Juhász József: Az illiberális nyugat-balkáni országcsoportnak Magyarország a vezérállama
A boszniai védelmi miniszter hétfőn megtiltotta annak a katonai gépnek a leszállását Bosznia-Hercegovinában, amin Magyar Levente külügyi államtitkár utazott. A miniszter szerint a gép „azért érkezett Magyarországról, hogy valamiféle támogatást nyújtson Milorad Dodiknak és a körülötte összegyűlt klikknek Bosznia-Hercegovina szétverésében.” Zukan Helez szerint Orbán Viktor következetesen támogatja a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Milorad Dodikot Bosznia-Hercegovina alkotmányos rendjének aláásásában. Példaként hozta, hogy jelenleg is ott van a Terrorelhárítási Központ (TEK) 70 fős különítménye, akik a magyar kormány szerint egy kiképzési programon vesznek részt.
Bosznia-Hercegovinában azután vált rendkívül feszültté a helyzet, hogy múlt szerdán egy év börtönbüntetésre ítélték a boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Dodikot, akit azzal vádoltak, hogy nem volt hajlandó figyelembe venni az ország egysége felett őrködő Christian Schmidt főképviselő döntéseit. Dodik válaszul bejelentette, hogy nem ismeri el többé a boszniai központi intézményeket, és hamarosan megtiltja a boszniai bíróság, az ügyészség, az országos hírszerző szolgálat és a Szervezett Bűnözés Elleni Ügynökség működését a szerb területeken. Orbán Viktor politikai boszorkányüldözésnek nevezte a Dodik ellen hozott ítéletet. A kérdés most az, hogy mi következik. Bosznia-Hercegovina az 1990-es évek óta nem látott ekkora politikai krízist. Juhász József egyetemi tanár, a térség szakértője segít eligazodni a boszniai válság legfontosabb kérdéseiben.
– Ahhoz, hogy megértsük, mi történik Bosznia-Hercegovinában, meg kell értenünk, hogyan működik ez az állam, amelyet a daytoni szerződéssel hoztak létre.
– Valóban a daytoni egyezmény jelöli ki Bosznia alkotmányos és közjogi kereteit. Tulajdonképpen ez egy nagyon decentralizált, egyfajta kettős föderáció. Létezik egyfelől a Bosznia-Hercegovinai Föderáció. Ez 10 kantonból áll, ez a horvát-bosnyák országrész. Emellett létezik a Republika Srpska (RS) autonóm köztársaságként, és a kettő fölött áll az összállami szint, Bosznia-Hercegovina központi kormányzata. Ezenkívül a daytoni egyezményben előirányozták a nemzetközi békefenntartás intézményeit is. Ennek van egy katonai ága, ez az EUFOR, de jelen pillanatban,
és akinek nagyon széles jogosítványt biztosított a daytoni egyezmény, illetve később az úgynevezett Békevégrehajtó Tanács egy későbbi döntése. Ez utóbbi testület azokat az országokat, nemzetközi szervezeteket tömöríti, amelyek valamilyen módon hozzájárultak a daytoni békefolyamathoz. A nemzetközi főmegbízott dolga és joga, hogy őrködjön Bosznia-Hercegovina működőképessége, egysége, egyáltalán a daytoni szerződés végrehajtása fölött, és ha úgy érzi, hogy ez valamilyen módon veszélybe kerül, akkor nagyon széles lehetősége van a beavatkozásra: politikusokat válthat le, törvényeket függeszthet fel vagy léptethet életbe, egyfajta nagyon széles jogkörű nemzetközi protektorként működik Bosznia-Hercegovina fölött. Az, hogy milyen gyakran, milyen intenzitással avatkoztak be az elmúlt 30 évben, nagyon sokszor nagymértékben változott. Volt olyan periódus, amikor gyakorlatilag alig. Ez jellemezte például a 2010-es éveket, de az elmúlt években viszont ismét aktivistább főmegbízotti szerepvállalás történt.
Ezt a főmegbízott megsemmisítette. Dodik viszont, mint a szerb rész köztársasági elnöke, ennek ellenére kihirdette. Ezzel megsértette magát az egész daytoni konstrukciót. Viszont Dodik hivatkozásai között is vannak megfontolandók. Hagyományosan az volt a gyakorlat, hogy bár a Békevégrehajtó Tanács, illetve annak igazgatótestülete nevezi ki a mindenkori főmegbízottat, de ezt a döntést aztán az ENSZ Biztonsági Tanácsa is jóváhagyja. Viszont Christian Schmidtnek nincsen ilyen BT-felhatalmazása, és erre hivatkozik a szerb oldal, amikor azt mondja, hogy az ő főmegbízotti megbízatása illegitim, ebből fakadóan az egyes döntései is azok.
– És miért nem lett Schmidtnek ENSZ BT-felhatalmazása?
– Akkor már nagyon éles volt a nyugati hatalmak és Oroszország között a szembenállás, főleg persze egyéb okok és jelentősen az ukrán helyzet miatt. Az előző főmegbízott munkájáról szóló jelentést és az új megbízott személyes feladatkörét rögzítő határozatot Oroszország így nem szavazta meg. Nyilván nem önmagában Bosznia miatt volt ez az elutasító álláspontja az orosz félnek, hanem a tágabb orosz–nyugati viszony kontextusában mondták fel az együttműködést Bosznia kapcsán.
– Összeomolhat a daytoni rendszer?
– Az biztos, hogy ez egy nagy krízishelyzet. Akár elvezethet oda, azt mindenképpen elmondhatjuk.
– Mi ennek a valódi oka? Nem lehetséges, hogy az orosz érdekeket szolgálja, hogy destabilizálódjon ez a térség?
– Szolgálhatja akár. De azt nem gondolom, hogy abban az értelemben kellene most konkrét összefüggést látnunk, hogy Dodik moszkvai feladatot teljesít.
– Akkor nézzük inkább a belpolitikát.
– Nyilván az általános nagyhatalmi szembenállásban az orosz-ukrán konfliktus kapcsán Oroszországnak jól jön ez a helyzet. De tulajdonképpen 20 éve viszik a szerbek ezt a politikát, hogy folyamatosan lebegtetik azt, hogy megmaradnak-e Bosznia-Hercegovinában autonóm államként, vagy elszakadnak? És ha elszakadnak, akkor függetlenek lesznek, vagy egyesülnek Szerbiával? Ehhez eddig sem kellett sem az orosz-ukrán háború, sem valamifajta közvetlen moszkvai inspiráció. Az biztos, hogy ha még nincsenek is a fejlemények szerintem azon a ponton, hogy már nem lehet visszafordulni, de ez kétségkívül reális forgatókönyv lehet akár. Azt gondolom, hogy Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően minden opciót az arra illetékeseknek végig kell gondolniuk,
Tehát akár a mai határai között elismert Bosznia-Hercegovina felszámolása, vagy a Republika Srpska elismerése is. De szerintem itt még nem tart a dolog. Ha egészében nézzük a Nyugat-Balkán helyzetét, akkor ez szerintem nem tenne jót senkinek. Ami a másik része a dolognak: valóban már lassan 30 éves lesz a daytoni egyezmény, és nem sikerült igazából egy olyasfajta állami mentalitást, integrációt, a boszniai államszervezet önjáró működését elérni, amit talán elképzeltek a békealkotók akkoriban. Ez nem volt mindig ennyire reménytelen, az elmúlt évtizedekben erősen hullámzott, hogy a daytoni projekt mennyire haladt sikeresen. Voltak például nagyon sikeres periódusai is, például a 2000-es években, amikor a három nemzeti közösség és annak elitje egyaránt úgy érezte, hogy Bosznia-Hercegovina jövője az egyesült Európában van a történelmi közeljövőben. Ez elérhető, ez mindenkinek közös érdeke, és ez létrehozott egy kooperációs készséget a három fél között. Ennek egy érdekes aspektusa egyébként, hogy éppen Milorad Dodik volt szerb részről az a politikus, aki ezt szorgalmazta. Ugyanis ő már egyszer, 1998 és 2001 között is volt miniszterelnök, akkor a Nyugat kedvencének számított. Aztán ez a 2000-es évek második felében több oknál fogva megváltozott, és akkor itt most nyilván emlékezhetünk arra, hogy 2008-ban gazdasági válság volt. Kialakult az uniós bővítési fáradtság, hogy „hát majd egyszer valamikor másokat is fölveszünk”, de az egész Nyugat-Balkánból végül is eddig csak Horvátország jutott be.
Emellett végbement 2006-ban Montenegró elszakadása, 2008-ban Koszovó is kimondta a függetlenségét. Erre gondolták azt a boszniai szerbek, hogy ami járhat a szerbiai albánoknak, az ugyanúgy kijárhat a boszniai szerbeknek is. Volt 2006-ban egy választás Boszniában, ahol bosnyák oldalról egy olyan radikális opciót képviselő politikus jutott be az államelnökségbe, Haris Silajdžić, aki erősen revansista attitűddel viszonyult a Republika Srpskához. Lényegét tekintve azt mondta, hogy az RS háborús etnikai tisztogatás eredménye, ezért meg kell szüntetni, addig nem lesz béke Boszniában. Végül, amikor Dodik visszakerült a hatalomba, ő is elment egy nacionalista politikai irányba, és átvette ugyanazokat a szólamokat, amelyekkel szemben még a kilencvenes években ellenzéki politikusként lépett fel. És van még egy, nehezen megfogalmazható, de mélyebb rétege annak, hogy miért nem kelt életre a daytoni rendszer. Miközben ismerünk más multietnikus államokat, amelyek jól működnek. Nyilván Svájc jut elsőként eszünkbe, már csak a kantonális rendszer miatt is. De ott azért a lakosságot integrálja egy erős, évszázados állami identitás. Tehát
ők a népesség felét adják, viszont a szerbek és a horvátok alapvető identitása a tágabb etnokulturális nemzethez kötődik, tehát ők sokkal inkább érzik magukat az egyetemes szerb nemzeti közösség tagjának, és ehhez képest az egy alárendelt aspektus, hogy ők egyébként boszniai szerbek. Ugyanez van a horvátok esetében is.
– Tehát nincsen igazából boszniai identitás?
– Ma már nincs. Valamikor volt, tehát létezett, nyomokban ma is van persze. Jugoszlávia felbomlásával és az elmúlt évtizedek konfliktusai során gyakorlatilag ez elkopott.
– A magyar külpolitikának milyen érdekei vannak ebben a térségben, hogy határozottan Dodik mellé állt, és már hosszú évek óta mellette áll?
– Emögött nyilván van egyfajta gazdasági szempont is, de ennek nagyon nagy jelentőséget nem tulajdonítanék, mert ugye sem Bosznia egésze, sem azon belül külön a Republika Srpska nem olyan nagy falat, nem olyan biztos üzlet. Ráadásul a Republika Srpskával való intenzív viszony ápolása kontraproduktív a szarajevói hatóságok és Horvátország irányába is, de ennek ellenére a magyar külpolitika ezt beáldozza. A válaszért inkább érdemes a tágabb kontextust látni: azt, hogy Magyarország kiemelten fontosnak tartja a magyar-szerb kapcsolatok ápolását, és ennek csak egy része a Republika Srpskával való jó viszony fenntartása. De igazából nem önmagában Dodik a fontos, hanem Vučić. Van egy ideológiai rokonság is az érintett szövetségesek között.
Lehet, hogy Magyarország nem nyugat-balkáni ország, de ezek a kisállamok követik a magyar modellt. Azért lenne fontos a magyar kormánynak a balkáni EU-bővítés, mert ha ezeket az országokat gyorsan felveszik, akkor mindjárt több szövetségese lenne a magyar kormányzatnak Brüsszelben.
– Ilyen szempontból szerencsés-e 70 TEK-est éppen most a Szerb Köztársaságba vezényelni kiképzésre, amikor egy ilyen éles feszültség alakul ki?
– Nem tudom, hogy van-e, és ha igen, milyen közvetlen összefüggés a TEK katonáinak megjelenése és a történtek között, de annak látszik. Mindenképpen van egy üzenetértéke, hiszen már nagyon régóta tudható volt, hogy mikor fogják kihirdetni az ítéletet. Az is várható volt, hogy milyen lesz, és hogy ebből vihar lesz.
De Orbán Viktor nyíltan is kiállt Dodik mellett.
– Dodikot elítélték, ezt az ítéletet ő nem fogadja el. Cserébe a központi szövetségi hatóságokat ki akarja tiltani a boszniai Szerb Köztársaság területéről, és azt is kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina nem létezik többé. Ez így együtt eléggé ijesztő prognózist vetít elénk. Mégis mit gondol, mi várható itt az elkövetkező időszakban? Lehet-e ebből egy újabb polgárháború, háború, fegyveres konfliktus?
– Azt szokták mondani, hogy a Balkánon nem szabad jósolni, mert minden és mindennek az ellenkezője is lehetséges. Tehát nem zárnám ki a fegyveres eszkaláció veszélyét sem. De amennyire most meg tudjuk ítélni az eseményeket és a trendeket, legalábbis a közeljövőt illetően, ez nem valószínű. Az első reakciók még nagyon élesek és érzelemdúsak voltak, de azóta szerb oldalról is sokkal óvatosabb, hátrébb lépő vélemények jöttek. Mind Vučić, mind más szerb politikai vezetők azt mondták, hogy természetesen nem fogadják el az ítéletet, de mindenkit nyugalomra és párbeszédre szólítottak fel. Vučić maga is kijelentette, hogy kész Szarajevóval tárgyalni, miközben továbbra is fenntartja azokat a célokat, amelyeket korábban megfogalmaztak – például, hogy kitiltják a Republika Srpskából a szövetségi intézményeket, és esetleg megindítják a függetlenségi eljárást. De mégis egy árnyalatnyit enyhült a hőfok az első naphoz képest. Arra számítok, hogy
Egy évig biztosan eltart, mire eljutnak egy jogerős ítéletig – ha egyáltalán eljutnak –, és addig a politika is más irányt vehet. De az biztos, hogy a daytoni rendszer talán az elmúlt 30 évben még soha nem állt ekkora kihívás előtt, mint most. Vučić jóváhagyása nélkül Dodik önállóan nem fog semmilyen lépést megtenni.
