"Itt már a születésedkor átvernek" - levél egy még meg sem született magyar gyermekhez
Ahogy a szerzők emlékeznek: "emlékek, sztorik a régi időkből, amelyek talán szebbek voltak... De ha nem is voltak szebbek: akkor voltunk fiatalok...
Olyan napok történéseire emlékezünk, olyan sztorikat mesélünk el, melyek hajdan estek meg, az átkosban, a módszerváltás környékén, meg azután. Még a 20. században.
Ja, még valami: ez itt nem a politikáról szól!"
Szia Cimbora!
Mi nem ismerjük egymást. És ha van egy kis szerencséd, soha nem is fogjuk. Nem akarlak ijesztgetni, de gondold meg kétszer is, mire készülsz! Nem ajánlanám!
Nem akarom elvenni a kedved ettől a világtól, de már elég régen járok benne, hogy elmondhassam: kicsit ismerem. Szerintem nem ez az a hely, amelyik tetszene neked.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy már a születésnapodon átvernek. Azt mondják majd, hogy tied a világ és bármi lehetsz. Ha akarsz. Neked csak döntened kell s vár a fényes jövő, lehetsz tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. (Kis kitérő: Bocs, Attila, de ezt a „vadakat terelő juhász”-t sosem értettem. Mióta vadak a birkák? Azok birkák.)
Ez egy fergeteges kamu, amivel rögtön mindenkit megetetnek. Mert nem lehetsz bármi. Lehetőségeidet – akár tetszik, akár nem -, abszolút behatárolja, hogy hová, milyen családba, környezetbe születsz. Most hagyjuk ki a játékból azt, hogy lehetnél argentin labdaművész, vagy eszkimó bálnavadász esetleg gyűjtögető busman. Koncentráljunk csak a hazánkra, Magyarországra. Mert – remélem – te is ez a kis országod választod majd hazádnak. Hogy ne fogjon annyira a magyar...
De jól vigyázz, mert itt sem mindegy, hogy hova születsz. Hogy kik lesznek a szüleid. Mert lehetnek ők akármilyen derék emberek, és lehetsz te az ő szemük fénye, akinek a boldogulásáért mindent megtesznek, még akkor sincs nyert ügyed. Arról meg már nem is beszélek, hogy mi van akkor, ha nem annyira derék emberek...
A lényeg az anyagi és a kulturális háttér. Nem véletlenül vettem az anyagit előre, mert a kultúra című társasjáték egyre kevesebb embert érdekel. Abból elég, ha néhány alapdolgot megtanulsz, ne fújd az orrod a ruhád ujjába, ne rúgj le senkit a lépcsőn, meg ilyesmik. Ez még akkor is rád fog ragadni menet közben, ha nem tanít senki és te nem is akarod megtanulni.
Az anyagiak a legfontosabbak. Közkeletű szavakkal élve: a mani, a zsé. Ügyelj rá, hogy ezekből, a mindinkább már csak a virtuális világban – bankszámlán, bankkártyán - létező javakból leendő szüleidnek eszméletlenül sok legyen. Ha van elég, jobb oktatáshoz juthatsz, jobb egészségügyi ellátáshoz, jobb táplálékhoz. Hiába spilázza magát majd a veled egy napon, egy kórházban született kicsi rigó, a nyomodba se érhet.
Ő azt sem tudja, merre van a külföld, te meg már a fél világot bejártad, eljutottál olyan helyekre is, ahová más egészen életében se keveredik el. Te már az óvodában nyelveket tanulhatsz, képességeidet magasan képzett óvodapedagógusok fejleszthetik, a másik meg örülhet, ha vigyáz rá valaki, míg a szülei robotolnak. Ő, mikor iskolába megy, még számítógépet se látott. Neked ott van a legújabb típus az asztalodon, és telefonodnak gyorsabb a processzora, mint annak a számítógépnek, amivel hajdan a Holdra szállás vezényelték.
Aztán jöhetnek a különórák, külön képzés, külön tanárok. Még az se baj, ha dög lusta vagy, esetleg butácska – de remélem, nem leszel az! -, megfelelő hátszéllel úgyis elvégzed az iskolát. Az iskolákat. Mindet. Ha tíz, tizenöt évig tart, míg megszerzed a diplomádat, hát addig tart. Kit érdekel? Futja a taníttatásodra szüleid pénzéből és ez bőven elég. Emlékszel még a kicsi rigóra, akivel együtt születtetek? Ő már régen melózik. Hiába okosabb nálad, nem mehetett egyetemre, mert a családja nem tudta eltartani is, meg a tandíjat is kiköhögni. Ez van. Most közmunkás és a parkban szedegeti a szemetet, mondjuk épp azt a pézsét, amit most dobtál el, kocogás közben.
Kocogsz, mert tudod milyen fontos az egészséges életmód. Nem hiába ettél eleget, jó minőségű ételeket, egészséges táplálékot. A másik ezt nem tudta megfizetni. De hova is lenne a világ rendje, ha mindenki csak úgy, hozzájuthatna az egészséges dolgokhoz.
Nincs szükség ilyesmire. Mint, ahogy a polgárok jó részére sem lesz hamarosan. A robotizált gyárakba nem kell majd az alulképzett munkaerő. Erre már most is van példa, nagy cégek költöztetik haza a távol-keleti gyáraikat, mert a robotok olcsóbban dolgoznak, mint az alulfizetett távol-keleti melós. És ez a trend nem fog megállni. Hamarosan már a nyugati társaiknál jóval csekélyebb bérű kelet-európai munkások is feleslegesek lesznek. Az alkatrészgyártó üzemek majd szépen hazatérnek, mert a gépi, robot meló úgyis kenterbe veri az emberit.
Készülj a jövőre, cimbora. Ne kövesd el azt a hibát, amit mi elkövettünk, hogy tizenkilencedik századi gondolkodásmóddal és huszadik századi módszerekkel akarunk boldogulni a huszonegyedik században. Ne felejtsd el, a jövő tényleg a tiéd lehet, feltéve, ha a megfelelő helyre születsz.
Különben meg... Ráfaragtál.
