Kövér László a választási vereségről: Lehet, hogy a Sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem
A Fidesz választási vereségét elemezte Kövér László házelnök Bayer Zsolt HírTV-n futó műsorában. A beszélgetés a számokkal indult: a műsorvezető szerint a Tisza Párt és a Fidesz közötti 800 ezres szavazatkülönbséget egy olyan tömeg adta, amely "protestszavazatot" adott le a kormánypárt ellen, és amely döntően első szavazókból, illetve olyanokból állt, akik korábban soha nem mentek el szavazni. Arra a kérdésre, hogy miért nem látták ezt a tömeget, Kövér László a közvélemény-kutatókat tette felelőssé, de hozzátette, ő személyesen tartott az online mozgósítás erejétől.
Úgy fogalmazott, volt benne egy aggodalom, miután a fiatalok körében „nehéz volt elkerülni azt a mérhetetlen elutasítást, felkorbácsolt gyűlöletet, aminek egyébként se oka, se erkölcsi alapja, utóbbi pláne.” Ugyanakkor szerinte akkor sem lett volna más az eredmény, ha időben észlelik a folyamatokat.
– mondta.
A fiatalok "gyűlöletének" okát firtató kérdésre a leköszönő házelnök arról beszélt, hogy találkozott egyetemistákkal a kampányban, köztük tiszás melegítőt viselőkkel is, akiket értelmesnek tartott, de szerinte csak az ellenzéki sajtó és a közösségi média által sulykolt sztereotípiákat mondták vissza. Kövér szerint ezek a fiatalok abból a „kütyüből” tájékozódnak, amit a kezükbe nyomtak, és napi 6-12 órát nézik.
Hozzátette, a fiatalok valójában nem tudják, miről döntöttek. A felelősséget a szülői és nagyszülői generáción is keresi. „Mit tettünk annak érdekében, hogy legalább a saját családunkban a mi nagykorúvá váló gyerekeink vagy unokáink azok nekünk jobban higgyenek, mint a közösségi média manipulációjának?” – tette fel a kérdést, kiemelve, hogy egy átlagos magyar szülő napi három percet beszél a gyerekével.
A házelnök arról is beszélt, hogy őt nem a választás elvesztése aggasztja.
– mondta.
Bayerrel ezután egyetértettek abban, hogy míg a mai fiatalok dédszüleinek, nagyszüleinek sokkal nehezebb időket kellett megélniük, például két világháborút, Trianont, vagy a Rákosi-rendszert, hozzájuk képest „mi vagyunk a legszerencsésebb generáció”.
– jelentette ki a műsorvezető.
Kövér szerint ezekkel a fiatalokkal a politika nyelvén és közvetítő eszközein keresztül nem lehet beszélni. Felidézte, hogy egy kecskeméti gyűlésen állítása szerint „sátánizmusra meg anarchizmusra hajló szubkultúra gyerekei” őrjöngtek a legordenárébb módon. A politikus állítása szerint nem indulatot érzett, hanem sajnálatot, mert látta rajtuk, hogy boldogtalanok. „Ezeket a gyerekeket nem szereti senki” – vonta le a következtetést, majd odáig vezette le a problémát, hogy a mai tinédzserek szülei a '90-es évek valóságshow-inak „teljesítmény nélküli senkiházijain” nőttek fel.
Bayer erre reagálva megemlítette Rudi Dutschke 1968-as, az intézmények elfoglalására vonatkozó stratégiát, amelynek lényege az volt, hogy el kell foglalni az oktatást, a médiát és a művészeti világot, mert ha valaki uralja ezeket a területeket, akkor az ifjúságot is megnyeri magának. Arra a kérdésére, hogy Magyarországon is győzött-e ez az elmélet, Kövér azt mondta:
Szerinte már a 20. században elindult a nyugati világban egy folyamat, amelynek célja egy nemzet mentális és szellemi megfosztása a saját értékeitől, hogy utána bármit meg lehessen tenni vele. Úgy véli, a magyar társadalom eddig a „fék” volt ebben a folyamatban.
„Fiatal szülők vagy fiatalok, szülők, akik külföldön dolgoznak, azzal álltak az ő szüleik elé, hogy ha nem a Tiszára szavaznak, akkor nem látják az unokájukat többet” – állította.
A Fidesz megújulásának kérdésétől vonakodott, mondván, a kérdésfeltevés sem tetszik neki. Szerinte nemcsak a vezetőknek, hanem a közösség minden tagjának önvizsgálatot kell tartania. Kifejtette továbbá, hogy a fiataloknak nincs joguk a Fideszről alkotott véleményükhöz.
Az interjú végén Kövér László a Fidesz szavazóinak üzent. Szerinte a pártot korábban is megpróbálták már likvidálni, például 1992-94 között az SZDSZ, vagy 2006-ban Gyurcsány Ferenc. Mostani helyzetértékelése szerint ugyanez fog következni. „Ahhoz, hogy nekünk ne legyen esélyünk négy év múlva visszajönni azokkal szemben, akiknek a kormányzási képességéről azért egyelőre nem vagyunk meggyőződve, ahhoz a legbiztosabb út azon keresztül vezet, hogy bennünket meg kell próbálni minden jogállamot messze átlépő, figyelmen kívül hagyó lépéssel politikai értelemben likvidálni” – mondta.
A megoldást a közösség egyben tartásában látja, a Gladiátor című filmből idézve: „bármi jöjjön ki azon a kapun, csak akkor maradhatunk életben, ha együtt maradunk.”
