Két magyar fiatal mesél arról, milyen az élet Amerika egyik legegzotikusabb egyetemén
Gyereknevelés tanulás és munka mellett
Réka: Sajnos Édua nem jár bölcsődébe. Amerikában nincsenek állami vagy ingyenes bölcsődék. Itt jelentkezni kell és külön fizetni, ez azonban nagyon sokba kerül. Erre nekünk nem volt anyagi lehetőségünk. Később derült ki, hogy lehet kapni kormánytámogatást, mivel mindkét gyermekünk amerikai állampolgár. Mivel mi az alacsonyabb fizetési kategóriába tartozunk, hiszen diákok vagyunk, utólag lehet, hogy kaphattunk volna valami támogatást, de ennek nem jártunk utána. Saját zsebből fizetni a bölcsődét nagyon drága. A kampuszon nincs jelenleg bölcsőde.
Amíg mi tanulunk, illetve iskolában vagyunk, sokszor jönnek hozzánk látogatóba a szüleink akár egy-két hónapra és besegítenek, ők vigyáznak a gyerekekre.
Nekem az anyukám volt már itt, a nagymamám, apukám, a húgom. Istvánnak az apukája jön sokszor.
Ha másképp nem megy, akkor megoldjuk egymás között itt a kampuszon. Rengeteg családos van a kampuszon, így néha mi vigyázunk az ő gyerekeikre, cserébe ők vigyáznak a mieinkre. Ha a gyerekek egy idősek, akkor nagyon jól eljátszanak, és ez a megoldás mindenkinek kedvez.
Babysittert nem nagyon szoktunk felfogadni. A legtöbbször ismerős vigyáz a gyerekekre. Hawaiin az egyik egyház tagjai vagyunk, és a gyülekezetünkből szoktunk megkérni ismerősöket, akikben megbízunk.
Olyan is előfordul, hogy a gyerekeket bevisszük órára. Éduát már nem nagyon, hiszen ő hároméves, és már nem tud nyugton ülni. Levedit, miután megszületett,
pár hetesen is sokszor csak beraktam a hordozókendőbe és bevittem magammal az órára, ő pedig ott aludt vagy megszoptattam óra közben.
A legtöbb professzor itt nagyon családbarát, így azt is megengedik, hogy bevigyük az órára a gyerekeket.
Nekem olyan munkahelyem van, ahol szintén nem volt probléma, ha bevittem a babát magammal. Szerencsére meg tudjuk oldani.
Az itteni életünket úgy kell elképzelni, hogy öt percnyire lakunk az iskolától és a munkahelyünktől is. Minden itt van egy helyen, nem olyan, mint egy nagyvárosban, ahol akár egy órát is utazni kell. Ha iskolába megyek, öt percre hazaszaladok megszoptatni a kisfiamat. Ez elképzelhetetlen lenne egy nagyvárosban, de szerencsére itt megoldható.


A munka és család miatt tovább tart a tanulás
István: A legtöbbször nem folytatjuk azonnal a következő szemesztert. Amikor Réka felvesz egy szemesztert, azt én kihagyom, utána én megyek egy szemesztert, ő pedig azt kihagyja. A munkát is úgy oldjuk meg, hogy legtöbbször mi osztjuk be magunknak, hogy mikor megyünk dolgozni. Ha az egyikünk délelőtt van, akkor a másik délutánra teszi magát. Ezzel oldjuk meg, ha nincsen segítségünk otthonról.
Réka: Ezért tart egy kicsit tovább a tanulásunk. Egyébként három év alatt meg lehetne szerezni egy alapdiplomát. Amíg az egyikünk iskolába jár a munka mellett, addig a másik teljes munkaidőben dolgozik. Így anyagilag is jobban kijövünk, illetve a gyerekekre is mindig tud valaki vigyázni. Egyszer megpróbálkoztunk azzal, hogy mind a ketten iskolában voltunk, amikor Édua három-hat hónapos volt, de az nagyon-nagyon stresszes volt. Ekkor eldöntöttük, hogy ilyet többet nem csinálunk. Sajnos ősszel két gyerekkel mégis meg kell ezt ismételnünk, mert nincs más választásunk, de szerencsére erre az időszakra kiutazik hozzánk a nagymamám segíteni.
Réka és István történetét még folytatjuk. Kiderül, milyen az egészségügy Hawaii-n, és milyen lehetőségei vannak a gyerekeknek egy távoli szigeten.
Köszönet a segítségért a hawaiimagyarok.blognak, Szombathy Zsuzsának.
Fotók: Ohana Bordi és BYU Hawaii egyetem Facebook-oldala