Koronavírus: itt az ideje, hogy megszólaljanak a vészcsengők
Orbán Viktor múlt pénteken személyesen jelentette be, hogy szeptember 1-től megváltoznak a játékszabályok. A kérdés csak az, hogy nem lesz-e késő addigra. A miniszterelnök azt mondta, aki meg akarja nézni a tengert, most tegye. Majd horvát sajtóhírek szerint ő maga is Hvar szigetén bukkant fel. A horvát esetszám azonban már most kiugróan magas. Ha ebben a tíz napban még sokan mások is elindultak a tengerpartra, könnyen lehet, hogy ugrásszerűen nő a következő hetekben az itthoni fertőzések száma. A logikus lépés az lett volna, ha Horvátországot azonnal átsorolják a nem biztonságos kategóriába, és tesztelést vagy önkéntes karantént rendelnek el mindenkinél, aki ott nyaralt.
Érthetetlen, hogy miért kockáztatták, hogy sokan behozzák a vírust.
Mindezt épp az iskolakezdés előtt.
Pedig a szeptemberi becsengetést így is hatalmas bizonytalanság övezi. Hiába közli az EMMI újra és újra, hogy hagyományos iskolakezdésre készül. A szülők szoronganak. És nem véletlenül. A fiatalok között négyszer akkora gyakorisággal terjed a járvány.
Hiába tartottak be saját elmondásuk szerint minden biztonsági szabályt a napokban megtartott gólyatáborokban, a Pécsi Egyetem és a Corvinus táboraiban mégis felütötte a fejét a fertőzés. A szoros kontaktokat megfigyelik, a többieket hazaküldték.
Kérdés, mi van, ha közöttük is vannak olyanok, akik elkapták a vírust, és most hazavitték.
A pedagógus szakszervezetek arra panaszkodnak, hogy sok iskolában nincsenek meg a távolságtartáshoz szükséges feltételek. 25-30 gyereket lehetetlen úgy ültetni, hogy meglegyen köztük a másfél méter egy-egy osztályban. Életszerűtlen, hogy szünetekben, a folyosón majd tartják egymástól a megfelelő távolságot. Hogy kizárólag az osztálytársaikkal érintkeznek. A kisebbeknél még több a kérdőjel.
Közben még előttünk egy minden bizonnyal zsúfolt balatoni hétvége. Egy sor kis fesztivált megtartanak.
És sok szórakozóhelyen éjjelente ugyanúgy tartanak a bulik, mintha mi sem történt volna.
A bulizó fiataloktól lehetetlen elvárni, hogy felvegyék a maszkot. Elég egyetlen szuperfertőző, hogy villámgyorsan újra terjedni kezdjen köztük a koronavírus. És mivel a fiatalok többsége tünetmentesen esik át a fertőzésen, gyorsan eljuthat a szülőkig, nagyszülőkig.
Az idősotthonok egy részét már lezárták. Tavasszal világszerte ezekben az intézményekben volt a legtöbb áldozat. Így az ott élők ismét a négy fal közé vannak kényszerítve.
A személyzet azonban kijár.
Valószínűleg így kezdhetett terjedni a járvány az egyik lezárt debreceni intézményben, ahol a kívülről bevitt vírus utána az időseket is megfertőzte.
Bár a tömegközlekedésben az utóbbi napokban már kezdik komolyabban venni a maszkviselést, és Budapesten már jegyellenőröket sem nagyon látni maszk nélkül, a bevásárlóközpontokban, benzinkutakon még mindig csak szabadon választható lehetőségnek tűnik a maszk. Amit sokan inkább nem használnak, vagy a szájukra, állukra tolva alibiznek. Ráadásul az sem egyértelmű, hogy a nagy bevásárlóközpontok folyosóin akkor kell vagy nem kell maszkot hordani. A biztonsági őrök ezt a legritkább esetben kérik számon, így sokan csak az üzlethelyiségeken belül húzzák fel.
Pedig a vírusnak alighanem mindegy, hogy boltban vagy a folyosón vagyunk.
A kormányok egész Európában nagyon szeretnék elkerülni, hogy a tavaszihoz hasonló drasztikus intézkedésekre kerüljön sor. Hogy újra bezárjanak az iskolák, a vendéglátóhelyek, a szállodák, a repterek, hogy leálljanak a gyárak. Ez teljesen érthető, ha a leállás gazdasági következményeit nézzük. A számokból csak most kezd igazán körvonalazódni, milyen mély szakadékba taszította a gazdaságot a második negyedéves leállás.
A világháború óta nem volt ekkora zuhanás Európában.
És mindezt már nemcsak azok érzik meg, akik elveszítették az állásukat a járvány miatt. Elszabadultak az árak, kilőtt az infláció, meggyengült a forint, duplázódott a költségvetési hiány, és a fogyasztás csökkenése miatt egyre több cég kényszerül leépítésekre. Ez pedig egy ördögi kör. Ahogy nő a munkanélküliség, vagy az állásvesztés miatti félelem, úgy csökken tovább a fogyasztás. Aki tud, takarékoskodik, készülve a rosszabb időkre.
Ez pedig könnyen bedöntheti a karácsonyi szezont a kereskedelemben.
Hiába támogatja az állam viszonylag bőkezűen a fejlesztéseket, a piacról élő cégek egyre óvatosabbá válnak.
Az utcára kerülők közül pedig egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe. A Foglalkoztatási Szolgálat friss adatai szerint
már most 190 ezer olyan munkanélküli van, akinek egy forint sem jár.
Amíg nincs tömeges védőoltás, egyszerű a képlet.
A vírus terjedése az egyik oldalon és a gazdasági szakadék a másikon.
A következő hónapokban minden azon múlik, hogyan egyensúlyoznak ezek közt a döntéshozók.