„Hónapokig a lépcsőházban, a kuka mellett aludt, miután kilakoltatták” – Lakásmenetet tartottak Budapesten
"Közelről látom, mit tesz az egy családdal, mit tesz az egy emberrel, ha nincsen biztos otthona. Ha attól kell rettegnie, hogy elveszíti az otthonát, vagy ha nincsen már semmilyen otthona.
Túl sokszor láttam annak a folyamatnak az elejét is, a végét is, a következményeit is, amikor egy ember hajléktalanná válik, mert hagyjuk, hogy hajléktalanná tegyék"
- mondta Misetics Bálint, szociálpolitikus, szociális munkás, A Város Mindenkié Csoport tagja a 9. budapesti Lakásmeneten október 6-án.
A szakember egymás után sorolta az eseteket, hogyan kerülnek utcára vagy sodródnak a hajléktalanság szélére emberek: van, akit öregen tettek utcára, mert jogsértő módon lakoltatták ki az önkormányzati lakásból; van, akit az idős fia miatt lakoltattak ki abból a lakásból, ahol évtizedek óta élt, ezért hónapokig a lépcsőházukban, a kuka mellett aludt; van, aki öngyilkosságot kísérelt meg, miután az utcára tették a férjével együtt.
A Lakásmenet a hajléktalanság felszámolásáért, a kilakoltatások ellen, a szociális bérlakások építése mellett tartott demonstráció. Idén a Nehru partról indultak a résztvevők - civil szervezetek, diákok, érdeklődők és a hajléktalanságban érintettek közösen -, és onnan a több száz felvonuló a táblákkal, molinókkal az Erzsébet térre sétált.
"Mit akarunk? Lakhatást! Mikor akarjuk? Most! Lakhatást, ne zaklatást! Szociális bérlakást! Airbnb takarodj, a lakhatás alapjog!"
- skandálták kórusban a demonstrálók.
"Évente 3-4 ezer kilakoltatás történik, ez 12 ezer embert érint. És ez egyértelműen a hajléktalansághoz vezető út.
A mai kormány szerint ez az érintettek hibája, miközben több budapesti kerületben is pontosan azok foglalják el a szociális bérlakásokat, akiknek van önálló lakásuk, kocsijuk - mondta Lakatosné Jutka, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája.
"Azért vagyunk ma itt, hogy felhívjuk a figyelmet a lakhatási válságra, és érdemi intézkedéseket követeljünk a kormánytól és az önkormányzatoktól.
Ma is nagyon sokan élnek szülőkkel közös háztartásban, mert nincs elegendő pénzük lakásvásárlásra. Sok diák a kollégiumi helyekre van utalva, ha jut még neki egyáltalán ágy."
A menet és a demonstráció szervezői és résztvevői szerint is
súlyos a lakhatási válság Magyarországon.
Mint kiderült, a szervezők a két legesélyesebb budapesti főpolgármester-jelöltet is meghívták a Lakásmenetre, hogy maguk mondhassák el, mit gondolnak a lakáshelyzetről. Tarlós István nem jött el, őt a demonstrálók kartonpapírból kivágott figurával helyettesítették, Karácsony Gergely viszont felszólalt az Erzsébet téren felállított színpadon.
Az ellenzéki főpolgármester-jelölt, Zugló polgármestere először Göncz Árpádot idézte: "Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre."
Karácsony Gergely azt mondta, hogy olyan várost szeretne, ahol a szegényeket nem üldözik, hanem támogatják, ahol nem stadionok épülnek, hanem bérlakások, ahol szövetséget látnak azokban, akik képesek megoldani a lakhatásukat, ha ahhoz kapnak segítséget a döntéshozóktól. Arról is beszélt, hogy ő az egyetlen budapesti polgármester, akinek a kerületében nem fogadtak el hajléktalanokat vegzáló rendelkezéseket, és akinek a kerületében rendelettel tiltják az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat.
"Amióta a pályán vagyok, szélmalomharcot vívunk a munkatársaimmal, és a leggyakoribb válasz, amit a hozzánk fordulóknak, a segítségkérőknek adni tudunk, az az, hogy nem tudunk segíteni, nincsen megoldás, vagy csak kivételesen, szívességek és rendkívüli erőfeszítések árán. Mégis meddig lehet ezt csinálni?" - tette fel a kérdést a beszédében Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület Alapítója.
"Miért kellett kilencedszer is utcára vonulnunk? Azért, hogy a döntéshozók megértsék, a lakás az nem egy egyszerű vagyontárgy, mint a többi, mert emberek élete múlik rajta, sorsa áll vagy bukik azon, hogy van-e hol lakniuk."
A demonstrálók és a szervezők szerint is politikai akarat, társadalompolitikai intézkedések és döntések kellenek ahhoz, hogy a lakhatási válságot enyhítsék, a hajléktalanságot felszámolhassák.
A lakhatási válság egyébként nem csak azt jelenti, hogy valakinek nincsen pénze arra, hogy lakást vásárolhasson magának vagy valaki nem tud banki hitelhez folyamodni, hanem azt is, hogy nem tud fűteni, gondot okoz számára a lakbér előteremtése, és szükség esetén nem jut szociális bérlakáshoz.
A civil szervezetek nem csak itthon, hanem európai szinten is küzdenek azért, hogy Európában mindenki számára megfizethetővé váljon a lakhatás, és könnyebben valósulhassanak meg a szociális lakhatást érintő állami beruházások, és könnyebben juthassanak EU-finanszírozáshoz azok, akik szociális alapú lakások fejlesztésén dolgoznak.
A célok érdekében egymillió aláírást szeretnének összegyűjteni Európában, ebből 16 ezret Magyarországon.
