mindent elveszítettem: a fedelet, a munkámat, mindent. Miután kikerültem az utcára, négy napig még bejártam dolgozni étlen-szomjan, de a negyedik napon annyira rosszul lettem, hogy elájultam. A kórházban tértem magamhoz, össze volt varrva a fejem. Utána megmondtam az igazat, és hogy ilyen állapotban munkaképtelen vagyok”

– meséli. Elmondása szerint azóta több mint 40 kilót fogyott, gondok vannak a tüdejével, valószínűleg soha többé nem fog tudni a szakmájában dolgozni.

„Egyik reggel kihűlt és meghalt egy barátunk nem messze innen. Ekkor úgy döntöttünk, nem akarunk ilyen sorsra jutni, úgyhogy bementünk az egyik szállóra. Két napon belül ruha- és fejtetűt is kaptunk. Azóta kétszer cseréltem le minden ruhámat – szerencsére van olyan nappali melegedő, ahol adományból lehet újat kérni –, a patikából speciális sampont is szereztünk, de időnként még mindig úgy érzem, mintha mászna rajtam valami.”

A fentiek fényében nem csoda, hogy még ilyen hidegben is inkább az utcát választják, pedig veszély itt is bőven leselkedik rájuk.

hirdetés
„Valaki mindig ébren van közülünk, nehogy megrugdossanak, leköpjenek vagy levizeljenek. Sajnos mindegyikre volt már példa: akinek otthon problémái vannak és meglát itt, gyakran meg is örül, hogy végre egy elesett ember, akin levezetheti a feszültséget.”

Róbert a kilátástalanságban is bizakodni próbál: bár szakács a tüdőproblémái miatt már szinte biztosan nem lehet belőle – mivel nem bírja a forró gőzt –, reméli, hogy valahol el tud majd helyezkedni. Gyárban, vagy akár közmunkásként is szívesen dolgozna, a lényeg, hogy legyen pénze albérletre.

„Van a közelben egy internetkávézó, ahol nagyon kedvesen meg szokták engedni, hogy bemenjünk álláshirdetéseket nézni. Mondtuk, hogy nem szeretnénk kellemetlenkedni, de azt felelték, nincs semmi gond. Szóval próbálkozom – hiszen a remény hal meg utoljára.”

Összefognak a segélyszervezetek

A fedél nélkül élőket segítő utcai szolgálatot a Menhely Alapítvány koordinálása mellett több szervezet (például a Vöröskereszt, a Máltai és a Baptista Szeretetszolgálat, illetve a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) látja el összehangoltan, felosztva egymás között a hét napjait és a budai/pesti oldalt.

Mi a MET két munkatársát, Zsoltot és Orsit kísértük el. Az Iványi Gábor által vezetett szervezet hétfőnként van ügyeletben a pesti oldalon. Délután 4-kor indulunk a Dankó utcából, a hőmérséklet fagypont körül lehet, estére azonban már -7 fokot mutat az előrejelzés.

A krízisautó ilyenkor bármelyik pesti kerületből kaphat bejelentést – akár járókelőktől, akár autósoktól, vagy a hatóságtól –, hogy láttak valakit az utcán feküdni. Emellett az V. kerülettel is szerződésben állnak, ennek keretében egy hatórás sávban járják a belvárosi utcákat minden hétköznap.

„Mindenkihez odamegyünk, aki a területünkön tartózkodik, akár ismerjük már, akár nem. Megkérdezzük, szükségük van-e bármire, nem szeretnének-e bemenni szállóra”

– mondja Zsolt.

Vörös kód idején csak a legszabadelvűbb hajléktalanok maradnak kint az utcán – leginkább az aluljárókban –, őket gyakorlatilag lehetetlen rávenni arra, hogy elmozduljanak. Legtöbben a Róbert által is említett tetvekre, poloskákra hivatkoznak, illetve a sok lopásra és verekedésre, de olyanok is vannak, akik egyszerűen nem szeretnék feladni a szabadságukat és alkalmazkodni a benti szigorú szabályokhoz.

