Ligeti Miklós: A Szuverenitásvédelmi Hivatal dolgozóinak nem sok keresnivalójuk van a közéletben
A Tisza Párt benyújtotta első alkotmánymódosítási javaslatát, amely alapján nyolc évnél tovább senki sem lehetne miniszterelnök, így Orbán Viktor sohasem térhetne vissza a hatalomba, emellett lehetővé tenné a Szuverenitásvédelmi Hivatal és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetését. A Fidesz frakcióvezetője, Gulyás Gergely szerint a javaslat a szigorú migrációs politika felszámolását célozza, az MCC kuratóriumi elnöke pedig aláírásgyűjtéssel mentené az intézményt.
Mit jelent valójában a KEKVA-k megszüntetése? Visszaáll-e ettől az egyetemi autonómia? És mi legyen a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjével, Lánczi Tamással, valamint az ott dolgozókkal? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.
— Mit gondolnak a KEKVA-k (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok) megszüntetéséről?
— Teljes mértékben támogatjuk, ez egybeesik a mi elképzeléseinkkel. Azt tartanánk jó megoldásnak, ha a KEKVA-k a lehető legrövidebb időn belül végleg eltűnnének a magyar jogrendszerből és a közpénzgazdálkodásból. Örülünk annak, hogy a kormány felismerte, hogy van kézenfekvő megoldása a KEKVA-k beszántására.
A kormány, illetve, hogy pontosak legyünk, az Országgyűlés szabad szervezetalakítási jogkörébe tartozik a sorsuk. Ahogy létrejöttek, úgy meg is lehet őket szüntetni.
— Feltűnt, hogy a szövegben feltételes mód van: a KEKVA-kat „megszüntetheti” az állam. Ez azt jelenti, hogy mazsolázni fog közülük?
— Inkább arról van szó, hogy ez egy alkotmányos keretszabály, ami az irányokat jelöli ki. A konkrétumokat az egyes KEKVA-kra vonatkozó törvényekben, illetve a KEKVA-kra, mint jogi kategóriára vonatkozó háttérnormában, a 2021. évi IX. törvény módosításában kell majd rendezni. Ezen alkotmányos szabály alapján lehet olyan törvényt alkotni, ami kimondja, hogy a KEKVA-kra vonatkozó összes törvény hatályon kívül kerül, és mivel nincsen többé KEKVA, a vagyon visszaszáll az államra. Lehet másféle kimenetele is, de mi abban bízunk, hogy a KEKVA-kat eltörlik.
— Ha eltörlik őket, az például az egyetemek esetében azt jelenti, hogy újra az állam lesz a fenntartó?
— Igen. Egészen 2021-ig az is volt.
— Ez plusz jogalkotással járna, vagy a KEKVA kiiktatásával minden megy tovább, mint régen?
— Az átmeneti szabályokat meg kell teremteni. Hogyan térnek vissza az egyetemek az államhoz, mi lesz a kancellárokkal, mi a szenátus hatásköre, milyen módon szól bele az állam az egyetem működésébe.
Az fix, hogy a KEKVA-modellre nincs szükség. Ha az államé a felelősség, akkor legyen az államé a lehetőség is, hogy ennek a felelősségnek eleget tegyen. Ehhez pedig az kell, hogy ne csak elvárjuk az államtól, hogy legyen működőképes oktatási rendszer, hanem nála legyenek a teljesítéshez szükséges eszközök is. Ezt meg kell vitatni az ágazati szereplőkkel, a társadalommal, a felsőoktatási dolgozók fórumaival, a szakszervezetekkel, a rektori konferenciával. Mindenki fejtse ki az álláspontját, és akkor nemcsak az történik, hogy az állam visszaveszi az egyetemeket, hanem az is, hogy nyugvópontra kerül, hol ér véget az állami fenntartás, és hol kezdődik az egyetemi autonómia.
— Tehát a KEKVA-k megszűnésével az egyetemi autonómia nem áll helyre automatikusan?
— Nem, mert az már a kancellári rendszerrel is súlyosan sérült.
— Ezek szerint további törvénymódosításokra is szükség lesz.
— Érdemes ezt egybekötni azzal, hogy az államtól származó költségvetési támogatás és az ezzel járó állami beleszólási igény meddig terjedhet, és honnantól kezdődik az egyetem önállósága, amit a szenátus testesít meg.
— Tehát ez egy hosszú folyamat első lépése?
— Ez az első, kötelező lépés. Utána érdekegyeztető tárgyalásokat érdemes lefolytatni arról, hogy az egyetemek, az egyetemi polgárok, az oktatók és a kutatók elképzeléseiből mi az, ami megvalósítható a kormányzati fenntartás keretei között.
— Szeptemberre elindulhatnak az egyetemek tiszta és átlátható keretek között?
— Az, hogy KEKVA-tlanítva legyenek, nem egy nagy kaland az egyetemek esetében. Az egyetem nélküli vagyonkezelő KEKVA-k, mint az MCC vagy a Kék Bolygó, kicsit nehezebb ügyek. Az egyetemek közül a legbonyolultabbnak kettő tűnik: a Neumann János Egyetem alapítványánál magántőkealapok vannak, a Corvinus Egyetemnél pedig részvényvagyon. Azt azonban kevéssé tartom valószínűnek – bár ez korrupcióellenes küzdelem szempontjából nem kiemelt kérdés –, hogy szeptemberre az egyetemek teljes állami fenntartási és autonómia-modellje is nyugvópontra kerüljön. De ha szeptemberre újra kormányzati fenntartásban lesznek, és akkor indul el annak tisztázása, hogy mi legyen a szenátussal, meddig terjed a kormány felelőssége és beleszólása, akkor már jók vagyunk.
— Az egyetemi autonómia helyreállításának további lépései ráérnek szeptember után is, anélkül, hogy az uniós források veszélybe kerülnének?
— Az „academic freedom”, a tudományos kutatás szabadsága, egy horizontális feljogosító feltétel. Bár tudtommal ennek sérelme a KEKVA-kban testesül meg. Tehát ha a kormány megszabadul a KEKVA-któl, akkor a pénz útjában álló körülményeket ezen a téren kilövi. Ilyen értelemben a tudományos szabadságot biztosító egyéb reformok valóban ráérhetnek.
— Térjünk át a Szuverenitásvédelmi Hivatalra. Az ellenzék rögtön azzal érvelt, hogy ezzel az alkotmánymódosítással a Tisza-kormány migránsokat szabadít Magyarországra.
— Valószínűleg itt arról van szó, hogy a Fidesz nevében megszólalók, talán éppen Gulyás Gergely, még nem jöttek le a szerről. Még benne vannak abban a Fidesz-logikában, amelyik ezt a migránsozással riogató hazudozást 2015-2016 óta, tehát lassan egy évtizede a politikájának központi elemévé tette. A kettőnek egymáshoz semmi köze.
Úgy fog hiányozni nekünk mint egy hasmenéses rotavírus. Gulyás Gergely nyilván ő az Alaptörvény R) cikkének negyedik bekezdésére gondol, a nemzeti azonosságra. De ez egy politikai lózung, amit nem kívánunk kommentálni. Annak örülünk, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal eltűnik. Azt bánjuk, hogy ez rengeteg pénzébe került a magyar adófizetőknek, és azt is, hogy hatósági jogkörök hiánya ide vagy oda, azért minket „megvizsgáltak” alaposan. Lánczi Tamás és az egész hivatal a legsötétebb arca volt az amúgy sem túl rózsás rendszernek. Ebben az esetben még az is megfontolandó, hogy megvizsgálják a hivatalnál dolgozó egyes konkrét alkalmazottak múltját, mert lehet, hogy őket a közszolgálatból ki kellene zárni.
— A hivatal magatartása, amikor hazugságokat, álhíreket tartalmazó videókat terjesztett, ütközhet bármilyen törvénybe?
— Persze, a hírnévsértés kategóriájába beleférhet. Rólunk is terjesztettek valótlan videókat, amik trollfarmokkal, like-farmokkal meglehetősen szép tetszésnyilvánítási számokat produkáltak a közösségi médiában. Szerintem Bodokyékat is érdemes lenne megkérdezni a hivatalról, mert ők még perben is állnak vele.
— Mi történik egy ilyen perrel, ha a hivatal megszűnik?
— Ennyi, akkor a per is megszűnik. Ha megszűnik a peres fél, nincs per. A perköltség kötelezettségként meg fog jelenni a hivatal jogutódjánál, tehát azt az államnak ki kell fizetnie, de ennyi.
— A hivatal megszüntetése esetén járhat végkielégítés Lánczi Tamásnak és kollégáinak?
— Remélem, nem. Nem tudom, mi van a törvényben a javadalmazásról és a bérezésről, de ahogy a minisztereket meg kívánja fosztani a kormány a végkielégítéstől, úgy a hivatal dolgozóinak sem járna ilyen. Kíváncsi vagyok, milyen életrajzok fognak születni most, és aki ott dolgozott, hogyan fogja kimagyarázni, hol is volt az elmúlt másfél-két évben. Az lesz benne, hogy „a közszférában”?
— Fontos, hogy csupa olyan dologról beszélgettünk, ami egy normális ország alkotmányában valószínűleg benne sem lenne. Nem alkotmányos szinten kellene szabályozni a vagyonkezelő alapítványokat.
— Így van.
Reméljük, hogy ezeket a vackokat, mint az adózás, a földtulajdonlás vagy a család fogalma, idővel kigyomlálják az Alaptörvényből. Ezek nem függenek össze az alapvető jogok védelmével, tehát nincs keresnivalójuk az alkotmányban.
