Koronavírus: A gyermekét egyedül nevelő vak apa keresete a töredékére esett vissza

Szeptemberben beszélgettünk utoljára a kislányát egyedül nevelő vak apával, Demeter Viktorral, aki töretlen jó kedéllyel és humorral próbál túllendülni az akadályokon.

Az anyagiak nagy részét ő próbálja előteremteni kettejük számára a masszőri munkával, ami azért sem könnyű, mert Kitti a megkésett beszédfejlődése és bizonyos részképességek problémái miatt fejlesztésre, logopédusra szorul.

Csakhogy Demeter Viktor életébe 2020-ban újabb nehézségek érkeztek: kiderült, hogy a keze már nem bírja a munkát, kezeltetnie kellene.

Majd márciusban jött a koronavírus-járvány, ami miatt a vendégköre, így a havi keresete is a korábbi töredékére, mindössze tizedére apadt, és tartalékai nem voltak. Ám a kislányáról továbbra is gondoskodnia kell.

„A koronás időszakig gyökeres változás nem történt nálunk. Kitti járt az új ovijába, a fejlesztések magánúton haladtak előre, ő pedig szépen fejlődött is” – kezdi a mostani beszélgetésünket Viktor.

„Én éppen azon gondolkodtam, miként kereshetnék meg cégeket az irodai masszázs ötletével, akár a rehabilitációs hozzájárulás fizetése helyett alternatívaként. Még egy céget sem kerestem meg, amikor megjelent nálunk is a koronavírus és jöttek a korlátozások. Így legalább annyit elmondhatok, hogy nem veszett kárba egy percnyi munkám sem, maximum gondolkodásban csupán.”

A munka otthon folytatódott, és amit Viktor korábban instabilnak tartott, arról ma már tudja, hogy közelebb állt a stabilitáshoz, mint manapság. „A kezemmel kapcsolatos, január óta tapasztalható fájdalmak miatt nem lehetek életem végéig masszőr, előbb-utóbb fel kell adnom ezt a munkát, vagy csak nagyon kis mértékben foglalkozhatok a kezet ennyire igénybe vevő tevékenységgel. Némi ínhüvely gyulladás, teniszkönyök és alagút szindróma keveréke, egy kis sarkantyú a lábbal, magas vérnyomás, túlsúly. Soroljam még, kissé kritikusan az egészségügyi negativitásaimat?” – mondja némi öniróniával Viktor.

Anyagilag nehéz helyzetbe került, a járvány miatt nem sok munkája maradt. Egy-két ember elmegy még hozzá, de a korábbi ügyfélköre tizedét sem viszi.

Amikor azt kérdezem, támogatja-e őket bárki, Viktor elmondja, hogy azoktól kért segítséget, akiknek erre módjuk lehetett, és felveti, hogy örömmel ledolgozza majd a segítőkész emberek támogatását ha vége lesz a járványnak.

„Leginkább a pénzügyi helyzetünk aggaszt, mert nem csak csökkent a bevételem, hanem a gazdaság újraindulásáról sem tudni, milyen intenzitással fog menni. Ráadásul a tervek közt az egészségi állapotom javításának is szerepelnie kell. Nem kizárt, hogy műteni kell a kezemet, és rehabilitációs kezeléseken kell részt vennem. Hiába pihentetem, nem nagyon javul a jelenlegi kényszerpihenő alatt sem. Kitti fejlesztése sem állhat meg, és az iskolakezdés, 2021 szeptembere előtt intenzívebbé kell majd tenni, hogy az utolsó százon beletegyük, amit csak lehet.”

Viktor azt mondja, most megtanulta, hogy spórolósabban kell élnie, tartalékot kell felhalmoznia, hogy ne álljon meg minden körülötte egy ilyen előre nem látható, bizonytalan helyzetben. De azt is, hogy nem lehet mindenben a maximumot nyújtani. A korábban a kislányának biztosított fejlesztések és külön programok nagyon magas összegre rúgtak minden hónapban.

„Azt gondolom, ez a járvány jó lehetőség a változtatásra. Már változtattam, letettem a cigarettát. Szeretnék később hatékonyabb módszerrel fogyni is, de nem azért, mert megriadtam és pánikba estem a vírustól, csupán azért, mert érzem, mennyire fontos az egészségünk. Elveszthető, „megrongálódhatunk”, elhasználódhatunk és nincs igazán jó szervizelési hátterünk, egyáltalán nem bizonyos a siker.”

Közben március elején megérkezett hozzájuk Panni, a vakvezető kutyus, akivel a közös képzés is akadozva megy. Ennek oka az, hogy Kittivel együtt nem nagyon tudnak gyakorolni, illetve figyelembe kell venni minden alkalomnál a járványügyi helyzetet, az intézkedéseket, és azt, hogy miként óvják meg magukat, miközben a gyakorlatot végzik. Egyelőre – a cikk megírásakor – sem nagy piacokra és terekre, se zsúfolt tömegközlekedési eszközökre nem mehetnek, semmi ehhez hasonló élményt és tapasztalást jelentő feladatot nem tudnak elvégezni a kutyával. Kitti számára viszont a kutyus színesebbé teszi a mindennapokat és a például a kimaradt óvodai hetek helyett legalább kutyás játékokat, például fogócskát tudnak játszani.

A szigorú higiénia ugyanakkor nem okoz gondot a család számára, ez Viktornak mindig is fontos volt. Náluk mindig tisztaság uralkodott. Naponta takarít.

„És itt, megérkezve a koronavírus helyzethez, szeretném elmondani, hogy talán én azért nem félek tőle igazán, még a munkám miatt sem, mert eddig is tudtam kezet mosni, fertőtlenítőt használni, felmosni, figyelni arra hogy ne nyúljak az arcomhoz, szememhez és a számba. Amióta masszőrként dolgozom, több mint egy évtizede, kötelezően figyelnem kellett az esetleges fertőzésveszélyre, megtanultam ezzel együtt élni.”

Azért egy kicsit lelassult az idő Viktor és Kitti számára az utóbbi hetekben. Kitti fejlesztése az eddigi segítségeknek köszönhetően online folytatódott, bár kisebb mértékben mint ahogy eddig zajlott. Udvaros társasházban laknak, így néha kimennek. De hármasban sétálni, a kutyával együtt még nem mernek.

Beszélget, játszik a kislányával, társasoznak, és az apa sajnálatára most több a tévézés is. Számára az olvasás, a filmezés és az írás jelenti a kikapcsolódást.

„Remélem, nem hangzik nagyképűen, hogy egy barátommal egy könyv előkészületeibe vágtunk bele. Nehéz megfogalmazni, miről is fog szólni. Szeretném ha tükröt tarthatnánk a társadalomnak és egyben önmagunknak, kicsit önéletrajzi ihletésű történetek lesznek cinizmus, iróniával átitatva. Életszerű és életszagú gondolatok, epizódok összessége, tanító és szórakoztató céllal. Remélem, ezt a könyvet befejezhetjük, és a munkánknak lesz financiális eredménye is egyszer.”

Mi a legfurcsább Viktor számára a koronavírus-járvány idején? „Nekem az az életem, hogy sok ember vesz körül, sokféle beszélgetésben veszek részt nap mint nap. Ehhez képest most viszonylag ingerszegény az életem amellett, hogy a legédesebb feladatot láthatom el: apa lehetek. De mindnyájan tudjuk, hogy azért ez jól le tudja fárasztani, terhelni az embert. Ráadásul mi ráhúztunk az önkéntes karanténra, mivel február végén már itthon volt a kisasszony egy betegség miatt.

Úgy gondolom, hogy most mindenkinek nehéz. Mindenkinek másért. Úgy gondolom, szerencsés is vagyok, hiszen erőt meríthetek Kittiből, egy mosolyából, egy öleléséből. És szerencsés vagyok, hogy mi itt vagyunk egymásnak. Sőt szerencsés vagyok azért is, hogy eddig is sokan segítettek nekünk, az élet több helyzetében.

Vakként ezt is meg kellett szoknom és meg kellett tanulnom: hogy tudni kell segítséget kérni, bármilyen helyzetben."