„Kaptam róla igazolást, hivatalosan is hajléktalan lettem”
„A részmunkaidős fizetésemnél még a táppénz is jobb volt”
Balázs (akinek nevét kérésére megváltoztattuk) pár hónap múlva tölti be a 40-et. Cukrászként dolgozott, közel 20 évet lehúzott a szakmában. Kálváriája már jóval a járvány előtt, 2018 novemberében elkezdődött: ekkor kezdett zsibbadni a jobb karja, és kiderült, hogy nyaki gerincsérve van.
Tavaly októberben megműtötték, februárban állt újra munkába 4 órában, de a sérülés utóhatásaként még ennyi időt sem tudott állva tölteni. Beállt a háta, egyszerűen képtelen volt az asztal fölé hajolni.
Ráadásul mindezt havi 40-50 ezer forintos fizetésért, ami még a bejárási és a munkaruha-tisztítási költségeit is alig fedezte – sőt, még gyerektartást is kell fizetnie előző kapcsolatából származó lánya után.
„Úgy voltam vele, hogy ennél talán még a táppénz is jobb volt, akkor legalább kaptam 75 ezret.”
Balázs egyik formatortája
A fentiek fényében nem csoda, hogy a koronavírus megjelenésekor ő volt az első, akinek felmondtak. Már ekkor, március közepén álláskeresési járadékért folyamodott, amit végül két hónapos átfutással ezen a héten utaltak neki először.
De ezzel sincsenek sokkal beljebb, még a felesége fizetésével együtt sem jönnek ki. Így kölcsönökhöz kellett folyamodniuk, most tartanak nagyjából 200 ezer forint mínusznál.
Bár szeretne újra munkába állni, most akkor sem tehetné meg, ha kapna állást valahol, mivel az iskolák bezárása óta neki kell otthon lennie kisfiával.
Az egészségi állapota miatt abban sem biztos, hogy utána visszatérhet a szakmájához: „Gyakorlatilag mesterfokon űztem, szebbnél szebb formatortákat csináltam, de ezt szinte kizárt, hogy folytatni tudom.”
Hivatalos megerősítést erről április 6-án kaphatott volna, ekkorra volt időpontja kontrollra, de a járvány miatt már nem került sor rá. És amíg nem tudja biztosan, várható-e javulás az állapotában, azzal se tud dűlőre jutni, mihez kezdjen az életével.
Megfordult a fejében, hogy elmegy cukrásztanárnak, de az ehhez szükséges képzés árát biztosan nem tudná kifizetni. B tervként legfeljebb a jogosítványára támaszkodhat: arra gondolt, hogy esetleg elkezd taxizni, és meglátja, ezt a terhelést hogy bírja a szervezete. Így legalább nem kellene állnia.
„Hullámokban tör rám a hurráoptimizmus és a mély melankólia”
„A telemet a Kanári-szigeteken töltöttem, immár harmadik éve, egyszerűen azért, mert olcsóbb, melegebb, és az ott megszerzett bevételek nagy részét félre tudtam tenni. Életemben először úgy nézett ki, hogy egyenesbe fogok jönni. Senki nem rabolt ki, nem lépett a lábamra és nem kevert össze valaki mással, akire haragszik, úgyhogy én nagyon nyugodt voltam” – meséli a zenész Songoro Fatime.
Február végén kapta kézhez repülőjegyeit egy három hetes etiópiai koncertezős utazáshoz, de nem sokáig örülhetett neki: néhány nappal később, február végén kapott egy e-mailt, amiben sajnálattal értesítették a szervezők, hogy elhalasztják az eseményt 2021-re.
A Kanári-szigeteken
„Egy ilyen hír engem amúgy is végtelenül elszomorít akár hetekre, és akkor ez még csak a kezdeti fázisa volt az elhatalmasodó melankolikus időszaknak” – idézi fel.
Március elején Hollandiába költözött, egy héttel később pedig bejelentették a világjárványt. Így gyakorlatilag semminek a felfedezésére nem maradt elég ideje, új ismerősökre is alig tudott szert tenni.
Mostanra a tartalékait felélte, más munkát nem talált, koncertjei és további nyári tervei is ellehetetlenültek. A szerencséje annyi, hogy nincs egyedül és támogatói is akadnak.
„Minden gyakorlat, ami korábban menedékül szolgált, ami fenntartotta az egészséges viszonyomat a hangszeremhez, üres, értelmetlen frázisokká vált” – fogalmaz. Abba is hagyta a zenélést két hónapra, csak nagyon ritkán vette elő a hangszerét. Akkor is csak azért, hogy megnyugtassa magát, nem felejtett el játszani rajta.
„Hullámokban tör rám a hurráoptimizmus és a mély melankólia. Egyrészt azért, mert lehetne sokkal rosszabb. Én nem ismerek senkit, akinek hozzátartozója lélegeztetőgépen van, ezért már nem szorongok ezen. Örülök, hogy nem háborús övezetben vagyok.”
Végül visszatért a zenéhez, de mint mondja, most ezt is olyan formában kell csinálnia, ami nagyon idegen tőle. „Utálom a számítógépeket, nekem sosem volt sajátom és nem is szerettem volna. Olyan ez, mint a kötelező bankkártya-használat. Most az online jelenlét lett elkerülhetetlen, mert más nem is létezik.”
Maisha online project
12 musicians from Africa & Europe. A year ago on #Europeday they were unveiling the result of the MAISHA experiment in a unique concert. Today they are...
Fatime jobb híján videós zenéléseket kezdeményez a karanténban, és az tartja benne a lelket, hogy az augusztus végi németországi koncertjeit még nem mondták le. Illetve az, hogy mivel többnyire úgysem játszik nagy közönségnek, talán a Balaton-felvidékre tervezett kis koncertjüket is megtarthatják júliusban.
„Én alapvetően mindenkit csak biztatni szeretnék, hogy lesz ez még jobb és lesz még rosszabb, leszünk még szerencsések és még szerencsétlenebbek is, csak a humorérzékünket kell életben tartani. A többit életösztönből megoldjuk.”
