Magyar Péter Orbánékról: Zsákutcába kormányozták az országot, miközben ezermilliárdok tűntek el Hatvanpusztán és yachtokon
„A magyar gazdaság ma nemhogy repülőrajtot nem vett, de zsákutcában van” – ezzel a mondattal kezdte a kormány gazdaságpolitikájának éles bírálatát Magyar Péter vasárnapi évértékelőjén. A Tisza Párt elnöke úgy fogalmazott, a kormányzat által kiépített modell hosszú távon „felfalja a saját jövőjét”, ami szöges ellentétben áll Orbán Viktor korábbi, „fantasztikus évet” és „repülőrajtot” ígérő víziójával. Magyar ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén hazahozzák a befagyasztott uniós forrásokat, és a gazdaságot az innovációra és a tudásra helyezve építik újjá.
Az egészségügy helyzetét bírálva szégyennek nevezte, hogy tizenhat év kormányzás után Orbán Viktornak nincs egy bocsánatkérése sem „azért a rombolásért, amit ők a magyar egészségügyben elvégeztek”. A Tisza Párt ezért az ágazat helyreállítását ígérte, minimum 500 milliárd forint többlettámogatással és a várólisták csökkentésével. A szociális ígéretek sorában bejelentette a nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetését, a bölcsődei férőhelyek bővítését, valamint a családi pótlék, a gyes és a gyed duplájára emelését. A kormánypárti politikusok, köztük Kocsis Máté frakcióvezető, korábban éppen a Tisza Párt szociális csomagjának finanszírozhatóságát kérdőjelezték meg.
A közlekedési infrastruktúra sem maradt ki a kritikák sorából. A magyar közutakat „toldozott-foldozott fércmunkának” nevezte, és ígéretet tett, hogy uniós pénzekből átfogó vasúti pályafelújításba kezdenek. „Faltól-falig rendbetesszük a közútjainkat az egész országban” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy kormányra kerülésük esetén kormánybiztost neveznének ki a feladat végrehajtására.
– fogalmazott. Zárásként kiemelte, hogy a Tisza Párt programja két év szakértői munkájának és egy országjárás tapasztalatainak az eredménye. „A mi tervünk világos, számonkérhető, határidőkkel és felelősökkel teli kormányzati program” – állította, majd a gödi akkumulátorgyár ügyét hozta fel példaként arra, amikor a kormány szerinte nem az emberek mellé állt, hanem hagyta őket veszélybe kerülni.
