SZEMPONT
A Rovatból

Juhász József: Az illiberális nyugat-balkáni országcsoportnak Magyarország a vezérállama

Bosznia-Hercegovina védelmi minisztere azért nem engedte hétfőn leszállni a magyar külügyi államtitkár gépét, mert szerinte Orbán Viktor támogatást nyújt Dodiknak az ország szétveréséhez. A szakértő szerint Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően minden opciót végig kell gondolni.


A boszniai védelmi miniszter hétfőn megtiltotta annak a katonai gépnek a leszállását Bosznia-Hercegovinában, amin Magyar Levente külügyi államtitkár utazott. A miniszter szerint a gép „azért érkezett Magyarországról, hogy valamiféle támogatást nyújtson Milorad Dodiknak és a körülötte összegyűlt klikknek Bosznia-Hercegovina szétverésében.” Zukan Helez szerint Orbán Viktor következetesen támogatja a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Milorad Dodikot Bosznia-Hercegovina alkotmányos rendjének aláásásában. Példaként hozta, hogy jelenleg is ott van a Terrorelhárítási Központ (TEK) 70 fős különítménye, akik a magyar kormány szerint egy kiképzési programon vesznek részt.

Bosznia-Hercegovinában azután vált rendkívül feszültté a helyzet, hogy múlt szerdán egy év börtönbüntetésre ítélték a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Dodikot, akit azzal vádoltak, hogy nem volt hajlandó figyelembe venni az ország egysége felett őrködő Christian Schmidt főképviselő döntéseit. Dodik válaszul bejelentette, hogy nem ismeri el többé a boszniai központi intézményeket, és hamarosan megtiltja a boszniai bíróság, az ügyészség, az országos hírszerző szolgálat és a Szervezett Bűnözés Elleni Ügynökség működését a szerb területeken. Orbán Viktor politikai boszorkányüldözésnek nevezte a Dodik ellen hozott ítéletet. A kérdés most az, hogy mi következik. Bosznia-Hercegovina az 1990-es évek óta nem látott ekkora politikai krízist. Juhász József egyetemi tanár, a térség szakértője segít eligazodni a boszniai válság legfontosabb kérdéseiben.

– Ahhoz, hogy megértsük, mi történik Bosznia-Hercegovinában, meg kell értenünk, hogyan működik ez az állam, amelyet a daytoni szerződéssel hoztak létre.

– Valóban a daytoni egyezmény jelöli ki Bosznia alkotmányos és közjogi kereteit. Tulajdonképpen ez egy nagyon decentralizált, egyfajta kettős föderáció. Létezik egyfelől a Bosznia-Hercegovinai Föderáció. Ez 10 kantonból áll, ez a horvát-bosnyák országrész. Emellett létezik a Republika Srpska (RS) autonóm köztársaságként, és a kettő fölött áll az összállami szint, Bosznia-Hercegovina központi kormányzata. Ezenkívül a daytoni egyezményben előirányozták a nemzetközi békefenntartás intézményeit is. Ennek van egy katonai ága, ez az EUFOR, de jelen pillanatban,

a mostani Dodik-ügy kontextusában sokkal fontosabb a nemzetközi főmegbízott, aki jelenleg egy német politikus és diplomata, Christian Schmidt,

és akinek nagyon széles jogosítványt biztosított a daytoni egyezmény, illetve később az úgynevezett Békevégrehajtó Tanács egy későbbi döntése. Ez utóbbi testület azokat az országokat, nemzetközi szervezeteket tömöríti, amelyek valamilyen módon hozzájárultak a daytoni békefolyamathoz. A nemzetközi főmegbízott dolga és joga, hogy őrködjön Bosznia-Hercegovina működőképessége, egysége, egyáltalán a daytoni szerződés végrehajtása fölött, és ha úgy érzi, hogy ez valamilyen módon veszélybe kerül, akkor nagyon széles lehetősége van a beavatkozásra: politikusokat válthat le, törvényeket függeszthet fel vagy léptethet életbe, egyfajta nagyon széles jogkörű nemzetközi protektorként működik Bosznia-Hercegovina fölött. Az, hogy milyen gyakran, milyen intenzitással avatkoztak be az elmúlt 30 évben, nagyon sokszor nagymértékben változott. Volt olyan periódus, amikor gyakorlatilag alig. Ez jellemezte például a 2010-es éveket, de az elmúlt években viszont ismét aktivistább főmegbízotti szerepvállalás történt.

Ennek a következménye volt a Dodik ellen 2023-ban elindított per is, amely mögött az van, hogy a Republika Srpska nemzetgyűlése hozott egy törvényt arról, hogy a főmegbízott döntései náluk nem érvényesek.

Ezt a főmegbízott megsemmisítette. Dodik viszont, mint a szerb rész köztársasági elnöke, ennek ellenére kihirdette. Ezzel megsértette magát az egész daytoni konstrukciót. Viszont Dodik hivatkozásai között is vannak megfontolandók. Hagyományosan az volt a gyakorlat, hogy bár a Békevégrehajtó Tanács, illetve annak igazgatótestülete nevezi ki a mindenkori főmegbízottat, de ezt a döntést aztán az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyja. Viszont Christian Schmidtnek nincsen ilyen BT-felhatalmazása, és erre hivatkozik a szerb oldal, amikor azt mondja, hogy az ő főmegbízotti megbízatása illegitim, ebből fakadóan az egyes döntései is azok.

– És miért nem lett Schmidtnek ENSZ BT-felhatalmazása?

– Akkor már nagyon éles volt a nyugati hatalmak és Oroszország között a szembenállás, főleg persze egyéb okok és jelentősen az ukrán helyzet miatt. Az előző főmegbízott munkájáról szóló jelentést és az új megbízott személyes feladatkörét rögzítő határozatot Oroszország így nem szavazta meg. Nyilván nem önmagában Bosznia miatt volt ez az elutasító álláspontja az orosz félnek, hanem a tágabb orosz–nyugati viszony kontextusában mondták fel az együttműködést Bosznia kapcsán.

– Összeomolhat a daytoni rendszer?

– Az biztos, hogy ez egy nagy krízishelyzet. Akár elvezethet oda, azt mindenképpen elmondhatjuk.

– Mi ennek a valódi oka? Nem lehetséges, hogy az orosz érdekeket szolgálja, hogy destabilizálódjon ez a térség?

– Szolgálhatja akár. De azt nem gondolom, hogy abban az értelemben kellene most konkrét összefüggést látnunk, hogy Dodik moszkvai feladatot teljesít.

– Akkor nézzük inkább a belpolitikát.

– Nyilván az általános nagyhatalmi szembenállásban az orosz-ukrán konfliktus kapcsán Oroszországnak jól jön ez a helyzet. De tulajdonképpen 20 éve viszik a szerbek ezt a politikát, hogy folyamatosan lebegtetik azt, hogy megmaradnak-e Bosznia-Hercegovinában autonóm államként, vagy elszakadnak? És ha elszakadnak, akkor függetlenek lesznek, vagy egyesülnek Szerbiával? Ehhez eddig sem kellett sem az orosz-ukrán háború, sem valamifajta közvetlen moszkvai inspiráció. Az biztos, hogy ha még nincsenek is a fejlemények szerintem azon a ponton, hogy már nem lehet visszafordulni, de ez kétségkívül reális forgatókönyv lehet akár. Azt gondolom, hogy Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően minden opciót az arra illetékeseknek végig kell gondolniuk,

minden opció legitim lehet, ami háború nélkül végrehajtható.

Tehát akár a mai határai között elismert Bosznia-Hercegovina felszámolása, vagy a Republika Srpska elismerése is. De szerintem itt még nem tart a dolog. Ha egészében nézzük a Nyugat-Balkán helyzetét, akkor ez szerintem nem tenne jót senkinek. Ami a másik része a dolognak: valóban már lassan 30 éves lesz a daytoni egyezmény, és nem sikerült igazából egy olyasfajta állami mentalitást, integrációt, a boszniai államszervezet önjáró működését elérni, amit talán elképzeltek a békealkotók akkoriban. Ez nem volt mindig ennyire reménytelen, az elmúlt évtizedekben erősen hullámzott, hogy a daytoni projekt mennyire haladt sikeresen. Voltak például nagyon sikeres periódusai is, például a 2000-es években, amikor a három nemzeti közösség és annak elitje egyaránt úgy érezte, hogy Bosznia-Hercegovina jövője az egyesült Európában van a történelmi közeljövőben. Ez elérhető, ez mindenkinek közös érdeke, és ez létrehozott egy kooperációs készséget a három fél között. Ennek egy érdekes aspektusa egyébként, hogy éppen Milorad Dodik volt szerb részről az a politikus, aki ezt szorgalmazta. Ugyanis ő már egyszer, 1998 és 2001 között is volt miniszterelnök, akkor a Nyugat kedvencének számított. Aztán ez a 2000-es évek második felében több oknál fogva megváltozott, és akkor itt most nyilván emlékezhetünk arra, hogy 2008-ban gazdasági válság volt. Kialakult az uniós bővítési fáradtság, hogy „hát majd egyszer valamikor másokat is fölveszünk”, de az egész Nyugat-Balkánból végül is eddig csak Horvátország jutott be.

Ezzel egy nagyon fontos integratív tényező, a közeli EU-s integráció reménye eltűnt.

Emellett végbement 2006-ban Montenegró elszakadása, 2008-ban Koszovó is kimondta a függetlenségét. Erre gondolták azt a boszniai szerbek, hogy ami járhat a szerbiai albánoknak, az ugyanúgy kijárhat a boszniai szerbeknek is. Volt 2006-ban egy választás Boszniában, ahol bosnyák oldalról egy olyan radikális opciót képviselő politikus jutott be az államelnökségbe, Haris Silajdžić, aki erősen revansista attitűddel viszonyult a Republika Srpskához. Lényegét tekintve azt mondta, hogy az RS háborús etnikai tisztogatás eredménye, ezért meg kell szüntetni, addig nem lesz béke Boszniában. Végül, amikor Dodik visszakerült a hatalomba, ő is elment egy nacionalista politikai irányba, és átvette ugyanazokat a szólamokat, amelyekkel szemben még a kilencvenes években ellenzéki politikusként lépett fel. És van még egy, nehezen megfogalmazható, de mélyebb rétege annak, hogy miért nem kelt életre a daytoni rendszer. Miközben ismerünk más multietnikus államokat, amelyek jól működnek. Nyilván Svájc jut elsőként eszünkbe, már csak a kantonális rendszer miatt is. De ott azért a lakosságot integrálja egy erős, évszázados állami identitás. Tehát

ott először mindenki svájci, és azután, vagy azon belül olasz, francia vagy német ajkú. Bosznia-Hercegovina népességében azt mondhatnánk, hogy ez a fajta Boszniához kötődés csak a bosnyák muzulmán lakosságra jellemző,

ők a népesség felét adják, viszont a szerbek és a horvátok alapvető identitása a tágabb etnokulturális nemzethez kötődik, tehát ők sokkal inkább érzik magukat az egyetemes szerb nemzeti közösség tagjának, és ehhez képest az egy alárendelt aspektus, hogy ők egyébként boszniai szerbek. Ugyanez van a horvátok esetében is.

– Tehát nincsen igazából boszniai identitás?

– Ma már nincs. Valamikor volt, tehát létezett, nyomokban ma is van persze. Jugoszlávia felbomlásával és az elmúlt évtizedek konfliktusai során gyakorlatilag ez elkopott.

– A magyar külpolitikának milyen érdekei vannak ebben a térségben, hogy határozottan Dodik mellé állt, és már hosszú évek óta mellette áll?

– Emögött nyilván van egyfajta gazdasági szempont is, de ennek nagyon nagy jelentőséget nem tulajdonítanék, mert ugye sem Bosznia egésze, sem azon belül külön a Republika Srpska nem olyan nagy falat, nem olyan biztos üzlet. Ráadásul a Republika Srpskával való intenzív viszony ápolása kontraproduktív a szarajevói hatóságok és Horvátország irányába is, de ennek ellenére a magyar külpolitika ezt beáldozza. A válaszért inkább érdemes a tágabb kontextust látni: azt, hogy Magyarország kiemelten fontosnak tartja a magyar-szerb kapcsolatok ápolását, és ennek csak egy része a Republika Srpskával való jó viszony fenntartása. De igazából nem önmagában Dodik a fontos, hanem Vučić. Van egy ideológiai rokonság is az érintett szövetségesek között.

A Nyugat-Balkánon is van egy sor illiberálisan gondolkodó vezető, akik mind figyelnek Magyarországra és Orbán Viktorra, és ezt a kapcsolatrendszert ápolgatják. Egy olyan illiberális nyugat-balkáni országcsoportot alkotnak, amelynek Magyarország, ha úgy tetszik, a vezérállama.

Lehet, hogy Magyarország nem nyugat-balkáni ország, de ezek a kisállamok követik a magyar modellt. Azért lenne fontos a magyar kormánynak a balkáni EU-bővítés, mert ha ezeket az országokat gyorsan felveszik, akkor mindjárt több szövetségese lenne a magyar kormányzatnak Brüsszelben.

– Ilyen szempontból szerencsés-e 70 TEK-est éppen most a Szerb Köztársaságba vezényelni kiképzésre, amikor egy ilyen éles feszültség alakul ki?

– Nem tudom, hogy van-e, és ha igen, milyen közvetlen összefüggés a TEK katonáinak megjelenése és a történtek között, de annak látszik. Mindenképpen van egy üzenetértéke, hiszen már nagyon régóta tudható volt, hogy mikor fogják kihirdetni az ítéletet. Az is várható volt, hogy milyen lesz, és hogy ebből vihar lesz.

Nyilván, ha egy korábban más kontextusban kötött egyezmény nyomán is mentek most ki, ennek így többletjelentése van.

De Orbán Viktor nyíltan is kiállt Dodik mellett.

– Dodikot elítélték, ezt az ítéletet ő nem fogadja el. Cserébe a központi szövetségi hatóságokat ki akarja tiltani a boszniai Szerb Köztársaság területéről, és azt is kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina nem létezik többé. Ez így együtt eléggé ijesztő prognózist vetít elénk. Mégis mit gondol, mi várható itt az elkövetkező időszakban? Lehet-e ebből egy újabb polgárháború, háború, fegyveres konfliktus?

– Azt szokták mondani, hogy a Balkánon nem szabad jósolni, mert minden és mindennek az ellenkezője is lehetséges. Tehát nem zárnám ki a fegyveres eszkaláció veszélyét sem. De amennyire most meg tudjuk ítélni az eseményeket és a trendeket, legalábbis a közeljövőt illetően, ez nem valószínű. Az első reakciók még nagyon élesek és érzelemdúsak voltak, de azóta szerb oldalról is sokkal óvatosabb, hátrébb lépő vélemények jöttek. Mind Vučić, mind más szerb politikai vezetők azt mondták, hogy természetesen nem fogadják el az ítéletet, de mindenkit nyugalomra és párbeszédre szólítottak fel. Vučić maga is kijelentette, hogy kész Szarajevóval tárgyalni, miközben továbbra is fenntartja azokat a célokat, amelyeket korábban megfogalmaztak – például, hogy kitiltják a Republika Srpskából a szövetségi intézményeket, és esetleg megindítják a függetlenségi eljárást. De mégis egy árnyalatnyit enyhült a hőfok az első naphoz képest. Arra számítok, hogy

ez a huzavona folytatódni fog mind jogi, mind politikai színtéren, hiszen ez egy elsőfokú ítélet, amelynek egyelőre semmilyen közvetlen következménye nincs Dodik számára.

Egy évig biztosan eltart, mire eljutnak egy jogerős ítéletig – ha egyáltalán eljutnak –, és addig a politika is más irányt vehet. De az biztos, hogy a daytoni rendszer talán az elmúlt 30 évben még soha nem állt ekkora kihívás előtt, mint most. Vučić jóváhagyása nélkül Dodik önállóan nem fog semmilyen lépést megtenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
A Külügyből kirúgott Ercsi Dániel a Partizánnak: Illés Boglárka államtitkár lejárató anyagot kért tőlem a TISZA-adóról
A 22 éves Dánielnek a próbaideje alatt kellett döntenie: teljesíti a pártfeladatot vagy repül. Azt mondja, olyan is előfordult, hogy az államtitkárok lájkjait kellett összesítenie.


A Partizánnak adott interjút Ercsi Dániel, a 22 éves fiatal, akit a próbaideje lejárta előtt öt nappal bocsátottak el a Külgazdasági és Külügyminisztériumból. Az interjúban részletesen beszélt a minisztériumban szerzett tapasztalatairól, a neki kiosztott pártpolitikai feladatokról, elbocsátásának körülményeiről és jövőbeli terveiről.

Az interjú elején Gulyás Márton felvetette Szikra Levente, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettesének Facebook-posztját, amelyben az igazgatóhelyettes csodálkozását fejezte ki, hogy mit keres egy TISZA Párt-szimpatizáns, kormányváltást akaró fiatal a közigazgatásban.

„Szikra Levente ezzel szerintem tökéletesen definiálta, mit jelent az, hogy pártállam” - mondta erre Ercsi Dániel.

„Ha az ő véleménye szerint csak azok dolgozhatnak a közigazgatásban, illetve államigazgatásban – vagy bármilyen, a közt szolgáló intézményekben –, akik Fidesz-szimpatizánsok, vagy egyet kell érteniük a kormánnyal, akkor itt ne csak a minisztériumban dolgozókra gondoljunk, hanem például a tanárokra, a rendőrökre, az orvosokra, és még sorolhatnám” – fogalmazott. Állítása szerint Szikra logikája alapján mindenkinek, aki a közszférában dolgozik, a Fideszt kellene támogatnia.

Ercsi Dániel a kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkárságon dolgozott, amelyet Illés Boglárka vezet. Arra a kérdésre, hogy voltak-e rajta kívül más ellenzéki érzelműek is a közvetlen kollégái között, azt válaszolta, hogy erről nem tud nyilatkozni, mivel kevesen voltak és a politikai nézetekről nem beszélgettek. Ugyanakkor hozzátette, hogy a „nagy számok törvénye alapján” valószínűsíthető, hogy nemcsak a Külügyminisztériumban, hanem más minisztériumokban is vannak TISZA-szimpatizánsok.

Elmondása szerint munkaviszonya áprilisban kezdődött az államtitkárságon, ezt megelőzően pedig egy külképviseleten volt gyakornok. Arra a kérdésre, hogy miért pont a Fidelitas egykori elnöke, Illés Boglárka által vezetett, vélhetően erősen átpolitizált államtitkárságra került, azt felelte: „Ott volt szabad hely. Igazából ennyi.”

„Amióta önállóan tudok gondolkodni – és most nagyot mondok, hogy 2010, mert akkor 7 éves voltam, de tegyük fel –, valójában inkább 11-12 éves kortól, ebben a rendszerben nevelkedtem. Nem láttam alternatívát, ahogy sok fiatal sem” - tette hozzá később.

Munkakörét koordinációs referensként írta le, ami főként szakmai feladatokat jelentett, például háttéranyagok bekérését a szakmai főosztályoktól az államtitkár megbeszéléseihez, valamint kapcsolattartást a nagykövetségekkel.

Elmondása szerint azonban pártpolitikai feladatokat is kapott.

Példaként említette, hogy részt kellett vennie a „Nők a Párbeszédért Digitális Polgári Kör” (DPK) alakuló rendezvényének megszervezésében. Amikor Gulyás Márton rákérdezett, hogy ez a feladat nem volt-e összeegyeztethetetlen a munkakörével, Ercsi visszakérdezett: „Szerinted volt más választásom, más lehetőségem?”

A kabinetfőnök kérte fel a feladatra, hivatkozva a precíz munkavégzésére. Azt mondta, 22 éves, pályakezdő fiatalként, akinek a Külügyminisztérium egy álom megvalósulását jelentette, a próbaideje alatt nem tehette meg, hogy nemet mondjon, mert az valószínűleg azonnali elbocsátáshoz vezetett volna.

Beszélt egy másik, lelkiismereti dilemmát okozó feladatról is. Állítása szerint, amikor a Fidesz „bekapcsolta a kommunikációs gépezetét nagyobb volumenre”, az volt a dolga, hogy Illés Boglárka mellett az összes többi államtitkár Facebook-oldalát manuálisan átnézze, és egy táblázatba rögzítse, hogy a kötelezően kommunikált elemeket posztolták-e, és mekkora volt ezek elérése, hány megosztás, lájk érkezett rájuk.

A beszélgetés során szóba került az a külügyi forrásokból származó információ, miszerint Ercsi legvitatottabb politikai feladata egy háttéranyag elkészítése volt Illés Boglárkának, az úgynevezett „TISZA-adó” külügyi dolgozókra vonatkozó hatásairól.

Ercsi Dániel megerősítette, hogy kapott ilyen feladatot. „Ez nem felkérés. Ezek a feladatkiosztások nem úgy működnek, hogy felkérnek rá, hanem mondják” – jelentette ki. Elismerte, hogy írnia kellett egy lejárató anyagot a TISZA Pártról, amely azt taglalta volna, hogyan érintené a diplomatákat és külképviseleti dolgozókat a Fidesz által kitalált „TISZA-adó”.

A feladathoz a minisztérium belső rendszeréből kellett adatokat kinyernie a juttatásokról, valamint a Fidesz által létrehozott tiszado.hu weboldal kalkulátorát kellett használnia. Bár az anyagot elkészítette, de csak a „minimumot” nyújtotta.

Úgy gondolta, hogy a próbaidő lejárta után, a véglegesítését követően már nagyobb mozgástere lett volna az ilyen jellegű feladatok elutasítására.

Elbocsátásának körülményeit felidézve elmondta, hogy az teljesen váratlanul érte. Október 17-én, egy pénteki napon, munkaidő vége előtt hívatta be Illés Boglárka. Az államtitkár közölte vele, hogy „kikerültek az adatai”, mert letöltött egy applikációt, „amit mindannyian tudjuk, kik fejlesztettek”.

Ercsi Dániel szerint egyértelmű volt, hogy a TISZA Párt applikációjáról van szó, amelyet elmondása szerint október 11-én töltött le. Ez felvetette benne a kérdést, hogyan kerülhettek ki az adatai már október 17-én, ha a nagy, 200 ezres adatbázis csak november elején vált nyilvánossá, ő pedig az október 6-i, 20 ezres adatbázisban még nem szerepelhetett.

„Lehetséges, hogy október 17-én az államnál már megvolt a 200 ezres lista?” – tette fel a kérdést.

Azt is furcsállotta, honnan tudhatott a minisztérium arról, hogy a magántelefonjára mit tölt le, mivel állítása szerint nem írt alá semmilyen papírt, ami feljogosította volna a munkáltatót a telefonja monitorozására.

„Ha azt tudják, mit töltöttem le a saját privát telefonomra, vajon mi mást tudnak? Látták, kikkel beszélgettem?” - tette fel a kérdést.

Elmondása szerint nem kért részletes magyarázatot az államtitkártól, mert meg akarta őrizni a méltóságát, és el akarta kerülni a vitát.

Kirúgása után Magyar Péter egyik fórumán is felszólalt. Erről azt mondta, az egy spontán döntés volt. „Az, hogy odamegyek, még nem jelentette azt, hogy fel is szólalok. Elmentem, motoszkált bennem ez a kérdéskör, de nem úgy mentem, hogy »na, én most felszólalok«” – idézte fel.

Határozottan tagadta, hogy a jelenet előre megrendezett lett volna. „Nem így volt. Teljesen esetleges. Hirtelen felindulásból eldöntött dolog volt. Én lepődtem meg a legjobban” – állította. A Magyar Péter által felajánlott gyakornoki álláslehetőségről az Európai Parlamentben és a TISZA külügyi munkacsoportjában való részvételről azt mondta, megtisztelőnek tartja, és valószínűleg élni fog a lehetőséggel, de hangsúlyozta, nem ez volt a célja a felszólalással, hanem a történetének bemutatása.

A jövőjével kapcsolatban elmondta, nem szeretne politikus lenni, de kormányváltást akar, és aktivistaként valószínűleg továbbra is részt vesz a TISZA Párt munkájában, például a párt újságjának terjesztésében.

Az interjú végén üzent a kortársainak, akik hasonló karrierdilemmákkal szembesülnek.

„Remélem, a kiállásommal sikerült bátorságot adni számukra is” – fogalmazott.

Felidézett egy személyes történetet, amikor 16-17 évesen édesanyja megkérdezte tőle, hogy elfogadna-e egy jó pozíciót a Fidesztől. Akkor nemmel válaszolt, mert úgy érezte, csak így tud a tükörbe nézni. Bár a Külügyminisztériumban végül elvállalt egy pozíciót, úgy érzi, sikerült megőriznie az integritását.

„Ezt tudom ajánlani mindenkinek – fiatalnak, idősebbnek –: mindig úgy döntsetek, hogy még a tükörbe tudjatok nézni. És ne féljetek” - üzente a Partizán műsorában.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kaiser Ferenc: Az oroszok leszereléséhez, pláne hogy most nyerésre állnak, komolyabb engedményeket kell tenni
Amerika és Oroszország olyan békefeltételet dolgozott ki, ami Ukrajna szerint elfogadhatatlan. Csakhogy egyre nehezebb helyzetben vannak, a fronton hiányoznak a katonák, a hátországot pedig óriási korrupciós botrány rázta meg.


​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​

Egyre többet lehet tudni a legújabb orosz-amerikai béketervről, ami szerint Ukrajnának át kellene engednie a Donbaszt Oroszországnak, amit Amerika a Krímmel együtt elismerne orosz területként. A kiszivárgott információk alapján drasztikusan csökkentenék az ukrán hadsereg létszámát, betiltanának bizonyos nagy hatótávolságú fegyvereket, megtiltanák a külföldi csapatok ukrajnai állomásoztatását és az ukránok nem csatlakozhatnának a NATO-hoz. Emellett feloldanák az Oroszország elleni szankciókat és leállítanák a háborús bűnök kivizsgálását. Cserébe Oroszország törvénybe iktatná, hogy nem támad további ukrán területeket, az Egyesült Államok és Európa pedig biztonsági garanciát adna az ukránoknak. A befagyasztott orosz vagyonból 100 milliárd dollárt az ország újjáépítésére költenének, amihez Európa is hozzátenne ugyanennyit. Ukrajna máris jelezte, hogy mindez számára elfogadhatatlan.

Csakhogy a katonai helyzet az ukránok szempontjából egyre rosszabb, és Zelenszkij a legnagyobb korrupciós botránnyal küzd, ami elnöksége alatt kirobbant. Az Energoatom állami atomenergetikai vállalatnál közel 100 millió dollárt oszthattak vissza. Gyanúsított lett, majd külföldre menekült Zelenszkij korábbi üzlettársa, belebukott az ügybe az igazságügyi és az energiaügyi miniszter, és már Ukrajna második emberének a széke is inog. A botrány Ukrajna nemzetközi hitelességét is kikezdte. A lehetséges következményekről, és a háború mostani állásáról Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kérdeztük.

— Ukrajnát egy masszív korrupciós botrány rázta meg. Ez egészen Zelenszkijig érhet el. Mennyire befolyásolja ez az ukrán állam működését, különös tekintettel a háborúra?

— Nyilván jelentősen. Az információk alapján a katonák morálja is megszenvedte ezt, mert szembesülniük kellett azzal, hogy ők a fronton az életüket, testi épségüket, mentális egészségüket kockáztatva védik a hazát, miközben a vezetők a hátuk mögött szétlopják az országot.

Ez egyes források szerint ez növelte a dezertálók arányát is, mert komolyan felvetődik a kérdés a katonákban: értük haljak meg?

Ez az egész ukrán társadalmat is megrázta, és a fegyveres erők harcképességére is hatással van. Ukrajna nagyrészt külföldi támogatásoktól függ. Most már gyakorlatilag egyáltalán nem érkezik amerikai támogatás, tehát az EU-s pénzügyi és katonai támogatás az, ami maradt, ami lehet, hogy úgy EU-s, hogy európai pénzből amerikai fegyvereket vásárolnak.

— Zelenszkij, mennyire érintett ebben a dologban?

— Erős a gyanú, hogy a környezetében sokan érintettek, és már ott tartunk, hogy a kabinetfőnök, Andrij Jermak távozása is felvetődött. Nem tenném tűzbe a kezem, hogy Zelenszkij tudta nélkül történt ez a dolog. Vélhetőleg volt rálátása néhány részletre, nyilván ez a botrány az ő presztízsének is sokat árt.

— Előállhat olyan helyzet, hogy Zelenszkij ebbe belebukik?

— Igen, de egyelőre még nem. Valószínűleg néhány jelentős tisztáldozattal, de meg tudja oldani Zelenszkij, hogy hatalomban maradjon.

— Kiszivárgott egy új amerikai béketerv, ami gyakorlatilag a Donbász és a Krím feladását jelentené Ukrajna részéről. Ezek kemény feltételek. Összefügghetnek-e az amerikaiak által előterjesztett békefeltételek ezzel a korrupciós botránnyal?

— Szerintem nem. Ennek a mostani csomagnak egy jelentős részéről már augusztusban, az alaszkai csúcson is egyeztettek, ez egy hosszabb tárgyalási folyamat során körvonalazódott.

Nem hiszem, hogy sok köze lenne a mostani ukrajnai belpolitikai helyzethez.

Az USA pontosan tudja, hogy az oroszokat kell leültetni a tárgyalóasztalhoz úgy, hogy meg is akarjanak egyezni, akkor lehet a leghatékonyabban lezárni ezt a konfliktust. Az oroszok leszereléséhez, pláne hogy most nyerésre állnak, komolyabb engedményeket kell tenni.

— Miből lehet arra következtetni, hogy az oroszok állnak nyerésre?

— A hadműveletek jellege megváltozott. Sokáig azt lehetett látni, hogy az oroszok legfeljebb egy helyen tudtak nagy erőkkel támadni. Most viszont több helyen támadnak jelentős erőkkel az arcvonalon, kihasználva, hogy az ukrán haderő kezd kifogyni a humán erőforrásokból. Az orosz oldalon jól látható élőerő-fölény van, amit börtönökből kikerült rabokkal és kényszersorozással próbálnak fenntartani. Tüzérségi lőszerfölényük is van, Észak-Korea is a beszállítójuk lett.

Ez oda vezet, hogy lassan, lépésről lépésre haladnak előre az oroszok. A hadászati kezdeményezés is az oroszok kezében van, és ezekből a sikeres támadásokból némi építkezést és területi gyarapodást is el tudtak érni.

Ez nem gyors tempó, de például most Pokrovszkot már birtokba vették, és más helyeken is támadnak. Az oroszok lassan, de biztosan az ukrán haderő meggyengítésére koncentrálnak.

— Arra gondol, hogy a tartós nyomás alatt egyszer csak összeroppan az ellenállás, mint az első világháború végén?

— Igen, főleg az ukrán erők kimerültsége miatt.

— Ha ez így van, racionális lenne az ukránok számára, hogy lenyelik a területi veszteségeket?

— Racionális lenne. Az ukránok egyébként már megegyeznének. Az a baj, hogy az oroszok nem. Itt az a különbség, hogy ha az oroszok nem folytatják a hadműveleteket, vége a háborúnak, de ha Ukrajna nem folytatja, akkor megszűnik létezni.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a négy megyénél megállnak, amelyeket már Oroszország részévé nyilvánítottak?

— Nem valószínű. Az oroszok már Dnyipropetrovszk megyében is bent vannak, ami nem része a deklarált négy megyének.

Valószínűleg nem állnának meg Donyeck és Luhanszk, illetve Herszon és Zaporizzsja határánál.

Szeretnék elvágni Ukrajnát a Fekete-tengertől, ami jelentősen megnehezítené az ország külkereskedelmét és ellátását.

— És így elérnék Moldovát is.

— Igen, ott van a szakadár Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (Transznisztria), mintegy 1500 fős orosz kontingenssel, ami ürügyet adhatna a beavatkozásra.

— Jelenleg ez a beékelt orosz bábállam eléggé tragikus helyzetben van gazdaságilag. Ha az oroszok nem érnek oda, össze is omolhat.

— Viszont Moszkvának érdeke, hogy fenntartsa a jelenlétét Transznisztriában. Illegális fegyverkereskedelmi központként is működik, és amíg létezik, Moldova nem csatlakozhat sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz. Ez orosz szempontból hasznos helyzet.

— Kivéve, ha Moldova lemond Transznisztriáról, így csatlakozhat az EU-hoz és a NATO-hoz.

— Igen, Maia Sandu, Moldova nemrég megválasztott elnöke már tett ilyen kijelentést. Moszkva reakciója erre nem volt túl lelkes, nyilván, mert célja, hogy függőségben tartsa Moldovát.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a záhonyi határnál állnak csak meg?

— Nem valószínű, de teljesen kizárni sem lehet.

— Miért? Lehetséges, hogy egy kis Ukrajnát meghagynak? Mi lenne az értelme orosz szemszögből?

— Ukrajna nyugati része, amely sokáig nem volt a cári Oroszország része, nem is hagyományosan oroszbarát terület. Megtartani sokkal nehezebb lenne, mint a Fekete-tengeri partvidéket.

A modern világban nem képzelhető el népirtás, bár az oroszoktól nem áll távol, de eléggé megégtek Bucsa és Irpiny után.

— Mi a realitás az elkövetkező évre?

— Az orosz nyomás fennmarad, amíg az orosz haderő ki nem fárad. Komoly humán erőforrás- és utánpótlási problémáik vannak, de például Észak-Korea is a beszállítójuk lett. Amint már nem éri meg a katonai erő fenntartása, elképzelhető a tárgyalás. Ebben az USA lehet a közvetítő.

— Zelenszkij pozíciójáról már beszéltünk, de mi a helyzet Putyin pozíciójával? Mennyire tartható a helyzete?

— Az elbukott Prigozsin-puccs után a rendszer keményebben lép fel a belső ellenzékkel szemben. Jelenleg Putyinnak nincs valós alternatívája Oroszországban. Nem igazán van markáns politikai erő vagy szereplő, aki kihívója lenne Putyinnak.

— Esetleg a hadsereg? Egy puccs?

— Egy jobboldali puccs? A Prigozsin-puccs után a fegyveres erők vezérkarát is átvilágították, több tábornokot félreállítottak. Bár kicsi az esélye, inkább valószínű, hogy Putyin hatalmát nem fenyegeti senki és semmi.

— Az orosz–ukrán háború már lassan hosszabb ideje tart, mint a második világháború volt...

— A második világháború öt évig tartott, az első négyig. Most iszonyatosak a veszteségek mindkét oldalon, főleg az ukrán infrastruktúra és lakosság körében. Az ukrán polgári lakosságból legalább tízmillió ember menekült külföldre. Százezrek haltak meg, sok civil, milliók váltak hajléktalanná.

Ukrajna kezd kifáradni, főleg a nyugat-európai támogatások tartják egyben.

Amióta Trump-kormány van hatalmon, amerikai pénzügyi segély nem érkezett.

— A közvetlen amerikai segítség hiánya látszik is az ukrán katonai teljesítményen?

— Kevésbé, mert az európai támogatások volumene felugrott arra a szintre, mint amit korábban az USA és Európa együtt adott. Az európaiak megnövekedett szerepe Ukrajna támogatásában megakadályozza az összeomlást, feltéve, hogy nem fogynak ki teljesen az emberekből.

— Mi szükséges ahhoz, hogy erők tekintetében kiegyensúlyozottabb helyzet alakuljon ki. azaz mindkét fél azt érezze, ideje tárgyalni?

— Az oroszok szeretnék elérni az ukrán vezetők leváltását. Egy oroszbarát ukrán elnök beiktatása viszont nem valószínű. Bármi lesz Zelenszkij sorsa, a legvalószínűbb utódja Valerij Zaluzsnij volt vezérkari főnök. Zaluzsnij már 2023 októberében azt mondta, hogy meg kell egyezni az oroszokkal, az ukrán erők nem képesek már jelentős területeket visszafoglalni.

— Akkor lett volna alkalom a megegyezésre?

— Nem. Amíg az ukránok támadtak, ők nem akartak megegyezni. Most az oroszok komolyabb nyomást gyakorolnak Ukrajnára, bombázzák az infrastruktúrát. A lakosság morális ellenálló képességét is meg akarják roppantani, és sajnálatos módon nem is csinálják rosszul.


Link másolása
KÖVESS MINKET: