Feladta a hivatását, hogy mindent maga mögött hagyva kezdjen új életet külföldön

Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.

Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.

Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”

Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.

Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”

Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”

– jegyezte meg posztjában.

Riasztó hírek láttak napvilágot arról, hogy a magyar stratégiai üzemanyag-készlet 20 százalékra apadt. Orbán Viktor és Magyar Péter energiaválságról beszél, miközben a leendő miniszterelnök szerint a mostani kormánytól semmilyen tájékoztatást nem kapnak. A Tisza elnöke többek között ezzel indokolta, hogy minél előbb össze kell hívni az új országgyűlés alakuló ülését, és meg kell alakítani az új kormányt. Magyar Péter arról is beszélt, hogy a lehető legalacsonyabb árat biztosítanák az autósoknak, de megkerülte azt a kérdést, fenntartanák-e a jelenlegi védett árat. Ehelyett a lengyel példát hozta fel, ahol ÁFA csökkentéssel még a mostani magyar áraknál is olcsóbban árulják a benzint és a dízelolajat a kutakon, annak ellenére, hogy a világpiacon még mindig az egekben vannak az árak az iráni háború miatt.

Kifogyhat-e az üzemanya a benzinkutakon? Meddig fenntartható a választási kampány idején fenntartható védett ár? És mire számíthatnak az autósok, ha az új kormány kivezeti? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

— Erősen fogyóban vannak a kőolajtartalékok, körülbelül 20 százalékra apadtak le. Mit jelent ez a 20 százalék?

— Ez törvény alapján működik: a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség feladata, hogy biztonsági készletet tartson a következő termékekből: nyerskőolaj (tehát feldolgozásra alkalmas nyerskőolaj), benzin, dízel, kerozin és földgáz. A földgáznál van még egy úgynevezett különleges készlet is; ez korábban egy normál kereskedelmi mennyisége volt a Szőreg-1 tárolónak, de 4-5 évvel ezelőtt a kormány átminősítette ezt a részt, és most már különleges készletnek hívják. Azt szoktam mondani, hogy Magyarországon alapvetően földgáztárolóból elég sok készlet áll rendelkezésre, de a nyersolaj- és a feldolgozott termékkészlet nagyjából megfelel a Nemzetközi Energiaügynökséghez tartozó országok által elhatározott, 90 nap körüli tartaléknak.

Csakhogy ennek a készletnek, tehát a biztonsági készleteknek, az a feladata, hogy amennyiben valamilyen ellátási zavar van, akkor ezt be lehessen vetni. Például amikor a Druzsba-vezeték leállt a robbantást követően, akkor a MOL kérte, hogy ebből a nagyjából 650 ezer tonnányi nyersolajkészletből szabadítsanak fel 250 ezer tonnát. Így amíg megérkezik az Adrián az általuk megrendelt, nem orosz típusú olaj, addig is van miből dolgozni. De a készleteink nem is emiatt apadtak le annyira, hanem amikor a Hormuzi-szoros lezárása miatt hirtelen felszaladtak a nemzetközi árak, és akkor még a magyar forint sem volt ilyen remek állapotban, a kormány rádöbbent, hogy hirtelen komoly üzemanyag-áremelkedés következne be. Ezt szerették volna elkerülni, hiszen a választások előtt nem jön jól egy ilyen emelkedés.

Ezzel tudnak spórolni, hiszen ezeket még korábbi, alacsonyabb áron szerezték be, azaz a nyilvántartási értékük jóval alacsonyabb, mint a most előállított készleteké. Gondolom, azt remélték, hogy ez majd szépen kitart a választásokig, aztán a választás után, amikor érzik, hogy ez kifogyóban van, bejelentenek valamilyen másfajta tompítást. Én akkor is elmondtam, amikor ezt bevezették, bár nem sokan figyeltek rá, hogy nem ezt kellett volna tenni. Ez újból egy beavatkozás a piaci folyamatokba, ami szabályozza a kereskedelemben elérhető mennyiséget.

nem hoznak be elegendő importárut. Ráadásul ez azért is okoz problémát, mert a MOL nem tudja teljes kapacitással üzemeltetni a százhalombattai finomítót. Tavaly ősszel volt az az ominózus baleset, amikor az AV-3-as sor, tehát az atmoszférikus desztillációs torony gyakorlatilag megégett. A javítása, legalábbis a MOL ígéretei szerint, valamikor 2026 őszére lesz esedékes. A finomító tehát egyelőre nem tud teljes kapacitással működni,

És elkezdett apadni ez a készlet. Ráadásul ilyenkor indulnak a mezőgazdasági munkák. A mezőgazdasági nagyvállalkozók, akik saját tartályparkkal, tárolási lehetőséggel rendelkeznek, mit szoktak csinálni, amikor ilyen kedvező ár van, mint a 480 forintos ársapka idején vagy a most 615 forintban maximált dízelárnál? Szépen elkezdenek felvásárolni nagy mennyiséget, mondván, ki tudja, hogyan alakul később az üzemanyagok ára. Ez azt is jelentette, hogy a fogyasztás meghaladta a tavaszi időszakra jellemző mértéket, ami havonta körülbelül 320 ezer tonna dízelolaj és 120 ezer tonna benzin. Jóval nagyobb volt a kereslet, mint amire számítottak, és a készletek nagyon erősen leapadtak. Így a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség honlapján jelenleg az látszik, hogy már csak 44 napra elegendő a készlet. Ez drasztikus csökkenés.

Ezt nyilvánvalóan mindenki tudja. Ugyanakkor vannak információim a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségtől, akik jelezték, hogy már elkezdték a visszapótlást.

— Hogyan is történik ennek az értékesítése?

— Vannak nagykereskedők Magyarországon, például a MOL, de mások is, akik hozzáférést kapnak ehhez az úgynevezett védett árú készlethez, és az ő feladatuk ellátni a benzinkutakat. Ezek a nagykereskedők, teljesen jogosan azt csinálták, hogy a számukra kiutalt készletet ki is fizették. Azaz azokban a nagy tartályokban, ahol ezek a feldolgozott üzemanyagok vannak, fizikailag több van, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel. Amit ugyanis a nagykereskedő kifizetett a szövetségnek, azt az MSZKSZ már kivezeti a saját készletéből. Egy kicsit ellentmondásos,

A szövetség jelezte, hogy a nagykereskedők, akiknek feladatuk visszapótolni az általuk alacsonyabb áron igénybe vett üzemanyagot, már elkezdték ezt. Olyan információval rendelkezem, hogy április 13-án már 57 napra elegendő készlet volt. Sőt, azóta kapott pontosítás szerint arra törekednek, hogy a hónap végére nagyjából 65-70 napos készletet töltsenek vissza. Csak az már nyilván egy magasabb árú üzemanyag lesz, ami nem alkalmas arra, hogy a kormány által elképzelt védett árat finanszírozza.

— A MOL korábban az Adria-vezeték kapacitását vitatta. Mi volt ennek a hátterében?

— Ezt a kapacitást a MOL mindig is vitatta. Azt mondták, hogy az átadási kapacitás nem elég, mert nekik napi 44 ezer tonna szállítására lenne szükségük, a vezeték pedig ennyit nem tud. A horvátok persze állították, hogy de, tud annyit. Egyébként meg nem is kell, hogy ennyi szállítás legyen, mert nincs az a finomító, ami folyamatosan csúcskiterheléssel működik. Sőt, az a két finomító, amiről folyamatosan azt hallottuk, hogy évi 14 millió tonna olajra van szükségük, soha az életben nem dolgozott fel ennyit egy év alatt. Egyszerűen nem volt rá akkora igény.

— Tehát az ellátás nem került veszélybe, érkezik kőolaj?

— Igen, el tudja látni az országot, érkezik kőolaj.

Elsősorban észak-afrikai területekről, Líbiából, Egyiptomból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból, és volt benne szaúdi olaj is, de olyan, ami már a tengeren volt, amikor megvették. A horvát szállítócég, a JANAF tájékoztatása szerint nagyjából másfél-két hete a MOL jelezte, hogy kilenc tanker fog érkezni. Akkor a JANAF már azt mondta, hogy négy meg is érkezett, és elkezdték a lefejtését és átszivattyúzását Százhalombatta irányába. Az elkövetkező időszakban megérkezik a maradék öt is.

Tehát nem azon múlik a dolog, hogy Zelenszkij visszaindítja-e a Druzsbát. Az orosz olaj ára borzasztóan felment az elmúlt időszakban. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy ami mindig olcsóbb szokott lenni, mint a Brent, az most drágább. Meg lehet nézni a tőzsdei árakon: nagyjából 110 és 120 dollár között van most az uráli olaj ára, miközben a Brent 104-105 dollár körül mozog. Jelenleg tehát az orosz olaj még csak nem is olcsó. Persze ettől még igaz, hogy a MOL orosz olajat szeret finomítani, mert arra van optimalizálva a technológiai folyamata: arra a kénes olajra, arra a viszkozitásra, arra a sűrűségre. Ráadásul az orosz olaj dízeltartalma magasabb, mint például a Brenté. Csakhogy a MOL által vásárolt úgynevezett könnyű arab olajnak, ami Líbia térségéből is érkezik, ugyanolyan magas a dízel- és benzintartalma, mint az orosznak, csak éppen nincs benne kén, tehát kevesebb vele a probléma, nem kell kénmentesíteni. Viszont drágább.

— A leendő miniszterelnök, Magyar Péter azt állítja, hogy a kormány a háború elején, amikor még 65 dollár volt az olaj, akkor is az orosz olaj újraindulását várta, és nem vásárolt eleget a nem orosz fajtából, ait most kell a 100 dollár fölötti áron pótolni.

— Ez így van. Amikor 65 dollár volt a Brent olajár, akkor az orosz olaj ára 48 volt. Nyilván azt vásárolták, ezt én sem vitatom. Az, hogy megvették azt a kilenc tankert, még a háború előtti információ volt. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a kereskedők, akik az olajat eladják, nagyon ravaszak.

Borzasztóan kihasználják a vevő szorult helyzetét: „oké, tudom, hogy megállapodtunk, de nekem most egyéb költségeim merültek fel, meg máshol talán jobban el tudom adni, tegyél még rá”. Durva piaci alkudozás folyik. Tehát miközben a MOL valóban vásárolt korábban, a nagyjából 70-75 dolláros áron, most arra kényszerül, hogy ha továbbiakat akar venni, azt csak a drága olajból tudja megtenni.

— Mi lehet a megoldás, ha a készletek kifogynak?

— Jelenleg a védett áron értékesíthető benzinből kevesebb volt nyilvántartva, mint amennyit az ország egy hónap alatt fogyaszt. Ezért mondom, hogy nagy valószínűséggel az ügyvezető kormány rá fog szorulni, hogy ezen változtasson. Az új kormány képviselői bejelentették, hogy ők nem ezt tették volna, hanem az adótartalomhoz nyúltak volna hozzá. Ettől a kormány úgy tartózkodott, mint macska a forró kásától: mindig mindenkire áthárított mindenféle költséget, csak a saját bevételeit nem akarta csökkenteni. Nem nyúlt hozzá sem az áfához, sem egyéb adótételekhez, miközben a költségvetési hiányuk már így is az egekben van a tervezetthez képest. Pedig ha a kormány segíteni akarna a lakosságon, mondhatná, hogy egy hónapra 5 százalékra viszi le az áfát, átmenetileg mentesíti a kiskereskedőket a különadótól, és felfüggeszti a szénhidrogén-készletezési díjat is.

Mondhatná, hogy „majd látjuk, hogyan alakul a nemzetközi helyzet”, és később lépcsőzetesen visszaemelné az adókat. Ezt csinálta Nyugat-Európa jelentős része is, ahol felfüggesztették például a jövedéki adót, vagy akár az áfát is levették, hogy segítsenek a polgáraiknak. A magyar kormány viszont mindig valamilyen trükköt keres, ahelyett hogy az adócsökkentés eszközével élne.

— Tehát nem lesz ellátási zavar, de az árak emelkedni fognak?

— Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, nem ez a szűk keresztmetszet. De abban biztos vagyok, hogy ha bármelyik kormány, akár a mostani ügyvezető, akár az új, nem nyúl hozzá az adótartalomhoz, akkor nem fogják tudni tartani az alacsonyabb árat a stratégiai készletből. A készletben lévő olcsó termék ugyanis ki fog fogyni. Lesz ugyan stratégiai készletünk, csak az már drágább lesz, tehát nem segít abban, hogy pénzügyi fedezetként bevonhassa a kormány.

Ráadásul akkor nem kellene különbséget tenni, hogy „külföldiek igen, magyarok nem”, hanem mindenkire érvényes lenne.

— És a költségvetés ezt elbírná? Honnan lenne fedezet az adócsökkentésre?

— Én nem vagyok költségvetési szakember. Csak azt látom, hogy mennyit költöttek el propagandára az elmúlt időszakban. Az bőven fedezi. Ha mostantól nem költenek propagandára, ahogy azt a leendő kormányfő is ígérte, akkor ez simán megoldható, már csak abból is.

Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.

Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.

Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”

Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.

Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”

Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.

Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.

Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.

A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.

Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész és nagykövet volt az ATV vendége, ahol a Tisza Párt választási győzelme volt a fő téma.

Jeszenszky Géza szerint a választási eredményt nyugaton kitörő örömmel fogadták. Az amerikai sajtóban nagyobb hír volt a magyar választás, mint az, hogy mi történik a Hormuzi-szorosban, pedig az a világ olajszállítását is befolyásolja.

Szerinte neki, akik az első rendszerváltozás aktív részvevője, előmozdítója volt, úgy tűnt, visszatérünk a rendszerváltás előtti idők világába. „De most a saját kormányunk tett bennünket Putyin első számú csatlósává. És ez most megszűnt.”

Jeszenszky Géza úgy gondolja, az oroszok most leírták Magyarországot, mert reálpolitikusak ilyen szempontból. Álláspontja szerint Magyarország helye Ukrajna mellett van, mondván: „egy 56-os nemzet Ukrajna mellett kell, hogy álljon.”

„Én azt hiszem, hogy Fico napjai, de legalábbis a Smer napjai meg vannak számlálva. A szlovákiai politikát is felbolydította ez a magyarországi siker” - fogalmazott. Szerinte  Magyarország most utat mutat a lengyeleknek követni is, így jövőre nagy többséget kaphat a mostani Európa-barát, demokrata kormány.

Optimista a szerb-magyar kapcsolatok tekintetében is. „Látjuk, hogy Vučić, a szerb elnök azért óvatos duhaj volt, nem ugrott bele abba, hogy egy ilyen mondvacsinált, nevetséges álpuccskísérlettel próbálja segíteni Orbánt, távolságot tartott.” Ahogy a cseh miniszterelnök sem ugrott bele a „patrióták” ölelő karjába. „Hogyha Szlovákiában meglesz a változás, akkor már megvan a V3, és akkor a csehek is csatlakoznak, addig pedig V2-ként a lengyel–magyar tandem fog működni” - jósolta.

Ami Horvátországot illeti, Jeszenszky Géza szerint  Plenković miniszterelnökkel már meg van alapozva a jó viszony. Ez az Adria-vezeték miatt létfontosságú. A volt külügyminiszter abban is biztos, hogy a magyar eredmény befolyásolni fogja a szlovéniai választásokat, amit még nem tűztek ki, de nem lát más lehetőséget.

Romániában pedig szerinte egy kiváló elnök van, egy magyarbarát elnök. A román külügyminiszter már meg is hívta Orbán Anitát, a következő külügyminisztert.

Az uniós forrásokkal kapcsolatban a volt külügyminiszter úgy látja, a jóindulat megvan Magyarország felé, de a Brüsszel által támasztott 27 mérföldkőnek nevezett feltételt teljesíteni kell. Úgy látja, ez nem ultimátum, hanem olyan elvárások sora, amelyeket az Orbán-kormány is teljesíthetett volna. Úgy fogalmazott, „az Orbán kormány hihetetlen felelőtlenséggel kidobta az ablakon ezeket az európilliárdokat”.

A feltételek között említette a jogállamiságot, a bíróságok függetlenségét és az egyetemi autonómia helyreállítását, és hozzátette: „ezeketnek a teljesítése, benne van a TISZA programjában.”

Arra a kérdésre, hogy ezeket a feltételeket könnyű-e teljesíteni, a volt külügyminiszter a lengyel példát hozta fel, ahol Donald Tusknak nincs kétharmados többsége, így nehezebb dolga van. Magyarországon viszont a választási eredmény egy kétharmados többséget hozott. „A kétharmaddal valóban mindent el lehet érni” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezek nem brüsszeli, hanem magyar érdekek.

Szóba került Trump is, aki már csak „volt barátomként” hivatkozott Orbán Viktorra. A volt tárcavezető felidézte Palmerston 19. századi angol miniszterelnök híres mondását, miszerint

Trump jövőjével kapcsolatban úgy fogalmazott, a volt amerikai elnök ideje meg van számlálva. Szerinte legkésőbb három év múlva eltűnik, de mostani a kongresszusi és a szenátusi többségét már most novemberben elveszítheti. Ezután Jeszenszky Géza szerint Trump „béna kacsa lesz”, mivel az amerikai szenátusnak jelentős ellenőrzése van a külpolitika felett.

Elmondta, hogy Magyar Péter többször is utalt rá, hogy a magyar forradalom 70. évfordulója remek alkalom lenne Trumpnak, „hogy jóvá tegye a saját népe előtt, a saját választói előtt azt a hibát, azt a baklövést, hogy a rossz lóra fogadott.”