Ennek ellenére a választási lehetőséget mindig felkínálják nekik, és néha akad is kivétel: néhány napja az Astorián találkoztak egy addig soha nem látott hajléktalannal, feltették neki a szokásos kérdést, az illető pedig végül velük tartott és azóta is a szálló lakója.

Szabad férőhely mindig van, különösen, hogy a vörös kód a kapacitások megnövelésével is jár: ilyenkor az ágyak mellett matracokat is tesznek a földre, hiszen a hidegben fagyoskodásnál még az is jobb.

A Menhely Alapítvány által üzemeltetett diszpécserszolgálat átfogó adatbázissal rendelkezik az utcai gondozó szolgálatokról, az éjjeli menedékhelyek aktuális telítettségéről és az éppen beosztott kollégákról. Náluk fut össze minden.

Lista a vörös kód idején elérhető befogadóhelyekről

Most is tőlük kapunk bejelentést: a Rákóczi út egyik mellékutcájának sarkán, egy kihasználatlan üzlethelyiség oldalsó beugrójában láttak egy takarókba burkolózott férfit rengeteg csomaggal.

Zsolt és Orsi odalépnek hozzá, mi valamivel távolabbról figyelünk, mivel újságírókkal nem akar szóba állni.

Mint kiderül, Józsefnek hívják, 68 éves, van valamennyi nyugdíja, és egy 55 éves barátjával együtt húzza meg magát itt, aki most épp máshol tartózkodik. Ismeri a Fűtött Utcát (ez a MET Dankó utcai szállójának neve), járt is már ott, de nincs jó véleménnyel róla. Csak olyan helyet lenne hajlandó elfogadni, ahol egy szobában mindössze ketten vannak.

„Ilyen elképzeléssel a BMSZKI Dózsa György úti átmeneti szállójára tudna bemenni, ez havonta nagyjából 10 ezer forintba kerül, de cserébe életvitelszerű bent tartózkodást tesz lehetővé, és tényleg vannak kétszemélyes szobák is. Innen dolgozni is sokkal könnyebben el lehet járni, mint egy éjjeli menedékhelyről, ahová este 6 előtt nem engednek be, reggel fél 7-kor pedig már takarítják”

– fejti ki Zsolt, majd a Menhely-diszpécsernek is jelentést tesz telefonon arról, mit tapasztaltak. A fentieket Józsefnek is elmondta, innentől már rajta múlik, él-e a lehetőséggel.

„Egy idő után megkeményedik az ember szíve”

Új bejelentés egyelőre nincs, így mialatt az ellenőrző kört folytatva a Deák tér felé vesszük az irányt, arról kérdezzük Zsoltot, hogyan éli meg azt, hogy napi szinten testközelből találkozik mélyre csúszott, végtelenül kilátástalan sorsokkal.

Mint mondja, ehhez hozzá lehet, sőt hozzá is kell edződni. Ő mára már teljesen el tudja választani a munkát a magánélettől: néhány éve egy vidéki kisvárosba költözött, onnan jár be a 24 órás műszakokra, így a szabadnapjain a környezetváltozás is segít neki a regenerálódásban, hogy aztán újult erővel folytathassa. Persze nem volt ez mindig így.

„Amikor bő 20 évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát – akkor még Miskolcon –, olyan reményeim voltak, hogy tényleg lehetséges úgy segíteni ezeken az embereken, hogy egyszer majd hozzám hasonlóan rendes egzisztenciájuk, lakhatásuk, társas kapcsolataik legyenek. Régebben egy-egy megrázóbb történeten sokszor napokig sírtam, mert egyszerűen nem értettem, hogyan lehetséges, hogy embereknek így kell élniük. De ahogy telnek az évek és az ember egyre jobban rálát az ellátórendszer hiányosságaira, hozzászokik az adott intézmény napi rutinjához, ezzel párhuzamosan pedig megkeményedik a szíve és megtanul reális célokat kitűzni.

Nem azért, mert már nem érintik meg a sorsok, hanem rájön arra, hogy igazából segíteni úgy tud, ha nem azonosul ezekkel a sorsokkal. Ha mind vinném őket a lelkemben teherként, sajnálkozva tekintve rájuk, az adott személynek attól semmivel nem lenne könnyebb. A feladatom sokkal inkább az, hogy irányt mutassak: lehetőségeket arra, hogyan tudná máshogy csinálni és hogy járulhatok ehhez én hozzá.

Aki tartósan belefolyik egy intézmény napi rutinjába, egy idő után már az apró dolgokban is meg tudja találni a sikerélményt. Lehet, hogy valaki, akinek korábban biztos megélhetése, családja és lakása volt, már soha nem fog kikerülni a Fűtött Utcáról, de nekünk ezt sem szabad személyes kudarcként megélni. Ha neki ez a végső menedéke, akkor az a feladatunk, hogy támogassuk a hátralévő éveiben, akár csak néhány jó szóval, vagy beszélgetéssel.”

Zsolt szerint irreális elvárás, hogy egy hajléktalant úgy integráljanak vissza a társadalomba, hogy adnak neki egy albérletet és azt hiszik, hogy ettől majd egy csapásra minden problémája megoldódik. Mégis vannak olyan szervezetek – itt hangsúlyozottan nem a mostani munkahelyére céloz –, akik ezt a stratégiát alkalmazzák.

Mint mondja, elméletben nagyon szép, hogy szerzünk néhány úgynevezett kiléptető lakást, majd odaadjuk olyanoknak, akik addig az utcán vagy szállón éltek. De nekik ettől még ugyanúgy nem lesz családjuk, valódi társas kapcsolataik, és jó eséllyel a lakóközösségbe is nagyon nehezen tudnak beilleszkedni, hiszen alighanem ítélkezve fogadják az érkezésüket.

A gyakorlatban ez például úgy néz ki, hogy kivesz az intézmény egy tízemeletes panelházban egy háromszobás lakást, és oda elhelyez szobánként 2-2 embert. Nem nehéz elképzelni, mennyire lesz gördülékeny a mindennapi életük. A munkahelyen hasonlóan sok nehézség vár rájuk – ha egyáltalán sikerül elhelyezkedniük –, különösen, ha alkoholfüggőségük is van.

„Először le kellene hozni őket az italról, majd megtanítani a helyes gazdálkodásra – beosztani a pénzt, rezsit fizetni –, és olyan alapvetőnek tűnő dolgokra is, mint a rendszeres munkába járás. Ne az legyen, hogy ha van kedve, bejár, de ha épp nincs, egyszerűen otthon marad, hiszen ezt nyilván sehol nem tolerálják.”

Ezeknek a problémáknak a megoldása ugyan messze túlmutat Zsolt személyes lehetőségein, ő ettől függetlenül ugyanolyan elhivatottan folytatja a napi rutinját. Ha mással nem, érdeklődéssel, beszélgetéssel, jó szóval.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Anyját, apját elvesztette egy hat éves kislány koronavírusban

A gyerek egyetlen nap alatt lett árva. A vele maradt rokonokban sok a kérdés, és több segítséget várnának az államtól. Szerintük egy év után sem világos, kinek, mit kell tennie ilyenkor.
Belicza Bea, Címlapkép:Pixabay - szmo.hu
2021. február 19.

hirdetés

Múlt szombaton 70-en haltak meg koronavírusban. Ebből két ember Kovács Szilárd rokona volt. Egy 45 éves férfi és az ő 36 éves felesége. Egy hat éves kislány maradt árván utánuk.

Szilárd egy másik tragédia kapcsán szerepelt már a médiában. Az ő húgát ölte meg a darnózseli hentes férj évekkel ezelőtt. Ősszel volt a jogerős ítélet.

A férj Szilárd unokatestvére volt. A mérhetetlen fájdalmakról nem akar beszélni, azt szeretné megosztani, milyen problémákkal szembesültek.

„Egy évvel a vírus megjelenése után sincsenek kidolgozott protokollok, megoldások, hogy egy ilyen esetben kinek mit és hogyan kell, lehet megtennie”

– írta a Facebookon.

Szilárd unokatestvérét február elsején tesztelték és másnap tudta meg, hogy koronavírusos. Amikor még nem tudta, hogy beteg, meglátogatta a szüleit, így ők is megfertőzödtek és karanténba kerültek.

Szilárd unokatestvére egy hét múlva légzési nehézséggel kórházba került, majd négy nappal később követte őt a felesége is. Szombat hajnalban pedig az édesapja is bekerült a kórházba.

Szilárd a Szeretlek Magyarországnak elmondta, hogy az unokatestvére a felesége számát adta meg közeli hozzátartozóként. Amikor meghalt, a kórház nem tudott már az asszonnyal sem beszélni, így a nő szüleit hívták fel. Tehát a férj anyósáék hamarabb tudtak a haláláról, mint az édesanyja.

hirdetés

Szilárd szerint itt kezdődött a probléma.

Ki és hogyan mondja meg az édesanyának a tragikus hírt? Egyedül van otthon karanténban, ha telefonon meghallja, elájulhat, összetörheti magát.

„Jó lenne, ha valaki személyesen elmondhatná, aki támogatná, de ki és hogyan mehet be, mert kapun keresztül „beordítani” mégse a legideálisabb?”

Szilárdék felhívták a háziorvost, hátha van ötlete. Ő azt mondta, hogy nekik nincs védőruhájuk, amiben be lehetne menni. Azt javasolta, kérdezzék meg a mentőknél. Amíg azon gondolkodtak, megkérhetnek-e egy mentőst, hogy menjen be elmondani a hírt, vagy beöltözhet-e más és bemehet-e az idős asszonyhoz, addig

jött az újabb lesújtó hír: meghalt a feleség is.

Ekkor már késő is volt, 8 órától a kijárási tilalom is lehetetlenné tette, hogy elinduljanak.

A feleség szülei másnap már nem bírták magukban tartani a fájdalmat, felhívták a férj édesanyját, és elmondták, hogy a fia és a menye is meghaltak.

„Amikor megtudtam, hogy már tudja a hírt, lóhalálában vittem édesanyámat, a másik unokatestvérem pedig a harmadik testvért, hogy kapun keresztül valahogy próbáljanak segíteni.”

Szilárd szerint egy családban két áldozat nem gyakori, de egyedül élő vagy karanténban lévő embernek biztosan kellett már halálhírt közölni.

„Úgy látom, erre egy éve nincs kitalálva semmi. Lehetne védőruhát rendszeresíteni a háziorvosnál például, egy kis odafigyeléssel lehetne rendszer, kinek és hogyan kell a hírt közölnie egyedül lévő emberrel, akinek utána egyedül kell mindezt feldolgoznia.”

Újabb probléma, hogy fiukat és menyüket elvesztő idős házaspárnak nincs bankszámlája, postán kapják a nyugdíjat. Csakhogy egyikük kórházban van, többiek karanténban.

A karanténban vagy kórházban lévők nem tudják felvenni a pénzt, így előbb vagy utóbb visszaküldik a nyugdíjfolyósítónak. Szilárd szerint erre is lennie kellene már járvány alatti szabálynak, mert karanténban valahogy még lehet megbízást íratni, de egy hirtelen kórházba kerülttel már nem.

„A legtöbb ember nem különféle, minden esetre érvényes meghatalmazásokkal teli fiókkal éli az életét.”

Szilárd rokonai tragédiája miatt most először nézte meg a koronavírusban elhunytakról készített kormányzati listát. A 45 éves unokatestvére és 36 éves felesége mellett is feltüntettek alapbetegséget. Magas vérnyomást és a túlsúlyt.

„Olyan érzés fogott el, hogy ez a lista azért ilyen és azért így van kitalálva, hogy az esetleges felelősséget le tudja tolni magáról a rendszer, mert ugye Covid és különben is betegek voltak."

- mondja. „Ugyanezen az oldalon szorongás az alapbetegsége az egyik halottnak, de ilyen alapon szinte mindenkinek van valamilyen alapbetegsége. Dátum egyáltalán nincs, így a tényleges beazonosítás még a közeli rokonoknak sem könnyű. Mire jó ez?"

A hat éves gyerek a nagyszülőknél van. Gyűjtés indult neki, sokan segítenek.

„Vasárnap még a gyerekkel kapcsolatban is tanácstalanok voltunk, de úgy tűnik, hogy „az árván maradt gyerek problémára” a rendszernek vannak már válaszai, többféle szakember próbálta kitalálni, hogyan közöljék a kislánnyal, hogy szülei meghaltak.”

Szilárd szerint egy év alatt emberközpontúbb szabályok születhettek volna, hogy egyszerűbb legyen egy ilyen veszteség feldolgozása. 14 ezer ember hozzátartozói szenvedhetnek hasonló problémáktól.

„Bele kell ordítanom az éterbe, amit a családom és én megtapasztaltam. Hátha eljut ez olyan helyre, ahol az ilyen problémák megoldásához legalább van szándék és erőforrás, talán kormányzati akarat is” – írta a Facebookra Szilárd.

Gyűjtést indít az árván maradt 6 éves kislány javára a Baptista Szeretetszolgálat

Cikkünk megjelenése után kaptuk a közleményt, hogy a baptista közösség felkarolja és támogatni szeretné őt a helyzete rendeződéséig. A Szeretetszolgálatot a család és a barátok keresték meg azzal a kéréssel, hogy nyújtson szervezeti hátteret az adományok fogadásához.

"Hiszünk a közösség erejében! Kérjük, támogassa Ön is az árván maradt kislányt!" – írják.

Aki megteheti, az alábbi számlaszámokra utalhat:

UniCredit - 10918001-55555555-55555555

OTP Bank - 11736082-20054403-00000000

Közlemény: Borostyán


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Krónikus betegek listáján vannak egészséges fiatalok – „Kivel szúrok ki, ha azt mondom, adják másnak?”

Elvileg még sürgősségi oltások vannak. Az kap, akinek nagyobb szüksége van védelemre a koronavírus ellen. Több emberről tudunk, akik – feltehetően véletlenül - felkerültek a listára.
Belicza Bea Címkép (illusztráció): MTI/Komka Péter - szmo.hu
2021. február 16.

hirdetés

A 23 éves Beáta január közepén regisztrált az oltásra, hogy idővel, amikor sok vakcina lesz, ő is megkapja a magáét. Oltást ugyan még nem kapott, de a listára már felkerült, mégpedig a krónikus betegek listájára. Erről egy levélből értesült. Azonnal írt a háziorvosának, hogy milyen problémával került ő ebbe a kategóriába. Ma fel is hívta őt a doktor.

„Elmondta, hogy

nála egyetlen feljegyzett probléma látható, a gerincferdülés, de ezt nem gondolja krónikus betegségnek.

Azt mondta, az AstraZeneca lista alján vagyok és azonnal értesít, amint kap vakcinát és én jövök a sorban. A lista összetételéhez viszont semmi köze.” – mondta el Beáta. A lányt nagyon bosszantja ez a hiba, mivel a közeli ismerősei között is többen nem kapták meg az oltást, akiknek nagyobb szüksége lenne rá. Aggódik azok miatt, akiknek odaígérték korukból, betegségükből adódóan.

„Ők most várnak, teljes tudatlanságban, bosszúságban, és igyekeznek nem belecsavarodni a helyzetbe.

Mi van, ha azt mondom, ezt most adják másnak? Legközelebb már nem szólnak? Eljátszom az esélyem? Kivel szúrok ki?
Vélhetően azokkal az egészségügyi dolgozókkal, akik az oltópontokon/háziorvosi rendelőkben végzik a dolgukat a leküldött lista alapján.

Biztosan vannak olyanok, akik rezzenéstelen arccal veszik tudomásul, hogy végre nem velük szúrnak ki, és végre valami hiba az ő malmukra hajtja a vizet. Engem viszont rohadtul zavar.”

hirdetés
A 31 éves Juli a háziorvosától kapott levélből tudta meg, hogy a krónikus betegek listáján van.

„Kedves Páciensek!

Megkaptam az oltási névsort, Önök az Astra Zeneca oltásra vannak beosztva.

Egyelőre sem oltóanyagot, sem pontos időpontot nem küldtek. Valószínűsíthető, hogy egy-két héten belül sorra kerülnek.

Kérem aki nem szeretné ezzel oltatni magát mindenképp jelezzen vissza.”

Juli rémülten rohant az orvoshoz, hogy ő miért van ezen a listán?

“A háziorvos csak mosolygott és vállat vont.”

A fiatal nő megnyugodhatott, hogy nem lett hirtelen krónikus betegsége, valószínűleg csak egy hiba, de őt is aggasztja, hogy miért nem azok kapják előbb az oltást, akiknek szükségük van rá.

Egy szolnoki háziorvos már a múlt héten jelezte, hogy az ő krónikus betegek listáján is van egészséges fiatal.

Azt mondja, nála és a kolléganőinél sok olyan beteg is van, aki nem tartozik  rendelőjükhöz.

„Én nem szeretném őket oltani, nem tudok róluk semmit. Lehet, hogy ők sem akarnak engem. Ráadásul mondjuk a város másik felén lakik, nem hiszem, hogy ennyit akar sétálni, én pedig nem oltok háznál.”

Neki az orosz vakcinával nem volt gondja, szerinte ez a legjobb:

„A 92%- os hatékonyság nagyon jó és biztonságos hagyományos technikával készült. Ezért gondolom, hogy akik kaphatják, azoknak ez jó."

Egy dunántúli háziorvosnak már voltak gondjai az orosz oltóanyaggal. A kétharmaduk elutasította a Szputnyikot, a többiek meg a távolság miatt nem akarták.

„30 hívásból 6 volt hajlandó elmenni az orosz vakcináért a 40 km-re lévő oltópontra.”

Mindeközben sok idős ember hiába várja az oltását, de nincsenek rajta a listán, pedig időben feladták a regisztrációjukat levélben.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„A halál piacán vagyunk” - bármire hajlandóak az emberek egy oxigénpalackért Mexikóban

A kórházak már nem tudják ellátni a fertőzötteket, az otthon fekvő súlyos betegek élete pedig azon múlik, hozzájutnak-e az oxigénhez. Már a bűnbandák is beszálltak.
Címlapkép: EneasMx, Wikipedia - szmo.hu
2021. február 16.

hirdetés

Mexikóra olyan erővel sújtott le a koronavírus-járvány második hulláma, hogy országos szinten hiánycikké vált az oxigénpalack. Virágozni kezdett a feketepiac, miközben az árak az egekbe szöktek.

Közép-Amerika legnagyobb országában már közel 170 ezer áldozata van a koronavírusnak, ezzel a harmadik helyen állnak a világon. Januárban, egyetlen hónap alatt több, mint 30 ezren haltak meg.

A megbetegedések száma hamarosan eléri a 2 milliót, elkapta a fertőzést maga az államfő, Andrés Manuel Lopez Obrador is.

A kórházak annyira túlzsúfoltak, hogy Mexikóvárosban 10-ből 8 kórház már a sürgősségi osztályra beérkezú betegeket is kénytelen elutasítani.

A fővárosban decemberben kezdett drámaian romlani a helyzet, miután a hatóságok a riasztó adatok ellenére sem voltak hajlandók bezárni a nem létfontosságú üzleteket és szolgáltatásokat. Aztán bevezettek ugyan bizonyos szigorításokat, de jöttek a karácsonyi ünnepek és a lakosság fittyet hányt az otthon maradásra kérő felszólításoknak.

Ma pedig már szó szerint élet-halál kérdés, hogy az otthon fekvő súlyos fertőzöttek a nap 24 órájában tisztított oxigénhez jussanak.

A hozzátartozók emiatt mindent megtesznek, hogy oxigénpalackot szerezzenek. Az árak azonban az egekbe szöktek: a Mexikóban kapható legkisebb oxigénpalack többm mint 800 dollárba kerül. Tízszer annyiba, mint például az Egyesült Államokban. Feltöltése 10 dollárból kijön, de legfeljebb hat órára elegendő.

hirdetés

A New York Times riportere megszólaltatott egy mexikóvárosi férfit, aki oxigénpalackokkal üzletel. Juan Carlos Hernandez maga is átesett a koronavíruson, és közben elvesztette munkáját egy autókölcsönző cégnél. Ezután döntött úgy, hogy új munka után néz, „üzlete” a gépkocsija lett.

„A halál piacán vagyunk. Ha nincs pénzed, elveszthetsz valakit a családodból”

– mondja Hernández. Azt meséli, voltak, akik pénz híján más értéküket ajánlották fel, esetleg éppen a saját autójukat. Rengetegen verik magukat súlyos adósságokba, mégsem tudják megmenteni szeretteiket.

Még ennél is riasztóbb, hogy a mexikói alvilág is megszimatolta ezt az üzletet, és kiterjesztették rá gátlástalan módszereiket.

A helyi média beszámolói szerint bűnbandák rabolnak el oxigénpalackokkal teli teherautókat, vagy pedig fegyverrel kényszerítik a kórházak személyzetét az életmentő eszközök átadására.

Megjelentek az internetes csalók is, akik eladói engedély nélkül árusítanak drága pénzért használhatatlan palackokat, vagy pedig előleget vesznek fel egy közösségi oldalon keresztül, majd eltűnnek.

A mexikói Szövetségi Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője szerint a házi használatú oxigénpalackok iránti kereslet január első három hetében 700%-kal nőtt.

Az oxigénpalackok újratöltésére váró sorok immár mindennapos látványnak számítanak Mexikóváros egyes kerületeiben. Amikor megérkezik valaki a palackokkal, hihetetlen tolongás kezdődik, az emberek próbálják egymást túlharsogni.

A kormány már a nemzeti gárdát is kivezényelte az oxigént szállító kamionok védelmére. Mexikóvárosban több ingyenes töltőállomást nyitottak. Csakhogy az országban nem folyik oxigénpalack-gyártás és jelenleg az Egyesült Államoktól sem tudnak importálni. Így aztán a rászorulók az olyan, házról-házra járó árusokban reménykednek, mint Hernández.

Ő lelkifurdalást érez, mert se képzettsége, se engedélye nincs, de mégis csinálja, mert „életeket ment”. Miután azonban a forgalmazók olyan magasra emelték az árakat, amelyeket az addigi vevői már nem tudtak volna megfizetni, Hernández átállt a drágább oxigén-koncentrátorokra és egy tehetősebb vevőkörre.

Ha jó hete van, kétszer annyit keres, mint korábban az autókölcsönzőnél. És bár úgy érzi, embertelen dolog hasznot húzni más bajából, azt mondja, csinálja, mert nincs más választása, neki is ennie kell.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: