Keresik a bírók, meddig lehet ezt egyenes gerinccel csinálni

Sorra hagyják ott a pályát karrierük csúcsán levő, középkorú bírók, de a legtöbben bezárkóznak a tárgyalóterembe, és hallgatnak, amíg nem esik személyes bántódásuk. Közben vannak, akik sosem látott módon szembeszálltak a törvénytelenségeken kapott Handó Tündével. Hova vezet ez, és mi járhat manapság a bírók fejében?

Keviczki István mindössze tíz percet töltött a Fővárosi Törvényszék elnökénél tavaly szeptember elején, nem sokkal azután, hogy augusztus 31-én lemondott büntetőbírói posztjáról. Korábban sosem beszéltek egymással, Polgárné Vida Judit mégis szívélyesen köszöntötte: “szervusz, Pistikém!”

A tegeződés bevett szokásnak számít bírói körökben, a pistikézés azonban kevésbé.

“Nem nagyon értettem ezt a fogadtatást, hiszen korábban semmilyen viszonyban nem voltunk egymással” – emlékezett vissza Keviczki a találkozóra.

Elmondása szerint Polgárné erősen próbálta kihúzni belőle a távozása okait, de ő udvariasan elhárította a kérdéseket.

Először csak annyit mondott, “te biztosan nem tudsz segíteni rajta”, majd különböző megfogalmazásokban többször elismételte, hogy orvosolhatatlan problémák léptek fel.

Keviczki nem szívesen nyílt volna meg a főnöke előtt, aki 2013-ban, elnökhelyettesként még egy plágiumügybe bukott bele. Akkor a HVG derítette ki, hogy Polgárné többek közt Paulo Coelho brazil író szövegét tüntette fel sajátjaként a bíróság magazinjában. Lemondása után a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatalban is dolgozott elnöki biztosként, míg Handó tavaly májusban ki nem nevezte a Fővárosi Törvényszék élére.

A pozíció ekkor már hónapok óta betöltetlen volt: hiába jelentkezett rá egyedüliként Fazekas Sándor korábbi elnök, Handó érvénytelenítette a pályázatot. Hivatalosan ezt a korszakváltás igényével magyarázták, de az is igaz, hogy Fazekas jó ideje nyíltan kritizálta Handót, éppen a bírói álláshelyekkel kapcsolatos gyakorlata miatt.

“Megkérdezte, miben tudna segíteni. Ha nyíltan kommunikálok, azt válaszolom: mondjál le. De ennek semmi értelme nem lett volna. Nem akartam olyasvalakivel megbeszélni a problémáimat, aki maga is része a problémahalmaznak, és sokak szemében méltatlanná vált a bírói tisztségre”

– folytatta Keviczki, aki felmentési ideje végéig, november 30-ig a bíróságon maradt, majd decemberben a Facebookon jelentette be nyilvánosan a lemondását.

Többek közt azt írta, “amikor ’99 nyarán fogalmazóként megkezdtem bírósági pályafutásomat, még azt gondoltam, röpke pár évtized után Tőletek (Veletek) megyek majd nyugdíjba, de még egy éve is ebben reménykedtem. Mára minden megváltozott, képlékennyé vált, relativizálódott, és azok az erkölcsi, morális értékek, melyekről a csendes többség még mindig azt gondolja, elválaszthatatlan jellemzői a bírói létnek, már alig látszódnak, alig hallatszódnak a harsány, törtető, technokrata kisebbség dübörgésétől”.

Később a VálaszOnline-nak azt mondta, elege lett a törvénysértő bírósági kinevezésekből és abból, hogy a “Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon szelektál”, így bíróként csak az általuk jóváhagyott gazdasági ügyekben ítélkezhet. (A Legfőbb Ügyészség később valótlannak és sértőnek nevezte Keviczki kijelentéseit. A Fővárosi Törvényszék pedig közleményt adott ki arról, hogy nincs morális válság a bíróságon).

Az utóbbi két évben összesen 52 bíró mondott le, közülük többen – Keviczki István mellett Szepesházi Péter vagy Rajmon Balázs – nyíltan kritizálták az igazságszolgáltatás működését.

Hasonló lemondáshullámra legutóbb 2011-12-ben volt példa, akkor 42-en távoztak. Az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közti konfliktus kiéleződésével azonban most különösen érdekessé vált, mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen radikális döntést hozzon, vagy éppen ahhoz, hogy inkább magára csukja az ajtót, és folytassa az ítélkezést.

Komám, te csak végezd a melódat

Keviczki először 2009-ben gondolt arra, hogy valami nincs rendjén az igazságszolgáltatás körül. Ekkor öt éve dolgozott bíróként, lassan túlesett a kezdeti, rutintalan időszakon, amikor “a napi 12 óra meló úgy leszívja az ember energiáit, hogy nem nagyon tekint ki az akták mögül”.

Elsőként az szúrt szemet neki, hogy a még éppen kormányon levő MSZP “szinte önfeljelentés-áradatot indított el. Addig sosem kerültek terítékre komolyabb ügyek, majd hirtelen tömegével indítottak eljárásokat élvonalbeli szocialista politikusok ellen. Szerintem megpróbálták előre megtippelgetni, mely ügyek kerülhetnek célkeresztbe a kormányváltás után. Úgy gondolhatták, addig legalább lehet ráhatásuk a nyomozás kezdeti szakaszára”.

Keviczki itt többek közt a BKV-ügyben érintett Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesre, a hűtlen kezeléssel megvádolt egykori MSZP-s polgármesterre, Hunvald Györgyre, vagy éppen a Sukoró-ügyre gondolt.

A 2010-es kormányváltás után erre rárakódott két olyan ügy, amikor a politika látványosan belenyúlt a bíróságok működésébe. Először jött a 62 évesnél idősebb bírák kényszernyugdíjazása (amit aztán elkaszált az Európai Unió Bírósága), majd a semmisségi törvény. Utóbbi kimondta, hogy semmisnek kell tekinteni azokat a 2006-os tömegoszlatásokkal összefüggő első fokú ítéleteket, amelyek csak rendőri jelentés vagy tanúvallomás alapján ítéltek el embereket. (A törvény ellen bírók és civilek is tiltakoztak, de az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek).

“2012-ben már komolyan elgondolkoztam, mi zajlik körülöttem. Egy tapasztalt bíró kollégához fordultam, aki személyes jó barátom is. Azt mondta: komám, te egy bíró vagy. Abban jársz el, amiben az ügyészség vádat emel. Nem a te felelősséged, hogy miben emelnek vádat, és miben nem. Csak végezd a melódat”.

Ez nem volt meggyőző érvelés Keviczki számára, 2013-as törvényszéki kinevezése mégis átlendítette a holtponton, ami egészen tavaly őszig kitartott.

Lemondása után több tucat kollégájával beszélgetett, amiből az derült ki számára, hogy “szinte mindenki próbálja megfogalmazni magában, meddig lehet ezt még egyenes gerinccel csinálni”. Van, aki addig maradna, amíg a konkrét ítéletekbe nem szólnak bele, de sokan az új közigazgatási bíróságok felállítására várnak. Keviczki szerint, ha bebizonyosodik, hogy ezeket a politika kiszolgálására hozták létre, az romba döntheti az egész bírói kar hitelességét a társadalom szemében. “Biztos vagyok benne, hogy ilyen esetben jó néhányan fel fognak állni a bírói székből”.

Pattanásig feszült a helyzet

Ha képet akarunk kapni arról, mi jár manapság a bírók fejében, meg kell értenünk a Handó Tünde-féle Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közti konfliktust, amely egy éve lázban tartja az egész bírói kart.

A kormány 2010 után központosította a bíróságok igazgatási rendszerét, és jelentős hatalommal ruházta fel az OBH élére került korábbi bírót, Handó Tündét, aki egyben Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége.

Az OBH dönt a bírósági vezetők kinevezéséről, az álláshelyek elosztásáról, a bíróságok költségvetéséről és az összes ingatlanberuházásról, technikai fejlesztésről. Handótól várták, hogy felgyorsítsa a bíróságok híresen csigalassú működését, és hatékonyabbá tegye a rendszert.

2012-ben a nemzetközi kritikák hatására A kormány 2010 után központosította a bíróságok igazgatási rendszerét, és jelentős hatalommal ruházta fel az OBH élére került korábbi bírót, Handó Tündét, aki egyben Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége." szűkítettek Handó hatáskörein, és valamelyest megerősítették az OBH ellenőrzésére létrehozott, 15 fős OBT-t, amelynek tagjait hatévente a bírák választják maguk közül.

Az OBT azonban így is viszonylag gyenge szervezet maradt: nem önálló jogi személy, ezért hiába van saját költségvetése, a pénze az OBH elnökének kezében van. Emiatt a tagok saját zsebből kényszerültek összedobni az OBT honlapját.

Az ellenőrző testület néhány évig nem sok vizet zavart, a 2018-as OBT-választás közeledtével azonban világos volt, hogy ha Handóval kritikus bírók kerülnek a tanácsba, az átalakíthatja a viszonyokat. 2017 őszén előfordult, hogy az OBT kétszer is visszadobta Handó helyzetelemző anyagát. Egyre hangosabban bírálták az OBH elnökét azért is, mert nem átlátható, milyen elvek alapján, hová csoportosít bírói álláshelyeket.

Tavaly év elején OBT-taggá választották Handó több kritikusát, így Hilbert Editet és Vasvári Csabát is. Utóbbi azért perelte Handót, mert szerinte visszaél a jogaival a bírói álláspályázatok elbírálásakor (a pert elsőfokon meg is nyerte, a másodfokot egyelőre elhalasztották). Tavasszal aztán végképp kiéleződött a viszály:

• áprilisban lemondott négy OBT-tag, ezért Handó azóta is működésképtelennek tartja a testületet, amely ezt visszautasítja,

• Handó fegyelmi eljárásokat indított OBT-tagok ellen,

• az OBT több esetben megállapította, hogy Handó törvénysértően minősített érvénytelennek bírói álláspályázatokat, nem adott indoklást, és nem írt ki időben új pályázatot,

• Handó a hvg.hu szerint kiadta az általa kinevezett vezetőknek, hogy találjanak törvénytelenségeket az OBT működésében,

• botrányba fulladt az októberi választás, ahol a lemondott OBT-tagok helyére kellett volna új bírákat választani, egy győri bíró obstrukcióról és a szavazás meghamisításáról írt, később több száz bíró tiltakozott a Magyar Bírói Egyesület honlapján.

Sosem voltak még ilyen helyzetben

Keviczki szerint ez a kiéleződő konfliktus lassan arra fogja kényszeríteni a bírákat, hogy így vagy úgy, de színt valljanak arról, hogyan viszonyulnak a saját függetlenségükhöz. Úgy látja, aki tiszteletben tartja a törvényességet, az csakis az OBT-t támogathatja.

“Korábban sosem kerültek ilyen választási helyzetbe. Fel se vetődött más szempont, mint hogy független bírók vagyunk, csak a jogszabályoknak és a saját lelkiismeretüknek vagyunk alárendelve. Közben viszont beáramlott egy új szempontrendszer, amelyben már nem a függetlenség az elsődleges szempont, hanem hogy legyél hűséges az igazgatási vezetőkhöz. Fogd be a szád, és kövesd a tanácsaikat”.

Szerinte az elmúlt egy év eseményei nyilvánvalóvá tették, milyen súlyos törésvonalak húzódnak a különböző bírói gondolkodásmódok közt. Ahogy a Facebookon közzétett lemondólevelében fogalmazott, egyszerre létezik a bíróságon belül egy “harsány, technokrata” réteg és egy olyan, amely tartja magát a bírói szakma alapelveihez.

Előbbiek azt mondják, “nincs komoly konfliktus, hiszen a mindennapi ítélkezés megfelelő mederben zajlik, és ha igaza is van az OBT-nek, nem szabadna tovább élezni a helyzetet. Ehelyett inkább arra kellene fókuszálni, hogy az infrastrukturálisan, a munkavégzés körülményeit tekintve fejlődő pályán levő igazságszolgáltatás tovább javuljon”.

“Azok a fiatal kollégák, akik már ebben a rendszerben szocializálódnak, azt látják, hogy az igazgatási vonalon elkövetett törvénysértések elfogadhatók. Ha hosszú távon ez épül be a tudatukba, vajon meg tudják-e tartani a kívánatos bírói attitűdöt? Ez súlyos dilemma lesz minden kezdő jogász számára”

– mondta Keviczki.

Szerinte azokat, akik már Handó időszakában kezdtek titkárként, fogalmazóként dolgozni az OBH-ban, “olyan hatások érték, amelyek a függetlenségtől a lojalitás felé sodorják őket. Ha valaki mondjuk azt a feladatot kapja Handótól, hogy keressen jogi érveket az OBT-vel szemben, vagy támassza alá, miért nem kell összbírói értekezletet összehívni Debrecenben, az alapos rombolást eredményez az illető gondolatrendszerében. Azt üzenik nekik, mindegy, hogy az adott konfliktusban mi a törvényes megközelítés, ti akkor fogtok előrejutni, ha velünk értetek egyet”.

Keviczkinek közvetlenül nem voltak ennyire fiatal kollégái, hiszen ők általában alacsonyabb szintű, vidéki bíróságokon dolgoznak. “Járásbíróságokon dolgozó kollégáim úgy látják, ebből a generációból jó néhányan meglehetősen türelmetlenek, a lehető leggyorsabban komoly pályaívet akarnak befutni, gyorsan igazgatási vagy magasabb bírói pozícióba szeretnének kerülni. Ezek a szempontok sokszor fontosabbak számukra, mint hogy nagybetűs bírók legyenek”.

Egy neve elhallgatását kérő fővárosi bíró szerint viszont “jó, hogy az OBH támogatja az új generációt, és a fiatalokra koncentrál. Nincs gond azzal, hogy valaki titkárként dolgozik az OBH-ban, mielőtt bíróvá nevezik ki. A probléma inkább azzal a gyakorlattal van, hogy a fiatal bírók egy része nagyon gyors szakmai karriert fut be, és másfél év gyakorlattal és néhány ítélettel a háta mögött már előad kúriai bíráknak szakmai értekezleteken. Ezek a dolgok visszatetszést keltenek”.

Neki úgy tűnik, a fiatal bírók szemében egyre kisebb a presztízse annak, ha valaki évtizedeken át csak ítélkezéssel foglalkozik. “Rossz azt hallani, amikor egy titkár vagy fiatal bíró azt mondja egy idősebb kollégáról, hogy nem vitte semmire, csak azért, mert nem lett belőle vezető”.

Maximum a büfében panaszkodnak

Fleck Zoltán jogászként és szociológusként évtizedek óta kutatja az igazságszolgáltatást. Szerinte a tipikus magyar bírói magatartást hagyományosan a visszahúzódás és a passzivitás jellemzi. Ez jelenthet egyszerűen annyit, hogy egy bíró inkább nem vállalja a véleményét, csak a tárgyalótermi munkájára koncentrál, nehogy rásüssék, hogy politizál. Jelenthet ugyanakkor feltétel nélküli lojalitást és sima haszonlesést is, amikor valakinek csakis a fizetés és az előrelépés számít.

“Van, aki egyáltalán nem érzi rosszul magát, másnak, ha van is véleménye, maximum a büfében mondja el a kollégáknak, vagy még ott sem. És van egy szűk réteg, amely kezd kilógni a sorból. Ők nemcsak magukban, vagy odahaza a családnak hőbörögnek, hanem vállalják a konfliktust”

– mondta Fleck. Vannak, akik inkább kiszállnak, ahogy Keviczki István tette, mások bent maradnak, és nyíltan beleállnak a konfliktusba, ahogy az OBT tagjai.

Fleck ősszel tíz olyan (volt) bíróval készített anonim interjút, akik kritikusak a mostani vezetéssel szemben. Az eredeti terve az volt, hogy véletlenszerű kiválasztással felmérje a bírók közérzetét, szakmai mentalitását. Más országokban nem ritka az ilyen felmérés, Hollandiában komplett közvéleménykutatásokat csinálnak, amiből kiderül, hogyan gondolkodnak a bírók általános ideológiai, társadalompolitikai kérdésekről (például az abortuszról). Itthon azonban nem jött össze, mert a passzívabb, akár lojálisabb bírók nem álltak szóba vele.

Az interjúalanyoknál többször előkerült, mennyire csalódtak a megalkuvást választó kollégáikban és abban, hogy semmi sem igazolódott be a rendszerváltás környéki illúziókból. Fleck szerint a 2010 előtti bírósági rendszer sem volt tökéletes, sőt vacaknak nevezte a korábbi Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Viszont “sokan arra számítottak, hogy előrefelé haladunk. Szigetszerűen működtek jó szakmai közegek, amelyek képesek voltak a szakmaiságot és az autonómiát tartalommal megtölteni, ezt terjeszteni, tanulni egymástól. Ezek azonban külső nyomásra felbomlottak”.

Keviczki VálaszOnline-os interjúja után öt, Handó által kinevezett bírósági vezető kiadott egy közleményt, amelyben arra figyelmeztettek, hogy széthúzás és egyénieskedés helyett összefogásra van szükség, különben a 2020-ra beígért bírói béremelést kockáztatják. Az OBT ugyanakkor ősszel rákérdezett az igazságügyi miniszternél, hogy a fizetésemelés eddigi elmaradása összefügg-e a mostani konfliktussal, és határozottan nemleges választ kaptak. “Hogy jön ahhoz bármelyik elnök, hogy leírjon ilyeneket? Őszintén nem értem, mit szeretnének az OBT-től. Hogy csak minden harmadik törvénysértést vegyük észre?” – kérdezte Vadász Viktor OBT-szóvivő, a Fővárosi Törvényszék büntetőbírója.

Ezek a körülmények leginkább annak a 40-es korosztálynak okozhatnak csalódást, amely a rendszerváltás után kezdett bíróként dolgozni, és éveken át úgy érezte, “lassan megtanuljuk, mi az a jogállam és a függetlenség. Ők mára tapasztalt bírókká váltak, de még energikusak, nyitottak, előre akarnak jutni, nyelveket beszélnek, és ismerik a nemzetközi jogot” – mondta Fleck.

Éppen ezért az ő csalódásuk és távozásuk érzékenyen érintheti az egész ítélkezés színvonalát, amely Fleck szerint már most is sokat romlott, hiszen a rendszer a gyorsaságot és a hatékonyságot kéri számon a bírókon. “Azt üzenik, nem az a fontos, hogy megalapozott ítéletet hozzál, hanem zárd le, amint tudod, mert megígértük a politikának, hogy gyorsabbak leszünk”.

Úgy tűnik, ez a mentalitás könnyebben utat találhat a fiatalabb bírókhoz, az idősekhez viszont nem igazán. “Mivel lehet sakkban tartani egy 60 éves megyei tanácselnököt? Ők már megtanultak egy olyasfajta minimum autonómiát, amit nehezebb elvenni tőlük, mint megtanítani a fiatalokat, hogy akkor juthatsz előre, ha lojális vagy” – mondta Fleck.

Egy új hang?

A bírók körében megszokott rizikómentes, passzív hozzáállás mellett különösen feltűnő, mennyire sokat szerepelnek és nyíltan kommunikálnak az OBT tagjai. Konferenciákon adnak elő, részletes szövegekben foglalják össze, mi bajuk Handó Tündével, és még a sajtóval is szóba állnak. Vadász Viktor a Twitteren is aktívan posztol, rendszeresen angolul tudósít az OBT-OBH viszony aktuális állásáról.

Mindez a kormányközeli média figyelmét is felkeltette, a Magyar Időkben sorra vették, milyen “kormányellenes politikai tevékenységet” folytatnak az OBT-tagok. Utóbbiak viszont kiállnak amellett, hogy nem pártpolitizálnak, egyszerűen a munkájukat végzik azzal, hogy ellenőrzik az OBH elnökét. A Magyar Idők számára azonban az is politizálásnak számít, ha valaki az Amnesty International munkatársait hívja meg a bíróságra képzést tartani az előítéletekről.

Fleck nagyon pozitívnak látja az OBT szerepét, hiszen “semmilyen hagyománya nincs annak, amit csinálnak. Mintát mutatnak arról, hogyan lehet ellenállni. Néha elkeseredettek, amiért a bírói kar tagjai nem támogatják őket aktívan, de közben nagy legitimációt éreznek maguk mögött, hiszen a bírák választották meg őket”. Fleck közelről követte, amikor az OBT-ben az aktív szerepvállalás mellett döntöttek. “Tudták, hogy ez kockázatos, de ha nem állnak ki, minimális esély sincs a túlélésre”.

Vadász szerint nem arról van szó, hogy az eddigiekhez képest gyökeresen máshogy állnának a bírói szerephez. “Amikor a szervezeten belülről érte támadás az OBT-t, és mindez személyeskedésig fajult, úgy döntöttünk, nem fogunk félni attól, hogy nyilatkozzunk. Ha viszont nem lennék OBT-tag, nem beszélgetnénk most itt. Sokan keresnek minket azzal, hogy nyilatkozzunk igazságszolgáltatási témákban, például a közigazgatási bíróságokról, de csak az OBT-vel összefüggő igazgatási ügyekben szólalunk meg”.

Szerinte érthető a többi bíró passzivitása, főleg úgy, hogy “az elmúlt tizenöt évben a közvélemény és a sajtó rendszeresen támadta a bírókat egy-egy vitatott ítélet után. Emiatt sokan bezárkóztak, nem kommunikálnak, ritkán szólalnak fel nyilvános konferenciákon, elefántcsonttoronyba zárják magukat”.

Vadász nem neheztel azokra a bírókra, akik inkább csendben maradnak. “Nem vagyok az ő cipőjükben, ahogy ők sincsenek az enyémben. Én sem örülök, amikor fennhangon azt hirdetik, mit csinálok rosszul. Nem hiszem, hogy azzal, ha magukra csukják a tárgyalóterem ajtaját, eladják a függetlenségüket. Nem gondolom, hogy az ő feladatuk kiállni az igazgatás túlkapásai láttán. Éppen azért van az OBT, mert a mi dolgunk elvégezni azt, amit egyéni szinten a bírók nem tudnának”.

Mi lesz a vége?

Nehéz megítélni, valójában hol áll a bírók többsége az OBT-OBH konfliktusban. Konkrét felmérés híján csak abból indulhatunk ki, hogy az OBT-tagokat a bírók választották maguk közül, és hogy százával írták alá az októberi póttagválasztást követő tiltakozó levelet. Kérdés viszont, milyen hatást fog elérni a Keviczki által tecnokratának nevezett generáció lassú beáramlása, vagy egy fizetésemelés elmaradásával riogató közlemény.

Fleck szerint a következő OBT-választás jó tesztje lesz ennek, ott ugyanis kiderül, készek-e a bírók újra kritikus tagokat választani. “De az is lehet, hogy addig közbelép a politika, és az egész bírósági szervezetrendszert megváltoztatják, akár a közigazgatási bíróságok mintájára. Ha az OBH megy a kukába, a miniszter széles hatáskört kap, az OBT-t pedig konzultatív testületté alakítják, az egy új helyzet lesz. Akkor jön a másik világ”.

“Ha viszont nem keményedik tovább a rendszer, csak stabilizálni próbálják a helyzetet, akkor lehet, hogy elindul egy eszmélési folyamat”. Fleck szerint ezért kellene értékelnie a közvéleménynek minden egyes nyilvános bírói interjút, és ezért kellene figyelnie az OBT körüli eseményeket. “Az OBT magatartása nélkül valószínűleg teljesen elveszne az esély a függetlenségre”.