Lovári nyelvvizsgával juttatnák be a szegény diákokat az egyetemre
Fizetős hallgatók tandíjából tudnak hátrányos helyzetűeket tanítani
Az egyesület 25 éves vezetője nemrég végzett romológia-pedagógia szakon, és jelentkezett alkalmazott nyelvészet mesterszakra. Nem lovári nyelvtanár, hiszen ilyen végzettséget még nem lehet szerezni, mivel nincs standardizálva a nyelv. A szerdai nyelvórán főleg negyven és ötven év körüli hallgatókkal találkoztunk, akiknek egészségügyi, nemzetiségi oktatói vagy teológus diplomához van szükségük a nyelvvizsgára.
Buzás-Hábel Géza lovári nyelvvizsgára készíti fel a tanítványait. - Fotó: Végh László
Fotó: Végh László
Mivel friss szervezetként nagyobb pályázatokra nem tudnak jelentkezni, ezért a nyelvoktatást civil vállalkozásként működtetik. Ami azt jelenti, hogy a jelen lévő hallgatók nagy része fizet, viszont így tudnak méltányossági alapon helyet biztosítani a hátrányos helyzetűeknek, illetve a szervezet egyéb tevékenységeit is ebből tudják finanszírozni. Buzás-Hábel Géza eddig több mint ötszáz diákot oktatott, közülük körülbelül ötvenen járhattak rászorultsági alapon, ingyen az órájára. A támogatott diákok között nem csak romák vannak, sőt, körülbelül a felük nem-roma. Az anyagi nehézségek miatt a nyelvtanfolyamok még csak Pécsen, Szegeden, Budapesten és Miskolcon érhetőek el, illetve Skype-on oktatnak más megyében élőket. A közeljövőben más nyelvekre, például Pécsen az angolra is kiterjesztik a programot. Emellett most arra keresnek anyagi forrást, hogy a tevékenységüket a középiskolásokra, valamint Borsod és Nógrád megyére is kiterjeszthessék, hogy minél több fiatalt tudjanak bejuttatni a felsőoktatásba.
Nem megúszásból választotta a lovárit
„Nagy családban nőttem fel, két édestestvéremmel, öt féltestvéremmel és nyolc unokatestvéremmel éltünk a nagybátyámnál, egy Pécs szélén lévő présházban. Az édesanyámat sokáig nem is ismertem, az édesapámat pedig korán elvesztettem. Kiskoromban a nevelőanyám az édesapám háta mögött sokszor megvert, nyolcéves koromban, miután az édesapám meghalt, a nagybátyámhoz kerültem. Ott biztonságban éreztem magam, de újdonság volt, hogy mindig számon kérték rajtam a házi feladatot, kezdetben persze ez nem tetszett, de enélkül most nem lennék ötödéves földrajz-történelem tanár szakos hallgató az egyetemen”
– meséli Kőszegi Krisztián.
A 26 éves végzős hallgató tanárnak készül, ahhoz viszont, hogy az államvizsgája után a diplomáját kézhez kaphassa, egy nyelvvizsgára van szüksége. A dokumentumot annak ellenére, hogy Krisztián 13 évig angolul tanult, mégis lováriból szerezte meg, ami a cigány (romani) nyelv egyik dialektusa. Azt, hogy mely nyelvekből fogadják el a bizonyítványt, az adott felsőoktatási intézmény dönti el, náluk lehetőség volt lováriból letenni a nyelvvizsgát.
“Magántanárt biztosan nem tudtam volna kifizetni, a Super Romanesnél viszont a hátrányos helyzetűektől nem kérnek el pénzt, megengedték, hogy ingyen bejárjak” – meséli Krisztián. Egy külföldi tanulmányutat sem tudott volna megengedni magának, ahol anyanyelvi környezetben sajátíthatta volna el a nyelvet. Mivel tradicionális családban nőtt fel, sokat segített neki, hogy a családjában használták a lovárit, bár ő maga nem beszélte.
Kőszegi Krisztián lováriból szerezte meg a tanári diplomájához szükséges nyelvvizsgáját. - Fotó: Végh László
Egyből rákérdezünk arra, mi állt a döntése mögött, és hogy lováriból valóban olyan egyszerű-e nyelvvizsgát tenni, mint ahogy azt közbeszéd gondolja. Krisztián szerint csupán sztereotípia, hogy a lovári az egyik legkönnyebb nyelv, és néhány hét alatt megtanulható. Kevesen tudják, de itt is vannak nemek és igeragozás, illetve az elöljárószavakat is el kell sajátítani. Nem hetekig, hanem nyolc hónapig járt a tanfolyamra, ami heti három tanórát jelentett, szombatonként pedig tíz órás, maratoni képzések folytak.
„Szeretnénk megdönteni azt a sztereotípiát, hogy a cigány nyelvből nagyon könnyű megszerezni a nyelvvizsgát. Ha megnézzük az interneten a nyelvoktatási piacon, sokan azt hirdetik, hogy néhány hét alatt elsajátítható a nyelv, és mindössze 300 szót kell megtanulni. Az utóbbi években sok cigány ember azonnal tanárnak titulálta magát, boldog, boldogtalan elkezdte a lovári oktatását, akik közül kevés az igazán jó szakember. A NYAK (Nyelvi Akkreditációs Központ) kimutatásai szerint a lovári nyelvvizsgán az egyik legmagasabb, több mint ötven százalék a bukások aránya. Nálam eddig 524 diák szerzett nyelvvizsgát, vagy tette le az azzal egyenértékű emelt szintű érettségit, még csak két hallgatóm bukott meg, de másodjára ők is átmentek”
– mondja Buzás-Hábel Géza.
Ha mégsem olyan könnyű a nyelv, akkor mégis hogyan lehetséges, hogy Krisztián nyolc hónap alatt szerzett középfokú nyelvvizsgát lováriból, miközben angolból 13 év alatt nem sikerült eljutnia erre a szintre. “Sokkal motiváltabb voltam, az angolhoz nem volt meg az önszorgalmam, így részben az én hibám is. De mégis 13 évig tanultam, így azért az mégis furcsa, hogy ennyi idő alatt nem sikerült eljutnom a nyelvvizsga szintjéig”.
Nem tudta volna megfizetni a magántanárt
Krisztián szerint a közoktatási rendszer nem biztosított elegendő esélyt arra, hogy letegyen egy nyelvvizsgát. “Amikor angolul tanultam az iskolában, ha nem tudtam megszólalni egy adott témában, akkor velem nem foglalkoztak tovább, mást kérdeztek meg” – emlékszik vissza. A Super Romanesnél a pedagógiai módszerek is különböztek, náluk nem csak frontális oktatás folyt, nagyon sokat beszéltették őket, olyan is volt, hogy nekik kellett megtartaniuk egy egész órát. Krisztián azt sem tartja szerencsésnek, hogy angolból leginkább a szókincsük bővítésére fókuszáltak, – amihez sokat kellett magolni –, miközben nem tudott összerakni egy épkézláb mondatot.
Fotó: Végh László
„Sokan a magyar nyelvtant sem ismerik, tragikomédia, amikor azt sem tudják, hogy mi az a főnévi igenév, ezeket magyarul először le kell tisztázni. Emellett a diákok nagyon befeszülnek, nem mernek beszélni idegen nyelven, ezzel nagyon megkínlódunk a tanfolyamon”
– mondja Buzás-Hábel Géza.
“A nyelvtanfolyamra nem csak hátrányos helyzetűek járnak, így mindenki máshonnan jött, mégis egy összetartó közösséget alkottunk, mintha eggyé váltunk volna” – emlékszik vissza Krisztián erre az időszakra. Volt olyan rendőrtiszt, aki rögtön az elején elmesélte, hogy milyen negatív tapasztalatai voltak a cigányokkal, de a nyelvtanfolyam segített legyőzni az előítéleteit, és végül barátok lettek.
