Ilyen átélni a járványt Afrika közepén: egy Kenyában élő magyar beszámolója
"Nekünk szerencsénk van, jó környéken élünk, mindent be tudunk szerezni, amire csak szükségünk van. A legnagyobb problémám, hogy nem tudunk lemenni az óceánpartra, az már nagyon hiányzik" – mondta nevetve. Ő a vírus kirobbanása előtt is otthonról dolgozott, a gazdasági válság őt is érinti, de azt mondta, egyelőre nem vészes a helyzet. Neki és férjének vannak tartalékaik és bevételeik is, és mivel most kevesebb a munka, több ideje marad napközben, így leginkább tanulással tölti idejét.
A vásárlási szokásaik az elmúlt hetekben megváltoztak. Korábban, ha valami elfogyott otthon, csak leugrottak a közeli kisboltba. Most inkább megvárják, míg több tétel lesz a bevásárlólistán és akkor mennek el a boltba, vagy házhoz rendelnek.
"Láttam, hogy Magyarországon megrohamozták az üzleteket a vásárlók márciusban, itt ilyen nem volt. Nem igazán halmoztak fel tartalékokat az emberek"
– mondta, hozzátéve, ennek oka az lehet, hogy itt tényleg egyik napról a másikra él a kenyaiak többsége, nem is lett volna pénzük kifizetni a plusz termékeket.
"A másik ok a hűtőszekrény, illetve annak hiánya. Nekünk is csak egy pici hűtőnk van, szóval friss termékből mi sem tudnánk felhalmozni nagy készletet, de a szegény kerületekben és vidéken például egyáltalán nem is jellemző a hűtőszekrény használata
– mondta, hozzátéve, a gyakori áramszünetek miatt hűtőben sem lehet nagy készleteket felhalmozni, különben nagyon sok élelmiszer végezné a szemétben. A magyarországihoz képest ugyanis jóval gyakoribb a víz- és áramszünet. Az online vásárlás is gyerekcipőben jár, kevesen élnek a lehetőséggel.
"Vannak nagyobb szupermarketek, ilyen a Naivas is, ahol mi is szoktunk vásárolni. Innen lehet házhozszállítást kérni, ráadásul nem valamilyen raktárból hozzák az árut, hanem a megrendelő otthonához legközelebb eső áruházból. Ha nincs túl nagy forgalom, még fel is hívnak, ha például nincs egy a listán szereplő termék, hogy milyen helyettesítő terméket szeretnénk
– mondta Móni, aki a héten is rendelt, kb. fél 1-kor adta fel a rendelést és fél 5-kor már ki is szállították a csomagot. Móni szerint azért megy ez ennyire gördülékenyen, mert tényleg kevesen élnek a lehetőséggel, nincs még a köztudatban az online vásárlás, inkább a két nagyváros fejlettebb, nyugatiasabb kerületeiben jellemző. Ugyanakkor mivel a csapvizet nem szabad meginni, a vizet ballonokban szállítják házhoz, ahogy a gázpalackot is. Ez gördülékenyen működik: ha reggel kifogy a gázpalack, 1 órán belül érkezik az új, és a vízzel is hasonló a helyzet.
"Ahol, és ahogy mi élünk, a karantén nem okoz gondot, de ez nem az átlagos kenyai életszínvonal. Az átlagot a folyó víz hiánya, az áram hiánya vagy a nagyon gyakori áramszünet és vízhiány jellemzi"
– mondta. Az oktatással kapcsolatban Móni elmondta, hatalmas a különbség a köz- és a privát oktatási intézmények között, a járványhelyzet miatt pedig még inkább mélyül a szakadék. A magániskolákban digitálisan folyik az oktatás. Néhány köziskolában - leginkább középiskolákban - a gyerekek feladatokat kapnak online, amit akár okostelefonon keresztül meg tudnak oldani és vissza tudnak küldeni a tanárnak. Az állami iskolák nagy részében viszont ilyen nincs vagy elég döcögősen megy.
"Itt november elején lesz az év vége, akkor lesznek a vizsgák, beleértve az érettségit is. Elég messze van még, épp ezért az esetleges változtatásokról még senki nem beszél" – mondta. Móni mesélt a tömeges tesztelésről is.
"Elvileg ingyen biztosították a vizsgálat lehetőségét, de gyakorlatilag, aki el szerette volna végeztetni a tesztet, annak utána két hétig karanténban kellett lennie, méghozzá nem otthon, hanem egy erre kijelölt intézményben, amiért viszont napi 2000 shillinget kellett fizetni. Nyilván nem mentek tömegek, hiszen 28000 shilling (vagy akár annak többszöröse, ha az egész család karanténba kerül) itt a többségnek rengeteg pénz, ki sem tudták volna fizetni a karantén összegét
– mondta Móni. A kormány is rájött, hogy ez így nem működőképes, most már nem kérnek pénzt a kötelező karanténért.