SZEMPONT
A Rovatból

Juhász József: Az illiberális nyugat-balkáni országcsoportnak Magyarország a vezérállama

Bosznia-Hercegovina védelmi minisztere azért nem engedte hétfőn leszállni a magyar külügyi államtitkár gépét, mert szerinte Orbán Viktor támogatást nyújt Dodiknak az ország szétveréséhez. A szakértő szerint Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően minden opciót végig kell gondolni.


A boszniai védelmi miniszter hétfőn megtiltotta annak a katonai gépnek a leszállását Bosznia-Hercegovinában, amin Magyar Levente külügyi államtitkár utazott. A miniszter szerint a gép „azért érkezett Magyarországról, hogy valamiféle támogatást nyújtson Milorad Dodiknak és a körülötte összegyűlt klikknek Bosznia-Hercegovina szétverésében.” Zukan Helez szerint Orbán Viktor következetesen támogatja a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Milorad Dodikot Bosznia-Hercegovina alkotmányos rendjének aláásásában. Példaként hozta, hogy jelenleg is ott van a Terrorelhárítási Központ (TEK) 70 fős különítménye, akik a magyar kormány szerint egy kiképzési programon vesznek részt.

Bosznia-Hercegovinában azután vált rendkívül feszültté a helyzet, hogy múlt szerdán egy év börtönbüntetésre ítélték a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Dodikot, akit azzal vádoltak, hogy nem volt hajlandó figyelembe venni az ország egysége felett őrködő Christian Schmidt főképviselő döntéseit. Dodik válaszul bejelentette, hogy nem ismeri el többé a boszniai központi intézményeket, és hamarosan megtiltja a boszniai bíróság, az ügyészség, az országos hírszerző szolgálat és a Szervezett Bűnözés Elleni Ügynökség működését a szerb területeken. Orbán Viktor politikai boszorkányüldözésnek nevezte a Dodik ellen hozott ítéletet. A kérdés most az, hogy mi következik. Bosznia-Hercegovina az 1990-es évek óta nem látott ekkora politikai krízist. Juhász József egyetemi tanár, a térség szakértője segít eligazodni a boszniai válság legfontosabb kérdéseiben.

– Ahhoz, hogy megértsük, mi történik Bosznia-Hercegovinában, meg kell értenünk, hogyan működik ez az állam, amelyet a daytoni szerződéssel hoztak létre.

– Valóban a daytoni egyezmény jelöli ki Bosznia alkotmányos és közjogi kereteit. Tulajdonképpen ez egy nagyon decentralizált, egyfajta kettős föderáció. Létezik egyfelől a Bosznia-Hercegovinai Föderáció. Ez 10 kantonból áll, ez a horvát-bosnyák országrész. Emellett létezik a Republika Srpska (RS) autonóm köztársaságként, és a kettő fölött áll az összállami szint, Bosznia-Hercegovina központi kormányzata. Ezenkívül a daytoni egyezményben előirányozták a nemzetközi békefenntartás intézményeit is. Ennek van egy katonai ága, ez az EUFOR, de jelen pillanatban,

a mostani Dodik-ügy kontextusában sokkal fontosabb a nemzetközi főmegbízott, aki jelenleg egy német politikus és diplomata, Christian Schmidt,

és akinek nagyon széles jogosítványt biztosított a daytoni egyezmény, illetve később az úgynevezett Békevégrehajtó Tanács egy későbbi döntése. Ez utóbbi testület azokat az országokat, nemzetközi szervezeteket tömöríti, amelyek valamilyen módon hozzájárultak a daytoni békefolyamathoz. A nemzetközi főmegbízott dolga és joga, hogy őrködjön Bosznia-Hercegovina működőképessége, egysége, egyáltalán a daytoni szerződés végrehajtása fölött, és ha úgy érzi, hogy ez valamilyen módon veszélybe kerül, akkor nagyon széles lehetősége van a beavatkozásra: politikusokat válthat le, törvényeket függeszthet fel vagy léptethet életbe, egyfajta nagyon széles jogkörű nemzetközi protektorként működik Bosznia-Hercegovina fölött. Az, hogy milyen gyakran, milyen intenzitással avatkoztak be az elmúlt 30 évben, nagyon sokszor nagymértékben változott. Volt olyan periódus, amikor gyakorlatilag alig. Ez jellemezte például a 2010-es éveket, de az elmúlt években viszont ismét aktivistább főmegbízotti szerepvállalás történt.

Ennek a következménye volt a Dodik ellen 2023-ban elindított per is, amely mögött az van, hogy a Republika Srpska nemzetgyűlése hozott egy törvényt arról, hogy a főmegbízott döntései náluk nem érvényesek.

Ezt a főmegbízott megsemmisítette. Dodik viszont, mint a szerb rész köztársasági elnöke, ennek ellenére kihirdette. Ezzel megsértette magát az egész daytoni konstrukciót. Viszont Dodik hivatkozásai között is vannak megfontolandók. Hagyományosan az volt a gyakorlat, hogy bár a Békevégrehajtó Tanács, illetve annak igazgatótestülete nevezi ki a mindenkori főmegbízottat, de ezt a döntést aztán az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyja. Viszont Christian Schmidtnek nincsen ilyen BT-felhatalmazása, és erre hivatkozik a szerb oldal, amikor azt mondja, hogy az ő főmegbízotti megbízatása illegitim, ebből fakadóan az egyes döntései is azok.

– És miért nem lett Schmidtnek ENSZ BT-felhatalmazása?

– Akkor már nagyon éles volt a nyugati hatalmak és Oroszország között a szembenállás, főleg persze egyéb okok és jelentősen az ukrán helyzet miatt. Az előző főmegbízott munkájáról szóló jelentést és az új megbízott személyes feladatkörét rögzítő határozatot Oroszország így nem szavazta meg. Nyilván nem önmagában Bosznia miatt volt ez az elutasító álláspontja az orosz félnek, hanem a tágabb orosz–nyugati viszony kontextusában mondták fel az együttműködést Bosznia kapcsán.

– Összeomolhat a daytoni rendszer?

– Az biztos, hogy ez egy nagy krízishelyzet. Akár elvezethet oda, azt mindenképpen elmondhatjuk.

– Mi ennek a valódi oka? Nem lehetséges, hogy az orosz érdekeket szolgálja, hogy destabilizálódjon ez a térség?

– Szolgálhatja akár. De azt nem gondolom, hogy abban az értelemben kellene most konkrét összefüggést látnunk, hogy Dodik moszkvai feladatot teljesít.

– Akkor nézzük inkább a belpolitikát.

– Nyilván az általános nagyhatalmi szembenállásban az orosz-ukrán konfliktus kapcsán Oroszországnak jól jön ez a helyzet. De tulajdonképpen 20 éve viszik a szerbek ezt a politikát, hogy folyamatosan lebegtetik azt, hogy megmaradnak-e Bosznia-Hercegovinában autonóm államként, vagy elszakadnak? És ha elszakadnak, akkor függetlenek lesznek, vagy egyesülnek Szerbiával? Ehhez eddig sem kellett sem az orosz-ukrán háború, sem valamifajta közvetlen moszkvai inspiráció. Az biztos, hogy ha még nincsenek is a fejlemények szerintem azon a ponton, hogy már nem lehet visszafordulni, de ez kétségkívül reális forgatókönyv lehet akár. Azt gondolom, hogy Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően minden opciót az arra illetékeseknek végig kell gondolniuk,

minden opció legitim lehet, ami háború nélkül végrehajtható.

Tehát akár a mai határai között elismert Bosznia-Hercegovina felszámolása, vagy a Republika Srpska elismerése is. De szerintem itt még nem tart a dolog. Ha egészében nézzük a Nyugat-Balkán helyzetét, akkor ez szerintem nem tenne jót senkinek. Ami a másik része a dolognak: valóban már lassan 30 éves lesz a daytoni egyezmény, és nem sikerült igazából egy olyasfajta állami mentalitást, integrációt, a boszniai államszervezet önjáró működését elérni, amit talán elképzeltek a békealkotók akkoriban. Ez nem volt mindig ennyire reménytelen, az elmúlt évtizedekben erősen hullámzott, hogy a daytoni projekt mennyire haladt sikeresen. Voltak például nagyon sikeres periódusai is, például a 2000-es években, amikor a három nemzeti közösség és annak elitje egyaránt úgy érezte, hogy Bosznia-Hercegovina jövője az egyesült Európában van a történelmi közeljövőben. Ez elérhető, ez mindenkinek közös érdeke, és ez létrehozott egy kooperációs készséget a három fél között. Ennek egy érdekes aspektusa egyébként, hogy éppen Milorad Dodik volt szerb részről az a politikus, aki ezt szorgalmazta. Ugyanis ő már egyszer, 1998 és 2001 között is volt miniszterelnök, akkor a Nyugat kedvencének számított. Aztán ez a 2000-es évek második felében több oknál fogva megváltozott, és akkor itt most nyilván emlékezhetünk arra, hogy 2008-ban gazdasági válság volt. Kialakult az uniós bővítési fáradtság, hogy „hát majd egyszer valamikor másokat is fölveszünk”, de az egész Nyugat-Balkánból végül is eddig csak Horvátország jutott be.

Ezzel egy nagyon fontos integratív tényező, a közeli EU-s integráció reménye eltűnt.

Emellett végbement 2006-ban Montenegró elszakadása, 2008-ban Koszovó is kimondta a függetlenségét. Erre gondolták azt a boszniai szerbek, hogy ami járhat a szerbiai albánoknak, az ugyanúgy kijárhat a boszniai szerbeknek is. Volt 2006-ban egy választás Boszniában, ahol bosnyák oldalról egy olyan radikális opciót képviselő politikus jutott be az államelnökségbe, Haris Silajdžić, aki erősen revansista attitűddel viszonyult a Republika Srpskához. Lényegét tekintve azt mondta, hogy az RS háborús etnikai tisztogatás eredménye, ezért meg kell szüntetni, addig nem lesz béke Boszniában. Végül, amikor Dodik visszakerült a hatalomba, ő is elment egy nacionalista politikai irányba, és átvette ugyanazokat a szólamokat, amelyekkel szemben még a kilencvenes években ellenzéki politikusként lépett fel. És van még egy, nehezen megfogalmazható, de mélyebb rétege annak, hogy miért nem kelt életre a daytoni rendszer. Miközben ismerünk más multietnikus államokat, amelyek jól működnek. Nyilván Svájc jut elsőként eszünkbe, már csak a kantonális rendszer miatt is. De ott azért a lakosságot integrálja egy erős, évszázados állami identitás. Tehát

ott először mindenki svájci, és azután, vagy azon belül olasz, francia vagy német ajkú. Bosznia-Hercegovina népességében azt mondhatnánk, hogy ez a fajta Boszniához kötődés csak a bosnyák muzulmán lakosságra jellemző,

ők a népesség felét adják, viszont a szerbek és a horvátok alapvető identitása a tágabb etnokulturális nemzethez kötődik, tehát ők sokkal inkább érzik magukat az egyetemes szerb nemzeti közösség tagjának, és ehhez képest az egy alárendelt aspektus, hogy ők egyébként boszniai szerbek. Ugyanez van a horvátok esetében is.

– Tehát nincsen igazából boszniai identitás?

– Ma már nincs. Valamikor volt, tehát létezett, nyomokban ma is van persze. Jugoszlávia felbomlásával és az elmúlt évtizedek konfliktusai során gyakorlatilag ez elkopott.

– A magyar külpolitikának milyen érdekei vannak ebben a térségben, hogy határozottan Dodik mellé állt, és már hosszú évek óta mellette áll?

– Emögött nyilván van egyfajta gazdasági szempont is, de ennek nagyon nagy jelentőséget nem tulajdonítanék, mert ugye sem Bosznia egésze, sem azon belül külön a Republika Srpska nem olyan nagy falat, nem olyan biztos üzlet. Ráadásul a Republika Srpskával való intenzív viszony ápolása kontraproduktív a szarajevói hatóságok és Horvátország irányába is, de ennek ellenére a magyar külpolitika ezt beáldozza. A válaszért inkább érdemes a tágabb kontextust látni: azt, hogy Magyarország kiemelten fontosnak tartja a magyar-szerb kapcsolatok ápolását, és ennek csak egy része a Republika Srpskával való jó viszony fenntartása. De igazából nem önmagában Dodik a fontos, hanem Vučić. Van egy ideológiai rokonság is az érintett szövetségesek között.

A Nyugat-Balkánon is van egy sor illiberálisan gondolkodó vezető, akik mind figyelnek Magyarországra és Orbán Viktorra, és ezt a kapcsolatrendszert ápolgatják. Egy olyan illiberális nyugat-balkáni országcsoportot alkotnak, amelynek Magyarország, ha úgy tetszik, a vezérállama.

Lehet, hogy Magyarország nem nyugat-balkáni ország, de ezek a kisállamok követik a magyar modellt. Azért lenne fontos a magyar kormánynak a balkáni EU-bővítés, mert ha ezeket az országokat gyorsan felveszik, akkor mindjárt több szövetségese lenne a magyar kormányzatnak Brüsszelben.

– Ilyen szempontból szerencsés-e 70 TEK-est éppen most a Szerb Köztársaságba vezényelni kiképzésre, amikor egy ilyen éles feszültség alakul ki?

– Nem tudom, hogy van-e, és ha igen, milyen közvetlen összefüggés a TEK katonáinak megjelenése és a történtek között, de annak látszik. Mindenképpen van egy üzenetértéke, hiszen már nagyon régóta tudható volt, hogy mikor fogják kihirdetni az ítéletet. Az is várható volt, hogy milyen lesz, és hogy ebből vihar lesz.

Nyilván, ha egy korábban más kontextusban kötött egyezmény nyomán is mentek most ki, ennek így többletjelentése van.

De Orbán Viktor nyíltan is kiállt Dodik mellett.

– Dodikot elítélték, ezt az ítéletet ő nem fogadja el. Cserébe a központi szövetségi hatóságokat ki akarja tiltani a boszniai Szerb Köztársaság területéről, és azt is kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina nem létezik többé. Ez így együtt eléggé ijesztő prognózist vetít elénk. Mégis mit gondol, mi várható itt az elkövetkező időszakban? Lehet-e ebből egy újabb polgárháború, háború, fegyveres konfliktus?

– Azt szokták mondani, hogy a Balkánon nem szabad jósolni, mert minden és mindennek az ellenkezője is lehetséges. Tehát nem zárnám ki a fegyveres eszkaláció veszélyét sem. De amennyire most meg tudjuk ítélni az eseményeket és a trendeket, legalábbis a közeljövőt illetően, ez nem valószínű. Az első reakciók még nagyon élesek és érzelemdúsak voltak, de azóta szerb oldalról is sokkal óvatosabb, hátrébb lépő vélemények jöttek. Mind Vučić, mind más szerb politikai vezetők azt mondták, hogy természetesen nem fogadják el az ítéletet, de mindenkit nyugalomra és párbeszédre szólítottak fel. Vučić maga is kijelentette, hogy kész Szarajevóval tárgyalni, miközben továbbra is fenntartja azokat a célokat, amelyeket korábban megfogalmaztak – például, hogy kitiltják a Republika Srpskából a szövetségi intézményeket, és esetleg megindítják a függetlenségi eljárást. De mégis egy árnyalatnyit enyhült a hőfok az első naphoz képest. Arra számítok, hogy

ez a huzavona folytatódni fog mind jogi, mind politikai színtéren, hiszen ez egy elsőfokú ítélet, amelynek egyelőre semmilyen közvetlen következménye nincs Dodik számára.

Egy évig biztosan eltart, mire eljutnak egy jogerős ítéletig – ha egyáltalán eljutnak –, és addig a politika is más irányt vehet. De az biztos, hogy a daytoni rendszer talán az elmúlt 30 évben még soha nem állt ekkora kihívás előtt, mint most. Vučić jóváhagyása nélkül Dodik önállóan nem fog semmilyen lépést megtenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Miből fog élni Orbán Viktor, ha elveszíti egyetlen jövedelmét? - Panyi Szabolcs választ adott a kérdésre
Az oknyomozó újságíró elemezte a távozó kormányfő anyagi helyzetét. A miniszterelnöki és képviselői fizetés elvesztése után Orbán a vagyonnyilatkozata szerinti alacsony megtakarításai miatt nehéz helyzetbe kerülhet
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 25.



Panyi Szabolcs Facebook-posztjában azt a kérdést vetette fel, hogy miből fog megélni Orbán Viktor, miután kiderült, hogy nem veszi fel a parlamenti mandátumát. Panyi állítása szerint a miniszterelnök eddigi havi bruttó 7,83 millió forintos jövedelméből a miniszterelnöki fizetés 5,71 millió forint volt, ami a választási vereség után megszűnik. Hozzáteszi: „A képviselői alapbére még így is havi bruttó 2,12 millió forint lehetne.” A poszt írója szerint ezt az összeget tovább növelhette volna egy jövedelmező parlamenti bizottsági vagy alelnöki pozícióval.

„Mivel azonban ma bejelentette, hogy nem veszi fel mandátumát, sajnos akár anyagi problémák is várhatnak a jövőben a leköszönő miniszterelnökre. Legalábbis a hivatalos, a nyilvánosság számára elérhető információk alapján mindenképp” – folytatja Panyi Szabolcs.

Ennek alátámasztására a politikus hivatalos dokumentumát idézi: „Legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint ugyanis Orbán Viktornak a tavalyi év végén feleségével közös bankszámláján mindössze 5,065 millió forint megtakarítás volt, ami 700 ezer forintos csökkenés az előző évhez képest.” A poszt szerzője megemlíti, hogy

végső esetben a felcsúti és budapesti ingatlanok értékesítése is megoldást jelenthet.

Panyi szerint ha ez sem lenne elég, „ha pedig minden kötél szakad, még az is lehetséges, hogy a végén a sok tízmilliárdos vagyonnal rendelkező családja – szülei, lánya és veje – kell majd, hogy a segítségére siessenek.”

A bejegyzés végén Panyi Szabolcs egy további lehetőséget is felvet.

„Orbán Viktor a Fidesz elnöki tisztségét idáig díjazás nélkül látta el. Most, hogy ismét ráindul a pártelnöki pozícióra, a kissé megingott anyagi helyzetét látva talán a párt számára is elfogadható lesz, ha innentől már némi szerény fizetséget is adnak neki.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Idővel belátják, hogy 16 évig átverték őket” – mindenki feketébe öltözött a Fidesz veresége után egy erdélyi polgármesteri hivatalban
A polgármester hazaküldte őket átöltözni, mondván, nem halt meg senki. Hosszú út vezet a megbékéléshez Erdélyben is, amiben az RMDSZ komoly szerepet játszhat – mondja Kátai István színész, az első erdélyi Tisza-sziget egyik alapítója.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 27.



Magyar Péter és Kelemen Hunor, az RMDSZ vezetőjének találkozója után Magyar Péter bejelentette, a szövetség a jövőben tartózkodik a magyarországi belpolitikai küzdelmektől. A leendő miniszterelnök szerint a határon túliaknak szánt támogatások feltétele az átláthatóság lesz, a korábbi pénzek felhasználását pedig visszamenőleg is felülvizsgálják.

A választások utáni erdélyi hangulatról, a Fidesz-propaganda rombolásáról és a levélszavazás körüli visszásságokról beszélgettünk Kátai István színművésszel, az Erdélyi Kossuth Tisza Sziget, és a nemrég megalakult Változás Erdélyért Egyesület egyik alapítójával.

— Hogyan fogadták a romániai magyarok a választás eredményét? Milyen most a hangulat Erdélyben, és okozott-e a politikai változás hasonló töréseket a közösségekben vagy a családokon belül, mint Magyarországon?

— A választások utáni és az azt megelőző időszakról is tudok beszélni, mert a kampány alatt is jártam haza Kolozsvárra, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Marosvásárhelyre, és vidékre, falvakba is. A hangulat egy picit változott. Az, amit az interneten látunk, már nem a valóság. De

hosszú folyamat lesz a megbékélés, annak a 16 évnek a romjait eltakarítani, amit a Fidesz a propagandájával létrehozott, és amire több milliárdot költött nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is.

A hangulatról hadd mondjak el egy vicces történetet. Egy polgármester mesélte, hogy a választás utáni hétfő reggel, amikor bement a hivatalba, az alkalmazottak feketébe voltak öltözve. Ő színesben ment be, és megkérdezte: „Ne haragudjatok, mi történt, valaki meghalt, és nem tudok róla? Miért vagytok feketében?” Mire ők: „Hát, polgármester úr, a Fidesz elvesztette a választást.” Erre ő: „Ja, hát akkor nem halt meg senki. Nem mi vesztettük el, hanem a Fidesz.” Erre mindenki hazament, kapott egy kis szabadidőt, hogy átöltözzön. Ez elképesztő, szerintem lassan mindenki át fog öltözni. Idővel mindenki azt fogja gondolni, hogy ennek vége, és amikor a propaganda megszűnik, látni fogják, hogy ez nem folytatódhat így tovább, és belátják, hogy 16 évig átverték őket.

— Tapasztalhatók-e családon belüli konfliktusok? Megfigyelhető-e Erdélyben is az a magyarországi mintázat, hogy a fiatalabbak inkább a változást támogatták, az idősebbek viszont nem?

— Rengeteg történet van erről. Főleg határon átívelő konfliktusokról tudok, sokan panaszkodnak Messengeren vagy e-mailben. Például, ha az egyik testvér Magyarországon él, a másik pedig Erdélyben, a Fidesz propagandája olyan mély árkokat ásott közéjük, hogy már nem is beszélgetnek. Otthon, családon belül pedig úgy próbálják ezt kezelni, hogy a családi összejöveteleken inkább nem politizálnak. Aki nagyon elhitte a propagandát és imádta Orbán Viktort, az nagyon nehezen áll szóba azzal a családtagjával, aki a változásra szavazott. Vannak otthon is családi veszekedések, egymásra mutogatások.

Az erdélyi társadalom nagyon megosztottá vált ebben.

A közel 500 ezer regisztráltból talán 280 ezren szavaztak Erdélyből, és ennek a 10%-a nem a Fideszre. Úgy gondolom, hogy a Tisza párt erdélyi megjelenésével és népszerűsítésével sikerült csökkenteni a Fideszre szavazók számát. Azt gondolom, hogy párbeszéddel, türelemmel, nyugalommal, egymást és a vesztes felet is meghallgatva, akik most még nagyon bántva és megcsalva érzik magukat, sikeres lesz az elkövetkező két-három év. Meg fogjuk győzni erdélyi honfitársainkat is, hogy nem tragédia történt, hanem egy szabad országban fogunk élni, ahová ők is szabadon jöhetnek, és amellyel szabadon tarthatnak kapcsolatot. Ezt egyelőre a háborús retorika elnyomja, nem is beszélve arról, hogy Erdélyben még mindig jut forrás arra, hogy a propagandát sulykolják az emberek fejébe. De lassan elfogy a pénz. Ahogy itt is szűnnek meg a propaganda-csatornák, szerintem Erdélyben is ez fog történni. Helyreáll a köztévé. Erdélyben nagyon sokan néznek közmédiát, a Duna Tévét, és nézik a Hír Tv-t is. Amikor a közmédiában majd igazi hírek jutnak el az erdélyi polgárok fülébe, és nem a brüsszelezős, Ukrajna-ellenes, valójában háborúpárti (hiszen a Fidesz politikája nem háborúellenes, hanem háborúpárti volt), és a magyar hazafiak között feszültséget szító hang, akkor szerintem meggyógyulnak a lelkek, vége lesz a csatározásnak, és az emberek újra közeledni fognak egymáshoz, kezet fognak és megölelik egymást.

— Hogyan tudják az erdélyi magyarok feldolgozni azt a kettősséget, hogy miközben Magyarországról egy Ukrajna-ellenes, oroszpárti narratíva ömlött a médiából, addig Románia, Lengyelország mellett az egyik legaktívabban támogatja Ukrajnát és a NATO-ban is fontos szerepet játszik? Hogyan csapódott ez le az egyes emberekben?

— Van egy értelmiségi réteg, amelyik beszéli a román nyelvet, követi a politikai helyzetet, néz román tévét, olvas román sajtót. Azok, akik kétnyelvűek, követik a román aktuál- és geopolitikát, nem vették be azt a maszlagot, amit az Orbán-kormány mondott. De vannak olyanok is, akik bár nem dőltek be a nagy Ukrajna-ellenességnek, mégis azt mondják, hogy Orbán Viktor mennyi támogatást adott nekünk, mennyi pénz jött ide, bár azt nem tudják, hogy annak elköltése állítólag nem szabályszerűen és átláthatatlanul történt. Székelyföldön sajnos azok, akik nem beszélnek románul és csak a magyar narratívát, a magyar propagandát hallották, nehezebb helyzetben vannak. Ők teljesen elhitték, hogy elviszik a gyerekeiket a háborúba, hogy hamarosan kitör egy világháború, amit csak akkor lehet megfékezni, ha Orbán Viktor marad hatalmon. Az egyszerű emberek, akik nem követik a napi politikát, könnyen megvezethetők voltak ebben. Sőt, még most sem láthatnak tisztán, mert

azok a sajtóorgánumok, amiket az Orbán-kormány pénzelt, a mai napig azt írják, hogy megnyerte a választást a háborúpárti Tisza, és nem adnak neki fél évet, mindenki be fogja látni, mekkorát tévedett. Hát innen is üzenem, hogy ez nem így lesz.

Én már érzem a szabadság illatát. Azt érzem, hogy szabadon lehet közlekedni, nyilatkozni, beszélni. Ami fontos, hogy sok embernek, aki a rendszerváltásra szavazott Erdélyben vagy Magyarországon, a fejében is meg kell történnie az átállásnak. Egy bántalmazó viszony volt az elmúlt 16 év, és hozzászoktunk ahhoz, hogy reflexből szétnézünk, mielőtt megszólalunk. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy Magyar Péter miniszterelnökként jó irányba tereli az országot, hazahozza az uniós pénzeket. A sajtótájékoztatója briliáns volt, több nyelven beszélt, és minden kérdésre egyenesen válaszolt. Bizakodó vagyok, hogy nagyon jó irányt vesznek a dolgok, és végre boldogan és szabadon élhetünk ebben az országban.

— Magyar Péter a múlt héten tárgyalt az RMDSZ vezetőjével, Kelemen Hunorral. Megállapodtak, hogy az RMDSZ a továbbiakban tartózkodik a magyar pártpolitikától. Ha ezt sikerül betartatni, az segíthet a köd felszállásában?

— Ez a kérés Magyarország leendő miniszterelnökétől hangzott el. Hogy az RMDSZ hogyan reagál erre, azt nem tudom. De Kelemen Hunor máris egy hazugsággal kezdte, amikor hazament: a közleményéből kihagyta az egy évtizedre visszamenőleges elszámoltatást, aztán azt mondta, ezt elfelejtette. Én üdvözlöm Magyar Péter kemény kiállását, bár sok internetes fórumban azt látom, hogy az emberek nem értették a rövid tőmondatokban megfogalmazott elvárásokat.

A sajtónak lesz a dolga, hogy ezt értelmezze, és eljusson mindenkihez: a Tisza Párt nem paktált le az RMDSZ-szel.

Nagyon komoly követeléseket fogalmazott meg: az RMDSZ soha többé ne szóljon bele a magyarországi politikába; a támogatások rendszerét legalább egy évtizedre visszamenőleg felülvizsgálják; a választójoghoz nem nyúlnak hozzá, de a támogatási rendszer átláthatóbb lesz, tehát nem szűnik meg. Ezek egyértelmű kérések. Most már az RMDSZ dolga, hogy betartja-e. Szeretnék még valamit hozzátenni. Sokan elvárták, hogy Magyar Péter mondassa le Kelemen Hunort. Ezt rengeteg kommentben láttam. De Kelemen Hunort Erdélyben választották meg, ő az erdélyi magyarság legitim képviselője. Magyar Péter sem politikailag, sem etikailag nem szólhat bele ebbe. Ebben is különbözik Orbán Viktortól. Ha ő azt kéri, hogy ne szóljanak bele a magyar politikába, akkor Magyarország sem szólhat bele abba, hogy az RMDSZ-nek ki az elnöke. Ezt az erdélyieknek kell eldönteniük. Az erdélyi magyarság, nem az a kétszázvalahányezer ember, aki most szavazott, hanem az a 600 ezer, aki annak idején az RMDSZ-re voksolt, bölcs döntést fog hozni. Én, mint kettős állampolgár, csak halkan mondom, hogy nem tartanám jónak, ha most bosszúhadjárat indulna Kelemen Hunor ellen. Az lenne a jó, ha az erdélyi magyarság döntené el, ki vezesse a szövetséget.

Természetesen Kelemen Hunornak jogában áll maradni. Az őt minősíti, ha nem veszi tudomásul a társadalmi nyomást.

Ami még fontos: a Romániai Magyar Egyesületek Fóruma feljelentést tett az RMDSZ ellen választási csalásért a magyar és a román ügyészségen is. A kivizsgálás folyik. Amit én láttam, az alapján nagy valószínűséggel meg fogják állapítani a befolyásolást. Ilyen durva befolyásolást, pedig fürkész voltam, nem láttam Magyarországon, inkább azt láttam, hogy buszosztattak, meg listáztak. De azt, hogy megfogják szavazóknak a kezét és ráteszik a papírra és behúzatják vele az X-et, ilyet nem láttam.

— Hogyan zajlott most a levélszavazás?

— Én Magyarországon élek, így csak a barátaim, a családom elmondásából és az újságokból tudom, hogyan működött. Lehetett szavazni a követségen, de le lehetett adni a voksot egy ABC-ben is, vagy megkeresték az embereket személyesen. Nincs egységes rendszer. A román postát megkerülték azzal a hazugsággal, hogy alkalmatlan a levélszavazatok kézbesítésére, ezért kitaláltak mindenféle kis irodákat. A legdurvább az volt, hogy a végén már egy ABC-ben is volt gyűjtőpont, ahová be lehetett vinni a szavazatot. Hogy annak utána mi lett a sorsa, azt nem tudni.

— Ez azt jelenti, hogy a levélszavazatokhoz útközben bárki hozzáférhetett, akát ki is cserélhette őket?

— Bizonyítani nem tudom, de elképzelhető. A Magyar Hang újságírójának kezébe is került egy köteg üres szavazólap, amit bárki kitölthetett volna. Amikor egy RMDSZ-es potentátot kérdeztek a halottak szavazatairól, Kelemen Hunor azt mondta, hogy az nem az ő hibájuk. Próbálta a magyar bürokráciára tolni a felelősséget, mondván, ők nem tudják ellenőrizni, hogy aki Erdélyben meghalt, azt Magyarországon miért nem jelentették be, és így miért tud szavazni adott esetben más helyette. Ezen változtatni kell, meg kell reformálni a rendszert. Hogy egy kis ABC-ben vagy a templomban is le lehet adni voksokat, az diszkriminatív is, mert máshol ilyet nem lehet megtenni. Ez a jelenség csak Erdélyben létezik.

— Azt tudjuk, hogy akik éltek a választójogukkal, azoknak a 90%-a a Fideszre szavazott. De a teljes erdélyi magyar választópolgárhoz képest ez mekkora arány?

— Úgy emlékszem, hogy közel 500 ezren regisztráltak, és ebből talán 280 ezren szavaztak. Ebből a 280 ezerből is 10 százalék nem a Fideszre voksolt. Az RMDSZ most egy kicsit azt kommunikálja, amit a Fidesz az elmúlt tíz évben: hogy egy kisebbség legyőzte a többséget.

Most Erdélyben is úgy próbálják kommunikálni ezt a 90 százalékot, mintha az összes erdélyi magyar 90 százaléka szavazott volna a Fideszre: ez egy  hazugság.

Egyszerűen nem igaz. Ott vannak a számok: a 280 ezer szavazó a 600 ezer szavazati joggal rendelkezőhöz képest még a fele sincs. Ebből lehet számolni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lakner Zoltán: Orbán a döntésével megint azokat csapja be, akik rá szavaztak
A politikai elemző úgy véli, Orbán Viktor megszegte a választóinak tett ígéretét a parlamenti képviseletről. Döntésével azokat sújtja, akik rá szavaztak, nem pedig azokat, akik ellene voksoltak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 26.



Lakner Zoltán politikai elemző a Facebook-oldalán elemezte az Orbán Viktor nélküli új politikai korszak kezdetét. Szerinte 2026 áprilisának legnagyobb luxusa, hogy Orbán Viktor ne legyen fontos. Úgy véli, egy közel 40 éves politikai pályafutás és egy 16 éves korszak befejezése megérdemel néhány mondatot. Kiemeli, hogy május 9-én az első olyan országgyűlés alakul meg 1990 óta, amelynek Orbán Viktor nem lesz a tagja, ami szerinte „tényleg egy nyomasztóan hosszú korszak vége”.

Lakner szerint a távozó miniszterelnök azzal, hogy nem veszi fel mandátumát, ismét nem azokat csapja be, akik ellene szavaztak, hanem azokat, akik rá szavaztak, és akiknek azt ígérte, hogy vereség esetén is a parlamentben képviseli őket.

Az elemző úgy látja, a döntés mögött az állhat, hogy egy kétharmados országgyűlésben nem védené a többség által bármikor felfüggeszthető mentelmi jog, a szemtől szembeni politikai vitákból pedig már régen kivonult.

„Az egész kampány arról tanúskodott, hogy kizárólag a saját színpadképében képes helytállni, sőt abban sem, gondoljunk csak a győri ökölrázásra. A kisebbségi helyzetből folytatott vitákban való helytállással még csak nem is kísérletezik” – fogalmazott Lakner. Az elemző szerint azt sem lehet komolyan venni, hogy Orbán most a közösségek és a mozgalom építésére szánja idejét, mivel szerinte ő maga számolta fel a polgári köröket és a hagyományos pártszervezetet is.

„Ha Orbán útnak indul a közösségei felfedezésére, akkor minimum egy tapasztalt dakota nyomkeresőre lesz szüksége”

– írja.

Az elemző szerint senki nem lepődne meg azon, ha Orbán Viktor nem várná meg a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének és működőképességének helyreállítását. Lakner felidézi Orbán 2002-es vereség utáni szavait, amikor a volt miniszterelnök azt mondta, a kormány nem megbukott, csak vesztett, és nem látott örömöt a közvéleményben. Ezzel szemben – állítja az elemző – most, 2026-ban a közvélemény nagyobb része folyamatosan jelzi az örömét, hogy a bukás bekövetkezett.

Lakner szerint ami mindebből az országra tartozik, az az, hogy véget érhet a kötcsei nem-demokrácia világa. Felidézi Orbán 2009-es rendszeralapító beszédét, melyben egy centrális politikai erőtérről beszélt, amely a nemzeti ügyeket „nem állandó vitában”, hanem „a maga természetességével” képviseli. Lakner Zoltán posztját így zárja: „Orbán után a magyar társadalomnak, valamennyiünknek arra van esélye, hogy a viták természetességével közelítsük meg a nemzet ügyeit, ami alkalmassá tehet minket arra, hogy ezentúl az értékválasztásokat és a konkrét megoldásokat alaposan mérlegelve szülessenek döntések, és ez legyen egy új kormányzás természetes társadalmi környezete.

Sok mindenen, sok mindenkin múlik, hogy sikerül-e majd, de az Orbán Viktor nevű akadály elmozdításának nem elégséges, de szükséges feltétele teljesült. Túléltük Orbánt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint Orbán nem áll készen, hogy megértse az idők szavát és a választási vereség súlyát
A politikai elemző Orbán Viktor legutóbbi lépéseire reagált egy Facebook-posztban. Szerinte a pártelnöki tisztség megtartásának komoly üzenete van.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 25.



Török Gábor politikai elemző Facebook-bejegyzésben fejtette ki a véleményét a miniszterelnök szombati döntéseiről. Azt írja: „Igaznak bizonyultak a találgatások: a parlamenti mandátumát nem veszi fel Orbán Viktor.”

Az elemző hozzáteszi, hogy a kormányfő ezzel egy időben egyértelműsítette azt is, hogy a Fidesz elnöki tisztségét továbbra is be kívánja tölteni.

Török Gábor szerint a pártelnökség megtartása a lényegesebb döntés, amelynek komoly üzenete van.

„Márpedig ez utóbbi a lényeges, és ez üzeni azt a nyilvánosságnak, hogy egyelőre még nem áll készen a párt és vezetője arra, hogy megértse az idők szavát és a választási vereség súlyát” - írta Török Gábor.

Link másolása
KÖVESS MINKET: