SZEMPONT

Feladta a hivatását, hogy mindent maga mögött hagyva kezdjen új életet külföldön

Anita korábban színésznő volt, de most teljesen mást csinál. Motivációiról és az újrakezdés nehézségeiről mesélt.

Söptei Zsuzsanna, képek: Kántor Anita - szmo.hu
2018. március 23.

Magyarországon színésznő volt, de eljött az az idő, amikor kellemetlenül érezte már magát. A gyerekeivel úgy döntöttek, hogy egy évet adnak maguknak, és kipróbálják, milyen az élet egy új helyen.

Kántor Anita 42 éves. Öt éve él Izraelben, jelenleg Tel-Avivban. Úgy érzi, hogy szerencsés, hiszen fél évig újra gyerek lehetett, majd mindent előlről kezdhettek.

Hogyan érezte magát újra diákként, milyen érzés egészen mással foglalkozni, hogyan pótolja szeretett hivatását, hogyan éli a hétköznapjait – erről mesélt nekünk.

A döntés

Először 2012-ben jutott eszembe a gondolat, hogy elköltözöm Magyarországról. Akkor még csak „birizgált” a dolog, de ősszel már kényelmetlenül éreztem magamat, nehezen viseltem az értelmetlen küzdelmet, az igazságtalanságot. Így döntöttem, és december 5-én már utaztunk.

Volt segítség

Származásom miatt Izraelt választottam. Tudtam, hogy az első időkben kapok segítséget, amire nagy szükségem volt, mert pénzem sajnos nem igen volt. Azonkívül tudtam, hogy jó hely, mert 18 éves koromban voltam itt. Akkor fél évre jöttem, de két hét után hazautaztam a Kaposvári Színház és egy szerelem – gyermekeim későbbi apja - miatt.

Mikor kiérkeztünk, nekünk már könnyebb volt, mert unokatestvéreim pár évvel korábban vándoroltak ki, mindent felkutattak, így az adataink rendben voltak.

A Sohnut nevű szervezethez jártunk beszélgetésekre. Még arra is figyeltek, hogy a gyerekeim - akik akkor 13 és 15 évesek voltak – megérkezésünk után egyből folytatni tudják tevékenységüket. Lányomat már várta az új szinkronúszó csapata, és a fuvolatanára.

Egy évet adtak maguknak, hogy kiderüljön, hogyan tovább

Nem voltak nagy terveim. Változásra vágytam, valami teljesen újra, bármi legyen is az. Az első fél évben héber nyelvtanfolyamra írattak be, csak ezzel foglalkoztam, tanultam. Izgalmas volt.

Rengeteget nevettünk eleinte a sok abszurd helyzettől, mert a magyaron kívül semmi más nyelven nem beszéltem. Úgy éreztem, hogy leraktak valahol minket a világban, és tessék.

Én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat, és a gyerekeimnek sem idegen a költözés, hiszen korábban ugyan országot nem váltottunk, de rengeteget költöztünk.

A gyerekeimmel azt beszéltük meg, hogy egy évre megyünk, megnézzük, hogy mi a helyzet és utána újra tárgyaljuk a folytatást. Eleinte nem akartak jönni, sőt… A lányom kiabált velem, hogy háborúba viszem. De én éreztem, hogy jó lesz. Ennek ellenére a lányom pillanatok alatt beilleszkedett az új életbe. A fiamnak nehezebben ment, neki őrült honvágya volt.

Újratervezés

Mikor letelt az egy év, a fiam előállt az újratárgyalással. Ő haza akart menni, kollégiumba, mert hiányoztak a barátai. Én igent mondtam rá, bár éjszakánként a párnámba sírtam, ha elképzeltem, hogy elmegy. Mert az már nyilvánvaló lett számomra, hogy én nem akarok hazamenni, és a lányomnak esze ágában sem volt visszaköltözni. Telt az idő, szerveztük a fiam hazaútját, amikor kibökte, hogy nélkülem nem megy.

Itt egy új időszámítás kezdődött, amikor eldöntöttük, hogy maradunk, és itt próbálunk teljesen új életet élni.

Sok szerencsét kívánnak

Itt az emberek rendkívül barátságosak és segítőkészek. Eleinte egy befogadó központban éltünk, ahol egy burok vesz körül. Segítenek a hivatalos ügyekben, a gyerekek iskoláiban, meg mindenben, ami egy kiérkezőnek nehézséget jelent.

Ha bevándorló vagy, a legnagyobb mosoly fogad, sok szerencsét kívánnak az új élethez, és boldogok, hogy hazajöttél.

Egy jó barátom húga már húsz éve Izraelben él. Korábban nem ismertem, de ő nagyon szépen gondunkat viselte. Ő és a barátnője jött velem szülői értekezletre, ünnepi vacsorára hívott, amiben csak lehetett, támogatott. Nagyon hálás vagyok neki, azóta

én is igyekszem az újaknak segíteni.

A nyelv ismeretének hiánya a legnehezebb, mégis a tanulás a legkönnyebb

A legnehezebb eleinte a bürokrácia, meg a nyelvtudás hiánya volt. A legkönnyebb az volt, hogy hosszú idő után újra iskolapadba ültem. Jó volt, mert nem kellett a pénzkeresésen gondolkoznom, újra gyerek lehettem.

Fél év után persze a támogatás megszűnik, bérelni kell lakást, ami extra drága, a friss, botladozó nyelvtudással olyan munkát kellett keresni, amiből meg lehet élni. Ez nehéz volt, de mégis meglepő, izgalmas és sokszínű.

A nyelviskolában 19 országból érkezett emberek voltak. Mindannyian újrakezdők.

Mindegy, hogy orvos, vagy pincér volt előzőleg. Itt senkit nem érdekelt a múlt. Ember vagy, aki most újraépíti magát, teljesen előről. Ez nekem nagyon szép.

Egy év után kezdődött az igazi új élet

Eleinte Ra’anana-ban éltünk, egy gazdag kisvárosban, amelyet amerikaiak alapítottak. Ez azért is nagyon jó volt, mert szinte az egész város angol anyanyelvű, így a gyerekeim jól megtanultak angolul is beszélni.

Egy év után Tel-Avivba költöztünk, ami szintén egy új időszámítás az életünkben. Innentől kezdve valóban izraeli életet kezdtünk élni. A munkán kívül eljártunk kikapcsolódni, színházba, koncertekre. Mivel a bulinegyed tövében lakunk, így rengeteg új barátunk lett, nekem is és a gyerekeimnek is. Beiratkoztam egy klubba, ahol jógázhatok, táncolhatok.

Az első évben vettem egy nagyon olcsó autót, de eladtam, mikor elköltöztünk. Most jogosítványom sincs. Az autó inkább csak hétvégén hiányzik, amikor kiruccannánk valahová, de nem tudunk, mert szombaton sabatkor nincs közlekedés.

Hálásak, hogy szeretem a gyerekeiket

A második évben kezdtem el gyerekekre vigyázni, és ezt már négy éve csinálom. Szépen meg lehet élni belőle, rengeteg munkám van. Egy kertvárosi részbe járok dolgozni, az elektromos biciklimmel fél óra alatt ott vagyok. Végigmegyek a parton, egy csodás parkon, és egy teljesen más Tel-Avivba érkezem. Jó, hogy szeretnek, és hálásak, amiért így szeretem a gyerekeiket.

A jó dolgokra koncentrálnak

Mivel elég szociális ember vagyok, sok embert megismertem, sokfelé járok. De a barátaim hiányoznak. Néha azt érzem, hogy odacsapódok valahová, de az ismeretségeimnek nincs gyökere. Persze néha érzem így, néha úgy.

Ugyanakkor megszerettem az itteni kommunikációt,

az emberek szabadságát, egyenességét. Hogy nem a másikkal foglalkoznak állandóan, hogy pozitívan látják a jövőt, a jó dolgokra koncentrálnak, ki tudnak állni az érdekeikért.

Ezt mind igyekszem elsajátítani.

Nagyon megszerettem az izraelieket. Csupa melegszívű ember. Eleinte furcsa volt, hogy nincs semmi gátlásuk, kimondanak azonnal mindent. Ez nekem nagyon szimpatikus. Sőt, valahogy nincs hierarchia a munkáltató és a dolgozó között sem. Logikusabbak a viszonyok, a törvények. Az emberek ezért nem is akarnak csalni, vagy például lógni a buszon. Mert minden őket szolgálja. A rendőr sem beszél csúnyán az emberrel. Egyszerűen szabadság van, és ez jó.

A nyelvtudás elengedhetetlen

A nyelvtudás nélkülözhetetlen. Vannak magyar barátaim, akik az angol nyelvtudásukkal élnek meg itt, de ez leszűkíti a munkalehetőségeket. Lehet így is munkát találni, de az ország nyelve a héber. Ezért hosszútávon érdemesebb elsajátítani. Én már elég jól beszélek, a lányom pedig már kitűnően. Ő már itt érettségizett.

Szeretnék jövőre egyetemre menni, mivel szeretném a nyelvet magasabb szinten elsajátítani. Ehhez – úgy gondolom – a legegyszerűbb, ha tanulok valami olyat, ami érdekel.

Most, így öt év után az zavar a leginkább, hogy nem tudom itt folytatni az otthoni hivatásomat. Magyarországon színésznő voltam, amihez viszont fontos, hogy szépen beszéljem a nyelvet. Az utóbbi időben elkezdtem kicsit nyitogatni a kapukat a szakmám felé - meglátjuk, mi lesz. Arra nem vágyom, hogy mindenáron játsszak, meg már sokkal jobban érdekelnek a filmek, mint a színház. Most például sokat írok, bár akkor lennék a legboldogabb, ha ezt héberül is meg tudnám tenni.

Az éneklés kedves elfoglaltsággá vált

A munkán kívül van egy olyan elfoglaltságom, ami pótolja számomra a színházat, bár nyilván nem ugyan az. Itt az emberek nagyon szeretnek énekelni. Sokszor egy zenész, vagy énekes köréneklést tart, ahol a saját dalaival megénekelteti az embereket.

Ez egy kedves elfoglaltságommá vált. Együtt énekelni Netanel Godberggel, vagy Orkaval, a csodás hangú zenészekkel.

De sok álmom van még, mert ez a hely lehetőséget ad az álmoknak.

Aki beleteszi az energiáit, és az erejét abba, amire vágyik, az megvalósulhat. Kevésbé fontos, hogy mennyi és milyen papírod van, az a fontos, hogy jól csináld. Énekelés, táncolás mindenkinek jár, nem csak a profiknak. Kevesebb a kritika és több a biztatás, ami hasznos, például akár egy gyerek fejlődéséhez is.

Fontos a gyerek

Az oktatásra is igaz, hogy a gyerek a fontos. A tanárok a szülőkkel úgy beszélgetnek, hogy a gyerek is jelen van, mert partnerként kezelik, és nem döntenek róla a beleegyezése nélkül.

Az orvos felnőttként kezeli a beteget

Az egészségügy megnyugtató. Cukorbetegként nem kell rettegnem minden orvosi találkozásnál, hogy mennyire fog leteremteni, ha nem jók az eredményeim.

Együttműködnek velem, úgy, hogy az én igényeim szerint együtt tudjak élni az egészségügyi problémámmal.

Bíznak a felnőtt döntésemben. A családorvosnál időpontot adnak, nem kell várakozni, jól működik az egész gépezet. Biztonságban érzem magam, korszerűbbnek látom az ellátást, és az az érzésem, hogy odafigyelnek rám.

Sokan jönnek látogatóba

Nem vagyok túl jó távolsági kapcsolattartó. A szüleimmel minden nap beszélek, a barátaimmal ritkábban. De ha hazamegyek, akkor ott tudjuk folytatni, ahol korábban abbahagytuk. Sokan jönnek látogatóba is, van olyan barátom, aki félévente itt van. Tel-Avivot általában mindenki szereti.

Vagy az egyik hiányzik, vagy a másik

Ami hiányzik otthonról, az a magyar nyelv, és az ezen való világmegváltó beszélgetések. A Balaton, a Duna, az erdő, a Pilis, Szentendre, a színház, a túró rudi, a cseresznye, a Wartburgom, a gyerektáborok, a barátaim, a családom. Ez mind hiányzik, de az életem már itt van, és ha elmennék innen, akkor már innen is egy csomó dolog hiányozna. Ezért, aki elhagyja a hazáját, többé sose lesz már ugyanaz. Vagy az egyik hiányzik, vagy a másik.

Vannak itt élő magyar barátaim is, bár nem sokan. Nem volt célom a magyar közösségekhez tartozni, szeretnék inkább az alapján kapcsolódni, ami közös bennünk, amit együtt szeretünk csinálni. Ez egy kicsit csapda az elején, ha ragaszkodunk azokhoz, akikkel egy nyelvet beszélünk, de lehet, hogy otthon észre sem vennénk egymást. Most már nem az számít, hogy olyat csináljak, ahol magyar szó van.

Kihagyni a telet

A lányom már nem tudja elképzelni, hogy visszatérjen Magyarországra. Dolgozik és egyetemre készül, itt van az élete, a barátja is izraeli.

A fiam hol itt van, hol otthon. Hiányoznak neki a barátok, a nyelv, a család, de a hazai viszonyokat látva úgy érzi, hogy sehogy se jó. Most utazni és tanulni szeretne. Még kiderül, hogy merre van az ő útja.

Én pedig elérkeztem egy fura pillanathoz, amikor többlaki életet szeretnék élni, és most már talán meg is tehetem. Így Izrael, India és Magyarország között ingáznék, kihagyva teljesen a telet.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Három rendőrt megöltek egy pennsylvaniai lövöldözésben

A rendőrök egy családon belüli ügy miatt jártak a helyszínen, amikor tüzet nyitottak rájuk. Két rendőr életveszélyesen megsérült, a támadót lelőtték.

KÉK HÍREK

Rejtély a Balatonnál: annyira összeégett holttestet találtak, hogy a nemét és az életkorát sem tudják megállapítani

Egyetlen támpont a kövér testalkat, a halál oka továbbra is rejtély. A rendőrség azt kéri, hogy aki tud valamit az áldozatról, haladéktalanul jelentkezzen náluk.

KÉK HÍREK

Horribilis büntetésekre számíthatnak az autósok, holnaptól új szabályok lépnek életbe

Az országos kamerahálózat holnaptól automatikusan kiszúrja a bekötetlen utasokat. Övenként 20–40 ezer forintos csekk és 3–5 büntetőpont jár, a sofőr csak nyilatkozattal mentheti magát.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”

Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.

Fischer Gábor, Címlapkép: Steffen Trumpf, Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 17.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

Kapcsolódó

Svéd miniszterelnök: Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” terjeszt

Ulf Kristersson úgy látja, a magyar kormányfő a közeledő választások miatt kétségbe van esve. Ezért mondhatta, hogy Svédország már nem civilizált ország, hanem a barbarizmus uralja.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Lődd le!” - kiáltotta egy rendőr, miután egy fejszenyéllel berobbantotta a kocsijuk ablakát egy ámokfutó Dabasnál

A tárgyaláson bemutatott videó szerint a férfi a szántóföldre hajtott, fejszenyéllel rátámadt a járőrautóra, majd az 5-ös főúton a rendőrségi kisbusznak ütközött. A büntetőügy októberben folytatódik, a vádpontok között emberölés kísérlete is szerepel.

KÉK HÍREK

Meghalt egy egyhetes kisbaba Simontornyán - 7 éves testvére eshetett rá véletlenül

A Tolna vármegyei rendőrség megerősítette a halálesetet, de további részleteket nem közöltek. A körülmények feltárásához szakértőket vontak be, a helyiek mentőhelikopterről és kora estig tartó helyszínelésről beszélnek.

KÉK HÍREK

„Ennyi volt, itt a vég” - sorra késelte társait egy miskolci szociális otthon lakója

A férfi a közösségi térben kétszer hasba szúrta egyik társát, majd egy másik késsel újabb sérüléseket okozott több lakónak. A hatóságok szerint egy sérült életveszélyben van.

SZEMPONT

Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg

Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.

Fartek Patrícia, Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 14.

Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.

Kapcsolódó

Mehringer Marci: Én nem gondolom, hogy nekünk forradalmat kell csinálnunk… még

Az X-Faktor egykori felfedezettje szerint a művészeknek mindig kritikusan kell szólniuk a hatalomhoz. Új dala már több mint egymillió megtekintést hozott neki a YouTube-on.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Rendőrre támadt egy 15 éves fiú Siófokon, a szülők az egészet élőben közvetítették

A siófoki rendőrök egy iskolaőrt fenyegető fiatalt akartak előállítani, de elszabadultak az indulatok. Három embert őrizetbe vettek, és a helyszíni élő videó fontos bizonyíték lett.

KULT

Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

KÉK HÍREK

Részeg férfi sétált be a MOL százhalombattai védett finomítójába – órákig bolyongott az őrzött területen

A férfi több épületbe is bement, mire észrevették. A MOL belső vizsgálatot indított, a biztonsági cég nem válaszol a kérdésekre.

SZEMPONT

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt

A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.

Maier Vilmos, fotók: Nagy Bogi/SzMo - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:

Kapcsolódó

„El akarják venni a cégem” – Mészáros Lőrinc emberei vetettek szemet Felföldi József vállalatára, állítja az az édességgyáros milliárdos

Az egyre több kormánykritikát megosztó Felföldi József azt állítja, politikai nyomás miatt értékesíti külföldön a termékeit. A „szívószálpápa” elárulta: tisztességtelen ajánlatot tettek a cégére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A szakértők szerint több különös rejtély is van Kaszás Nikolett eltűnésének ügyében

Nem tudni például, hogy miért nem a telefonjáról érkezett az utolsó üzenet. Ahogy az sem nyilvános egyelőre, hogy honnan küldték azt. Ráadásul a Pilis sem olyan nagy kiterjedésű, hogy közel 10 nap alatt ne találhatták volna meg.

KÉK HÍREK

Jó anyának tartja magát a nő, aki megfojtotta kisfiát, majd öngyilkos akart lenni Berekfürdőn

A nő gyakran italozott a környékbeli sörözőkben, miközben a gyermeke egyedül maradt otthon. A gyilkosság napján is délutánig ivott.

KÉK HÍREK

Biliárddákóval ölte meg húgát egy férfi Nógrád megyében

A 43 éves gyilkos a 8 éves unokahúga szeme láttra végzett testvérével. Utána ő maga hívta a segélyhívót, a rendőrségen pedig beismerte tettét.

SZEMPONT

„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője

A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.

Malinovszki András / Fotó: Office of the Governor of Utah – Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)