SZEMPONT
A Rovatból

Lannert Judit: Ami az elmúlt 16 évben volt, eléggé megnyomorította a gyerekeket

Az oktatási miniszter egy diákoknak adott interjúban azt mondta, újra kell gondolni a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszert és az érettségit is. A szabad iskolaválasztás megszüntetését ugyanakkor politikailag kockázatosnak tartja.


Lannert Judit új oktatásügyi miniszter az első interjúját a Balzac nevű, diákok által készített YouTube-csatornának adta. A T-Tudok Oktatáskutató Központ alapítója a Tisza-kormányban való munkát nagyon izgalmasnak nevezte, és jó csapatnak tartja a kormányt. A politikai szerepvállalásról elmondta, kutatóként került a székbe, ami nagy változást hozott az életébe, hiszen korábban inkább olvasgatott és irogatott, most pedig egész nap tárgyal és kommunikál.

„Nem véletlenül egy kutató voltam, tehát szeretek elmélyülni, olvasni és írni, de hát nagyon izgalmas ez a mostani történelmi pillanat, és ennek részese lenni, ez nagyon jó” – fogalmazott.

Azzal a kritikával kapcsolatban, hogy sosem tanított iskolában, azt mondta, gyakran éppen előnynek számít, ami hátránynak tűnik, mert így kicsit messzebbről tud ránézni a rendszerre. Hozzátette, hogy pályafutása elején két évig nevelőtanárként dolgozott egy gyermekotthonban tizenéves fiúk mellett, ahol többek között korrepetálta és segítette őket.

A 21. századi iskoláról szólva kifejtette, hogy az olyan lesz, amilyenné közösen tesszük, de a mesterséges intelligencia megjelenése alapjaiban változtatta meg a világot, ezért át kell gondolni az iskola funkcióit, a tanítás és főleg az értékelés módszereit.

Szerinte a tétre menő, főleg lexikális tudást számonkérő értékeléseket, mint az érettségi vagy egy dolgozat, könnyen „meg lehet hekkelni” az AI segítségével. Emiatt a tanulás folyamatát kellene a középpontba helyezni. „Az lenne a lényeg, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be, hogyan gondolkodunk, hogyan akarunk megoldani egy problémát, és nem az, hogy bebiflázunk tényeket, adatokat, mintha egy műveltségi versenyen lennénk” – jelentette ki.

Az AI veszélyeiről úgy vélekedett, hogy az kiiktathatja a gondolkodási folyamatot az iskolából. Példaként említette azt a helyzetet, amikor a pedagógus az AI-jal készíttet egy tesztet, a diák pedig szintén az AI-jal oldatja meg azt. „Itt teljesen eltűnt a pedagógus és a tanuló közötti folyamat, és a gondolkodás folyamata is” – mondta. Szerinte az AI-hoz fel kell nőni, és csak magas szintű szövegértéssel és logikai gondolkodással lehet jól használni.

Úgy látja, a 21. századi kompetenciák, mint a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció és az együttműködés elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember ne váljon robottá, és az AI-t partnerként, ne pedig helyettesítőként használja. A gyermeki kreativitás és az AI kapcsolatáról egy meglepő álláspontot fogalmazott meg:

„Úgy tudjuk majd jobban használni a mesterséges intelligenciát, ha minél tovább távol maradunk tőle, mármint a korai gyerekkori szakaszban.”

Ezt a PISA-felmérések adataira hivatkozva állította, amelyek szerint a korai, erőltetett számítógép-használat ronthatja a digitális szövegértést. Szerinte érvényes az elv, hogy „a több az kevesebb, illetve hát fordítva, a kevesebb több lenne”.

A kisgyermekkorban a mozgás, a levegő és a társas kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, mert a képernyőbe bújás rontja az érzelmi intelligenciát. Úgy véli, az AI-hoz 12-14 éves korban lehet eljutni, addig sokkal inkább offline kellene létezni.

Az érettségi rendszerét illetően elismerte, hogy a jelenlegi, adat- és lexikális tudásközpontú vizsga nem a jövő útja.

Alternatívaként a projektalapú érettségit említette, mint ami például a skandináv országokban létezik, ahol egy csapatnak közösen kell megoldania egy komplex feladatot.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a lexikális tudásra is szükség van, a kettőt egyensúlyba kell hozni. „Ismeretek nélkül nem tudunk kompetenciákat se fejleszteni, tehát ez nem egy vagy-vagy, csak arról van szó, hogy mi csak az ismeretekre súlyozunk” – mutatott rá a jelenlegi rendszer aránytalanságaira.

Az érettségit mint hagyományt és rítust nem dobná ki, mert szerinte fontos pillanat egy fiatal életében. „Én úgy emlékszem az én érettségeimre, és akkor úgy éreztem, hogy mindent tudok. Az egy olyan pillanat az ember életében, hogy úgy érzi, hogy valamit elért. Szerintem ezt az érzést ne vegyük el a jövő generációjától” - fogalmazott. Ugyanakkor a reformját elkerülhetetlennek tartja.

Az iskolai szegregációt súlyos társadalmi problémának nevezte, amelynek gyökerei túlmutatnak az oktatáson.

A PISA-adatokra hivatkozva elmondta, Magyarországon kiugróan erős a kapcsolat a családi háttér és a tanulási eredmények között, ami gátolja a társadalmi mobilitást és a humán erőforrás kiaknázását. A megoldást nem felülről jövő törvényekben, hanem a fejekben történő változásban és a helyi közösségek bevonásában látja. Szerinte ehhez forrásokat is kell biztosítani, például segítő szakemberek – gyógypedagógiai asszisztensek, szülői koordinátorok – bevonásával, hogy a terheket levegyék a pedagógusok válláról.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszert szintén komoly problémának tartja, amelyet szerinte az elit mozgat, hogy elkülönülhessen.

Kompetenciamérési adatok alapján állítja, hogy az elitiskolák jobb hátterű diákokat válogatnak ki, de nem feltétlenül fejlesztik őket gyorsabb ütemben, mint más intézmények. „Az sem fair, hogy egy háromórás teljesítményen múljon egy ennyire fontos valami.”

„Az egésznek tényleg csak annyi az értelme, hogy az elit kiszelektálja magát és biztosítsa a pozícióját a társadalomban” – fogalmazott élesen.

A csökkenő gyereklétszám miatt szerinte a rendszer egyre céltalanabbá válik, és a kérdést mindenképpen meg fogják vizsgálni.

A szabad iskolaválasztás megszüntetését politikailag kockázatosnak tartja, helyette azt a célt tűzte ki, hogy „minden iskola legyen jó”.

A finn iskolarendszerről azt mondta, a finnektől sokat lehet tanulni, de látni kell, hogy az egy más történelmű, egy homogént társadalom. „Nem véletlen, hogy a magyar iskolaszerkezet hasonlít a közép-európai iskolaszerkezetre, a németre, az osztrákra. Azért, mert sokkal hierarchikusabb társadalom van itt Közép-Európában, ezt is figyelembe kell venni.”

A jövő diákjairól szólva azt mondta, azt szeretné, ha nyolc év múlva a most iskolát kezdő gyerekek több szabadságot kapnának, bátrabban mernének kérdezni és hibázni.

„Sokkal több idejük legyen arra, amit igazán szeretnek. Az, ami az elmúlt 16 évben, de azért kicsit előtte is volt, azért eléggé megnyomorította a gyerekeket.”

„Azt várom, hogy vidámabbak lesznek, felszabadultabbak” – mondta, hozzátéve, hogy fontosnak tartja, hogy a fiatalok bizakodóbbak legyenek, és jobb jövőképük legyen.

A diákok túlterheltségével kapcsolatban ismét a „több néha kevesebb” elvét említette. „A magyar gyerekek tanulnak szinte a legtöbbet Európában, és ha összehasonlítjuk, hogy ezzel nagyon-nagyon sok tanulással csak a közepes eredményt érjük el, akkor azt gondolom, hogy itt hihetetlen hibákat követünk el.”

Megoldásként a kevesebb tanórát, a rugalmasabb tanulásszervezést és az iskolai autonómia növelését javasolta.

A rugalmasságra példaként a 45 perces tanórákat hozta fel. „Alsó tagozaton miért kell 45 percet ott ülni? Lehet, hogy 20 perc után elfáradnak, akkor ki lehet menni az udvarra, játszani és visszamenni. És lehet, hogy 50 percig utána tudnak valami mást csinálni.”

A felsőoktatásról, különösen az alapítványi egyetemekről (KEKVA-k) elmondta, hogy maga az alapítványi forma nem ördögtől való, mert rugalmasságot biztosíthat, a probléma az volt, ahogyan az előző kormányzat ezt a modellt a közpénz magánvagyonná alakítására használta. A megoldást egy kétlépcsős folyamatban látja: először az összeférhetetlenségek megszüntetése a kuratóriumokban, majd egy új, átlátható finanszírozási és működési modell kidolgozása az egyetemekkel közösen.

A hallgatóközpontú egyetem fontosságát is kiemelte, ami nemcsak a minőségi oktatást, hanem a hallgatói képviseletet, a mentális egészségügyi szolgáltatásokat és a megfizethető kollégiumokat is magában foglalja.

A diákokkal való partnerségről elmondta, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoport létrehozásával már elindultak ezen az úton. A cél egy olyan folyamat kialakítása, ahol a fiatalokat biztonságos térben hallgatják meg, véleményüket eljuttatják a döntéshozókhoz, majd visszacsatolást is kapnak.

Arra a kérdésre, hogy mi az iskola végső célja, úgy válaszolt, hogy a társas kapcsolatok kialakítása és az, hogy a diákok egymással együttműködni képes állampolgárként lépjenek ki az iskola kapuján.

Végül a tanári pálya presztízséről beszélt. Szerinte a béremelés mellett kulcsfontosságú a szakmai autonómia és a jó munkahelyi környezet megteremtése. Úgy véli, a fiatalokat az vonzza majd a pályára, ha az iskola egy jó hangulatú, innovatív tanulószervezetté válik. „Pedagógusnak lenni az nagyon jó, ha nem kötjük gúzsba őket” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András a pénteki tüntetőkről: A Hatvanpusztán kávézgató volt miniszterelnök és bandája bőszítette fel őket a hazugságaival
A volt képviselő a migrációs paktum elleni budapesti tüntetésre reagált. Mint írta, ő nem tekinti ellenségnek a demonstrálókat, inkább a „félelemkufárokra” haragszik, „akik még mindig a gyűlöletből akarnak pénzt és hatalmat teremteni”.


Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebook-oldalán reagált arra a tüntetésre, amelyet a Tisza Párt és az uniós migrációs paktum ellen tartottak pénteken kora este Budapesten.

Mint írja, „elképesztő volt nézni azt az ezer embert, a honfitársainkat, (...) akiket a Hatvanpusztán kávézgató volt miniszterelnök és bandája bőszített fel a hazugságaival.”

Hangsúlyozta, hogy a tüntetőket nem tekinti ellenségeinek, hiszen velük együtt élünk ebben az országban.

„Ezek az emberek félnek. A bizonytalantól. A bevándorlástól. Féltik az értékeiket, a jövőjüket.”

A volt képviselő a politikusokra és a sajtóra hárította a felelősséget. „És akkor jönnek ezek az undorító szélsőjobboldali politikusok és az őket kiszolgáló lapok, mint például a PestiSrácok. Amely mindenfajta bizonyíték nélkül tegnap elkezdte azt terjeszteni, hogy migránsokat szállítottak Magyarországra Lengyelországból.

Én rájuk haragszom, a félelemkufárokra, akik még mindig a gyűlöletből akarnak pénzt és hatalmat teremteni.”

Jámbor szerint a bevándorlás nehéz kérdés, de nem lehet róla még több félelemkeltéssel beszélni, hanem „az emberséget, a józan észt helyre kell hozni ebben a témában”. Egy konkrét példát is hozott arra, hogy szerinte mi lehetne a vita kiindulópontja. Egy Afganisztánból elmenekült anya és gyerekei történetét említette példaként, akiknek azért kellett távozniuk, mert a családfő keresztény hitre tért. „Az apa eljutott Németországba. Utána jött a két nő. 35 napon keresztül éheztették a magyar hatóságok őket a tranzitzónában. Ételhez csak a társaik emberségéből jutottak.”

„Azt gondolom, ebben megegyezhetünk: ez bűn. Így senkivel nem lehet bánni. Bajba jutottakkal pedig főleg nem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András: Hatalmas fideszes hazugság omlott össze az ukrán megállapodással
A politikus Facebook-posztban bírálta a Fidesz eddigi Ukrajna-politikáját. Fekete-Győr szerint a mostani megállapodás bebizonyította, hogy a megoldás évek óta lehetséges lett volna.


Fekete-Győr András egy friss Facebook-posztban reagált a magyar–ukrán megállapodás hírére. A politikus egy retorikai kérdéssel indított: „Ki hitte volna, hogy ha Magyarország kormánya valóban meg akar állapodni Ukrajnával a kárpátaljai magyarok jogairól, akkor ez lehetséges? Hogy ha nem ürügyet keres, hanem ténylegesen tárgyal, akkor eredményt is el tud érni?”

Szerinte ezzel egy újabb hatalmas fideszes hazugság omlott össze.

„Évekig azt hallgattuk Orbánéktól, hogy Ukrajna miatt nincs előrelépés, hogy a kárpátaljai magyarok jogai miatt kell gáncsolni, vétózni és bomlasztani az európai egységet. Most kiderült: a megoldásra évekkel ezelőtt is lett volna lehetőség. Csak Orbánék nem akarták.”

Azt írta, a Fideszt valójában soha nem a kárpátaljai magyarság helyzetének rendezése érdekelte, hanem az, hogy legyen egy „jól használható ürügyük Putyin érdekeinek kiszolgálására”.

A bejegyzés szerint a nemzeti összetartozás ügyét is politikai termékké silányították, amivel addig takaróztak, amíg hasznos volt számukra.

„Végleg bebizonyosodott, hogy Magyarország képes úgy képviselni a saját nemzeti érdekeit, hogy közben nem válik Putyin trójai falovává. Csak olyan kormány kell, amelyik nem az orosz diktátor szemüvegén át nézi a világot, és nem Moszkvából kapja az ukázt” – fogalmazott Fekete-Győr.

Különösen szimbolikusnak nevezte, hogy a megállapodás híre éppen június 4-e, a nemzeti összetartozás napja előtti napon érkezett, ami szerinte világosan megmutatja a különbséget a valódi nemzeti felelősségvállalás és a fideszes „nemzetpolitikai” színjáték között.

Magyar Péter miniszterelnök tegnap jelentette be, hogy egy „teljes körű” kétoldalú megállapodás született Ukrajnával a kárpátaljai magyarok nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogainak bővítéséről.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ez egy kifejezetten jelentős szigorítás” – jövő héten életbe lép a migrációs paktum, de Magyarország nem áll készen rá
Jövő péntektől az egész Európai Unióban másképp kell kezelni a menedékkérőket. Ez Magyarországra is érvényes, csakhogy nálunk az Orbán-kormány semmit sem tett a felkészülésért. A Helsinki Bizottság szakértője szerint meg kell értetni az emberekkel, hogy ez egy szigorítás.


Magyar Péter május 29-én jelentette be, hogy megállapodott Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével az uniós pénzek hazahozataláról. A bejelentés után nem sokkal a Fidesz már a „von der Leyen–Magyar Péter-paktum” részleteit firtatta, többek között a migrációval kapcsolatban. A miniszterelnök azt válaszolta, semmiféle ilyen elvárás nem volt. Ugyanakkor jövő pénteken életbe lép az Európai Unióban az új migrációs szabályozás, amit Magyarországnak is be kellene tartania. Csakhogy jelenleg a hazai törvények teljesen mást írnak elő, az Orbán-kormány semmit sem tett, hogy felkészüljön erre a helyzetre, és egyelőre a Tisza-kormányban sem volt ez téma.

De mi is valójában ez a sokat emlegetett migrációs paktum? Valóban elárasztják Magyarországot a migránsok a hatálybalépése után? És mi történik, ha egy uniós jogszabály szembe megy a magyar jogrenddel? Erről beszélgettünk Léderer Andrással, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársával.

— Az ellenzék kommunikációjában a migrációs paktum az ördögtől való. De mi ez a csomag valójában, és melyek azok a pontjai, amelyekkel óvatosan kell bánni?

— A paktum kifejezés helyett pontosabb, ha közel egytucatnyi önálló jogszabályból álló csomagról beszélünk, ami az európai menekültügyi és migrációs szabályokat alakítja át. Általánosságban elmondható, hogy jóval szigorúbb, mint a ma még hatályban lévő európai szabályozás. Jóval több és hosszabb ideig teszi lehetővé a fogvatartást, az őrizetet, adott esetben gyerekekét is, mint a jelenlegi szabályozás. Az eljárások jelentősen felgyorsulnak, a határidők lerövidülnek, és ezzel összefüggésben bizonyos eljárási garanciák gyengülnek.

Ez egy kifejezetten a jelentős szigorítás irányába lépő új szabályozás.

A másik lényeges elem, amiért ez Magyarországon különösen fontos, hogy a mai európai menekültügyi szabályozás nem közvetlenül hatályosul a 27 tagállamban. Ezeket a különálló jogszabályokat minden tagállamnak át kellett ültetnie a saját hazai jogrendjébe, ami tartalmi különbségeket okozott. Az új, június 12-én hatályba lépő paktum viszont egyből, közvetlenül hatályos. Nemcsak, hogy nem kell ezeket egyesével átültetni, de ha ez nem történik meg, akkor is hatályosak. Ennek elvileg az a célja, hogy teljesen mindegy legyen, valaki melyik uniós tagállamban kér menedéket, pontosan ugyanaz történjen vele. Hogy a gyakorlatban ez hogy néz ki, majd meglátjuk, de ez a gondolat mögötte. És hogy ez miért ennyire felfújt téma Magyarországon? Leginkább azért, mert a menekültügyet és a migrációt a propaganda és az Orbán-kormány teljesen összemosta az elmúlt bő évtizedben.

Ma már kevés ember érti a különbséget a migráció és a menekültügy között. Ez olyan légkört teremtett, ahol arról beszélni, hogy a menedékjog alapvető emberi jog, szinte ki van zárva.

Akár tetszik, akár nem, ezek nem vágyálmok vagy emberjogi álmok. Az, hogy a menedékhez minden embernek joga van, szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartájában, de még a magyar Alaptörvényben is benne van.

— Az előző kormány azt állította, a migrációs paktum miatt Magyarországot el fogják árasztani a migránsok.

— Ez egyszerűen nem igaz. A legnagyobb képtelenség, amivel a mai napig megy a riogatás, az az, hogy több száz menekültet kell kötelezően befogadnia Magyarországnak. Ez egy teljesen egyértelmű hazugság, és aki ezt terjeszti, az vagy tudja, hogy nem mond igazat, vagy fogalma sincs, miről beszél. Amiről ez szól, az az, hogy a csomag egyik eleme bevezet egy szolidaritási mechanizmust az európai tagállamok között, aminek három lehetséges formája van. Az adott tagállam maga dönti el, hogy ebből a háromból melyiket, melyik kettőt, vagy akár mindhármat választja, és milyen arányban. Tehát nem arról van szó, hogy minden tagállamnak be kell fogadnia X embert.

El lehet dönteni, hogy egy ország átveszi menedékkérelmek vizsgálatát, anyagilag hozzájárul egy nyomás alatt lévő tagállam menekültügyi rendszeréhez, vagy felajánl valamilyen szolgáltatást, szakembereket, eszközöket.

De ez is csak akkor lép életbe, ha egy uniós tagállam objektív számok alapján azt mondja: „nálam hirtelen nagyon sok ember jelent meg, és képtelen vagyok ezt kezelni”. Ezt követően az Európai Bizottság megvizsgálja, hogy valóban így van-e, majd felhívást intéz a többi tagállamhoz. Például a görögök szólnak, hogy nagy a baj, mert megjelent náluk a határon tízezer ember, és önhibájukon kívül nem tudják kezelni, ezért a többi tagállam küldjön plusz ügyintézőt, rendőrt, tábori ágyat. Tehát szó sincs arról, hogy itt jövő héten megjelenik akár csak egyetlen ember is.

— Jól értem tehát, hogy hiába lép hatályba a paktum, ez önmagában nem jelent semmit a szolidaritási mechanizmusra nézve, mert csak egy menekültügyi havária esetén történne bármi is?

— Így van, de csak ha azt egy tagállam jelzi, és az Európai Bizottság is megerősíti, hogy tényleg havária van. És ezt követően is a magyar államtól fog függeni, hogy ebből a háromfajta segítségből mit ajánl fel, és milyen arányban.

Mondhatja azt is, hogy „én semmilyen ember kérelmének vizsgálatát nem veszem át, és egy fillért sem fizetek, de küldök húsz rendőrt”.

Mondhatja azt is, hogy megvizsgálok két plusz menedékkérelmet, ami nem azt jelenti, hogy fizikailag átveszek ide embereket és befogadom őket, hanem csak annyi, hogy megvizsgálom a kérelmüket. Ez is egy nagy különbség ahhoz képest, amiről néhány megszólaló beszél, hogy itt majd megjelenik 300-400 ember. Vagy mondhatja azt, hogy fizetek a közös zsebbe plusz pénzt azért, hogy a nyomás alatt lévő tagállamot segíteni lehessen, vagy ezeknek a kombinációját.

— Ez annyira puha megoldásnak tűnik, hogy a próbája egy valós krízishelyzet lesz. Könnyen előfordulhat, hogy mindenki csak a legkisebb terhet vállalja, és a menekültek ott állnak majd a görög tengerparton, nem tudnak menni sehova, és az egész rendszer megbukhat. Nem félő ez a forgatókönyv?

— A paktummal kapcsolatban ilyen típusú kritikák is felmerülnek, emberjogi kritikák is, ez valóban így van. De az az alapállítás, ami az ellenzők részéről mindenhonnan hangzik, hogy ha Magyarország végrehajtja az uniós jogot, ami egyébként kötelessége, az azt jelenti, hogy több száz ember fog itt azonnal megjelenni, az konkrétan nem igaz. És szerintem fontos ezt érteni.

— Rendben, de jelenleg van egy olyan magyar jogrend, amibe nem illeszthető bele ez az uniós rendelet. Ilyenkor mi van?

— Ennél sokkal rosszabb a helyzet, mert a magyar menekültügyi szabályozás nemcsak a jövő héten hatályba lépő új szabályokkal ütközik, hanem a most hatályosakkal sem fér össze. A magyar szabályozás egyébként a magyar Alaptörvényt is sérti.

— Miben?

— Ugyanabban a két dologban, ami miatt a napi egymillió eurós bírságot is fizeti Magyarország. Az Európai Unió Bírósága azért szabott ki egy 200 millió eurós egyszeri, és onnantól kezdve napi egymillió eurós büntetést, mert egyrészt Magyarországon legalizálták a visszakényszerítéseket és folyamatosak a csoportos kiutasítások, miközben a magyar Alaptörvény kimondja a csoportos kiutasítás tilalmát. A másik elem, hogy nem lehet Magyarországon menedékkérelmet előterjeszteni, miközben az Alaptörvény XIV. cikke elismeri, hogy Magyarország menedéket nyújt. Tehát a jelenlegi szabályozás a saját hazai alkotmányos szabályainkkal sincs összhangban.

— Akkor egy egyszerű alkotmánybírósági eljárással meg lehetne semmisíteni ezeket?

— Az Alkotmánybíróság előtt akkor lehet valamit megtámadni, ha az érintett támadja meg, aki magyar joghatóság alatt van. De egy olyan ember, aki nem tud menedékkérelmet benyújtani, és egyébként nincs is itt, az az Alkotmánybírósághoz semmilyen módon nem fog tudni fordulni.

Ez a helyzet már most is problémát okoz az országnak, hiszen a napi egymillió eurós büntetés azért napi 365-370 millió forintot jelent ma, korábban 400 milliót.

Ezt az összeget az országnak egyébként járó uniós forrásokból vonják le.

— Ez nem kevés összeg. Most már majdnem egymilliárd eurónál tartunk.

— Így van. Ez egy horribilis összeg, és minden nap újabb egymillió euróval nő.

— Ehhez az egymilliárd euróhoz képest mennyibe kerülne, ha betartanánk ezeket a menekültügyi rendelkezéseket? Tisztviselők, ellátás, stb. Mekkora vállalásról beszélünk?

— Azt gondolom, hogy arányaiban összehasonlíthatatlanul kevesebbe. Ahhoz, hogy Magyarországon egy működőképes, akár a jelenlegi, akár a jövőbeni szabályokkal összhangban lévő menekültügyi eljárás legyen,

szükség van néhány tucat ügyintézőre és néhány üzemelő, nyitott és zárt befogadóállomásra.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az irreguláris határátlépők száma az egész Európai Unióban évek óta csökken, a nekünk releváns balkáni útvonalon éves alapon 2024-ben 78%-kal, 2025-ben 42%-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan az Unióban benyújtott menedékkérelmek száma tavaly 19%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Hogy ez hogyan viszonyul a több mint 400 milliárd forinthoz, azt hiszem, egyértelmű.

— Ez valószínűleg néhány milliárd forintnál nem lehet több.

— Ez így van. Arról nem is beszélve, hogy a paktum miatt, mivel sok teljesen új szabályt is tartalmaz, az Európai Bizottság egy külön keretet nyitott meg minden tagállamnak a felkészülésre.

Lehetett volna pénzt kérni képzésre, új emberek felvételére, eszközbeszerzésre, épületfelújításra, bármire, ami ahhoz kell, hogy a saját gyakorlatunkat összhangba hozzuk az új szabályokkal.

Ehhez mindössze annyit kellett volna tenni, hogy tavaly decemberig Magyarország benyújt egy tervet, hogy mire és mennyi pénzre van szüksége. A Bizottság adott volna, de Magyarország nem adott be ilyen tervet. Az Orbán-kormány menekültpolitikája iszonyú súlyos károkat okozott már eddig is, és nagyon nehéz helyzetet teremtett az új kormány számára is. Ennyi idő alatt abból a füstölgő romhalmazból, amivé a menekültügyi rendszer vált, szinte lehetetlen működő rendszert varázsolni. Főleg úgy, hogy ez a plusz pénz, amiről az előbb beszéltem, már biztosan nem lehívható. Őszintén nem látom, hogy nyolc nap alatt hogyan lehet a semmiből egy működő menekültügyi rendszert létrehozni.

— Mennyi idő kellhet ahhoz, hogy az eddig démonizált menekültügyet a helyére téve, ebből a helyzetből kommunikációsan is ki lehessen keveredni?

— Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, az ezzel kapcsolatos tények bemutatása, annak megértetése az emberekkel, hogy ki a menekült, ki a migráns, és mi a különbség a kettő között, az egy hosszabb folyamat lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András az óbudai korrupciós ügyről: Ezért kellett Magyar Péter a rendszer leváltásához
A korábbi országgyűlési képviselő a korrupciós letartóztatásokra reagált, melyek szerinte Magyar Péter szükségességét igazolják. Jámbor úgy látja, a régi ellenzéket is áthatotta a korrupcióra épülő szívességpolitika.


Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebookon reagált a legújabb korrupciós botrány fejleményeire. Bejegyzését azzal kezdi, hogy bár az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, és nagyon meglepődött Őrsi Gergely letartóztatásán, de egyetért azzal, hogy „aki a nép szolgájaként elemel a nép pénzéből, az bűnhődjön!”

Szerinte azonban a parkfenntartási és a várhatóan előkerülő közétkeztetési korrupciós ügyek nem csupán a lopásról szólnak. Hanem arról is, hogy

az ellenzék–Fidesz kapcsolatok, céghálók és korrupciós pénzek átjárták a rendszert, és ezek befolyásolták az ellenzéki politikát is.

„Tudom, sokan vannak a régebbi ellenzékből, akik nem értették, miért Magyar Péter kellett az Orbán-rendszer leváltásához. Többek között ezért” - fogalmazott.

Jámbor szerint Magyar Péter működésében nincs jelen a korrupcióra épülő szívességpolitika.

„Nem volt egy kis fékezés, egy kis »inkább más irányba menjünk«, egy kis »adok neked pénzt, hogy máshogyan kampányolj«” – írta.

Jámbor hozzátette, hogy a régi ellenzék politikusainak elsöprő része tisztességes, és példaként említi, hogy a Momentum azonnal fel is függesztette érintett tagjait.

„De pár rohadt alma ugye elég a kosárban...”

A posztban felidézi, hogy erről a jelenségről beszélt már Juhász Péter, Hadházy Ákos, Ruff Bálint, és erről szóltak Magyari Péter cikkei, valamint Kerényi György írása a Szabad Európán.

Jámbor András a bejegyzését azzal zárja, hogy a mostani ügy nem csupán egy korrupciós eljárás, hanem részbeni magyarázat arra is, miként működött az Orbán-rendszer az elmúlt 16 évben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk