Infláció és forintgyengülés – mi lesz velünk, és megmenthetett volna-e minket a magyar euró?
Szép lassan több generáció nőtt fel olyan gazdasági környezetben, hogy számottevő inflációt nem érzékelt. Az utóbbi időkben viszont változtak a dolgok. Az, hogy baj van az infláció terén, már tudtuk a háború előtt is. A háború pedig elhozta a drámai forintgyengülést. Nem kell közgazdásznak lenni, hogy elkezdjünk komolyan aggódni, mi történhet velünk.
Búcsút inthetünk a nyugodt gazdasági klímának, ránk szakad-e az égbolt? Megúszhatjuk-e a legrosszabbat? Egyáltalán, mi a legrosszabb? És persze előkerül az is, hogy jobb lenne-e, ha már Euróval fizethetnénk?
A szakember válaszaiból az is kiderül, hogy valóban baj van, de lenne itt megoldás is.
– Itt a forintgyengülés, az infláció meg szépen pörög fel. Mi történik velünk?
– Eleve úgy mentünk bele a háborús időkbe, hogy már volt egy nagyon magas infláció. Felső egyszámjegyű. A mostani körülményekben ebből nyilvánvalóan kétszámjegyű infláció lesz.
Nézzük például a növényi olajok árát, ott már 25 százalékokat is mértek. Persze más és más termékeknek különböző volt az áremelkedése, de az élelmiszerek esetében egyértelmű a magasabb növekedés. Mivel az energiaárak, a benzin ára be van fagyasztva, két dolog mehet érzékelhetően nagyon el, az élelmiszerek ára és a lakhatás. Ezek azok, amiket mindenki megérez, akiknek csak a létfenntartásra futja, azok erőteljesebben szenvedik meg. A teljes infláció 7-8 százalék környékén volt a háború előtt. Az már biztos, hogy egy csomó importtermék ára meg fog drágulni, ráadásul nemcsak a forint/euró árfolyam ment el, hanem maguknak a termékeknek az ára is brutálisan megemelkedett a nemzetközi piacokon.
A rezsicsökkentés már teljesen veszteséges. Sok százmilliárd forintnyi veszteséget termel a költségvetésnek. Ha az olajár magas marad, de a benzinkutakon marad az árszabályozás, az is veszteséges. Rövid távon az infláció, amivel szembe kell néznünk. De itt van hosszabb távon a földgáz beszerzése. A nyári hónapokban Magyarországnak, mint minden országnak fel kell töltenie a tározókat, hogy a téli hónapokban ne legyen fennakadás. Iszonyatosan drága lesz feltölteni a tartalékokat ilyen áron.
– Orbán nemrég még azt mondta, hogy előnyös Putyinnal, jóval alacsonyabb áron jön a gáz...
– Erről tegnap Marnitz István jelentetett meg egy írást a Népszavában, melyből kiderül, hogy ez így valószínűleg nem igaz.
– Az történik, hogy sok ember nem látja, hogy a költségvetésben milyen kiadások vannak, csak azt érzékeli, hogy ő maga valamennyivel kevesebbet fizet. Amikor a beszerzési ár nagyjából a rezsicsökkentett ár környékén volt, akkor ez nagyjából rendben volt, de most nagyon messze vagyunk ettől. Az, hogy ez többszázmilliárdos költségvetési hiányt teremt, az átlagember nem gondolja át.
Vagy ez a hiány az alacsony közalkalmazotti bérekben, tanári fizetésekben, leamortizált kórházakban és rossz utakban nyilvánul meg. Ez persze indirektebb hatás, mint a saját pénztárcán érzékelhető rezsicsökkentés, de azért visszaüt.
– Van ebből kiút anélkül, hogy a kisember fellázadjon?
– Itt az a baj, hogy ha mindenkinek adunk, akkor a gazdagok, akik többet fogyasztanak, sokkal többet kapnak a közösből. Nagyobb házaik vannak, akár több épületet is fűtenek. Ennek az alternatívája az lenne, hogy nem rezsicsökkentést adunk, hanem rendes szociálpolitikát csinálunk. Például, ma vannak Magyarországon olyan kisnyugdíjasok, akik harmincezer forintból kénytelenek megélni.
Ugyanez a helyzet az üzemanyaggal is. Miközben Magyarország aláírta a Párizsi Egyezményt, vállalva, hogy csökkenti a CO2 kibocsátást, eközben ellehetetlenítjük a piaci hatások érvényesülését. Ugyanez van, akinek nagy autója van, többet fogyasztó autója van, megteheti, hogy többet használja, az a hatósági árral több támogatást kap. Ehelyett inkább a szegényeknek kellene transzfereket adni. Tehát szociálpolitikára lenne szükség. Gazdasági értelemben ezek a szabályozott árak nyilván fenntarthatatlanok. Politikailag azonban nagyon sokáig fenn lehet tartani ezeket, azt gondolom. Ha a kormány ezt úgy ítéli meg, hogy ez neki népszerűséget hoz, akkor a költségvetésből folyamatosan lehet finanszírozni. Azért is, mert ahogy korábban mondtam, az emberek kevésbé tudatosak a büdzsével kapcsolatban, mint a saját pénztárcájuk dolgában.
– Egy jó szociálpolitika is drága dolog. Nem gondolhatjuk azt, hogy akkor már tökmindegy, hova szórjuk a pénzt?
– Nem. Egyrészt a szociálpolitikai megközelítés igazságosabb. Másrészt ráadásul kevesebbe is kerül. Gondoljunk bele, kevesebb embernek kellene adni. Ha mindenkinek adunk, az csak drágább tud lenni.
– Infláció most nagyjából mindenhol van. Nálunk azonban magasabb. Mitől?
– Azt mondanám, hogy nagyjából a kétharmada az, ami külső, globális hatás, amiről nem tehet a kormány. Ha megnézzük az elmúlt hónapok átlagos inflációs számait, akkor azt látjuk, hogy az EU-, vagy az OECD-átlag infláció nagyjából a kétharmada a hazainak. Ráadásul Lengyelországban és a balti államokban a magyarnál is magasabb volt az infláció.
Eddig még nem láttam jó agrárpiaci elemzést ennek az okairól.
– A jelenlegi folyamat, a drágulás és forintgyengülés így együtt kontrollálható a kormány által? Kézben tartják jelenleg? Mi a legrosszabb forgatókönyv, ami bekövetkezhet?
– A magyar államadósság átlagosnak mondható. A költségvetési hiány miatt tehát kevésbé aggódnék. Ez a nyolcvan százalék, ahol nagyon régen vagyunk, ez tíz éve még magas volt nemzetközileg, de a világ többi országa, ahogy jobban eladósodott, így nem lógunk ki az átlagos szintből. Én persze nem csinálnék nyilvánvalóan választási költségvetést, de egy évben belefér.
Sokkal erősebben hat az infláció.
És itt már nem lehet monetáris eszközökkel operálni, mert az, hogy ennyire elszállt az árfolyam, az nem a monetáris politika, hanem az energiapolitikának a következménye. Ha azt kérdezzük, miért négyszáz az euró, szerintem elsősorban azért, mert a befektetők úgy ítélik meg, teljesen reálisan, hogy jelenleg Magyarország a legkitettebb ország az egész Európai Unióban az orosz energiaimport irányába. Arról szoktunk beszélni, hogy
Legyen az gáz, olaj de akár a nukleáris fűtőelemek tekintetében is. Majdnem száz százalékos a függésünk Oroszországtól. Ráadásul még ebben a megváltozott helyzetben is ragaszkodik a kormány, hogy az oroszokkal, Paks-2-vel oldja meg a magyar energiafenntarthatósági stratégiát. Ebben a helyzetben a befektetők teljesen reálisan úgy ítélik meg, hogy ez óriási kitettség.
Szerintem most már a kormányzatnak kellene határozott és elkötelezett energiapolitikai fordulatot végrehajtania, az tudná megnyugtatni a piacokat. Az vinné vissza a forintot egy elfogadhatóbb szintre.
Szerintem ma már sem a kamatemelésnek, sem a jegybanki intervencióknak nincs igazán hatása. Tehát a jegybank ebben a helyzetben vagy kamatot emel, de már egy ideje emeli és láthatóan nincs hatása a folyamatokra, vagy feláldozza a valutatartalékát. Szerintem ez ugyanannyira haszontalan stratégia. Nem fog működni. A piacon arra várnak, hogy egy energiapolitikai elkötelezettséget mutasson a kormány.
– A mostani kormány nem lép. Ha kormányváltás lesz, egy Márki-Zay-kormány egy ilyen energiapolitikai fordulat meghirdetésével le tudná nyugtatni a piacokat?
– Az a baj, hogy nem hirdet ilyet. Egyértelműbben kellene mondani az ellenzéknek, hogy egészen más energiapolitikát akar.
Nem tűnik nekem nagyon elkötelezettnek a fenntartható energia iránt, sokkal markánsabban kellene kiállnia emellett. Ha mutatna ilyen elkötelezettséget és meghirdetne egy diverzifikációt, akár a mostani kormányzat, akár a következő, az segíthetne. De azt gondolom, hogy Magyarország egyoldalú energiafüggését csökkenteni kell.
– Igaz-e az a vélekedés, miszerint, ha Magyarországon már euró lenne a fizetőeszköz, akkor ez a kitettség így nem állna fenn?
– Közkeletű tévedés, hogy az euró stabilitást ad. Nagyon fontos, hogy megértse a magyar közvélemény, hogy ez fordítva van.
Különböző fiskális és monetáris kritériumoknak kell megfelelni és ráadásul még az árfolyamot is stabilan kell tartani. A magyarországi mutatókkal be sem engedtek volna minket az eurózónába. Szerintem az eurózónával sok probléma van, de ha tudnánk stabilitást teremteni, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy megfelelne-e nekünk az eurózóna-tagság. Ez egy szakmai vita. De azt gondolni, hogy egy instabil országnak stabilitást ad az eurózóna, pontosan olyan tévedés, mint amikor először a NATO-tagságtól vártunk stabilitást, utána meg az EU tagságtól.
– Tehát sosem, az elmúlt hosszú évek konjunktúrája alatt sem volt olyan időszak, amikor az ország alkalmas lett volna az euró bevezetésére?
– Utána kellene nézni. De az a helyzet, hogy a forint 2008 óta folyamatos leértékelődésben van. Tehát ez nem Fidesz-specifikus dolog. Ez nem tenné lehetővé, hogy stabil árfolyamot mutassunk fel. Két éven keresztül kellene az ERM II-ben tartani az árfolyamot. Nem volt szerintem valaha olyan szintű stabilitás, amivel be lehetett volna lépni.
Az ezeken kívüli mutatók közül volt olyan, amikor azok, az államadósság kivételével megfeleltek. De azt pont talán el is néznék. Viszont árfolyamstabilitás, az elmúlt tizennégy évben sosem volt meg.
– Más gazdaságpolitikával közelebb lehettünk volna ezekhez a kritériumokhoz?
– Nézzük a mutatókat. Az első a költségvetési stabilitás. Azt azt szoktam mondani, hogy
Magyarország végig sokkal kevesebbet költött szociálpolitikára, oktatásra, egészségügyre. Úgy könnyű költségvetési stabilitást létrehozni, hogy közben nem finanszírozom meg a jövőt megalapozó alrendszereket.
A másik az infláció. Ennek a szempontjából egy szerencsés nemzetközi környezet volt. Az egész világban lementek az inflációs ráták. Néhány negyedévben még defláció is volt. Itt azért volt egy nagyon szerencsés nemzetközi környezet. Ez már megváltozott.
A kamatszintet is könnyű volt levinni, amikor egy ilyen alacsony inflációs nemzetközi környezet volt. A mostani korszakból látszik, mennyire elképesztően kitett az ország a nemzetközi hatásoknak.
És még egy dolog: amikor ez a relatív stabil időszak volt, ez sajnos egybeesett az eurózóna válságával. Ekkor pontosan az is látszott, hogy az eurózónának óriási szerkezeti problémái vannak. Azt gondolom, hogy érthető, hogy volt egy szkepszis a magyar társadalomban az eurózónával kapcsolatban.
– Nem arról van szó, hogy azért ez egy politikai húzódozás is? Gondolok arra, hogy a környező országok szép lassan eurózóna tagokká válnak...
– Magyarországon sok minden politikai, de pont ebben a kérdésben szerintem egy szakmai megközelítés van a jegybank részéről. Olyan sok ország a térségből még nem lépett be, csak a Baltikum, Szlovákia és Szlovénia. És pontosan a Baltikum a példa arra, hogy az eurózóna nem véd meg például a magas inflációtól. Az elmúlt időszakban a Baltikum inflációja magasabb volt, mint a magyar. Észtországban 12 százalékos negyedéves inflációk is voltak. Tehát az euró nem védte meg őket. Az infláció továbbra is nemzeti jelenség, nem lesz uniós infláció. Van rengeteg illúzió az eurózónával kapcsolatban, ez az egyik.
