SZEMPONT

L. Ritók Nóra: A szegénységben élő gyerekek most veszítik el a lehetőségét is annak, hogy más életük legyen, mint a szüleiknek

Politikai felelősség van abban, hogy ne változzon semmi, hogy a szegények tudatlanságban és szegénységben maradjanak, hogy hibáztassák őket: „bűnözők, nem tesznek semmit” - mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Évértékelő sorozatunk témája ezúttal a szegénység.

Fischer Gábor, Címlapkép: Unsplash - szmo.hu
2025. december 30.

2025 a gyerekvédelmi botrányoktól volt hangos. Először a kórházban ragadt csecsemők ügye, aztán a Szőlő utcai botrány emlékeztett ismét arra, hogy a gyerekvédelemben semmi sincs rendben. De nemcsak azok a gyerekek vannak kiszolgáltatott helyzetben, akiket az államnak kellene megvédenie, a szegény térségekben élő gyerekek helyzete és jövője is aggodalomra ad okot.

Évértékelő sorozatunk következő részében L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójával és szakmai vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan érzékelhető a mindennapokban a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülése, és milyen következményekkel jár mindez a generációs szegénységben élő családok számára.

— Jobb hely lett-e a világ, és benne Magyarország 2025-ben?

— Sajnos a világ sem lett jobb, és Magyarországon sem lett jobb a helyzet. Ami a világpolitikában történik, az szorongással tölt el mindannyiunkat. A hatását egyértelműen érezzük mi is, hiszen Magyarország olyan külpolitikát folytat, amely minden irányból hatással van ránk. Ez sokunkban kétségeket, ellenérzéseket kelt. Itthon nagyobbra nyílt az olló, tovább nőtt a szakadék a társadalmi csoportok között.

Aztán itt a gyermekvédelem, ami történik, az egyszerűen elfogadhatatlan, felfoghatatlan.

Mi, az Igazgyöngy Alapítványnál főleg a generációs szegénységben élőknek segítünk esélyteremtő programunkban, amelyben kiemelt szerepe van annak, hogy a gyerekek milyen tudást és készségeket szereznek ahhoz, hogy életstratégiát váltsanak. Ebben az iskolarendszer ma nem tud hatékony lenni. A szegregálódott iskolák erre különösen nem adnak lehetőséget. Azt örömmel fogadtam, hogy újra téma volt az egyházi iskolák szegregáló hatása. Ezzel a leköszönő ombudsman foglalkozott, de sajnos úgy tűnik, elült a dolog, és én úgy látom, az egyház továbbra is hárít. Az érvek mindig ugyanazok: „Mi nem tehetünk arról, hogy a szülők minket választanak. A mi ajtónk nyitott mindenki előtt” – mondják. Pedig pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. Egy kutatás szerint

2010 és 2016 között megnégyszereződött azoknak az egyházi iskoláknak a száma, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű, roma tanulók aránya alacsony volt, azaz sok gyakorlatilag „roma-mentes” egyházi iskola jött létre,

még azokon a településeken is, ahol korábban nem volt egyházi iskola. A helyzet azóta is folyamatosan romlik. Hogyan értelmezhető úgy a Biblia tanítása, hogy a szegényeken segítenek a missziók, de az egyházak iskoláiban nincs helyük? Tisztelet a kivételnek. Ennek a társadalmi következményei nagyon sokáig érződnek majd. Azok a gyerekek, akik szegregált iskolába járnak, sokszor hiányos tudással, szakma nélkül kerülnek ki az életbe. A közmunka zsákutcájában rekednek, és óriási kriminalizációs kockázatot hordoznak. A másik feszítő probléma az, ami az állami gondoskodásból kikerülő gyerekekkel történik. A mi kapcsolatrendszerünkben is volt kisbaba, aki kórházban maradt és várt, mikor lesz valaki, akihez elhelyezhető. Voltak állami gondozott gyermekeink, akik folyton szöktek. A probléma, amióta dolgozunk, jelen van.

De az a szemlélet, hogy a gyerekek a bűnösök, nem pedig azok, akik terrorizálják őket, erre a mostani időszakra esik.

Ez már nem a szakmáról, vagy a szakpolitikáról szól. Ez olyan pártpolitika, ami az alapvető gyermekjogokat kérdőjelezi meg. És akkor még nem beszéltem az áremelkedésről, az inflációról. Az emberek, akik minimálbérből vagy közmunkabérből élnek, fogalmam sincs, hogyan tudják a hónapokat túlélni. Láthatóan van egy „fekete zóna”, amit mindenki elnéz, hiszen máshogy nem tudnának megélni. Ebben benne van a feketemunka és azok a „szolgáltatások”, amelyeket egymásnak nyújtanak a leszakadó térségek lakói: a pénzért fuvarozás, a „boltocskázás”, amikor az egyik a másik nyomorúságából él. Benne van a banki és kereskedelmi szféra érdekei mentén szerveződő végtelen eladósodástól, a plazmaadással történő pénzszerzésig minden. A közmunkában nincs változás. Nem látom, hogy a kompetenciákat erősítené, és ettől a munkaerőpiacon jobban el tudnának helyezkedni.

A lakhatási szegénység is megmaradt, sokaknak esélyük sincs például beköttetni a vizet azokba a házakba, ahol élnek. A villanyóra felszereléséhez is segítség kell.

Nem tudok pozitív változásról beszámolni. A civil segítő szféra próbál segíteni ezeknek az embereknek, de ez így nem maradhat. Mert ezek állami feladatok, ezeket nem a jó érzésű emberek támogatásából kell működtetni, hanem az állami költségvetésből. Rendszerszintű változás kell, ami esélyt ad azoknak is, akik generációk óta leszakadtak. Kétféle Magyarországot látok: egy realitását vesztett sikerkommunikáltat és egy, a valóságot megélőt és mutatót, melyek között óriási ellentmondás feszül.

— Lehet-e egy ország sikeres, ha a lakosság egy látható része egyik napról a másikra él? Az elmúlt 5–10 évet nézve milyen tendenciák látszanak: stagnálás, újabb rétegek leszakadása, vagy visszakapaszkodás?

— A leszakadás tömegesedését a Covid idején érzékeltük a legerősebben. Az a csoport, akikkel a kezdetektől foglalkozunk (én generációs szegény társadalmi csoportnak hívom), stagnált. Generációk óta megvolt az átörökített életstratégia, a szocializációs minta, és ők nem kaptak segítséget ahhoz, hogy változhassanak. Közben folyamatosan felemésztődnek azok a tudások és készségek, amelyekkel ki tudnának kapaszkodni a gödörből.

A Covid volt az, ami nagyon sok olyan lecsúszó családot, akiknek volt korábban munkájuk, és ha szerényen is, de meg tudtak élni, még mélyebbre taszított.

Elvesztették az állásukat, és ők is tartalék nélkül egyik hónapról a másikra éltek. Ez a csoport lecsúszott arra a szintre, ahol a generációs szegénységben élők voltak, átvéve azok túlélési mintáit. Úgy látom, közülük a Covid után nem mindenkinek sikerült visszakapaszkodni. Statisztikai adatokat nem tudok mondani, nehéz terület ma ez is, de tapasztalati képet igen: nem csökken, hanem nő a segítségkérő emberek száma, és nő azoknak az élethelyzeteknek a száma, amikor nem tudnak önállóan megbirkózni a gondokkal, közüzemi számlák elmaradása, vagy épp egy szemüveg, gyógyszerkiváltás miatt. A környezetünkben most a középiskolai lemorzsolódást is erősebbnek érzem.

16 éves gyerekek szállnak ki a középiskolából, és maradnak egy légüres térben, ahol még nem tudnak munkát vállalni, a szakképesítés lehetőségét pedig elvesztik. Itt a kriminalizáció kockázata óriási.

Muszáj megemlítenem egy állami programot, ami épp erre a társadalmi csoportra, illetve a 300 legszegényebb településekre irányul. Ez a Felzárkózó Települések program, amiben egy településsel, mint szakmai megvalósító, mi is benne vagyunk. Mi ebben a saját fejlesztésünket visszük, hiszen egy 20 évre tervezett stratégiában dolgoztunk már a program kezdetén is. A céljaink azonosak, de mi sok elemben másképp gondolkodunk, kevesebb adományozással, és több tudás- és készséghiány bepótlásával próbálunk fogást keresni a problémán. És ami a legfontosabb, mi használjuk a közösségi erőforrásokat is, ez van minden tevékenységünk fókuszában. Más együttműködési rendszert viszünk az intézményekkel is, sokkal erősebb a mentori munka, az okok kezelése. A programtól, mivel a Belügyminisztériumhoz tartozik, én rendszerszintű beavatkozási pontokat vártam, de ez egy, az állami rendszer mellett felépített program, éppúgy, mint a mi civil fejlesztésünk.

Fenntartható változást pedig csak a rendszerszintű beavatkozás hozhat.

Látjuk, hogy most karácsonykor és máskor is segítenek az egyházi karitatív szervezetek. Ez fontos, de nem változtat a családok helyzetén: szükségleteket elégít ki, segít túlélni egy napot vagy hetet. A változáshoz viszont olyan segítség kellene, amely a motivációt is felépíti a tanult tehetetlenség csapdájában élőkben. Nem nekik és nem helyettük kell megoldani a problémákat, hanem erőt adni, és lehetőségeket nyitni, amelyekkel élhetnek. A motiváció pedig mindig függ a tudástól, világlátástól, készségektől. Ha ezek hiányoznak, valakinek azt pótolnia kell. Összességében: a rendszerszintű hibák mindig is megvoltak, és a rendszerváltás óta nem sikerült igazán hatékony beavatkozási rendszert felállítani a társadalmi leszakadás kezelésére.

Az utóbbi 15 év ezeket a hibákat felerősítette. Most sokkal inkább látszik, mi tartja ezeket az embereket a nyomorúságban.

Ehhez társult a hibáztató attitűd is, olyan, mint amit most Gulyás minisztertől hallottunk, hogy „ezek bűnözők”.

— Ezek szerint marad a „tüneti kezelés”, a segély, adomány? Mutat-e az állam hajlandóságot ok kezelésre, a szélesebb stratégiára? Hogyan lehet motiválni azokat, akik előtt nincs perspektíva, mert nem látnak követhető példákat?

— Az egész rendszer ügykezelő fókuszú, ahogy ezt gyakran szóvá teszem. Ügyekkel foglalkoznak, nem okokkal. Amikor az Igazgyönggyel elkezdtük a munkát, felismertük ezt. Láttuk, hogy a rendszer nem képes az okokkal foglalkozni, így az okok állandóan újratermelik az ügyeket. Ehhez teljesen más szemlélet kellene: hosszú távú, akár generációkon átívelő stratégia, amelyben a motivációt úgy építjük fel, hogy közben lehetőségeket is adunk, és folyamatos visszacsatolásokkal erősítünk. A Toldi-modellünkben ez a lényeg: építünk egy közösséget, teremtettünk munkahelyet, és

van egy atipikus tanodánk, ami születéstől foglalkozik a gyerekekkel, a felsősökkel és középiskolásokkal már munkaszocializációs fókusszal.

Bár a tanodarendszerrel sem értek egyet, ez is kényszerhelyzet, ezért van nekünk is. Mert ha van egy szegregálódott iskolarendszer, amely nem képes betölteni a feladatát, nem az a megoldás, hogy mellé, állami támogatással felépül egy másik rendszer, amely pótolja az iskola hiányosságait. Ehelyett módszertani váltás, és megfelelő szakembergárda kellene.

— És a tanoda is szegregátum.

— Pontosan. Az integrációhoz/inklúzióhoz szükséges készségeket nem lehet elsajátítani szegregált körülmények között. Az lenne a megoldás, ha módszertanban és szakemberekben ezeket az iskolákat erősítenék meg, és nem kellene külön tanoda: az iskola látná el az oktatási funkciót. Most viszont az állam dupla kifizetést vállal, fenntartva a jelenlegi rendszert. Mi egy atipikus tanoda vagyunk, máshogy szervezzük, és nem állami támogatással működünk, hanem civil és céges támogatásból. Így a mi tervezésünk mentén vihetjük a munkát. Az eredményeinket, a Toldi-modellben és más településeken is, itt, a Berettyóújfalui járásban, azért tudjuk felmutatni, mert komplex problémakezelésünk van, és lehetőségeket is adunk, amelyek változást hozhatnak. Még így is a legnagyobb kihívás: a tanulás értékét beemelni. Ha egy csoport az egyik napról a másikra élésben szocializálódik, és az alapvető szükségletkielégítés határozza meg a mindennapokat, nem tudnak távlatokban gondolkodni.

Óriási szükség lenne rá, hogy az iskola, a szülőkkel együttműködve megmutassa: a tanulásnak van értéke. Amikor egy leszakadásban élő gyerek azt mondja, hogy közmunkás akar lenni, az milyen életcél? Milyen perspektíva?

A mentorálással mi az okokat kezeljük. Azokat a családi, átörökített mintákat próbáljuk megtörni, amelyek akadályozzák a változást. Az iskolarendszer, a családsegítő és a szociális ellátórendszer ebben a működésében ezzel nem tud foglalkozni. Beszélhetnék a paternalista hozzáállásról is: „majd megmondjuk, hogyan kell élni”, ami nem építi az önálló döntések képességét. A nálunk kialakított munkakörök nem azok, mint az állami rendszerben. A mi szociális munkásunk nem ugyanaz, mint aki az állami rendszerben dolgozik: a mentoráló tevékenységet sokkal erősebben végzi, nagyobb tudása van a család és a gyerek közösségi pozíciójáról. A közösségfejlesztő munkatársunk sem az, mint az állami rendszerben, ahol a művelődési ház eseményeket szervez. Nálunk a közösségfejlesztés szociális munka: közösségi erőforrással próbálja segíteni az egyéni életstratégia-váltást. A művészeti iskolában tanító pedagógusaink szociális munkát is végeznek, kapcsolódnak a családokkal, látják a gyerek otthoni helyzetét. Máshogy fogjuk meg a problémát. Ennek a szemléletnek a rendszerszintű beépülése lenne jó, de erre nem sok esélyt látok.

— Tehát 2025 olyan volt, mint az előző évek? Leszámítva a gyermekvédelem körül kialakult helyzetet, ami 2024-ben kezdett fodrozódni. Körülötte viszont állóvíz?

— Igen, meg tudom erősíteni. Azokban a problémákban, amelyeket tavaly is említettem: lakhatási szegénység, munkalehetőségek hiánya, oktatási szegregáció, nem történt lényegi változás. Ami most nagyon erős, az az infláció hatása ezekre a családokra, és a gyermekvédelem problémáinak nyilvánosságra kerülése.

— Ami a Szőlő utcában történt, egyre inkább látható, hogy az máshol is jelen van. Olyat is hallottam, hogy egy jó érzésű gyámügyes inkább hagyja a gyereket a bántalmazó családban, mert a kiemelés már több kárt okozna. Ez lett a kisebbik rossz?

— Ezt meg tudom erősíteni. Családon belüli erőszakkal élnek együtt gyerekek és nők. Ez borzasztó nehéz probléma, ügykezeléssel nem oldható meg. Itt is okkezelés kellene. Nekünk is óriási kihívás, hogyan tudunk úgy segíteni egy-egy ügyben, hogy közben a családdal való bizalmi kapcsolat megmaradjon. Sajnos, összehasonlításban,

sem szegregátumok világából, sem az állami gondoskodásban felnövő gyerekek világából nem tudok több sikertörténetet mondani.

— Hogyan lehet ezt lépésről lépésre rendbe tenni, ha közben a téma a politika terepévé vált?

— Korábban az állam működtette a gyermekvédelmet és a nevelőszülői hálózatot. Szerintem akkor kevesebb probléma volt, mert a nevelőszülőket hosszas felkészítéssel készítették fel a gyerekek fogadására. A változás, én úgy látom, akkor következett be, amikor kialakultak az egyházi nevelőszülői hálózatok, és

megélhetési nevelőszülők jelentek meg a rendszerben. Nem akarom bántani azokat, akik kiváló nevelőszülők, de sokan nem rendelkeznek olyan szülői kompetenciákkal, amelyekkel traumatizált gyerekeket nevelni tudnának.

Ma azok a gyerekek, akik állami gondoskodásba kerülnek, olyan traumákkal érkeznek, amelyekhez szakemberek hathatós segítsége kellene: pszichológusoké, fejlesztőpedagógusoké. Ezek a problémák régóta láthatók. A lakásotthonokban élő gyerekek beilleszkedése a település és az ottani iskolák életébe is nehéz, konfliktusokkal teli volt, és az ma is. A szökésekből is látszott, hogy a lakásotthon nem tudja megtartani őket. Jelzések voltak, változás nem.

És mit tett erre a kormány? Azt mondta: mivel férőhelygond van, ezért aki eltűnik három hónapra, annak betöltik a helyét.

Vagy például törvény szabályozta, hány éves kortól lehet gyerek a lakásotthonban, mégis bekerültek a négyévesek is a serdülő, kamasz korosztály közé. A traumák kezelése sem tud megtörténni megfelelően.

– Mit lehet tenni?

– Az a baj, hogy nagyon nehéz bármin változtatni, mert közben ugyanazok az emberek dolgoznak a rendszerekben, akik eddig is. Nem lehet úgy változtatni, hogy húzok egy vonalat, jön egy tiszta lap, és mostantól másfajta szemlélettel dolgozunk. Ezek az attitűdök beégtek. Szerintem sok területen nem történt meg a rendszerváltás: évtizedek óta ugyanazok a mechanizmusok működnek ma is az állami rendszeren belül. Amikor azt mondjuk, paradigmaváltás kell, például el kell szakadni a frontális oktatástól, azok, akik benne vannak, és ahhoz értenek, azt gyakorolták, nekik nem lehet egy vonalhúzással előírni, mondván: „holnaptól kooperatív tanulásszervezést használj”, mert ehhez idő és tanulás kell.

Közben itt vannak a gyerekek, akik most élnek. És most veszítik el a lehetőségét is annak, hogy más életük legyen, mint a szüleiknek.

Ott van a szakemberképzés kérdése is. Honnan lesz új szemléletű szakember? Nagyon hamar eljutunk tehát oda, hogy a szakemberképzést is újra kell gondolni. Mindenhova be kellene emelni egy szociális nézőpontot. Ahol emberekkel foglalkoznak: egészségügy, oktatás, bármilyen terület, érteni kell, hogy a társadalmi leszakadásban élők helyzete más. A felsőoktatás ezt nem helyezi fókuszba, és ez baj. Szakemberek már leírták azokat az oktatási és szociálpolitikai rendszereket, amelyekben működhetne a problémakezelés. Ehhez politikai döntés és erőforrások kellenek.

Meggyőződésem, hogy a társadalmi leszakadás kezelésére sokkal több költség, erőforrás és idő kell.

Ha az állam nem engedi el az indikátorkényszeres sikerkommunikációt, Magyarország jövőjét hosszú időre meghatározza a társadalmi olló szétnyílása és a leszakadt országrészek problémája.

— 35 év telt el a rendszerváltás óta. Németország ‘45 után 35 évvel, 1980-ra már nem mutogatott vissza az origópontra. Én ebben társadalmi „patópálságot” érzek.

— Egyetértek, de kérdezzük meg: mitől alakul az emberek attitűdje úgy, ahogy? Olyan nincs, hogy „genetikailag ilyenek vagyunk”. A társadalmi folyamatokban a patópálság, az elfordulás a másiktól, a közbeszéd fókusza mind számít.

Itt politikai felelősség van abban, hogy ne változzon semmi, hogy a szegények tudatlanságban és szegénységben maradjanak. Hogy hibáztassák őket: „bűnözők, nem tesznek semmit”.

Vannak hozzáállások, amelyek ezt ördögi módon erősítik. Amikor folyamatosan ez hat, nagyon nehéz azt a hálót kiépíteni, amelyben a másképp gondolkodás megerősödhet. Jó ideje nincs fókuszban az oktatásban a szociális kompetenciák fejlesztése. Az érzelmi intelligencia, a szociális készségek meghatározzák, milyen felnőttek leszünk. Már generációk nőttek fel úgy, hogy ez nem épült be inklúziót támogató módon. Mostanra pedig már az alapvető morális értékek bicsaklottak meg. Ilyen szintű szembenállásban, egymásnak feszülésben hogyan alakulhatna ki megnyugtató, biztonságos, pozitív társadalmi kép? Folyamatos a konfrontáció, és a kiégés is. Az emberek elfordulnak a politikától, miközben a mindennapjaikat határozzák meg a politikai döntések. Még sincsen bennem teljes pesszimizmus. Sokan tudnak azonosulni a civil szférával, a másképp gondolkodókkal, a szociálisan érzékenyekkel, akik azért dolgoznak, hogy jobb legyen a társadalmunk.

Nincs minden veszve. Le kell ülni, kitalálni, milyen „csomagokat” kell letenni. Új utakat találni együtt, és elővenni a már kidolgozott programokat. A tudás megvan.

Most „vagy velünk vagy, vagy ellenünk” rendszert éljük. Ebből nagyon nehéz szakpolitikát képviselni.

— Zárásként: legyünk optimisták 2026-ra?

— Inkább azt mondom: szedjük össze magunkat, legyen akaratunk a változásra. Nyilván ez kétesélyes. Nagyon nehéz optimistának lenni, ha minden romlott. Mégis kell valamiből erőt meríteni. Abból, hogy nekünk, embereknek lehet csak jobbá tenni ezt a világot.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

FOTÓGALÉRIA: „Az esküje szerint élt” – Így búcsúztatták a 22 évesen elgázolt rendőrt, Zalavári Bálint Zsoltot

Csütörtökön eltemették a posztumusz rendőr törzsőrmestert, akit szolgálatteljesítés közben gázoltak halálra. Búcsúbeszédét a Veszprémi Rendőrkapitányság vezetője tartotta.

KÉK HÍREK

„Hiba csúszott a manőverbe” – Kisiklott a Taurus-mozdony Soroksáron

A MÁV-csoport szerint egy mozdony tolatás közben siklott ki a Soroksári út állomáson. A jármű áttörte a vágány végi ütközőbakot, az eset a közforgalomtól elzárt területen történt.

KÖZÖSSÉG

Egy rossz mozdulat, és a kutya morogva odakap: ezt a hibát ne kövesd el!

A kutyákhoz való helytelen közeledés, különösen a kéz orr elé nyújtása, komoly félreértésekhez vezethet. A szakértők szerint a kutya ilyenkor védekező reakcióként moroghat vagy odakaphat.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja

A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.

A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.

Kapcsolódó

Magyar Péter: Elérkezett az a bizonyos megbillenés

A Tisza Párt vezetője politikai fordulatról beszélt a 21 Kutatóközpont legújabb felmérésére hivatkozva a választások előtt. Szerinte most jön a kampány legfontosabb időszaka, amikor minden segítség duplán számít.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Szeretted az első Super Mario-filmet? Akkor van egy rossz hírem: erre a folytatásra nem biztos, hogy készen állsz

Vizuális orgia vagy totális mellényúlás? Az új Super Mario Galaxis-film ellenben elődjével, sokkal inkább a fiatalabb korosztályt célozza … A film folyamatosan pörög, villog és robban, mégsem áll össze egésszé, hiába van tele cukisággal. De vajon ez tényleg fejlődés, vagy inkább visszalépés?

KÖZÖSSÉG

8 család fogott össze, hogy lakóotthont építsenek autista felnőttek számára, segítséget kérnek a megvalósításhoz

Autista gyermekeik jövőjét féltő szülők a Világom Alapítványon keresztül fogtak bele a projektbe, amihez várják a támogatásokat. Az egyik érintett szülő, Magyari Péter újságíró a Facebookon magyarázta el, miért van szükségük az autista fiataloknak a lakóotthonra.

KULT

Ma lenne 90 éves Csukás István, akinek meséin nőtt fel az egész ország

Az ország mesemondója, Csukás István 1936. április 2-án született. Süsü, a sárkány, Mirr Murr és Gombóc Artúr "atyjának" generációk meghatározó mesevilágát köszönjük.

SZEMPONT

Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?

A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.

Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.

Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

Kapcsolódó

21 Kutatóközpont: már 900 ezerrel több szavazója van a Tiszának, mint a Fidesznek

A 21 Kutatóközpont március végi felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:

Kapcsolódó

Magyar Péter: Elérkezett az a bizonyos megbillenés

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Bekamerázott szoba: a rendőrség szerint nem merült fel bűncselekmény gyanúja

Míg kábítószer birtoklása miatt eljárás indult, a feltételezett kamerázás ügyében a feljelentést elutasították. A rendőrség a büntetőeljárási törvény két pontjára hivatkozott.

KÉK HÍREK

350 millió forintnyi kártérítést kapott a férfi, akit évekig tartottak begyógyszerezve és bezárva egy amerikai pszichiátrián

Joshua Spriestersbachot összetévesztették egy körözött bűnözővel. Minél jobban tiltakozott, annál jobban leszedálták.

KÉK HÍREK

Hajdú Péter a kihallgatásáról: semmilyen protekcióm nem volt, és semmilyen segítséget nem kaptam

A műsorvezető azzal érvel, hogy a felfüggesztett börtönbüntetéssel zárult ügye a pártatlan hatósági munka bizonyítéka. A teljes kár megtérítése ígéretével egyezett meg az ügyészséggel.

SZEMPONT

Egy volt rendőr százados tálalt ki: A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei

Bartha Károly volt rendőr százados a győri események kapcsán a testületre nehezedő politikai nyomásról beszélt. „Van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. április 01.

A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei – állítja egy, a HVG-nek nyilatkozó volt rendőr százados. Bartha Károly szerint a testület kétségbeesetten próbál kimaradni a politikai csatározásokból, de ez nem mindig lehetséges. Az Orbán Viktor országjárásán feltűnt fekete ruhás csoporttal kapcsolatban úgy fogalmazott: tevékenységük ugyanolyan rendbontás volt, mint amit bárki más csinál.

Bartha Károly századosként szerelt le a rendőrségtől, ahol többek között a Készenléti Rendőrségnél és a BRFK sajtóosztályán is dolgozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozata éppen a politikai rendezvények tömegkezeléséről szólt. A Covid-járvány alatt hagyta ott a testületet, ezt a döntését egy folyamat lezárásának nevezte.

„Amikor a 24.hu-nak beszéltem erről, akkor úgy hivatkoztam erre, mint egy bántalmazó párkapcsolatra, aminek a végén az ember azt mondja, hogy ez most már végképp többet visz, mint hoz” – fogalmazott. Azt mondta, nem akart 40 évesen gyomorfekélyben meghalni.

A volt százados nemrég egy videóban állt ki Szabó Bence, volt rendőr nyomozó mellett. Ezt azzal indokolta, hogy felháborította, ahogy Pintér Sándor belügyminiszter beszélt Szabó Bencéről.

„Én azt gondolom, hogy Szabó Bence egy kiváló rendőrtiszt, egy olyan nyomozó, aki tényleg hisz abban, amit csinál, szívvel-lélekkel teszi, és akár önmaga, az egzisztenciája és a teljes jövője, karrierje feláldozásával is kiáll az igazság mellett” – mondta Barta, aki szerint a kérdés az, hogy „milyen rendőrökre van szükség, ha nem ilyenekre?”

Bartha Károly szerint a rendőrségen belüli problémás működés, amiről a videójában beszélt, valójában csak egy tünet. „A betegség az, hogy maga a rendőrség egy politikai harapófogóban van” – állítja. Ezt úgy írta le, hogy a kormányoldal nevezi ki a rendőri vezetőket, az ellenzék pedig a rendőrségen keresztül támadja a kormányt, így a testület a politikai csatározás színterévé válik. Úgy véli, a rendőrséget ki kellene emelni ebből a helyzetből, a vezetőket nem a politikának kellene kineveznie, és nem is nekik kellene elszámolással tartozniuk.

A győri eseményeket is ennek a helyzetnek a következményeként látja. Szerinte a rendőrség „mindenáron megpróbál kimaradni ebből a helyzetből”, ami kampányidőszakban különösen nehéz. Hozzátette: „Csak van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.

Bár az ORFK közleménye szerint a politikai rendezvények biztosítása a szervező felelőssége, Barta szerint Győrben megalapozottan lehetett számítani ellentüntetőkre, hiszen eddig mindenhol megjelentek. A biztonsági szolgálat jogszerűen eljárhatott volna a rendzavarókkal szemben, de szerinte ami Győrben történt, az nem ez volt. Azt látni, hogy a biztonsági szolgálattól elkülönülten megjelent egy csoport, akik „azonos ruházatban vannak, szándék- és akarategységben cselekszenek”, és kifejezetten tagadták, hogy a hivatalos biztosításhoz tartoznának.

„Ráadásul volt, aki az arcát is eltakarta. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyilvános rendezvényen ez jogsértés” – emelte ki a volt százados. Szerinte egyértelműen megállapítható, hogy ezek az emberek nem tartoztak a rendezvényhez. „Innentől kezdve az a tevékenység, amit végeztek, kvázi ugyanolyan rendbontás, mint amit bárki más csinál.”

Bartha Károly szerint az, hogy nem láttak egyenruhásokat a helyszínen, nem jelenti azt, hogy nem voltak ott, lehettek tartalékban vagy civilben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendezvényen részt vett Magyarország első számú védett vezetője, akit korábban meg is fenyegettek. „Most egy ilyen helyzetben Orbán Viktor kiáll a színpadra, és nincs ott, csak a Valton? Kérdezem én. Ott volt egy hadsereg, jó. Csak nem láttátok” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy egy civil ruhás rendőrnek mikor kell beavatkoznia, azt mondta, a jogi határ a bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése. „Akkor a szabálysértési törvény és a Btk. alapján fel kell lépni. Az muszáj. De amíg valaki csak csúnyán néz ki…” – magyarázta. A csoportos garázdasággal kapcsolatban elmondta, hogy ahhoz legalább három fő kell, és olyan kihívó, közösségellenes magatartás, ami másokban riadalmat kelt. De hangsúlyozta, minden esetet egyedileg kell vizsgálni.

A rendőrségi sajtóosztály működéséről, ahol maga is dolgozott, azt mondta, a testület próbál kimaradni a nehéz helyzetekből. Ha a sajtó kérdez, a rendőrség sokszor védekezik, mert támadást feltételez.

„Az a probléma a politikai harapófogó, amiben a rendőrség van. Egyrészt meg kell felelniük az elvárásoknak – a videóban említett dolgok mind a megfelelési kényszerből fakadnak. Másrészt pedig próbálják kimozogni, kivédeni az ellenzék támadásait, ahelyett, hogy a dolgukkal foglalkoznának”

– fejtette ki.

A politikai nyomás egyik eszközeként említette, hogy a parancsnoki láncban egy osztályvezetőt indoklás nélkül el lehet mozdítani. Arra a kérdésre, hogy látott-e erre példát, igennel felelt. „A lényeg, hogy ha valami nem tetszik, fel lehet állítani” – tette hozzá.

Kapcsolódó

Megnevezte Szabó Bence, kik kapnak a neki gyűjtött 280 millió forintból

A volt NNI-tiszt több civil szervezet és intézmény között osztja szét a számára indított gyűjtés bevételét. A listán szerepel a Kék Vonal Alapítvány, Iványi Gábor egyesülete és saját tolnai iskolája is.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

„Nem Fenyő Miklós ellen, hanem Fenyő Miklósért csináljuk” – Áll a bál a Fenyő-emlékkoncertek körül

A legendás énekes gyermekei közleményben jelezték, hogy nem támogatják a december 14-re tervezett „Micsoda Buli” rendezvényt. A koncert zenei vezetője, Zsoldos Dedy szerint azonban nincs akadálya annak, hogy Fenyő Miklós dalait játsszák az eseményen.

KÉK HÍREK

Hegyoldalnak csapódott egy orosz katonai gép a Krímben, 29-en meghaltak

Egy Antonov An-26 típusú gép a Krím félsziget hegyvidéki részén, Bahcsiszaraj térségében zuhant le. Az orosz Nyomozó Bizottság a repülési szabályok megsértése miatt indított eljárást.

KÉK HÍREK

Megtalálták Borbás Marcsi januárban eltűnt munkatársának holttestét

A rendőrség megerősítette, hogy megtalálták a Gasztroangyal című műsor stábtagjának maradványait. A 36 éves férfi január végén tűnt el, ruháit Leányfalu közelében, a Duna-parton találták meg.

SZEMPONT

Horváth Lóránt: Szabó Bence és Gundalf ügye nem kémelhárítás, hanem politikai sztoriépítés

A volt NNI-s rendőr jogi képviselője szerint az egész eljárás egy előre megírt narratívát követ. A cél az volt, hogy a TISZA Párt két informatikusát ukrán kémként állítsák be a választási kampányban.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. április 02.

A VálaszOnline Heti Válasz című műsorában adott interjút Horváth Lóránt, az az ügyvéd, akinek irodája a kampányidőszak két legforróbb témájában, Szabó Bence volt NNI-s rendőr és az ukrán aranykonvoj ügyében is eljár. Az ügyvéd szerint mindkét ügyben súlyos, a közérdeklődésre számot tartó jogsértések történtek.

Horváth Lóránt Orbán Viktor Szabó Bencére tett „balek” megjegyzését egyértelműen politikai, nem pedig jogi kijelentésnek tartja. Állítása szerint Szabó Bence állításai mögött „a bizonyítékok nagyon széles tárháza” áll.

„A bizonyítékok alapján egyértelműen kijelenthető az, hogy ez nem egy kémelhárítási akció volt. Ezt én biztosan állíthatom” – fogalmazott.

Úgy véli, a kormány azzal, hogy Szabó Bence állításait cáfolandó nyilvánosságra hozott egy vágott videót az egyik informatikus, a 19 éves Gundalf titkosszolgálati meghallgatásról, nem tette „teljesen fairré a játékot”. Az ügyvéd szerint a történet lényegéről próbálták elterelni a figyelmet, hogy valakik megpróbálták beszervezni a TISZA Párt informatikusait, hogy hozzáférjenek a párt adatbázisához. „Valakik ezeket a srácokat próbálták beszervezni, és próbáltak hozzáférni a Tisza párt adatbázisához. Ez biztos” – jelentette ki.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal által alkalmazott módszert, miszerint gyermekpornográfia vádjával indítottak eljárást, Horváth szerint annyira szokatlan, hogy „kiverte a biztosítékot” Szabó Bencénél és csapatánál. Bár elismeri, hogy a titkosszolgálat manipulálhat, ezt a módszertant nem tartja bevett gyakorlatnak.

A kormány által közzétett, Gundalf meghallgatásról szóló videó nyilvánosságra hozataláról az ügyvéd azt mondta, „egyáltalán nem oké.” Szerinte ez egy politikai akció volt. „Abban szinte biztos vagyok, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai ez ellen kézzel-lábbal tiltakoztak.”

Az ügyvéd szerint a 19 éves fiatal meghallgatása már nem is információszerzésre, hanem „sztoriépítésre” szolgált.

Úgy véli, a hatóságok a házkutatás során lefoglalt eszközökből már minden releváns információ birtokában voltak, a meghallgatás már egy másik irányba terelte az ügyet.

„És ez csak úgy következhet be, hogyha itt már sztoriépítés van. Tehát itt már egy olyan terelés történik az egész ügyben, ami az eredeti iránytól teljesen eltér” – állítja. Szerinte a politikai megrendelésre épített narratívát akartak felépíteni. „Az lett volna az épített sztori, hogy ez a két srác kém. Ukrán kém” – fogalmazott.

Horváth Lóránt számára az egész történet legszörnyűbb része az, hogy nagy valószínűséggel állami szerveket használtak fel egy politikai ellenfél semlegesítésére. A helyzetet azzal magyarázza, hogy az AH Rogán Antal minisztériuma alá rendelésével megszűnt a hatóságok közötti természetes együttműködés.

Arra a kérdésre, hogy kihez fordulhat ilyenkor az állampolgár, azt válaszolta: „Azt kell mondanom, sehova. Tehát ki őrzi az őrzőket? Gyakorlatilag most a politika őrzi az őrzőket.”

Az interjúban szóba került Panyi Szabolcs újságíró ügye is, akit a kormány kémkedéssel vádolt meg. Horváth szerint egy telefonszám ellenőrzése „bűncselekménynek biztos nem” minősül, és egy jogállamban újságírót ezért nem lehet meghurcolni.

Szijjártó Péter és Szergej Lavrov kiszivárgott beszélgetéseivel kapcsolatban elmondta, hogy bár egy külügyminiszter más országok képviselőivel folytatott kommunikációja önmagában nem bűncselekmény, a magyar Btk. ismeri az Európai Unió szervei elleni kémkedés tényállását.

A magyar jogállamiság állapotát rendkívül súlyosnak ítéli, és egyetért Bárándi Péter korábbi kijelentésével, miszerint „a magyar jogrendszer már nem javítható tovább”. Szerinte az egészet az alapoktól kellene újraépíteni.

A rendeleti kormányzást a jogbiztonság és a kiszámíthatóság teljes felszámolásának tartja.

„Azt a típusú jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, amit elvár a társadalom, ezt a magyar jogrendszer teljes egészében ledobta magáról. Nincs. Nem létezik” – jelentette ki.

Az aranykonvoj ügyében elmondta, hogy a hatóságok láthatóan ódzkodnak a kommunikációtól, és szerinte azért nem kapnak érdemi válaszokat vagy elutasító határozatokat, mert azokat bíróságon támadhatnák meg.

Elmondása szerint az eljárás során a hatóságok aktívan akadályozzák őket, például azzal, hogy az ukrán konzulátuson nem adnak időpontot a szükséges meghatalmazások hitelesítésére. „Jogsérelem ért valakiket, és ezek az emberek nem tudják elindítani az ő jogsegélyüket, mert a hatóságok akadályozzák” – foglalta össze a helyzetet.

A 27 milliárd forintnyi értéket szerinte a TEK egyik objektumában, fizikai valójában őrzik, nem pedig bűnügyi letéti számlán, ahogy a jogszabály előírná. A leltározás is aggályos volt, mivel nem címletek szerint, hanem zsákok és dobozok alapján vették át a pénzt és az aranyat.

Az ügyvéd szerint a kormányoldal narratívája, miszerint a konvoj az M5-ös autópályán járt volna, hogy pénzt adjon át, nem igaz. „Nem járt a konvoj az M5-ösön” – mondta, hozzátéve, hogy a járműveket az Alacskai pihenőhelynél, a TEK bevonásával állították meg.

Lázár János kijelentéséről, miszerint a pénz visszatartása összefügg a Barátság kőolajvezetékkel, Horváth Lóránt azt mondta, „az álláspontunk szerint ez a terrorcselekmény tényállásának egy elemét meríti ki.”

Szerinte ez egy másik állam kényszerítése egy vagyonelem lefoglalásával.

A jövővel kapcsolatban úgy látja, egy esetleges kormányváltás után a legnagyobb akadályt a felelősségre vonásban az ügyészség jelentené. „Egy büntető eljárásban az lesz vádlott, akit az ügyészség megvádol. Ha az ügyészség nem vádolja meg, akkor nem lesz vádlott” – magyarázta.

Az elszámoltatás helyett a „felelősségre vonás” kifejezést tartja helyesnek, ami szerinte nem a politikusok, hanem a független igazságszolgáltatás feladata.

Arra a kérdésre, hogy tart-e retorzióktól, elmondta, hogy bár a politika részéről közvetlen támadás még nem érte őket, a kockázatokat felmérték. Azonban mindkét ügyet olyan közérdekűnek tartja, amelyeket morális kötelességük volt elvállalni.

„Ezek olyan súlyos kérdések, olyan súlyos jogsértések, amit szerintem jogászként morálisan elhallgatni vétség.” Az ügyek kimenetelét a politikai helyzet alakulásától tette függővé: szerinte ha nincs politikai fordulat, akkor az igazság valószínűleg nem fog kiderülni.

A teljes videó