prcikk: „Katasztrofális a helyzet, káosz van” – ki van borulva a legtöbb diák az érettségitől, már a karantén is megviselte őket | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Katasztrofális a helyzet, káosz van” – ki van borulva a legtöbb diák az érettségitől, már a karantén is megviselte őket

Nagyon szeretnének már túl lenni a vizsgákon a végzősök, hisz sokuk előtt még ott áll a felvételi is. A legtöbben rossznak találják a döntést, hogy ilyen körülmények közt kell felkészülniük és vizsgázniuk, de a legrosszabb a bizonytalanság.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. április 26.



Az érettségiket mindenképp megtartják, jelentették be nem is olyan régen, kiderült, hogy május 4-től csak írásbeli érettségit tehetnek a diákok, akiknek ez nem kötelező, aki szeretné, az ősszel is leteheti a vizsgákat. Később kiderült az is, hogy egyáltalán nem biztos a május 4-i kezdés, később dönthetnek a vizsgák elhalasztásáról is.

A környező, illetve más uniós országokban változatos megoldások születtek, van, ahol már meg is tartották (Finnország), van, ahol elmarad, és megajánlott jegyek lesznek (Hollandia), máshol pedig csak szóbeli, de csak akkor, ha a diák nem fogadja el az eddigi jegyeiből megajánlott osztályzatot (Szlovákia).

Mi is megkérdeztünk néhány magyar diákot, hogy mit szólnak a kialakult helyzethez, kaptunk rövidebb és hosszabb válaszokat is, de általában megegyeznek abban, hogy nem jó ötlet összecsődíteni járvány idején az iskolákba sok tízezer diákot, és abban is, hogy így a karanténnal együtt sokkal stresszesebb az egész folyamat, valamint általában már szeretnének túl lenni rajta nagyon.

1.

"Budapest egyik jó hírű iskolájába járok, és idén fogok érettségizni. Tagadhatatlanul katasztrofális a végzősök helyzete. Nagyon sok helyen olvasom azt a mondatot, hogy „A kormány szerint nincs akadálya annak, hogy május 4-én megkezdődjenek az érettségik”. A diákok, közöttük én is, úgy gondoljuk, hogy igenis, van akadálya ennek.

Két fő tárgyból még nem vettük végig a 12. osztályos tananyagot, ismételni még esélyünk sem volt. Mivel csökkentek az órák számai, ezért többnyire nekünk kell megtanulnunk az anyagot, utána átbeszéljük órán, de ez távolról sem hasonlítható össze egy tantermi órával.

A tanárok mindent megtesznek, hogy segítsenek nekünk, de még így is sokan reggel 8-tól este 10-ig tanulunk, amiben nincs benne az az idő, amit plusz készülésre tudnánk szánni. Ezt egy átlagos gyerek véleményem szerint nem bírja ép ésszel. Már a bezártság is megterhel minket mentálisan, erre rájön a folyamatos bizonytalanság, ami az érettségi körül kering.

Heti 1-2 óra nem elegendő ahhoz, hogy rendesen fel lehessen készülni az emelt érettségikre. Az emelt érettségit nem lehet elkerülni, mert kötelező legalább egyet csinálni. Extra konzultációs órákat tudnánk kérni a tanároktól, de nem találunk olyan időpontot, amikor mi ráérnénk, mert órák után a házi feladatokkal foglalkozunk, ami késő délutánig tart. Délután 5-6 után már a mi agyunk sem alkalmas extra órákra és a tanárainkat sem szeretnénk kihasználni.

Az iskolák próbálják kezelni a helyzetet, de a tanároknak is nehéz dolguk van. Az oktatási rendszer egy ilyen helyzetre nem volt felkészülve.

Mi értjük, hogy erről nagyon nehéz dönteni, de nekünk is borzalmasan nehéz ekkora bizonytalanságban tanulni, felkészülni. Nem tudjuk, hogy hogyan, mire és mikorra készüljünk.

Egyre jobban igényeljük a végleges döntést. Nem elég annyi, hogy elvileg lesz érettségi. Pontos dátumot és lebonyolítási módot szeretnénk hallani így, április 25-én.

(M., fiú, Budapest)

2.

Bevallom, ebben a helyzetben rettentő nehéz jó döntést hozni, de amit hoztak, az az egyik legrosszabb. Az egyik oldalról a diákok többségének az írásbelire való felkészülés a nehezebb, hiszen ott nem tudjuk, mi vár ránk, míg a szóbelin kidolgozott tételek vannak, amiből felelni kell.

Az utóbbi másfél hónap lett volna az az idő, amikor a tanárokkal ismételünk, gyakorolunk az írásbelire, ha az online oktatás működne, ez megvalósítható lenne, de így kész káosz az egész. Mindenki rosszabb eredményre számít az írásbelin, és a szóbeli eltörlése miatt ezt az eredményt semmivel nem tudjuk felhúzni.

A másik oldala meg az egészségügyi veszély, hatalmas a kockázat, hogy hazavihetjük a vírust a szüleinknek, nagyszüleinknek. Az érettségi alapjából véve is hatalmas stressz és megpróbáltatás, nemhogy még egy ilyen helyzetben, amikor még millió stresszfaktor van körülöttünk.( Nem meglepő, hogy a diákok és tanárok véleménye megint nem számított.....)

(L. lány, Budapest)

3.

Engem az érettségit illetően ez a bizonytalanság tesz a legjobban stresszessé; főleg azért is, mert

határon túli magyarként nem olyan egyszerű eljutnom a vizsgákra. Múlt héten, 16-án döntést hoztak (amit már rettentően vártunk), hogy megtartják az érettségit a megszokott időpontban. Végre van motiváció a tanuláshoz! Előtte nehezen vettem komolyan, hisz úgy gondoltam, hogy ha eddig nem hoztak döntést, akkor úgysem lesz megtartva. Épphogy belelendülnék a tanulásba, pár napra rá bejelentik, hogy ha szükség van a járvány miatt elhalasztani, akkor megteszik.

Szóval bár kaptunk egy hivatalos választ, még mindig ott bujkál az, hogy ez sem biztos. Így folyamatosan izgulok, hogy hogyan lesz. Sok stressz ér minket a jelenlegi helyzet miatt amúgy is, ami lelkileg rányomja a bélyegét a tanulási képességeinkre. Bár nem ez a legjobb megoldás a járvány szempontjából, én azon a ponton vagyok, hogy túl akarok lenni rajta. Legyen vége ennek a bizonytalanságnak és stressznek, és mondhassuk már azt, hogy leérettségiztünk.

(E. lány, vidéki gimnázium)

4.

Nem értek egyet a kormány érettségivel kapcsolatos döntésével. Véleményem szerint a kialakult járványügyi helyzet miatt nem lenne szabad 83 000 diákot, több ezer tanárt és a hozzátartozóikat fertőzésveszélynek kitenni pusztán azért, hogy az érettségit a hagyományos módon - legalábbis félig - írhassuk meg.

Én személy szerint jobban örülnék annak, ha a gimnáziumban eltöltött négy évem év végi érdemjegyeinek átlagát kapnám meg a vizsgabizonyítványba. Így nem kellene elhagynom az otthonomat, és veszélyeztetnem a szeretteimet.

Etikátlannak tartom, hogy a felelősséget az érettségiző diákokra és a szüleikre hárítják, holott sokan vagyunk, akik az iskolák bezárása óta betartottuk a járványügyi rendelkezéseket, és nem hagytuk el az otthonunkat sem.

(B. lány, vidék)

5.

Én úgy gondolom, hogy nem kellene megtartani az érettségit Magyarországon.

Ajánlott jegyekkel vagy a négy év átlagával is ki lehetett volna számítani egy érettségi bizonyítvány jegyeit, de ilyen úgysem lesz. Bár a mostani helyzetet nézzük, hogy nincs szóbeli, május 4-én pedig kezdődik az írásbeli, akkor csináljuk meg és „legyünk túl rajta”, ne húzzák-tolják tovább.

Tudjuk, hogy a tetőzés elméletileg május 3-ra várható, de nem szeretnék olyanba bizonytalanságba esni, hogy aznap közlik velünk, hogy nem másnap kezdünk hanem pl. 2 hét múlva. Úgyhogy hajrá végzősök!

(D. lány, vidék)

5.

Mi, végzősök nagyon nehéz helyzetbe kerültünk az érettségi vizsga megtartásának kihirdetésével. Én napi 4-5 órát tanulok a hat érettségi tárgyamra. Igazságtalannak tartom, hogy a feltételek nem egyenlőek, nem mindenkinek állnak rendelkezésére megfelelő informatikai eszközök, az egyes iskolákban különbözik az online oktatás színvonala.

Kifejezetten veszélyesnek tartom azt, hogy érettségiznünk kell. Veszélyt jelent a tanárainkra, a családunkra és persze ránk is. Bizonyos tantárgyakból az érettségi több szakaszból áll, köztük esetleges szünettel (ilyenek az idegen nyelvek). A találkozást, csoportosulást tehát igen nehéz ilyenkor – de eleve, a régen egymással nem találkozók között – megakadályozni.

Nehezít a helyzeten az is, hogy sokáig kétségek között tartottak minket az érettségi mikéntjével és időpontjával kapcsolatban. A kialakult helyzet miatt mindennapi életünk stresszessé vált, az érettségi tehát nem objektív tudáson alapul majd, hanem a pillanatnyi lelkiállapot dönt, illetve az, hogy ki mennyire tudja félretenni aggodalmait.

(B. lány, vidék)

6.

Számomra a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a pedagógusok nem képesek egy felületen leadni a teendőket, 2, de van hogy 3 platformon kapjuk a kiadott tanulnivalót! Ugyanakkor kevésnek érzem azon órák számát, ami egy héten megvalósul, szintén 2-3 platformon! Ha ez nem lenne elég, egyes pedagógusok olyannyira nem foglalkoznak a diákokkal, hogy nem képesek válaszolni egy üzenetre! Jelen esetben velem az történt (mint érettségi előtt álló diák), hogy megkértem egy tanárt, hogy ha akad ideje, akkor nézze át egy megírt novellaelemzésem! Ez 3 napja volt, azóta várok a válaszra! Továbbá felelőtlenségnek tartom, hogy a kormány azt a döntést hozta, hogy az írásbeli érettségik meg legyenek tartva!

(D., fiú, vidék)

"Ok, megvan a dátum, május 4, akkor legyünk túl rajta. Bármi jó most már, csak legyen fix, és tudjunk rá készülni. Szerintem nem lesz biztonságos ennyi emberrel az írásbeli érettségi, a szóbeli jobban megoldható lett volna. Gondolkodtunk az osztálytársakkal, hogy jobb lett volna a félévi vagy év végi jegyeket megajánlani, aki javítani akar, annak pedig projektmunkákat kiadni."

(L, lány, vidék)

Anyukám is tanár, úgyhogy duplán érintett a család az érettségiben. Tudok arról, hogy van olyan tanári kar, ahol a tanárok egy része nem fogja vállalni így az érettségit. Az biztos, hogy nagyon stresszes ez az időszak, és elvettek tőlünk mindent a karantén miatt, ami oldhatná ezt a stresszt, nem járhatunk össze a barátainkkal, nem lesz szerenád és bankett sem. Túl szeretnénk lenni az egészen, ennyi már csak, amit szeretnénk.

(K, lány, vidék)

8.

"A jelen helyzetben a csak írásbeli a lehető legjobb kompromisszum. Ez a leginkább objektív, és a magyar rendszerben kell egy központi felmérés a felvételihez.

Az időzítésnél pedig mivel eleve így készültünk, jó lenne túl esni rajta. Ha egészségügyi okok miatt eltolják pár héttel, az még belefér."

(B, lány, Budapest)

9.

Szerintem a vizsgát egy olyan biztonságos időpontra kellene áthelyezni, amikor a diákok nyugodtan, nem aggódva mehetnek utcára, illetve szállhatnak fel tömegközlekedési eszközökre. Mivel az érettségi több héten keresztül fog tartani, így a diákok nem csak a saját egészségüket veszélyeztetik majd, hanem a velük együtt élő, idősebbek egészségét is.

Jó megoldásnak tartom, hogy az írásbeli vizsgán kevesebb diák lesz egy osztályteremben, mindenki között meghagyva az előírt, biztonságos távolságot. Viszont egy szóbeli vizsgánál is kivitelezhető lett volna a távolság, és a maximum létszám betartása.

Kicsit igazságtalannak tartom, mivel az érettségi a szóbeli vizsgával egész.

(F, lány, Budapest)

10.

Személy szerint egyáltalán nem értek egyet az érettségi lebonyolításával kapcsolatos döntésekkel. Én szerencsésnek tartom magam, mivel a tanárok segítségével, úgy érzem, sikerült úgy felkészülni, mintha órákon ültünk volna, hiszen az órák meglehetősen gördülékenyen folytatódtak. Ugyanakkor tudom, hogy a digitális oktatásra való átállás nem ment minden iskolában ilyen könnyen. Van, ahol egyes tárgyak esetében akár két hetet is csúszott a tanmenet.

Ennek tudatában én minimum két héttel később tartanék meg minden vizsgát. Így a diákoknak is lenne idejük felkészülni, és valószínűleg járványügyi szempontból is biztonságosabb lenne.

Ezek mellett nem értek egyet azzal sem, hogy csak írásbeli vizsgák lesznek. Szerintem a jelenlegi helyzetben a legfontosabb az emberek egészségének megőrzése, amit kétlek, hogy budapesti szinten megközelítőleg 70.000 diák egyidejű mozgatásával lehetne biztosítani. Egy, több mint 13.000 idén érettségizni kívánó diákot magába foglaló Facebook-csoportban posztolt kérdőív szerint a válaszadók 11,7%-a gondolkozott azon, hogy a jelenlegi helyzetben visszalép az érettségitől és ezek 26,3%-a ezt azért teszi, mert veszélyeztetett korú nagyszüleivel él együtt.

Véleményem szerint sokkal biztonságosabb lenne idén – a jelenlegi hivatalos állásponttal teljesen szembe menve – csak a szóbeli vizsgákat megtartani.

(M, fiú, Budapest)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!
A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.



Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után
Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

.

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Minek ekkora hodály az Orbán családnak?” – az utolsó túrát vezette Hatvanpusztára Hadházy Ákos a választások előtt
Hadházy szerint nagy szégyen lenne, ha a luxusbirtok a választások után is megmaradhatna a tulajdonosoknál. Sokan ismét létráról néztek be a kerítésen, a hatalmas épületeket most jobban lehetett látni, mert nem takartak a lombok.


A választások előtt utoljára szervezett túrát Hadházy Ákos az Orbán család hatvanpusztai birtokhoz, ahová ezúttal már nemcsak egyénileg, hanem busszal is érkeztek az érdeklődők, hogy saját szemükkel lássák az építkezést. A látogatók egy kis túrát is tettek a környéken.

„Ilyesmit saját szemmel kell látni; majd később az unokáimnak is elmesélem, hogy amikor még Orbán volt hatalmon, megnéztem a zebráit és a kis kastélyát. Ezt látni kell saját szemmel” – magyarázta egy Hollandiából érkezett férfi. Mások azért jöttek el, mert ez volt az utolsó lehetőség a választások előtt. „Gondoltam, hogy mivel ez az utolsó szervezett alkalom, eljövünk megnézni, milyen ez április 12. előtt; aztán ki tudja, mi lesz április 12. után” – jegyezte meg egy nő.

Egy másik látogató szerint az utazás célja az volt, hogy megnézzék, „egy beteg lény agyszüleménye hogyan testesül meg a valóságban.” Úgy vélte, a birtok egy vár, ahová a tulajdonosa egy életre be akar rendezkedni, hogy mindenkitől elzárkózva éljen. „Ez nem normális dolog” – tette hozzá.

„Ez a hodály... Nem értjük, miért kellett ekkora hodály egy családnak, az Orbán családnak” – fogalmazott egy újabb résztvevő, aki szerint bár nem jó dolog ezt látni, de segít felmérni, mennyibe kerülhetett.

A hatalmas épületkomplexumot most jobban meg lehetett nézni, mert még nem takarták a kilátást lombok.

Hadházy Ákos, a szervező hangsúlyozta, az esemény nem tüntetés. „Azért vagyunk itt, mert sokan kérték, hogy szeretnék megnézni” – mondta, utalva a korábbi, Pécsről, Dunaújvárosból és Szegedről indított utakra. A képviselő beszélt arról is, hogy a terület elvileg műemléki besorolású, ezért a tulajdonosnak biztosítania kellene a látogathatóságot. Reményét fejezte ki, hogy egy „valódi rendszerváltás” után belülről is megtekinthető lesz a birtok.

Hadházy arról is beszélt, „nagy szégyen lenne, ha ez így megmaradhatna a tulajdonosoknál.”

Orbán Viktor miniszterelnök korábban „félkész gazdaságnak” nevezte a majorságot, és az érdeklődőket édesapjához, Orbán Győzőhöz irányította.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fleck Zoltán: Egy bűnöző állam végjátékát látjuk, a Fidesz-vezetők a saját szabadságukért küzdenek
A neves jogtudós szerint a Fidesz-vezetőknek a börtön a tét, ezért nem válogatnak az eszközökben. A titkosszolgálatok és a rendőrség is a hatalom szolgálatában áll a kampányhajrában szerinte.


A Hírklikk YouTube-csatornán beszélt Fleck Zoltán jogtudós a választási kampány hajrájában eszkalálódó kormányzati lépésekről, a Direkt36 újságírója és egy rendőrtiszt elleni vádakról, valamint egy lehetséges kormányváltás tétjéről és következményeiről.

Fleck Zoltán szerint a kormány utóbbi napokban tett lépései nem meglepőek, sőt, egyenesen várhatóak voltak. „Számítottunk erre a végjátékra. Nagyjából lehet tudni, hogy az autokráciának, ha a végét érzi, akkor ez a természete, hogy erőszakossá válik a maga állami eszküzeivel” – jelentette ki, hozzátéve, hogy az Orbán-rendszernek a titkosszolgálatoktól a rendőrségen át a médiáig rengeteg eszköze van még. Úgy véli, a kormányzat mindent megfordít: nem ők kémkednek Oroszországnak, hanem az, aki ezt feltárja.

„Ez korábban is így volt, tehát mi vagyunk az erőszakosok. Ugye Iványi Gábor az erőszakos, és nem a hatalom” – mondta. A jogtudós szerint a választás tétje óriási a jelenlegi hatalom számára, mert nem egyszerűen kormányváltásról, hanem rendszerváltásról van szó, és egyre több olyan ügy kerül nyilvánosságra, amely komoly büntetőügy alapja lehet.

A tét szerinte nemcsak a hatalom, hanem a kormányzati szereplők személyes szabadsága is. „A saját szabadságuk, a saját egzisztenciájuk, a saját politikai jövőjük, szakmai karrierjük, de nagyon sok esetben tényleg effektíve a szabadságuk” – fogalmazott. Fleck szerint ha ez a tét, akkor egy ellenzéki győzelem, pláne egy kétharmados, tragédia a számukra. Hozzátette, hogy egyre megalapozottabban lehet kimondani, hogy „ezek egy bűnöző államnak a működésmódjai”. A bűnöző állam következményei pedig egy fordulat esetén nemcsak politikaiak, hanem jogiak is, ezért a hatalom mindent bevet a maradásért.

Panyi Szabolcs újságíró kémkedéssel való megvádolását Fleck Zoltán életszerűtlennek és mondvacsináltnak tartja. Szerinte egy telefonszám átadása önmagában nem jelenthet kémkedést, főleg, hogy a szám nem volt titkos. Kiemelte, Panyi Szabolcs munkájának címzettje nem egy külföldi titkosszolgálat, hanem a magyar közvélemény. „A magyar közvélemény előtt akarja leleplezni, azért, mert Magyarországon jelenleg nincs olyan nyomozati és egyéb állami szerv, amelyik gátját jelentené annak, hogy a kormányzati tényezők bűncselekményeket követnek el” – magyarázta.

A jogtudós beszélt arról is, hogy a választási hajrában a hatalom bármire képes lehet. Olyan ellenőrizetlen pletykákról is szót ejtett, mint egy esetleges, orosz titkosszolgálat által sugalmazott, sikertelen merényletkísérlet Orbán Viktor ellen, amely a népszerűségét növelhetné. Fleck szerint arra lehet számítani, hogy „az orosz titkosszolgálat egyáltalán nem tétlen Magyarországon, és soha nem is volt az”.

Ezzel párhuzamosan viszont úgy látja, hogy a rendszeren belül is egyre többen mernek kiállni, mert esélyt látnak a változásra. „Ha van esélye az ellenzéki győzelemnek, akkor nem lesz mindenki beszari. Akkor hirtelen ki fog derülni, hogy itt azért sokan bátrak voltak eddig is” – vélekedett.

Egy esetleges kormányváltás után szerinte az állami szervek, mint a rendőrség vagy az ügyészség, nem egy új hatalomhoz, hanem a szakmai szabályokhoz és a saját etikai normáikhoz fognak igazodni. „Nem az új rendszerhez fognak igazodni, ha jó esetben, hanem a szakmai szabályokhoz, saját professzionális etikájukhoz, azt, amire felesküdtek, alkotmányos értékekre” – mondta.

Fleck Zoltán valószínűtlennek tartja, hogy Magyar Péter egy kétharmados győzelem birtokában egy újabb autokráciát építene ki, mert szerinte „nem erre kapja a felhatalmazását”. A jogtudós szerint a választók most rendszerváltást akarnak. „Ő maga mondja, hogy rendszerváltást akar” – emlékeztetett. Rámutatott a demokratikus oldalon tapasztalható kettősségre is: „Van egy skizofrénia is, ugye, mert egyszer azt mondják, hogy hát borzasztó veszélyes ez a kétharmad, inkább ne legyen neki kétharmad, és azt a következő percben azt mondják, hogy ha meg nincs kétharmad, akkor nem tudnak semmit csinálni.”

Fleck szerint az Orbán-rendszer különleges abból a szempontból, ahogyan a jog eszközeivel, a jogállami intézmények szimulálásával fojtotta meg a demokráciát. A rendszerből való kilábalás szerinte egy fontos lecke a társadalomnak. „Ez a jó eset, hogy ez egy lecke volt, és ebből a leckéből azt tanultuk meg, hogy demokrácia nincsen társadalmi részvétel és ár nélkül. Megfizettük az árát most ebben a 15 évben.”

Link másolása
KÖVESS MINKET: