SZEMPONT
A Rovatból

Kovács Gellért: A született tehetségeknek lehetőséget sem adnak, miközben milliárdokból készülnek iskolás dolgozatok

A „filmszerészként” ismert kritikus szerint a mostani finanszírozási rendszernél még az Andy Vajna-féle Filmalap is jobb volt. Elárulta azt is, mit gondol Szirmai Gergely és Dancsó Péter videóiról.


Kovács Gellért neve ismerős lehet számos online és nyomtatott filmes lapból, rádióműsorból, valamint saját Facebook-oldaláról is, ahol már több mint 23 ezer követővel rendelkezik.

Arról beszélgettünk vele, mitől lesz jó szerinte egy kritika, miért vérzik ezer sebből a magyar filmgyártás állami támogatása, és milyen jövő várhat a mozira a streaming térhódításával.

– A filmszerész kifejezést te találtad ki? A neten rákeresve az összes találat veled kapcsolatos.

– Az biztos, hogy nem használja más, de eredetileg nem az én ötletem volt. Elég sokáig a Petőfi Rádióban dolgoztam, még a “nagyon zenés" időszak legelején kerültem oda, a Kultúrfitnesz nevű műsornak voltam az egyik szerkesztője. Az egyik rovat címe az volt, hogy Bombafilm, amiben mindig egy adott filmről mondta el a véleményét egy kritikus. A műsor producere, Mikó Róbert találta ki, hogy mivel a bombákat ugyebár a tűzszerészek hatástalanítják, a rovat címére rímelve a filmekkel miért ne foglalkozhatna a filmszerész? Eleinte nemcsak én voltam a műsor filmszerésze, hanem mindig az aktuális megszólalót nevezték így. Idővel viszont egyeztetési nehézségek miatt a többiek “kikoptak” és én maradtam egyedül, később pedig önálló műsorom is indult. Így végül rajtam ragadt a név, Mikó Róbert beleegyezésével akkor is magammal hoztam, miután kirúgtak az MTVA-tól. Egyébként nem ragaszkodtam volna annyira hozzá, de magam is meglepődtem rajta, mennyire szeretik az emberek.

– Mikor és hogy indult a filmek iránti érdeklődésed?

– Valószínűleg azzal, hogy fölsírtam a kórházban 1979-ben. Zavarba ejtően korai emlékeim vannak filmekről, a világból is mindig csak azok a dolgok érdekeltek, amikkel filmeken keresztül találkoztam.

Az életem nagy része azzal telt, hogy az ismerőseimet fárasztottam a szóban elmondott “kritikáimmal”. Aztán valahogy a foglalkozásom is hozzáidomult ehhez a mániához, bár tudatosan soha nem akartam filmes újságíró lenni.

Egy pici faluban nőttem fel, tehát tulajdonképpen mondhatjuk, ha nagyon akarjuk, hogy saját erőből értem el azt, amit elértem. Azért persze vannak kulcsemberek, akinek rengeteget köszönhetek, például Pápai Zsolt, akihez az első valódi újságírói próbálkozásaim kötődtek. Később dolgoztam üzemvezető-jegypénztárosként az Örökmozgó moziban, közben pedig megtaláltak mindenféle lehetőségek. Írtam például az akkor még nyomtatott lapként létező Mozinetbe, majd elkezdtem rádiózni is. A Petőfi óta is megmaradt ez a vonal egy másik adón, emellett írok több helyre, szervezek filmklubokat, a SuliMozi-program egyik szerkesztője, állandó moderátora vagyok, szóval elég sok elemből áll össze a tevékenységem. Szerintem ebben jóval nagyobb az ösztönösség, mint a tudatosság.

– Mindezek mellett szerkeszted a saját Facebook-oldaladat is, ami nemrégiben lépte át a 20 ezer követőt. Ezt a felületet mire használod és hogyan formálódott a létrehozása óta?

– Sokan mondták már a Petőfi idején is, hogy kéne, de akkor időm és kedvem se nagyon volt hozzá. Aztán később, amikor már nem dolgoztam ott, mégiscsak rászántam magam. Igazából nincs mögötte stratégia, soha nem is volt: azokat a gondolatokat osztom meg, amelyek számomra fontosak, olyan formában, ahogyan épp kedvem van hozzá. Hogy ez miért érdekli ennyire az embereket, mitől növekszik organikusan ilyen tempóban a követők száma, arra nem tudok válaszolni. Mindenesetre azt látom, hogy kialakult egy közösség, amiben szinte egyáltalán nincsenek trollok és rosszindulatú kommentelők. Ehelyett csupa szuper dolog történik, például gyakran szólnak hozzá a posztjaimhoz színészek, sztorikat mesélnek forgatásokról, mások pedig azt osztják meg, milyen történeteik vannak egy művésszel kapcsolatban. Egészen szokatlan a közösségi médiában az, ami nálam jellemző: nem igazán arra használják az oldalamat az emberek, hogy ventiláljanak, hanem tényleg értelmes és érdekfeszítő eszmecseréket folytatnak.

Fotó: Polcz-Péter

– Mitől lesz jó szerinted egy filmkritika?

– Arra tudok válaszolni, hogy én milyen kritikákat szeretek olvasni. Olyanokat, amelyekben megvan a filmes műveltség, a szenvedély, a humor, valamint az is, hogy a szerzője mit gondol a világról. Nem is feltétlenül az érdekel, hogy a jó-rossz skálán milyennek ítéli meg az adott filmet, sokkal inkább az, tud-e érdekesen írni róla. Nagyon fontos az is, hogy olyan szempontokat találjon, amelyek számomra is izgalmasak. Teljesen hidegen hagy, egyetértek-e a kritikájával, nekem soha nem volt személyes ügy, hogy mások ugyanazt gondolják valamiről, mint én. Az írás számomra kommunikáció: gondolatok és érzések megosztásáról szól.

