SZEMPONT
A Rovatból

„Kirúgtak alvás közben, mindig van új mélypont” – ezreket küld el Elon Musk, túlélheti-e a káoszt a Twitter?

Van, aki egy konferenciahívás közben tűnt el a résztvevők közül, így tudták meg, hogy már nem dolgozik a cégnél. Musk fenekestül felforgatja a vállalatot.
Fotó: csmapnyu - szmo.hu
2022. november 06.


Link másolása

Jaseem Abid péntek reggel arra ébredt, hogy többé nem fér hozzá a Twitter belső rendszeréhez, se a levelezéséhez, sőt, még a laptopja tartalmát is törölték távolról az éjszaka folyamán. Már előző nap sem kellett bemennie dolgozni, a Twitter hatalmas irodaházait ugyanis világszerte lezárták, a biztonsági őrökön kívül senki sincs most az épületekben.

A dolgozók jobb híján különböző fórumokon tartják egymással a kapcsolatot, és itt adnak hírt arról, hogy mi lett a sorsuk. Ezt a szerencsésebbek e-mailekből tudják meg. Akiket kirúgtak, azok a személyes fiókjukba kapnak erről mailt, akiket nem, azokat a vállalati fiókjukban várja egy levél.

De olyan is van, aki nem kapott semmilyen értesítést. A New York Times szerint előfordult, hogy valaki egy munkahelyi konferenciahívás kellős közepén tűnt el a résztvevők közül, mert menet közben szüntették meg a hozzáférését a cég rendszeréhez. Más azt mondja, úgy fedezte fel, hogy már nem dolgozik a Twitternél, hogy amikor éjfél után leellenőrizte vállalati laptopját, már nem tudott belépni.

„Annyira hálás vagyok, hogy ez hajnali 3-kor történik” – reagált gúnyosan a Twitteren. „Nagyon értékelem a figyelmességet az időzítés terén.” Egy másik volt alkalmazott így kommentálta a történteket:

„Kirúgtak alvás közben, egy megerősítő e-mail nélkül? Mindig van új mélypont.”

Mostanára kiderült, ezen a hétvégén a 7000 dolgozó legalább fele elveszítette a munkáját. Az elbocsátások számos részleget érintenek, beleértve a mérnöki és gépi tanulási csapatokat, a tartalommoderálást irányító teamet, valamint az értékesítési és hirdetési osztályt is. A Verge szerint különösen aggasztó, hogy a félidős amerikai választások előtt néhány nappal elküldték azokat is, akik a választási félretájékoztatás ellen küzdöttek, kontextust adtak a félrevezető tweetekhez, és az újságírókkal, köztisztviselőkkel, kampánystábokkal kommunikáltak.

A Twitter emberi jogi tanácsadója, Shannon Raj Singh a Twitteren írta meg, hogy az egész csapatát kirúgták. Pedig ők voltak azok, akik azon dolgoztak, hogy megvédjék az embereket Ukrajnában, Afganisztánban és Etiópiában, például azokat az emberi jogok aktivistákat és újságírókat, akik a közösségi médiában való jelenlétük miatt kiszolgáltatottabbak másoknál.

Elon Musk, a világ leggazdagabb embere és egyben a cég új tulajdonosa is a Twitteren indokolta meg a lépést:

„Sajnos nincs más választásunk, mert a cég vesztesége naponta 4 millió dollár”

– írta.

Muskra valóban hatalmas nyomás nehezedik, hogy rendezze a Twitter pénzügyeit. Az elemzők által 25 milliárd dollárra becsült cégért eleve rengeteget, 44 milliárd dollárt fizetett. Ehhez 13 milliárd dollár hitelt vettek fel, aminek csak a kamata évi 1 milliárd dollár. Mindeközben a Twitter az elmúlt tíz évből nyolcban veszteséges volt, ráadásul most a legnagyobb hirdetők is egymás után jelentik be, hogy a káoszt látva felfüggesztik reklámjaikat a platformon. Olyan hirdetők csatlakoztak a bojkotthoz, mint a Volkswagen Group, a Pfizer, a General Motors és a General Mills.

A Washington Postnak jelenlegi és volt alkalmazottak azt mondták, hogy

Musk egy hét alatt megteremtette a félelem kultúráját a cégben.

Már az első látogatása is rendhagyó volt: egy mosdókagylóval a kezében vonult be a vállalat San Franciscó-i székházába. Ezzel a "let that sink in" angol kifejezésre utalhatott, amit akkor használnak, ha nyomatékosítani akarnak valamit, de szó szerint azt jelenti: "engedd be azt a mosdókagylót". Ezután "főcsiripnek" nevezte ki magát, majd a panasztevő forródrót operátorának.

Következő lépésként megváltoztatta a Twitter nyitólapját. Addig csak a bejelentkezési mező szerepelt rajta, akárcsak a Facebookon, mostantól viszont a legérdekesebb, legfelkapottabb tartalmakból kap ízelítőt az, aki még nem regisztrált, vagy kijelentkezett. Ez a lehetőség már korábban is számtalanszor felmerült a Twitternél, de most nem volt sem tesztelés, sem vita. Musk eldöntötte és kész.

Már az első nap kirúgta a vállalat csúcsvezetőit: a vezérigazgatót, a pénzügyi igazgatót, valamint a jogi igazgatót, Vilaya Gaddét, akit korábban a legnagyobb hatalmú nőnek tartottak a cégnél. Annak idején ő döntött úgy, hogy kitiltja Donald Trumpot az oldalról. Még végkielégítésüket sem kapták meg, ami valószínűleg újabb pereskedést jelent Musk számára. A Financial Times úgy tudja, hogy az új tulajdonos azzal érvelt, a Twitter részvényei összeomlottak.

Mások szerint azonban a cég korábbi vezetői mindent elkövettek azért, hogy Musk megvegye a Twittert, és ez azt mutatja, hogy jól tették a dolgukat, mert több milliárdos kifizetést biztosítottak a részvényeseknek, amiből semmi sem lett volna, ha Musk végül eláll a vételtől.

A cég irodáit a vásárlás után megszállták Musk saját emberei. Agytrösztjét közeli barátaiból állította össze. Olyan kockázati tőkések vannak körülötte, mint Jason Calacanis és Sriram Krishnan, a Pay-Pal társalapítója, David Sacks, és ügyvédje, Alex Spiro. Kiválasztott egy mérnökcsapatot is a Teslából, akiket a Twitterhez vezényelt át. Rengeteg ötlet szivárgott ki, hogyan tennének szert több bevételre. Ezek közül az oldalak hitelességét igazoló kék pipáért kért havi előfizetés terve keltette eddig a legnagyobb hullámokat.

Musk bejelentette, hogy ezekért ezentúl 20 dollárt kérnek havonta, amin még Stephen King, a világhírű regényíró is felháborodott.

„20 dollár havonta, hogy megtartsam a kék pipát? Menjenek a fenébe, nekik kellene fizetniük nekem” – írta, hozzátéve, ha ezt az újítást bevezetik, ő otthagyja a platformot. Bejegyzését rengetegen osztották meg, mire Musk lejjebb engedte az árat, és most már "csak" havi 8 dollárt kérne a hitelesítésért, amihez kevesebb reklám, valamint hosszabb videók és podcastok feltöltésének a lehetősége, és az algoritmus szabályozásának joga is járna. A hitelesítő funkció tehát tulajdonképpen amolyan prémium előfizetéssé alakulna át.

A Twitternél dolgozók alig egy hetet kaptak, hogy bevezessék a havi előfizetési rendszert. Ez a képtelen tempó sokak szerint csak arra volt jó, hogy már eleve távozzanak azok, akik nem hajlandók éjt nappallá téve dolgozni új főnökük ötletein.

Musk úthengerszerű vezetési stílusa nem új, erről már a SpaxeX és a Tesla vezető munkatársai is sokat meséltek.

Tavaly kiszivárgott egy belső e-mail, amely világosan megmutatta, hogyan gondolkodik. Ebben azt írta: „Ha küldök egy e-mailt konkrét utasításokkal, a menedzserek három dolgot tehetnek: 1. Visszaírhatnak nekem, hogy elmagyarázzák, hogy az, amit mondtam, miért nem helyes. Előfordul, hogy tévedek. 2. Pontosításokat kérnek. 3. Végrehajtják az utasítást. Aki egyiket sem teszi, annak azonnal mennie kell.”

Tavasszal pedig bejelentette, hogy vége a home office-korszaknak a Teslánál. Közölte, hogy az alkalmazottaknak minimum heti 40 órát a munkahelyükön kell tölteniük, vagy pedig távozniuk kell a Teslától. Hogy némi jóindulatot mutasson, megengedte, hogy a heti 40 óra feletti túlórát távmunkában töltsék.

Persze van különbség aközött, hogy Musk a saját maga által megálmodott vállalkozásoknál viselkedik így, vagy egy olyan cégnél, amit szimplán felvásárolt.

A Guardian ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a Twitterrel már Musk érkezése előtt is komoly gondok voltak. A 2010-es évek elején még a Facebook méltó versenytársának tűnt, azonban Zuckerberg cége hamar elhúzott.

Ma már sokkal kevesebb felhasználója van, ráadásul mindössze 10%-uk tartozik a „kemény maghoz”, akik a tweetek 90%-át posztolják.

Legfőbb bevételi forrását a reklámok jelentik, de a Google és a Facebook mellett ugyanúgy kevésbé rúg labdába az online hirdetések terén, mint bárki más. A Twitter problémáit egyszerre nagyította fel és rejtette el legismertebb felhasználója, Donald Trump, akinek jelenléte négy éven át meghatározta az oldalt. Az újságírók és politikusok napi szinten figyelték Trump twitter-oldalát, hogy megértsék az elnököt.

Bár azokban az években nőtt valamelyest a Twitter-felhasználók száma, ennél sokkal nagyobb volt az oldal jelentősége az online kultúra alakításában, mert a felületen „mindig történt valami”. A megnövekedett figyelem miatt a Twitternél sokáig nem vettek tudomást a növekvő gondokról. Leginkább arról, amit maga Trump jelentett. A cég egyik volt alkalmazottja a 2021. január 6-i Capitolium elleni támadást vizsgáló kongresszusi bizottság előtt azt mondta, ha Trump egy közönséges Twitter-felhasználó lett volna, már rég örökre kitiltották volna. Csakhogy – tette hozzá – „a Twitter élvezte azt a helyzetet, hogy kedvenc platformja volt az elnöknek, és egyfajta hatalma volt a közösségi média ökoszisztémáján belül”.

Trump végül megbukott, majd a botrányos capitoliumi események után a fiókját is letiltották, a bukását követő egy éven belül pedig mennie kellett a Twitter társalapító-igazgatójának, Jack Dorsey-nak is, mivel a részvényesek úgy vélték, ő felelős a cég stagnálásáért. Utóda, Parag Agrawal alig fél évig töltötte be a tisztséget, amíg Elon Musk át nem vette a helyét.

Hogy Musk érkezése után mi történik a Twitterrel, azt egyelőre senki sem tudja. Kritikusai szerint abszolutista vezetési stílusán túl probléma lehet, hogy a figyelmét számos nagy cég között kell megosztania.

Emellett korábban azt hangoztatta, hogy nemcsak saját birodalmának növelése céljából vásárolta meg a Twittert. Áprilisban azt mondta, hogy „a szólásszabadság a működő demokrácia bölcsője, és a Twitter az a digitális főtér, ahol az emberiség jövőjének legfontosabb dolgait meg lehet vitatni.” Kilátásba helyezte, hogy liberalizálja a moderálást, és újra aktiváltatja a korábban letiltott fiókokat.

Bár a korlátlan szólásszabadságról és a kitiltottak visszaengedéséről szóló kijelentésein az utóbbi napokban sokat finomított, sokan mégis arról tartanak, hogy döntései erősíthetik az Egyesült Államokban és a világban a megosztottságot, és a közbeszédben terjedő álhírereket.

Musk az aggodalmaskodókat úgy próbálja megnyugtatni, hogy azt hangoztatja, egyáltalán nem nyúltak a moderálási szabályokhoz. Emellett a vásárlást követő első hétvégén bejelentette, létrehoz „egy sokféle nézetet képviselő tartalommoderáló tanácsot” és nélkülük nem fog semmilyen nagyobb döntést meghozni. Akárcsak Mark Zuckerberg, aki a Facebook-nál létrehozta a „felügyelő testületet”.

A Guardian szerint mindez azt mutatja, Musk a hatalmat magának akarja, de a felelősséget áthárítaná.

Megvannak a határozott kereskedelmi okai arra, hogy ne őt tekintsék felelősnek a cég döntéseiért. Lehet, hogy a Twitter a jelenlegi szerelme, de a Tesla gazdagságának forrása: elektromos autóit a világon mindenütt veszik, köztük Kínában is, ahol a Twittert betiltották – írja a lap.

Hívei azt hangoztatják, Musk olyasmit is meglát, amit mások nem. Ezt már bebizonyította az elektromos autóval, amelyet az iparágban kezdetben környezetvédőknek való hóbortnak tekintettek, és ma már évente egymilliót ad el belőle. És hasonlóan bizonyított a SpaceX-szel is, mindenekelőtt az újrafelhasználható rakétákkal. Igaz, olyan projektjei is vannak — például a Hyperloop –, amit hasonlóan nagy hévvel harangozott be, de egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Hogy Musk képes lesz-e nyereségessé tenni és felvirágoztatni a Twittert, vagy épp ellenkezőleg, bedönti a céget, arra csak az idő ad majd választ.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„25-30 év szolgálat után pofán vágja az embert a valóság” - főtisztek és tisztek sorát teszik utcára
Az üzleti világból érkezett új honvédelmi miniszter tömegesen rúgja ki a katonákat. Vannak, akik szerint ezzel csak azt a problémát oldja meg, amit a Fidesz a szolgálati nyugdíj eltörlésével maga okozott, mások szerint politikai tisztogatás zajlik.

Link másolása

„Most sok matuzsálemet kiraknak, ez jó, de a bólogatóik egyelőre bent maradtak” – így foglalta össze lapunknak a honvédségnél múlt héten elkezdődött elbocsátásokat egy fiatal katona. A kormány fiatalításra hivatkozik, az ellenzék politikai tisztogatásról és NATO-mentesítésről beszél. Egyelőre sok a bizonytalanság az ügyben: például továbbra sem tudni, hány embert érintenek a kirúgások, és múlt heti a rendelet alapján az sem világos, hogy pontosan mire számíthatnak majd a távozók.

Január 17-i évértékelőjében beszélt arról Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, hogy „a modern katonai technológia beszerzésével párhuzamosan zajlik a haderő szervezeti átalakítása is, illetve hogy

„a haderő személyi állományának is meg kell újulnia”.

Ezen a napon megjelent egy kormányrendelet is, amely lehetővé tette, hogy a 25 év tényleges szolgálati idővel rendelkező, 45 évnél idősebb katonák szolgálati viszonyát kéthavi felmondási idővel megszüntethetik. Erről a rendelet szerint a honvédelmi miniszter dönt.

Az érintetteknek ezzel párhuzamosan bevezettek egy eddig nem létező új juttatást is, „elismerve a honvédelem ügye iránti elhivatottságukat, áldozatvállalásukat és az ország érdekében tett erőfeszítéseiket”. Ez azonban nem jár automatikusan minden távozónak, erről is a miniszter dönt – egyénenként.

Reform nélkül újratermelődik a probléma

A kormány szerint a rendelet célja „a Magyar Honvédség parancsnokságainak, alakulatainak és támogatói szervezeteinek, valamint a Honvédelmi Minisztérium katonai állományának fiatalítása”.

Ez pedig valós érvnek is tekinthető, hiszen a magyar hadsereget több helyen is „fejnehézként” jellemezték, ahol egyszerűen túl sok a főtiszt.

Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő szerint azonban nem az a fő probléma, hogy túl sok a tábornok, hanem hogy a rendfokozatok feltorlódnak.

„Ennek megoldásával már többször próbálkoztunk, csak eddig soha nem fejeztük be. Ha nem reformáljuk meg az előmeneteli rendszert, nem szüntetjük meg például a soronkívüli előléptetéseket, akkor ez a probléma néhány év múlva újra fog termelődni”

– mondta a biztonságpolitikai szakértő. Gyarmati szerint a másik gond a vezetési rendszer, vagyis hogy a szervezeten belül túl magas szinten hoznak meg döntéseket.

„Az oroszok most pont ebbe fulladnak bele Ukrajnában, így ugyanis nem tudnak elég gyorsan reagálni. Ebben a magyar hadsereg sokat javult, de még mindig nem elég decentralizált a szervezet” – mondta Gyarmati. A szakértő szerint, ha ezek az elbocsátások, egy átgondolt reform részei, akkor jó, de ahogy fogalmazott: erre nincs rálátása.

20 évre megragadtak alacsonyabb rendfokozatokban

Szalay-Bobrovniczky Kristóf mindenesetre láthatóan óriási lendülettel vetette bele magát a honvédség fiatalításába.

Egy lapunknak név nélkül megszólaló katona azt mondta, szerinte egyszerűen annyi történt, hogy az üzleti világból érkező új honvédelmi miniszter egy HR-es céggel felmérte az állományt, „az egyes beosztások költségeit”. A most elküldött embereknek pedig szerinte „nem volt megfelelő a tudása a felállított mércéhez képest”. Ő ezt a folyamatot általánosságban üdvözlendőnek tartja, bár azt elismerte: „vannak sajnos járulékos veszteségek” is, szerinte körülbelül az érintettek 5-10 százaléka.

A probléma 2011-ig vezethető vissza, amikor a Fidesz a hadseregben is megszűntette azt a lehetőséget, hogy 25 év szolgálat után a katonák nyugdíjba vonulhattak. Ez messzemenő követezményekkel járt.

„A korkedvezményes nyugdíj megszüntetése előtt a fiatalabbak azt várták, hogy az idősebb generáció tagjai majd kikerülnek a rendszerből, de ez nem történt meg. Ők mára egy akadályt jelentettek, mivel utána sokan nem is képezték magukat és nem is rendelkeztek versenyképes tudással.”

Ahogy a 17 éve szolgáló katona fogalmazott, a fiatalok közül sokan „húsz évre megragadtak alacsonyabb rendfokozatokban”, és vannak, akik el is hagyták már a pályát, mert a civil életben egyszerűen jobban tudtak érvényesülni a szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal.

„Folyamatosan minden téren azt lehet tapasztalni, hogy a fiatal generációt elnyomják az idősek: nem engednek modern projekteket elindítani, nem hagyják a fiatalokat külföldi beosztásokban szolgálni, és visszatartották őket a NATO-országokban végzett tanulmányoktól is. Mert csak azt látták, hogy ezek sikere és a megszerzett tapasztalatok veszélyt jelenthetnek a pozícióikra.”

Ahogy fogalmazott, az idősebb főtisztek körében volt egy „véd- és dacszövetség”, de szerinte ezt most sikerült megtörni.

„Sok matuzsálemet most kiraknak, ez jó, de a bólogatóik még továbbra is a rendszerben maradnak. Nagyon fontos kérdés, hogy mi alapján választják majd ki az új vezetőket a jövőben.”

Ő attól tart, hogy most pont az említett „bólogatók” ülhetnek be a megüresedő pozíciókra.

A miniszter dönt, ki megy, ki marad

Egyelőre azonban az sem látszik, hogy pontosan hány embert érintenek az elbocsátások. Úgy tudjuk, hogy most már nemcsak főtiszteket küldtek el a múlt heti jogszabály alapján, hanem állománykategóriára való tekintet nélkül tiszteket, zászlósokat és altiszteket is.

„200 felé közelíthet az a szám, akiket eddig elküldtek, a héten a csapatoknál is elkezdődtek a leépítések. Elsősorban a rendelet hatálya alá tartozókat menesztik, de valószínűleg felhasználják az alkalmat, hogy most az alacsonyabb rendfokozatban lévők közül is elküldjék azokat, akik politikailag nem megbízhatóak”

– mondta lapunknak Vadai Ágnes.

A Demokratikus Koalíció árnyékkormányának honvédelmi minisztere szerint, ha valóban a fiatalítás lenne a terv, akkor a toborzásnak hatékonyabbnak kéne lennie, hiszen jelenleg nincs akkora beáramlás, ami pótolhatja majd a most elküldötteket. Vadai Ágnes azt is aggályosnak tartja, hogy egy kétharmados törvénybe rendelettel nyúltak bele, megspórolva így például a társadalmi egyeztetést.

„A miniszter válogatja ki, hogy ki megy, ki marad. Ő azonban a szakmai képességeket nem tudja megítélni, csak azt, hogy ki, mennyire megbízható politikailag”

– mondta a DK szakpolitikusa, aki szerint ez a helyzet most nagy bizonytalanságot teremt a bent maradók, és a szervezetbe most belépők számára is.

Az pedig valóban jogos kérdésnek tűnik, hogy mennyivel lett most vonzóbb a katonai pálya, hiszen a jelenleg hatályos szabályok szerint valakit pont a karrierje csúcsán, 45 évesen bármikor elküldhetnek.

Sok a kérdés a honvédelmi juttatás körül is

A legnagyobb bizonytalanságban persze azok lehetnek, akikkel 25 év szolgálat után most közölték: a jövőben már nem tartanak igényt rájuk a honvédségnél. Egy korábban menesztett, ezredesi rendfokozatban szolgaló katona egy Facebook-csoportban például azt írta:

„25-30 év szolgálat után pofán vágja az embert a valóság. Hetekig nem találtam még normális önkéntes munkát sem, sehol nem kapkodnak egy ötven felettiért.”

A múlt heti rendeletben bevezettek egy eddig soha nem létező juttatást is, amit a távozók megkaphatnak – már ha a miniszter így dönt. Az úgynevezett honvédelmi juttatás vetítési alapja az utolsó illetmény 70 százaléka. Ezt azonban csökkenteni kell még az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és a betöltött életkor közötti különbséggel, évente két százalékkal.

A honvédelmi juttatásra addig jogosult az érintett amíg el nem éri az öregségi nyugdíjkorhatárt, és mellette dolgozhat is. Nagyon sok kérdés azonban nem derül ki a rendeletből, például az sem, hogy a vetítési alapot bruttó, vagy nettó összegből számolják-e, illetve hogy a távozók megkapják-e a jövőben a katonáknak járó egyéb juttatásokat, például a lakáspénzt?

Andrejcsik Gábor kimondottan hivatásosoknak szóló pénzügyi tanácsadó blogján bruttó összegből számolta a vetítési alapot. Így szerinte

egy most nettó 598 500 forintot kereső 45 éves katona honvédelmi juttatása nettó 251 370 forint lesz.

A múlt heti rendeletben azonban van egy rendelkezés, amely azt is kimondja, hogy a juttatás nem lehet alacsonyabb, mint a minimálbér 150 százaléka.

Ez jelenleg 231 ezer forintot jelent.

Vagyis a jogszabály szerzői is számoltak vele, hogy bizonyos esetekben a távozók juttatása ennél alacsonyabb összeg is lehet.

A szakszervezet üdvözli az elbocsátásokat

A helyzet megértését bonyolítja a szakszervezetek hozzáállása is, akiktől alap esetben azt várnánk, hogy fellépnek a tömeges elbocsátások ellen. Csakhogy a Honvédszakszervezet pont hogy üdvözölte a változtatást. Szerintük „a kormány proaktív módon lépett fel az idősödő katona állomány kiválásra kényszerülő tagjai szolgálati viszonyának megszüntetése kapcsán”.

A Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete pedig a honlapján azt írta:

„kérjük a minisztert, hogy a rendvédelemben is állítsa vissza a szolgálati nyugdíjat”.

Vagyis, ők úgy értelmezték, hogy ezzel az intézkedéssel a kormány kvázi visszahozta a korkedvezményes nyugdíjat a katonáknak.

A korkedvezményes nyugdíj és a mostani események között persze van egy fontos különbség: előbbi mindenkinek járt, most pedig az is a miniszteren múlik, kit küldenek el, és az is, kap-e egyetlen fillért is a nyugdíjáig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„A magyar kormány elérkezett a falhoz” – Felcsuti Péter a gazdaságpolitika kudarcáról
A Bankszövetség volt elnöke szerint az út, amit a magyar kormány választott, eleve kudarcos volt, és ennek a kudarcnak a társadalom és a gazdaság szereplői most fizetik meg az árát.

Link másolása

Amíg az Unió többi országában már megállt a drágulás, nálunk jó esetben is csak a következő hónapokra várják az infláció tetőzését. Mi ennek az oka? Mennyiben hibáztatható a kormány eddigi gazdaságpolitikája? Van-e bármi esély rá, hogy kilépünk az Európai Unióból? Kockázatos-e a NER legújabb bankholdingja? És mi dolga van a borsodi szegénycsaládokkal? Többek közt erről beszélgettünk Felcsuti Péter közgazdásszal, a Magyar Bankszövetség korábbi elnökével.

– Akárhogy is nézzük, az európai inflációs számoktól a magyarországi jelentősen eltér, méghozzá a magasabb irányba, még mozgásában sem követi uniós társaink tendenciáit. Miért vagyunk ennyire speciális helyzetben?

– Az most már eléggé világos, hogy az infláció tekintetében Magyarország listavezető az Európai Unióban, és ez független attól, hogy valakinek euró-e a pénze, vagy saját nemzeti valutája van. Kétségkívül az eurózónában is voltak magas inflációjú országok, és az euró esetében is szokatlan a 8 százalék körüli infláció, de azt azért látjuk, hogy a lengyeleknél, vagy a cseheknél, vagy éppen a románoknál, amely országoknak saját valutája van, az infláció a mienkénél sokkal alacsonyabb. Kézenfekvő a kérdés, hogy mi okozza ezt a különbséget? Nehéz más magyarázatot találni, mint a hazai viszonyokat. Tehát meg kell nézni, hogy Magyarországon mi történt másképpen, mint ezekben az országokban. Mi az, ami Magyarországon rosszul sikerült, részben objektív okoknál fogva, részben kormányzati hibák miatt. Ilyeneket bőven lehet találni. Van objektív magyarázat is, persze. Általában az elég súlyos aszályt szokás említeni az élelmiszeripari árak emelkedésének fő okaként, de azt gondolom, ez biztosan csak egy része a magyarázatnak. A másik az, hogy a kormány által folytatott gazdaságpolitika legalább öt éven át a belső kereslet erős növelésére irányult. Ennek mindenfajta fantázianeveket adtak, például magas nyomású gazdaság, ami mind arról szólt, hogy hogyan lehet a gazdasági növekedést a normálishoz képest meggyorsítani.

Ehhez többletkeresletet kell produkálni a gazdaságban, aminek magától értetődően van inflációs következménye.

Különösen akkor, ha egyéb körülmények is belépnek. Nem kérdés, hogy az energiaárak, a gázárak emelkedése az év legnagyobb részében biztosan komoly inflációs nyomást jelentett, és a forint gyengesége is nagyon komolyan az infláció irányába hatott, de itt is fel kell tenni a kérdést, hogy miért gyengült a forint sokkal jobban, mint mondjuk a zloty, hogy a cseh koronáról már ne is beszéljek? Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a piac és a befektetők érzékelték a magyar gazdaság gyengeségét, és úgy reagáltak, hogy a forintot eladták. Valamekkora leegyszerűsítéssel nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a magas infláció a magyar gazdaságpolitika kudarca.

– Amikor a gazdaságélénkítés elindult, akkor látszott az, hogy ez az út ide vezet? Vagy pedig lehetett volna ezt okosan csinálni egy darabig, és egy adott ponton korrigálni?

– A kormányzat több mint egy évtizede arról beszél, hogy mi unortodoxak vagyunk, mi nem úgy csináljuk, ahogy azt mások csinálják, nem úgy csináljuk, ahogy ez a közgazdasági tankönyvekben le van írva, mert mindenki mással ellentétben mi jobban tudjuk, hogy ezt a dolgot hogyan kell csinálni.

Változó intenzitással, de lényegében a magyar gazdaságpolitika folyamatosan eltért és mai is eltér attól, amit jó gyakorlatnak szokás nevezni.

A bírálók folyamatosan figyelmeztettek arra, hogy a normális felfogás szerint a gazdaságpolitikának anticiklikusnak kell lennie, azaz amikor a gazdaság jól megy, akkor legyen visszafogott, tartalékoljon azokra az időkre, amikor valóban keresletet kell növelni, mert a gazdasági növekedés természetes lendülete alábbhagy. Tehát erős növekedés idejében visszafog, tartalékol, visszaesés idején pedig keresletet bővít. Ez a klasszikus, ha úgy tetszik, tankönyvi gazdaságpolitika.

– Ez az, amit a magyar kormány elvetett?

– Igen. Amikor ömlött be az uniós pénz az országba, ami erőteljes gazdasági növekedést indukált, akkor a figyelmeztető és bíráló szavak dacára a magyar kormány még inkább rálépett a gázpedálra. Ezt nevezték egykor voluntarizmusnak. Azt természetesen mindig lehet mondani, hogy más okok is voltak. De az út, amit a magyar kormány választott, eleve kudarcos volt, és ennek a kudarcnak a társadalom és a gazdaság szereplői most fizetik az árát.

– De nem lehetséges, hogy a többletnövekedéshez képest még a mostani visszaesést figyelembe véve is megérte megcsinálni? A kettőnek átlaga nem lehet pozitív?

– A társadalomban nincs ilyen, hogy átlag. Szeretünk átlagokkal dolgozni, mint a GDP, és más mutatók, ezek mind átlagszámok. De valójában nincs átlag. Azt kell megnézni, hogy nagy társadalmi csoportok hogyan néznek ki a korábbi időszakhoz képest. És ha kitágítjuk a kérdést, akkor nem kizárólag arra kell figyelnünk, hogy mennyi a pénzbeli jövedelem, hanem általánosságban milyen az életminőségük az embereknek? Az egészségi állapotuk jó-e, a gyermekeik megfelelő iskolába járnak-e? És mire számíthatnak az elkövetkező években, mondjuk a megtakarításaik milyen állapotban vannak évi 25 százalékos infláció után? És milyen mutatóba, átlagba férhet bele, hogy Ausztriához képest lakosságarányosan plusz 50 ezer ember halt meg a Covid következtében? Tehát ha mindezeket egybe vesszük, az én véleményem szerint nem lehet arról beszélni, hogy „megérte ezt az árat”!

A társadalom minden szempontból nagyon rossz állapotban van, egy viszonylag szűk társadalmi réteget, mondjuk az elitet és a felső középosztályt leszámítva.

Sok-sok millió ember sokkal rosszabbul él, mint egy évvel ezelőtt. És amikor azt mondom, hogy rosszabbul él, akkor ez alatt széles értelemben vett életminőséget értek, nem csak azt, hogy mondjuk hónap 25-ére van-e még pénze ahhoz, hogy lemenjen a közértbe vásárolni.

– Láthatjuk-e annak jelét, hogy irányváltás következik be a gazdaságpolitikában, vagy tovább megyünk azon az úton, ami ide vezetett?

– Tizenkét éven keresztül azt is hallottuk, és még ma is halljuk, hogy Magyarországnak nincs szüksége az európai uniós pénzekre. Ha nem jönnek az európai uniós pénzek, akkor majd a piacról felvesszük ezeket a pénzeket, és Magyarország ugyanúgy fog boldogulni európai pénzek nélkül is.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a magyar gazdaság, a magyar társadalom jelene és jövője egy az egyben az európai uniós pénzeken múlik.

Még a rosszul hasznosított európai uniós pénz is valamennyire hasznosul, azért az jelen van a magyar gazdaságban, abból kereslet, beruházás és jövedelem lesz. De nyilván látjuk, hogy sokkal, de sokkal jobban is hasznosulhatott volna. Látunk más országokat, amelyek jóval sikeresebben hasznosítják az európai uniós forrásokat. Szerintem kulcskérdés az, hogy mi történik most ezekkel a pénzekkel.

Jól látható, hogy falba ütköztünk, azaz a magyar kormány, nem nagy túlzás ezt kijelenteni, elérkezett a falhoz. Beleütközött az Európai Unió megváltozott attitűdjébe, amire egy ideje már számítani lehetett.

– Eddig olyan sikeresen menedzselte a hasonló konfliktusokat a Fidesz. Mi változott?

– Az a bel- és külpolitika, amit a magyar kormány 12 éven keresztül folytatott, úgy tűnik, hogy kifutott, ennek már nincsenek tartalékai. Valamit meg kell változtatni, méghozzá alaposan ahhoz, hogy az uniós pénzekhez hozzá lehessen férni. Mert uniós pénzek híján, a magyar gazdaság alapvetően és súlyosan forráshiányos. A multikon múlik, az európai uniós pénzeken múlik, hogy van-e belföldön jövedelemtermelés. Ebből jut valamennyi fizetésemelésre, azaz ebből van valamekkora lehetőség az életszínvonal javítására is. Enélkül viszont nincs erre sem lehetőség. Ez most lóg a levegőben. Hogy az Orbán-kormánynak meddig kell elmennie a saját rendszerének a lebontásában, nem tudni. Mert itt erről beszélünk, hogy valamennyit le kell bontani abból, amit felépített, és amit egyre többen nem tartanak összeegyeztethetőnek a demokráciával, az európai értékekkel. A kérdés az, hogy az Orbán-kormány képes-e vagy hajlandó-e erre? Erre a válasz ma még nem látszik. Az látszik, hogy szívesen megtesz bármit, ami formális, és ami nem lényeges. Ezt szeretjük pávatáncnak nevezni, de ez most már igazán nem megy át. Úgy fest, hogy az Európai Unió eldöntötte, Magyarországon fog példát statuálni. Lehet, hogy Magyarország lesz az, amelyiknek a cechet fizetnie kell. És az nagyon nagy kérdés, hogy erre milyen mértékben képes vagy hajlandó az Orbán-kormány.

A következő 6-12 hónap az én megítélésem szerint tehát meghatározó lesz ebből a szempontból. Itt nagyon komoly elvárások lesznek a magyar kormánnyal szemben, amit nem lehet arcvesztés nélkül teljesíteni.

Az is látható, hogy folyamatos a lebegtetés a Fidesz oldalán, hogy esetleg nem is biztos, hogy nekünk érdemes az Unióban maradnunk, de ez nonszensz. Olyan mértékű nonszensz, olyan mértékű abszurditás, amivel én egészen biztos vagyok, a kormányoldal is tisztában van.

– Miért lenne elképzelhetetlen? 2004 előtt sem voltunk az Európai Unió tagjai. A britek most léptek ki, mi ebben az olyan elképzelhetetlen?

– Először is a britek egy nagy gazdagság, több száz éves önálló gazdaságtörténettel. És egyébként a brit gazdaság nagyon-nagyon rosszul teljesít. Azonban a britekhez képest Magyarország nyersanyaggal, emberi erőforrásokkal elég rosszul ellátott közepesen fejlett kis ország, amelyik itt van az európai szárazföld kellős közepén, mindenfajta tengeri és egyéb lehetőség híján.

Az, hogy egy ilyen ország képes lenne a saját lábán megállni európai uniós támogatás nélkül, elképzelhetetlen.

A 2004 előtti gazdasági növekedést a Bokros-csomag után valójában az a várakozás fűtötte, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lesz, és a külföldi befektetők úgy tekintettek Magyarországra, hogy érdemes jönni, mert ez az ország uniós tagország lesz. Egy Európai Unióból kiváló ország, a külföldi befektetők, kínaiak, koreaiak és egyebek szempontjából tökéletesen érdektelen. Szinte semmi nincs azon kívül, amit az Európai Uniós tagság jelent, talán csak a hatalmas állami támogatások, amiket a magyar állam ezeknek a befektetőknek ad. Ugyanarról beszélünk, mint a magas nyomású gazdaság esetén. Lehet arról fantáziálni, hogy Magyarország megállná a helyét, de ha egy pillantást vet valaki a térképre, azt látja, hogy Magyarország csupa barátságtalan országgal van körülvéve, amelyek majdnem mind az Európai Unió tagjai. Talán csak a nem EU-tag Szerbia részéről számíthatunk némi szimpátiára. De ott van Horvátország, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia. Ez körülbelül a két világháború közötti kisantant volt. Miközben erőforrás nincs, nyersanyag nincs, a magyar humán tőke sem túlságosan fejlett. Semmi ok nincs rá, hogy feltételezzük, ez az ország képes lenne a saját lábán megállni európai uniós pénzek nélkül.

– Ahogy az unortodox gazdaságpolitikával is sikerült elmenni a falig, talán a kilépés lebegtetésével is el lehet játszani még egy darabig.

– Ebben a pillanatban azt gondolom, hogy egyetlen hang sincs arról a hivatalos megszólalásokban, hogy Magyarország el akarná hagyni az Európai Uniót, hogy a NATO-ról ne is beszéljek. Valamifajta skizoid állapot állt elő: egyszerre szeretnénk élvezni az Unióhoz való tartozás előnyeit (ezek elsősorban anyagi és piaci előnyök), de szeretnénk a magunk illiberális hatalmi rendszerét fenntartani. Ez tíz-tizenkét éven keresztül működött, addig összeegyeztethetőnek látszott a két törekvés. Most azonban úgy néz ki, hogy már nem összeegyeztethető.

– Az EU jelenleg támasztott követelményei mind az európai uniós forrásokkal és beruházásokkal kapcsolatosak. Ám az Európai Uniónak nincsen joghatása olyan magyarországi projektekre, melyek nem érintik az uniós adófizetők pénzét, és olyanból is van szép számmal. Ha egy kicsit közelebb megyünk az ön legszorosabb szakmájához, a bankvilághoz, rögtön itt egy kérdés. Most fog felállni egy óriás bankholding, a politika által gründolt kormányközeli óriásbank. Ezt hogyan lehet beilleszteni egy szabadpiaci működésbe?

– Ez nagyon veszélyes állapot, de azért ez egyelőre csak potenciális veszély. Ez a csoport nagyon gyakran kormányzati megrendelésre hitelez, belföldön és külföldön, és látjuk, hogy politikai célú hiteleket is nyújt, hol a Balkánra, hol Párizsba, és azt látjuk, hogy a NER projektek jelentős részét ez a csoport finanszírozza.

Ha egy ilyen hatalmas bankcsoport, amelyik nem külföldi stratégiai befektető kezében van, megrendül, elsősorban azért, mert valami baj történik a magyar gazdasággal, akkor a kimentése óriási állami pénzeket, olyan nagy erőforrásokat igényel, amire az államnak adott esetben nem biztos, hogy van elegendő pénze.

Ezt láttuk egyébként 2008-ban Németországban, Spanyolországban vagy Írországban, ezt láttuk másutt is. Tehát azt, hogy a nemzeti tulajdonú bankok kimentése óriási állami erőfeszítéseket igényel, és súlyosan eladósította az illető országokat. A korábbi időszakban ezek a bankok külföldi stratégiai befektetők kezében voltak. Amikor a magyar bankrendszernek nagyon komoly gondjai voltak 2008 után, részben a saját hibái folytán, ráadásul az állam tetézte még ezt a rettenetes mennyiségű különadóval, meg egyéb kiváló ötlettel, és a kettő összeadódott, akkor a bankok nem élték volna túl ezt az időszakot a külföldi tulajdonos támogatása nélkül. Gyakorlatilag mindegyik külföldi tulajdonban lévő bank jelentős tőkeinjekciót kapott az anyabankoktól. Így vészelték át ezt a durván 7-8 éves időszakot. Most a bankrendszernek több, mint a fele immáron magyar tulajdonban van. Ha ezekkel a bankokkal most bármi történik, akkor a kimentésnél a végső hitelező a magyar állam.

Tehát a magyar bankrendszernek és ezen keresztül a magyar államnak a sebezhetősége összességében nagyon megnövekedett.

Persze a kockázatnak az a definíciója, hogy vagy bekövetkezik, vagy nem. Tehát azt nevezzük kockázatnak, hogy valaminek esélye van, ami nem bizonyosság. Jó darabig ez az állapot fennmaradhat anélkül, hogy az államnak be kellene szállnia, de biztos vagyok abban, hogy a külföldi hitelminősítők erre odafigyelnek.

– Ez meg is történt a napokban.

– Igen.

– Hosszan elemezte a gazdasági kockázatokat. És milyen politikai kockázatai vannak egy ilyen bankholdingnak?

– Érdemes árnyaltan fogalmazni. Ugyanis nagyon sok NER-es hitel azért tekinthető biztonságosnak, mert mögöttük várhatóan vagy feltételezhetően komoly állami megrendelések vannak. Például mi a helyzet, ha valaki hitelt ad mondjuk a TV2 megvásárlására, ahogy ez meg is történt? A normál piaci viszonyok között a TV2-nek annyi reklámbevétele van, amennyi. Vagy kevesebb vagy több, attól függően, hogy mennyire sikeresen versenyzik. De ha mindentől függetlenül a TV2 számíthat arra, hogy a piaci fölött rengeteg állami hirdetést fog kapni, mondjuk a következő 5-10 évben, akkor az abból generált készpénz bőven elegendő lesz a hitel és a kamatainak a törlesztésére.

Tehát a NER-hitelek abból a szempontból tekinthetők kockázatosnak vagy nem kockázatosnak, hogy mennyi mögöttük a feltételezett, ha úgy tetszik garantált állami forrásból származó bevétel, és ez mennyi ideig marad fenn.

Viszont, ha jönne egy kormányváltás mondjuk öt év múlva, akkor egy 15 éves hitel esetén már kétséges, hogy annak a bizonyos NER-vállalatnak ugyanez a bőkezű állami megrendelés a továbbiakban is a rendelkezésére áll. A politikai kockázatot tehát így érdemes vizsgálni. Viszont mindaddig, amíg a NER megvan, addig azt gondolom, hogy a politikai kockázat viszonylag csekély.

– Ez egy elég paradox helyzet.

– Az igazság az, hogy különösen a gazdaság és ezen belül a pénzügyek a legritkább esetben feketén-fehéren megítélhető dolgok. Ennél a dolog összetettebb. Tehát ennek a nagy állami bankholdingnak rövid- és középtávon, mindaddig, amíg a NER-talpon van, az én megítélésem szerint különösebb baja nem lesz.

– Kevesebben tudják önről, hogy elkötelezett híve a roma polgárok felzárkóztatásának.

– Most már több mint 12 éve veszek részt a Kiút Programban, amit valamennyi pénzzel is támogatok. Ezt a dolgot legalább kétféle szempontból lehet vizsgálni. Az első szimpla erkölcsi kérdés.

Nekem és még sok embernek nagyon komoly erkölcsi problémát jelent, hogy Magyarországon százezres nagyságrendben élnek emberek, méltatlan körülmények között, és nem csupán anyagi körülményekről, vagy pénzügyekről beszélek.

Az egészségi állapotuk sokkal rosszabb, alacsony az iskolázottságuk, előbb halnak meg, mint az átlag. Diszkriminációban élnek, úgy értem, a többségi társadalom elutasítja, vagy súlyosan kirekeszti őket. Én, és sokan mások, úgy viszonyulunk ehhez, hogy ez nem tolerálható, valamit ebben az ügyben tenni kell. Van ennek a dolognak azonban egy haszonelvű megközelítése is, amelyik azt mondja, hogy rosszat tesz magával az a társadalom, adott esetben a többségi magyar társadalom, amelyik eltűri ezt az állapotot. Egyrészt hatalmas emberi potenciálról mond le, amely hasznosulhatna sokkal, de sokkal jobban is. De jobb lenne bizonyos régiókban a közbiztonság is, sokkal jobb lenne a viszony a különböző társadalmi csoportok között, összességében hatékonyabbak lennénk. Tehát nem egyszerűen csak erkölcsös lenne, ha ezzel a kérdéssel tényleg jól tudnánk foglalkozni, hanem a magyar társadalom kimondottan profitálna is ebből. Ha csak ezt a két motivációt veszem, ez bőven elég ahhoz, hogy az ember úgy érezze, érdemes valamit ezen a területen tenni, tegyen is meg mindent, ami tőle telik. A Kiút Program most már több mint 12 éve egyetlen fillér állami, vagy uniós támogatás nélkül működik, ahogy tud. Mindenki tegye meg ami tőle telik, ez az én felfogásom ebben az ügyben.

– Milyen eredményei vannak ennek a programnak?

– Évente általában 100 család számára tudunk értelmes munkalehetőséget, jövedelemszerzési lehetőséget biztosítani. A programunkat, amelyről nagyon hosszan lehetne beszélni, a szegénységkutatással foglalkozó nemzetközi szervezetek jó gyakorlatként ismerik el, ami azt jelenti, hogy más is használhatná. Olyannyira, hogy 12 év után, legnagyobb meglepetésünkre még az állam nevében is megkerestek bennünket, hogy lehetne-e valamilyen együttműködést kialakítani. Azt gondolom tehát, hogy érdemes lenne bővíteni ennek a dolognak a hatókörét, szélesebb körben terjeszteni.

– Mielőtt ebbe belevágott, volt-e valami személyes élménye vagy indíttatása, vagy mindez simán erkölcsi, civil elkötelezettség?

– Egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy én azok közé szerencsések közé tartozom, és ilyenek azért nem kevesen vagyunk, akik egyértelműen a rendszerváltásnak a nyertesei. Úgy alakult, hogy az ember jobban jött ki a rendszerváltásból, mint ahogy korábban élt. Úgy éreztem, hogy helyes, ha ebből igyekszem visszajuttatni valamennyit a társadalomnak. Azt gondoltam, és sajnos ma is azt kell gondolnom, hogy a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája a szegénység és a roma felzárkóztatás. Ezért kezdtem el ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Itt a sokkoló bizonyíték, mennyit emelkedtek az élelmiszerárak 2017 óta Magyarországon
Egy 2017-es akciós újságot hasonlítottunk össze egy 2023-assal. Öt év alatt a fürtös koktélparadicsom 299 forintról 1299 forintra drágult, a túró pedig 419 forintról 1759 forintra. És még hosszan lehet folytatni a döbbenetes felsorolást.
Szegedi Éva - szmo.hu
2023. január 31.


Link másolása

Még mindig akad olyan ismerősünk (vagy ismerős ismerőse), aki nem hiszi el, mekkora mértékben emelkedtek az árak az utóbbi egy évben. Éppen ezért örültem, amikor nemrég selejtezéskor kezembe akadt egy 2017-es akciós SPAR reklámújság.

Illetve dehogy örültem, majdnem lefordultam a székről, amint megláttam, mennyiért lehetett venni akkor tejtermékeket, zöldségeket és tésztát. De legalább a kezemben volt a bizonyíték az árváltozásra.

Valódi időutazás végiglapozgatni az akciós lapot, hihetetlennek tűnik ugyanis, hogy nem 15 vagy 20 éve, hanem mindössze néhány évvel ezelőtt még nem éttermi fogásokéval vetekedő áron, hanem viszonylag olcsón lehetett elkészíteni egy egyszerű sajtos-tejfölös tésztát vagy túrós csuszát, és teljesen természetes volt berakni a bevásárlókosárba a koktélparadicsomot vagy egy 1 kilós trappista sajtot.

Ha a 2017-es szórólap akciós egyes termékeinek árait összehasonlítjuk ugyanazoknak a termékeknek a jelenlegi árával, ordító a különbség.

Most nem is vállalkoztam többre, mint arra, hogy ugyanazokat, vagy egymáshoz minőségben hasonló termékeket megmutassam 2023. január 30-i és 2017. augusztus 17-i áron. A 2023-as árakhoz olyan hetet választottam, amelyen számos terméket akciósan kínáltak a közeli SPAR áruházban.

Zöldségekígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alattígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Fürtös koktélparadicsom 450 grammos csomagolásban 2017-ben 299 forint volt, míg 2023 január 30-án 1299 forint.

A fejes káposzta kilója 2017-ben 119 forint, 2023-ban 398.

A csípős paprika darabja 34 forint volt 2017-ben, most 149.

A piros burgonya kilója 99 forint volt 2017-ben, most ársapkával 295, de a minősége miatt nem vettem belőle.

A Naturfood csemege mix 499 forintba került 2017-ben (akciósan 299 volt darabja, ha kettőt vett belőle az ember), 2023-ban 579 forintra emelkedett az ára.

139 forint volt 2017-ben a Spar vörös kidney bab konzerv darabja, most elvileg 249, ám ottjártamkor üres volt a helye a polcon.így emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Tejtermékek

így emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Magyar tejföl, 330 grammos, 2017-ben 219 forint, 2023-ban 995 forint.

A 2,8%-os Magyar tej literje 2017-ben 299 forintról lett leértékelve 199 forintra, most 449 forint.

Ugyanazon márka 450 grammos kiszerelésű túrója 2017-ben 419 forint volt (599-ről akciózva), most, 2023-ban 1759 forint.

Feltűnő az árkülönbség a sajtok esetében is: 2017-ben az akciós trappista sajt kilója 1339 forint volt, most akciósan sem nagyon lehet kapni 3000 forint alatt (a trappista sajt kilójának ára 4800-7000 forint között szóródik márkától függően).

Tésztaígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

A Barilla fél kilós penne rigate tésztája 399 volt, ma ugyanez 1199 forintért kapható.

Húsáruígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Míg 2017-ben 849 forintot fizettem 900 gramm darált sertéshúsért, most 1629 forintot.

A Spar dán szalámi ára 329 forintról 649-re nőtt.

Egészen biztosan akadnak olyan termékek is, amelyeknek az ára nem emelkedett sokkoló mértékben az elmúlt öt évben. De ilyet sajnos most egyet sem találtam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Egy kis átalakítással, de még mindig lehet olcsón autózni itthon
Véget ért az ársapkás időszak, azóta 40-50 százalékkal tankolunk drágábban. Akinek benzines autója van, megfontolhatja, hogy LPG-re vált. Azt jártuk körül, ez mivel jár.
Címlapkép: Wikipedia - szmo.hu
2023. január 28.


Link másolása

Több mint egy évig volt érvényben az üzemanyag-ársapka, aztán hirtelen 480 forintról 700 forintra ugrott egy liter benzin ára. Az inflációval pedig nem csak ez szállt el, hanem minden más is. De mit tehet az, aki gyakran jár autóval és esetleg van egy kis megtakarítása? Átalakíthatja a kocsiját autógázas üzemre, ezzel rengeteget lehet spórolni.

Az autógáz literjét átlagosan 360 forintért lehet tankolni, a kisebb kutakon olcsóbb is, van, ahol 346 forintért is kapható.

Az autógáz a lakossági szénhidrogén gyártás során melléktermékként keletkezik. Hasonlít a fűtéshez és főzéshez használt palackos PB gázéhoz, azonban kénhidrogént, vizet nem tartalmazhat, és szennyeződés is kevesebb lehet benne.

Az átalakítás 300-350 ezer forintba kerül, igaz, erre még rájön az újravizsgáztatás költsége. De ha tartósan maradnak ezek az üzemanyag-árak, egy ilyen átalakítás akár egy év alatt megtérülhet, még úgy is, hogy az LPG fogyasztás 10-20%-kal nagyobb lehet, mint egy benzines autó fogyasztása.

Szécsi Károlyt, az Autógáz Ász Kft. szakemberét arról kérdeztük, mit érdemes még tudnia annak, aki belevágna.

— A tankolás ugyan olcsóbb, de honnan tudjuk, hogy a saját autónk is átalakítható?

— Itthon a legtöbb helyen a benzines autóknál végezhető el ez a művelet, és abból is azoknál, amelyek nem közvetlen befecskendezésesek. Hogy egy autó átalakítható-e, onnan lehet megállapítani, hogy a TSI, TFSI a hengerbe, nem pedig a szívósorba fecskendezi az üzemanyagot.

— Fontos, hogy milyen motor van a kocsiban?

— A motor állapota a fontos, hogy ne a végét járja szegény, mert ha már nincs meg benne a kompresszió, akkor egy ilyen átalakítással csak rontunk a helyzeten. Az ügyfelek pedig gyakran hivatkoznak is erre a későbbi javításoknál, hogy biztos az LPG miatt romlott el a motor. Fontos megállapítani, hogy a motorban nincsenek hibakódok, nem eszi túlzottan az olajat. Ezt megnézethetjük előtte autószerelővel, de ha rendszeresen karban tartjuk, akkor ezekről amúgy is tudnunk kell.

– Milyen évjáratú autókat érdemes átalakítani?

— A korábban említett hengerenkénti befecskendezéses autókat 2000 után gyártották, így csak azokat érdemes. Ha viszont újabb, pár éves autóról beszélünk, azok közvetlen befecskendezésesek, így azokat nem igazán lehet.

— Mennyibe kerül egy ilyen művelet?

– Ez hengerekre van osztva általában, attól függ, mekkora a rendszer, mekkora a tartály. A négyhengeresek átalakítása általában Magyarországon 300 ezer< forint körül van, plusz le kell vizsgáztatni és új dokumentációt is készítenek róla.

— A vizsga is speciális, nem lehet akármelyik műhelybe elvinni ezután az autót, ugye?

— Az első vizsgát csak a kijelölt Nemzeti Közlekedési Hatóság bázisán lehet megtenni. Budapesten a Mozaik utcában vagy a Vas Gereben utcában. Vidéken pedig a nagyvárosokban vannak ilyen kijelölt bázisok. A következő műszakikat pedig kifejezetten olyan szervizbe lehet vinni, ahol autógázas vizsgákat bonyolítanak le.

— Az autónk hogyan alakul át? Sofőrként milyen újabb kapcsolókkal, átalakításokkal találkozunk a műszerfalon?

— Pedálkülönbség nem lesz, ugyanúgy gáz, fék és kuplung marad, annyi különbséggel, hogy lesz egy kis kapcsoló benne, amit első indításnál be kell kapcsolni, aztán az magától működik. A gázra 30 foknál vált át, és egy bizonyos fordulatszámon. Általában észrevehetetlen az egész. Ha elfogy belőle a gáz, akkor visszavált benzinre. Fontos ezért arra is figyelni, hogy legyen elegendő benzin az autóban, mert a benzinpumpa mindig működik. Ha nincs elegendő üzemanyag, leéghet a benzinpumpa. Az, hogy mennyi gáz van még, a kocka alakú kis kapcsoló fölött mutatja egy szintjelző. Napi számlálóval is nyomon lehet követni, mennyit fogyaszt az autónk, egy tank gázzal általában 400 kilométert el tudunk menni, de itt kiszámolhatjuk a saját kocsink fogyasztását is.

— Hogyan történik az LPG-s autók tankolása?

Itthoni benzinkúton csak a kutas tankolhat, nem engedélyezett az ügyfél hozzáférése. Általában magánkutakon olcsóbb, a nagyobbaknál drágább. Külföldön viszont magunknak kell sokszor tankolni. Németországban, Horvátországban, Olaszországban például biztosan. Többféle csatlakozó van, ezért is bonyolultabb. A kutakon vásárolhatunk átalakítót. A tartály a csomagtartóban, a pótkerék helyén helyezkedik el, 80 százalékig lehet teletölteni.

Az autógázt még nem igazán fedezték fel, a Magyar PB Gázipari Egyesület adatai szerint 2012-ben volt nagy felfutása, akkor 33.544 tonnányi üzemanyagot adtak el, tavaly pedig csak 11.779 tonnát. Pedig környezetbarátabb is, a benzinmotorhoz képest 15 százalékkal kevesebb szén-dioxid kibocsátásával jár.

Link másolása
KÖVESS MINKET: