Kemény kritikát írt 2017-ben egy 16 éves diák a magyar oktatásról
Fedor Bence egy 16 éves gimnazista és blogger, aki szívesen osztja meg gondolatait másokkal is. Saját magáról azt írja, szenvedélye a tanulás, az önfejlesztés, illetve a technológia, számítástechnika. Szerinte ennek a kettőnek egymást szorosan kiegészítve kell működnie a mai világban, és ebben próbál segítséget nyújtani, - mint írja - ha már az oktatási rendszer ezt nem teszi meg kellő mértékben.
Legutóbbi bejegyzésében a hazai oktatás gondjait szedte össze.
Bence napi nyolc órát tölt az iskolában. Tíz év tapasztalattal a háta mögött úgy érzi, hogy elég jól átlátja a helyzetet.
Ezért összeszedte azokat a problémákat, amelyekkel ő is rendszeresen szembesül, és végiggondolta azt is, hogy hogyan lehetne változtatni mindezen.

Az oktatás célja szerinte, hogy "hogy kiemelkedési lehetőséget biztosítson, átjárhatóságot a különböző társadalmi rétegek között, és ezáltal csökkentse a társadalmi különbségeket... A másik célja egy alapvető tudásbázis biztosítása, amelyet a későbbiekben egy általuk vágyott irányba szabadon továbbfejleszthetnek a diákok. Harmadik célja pedig, hogy olyan felelős, tudatos állampolgárokat segítsen felnevelni a szülőknek, akik értéket teremtenek, akik kreatívan gondolkodnak, keresik a lehetőségeket, kritikusan, de boldogan szemlélik a világot."
Ehhez képest az iskola egészen mást tesz most, tele van hiányosságokkal, az alapvető képességek megtanítását felejti el. Szerinte fontos lenne alapvető jogi ismereteket tanítani, elmagyarázni a közösségi média erejét. Az is fontos lenne, hogy megtanítsák, hogyan lehet az információk hitelességét ellenőrizni, fejleszteni a kritikai érzéket, és informatikai ismereteket adni.
Az adózásról, munkavállalásról, és egyéb létfontosságú dolgokról alig esik szó.
Komoly probléma, hogy a személyre szabott tanítás teljesen hiányzik. "Minden egyes ember másban jó, mások az igényei, mással lehet felkelteni az érdeklődését, más érdekli." A mai rendszer viszont mindent leszabályoz. Szerinte a tanárok felkészültek és el tudják dönteni, hogy a diákjaik mikor mit csináljanak. Az egyik nagy gond, hogy már az iskoláknak sincs önállósága, az autonómiájuk lényegében megszűnt, mindent központokból akarnak irányítani.

Ráadásul alulfinanszírozott az oktatási rendszer.
A mai világban még mindig krétát, papírfüzeteket és tankönyveket használnak, az okostelefonokat szinte üldözik.
Pedig a gyerekek nagy része már a modern eszközöket használja, amiket az iskola tilt, ahelyett, hogy azt vizsgálná, hogyan tudná az oktatás hasznára használni.
"A tanárok bére a Lidl pénztárosaival vetekszik, a technológiai újítások mértéke elenyésző,
a diákok az iskolába járást időutazásként élik meg,
és nem pedig a tudás megszerzésének egyik legjobb útjaként."

Korosztályi probléma, hogy nincs szabadidejük. Egyre nagyobb és teljesen felesleges a túlterheltség. Pedig időre lenne szükségük, hogy gondolkozzanak a világról, fejleszthessék magukat, szociális életet élhessen.
"Ma egy 10. osztályosnak átlagban napi 7-8 órája van, tehát 3 és 3:30 között végez. Ezután hazamegy, eszik, megírja a házi feladatokat, felkészül a holnapi (szintén 7-8) órájára, és már este van. Ez a fiktív diák nem zenél, nem jár egyéb órákra, sportolni, mert különben olyan este 9-re végezne a napi teendőivel.
Ez a rendszer egy gyilkos. Megöli a tanulók lelkét, elveszi a kreativitásukat, szabadidejüket, lehetőségüket arra, hogy építhessék a világot.
Bezárja őket egy osztályterembe, ami azután sem engedi ki őket, miután véget ért a tanítási idő."
A teljes írást ITT olvashatod.