– Mit gondolsz a YouTube-on népszerű véleményformálók, például Szirmai vagy Dancsó tevékenységéről?

– Szerintem ők inkább nagyon tehetséges, bizonyos műfajokra szakosodott stand-uposok, mint filmes újságírók.

Rendkívül szellemesek és általában kedvet is csinálnak az adott alkotáshoz, de sokkal inkább produkcióként kell kezelni, amit közzétesznek, mint hagyományos kritikaként.

Nagy mértékben építenek a képi gegekre, az elsődleges céljuk, hogy a videóik humorosak legyenek, és minél többekhez eljussanak. Elismerem a tehetségüket, ebben a videós műfajban én nem hiszem, hogy a nyomukba tudnék érni, ezért nem is próbálkoztam soha igazán hasonlóval.

– Mi a véleményed az olyan NER-közeli presztízsberuházásokról, mint az Aranybulla, vagy a Petőfi-film?

– Ezt most komolyan megkérdezed tőlem? Nézd, az a helyzet, hogy én filmrajongó vagyok, akinek csak egy dolog számít: az, hogy értékelhető alkotásokat lássak a tévében és a moziban. A tehetségtelenségnek szaga van. Én lennék a legboldogabb, ha készülne jó Aranybulla-sorozat (már nem fog), vagy jó Petőfi-film (ezt majd meglátjuk, hogy milyen). Kifejezetten kikérem magamnak, ha valaki ezt előítéletként fogja fel, hiszen az ember miért nézne filmeket 3 éves kora óta, ha nem azért, hogy legyen valamiféle érzéke annak megítélésére, mit várhat egy adott műtől?

Minden alkotónak van életrajza, referenciái, amiből le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Ha az illető már letett az asztalra néhány produkciót, amelyek nem voltak túl jók, akkor szerintem nem előítéletesség, ha a következő projektjéről is hasonlót feltételezünk.

Egy rossz film színvonalát még Hollywoodban sem tudja felemelni a költségvetés, miért pont nálunk lenne másképp?

– Szerinted hogyan lehetne jól feldolgozni ezeket a témákat?

– Szabadon. Úgy, ahogy olyan országokban teszik, ahol nem a politika ízlése szabja meg, kik csinálhatnak filmet egy adott témában, és ők hogyan beszélhetnek róla. Egyszerűen meg kéne bízni azokban a jobbnál jobb filmeseinkben, akik itt vannak körülöttünk, és ha szerencsénk van, nem lépnek le más országokba, hogy ottani pénzből csináljanak nagyszerű alkotásokat. Vegyük például Hajdu Szabolcsot, akinek volt is Petőfi-filmterve egyébként. De mondhatnám Reisz Gábort és még számos másik tehetséget, akik kénytelenek vagy kalapozásból és baráti szívességekből tető alá hozni a filmjeiket, vagy egyáltalán nincs erre lehetőségük. Van nálunk ez a nagyon furcsa finanszírozási rendszer, amit még Andy Vajna alakított ki. Kétségtelenül voltak klassz eredményei annak az érának, de szerintem ez inkább a kompromisszum felől közelítve volt jó. Rengeteg olyan történet kering vele és a Filmalappal kapcsolatban is, hogy ott sem mehetett minden szabadon. Mindazonáltal Vajnának megvolt az a képessége, hogy bár kezdetben egy adott irányba szerette volna terelni a magyar filmet, rájött, hogy az nem megy, és elfogadta a másik irányt.

Ezért lehetett annyi Oscar-díjunk és jelölésünk abban az időben, mert ő ugyan nem tolta a számára nem szimpatikus filmeknek a szekerét, de nem is feküdt nekik keresztbe. Hagyta, hogy mehessenek a maguk útján.

A Saul fiának sem adott akkora marketing-támogatást, amekkorát megérdemelt volna, és szerintem az ízlésesnél jobban fürdött a sikerében, de azt nem lehet elvitatni, hogy maga a film legalább elkészülhetett. Most azt se tudjuk biztosan, mik azok a filmek, amelyek el sem készülhettek. Mivel nem adnak lehetőséget olyan született tehetségeknek, akik már bizonyítottak. Ehelyett látjuk, milyen produkciók jönnek ki az Aranybullától A helység kalapácsáig: sok százmillió, vagy akár milliárd forintból készült, iskolás dolgozatok.

Fotó: Tóth-Bertók Eszter

– Lehet-e még hosszú távon, a streaming térhódításával jövője a moziba járásnak? Számodra mi a vonzereje?

– Két filmcímmel válaszolnék erre a kérdésre: az egyik az Avatar 2, a másik pedig a Babylon. Bár teljesen mást gondolnak Hollywoodról és a moziról is, mégis mindkettőt filmvásznon kell átélni. Szerintem az ilyen filmekben lehet a mozi jövője, bár azért nem kizárólagosan. Amikor a pandémia alatt kérdeztek erről, mindig azt feleltem, hogy a streaming soha nem fogja lehagyni a mozit. Most viszont már látom, hogy közel sem mennek olyan jól a mozik, mint a vírus előtt. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy bizonyos címekkel fel lehet kelteni az emberek érdeklődését és be lehet vonzani őket a termekbe. Tapasztalom azt is, hogy divatba jöttek az olyan vetítések, ahol régi filmeket tűznek műsorra akár filmklubszerűen, akár a rendes program részeként.

Szerintem nem fognak bezárni a mozik, mert ott olyan mágia vár, ami életben tartja ezt a fajta befogadási formát. Abból a szempontból viszont én is pesszimistább vagyok már, hogy látom a számokat a világszinten csökkenő bevételekről.

Persze mindig vannak kivételek, köztük teljesen váratlanok is. A Top Gun: Mavericknek például minden logika szerint nagyon meg kellett volna buknia: egy ‘80-as évekbeli propaganda-slágerfilm nagyon megkésett folytatásáról van szó, főszerepben egy 60 év körüli fazonnal, alig használtak benne CGI-t. Mégis óriási siker lett, egyszerűen azért, mert volt benne valami hagyományos. Tom Cruise megmutatta, mi a mozi varázslatának lényege: olyasmi történik a vásznon, ami kizárólag arról a felületről tud téged beszippantani. Ezt a világ legjobb streaming-felülete és legnagyobb tévéképernyője sem tudja felülmúlni. A kérdés az, hogy döntenek majd az újabb generációk. Nekik is kell majd ez az élmény?

– A magyar filmgyártás jövőjével kapcsolatban mennyire vagy bizakodó?

– Jelen pillanatban semennyire, mivel a támogatásokról döntő testület tagjaiból egy dolog fájóan hiányzik: a nagyvonalúság. Hogy a másképp gondolkodóknak is lehetőséget adjanak. Ettől még lehetnek nagyszerű sikereink, de nagyon kevés olyan lesz köztük, ami nem független finanszírozású. Filmet készíteni most már sokkal egyszerűbb, mint akár csak 1-2 évtizeddel ezelőtt. Így, ha valaki tényleg tehetséges, akár egy iPhone-nal is nyerhet Oscar-díjat. Látok esélyt erre, ugyanakkor óriási a keserűség bennem, mivel tele van az ország rendkívüli adottságokkal bíró alkotókkal. Nagyon klassz lenne, ha nem kéne külföldre menniük ahhoz, hogy kibontakozhassanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tábor Áron: Még Trump alatt sem nézik jó szemmel, hogy Magyarország szoros gazdasági kapcsolatot tart Oroszországgal
Az orosz energia konfliktuspont a két ország között - mondja az Amerika-szakértő, aki szerint eddig sok kézzelfogható eredménye nem volt Trump és Orbán Viktor jó viszonyának. De a választási kampányban ez még lehet ütőkártya, kérdés, mennyit számít majd.


Szerdán életbe lépett az 50%-os amerikai vám Indiával szemben, aminek felét Trump azért szabta ki, mert India olasz olajat vásárol Oroszországtól. A szintén orosz energiát vásároló Magyarország neve eddig nem merült fel a szankcionálandó országok között, de Trump láthatóan hajlandó konkrét lépéseket is tenni ebben az ügyben. Kérdés, számíthat-e majd az amerikai elnök jó személyes viszonya Orbán Viktorral. A vámháborúban mindenesetre ez nem sokat nyomott a latba.

Közben Amerikában Trumpot is egyre többen vádolják azzal, hogy autokratikus lépéseket tesz, főleg azóta, hogy a bűnözésre hivatkozva a fővárosba, Washingtonba vezényelte a Nemzeti Gárda, valamint a szövetségi ügynökségek több száz tagját, és ideiglenesen átvette a helyi rendőrség irányítását. Ő úgy reagált, „nem vagyok diktátor, csak tudom, hogyan kell megállítani a bűnözést.” Arról is beszélt, hogy más demokrata vezetésű városokban is hasonló lépések jöhetnek. Engedélyezte a fegyverviselést a járőröző nemzeti gárdistáknak, és azt is felvetette, automatikus halálbüntetést kérne mindenkire, akit gyilkosság elkövetésével vádolnak a Washingtonban. Mit akar Trump valójában elérni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tábor Áronnal, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával, Amerika-szakértővel.

– Milyen a viszonya most a Trump-kormánynak a magyar kormánnyal?

– Nincs közeli rálátásom, de a nyilvános jelek alapján retorikailag erős fegyver az Orbán-kormány számára, hogy Washingtonban barátra leltek. Trump időnként hivatkozik Orbánra, például az ukrajnai ügyek kapcsán. De komoly kézzelfogható előnyök nem látszanak. Sőt, sajtóhírek szerint Trump állítólag fel is hívta Orbánt, hogy ne akadályozza Ukrajna EU-csatlakozását, mert az amerikai álláspont szerint ez fontos alternatív biztonsági garancia lenne. Bár ezt a magyarok tagadták, hogy lett volna ilyen beszélgetés. A másik konfliktuspont az orosz energia.

Még Trump alatt sem nézik jó szemmel, hogy Magyarország szoros gazdasági kapcsolatot tart Oroszországgal.

Bár a szankciók kiterjesztése nehézkes egy EU országra, erről beszéltünk is a múltkor, de ez is feszültségforrás.

– Azon az egyetlen papíron kívül, amelyre Trump dörgedelmesen ráírta, hogy dühös a Barátság kőolajvezeték elleni támadás miatt, más nem történt. Mint ahogy a vámháborúban sem számítottak a magyar érdekek.

– Magyarország túl kis tényező egy amerikai–európai kereskedelmi megállapodásban. Retorikailag persze lehet kritizálni az EU tárgyalásait, de végül mi is ugyanabból az alkuból részesülünk, mint a többiek. Valószínű, hogy az amerikaiak szemében Magyarország nem meghatározó szereplő.

– Magyarország most egy elnyújtott választási kampányban van, bár hivatalosan még nincs kitűzve a választás. Várható-e, hogy Trump valamilyen gesztust tegyen Orbán Viktor felé a kampány későbbi szakaszában? Esetleg kérhet-e majd ezért valamit cserébe?

– Könnyen elképzelhető, hogy ennek lesz ára, és politikai alkudozás része lesz. Nem kizárt, hogy lesz találkozó vagy jelzés Trump részéről, hogy ő Orbán barátja. De a hatása bizonytalan.

Láttuk, hogy más országokban, például Kanadában vagy Ausztráliában, kifejezetten erősítette az ellenzéket, ha Trump támogatott valakit.

Magyarország más helyzet, de valószínű, hogy akiknek vonzó a Trump-támogatás, azok már amúgy is Orbán hívei, tehát nem ez dönti majd el a választást.

– Egy dolog az ideológiai rokonság, és más az érdekazonosság. Nem lehet, hogy az amerikaiak tartózkodó magatartása mögött Magyarország orosz és kínai különutas politikája áll?

– Valószínűleg különbség van aközött, hogy mit gondol maga Trump, és mit gondol a külpolitikai apparátus. Az apparátusban inkább az számít, ki a megbízható szövetséges, aki nem Oroszország vagy Kína felé nyit. Ugyanakkor Trump és köre retorikai szinten hangsúlyozni fogja a barátságot, mert ideológiailag fontos számukra. De alapvetően nem akarnak beavatkozni a magyar belpolitikába.

– Volt az orosz–amerikai csúcstalálkozó Alaszkában, amiről úgy tűnik, mintha feledésbe is merült volna, pedig korábban belengették, hogy lesz folytatása, sőt akár Zelenszkijt is bevonják. Ennyire kudarcos volt ez a próbálkozás?

– Már a találkozó idején is sokan mondták, hogy nem világos, milyen folytatása lehet. Putyin számára fontos volt, hogy amerikai területen, vörös szőnyeges fogadtatásban részesüljön. Ez szimbolikus gesztus volt, de valódi előrelépés nem történt. Viszont utána Trump nem tartotta be korábbi ígéretét sem: nem vezetett be új szankciókat Oroszországgal szemben, pedig nem lett tűzszünet. Ugyanakkor különalku sem született az ukránok feje fölött, amitől sokan tartottak.

A következő lépés, hogy Zelenszkij és Putyin találkozzon, egyelőre távoli cél.

Mindkét fél jelezte, hogy sok feltételnek kell teljesülnie ehhez. A harctéri helyzet sem kényszeríti ki a gyors megállapodást: Oroszország lassan, de halad a Donbaszban, Ukrajna pedig nem áll összeomlás előtt. Így ez inkább egy hosszú folyamat lehet, kisebb eredményekkel, például fogolycserékkel.

– Nehéz érzékelni a következetes irányt Trump politikájában, hiszen többször is 180 fokos fordulatot tett. Nem lehet, hogy azért is csillapodtak el a dolgok, mert az európaiak rögtön a csúcs után meglátogatták Trumpot, és ellensúlyozták Putyin hatását?

– Ez valószínű. Az európaiak el akarták kerülni, hogy megismétlődjön a februári eset, amikor Zelenszkijt lényegében megalázták a Fehér Házban. Az európai vezetők jelenléte jelezte az egységet, és támogatást adtak az ukrán félnek. Trump számára fontos volt, hogy azt mondhassa: az amerikaiak már nem finanszírozzák egyedül Ukrajna felfegyverzését, ez már inkább az európaiak dolga. Ez az amerikai hadiiparnak kedvez, óriási bevételeket várnak ettől.

Ugyanakkor Trump politikája valóban gyakran attól függ, ki győzi meg utoljára.

Láttuk ezt más ügyekben is, például a vámoknál is. Nagy vonalakban azonban kirajzolódik: az Egyesült Államok egyre kevésbé akar aktívan részt venni az ukrajnai konfliktusban. Ez nem Trump fő prioritása.

– A napokban az váltott ki nagy sajtóvisszhangot világszerte, hogy Donald Trump "megelőző jelleggel" mindenkire automatikusan halálbüntetést kérne, aki gyilkosságot követ el Washingtonban. A fővárosban ugyanakkor már évtizedek óta nincs érvényben a halálbüntetés. Trump ötlete jogilag keresztülvihető?

– Valóban, Washington városban már évtizedek óta nincs halálbüntetés. Ennek az az előzménye, hogy a hetvenes években az amerikai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és bizonyos feltételekhez kötötte a halálbüntetés fenntartását. Később Washington város lakói egy szavazáson úgy döntöttek, hogy nem kérnek belőle. Jelenleg tehát annak, amit Trump mondott, nincs meg a közvetlen jogi alapja, de a szabályozás elvileg módosítható.

Mivel Washington nem tartozik egyetlen államhoz sem, a szövetségi kormánynak nagyobb hatásköre van.

Így bár a helyi szabályok kizárják a halálbüntetést, az amerikai kongresszus, amelyben most republikánus többség van, akár változtathat ezen. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntései alapján az a javaslat, hogy minden gyilkossági ügyben kötelező legyen a halálbüntetés, valószínűleg alkotmányellenes lenne. A bíróság ugyanis kimondta, hogy minden ügyet egyedileg kell mérlegelni, kötelező jelleggel nem szabható ki halálbüntetés. Tehát a megvalósítás erősen kérdéses még abban az esetben is, ha a kongresszus támogatná Trumpot. Amiért ez előkerült: Trump számára fontos kampánytéma az amerikai nagyvárosokban tapasztalható bűnözés. Tény, hogy a covidjárványt követő 1–2 évben valóban emelkedett a bűnözés az amerikai városokban. Ennek több oka lehetett, többek között a lezárások, vagy a Black Lives Matter-tüntetések utáni rendőrségi visszahúzódás is. Mostanra azonban a statisztikák inkább csökkenést mutatnak. Washingtonra is igaz, hogy nincs különleges bűnügyi vészhelyzet. Tehát ez inkább egy kampányfogás Trump részéről.

–Ugyanennek a része az is, hogy újabb városokba vezényelné ki a Nemzeti Gárdát?

– Igen. Általában olyan városokról van szó, amelyeket demokrata politikusok vezetnek, például Los Angelesről Kaliforniában, vagy Chicagóról Illinois államban. Ez jól illeszkedik Trump kampányához. Ha azonban megnézzük a statisztikákat,

a húsz legnagyobb gyilkossági aránnyal rendelkező város közül tizenhárom republikánus vezetésű államban található.

Tehát nem feltétlenül a demokrata városok a legproblémásabbak. Chicago például nincs benne az első húszban, és New York, amelyről Trump szintén beszélt, a nagyvárosokhoz képest kifejezetten biztonságosnak számít. Persze vannak problémás negyedek, például a drogkereskedelem miatt, de alapvetően a helyi rendfenntartó erők képesek kezelni a helyzetet. Ez inkább politikai játszma: a republikánus narratíva szerint a demokrata vezetők túl engedékenyek a bevándorlással vagy a kábítószerrel kapcsolatban. A Nemzeti Gárda bevonása is vitatott. Washingtonban könnyebb dolga van az elnöknek, mert az nem tartozik államhoz, ott közvetlenül ő rendelkezik a Nemzeti Gárda felett. De például Kaliforniában Gavin Newsom kormányzó szerint Trump jogtalanul mozgósította a Kaliforniai Nemzeti Gárdát, ezért jogi eljárás indult.

– Elképzelhető, hogy Trumpnak onnan vissza kell vonnia a Nemzeti Gárdát?

– Kalifornia azt állítja, hogy Trumpnak nem volt jogalapja a kormányzó beleegyezése nélkül mozgósítani a Nemzeti Gárdát. Egy helyi bíró eredetileg igazat adott Newsomnak, és utasította az elnököt a Nemzeti Gárda visszavonására. Ezt azonban egy fellebbviteli bíró megváltoztatta, és visszadobta az ügyet az alsóbb szintre. Így jelenleg a Nemzeti Gárda ott tartózkodása jogszerűnek számít, az eljárás kimenetelére várnak. Tehát a jogi helyzet nem egyértelmű. Emellett van egy régi, a polgárháború utáni időkből származó törvény, a Posse Comitatus Act, amely kimondja:

a hadsereg nem vethető be rendfenntartó erőként belföldön, csak nagyon kivételes esetekben. A kérdés az, hogy Trump ezt megsértette-e.

Bizonyítani azonban nehéz lenne, ráadásul eljárást csak a szövetségi ügyészség indíthatna. Mivel az igazságügyi apparátus most Trump emberei alatt működik, erre nem valószínű, hogy sor kerül.

– Amerikában az ügyészség az elnök alá van rendelve, vagy ez a befolyás már inkább a jogállam eróziójának a jele?

– Az ügyészség az igazságügyi minisztérium alá tartozik, amelyet az igazságügyminiszter irányít. A jelenlegi miniszter, Bondi világossá tette, hogy Trump politikáját követi. Ez valóban a hatalmi ágak szétválasztásának erózióját mutatja. J. D. Vance alelnök például egy interjúban úgy beszélt az ügyészségekről, mintha a kormány saját intézményéről lenne szó.

Bár az igazságügyminisztert mindig az elnök nevezi ki, eddig ügyeltek arra, hogy a minisztérium és az ügyészség a törvényességet függetlenül képviselje.

Ez most kevésbé érvényesül. Normál esetben, ha összeférhetetlenség állna fenn, például ha az elnök vagy környezete ellen folyik vizsgálat, különleges ügyészt neveznének ki. Ez Trump alatt nem történt meg. A független ügyész, Jack Smith, aki vizsgálta Trump ügyeit, még Trump hivatalba lépése előtt lemondott, miután Trump jelezte, hogy kirúgná. Később Smith-t magát kezdték vizsgálni. Ez arra utal, hogy a kormány az ügyészséget részben személyes leszámolásra használja.

– És itt vannak a választókörzethatár-átrajzolások is. A republikánus államokban úgy módosítják őket, hogy az nekik kedvezzen. Most már a demokraták is elkezdték bevetni ugyanezt a módszert.

– Ez egyáltalán nem új jelenség. A hatalmon lévők mindig megpróbálták úgy alakítani a körzethatárokat, hogy az nekik kedvezzen. Maga a kifejezés is, gerrymandering, a 19. századból, amerikából származik. Egy Gerry nevű kormányzó, ellenfelei szerint, olyan szalamanderre emlékeztető térképeket rajzolt, amelyek politikai előnyt biztosítottak neki. Innen ered a kifejezés. Ez tehát egy nagyon régi jelenség, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem mindenhol, ahol egyéni választókörzetek vannak. A kérdés mindig az, ki és milyen elvek alapján rajzolja meg a határokat.

A mai technológia révén már háztömb szinten fel tudják mérni, hol hány demokrata vagy republikánus szavazó él, és számítógépes programokkal rajzolják meg a számukra legkedvezőbb térképet.

Ez nagyüzemi szintre emelte a gyakorlatot. Volt ugyanakkor ellenmozgalom is. Több demokrata vezetésű állam, például Kalifornia, független bizottságokra bízta a körzethatárok kijelölését, földrajzi szempontok alapján. Most viszont újra előtérbe került a politikai befolyás. Nem maga a jelenség új, de Trump alatt a republikánusok erősebben használták ezt az eszközt. Például Texasban újrarajzolták a körzeteket a népszámlálási ciklus közepén, ami szokatlan, mert normálisan tízévente, a népszámlálás után szokták frissíteni. Erre reagálva Kalifornia is fontolóra vette a változtatást, de ott népszavazással kell megerősíteni, mivel az alkotmányukban rögzítették a független bizottságok szerepét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tölgyessy: Orbán megszegett egy súlyos tabut, miközben egyre inkább orosz mintára építi fel a társadalmat
Tölgyessy Péter szerint a rendszerváltó hangulat egyre több települést elér, és kezdik megunni Orbán Viktort. A politikai elemző a Partizán évadnyitó műsorában beszélt arról, miért látja veszélyben Orbán Viktor hatalmát, és hogyan próbálja a kormány mozgósítani a saját híveit.


Tölgyessy Péter úgy látja, Orbán Viktor most sokkal gyakrabban jelenik meg a nyilvánosság előtt, mint korábban. „Egész biztos, hogy átgondolta a helyzetet, a teljes politikai pályafutását. Szembesült azzal, hogy a trendek hallatlanul kedvezőtlenek a Fidesznek” – mondta. Hozzátette, hogy a miniszterelnök csak a saját táborának szóló fórumokon beszél, ami szerinte azt mutatja, hogy a saját közönségét akarja feltüzelni.

Az elemző szerint a Fidesz lefelé tartó pályán van. Példaként az MSZP összeomlását említette, amely korábban a legerősebb pártnak tűnt az országban.

„Ha Orbán elveszíti a hatalmat, az egész építmény, a rendszer romba dől, méghozzá pillanatok alatt”

– jelentette ki a Partizán évadnyitó műsorában.

A választások elhalasztásáról szóló találgatásokra úgy reagált: „Ez egy olyan félelem, ami nem valóságos. A Fidesznek meg kell győznie a választókat, hogy a változás, az veszélyes.” Tölgyessy szerint ha a voksolást elhalasztanák, azonnal kiesne Magyarország az unióból, és összeomlana a gazdaság.

Úgy látja, hogy a főváros és a nagyvárosok többsége végleg elveszett a kormánypártnak, a közepes települések is eltávolodhattak, és már csak a kisebb falvakban lehet igazán erős a Fidesz.

Közben a kormány havonta újabb „ajándékokat” ad a választóknak, mint a kedvezményes lakáshitel vagy a többgyermekes anyák adómentessége. „Ilyen mértékű osztogatásnak meg kellene fordítani a választást, de nem fogja” – mondta, hozzátéve, hogy a korrupció érzékelése és a magyar panaszkultúra erősebb.

Tölgyessy szerint három dolog változott meg: nincs gazdasági növekedés, a Fidesz leszállóágban van, és Orbán megszegte a tabut, hogy a politikai vezető ne gyűjtsön vagyont.

„Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János nem gyűjtött vagyont. Ez egy nagyon súlyos tabu volt” – hangsúlyozta. Úgy véli, Orbán Viktor próbálta a „hurkatöltő, pálinkafőző, hozzánk hasonlóan meghízó politikus képét” magára venni, de ez a kép megsérült.

Az elemző szerint az Orbán-rendszer egyre inkább orosz mintára építi fel a társadalmat. Példaként a Pride betiltásának tervét említette. „Magyarországon csak 34 százalékos az ukrán EU-tagság támogatása: a háború kérdésében a fideszes politika hallatlanul sikeres” – tette hozzá. „Magyar Péter nem is mer ellentmondani neki ebben a dologban.”

Szerinte a választás arról fog szólni, hogy az ország folytatja-e szabadelvű hagyományait, vagy az állam orosz mintájú, piramisszerű hatalmi rendszere erősödik.

Tölgyessy arról is beszélt, hogy az orosz agresszió megteremtette az ukrán nemzetet. Magyarország azzal, hogy Ukrajnával szemben az agresszor mellé áll, azt a jogot vitatja el az ukránoktól, hogy nem akarnak orosz alattvalók lenni. „Nem találok rá szavakat, hogy ez mekkora tagadása a régi magyar hagyománynak.”

A háború valójában egy súlyos orosz kudarc Tölgyessy szerint, iszonyú vérveszteségek árán tud csak egy-egy falut elfoglalni – fogalmazott.

Az Egyesült Államokkal kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Hihetetlen mértékig átalakította a világot. A legjobb amerikai elemzők állítják, hogy a roosevelt-i New Deal óta nem voltak olyan jelentős változások, mint amiket a Trump csinál.”

A politikai elemző szerint egyre erősebb a rendszerváltó igény, amit a Tisza párt előretörésében látni. Úgy véli, sok száz új politikus léphet be a közéletbe, és a választás népszavazásszerű lehet: arról szólhat, hogy akarják-e az emberek, hogy Orbán folytassa a kormányzást. „Nem volt még az újkori magyar történelemben ennyire fölkészületlen és alakulatlan párt, mint a Tisza, de ennek a választásokig nem tulajdonítok túl sok jelentőséget” – mondta.

Tölgyessy szerint a rendszerváltó hangulat egyre több települést elér, és kezdik megunni Orbán Viktort. Úgy gondolja, Magyar Péter támadhatatlan a Fidesz számára, mert híveinek reményt ad, és pártja száguldásban van. A Tisza tábora azonban nagyon vegyes, régi ellenzékiek és új fideszes szavazók is vannak benne.

A kampány szerinte rendkívül dühös lesz, és a tiszások lelkesedése nagyobb, mint a fideszeseké. „Lehetséges, hogy rosszabb lesz, de ha marad a Fidesz-rendszer, az csak egy ismert rossz. A váltás egy hatalmas kaland, ami nagyon rosszul is végződhet. Ennyire még sohasem aggódtam az országért” – összegezte Tölgyessy Péter.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Az első napon alig találkoztunk otthon startos ügyfelekkel a bankokban - csak hétfő éjjel jelent meg az önrészről szóló rendelet
Hétfőn elmaradt a nagy roham. Ebben közrejátszhatott az önrész körüli bizonytalanság is: a Magyar Közlönyben csak az éjjel jelentek meg az új szabályok, amik a 41 éven felülieknél is lehetővé teszik a 10 százalékos önrész elfogadását. De Budapesten a földhivatalok leállása sem segít.


Az előzetes érdeklődések alapján várható volt, hogy az Otthon Start elindulásának napján megrohamozzák a bankokat a lehetőséggel élni kívánó (és tudó) honfitársaink. A bankok is erre készültek, néhány bank az előírt 3 százalékos kamatplafon alá is ígért.

Ezzel szemben egy sor budapesti pénzintézetet kerestünk fel, és mindenhol csend volt. Útba ejtettük az OTP, az Erste, a Unicredit Bank, az MBH, és a Raiffeisen fiókjait, több helyen is. Az egyik banki munkatárs azt mondta,

bár egész augusztusban sokan érdeklődtek a hitel iránt, de az első napon alig találkoztak otthon startos ügyfelekkel.

Például aki ezt az információt adta, egyetlen egyet sem látott hétfőn, pedig akkor már jócskán délután volt. Amikor végre egy MBH bankfiókban a szokásos 2-3-nál több ügyfelet láttunk, rákérdeztünk a recepciósnál, hogy van-e köztük Otthon Startot intéző, de határozott nem volt a válasz.

Hogy mi lehet ennek az oka, arról több magyarázatot is hallottunk.

Budapesten pont szeptember első hetében állt le a Földhivatal, azaz jóval nehezebbé vált a szerződésekhez szükséges tulajdoni lapok beszerzése, az adásvételik leadása, pedig ez feltétele a hitelfolyamat elindításának.

Az önerő körül is bizonytalanság volt egészen az utolsó pillanatig.

Bár a kormány azt ígérte, mindenki 10 százalékos önrésszel veheti fel az új hitelt, a Magyar Nemzeti Bank szabályai ezt csak a 41 éven aluliaknál tették lehetővé, a többiektől 20 százalékot kellett megkövetelniük a bankoknak. Csak hétfő délután jelentették be, hogy ezen változtatnak, és az új rendelet csak az éjszaka jelent meg a Magyar Közlönyben.

Ebben egyben egy szigorítással is szembesülhettek az új hitelre pályázók: ezentúl a magasabb (a kereset arányában 60%-os) eladósodottsághoz 600 ezer forint helyett már 800 ezer forint igazolt nettó jövedelemet kell megkövetelniük a bankoknak. Azt nem tudni, hogy emiatt hányan esnek el attól, hogy igénybe vehessék a legmagasabb, 50 milliós támogatott kölcsönt.

Azt kérdésünkre több bankfiókban is egybehangzóan állították, hogy amikor majd valóban beindul a roham,

az Otthon Startos hitelek akkor is prioritást élveznek, hasonlóan például a Babaváró hitelhez.

Ez azt jelenti, hogy öt munkanap alatt döntés is várható, ha az igénylő mindenben megfelel a feltételeknek. Hogy mire érdemes odafigyelni, és kell-e sietni, arról az alábbi interjúban írtunk részletesen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„A 9 százalékot azt komolyan gondoltuk, de...” - ezt mondta valójában Tarr Zoltán a TISZA szja-val kapcsolatos terveiről
A kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke elismerte, hogy felszámolnák az egykulcsos adót és brutális adóemelésre készülnek. Megnéztük az etyeki belső fórumról készült teljes videót, mit is mondott a politikus ténylegesen Magyar Péter pártjának terveiről.


„Nem lennék Tarr Zoltán helyében. Magyar Péter most nyilván őrjöng miatta, és minden sz@rnak elhordja, hogy miért kellett össze-vissza pofáznia az eltitkolt adóemelési tervről, miközben Ő az országjáráson próbálja átverni az embereket az ellenkezőjével” - írja Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője arról a videóról, ami a TISZA etyeki belső fórumán készült, és amit a Magyar-kút Tisza Sziget nyilvános YouTube-csatornájára maguk a tiszások tettek ki nemrég.

A fideszes politikus és a kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke a fórumon elismerte, hogy „brutális adóemelésre készülnek, de erről még beszélni sem szabad.” Mindezt azután, hogy az Index egy névtelen „belső feljegyzésre” hivatkozva azt írta, a Tisza megszüntetné az egykulcsos személyi jövedelemadót, az átlagbér is 22 százalékos adósávba esne, 1 millió 250 ezer forint felett pedig 33 százalék lenne az adó.

Magyar Péter szerint ebből az egészből egy szó sem igaz, sőt, csökkentenék is az SZJA-t, ahogy megígérték, 15%-ról 9%-ra.

A Tarr Zoltán-féle fórumból a kormánypárti sajtó összevágott egy montázst, ami szerintük alátámasztja az Index értesüléseit. Mi megnéztük a teljes videót, amiből kiderül például, hogy eddig Tarr vezette a kormányzásra való felkészülést a TISZÁ-n belül, ezt a funkciót most adta át valaki másnak.

Az alelnök egy kérdésre válaszolva valóban beszélt a személyi jövedelemadóról is. Kijelentette:

„Amiről beszélünk, a 9%-ot azt komolyan gondoltuk. És amit mondunk, azt próbáljuk majd csinálni.”

Ugyanakkor hozzátette, ez egy olyan kérdés, amiről beszélgetni kell. Csakhogy szerinte ennek nem most van itt az ideje, mert vannak bizonyos témák, bizonyos kérdések, amik tabuk a magyar társadalomban. Annyira túlfűtött a hangulat, hogy nem lehet róluk értelmesen beszélni.

„Most egy olyan kérdést vetett fel, amiről tipikusan nem szoktunk beszélni. Mert ha valamit most mondok, ezt össze lehet úgy rakni, hogy akár bukás is lehet a választásokon” - fogalmazott a politikus. Aztán mégis részletesen belement a kérdésbe, mert „tanulságos”.

Szerinte az egykulcsos szja-ról az emberek nagy része azt gondolja, hogy igazságos. „Hogyha mindenki ugyanannyit fizet, akkor az egy igazságos dolog.” Emiatt nem időszerű a téma egy választási kampány közepén.

„Ez az a változás, amit a TISZA meglátott, és Péter meglátott. Nem lehet dolgokról beszélni, amikről mások másképp beszélnek, és az emberek meg elhiszik.”

Tarr Zoltán ezt részletesebben is kifejtette a belső fórumon.

„Most nem lehet erről beszélgetni. Magunk között természetesen lehet, és majd ha ez kikerül, akkor magyarázkodok, de annak se lesz semmi értelme. Tehát magunk között lehet beszélgetni most, de egyébként nem lehet erről beszélgetni. És számtalan olyan dolog van, amiről nem lehet beszélgetni. Ezért mondjuk azt nagyon határozottan, hogy nagyon sok mindent lehet, választást kell nyerni, és utána mindent lehet. Meg kell nyerni a választást. És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, hogy megnyerjük a választást.”

A fórumon elhangzottakból annyi egyértelműen látszik, hogy az ellenzéki párton belül komolyan gondolkodnak azon, hogy visszahozzák a többkulcsos, progresszív adózást, amikor azok, akik többet keresnek, arányaiban is több adót kell, hogy befizessenek.

Dálnoki Áron, a TISZA gazdaságfejleszési bizottságának tagja a fórumon meg is szavaztatta a résztvevőket, az egykulcsos vagy a többkulcsos adót támogatnák-e inkább. A jelenlévők 80-85%-a szerinte a többkulcsos adó mellett tette le a voksát. Dálnoki szerint az egykulcsos adónak is vannak előnyei, de egy ilyen rendszerben a szegények fizetnek többet, ugyanis az szja mellett őket arányaiban jobban sújtja a magas ÁFA, ami az élelmiszervásárlásokat terheli, és a gazdagok alapvetően nem munkajövedelemből, hanem tőkejövedelemből élnek, ami után még alacsonyabbak az adók.

Tarr Zoltán szerint egy adórendszer mögött alapvető társadalmi igazságossági, családtámogatási, és egyéb más koncepciók húzódnak.

„És amikor mi azt mondjuk, hogy egy adórendszer átgondolásban vagyunk, akkor ez nem pusztán a gazdasági összefüggések mérlegelése. Hanem ez alapvetően egy társadalompolitikai kérdés, hogy milyen az adórendszer. És hogyha a társadalompolitikai kérdésekben közös nevezőre tudunk jutni, és megértjük, hogy az egész erről szól, akkor tudunk az adórendszerről is beszélgetni. Önmagában az adórendszert az lehet jobbra-balra huzigálni, de összességében az egy eszköze annak, hogy egy jó országban éljünk. Jó országban szeretnénk élni, ahol békesség, nyugalom van, az emberek megbecsülik egymást, mi az az adórendszer, ami ezt lehetővé tudja tenni? Hogy tud egy igazságos élet lenni, ami az adórendszerében is igazságos?”

Tarr Zoltán azonban az etyeki fórumon hozzátette, azért is korai még egy ilyen beszélgetés, mert fogalmuk sincs az adatokról.

„Nem tudjuk, hogy mi a helyzet az országban, aki azt mondja magáról, az se tudja. Nincsenek elfogadható, normális adatok. A másik az, hogy felelősségteljesen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, és meg kell beszélni bizonyos dolgokat, hogy mit szeretnénk, és ahhoz képest lehet egy adórendszerhez, egy egészségügyi rendszerhez, és sok minden egyébhez hozzányúlni.”

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET: