SZEMPONT
A Rovatból

Üvöltöztek velem, hogy ha ennyire rosszul érzem magam, akkor minek szültem

Makra Ágnest 33 éve csípte meg egy kullancs, és azóta sem múltak el nála a Lyme-kór szövődményei. Mégsem adta fel: családot alapított és lett egy gyönyörű kislánya.


Az akkor huszonéves lányt még 1985-ben egy balatoni kirándulás során érte a csípés. Éveken át próbált választ kapni állapota fokozatos romlására, az orvosok azonban sötétben tapogatóztak, volt, aki egyszerűen „pszichés eredetűnek” vélte a betegséget. Végül egy Amerikában élő magyar származású orvos adta meg a helyes diagnózist. Ágnes ezután tudta meg, hogy Mexikóban végeznek egy kockázatos, de eredményesnek tűnő kezelést.

Először néhány hónappal első tengeren túli útja előtt találkoztunk. Bár tisztában volt vele, hogy milyen iszonyatos gyógymódnak veti alá magát, tele volt bizakodással, és a kezelések szép reményekkel kecsegtettek. Közben két könyvet is írt, Kullancscsípéstől a maláriáig, illetve Maláriától a gyógyulásig címmel. Történetének azonban, sajnos, nincsen happy endje.

- A malária-terápiák, úgy tűnt, nagyon sokat javítottak az állapotomon – idézi fel a negyedszázada történteket Makra Ágnes - A Lyme-kórtól lebénultam, tolókocsiban ültem, de utána, a terápiát követően, már kint elkezdett, majd itthon folytatott, évekig tartó rehabilitációs kezeléseknek köszönhetően bottal, vagy egy mankóval újra tudtam járni. Elkezdtem tanulni, és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláján történelem-művelődés-szervező szakon végeztem. Megcsillant bennem a remény, hogy fogok tudni dolgozni: emberileg mindenképpen többé váltam azáltal, hogy lett egy diplomám, de akkor még bíztam abban, hogy a diplomát használni is tudom, és hasznos tagja leszek a társadalomnak.

-Az életveszélyes malária-terápiasorozat után, amelynek lényege, hogy 42 fokos láz előidézésével próbálják a kórokozót elpusztítani, milyen keretek között folyt a rehabilitációd?

- A terápiák között Budakeszin, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe jártam, majd Szegeden folytatódott az Anna-fürdőben, ahová jelenleg is járok, és a sportuszodában, mindig megfelelő gyógytornászok irányításával. De foglalkoztak velem a Pető-intézet konduktorai is. Ahogy az utolsó malária-terápiát megkaptam, már kint elkezdődött egy nagy volumenű rehabilitációs kezelés.

Néhány évig el tudtam hinni, hogy teljesen meggyógyulok, boldog lehetek, de ez a nagyfokú javulás elkezdett visszaesni és nagyon sokféle betegség ütötte fel a fejét nálam.

Ezek azóta is komplex kezelést igényelnek, és közben számtalan műtéten is átestem.

-Amikor megismertelek, az volt az első benyomásom, hogy hihetetlen erő és élni akarás van Benned, hogy semmilyen körülmények között nem adod fel. És úgy érzem, ma is ugyanez a végtelen kitartás munkál Benned.

- Nagyon szeretnék ilyen lenni, de már nem vagyok benne biztos, hogy ilyen vagyok. Jelenleg reumás ízületi gyulladással kezelnek, ami egy autoimmun betegség. Nagyon komoly gyógyszerekkel nyomják el az immunrendszeremet, emiatt sok súlyos fertőzést elkapok, amelyek magas lázzal és rosszullétekkel járnak. Ilyenkor egyféle antibiotikum nem is szokott elég lenni. Néha azt érzem, hogy meg fogok halni, főleg, amikor nem hat az első antibiotikum. És azt tudják, hogy ha az embert antibiotikumokkal bombázzák, az előbb-utóbb kimeríti a kereteket, és kialakulhat a rezisztencia. De valóban, tűzön-vízen át, bármennyire életveszélyesnek tűnt a malária-terápia, minden erőmmel azon voltam, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy jobban legyek és azt gondolom, meg is tettem. Most már kezdek elfáradni és egyre többször érzem azt, hogy talán holnap reggel már nem ébredek fel. Az a legszomorúbb az egészben, hogy néha már azt gondolom – és ezt nagyon rossz kimondani: lehet, hogy nem is olyan nagy baj?

Vajon mennyi nyomást bír el az ember pszichéje? Most már nagyon hosszú idő telt el, és nagyon rövidke kis időszaka van az életemnek, amire azt mondhatom, hogy boldog és szép volt és nagyon jó rá visszaemlékezni.

Amikor legyűrök egy nehéz időszakot, nem mindig adódik lehetőségem arra, hogy levegőt vegyek és erőt gyűjtsek, mert rögtön a nyakamba szakad a következő.

Amikor tolókocsiban ültem, nyilván a bénulásból is következően nemigen éreztem fájdalmat. Előtte igen, mert iszonyú vizsgálatok és kezelések tömkelegén estem át: légmell, tüdőgyulladás, folyamatosan kaptam az antibiotikumokat intravénásan – ezek nyilván megviseltek, de ilyen erőteljes fájdalmakra, mint amilyenek az utóbbi időben vannak, nem emlékszem. Ez az ideg kompressziója miatt kialakuló fájdalom, amelyre a fájdalomcsillapítók nem igazán hatnak. Miután ezeket éjjel-nappal érzem, éjjel sem tudok pihenni, nincs módon a regenerálódásra, így nagyon-nagyon elfáradok. Amikor kicsit kisüt a nap, újra próbálok erőt meríteni, próbálom elhinni, hogy boldog vagyok, és szebb lesz a holnap, de már nem mindig sikerül.

-Nagyon szép családod van, ez kiderül Facebook-oldaladra feltett képeidből. Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

- Róberttel az uszodában ismerkedtünk meg, ahol a mai napig kezeléseket kapok. Én észre sem vettem őt, mert bottal jártam oda, és addig az volt a tapasztalatom, hogy úgy mentek el mellettem a férfiak, hogy nem a nőt látták meg bennem. Nem is gondoltam, hogy egy teljesen egészségem ember kapcsolatra szeretne velem lépni. Róbert elmondása szerint, amikor már többször látott engem, megfigyelte az autómat. Azon hagyott nekem egy telefonszámot és egy üzenetet. Hetekig nem hívtam fel, nem is értettem, mit akar. Ő azonban közben kinyomozta a telefonszámomat, felhívott és találkoztunk. A második találkozásra vittem magammal a könyveimet, mert fontosnak éreztem, hogy tudjon rólam mindent.

Legközelebb megkérdeztem tőle, hogy még mindig akar-e velem találkozni, mire elmondta, hogy sírva olvasta végig a könyveimet és azt válaszolta: igen.

Óriási áldás ő nekem a Jóistentől, csendes, végtelenül nyugodt ember. Óriási odaadással vesz engem körül. Pedig a sok szenvedés, fájdalom kimerítő lehet számára is. Nem érzek részéről semmilyen negatív hozzáállást, de biztosan más lenne az élete, ha egészséges párja lenne.

- Szerelmetek gyümölcse, Tamara, már gimnazista.

- Igen, tizenhat éves lesz nyáron. Annak idején nagyon sokat jártunk a soproni kórház osztályvezető főorvosához, hogy szülhetek-e. Mielőtt arra gondoltunk, hogy szeretnénk gyermeket, nekem három petefészek-műtétem volt, és csonkolták a jobboldali petefészkemet, ennek ellenére mondták, hogy mindenképpen szüljek. Ezt erősítette meg a főorvos úr is. A házasságkötésünk után egy fél évvel be is jelenthettem az örömhírt, hogy várandós vagyok.

Életem legcsodálatosabb időszaka volt, hogy tudtam szülni egy gyereket. Tamara végtelenül szorgalmas, ügyes, okos gyerek. Szegeden a Radnóti Gimnázium biológia tagozatára jár, orvos szeretne lenni.

Eddig versenyszerűen úszott, válogatott kerettag is volt. Jó kis „kiképzést” kapott, mert alig volt egyéves, amikor elindult a lavina nálam: kétoldali keresztcsont-gyulladásom volt, bombáztak szteroidokkal, utána kialakult egy combcsont-daganat, amit kétszer kellett megoperálni – ő hozta oda nekem a mankót, hogy fel tudjak kelni az ágyból – majd nyaki borda-műtétem volt. Megmondta az orvosom, hogy nagyon veszélyes, mert a nagy erek mentén kell végigmenni, és

úgy mentem be a kórházba, hogy nem biztos, hogy felébredek a 14. műtétem után, de muszáj volt megcsinálni, mert tudtam: így nem tudok anya lenni, mert elszívja az agyamat a fájdalom. És ezt követték még további operációk...

Aztán Tamara 4-5 éves volt, amikor kiderült, hogy reumás ízületi gyulladásom van. Tavaly szeptemberben a több évig tartó bázisterápiák után megkaptam az OEP-engedélyt a biológiai terápiára. Ez a tablettás kezelés nagyon költséges, 324 ezer forint egy doboz gyógyszer egy hónapra, de ezt nagyrészt az OEP finanszírozza, ehhez csak 2500 forinttal kell havonta hozzájárulnom. Szinte az úszás az egyetlen, ami enyhít az ízületi bántalmakon, igyekszem eljutni hetente háromszor, utána mindig lazulnak egy kicsit a görcsös izmok. Nemrégiben kialakult nálam egy nyaki porckorong-sérv is, arra kaptam szteroid-injekciókat. Ez még jobban lenyomta az immunrendszeremet és éppen az ünnepek alatt kaptam el egy kismedence-gyulladást…

- A családodon kívül mennyire érzed az emberek szeretetét, szolidaritását?

- Sokan megismertek annak idején a könyveim kapcsán, és a sajtó sokat segített abban, hogy minél többet tudjak belőlük eladni, és ez is segítse a kezeléseimet. Akkor nagyon sokakhoz eljutott a történetem. Utána jött egy nagy csend az életemben, nem is vágytam a szereplésre. Amióta beléptem a Facebookba, sokan megkerestek, szeretnék tudni, hogy mi van velem.

Ez a közösségi oldal elég egy kis chatelésre, de az elmúlt 20-25 év legszebb, vagy drámaian nehéz pillanatait nemigen lehet itt megosztani.

Előfordul, hogy megismernek a gyógyszertárban, vagy egy olyan orvos is tudja, hogy ki vagyok, akinél még nem jártam. Ilyenkor érzem, hogy nagy szeretettel és jó szándékkal vesznek körül. Persze nagyon sok rossz dolgot is el tudnék mondani, olyanokat, mint amiket az egészségügyről leírtam a könyvemben, és úgy gondolom, hogy azóta sem történt sajnos pozitív előrelépés. Tisztelet a kivételnek, így a Szegedi Traumatológiai Klinika előtt le a kalappal, mert emberségből, szakmai tudásból, hozzáállásból csillagos ötös feletti teljesítményt nyújtottak. De tudok mondani olyan osztályokat, ahol elképesztő módon bántak velem és csak akkor változott meg mindez, amikor megtudták, hogy könyvet írtam. Egyébként megfordult bennem egy olyan könyv gondolata, ha találnék hozzá egy jó kiadót, vagy egy támogatót, amelyben örömmel megosztanám tapasztalataimat az emberekkel, mert úgy látom, hogy még sokan emlékeznek rám. Szinte naponta kapok üzeneteket. De azért azt is érzem, hogy elfáradnak a baráti kapcsolatok a hosszan tartó betegséggel való kálváriában…

- Ma is él a Makra Ágnes Gyógyulásáért alapítvány/ .

- 1995-ben jött létre, amikor az utolsó két külföldi kezelésemhez volt szükségem pénzre, hogy a jószándékú emberek támogatása biztosan eljusson hozzám. Most az adóbevallási időszak kezdetén köszönettel veszem akár cégektől, akár magánszemélyektől adójuk 1%-ának felajánlását. Amikor ezt közzétettem a Facebookon, egy-két nap alatt több mint 40-en osztották meg. Így is érzem, hogy velem vannak és szorítanak nekem.

-A Te sorsod több szempontból is példaértékű: egyfelől a szinte hihetetlen küzdelmed miatt, másfelől azért, mert látjuk: mennyi segítő szándék van az emberekben, ha tapasztalják, hogy olyan ember felé kell kinyújtaniuk a kezüket, aki maga is tesz saját jobbulásáért.

- Azért is írtam meg betegségem történetét, hogy mások ne kerüljenek ilyen helyzetbe, hogy vigyázzanak, figyeljenek magukra egy-egy kirándulás után. A 80-as évek közepén a Lyme-kór felismerése Magyarországon még nagyon kezdetleges stádiumban volt. Az első könyvhöz több orvos írt előszót, vannak benne tájékoztató anyagok a betegségről, tüneteiről. A magam módján kicsit segíteni akartam, hogy ne fordulhasson elő, hogy valakinél hosszú évek óta, elkésve diagnosztizálják a Lyme-kórt, amikor már kérdéses, hogy van-e egyáltalán belőle kiút. És persze magam miatt is, a kezelések finanszírozására. Az első könyv több mint 30 ezer példányban kelt el, sokan segítettek árulni, mellette programokat szerveztek.

Az a tapasztalatom, hogy ha az emberek látják, hogy valakinek szüksége van a segítségre, és hogy maga is mindent megtesz, hogy jobb legyen, akkor odaállnak mellé. És nagyon örülök annak, hogy megszületett a gyermekem, mert ha én nem is tudok építő tagja lenni a társadalomnak, legalább adtam egy embert, aki olyan úton halad, hogy segítségére lehet másoknak.

És ez akkor is igaz, hogyha szülés után kezdődtek a súlyos problémák. Volt eset, amikor rokkantsági felülvizsgálatra kellett mennem, és üvöltöztek velem, hogy ha ennyire rosszul érzem magam, akkor minek szültem. Én pedig azt mondtam, ha most kellene döntenem a szülésről, most is örömmel vállalnám, és egyáltalán nem bántam meg, a legszebb része az életemnek, amire mindig úgy fogok visszaemlékezni, mint egy óriási ajándékra és áldásra. Azért még próbálok küzdeni, hiszek abban, hogy még lesznek szép pillanatai az életemnek…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk