Kőkeresztekkel védi Tornabarakonyt az utolsó három néni
“Annak idején bementem reggel hétkor, bevittem őket orvoshoz, bevásároltam, aztán hazajöttem. Utána mentem ebédért, vittem a boltost és a postást, elhoztam, aki az orvosnál volt.”
“Itt voltak a Szilágyiék, Tóth János bácsiék, Termi néni, Jolán néni” – sorolta István, hogy kik költöztek el vagy haltak meg az elmúlt két évtizedben. Nagy kérdés, mi vár rá, ha már nem lesz szükség a munkájára, mert nincs kinek bevásárolni, nincs kit orvoshoz vinni. Hatvan felé közeledve nem igazán optimista, abban bízik, hogy majd összevonják a környékbeli apró falvakat, és tovább dolgozhat falugondnokként. Egy dologban viszont biztos, hogy a falu akkor is élni fog, ha az idősek már mind meghaltak, mert lesznek üdülők, akik megveszi a házakat.
Tornabarakony sosem fog elpusztulni
Ági néni ameddig képes magára főzni, mosni, addig nem megy sehová. / Fotó: Hajdú D. András
Tornabarakony két másik idős lakosának élete is a falugondnoktól függ. Ilon néni és Ágnes néni elmúltak nyolcvan évesek, mindketten a faluban születtek, ott is töltötték egész életüket. Ugyanabban az évben mentek férjhez, sőt, első gyereküket is egyszerre szülték. “Van, amit most megcsinálok, azt már nem tudom félóra múlva” – panaszolta Ilon néni, aki történetesen a polgármester anyja. “Már beszélni se tudok, nem az vagyok már, aki voltam “- kontrázott rá a barátnője. Ők ketten szoktak összejárni, beszélgetni, illetve mivel egy régebbi baleset miatt Ilon néni már nehezen jár, Ágnes néni eteti a macskáit. Más társaságuk amúgy sem nagyon lenne: Ágnes nénié az utolsó ház a faluban, szomszédai csak nyárra jönnek le. Ki tudja, észre venné-e valaki, ha rosszul lennének vagy baleset érné őket. Volt rá példa, hogy Ilon néni elesett az udvaron, mert nem tudta megfogni a járókeretet. Órákba telt, mire valahogy be tudott kúszni a házba, hogy segítséget hívjon. “Az Istenben bízok, csak ő vigyáz rám az égben.”
Egy baleset miatt Ilon néni már nehezen jár. / Fotó: Hajdú D. András
Ilon nénitől két házra lakik egy fiatalabb férfi, – ami tornabarakonyi viszonylatban azt jelenti, hogy még nincs hatvan éves – neki volt kiadva feladatként, hogy időnként ránézzen az idősekre, minden rendben van-e velük. Nemrég azonban kórházba került, és nem is tudni, mikor engedik ki, így teljesen magukra maradtak. Ilon néni leginkább a polgármester fiára számíthat, ő Miskolcon él, onnan Tornabarakony másfél óra autóval. Két másik fia Zalaegerszegen, illetve Sátoraljaújhelyen él, értelemszerűen ők ritkábban tudnak eljönni hozzá.
Arról viszont hallani sem akarnak, hogy idősotthonba költözzenek. “Jaj, hát a saját nyugdíjamért negyven évet dolgoztam, dehogy megyek” – jelentette ki Ilon néni. Mesélték, hogy két éve még élt Piroska néni, de annyira leromlott az állapota, hogy bekerült egy intézménybe, nem sokára rá meg is halt. Szent meggyőződésük, hogy a templom is azért maradt fenn, mert még élnek idősek a faluban, és nem hagyják lepusztulni. “Tornabarakony sosem fog elpusztulni, mert körül van véve Istennel” – jelentette ki arra utalva, hogy a falu mindegyik sarkán áll egy kőkereszt – egy éppen a háza mellett, még a nagyapja emeltette. Ágnes néni is ragaszkodik a faluhoz és az önálló élethez: ameddig képes magára főzni, mosni, addig nem megy sehová. A téli időszakokat viszont egyik lányánál tölti Tiszanagyfalun. Van saját szobája és tévéje, nem panaszkodhat, mondta. “Az én helyzetem már el van rendezve.”
Fotó: Hajdú D. András
