Így végezz a feleségeddel, ha nem akarod, hogy felelősségre vonjanak

A pár napja kiszivárgott amerikai béketerv sokkolta az ukrán és az európai vezetőket. Zelenszkij drámai beszédében azt mondta, könnyen lehet, hogy választaniuk kell a méltóságuk és a legerősebb szövetségesük között. Csupán Orbán Viktor volt, aki azonnali elfogadásra ajánlotta azokat a pontokat, melyekről pár nap múlva már Trump is úgy nyilatkozott, hogy azok csupán javaslatok voltak. Az amerikaiak és az ukránok között Genfben lefolytatott intenzív megbeszélések után hétfő estére szinte semmi nem maradt az eredeti tervezetből. A pontok száma sajtóhírek 20 közelébe csökkent, és kikerült a szövegből az ukrán hadsereg létszámának korlátozása, a NATO-csapatok Ukrajnán belüli állomásoztatásának tilalma, valamint az a rész is, hogy hol húzzák meg az Oroszország és Ukrajna közötti új határokat.

Így viszont megnőtt az esélye, hogy kapásból visszautasítja az átdolgozott béketervet, ezek ugyanis épp az oroszok eddigi legfontosabb követelései voltak. Születhet-e minden érintett fél által elfogadható, aláírható békeegyezmény a trumpi alapokon? Az esélyekről Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, egyetemi oktató, volt diplomatával beszélgettünk.

– Először volt egy 28 pontos amerikai béketerv, aztán jött egy 28 pontos európai alternatíva, most pedig már 20 pontról írnak a genfi tárgyalások eredményeképp. Mi történik pontosan?

– Az első kérdés, hogy az amerikai 28 pont az amerikai-e, vagy orosz? Rubio egyszer azt mondta, hogy az orosz. Utána letagadták, persze. Trump azt mondta, hogy csütörtök a végső határidő, hogy Ukrajna elfogadja a tervezetet, ha nem, akkor minden amerikai támogatást megvonnak. De utána azt mondta, hogy ez természetesen nem az utolsó szó, hanem erről is lehet tárgyalni. El is kezdtek tárgyalni, mert az ukránok nagyon helyesen nemet mondtak, és határozottan felsorakoztak mögéjük az európaiak. A jó hír, hogy a genfi tárgyalásokon nem Steve Witkoff vezeti az amerikai delegációt, mert ő egy inkompetens, arrogáns, hozzá nem értő alak, aki ráadásul Putyin zsebében van, az üzletei még ma is Oroszországban vannak. Ez a 28 pont az ő műve. Most szerencsére ő csak benne van a delegációban, reméljük, hogy jó hátul. Az ukránok és az európaiak is előjöttek egy másik 28 ponttal, és azt mondta Rubio, hogy ez egy nagyon jó tárgyalás, mert haladnak előre. Egy dolgot felejt el Rubio, most nem tudom, hogy elfelejti-e, vagy szándékosan nem említi, hogy

Tehát lehet, hogy nagyon jó tárgyalás zajlik ott, de ez azt is eredményezheti, hogy a megállapodás az oroszokkal egyre távolabbra kerül. J. D. Vance azt mondta, hogy minden megállapodásnak vagy tervezetnek három kritériumnak kell eleget tenni, és ebben az egyik kritérium az volt, hogy elfogadható legyen mindkét fél számára. Üzenem J. D. Vance-nek, hogy ilyen nincsen, ilyen megállapodástervezet nincsen, és nem is lesz addig, amíg az egyik felet, az ukránokat az európaiakkal, vagy az oroszokat rá nem kényszerítik arra, hogy elfogadják.

– A hírek szerint 11 órányi tárgyalás után teljesen átakult a 28 pont. De akkor tulajdonképpen mi az amerikai álláspont?

– Az amerikai álláspontot nem ismerjük, mert állandóan változik. Hol az a 28 pontos szörnyűség az amerikai álláspont, aztán kiderül, hogy nem is az, de nem tudjuk, hogy micsoda. Nekik csak az kell, hogy elfogadható legyen. Úgyhogy nagyon nehéz így megállapodni.

Egyébként, ha megnézi az eredeti 28 pontot, politikai irányultságától függetlenül, ez egy tákolmány. Ha egy első féléves diplomata szakos hallgató nekem ilyet terjesztene elő, úgy megbuktatnám, mint a huzat.

– Nézzük azt, hogy milyen pontok miatt érdemelné ki az elégtelen minősítést.

– Azért, mert következetlen. Nagyon fontos dolgok nincsenek benne, nincsenek tisztázva. Ez egyszerűen végrehajthatatlan, mert hiányzik belőle egy csomó olyan kérdés, amit egy megállapodástervezetnek tisztázni kell.

– Ilyen például a területek kérdése?

– Igen. Az eredeti tervezetben van egy „innovatív” megállapodásrész, ami még akár érdekes is lehet: az oroszok bért fizetnének azokért a területekért, amiket megszállnak, és nem az övék. Tipikus Donald Trumpnál: mindent meg lehet venni, a szuverenitást is. Ez érdekes dolog, de nem hiszem, hogy túlságosan nagy esélye van a sikerre. Az európai tervezet meg azt mondja, hogy

nagyon helyesen. A megállapodástervezetben emellett van egy olyan pont, hogy békeidőben nem állomásoznak NATO-haderők Ukrajnában. Ez még akár elfogadható is. De itt is tettenérhető a tákolmány-jelleg: ebben a tervezetben, amelynek Lengyelország nem része, mégis azt a kötelezettséget írják elő Lengyelországnak, hogy fogadjon be NATO repülőgépeket. Ráadásul, akik írják ezt a tervezetet, azoknak lehet, hogy tudniuk kéne, hogy Lengyelországban már vannak NATO repülőgépek.

– Azt tudjuk, hogy Trump mindenáron nagyon gyors megegyezést akar, de mikor lehet reális a béke?

– Az amerikai nyomásnak olyan erősnek kell lennie, hogy valamelyik fél belássa: jobb elfogadni azt, amit az amerikaiak javasolnak, mint tovább folytatni a háborút.

– Van olyan vélekedés, miszerint Ukrajna a kimerülés küszöbére jutott, Oroszország ezt a háborút előbb-utóbb meg fogja nyerni. Mások szerint viszont éppen Oroszország éli fel szép lassan a tartalékait, most már az aranykészleteit kezdi kiárusítani.

– Ezt mi nem tudjuk felmérni, mert azt, hogy egy háborúban ki mire képes, csak maguk a háború résztvevői tudják eldönteni. Egy háborúban teljesen más dolgokra képesek az emberek meg az országok, mint amit egyébként elképzelnénk róluk. Nem tudjuk, mire képes Ukrajna, nem tudjuk, mire képes Oroszország. Ezért kellene az amerikaiaknak azt tenni, amit Donald Trump már huszonötször megígért:

De hát egyelőre úgy tűnik, hogy Donald Trump jobban szereti Putyin barátját, mint hogy ezt megtegye.

– Reálisnak tartja, hogy egyértelmű áttörés következzen be csütörtökig? Trump erős nyomás alá helyezte ennek érdekében Ukrajnát, miközben úgy tűnik, Oroszország nincs ekkora nyomás alatt.

– Nem, mert szerelmes a barátjába. A két ember politikája, Trumpé és Putyiné, sokkal közelebb áll egymáshoz, mint Trumpé és Zelenszkijé. Így aztán nem meglepő, hogy nem nagyon szeretne keménykedni. De nem teheti meg, mert mégiscsak ő az amerikai elnök, és ma már otthon is háborognak a politikai tényezők, még a Republikánus Pártban is. Úgyhogy ez egy nagyon két- vagy többesélyes játszma. Nem tudjuk, hogyan fog végül is alakulni. Az elkövetkező napok nagyon fontosak lesznek, de nem vennék rá mérget, hogy elvezetnek a békéhez.

– Sokak szerint Trump a békeközvetítéssel eltereli a figyelmet az Epstein-akták miatti belpolitikai viharról. De ugyanakkor, amit ön említett, az is igaz, hogy most már republikánus képviselők is felróják neki, hogy becstelenség lenne egy ilyen egyezményt megkötni abban a formában, ahogy az eredeti javaslata szólt. Sokat nyerhet, de sokat veszíthet is ezzel.

– Ez a Trumpi politika. Mindez akkor is fennállt, amikor az Epstein-aktákról még nem is nagyon volt szó. Lehet, hogy van egy ilyen mellékhatása, bár nem látszik, hogy az Epstein-aktákról sikerrel terelné el a figyelmet, nem hiszem, hogy ez lenne Donald Trump fő motivációja. Egyszerűen ilyen a politikája; tragikus. Erről sajnos nem sok jót tudunk elmondani. Mindig is ilyen volt.

– És ott van Zelenszkij. Elfogadni egy rákényszerített békét azok után, hogy négy éven keresztül ennyi ember, ennyi erőfeszítés ment ebbe a háborúba, nem az azonnali bukást jelentené neki?

– Nem feltétlenül. Ha viszonylag elfogadható feltételeket sikerül végül elérni, akkor az emberek megértik: nem jó, de a lehető legelfogadhatóbb megoldás született. Megértik az ukrán emberek is, mert elegük van nekik is a háborúból. Tehát

Valószínűleg úgy jár majd, mint Winston Churchill, bár ő megnyerte a háborút. Az ukrán elnök egyébként azt mondta, a háború után nem indul újra az elnökségért.

– El tud képzelni egy olyan helyzetet, hogy bár komoly engedményekkel, de Ukrajna számára elfogadható egyezmény szülessen?

– Attól függ, mik a részletek. Azt megírtam nem olyan régen, hogy a NATO-tagság, ha lenne, önmagában nem elég garancia Ukrajna számára, mert ott a segítségnyújtás feltételes. Neki olyan garanciákra van szüksége, ahol nem feltételes a segítségnyújtás, és ezt mindenféle több- vagy kétoldalú megállapodásokon keresztül lehet biztosítani. Ez nem lehetetlen, és szerintem efelé haladunk. Kérdés, hogy az amerikaiak benne lesznek-e. A legutóbbi állítólagos megegyezés alapján benne lesznek, de hát ez már három napja volt, és az sajnos nem biztos, hogy ma még érvényes. Mindenki elfeledkezik róla, pedig sokszor mondtam, hogy egy ilyen garancia lehetne az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése, ami kimondja:

Hogy ez mit ér a gyakorlatban, az sok mindentől függ. Főként attól, hogy az oroszok támadnak-e ismét Ukrajna ellen, vagy akár azon túl is. Ez viszont nem csak attól függ, hogyan rendezik az ukrán kérdést, hanem attól is, hogy az európaiak – és velük az amerikaiak, hogyan készülnek fel arra, hogy hogyan reagáljanak, ha Oroszország valamilyen követelést támaszt. Tehát ez egy nagyon átfogó dolog, nem pusztán az ukrán megállapodás kérdése.

– Valószínűbb, hogy úgy múlik el a hálaadás napja, hogy Trump nem tud felmutatni egy mindenki által elfogadott egyezséget? És akkor egyelőre folytatódik a háború?

– Valószínűleg, igen.

25 éve nem látott drágulást jelez előre év végéig a Nemzeti Bank az ingatlanpiacon. Legújabb elemzésük szerint már a második negyedévben gyorsuló ütemben, 17,7 százalékkal nőttek a lakásárak, az év egészében pedig pedig országosan elérheti az áremelkedés mértéke a 29 százalékot. Ezzel Magyarország vezetheti az EU lakásár-emelkedési rangsorát.

A kormány azt ígérte, hogy az Otthon Start nem okoz drágulást, vagy legalábbis nem emelkednek jobban az ingatlanárak annál, mint amennyire amúgy is emelkedtek volna. Ez azonban láthatóan másképp alakult. Az Otthon Start miatt augusztusban már 46%-kal nagyobb volt a kereslet mint egy évvel korábban, szeptemberben pedig már a tranzakciók száma is 37%-kal emelkedett. Argyelán Józseffel, a Bankmonitor vezető elemzőjével beszélgettünk a következményekről.

– Az MNB elemzése szerint már a második negyedévben 17,7 százalékos volt az áremelkedés az ingatlanpiacon. Mennyiben tulajdonítható ez az Otthon Start programnak?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor szinte semennyiben. A második negyedévről beszélünk, ami június végével zárult, az Otthon Start programot pedig július 2–3-án jelentették be. Tehát

Ez egy érdekes helyzet: egy olyan környezetben jelentettek be alapvetően az ingatlanárakat felfelé toló programot, amikor már eleve elég dinamikus volt az árnövekedés. Ha azt nézzük, mi volt ennek az áremelkedésnek az oka, összetett a kép, több tényező is közrejátszott, de talán kiemelhető az állampapírpiacokon megfigyelhető változás. Az idei év első pár hónapját „kamatesőként” emlegették, mert a lakossági állampapíroknál, különösen a Prémium Magyar Állampapírnál (az inflációkövető PMÁP-nál) ekkor voltak a kamatfizetések, a korábbi magas infláció alapján kalkulált, 18–19% körüli éves kamattal. Mindenki azt figyelte, hogy a kifizetett kamatok hová áramlanak: maradnak-e állampapírban, vagy más befektetési formát keresnek. Felmerült az is, hogy egy részüket visszaválthatják, hiszen az új kamatszint alacsonyabb volt a megelőzőnél. Ez fokozott hype-ot okozott az ingatlanpiacon is, ami lecsapódott az árakban. Inkább az első negyedév tolta emiatt az árakat; a második negyedév már kicsit nyugodtabb volt, de éves alapon még mindig komoly drágulást láttunk.

– Mennyire célszerű ilyen körülmények között elindítani egy Otthon Start-jellegű programot?

– Három időtávot érdemes nézni: nagyon rövid, rövid–középtáv és hosszabb táv. Nagyon rövid távon, főleg a hitelből vásárlóknál, kedvező az elmozdulás, javult a hozzáférhetőség. A 6,5% körüli piaci kamatozású hitelek helyett 3%-os Otthon Start-hitelt vehet fel sok ember. Az Otthon Start új célcsoportot céloz: első lakásszerzőkét, de életkori, családi állapothoz vagy gyerekszámhoz kötött feltételek nélkül. Ráadásul az „első lakásszerző” definícióját a jogszabály elég megengedően fogalmazza, tehát sokan beleférhetnek. Rövid távon a kamatcsökkenés miatt érdemben nőhet az elérhető kölcsönösszeg, és ez akár 20–30%-os bővülést is jelenthet, ami javítja a vevők hitelhez és így az ingatlanpiachoz való hozzáférését. Ugyanakkor a keresletet is növeli: többen tudnak több pénzt elkölteni. Itt jön elő rövid–középtávon a kérdés, hogyan reagál a kínálat, ami különböző okokból valóban nőtt valamennyit, de kérdés, a tartósan magas keresletet hosszabb távon ki tudja-e szolgálni.

A használtlakás-piacon is megjelent több új hirdetés, részben lakáscserélőktől, részben olyanoktól, akik korábban leálltak a hirdetéssel, de ha a kínálat hosszabb távon nem tudja követni a keresletet, az komoly áremelkedéshez vezethet, és ez az áremelkedés már el is indult. Pontos MNB- vagy KSH-adatok még nincsenek a harmadik negyedévre, de az ingatlanközvetítők és ingatlanportálok becslései dinamikusabb drágulást jeleznek: a korábbi, országos 17% körüli év/év emelkedés helyett akár 23% is lehet, Budapesten pedig 29% fölött. Ezek becslések néha túlzók, de a trendet többnyire jól mutatják.

– Az, hogy 2025 második negyedévében két és fél éves csúcsra ugrott a kiadott építési engedélyek száma, előrevetíti, hogy a kínálat is próbál majd lépést tartani a kereslettel?

– Ez biztos, de ez már inkább közép–hosszú távú tényező. Nagyon rövid távon az történik, hogy mielőtt az árak még jobban megugranának, a vevők több hitelhez jutnak, és mivel több pénzük van, az árak is elindulnak felfelé. Ez már az Otthon Start bejelentése után, de még az indulás előtt megtörtént. Középtávon az a kérdés, a kínálat fel tudja-e venni a versenyt, elsősorban az új építésű ingatlanoknál. Valóban érdemben bővülni kezdett az építési engedélyek száma, de az átadások száma történelmi mércével nézve alacsony. Amit ma engedélyeznek, abból később lesz kész lakás: egy hagyományos projekt nulláról indulva nagyjából három év, míg elkészül, új technológiával ennek a fele is lehet, de akkor is idő. Ezek az engedélyek már az Otthon Start előtt is emelkedni kezdtek.

Az viszont tény, hogy az Otthon Start erre az engedélyezési hullámra rá is tett egy lapáttal, a programirodához több ezer, sőt egyes információk szerint több tízezer kérelem vagy egyeztetés érkezett.

ami lehetővé teheti, hogy a vevők már nagyon korai fázisban önálló jogot szerezzenek, ami rákerül a tulajdoni lapra, és jelzálog is bejegyezhető rá. Fontos, hogy a projektek sokszor már tervezőasztalos, félkész állapotban megjelennek a piacon, de a banki finanszírozás jellemzően használatbavételi engedélyhez kötött, persze az önerőt már korábban is átadhatják a vevők. Ez az Otthon Startra is igaz valamilyen szinten. Vannak kezdeményezések a rendeletben, amelyek könnyítést jeleznek, de jelenleg kérdés, hogy az építményi jog, amely várhatóan jövő évben teljes körűen megjelenik, hogyan épül be a folyamatba, és lehetővé teszi-e, hogy szakaszosan, az elkészülés előtt is finanszírozhatók legyenek a lakások Otthon Startból. Mert ha a jogszabályi környezet csak kész állapotra engedi a finanszírozást, akkor az erős, Otthon Start által fűtött kereslet és a kínálat nem tud találkozni addig, amíg el nem készülnek az ingatlanok.

Ez tényleg kulcsfeltétel ahhoz, hogy az új építésű ingatlanok minél hamarabb ki tudják szolgálni az Otthon Start által fűtött keresletet.

– Budapesten egyes felkapottabb kerületekben a panellakások ára megközelítette az új építésűekét. Ez hogy lehet?

– Az Otthon Startnál eleve próbálták fékezni az árakat különböző korlátokkal. Kétféle árkorlát van: egy abszolút értékhatár, lakásoknál 100 millió, házaknál 150 millió forint, és egy 1,5 millió forintos négyzetméterár-korlát, amely általánosan érvényes minden ingatlantípusra. Budapesten ez élesebben jelentkezik, sok kerületben és típuskategóriában is rengeteg ingatlan ára meghaladja ezt. A panellakások gyakorlatilag bárhol jó eséllyel a korlát alatt vannak, mind négyzetméterárban, mind az abszolút árban.

Ha a teljes piacot nézzük Budapesten, az áreloszlás is átrendeződött, kiugróan nőtt az 1–1,5 millió forint közötti négyzetméterár-sávban lévő ingatlanok aránya, sokan gyakorlatilag az 1,5 milliós plafon közelébe áraznak, míg a plafon fölötti szegmensben csökkenés látszik. Ennek két oka lehet: egyrészt kisebb ott a kereslet, másrészt akik eddig kicsivel a limit fölött voltak, leáraztak a limit alá.

Itt tehát komoly előrelépés kell, akár költségoldali hatékonysággal, adminisztratív terhek csökkentésével, hogy minél több projekt beférjen 1,5 millió alá. A kivitelezés hosszú távú elköteleződés; ha bármi történne a programmal (például másfél év múlva kivezetnék), az a folyamatban lévő projekteket nagyon negatívan érintené. Éppen ezért a kivitelezőknek kiszámítható, stabil környezet kell. Vélhetően ezért kommunikálja a kormány is, hogy az Otthon Start hosszú távú program. Panyi Miklós államtitkár is hangsúlyozta, hogy nem tervezik kivezetni, hasonlóan kezelik, mint a CSOK-ot, amely 2015-től nagyjából 2023-ig élt. Ezzel igyekeznek biztonságot adni a kivitelezőknek, hogy a program által gerjesztett kereslet stabil lesz, érdemes a projekteket elindítani. Tehát fogjanak bele a kivitelezésekbe, álljanak neki a projekteknek, mert ott lesz a program akkor is, amikor már tényleg vevőket kell keresniük az új lakásokra.

– Meddig tartható az árplafon? Nyilván csábító, hogy Otthon Starttal el lehet adni egy új lakást, de mi történik, ha ez már a gazdaságosság rovására megy?

– Ez valóban kényes kérdés. A kivitelezési költség és a projektek megtérülése kulcstényező. Ha van eladó és vevő az jó, de ha olyan áron kellene eladni, ami mellett nem térül meg a projekt, az olyan, mintha nem lenne vevő. A bérek és a hazai költségek is emelkedtek, 2–3 évre előre is kalkulálni kell további növekedéssel. Az MNB egyik elemzése szerint a budapesti új lakásprojektek potenciális profitrátája az utóbbi években inkább 20% körül alakult, miközben ezek ára bőven a 1,5 milliós négyzetméterár fölött volt.

Kulcskérdés, hogy a kiemelt eljárások, adminisztratív könnyítések forintban mérhetően mekkora segítséget jelentenek, erre nincsenek publikus becslések. Ha a költségcsökkentés jelentős, még jó ideig tartható lehet a 1,5 milliós limit, de ha nem, érdemi technológiai és hatékonysági ugrás nélkül több évig nem fenntartható a nyomott ár. A kormányzati szereplők többször elmondták, hogy nem kívánják felülvizsgálni a legfontosabb limiteket; jelen állás szerint a 1,5 milliós korlát marad. Hogy meddig, nehéz megjósolni. Én 2026 közepéig szinte biztosra venném, utána kérdéses, hozzányúlnak-e.

– Előfordulhat-e, hogy a kész ingatlanok minőségének rovására spórolnak majd?

– Alapvetően mindig van kockázat, támogatási programoktól függetlenül is. Mindig ott lebeg a félelem, hogy a projekt olyan minőségben és anyagokkal készül-e el, ahogy le van írva. A vevő műszaki tartalmi leírást és tervdokumentációt kap, a projektekben műszaki ellenőr, projektellenőr és más szereplők is dolgoznak, akiknek feladata a vállalt minimumok és a mászaki tartalom ellenőrzése. Ideális világban ez kizárja a trükközést, de a kockázatot nem lehet nullára csökkenteni. Új építésű ingatlan vásárlásánál, programtól függetlenül kalkulálni kell ezzel, és alaposan meg kell nézni a kivitelezőt: referenciamunkák, cégháló, tulajdonosi háttér, volt-e végrehajtás vagy eljárás korábban, milyen csúszások és problémák voltak korábbi projekteknél.

Ez nem feltétlenül úgy jelenik meg, hogy a vállalt műszaki tartalomhoz képest sunyi módon rosszabb ingatlan készül el, inkább úgy, hogy a vállalt műszaki tartalom „vékonyodik”. Lehet, hogy ugyanúgy kihozzák 1,5 millióból, de ha megnézzük a műszaki leírást, kiderül: szerényebb a specifikáció, kevésbé modern vagy jobb minőségű anyagokat használnak, és ami plusz, az feláras, külön megállapodás tárgya. Tehát ami eddig prémium volt, az lejjebb csúszhat. Természetesen az építési szabályok alapjainál senki sem mehet lejjebb, vannak minimum elvárások. De simán el tudom képzelni, hogy a műszaki tartalom úgy alakul át, hogy olcsóbban kijöjjenek a kivitelezések.

Csordultig telt a Képzővészeti Egyetem aulája kedden az Eduline beszámolója szerint, ahol az volt a téma, hogy a bíróság felmentett egy diákot, aki diáktársa szerint 2021-ben megerőszakolta a kollégiumi szobájában. Az egyetemistákat főleg az háborította fel, hogy a múlt csütörtöki ítéletig szinte semmit sem tudtak az egészről, és a HÖK titkára szerint az egyetem három éven át sem az áldozatot, sem a diákságot nem védte megfelelő intézkedésekkel. A fiú a kollégiumban maradhatott, részt vehetett az Erasmuson, kiállíthatott az Art Marketen és lediplomázhatott, miközben a 21 éves lány egyéni tanrendet kért és kiköltözött a kollégiumból. Mérő Vera, az áldozatot képviselő jogvédő szerint az egyetem vezetésének belső vizsgálatot kellett volna elrendelnie, és lépéseket kellett volna tenniük a többi hallgató biztonsága érdekében. Az egyetem azonban úgy látja, nem hibáztak.

Az, hogy a fiút a bíróságon felmentették, nagy visszhangot váltott ki a politikában is. Mérő Vera szerint a bíró szóbeli indoklásában arról beszélt, a nem beleegyezés még nem erőszak a magyar törvények szerint. A Képzművészeti Egyetem hallgatói emiatt hétfőn véres lepedőket tettek ki az egyetemen, olyan feliratokkal, hogy „Nem” és „A hallgatás nem beleegyezés!” De a fiú felmentése a jogvédő és a lány ügyvédje szerint elsősorban azért történhetett meg, mert az ügyészség szexuális kényszerítéssel, nem pedig erőszakkal vádolta meg. Az ügyészség az ítélet ellen nem fellebbezett, tudomásul vette. Keviczky Istvánnal, a lány jogi képviselőjével az ügyről beszélgettünk.

— Milyen volt a kapcsolat az áldozat és a fiú között?

— Nem klasszikus párkapcsolat, inkább baráti viszony. Korábban előfordult köztük beleegyezéses aktus. Az adott estén a sértett magatartása egyértelmű volt: kérlelt, sírt, elhúzódott, eltolta a másikat. Jelentős fizikai, erőbeli különbség is volt köztük: a fiú száz kiló körül, a lány alig ötven fölött. Ilyenkor egy ágyban a falhoz szorítás már önmagában „hatásos”. A fiú többször hangoztatta, hogy felizgatja, ha ellenállást tapasztal; a sértett ezért egy idő után kevésbé látványosan állt ellen, remélve, hogy ettől alábbhagy. Nem így lett.

— Mit állított a védekezésében?

— Azt, hogy nem alkalmazott sem erőszakot, sem fenyegetést. Ezt azonban érdemben nem is lehetett ütköztetni, mert nem ez volt a vád tárgya.

— Az hogy lehet?

— Már a nyomozás során elcsúszott a történet. Röviden a jogi háttér: itt szexuális bűncselekményről van szó, ahol alapvetően két tényállás jöhet szóba: szexuális erőszak és szexuális kényszerítés. A kettő nem ugyanaz. A szexuális erőszakot régebben „erőszakos közösülésnek” hívták, a lényege, hogy erőszakkal vagy élet, illetve testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítik a sértettet a nemi aktusra. A szexuális kényszerítésnél nincs erőszak és nincs ilyen súlyú fenyegetés, de valamilyen, a sértettre nyomást gyakorló (például függelmi viszonyban állásvesztéssel való) fenyegetés mégis megjelenik. Mi szexuális erőszak miatt tettünk feljelentést.

holott az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy senki nem hivatkozott semmiféle fenyegetésre. Márpedig fenyegetés nélkül a szexuális kényszerítés tényállása biztosan nem valósul meg. Ezzel együtt az ügyészség is ezen a vonalon emelt vádat, ami szerintem eleve zsákutca volt.

— A szexuális erőszak hogyan képzelhető el kényszerítés nélkül?

— Fizikai erőszakkal. És a fizikai erőszak az nem kényszerítés. Az erőszak.

— Amikor kiderült, hogy mégis kényszerítés miatt folyik az eljárás, próbálták ezt korrigáltatni?

— Erre nincs valódi lehetőségünk. Magyarországon a sértetti jogosultságok szűkek: a feljelentés után az ügy hivatalból megy tovább. Küldhetünk jelzéseket a hatóságoknak, de

Mi is csak a tárgyaláson szembesültünk azzal, hogy itt bizony gond van.

— Tehát önök erőszak miatt tettek feljelentést, az ügyészség kényszerítés miatt emelt vádat, miközben fenyegetésről nem volt szó, tehát ez nem is bizonyítható. Ebből pedig egyenesen következett felmentés. Amikor kiderült, hogy kényszerítés miatt emeltek vádat, már tudta, hogy ez felmentéssel végződik majd?

— Nem állítom, hogy tudtam, de rossz érzésem volt végig. Ráadásul

Ha a vád tárgya eleve téves, az végzetes lehet.

— Van-e jogorvoslatra lehetőség?

— Rendes jogorvoslattal érdemben már nemigen lehet élni. Rendkívüli jogorvoslatok, úgy mint felülvizsgálat, alkotmányjogi panasz, elvben szóba jöhetnek, de ezekre kevés esélyt látok. Hozzáteszem: az sem vehető készpénznek, hogy ha erőszak miatt emelnek vádat, akkor biztos lett volna az elmarasztalás.

— A bíró sajtóhírek szerint úgy fogalmazott, hogy az még nem erőszak, ha a sértett nemet mond. Ez tényleg elhangzott?

— Nem pontosan így. De várjuk meg az írásbeli indokolást, mi csak a szóbeli összefoglalót hallottuk. A bíróság azt tudta, hogy a sértett részéről volt sírás, könyörgés, eltolás, elhúzódás, tehát minimális aktív védekezés. Ugyanakkor

Én épp ezért mondtam, hogy a jelenlegi szabályozás és bírói gyakorlat problémás, ha ilyen elvárások felmerülnek.

— Milyen tágabb tanulságai vannak ennek az ügynek?

— Szerintem több szinten van gond. Ilyen típusú ügyészi tévedéssel ritkán találkozni. Egy eleve lehetetlen köztes megoldás (kényszerítés fenyegetés nélkül) nem vezethet eredményre. Emellett a szabályozás sem kielégítő. EU-s szinten napirenden van a „beleegyezés-alapú” megközelítés:

Ehhez viszont a beleegyezés fogalmát kellene törvényi szinten pontosan meghatározni. A beleegyezés nem csak kimondott „igen” lehet, hiszen a szexuális együttléteknél a beleegyezés tipikusan ráutaló magatartással fejeződik ki, ritkán beszélik meg előtte egy asztalnál konkrét szavakkal, mi lesz most. A ráutaló magatartásnak viszont egyértelmű jelei vannak.

– A beleegyezés hiányát hogyan lehet bizonyítani utólag?

– Bizonyítási szempontból ez nem lenne nehezebb a jelenlegi gyakorlatnál. Sokszor most sincsenek külsérelmi nyomok, tanúk sincsenek. Marad a felek elmondása és a pszichológus szakértő vizsgálata (mindkét fél szavahihetőségének, élményátéltségének értékelése). Ezek eddig is rendelkezésre álltak.

— Hogyan élte meg a lány a felmentést?

— Nagyon rosszul.

Ráadásul ebben a történetben mindkét oldal vesztes: az érintett fiatalember sem volt boldog a felmentéstől, erős erkölcsi felelősséget érez. Úgy gondolom, még egy nem végrehajtandó büntetés kimondása is egyfajta feloldozást jelenthetett volna számára. Most ez sincs, és a helyzet mindkét fél számára ambivalens maradt.

Kína nemrég hadrendbe állította harmadik és egyben legfejlettebb repülőgép-hordozó anyahajóját, a Fujiant. A déli Hajnan szigetén november elején tartott ünnepségen közölték: teljes egészében hazai tervezésű és építésű hordozóról van szó, amely technológiai szempontból új korszakot nyit a kínai haditengerészetben. A ceremónián természetesen Hszi Csin-ping elnök is részt vett, majd szemlét tartott a fedélzeten.

A Guardian rögtön úgy értékelte a látottakat, hogy a Fujiannal látványos felzárkózás indult el: Kína utolérheti az USA haditengerészetének erejét az ázsiai–csendes-óceáni térségben. A nyugati nagyhatalmat viszont aligha érte váratlanul a hadihajó szolgálatba állítása, lévén már 2022-ben vízre bocsátották. A méreteivel és várható képességeivel már akkor feltűnést keltett, hiszen megközelíti az amerikaiak repülőgép-hordozókat. A Fujian ezt követően több évnyi fejlesztésen esett át, mire 2025 novemberében hadrendbe állították.

A kínai védelmi minisztérium alig két héttel a szolgálatba állítás után, november 18-án bejelentette, hogy a hajó már túl is van az első, „élő erőkkel” végrehajtott tengeri kiképzésén. A 106-os Yan’an romboló és az 554-es Tongliao fregatt által kísért, kötelékben zajló küldetésen a Fujian fedélzetéről sorra szálltak fel az új generációs kínai harci repülőgépek, köztük a J-35 lopakodó vadász, a J-15T nehéz vadászbombázó és a KJ-600 légtérellenőrző. A repülőgépek folyamatosan startoltak a katapultokról, majd landoltak a fékezőhuzalok segítségével, ezzel hatékonyan tesztelték a hordozó műveleti képességeit.

Kína immár három repülőgép-hordozóval rendelkezik. Az első kettő (a Liaoning és a Shandong) még szovjet tervezésű – vagy csupán továbbfejlesztett változat –, míg a Fujian már egészen más korszakot képvisel, ami legalább annyira lenyűgöző, mint amennyire hátborzongató.

Óriási technológiai ugrás az elektromágneses katapult

A Fujian legnagyobb technológiai újdonsága az elektromágneses katapultrendszer, amely óriási előrelépést jelent a korábbi kínai hordozók egyszerűbb, síugrósánchoz hasonló indítórendszeréhez képest. A fedélzetbe épített három elektromágneses katapult segítségével a Fujian nehéz, teljes fegyverzetű repülőgépeket is képes felbocsátani és fogadni, ráadásul gyorsabban és a repülőgépeket kevésbé megterhelő módon, hiszen az új rendszer precízebben szabályozza az indítóerőt, így kisebb és nagyobb tömegű gépek egyaránt indíthatók vele, ahogy természetesen pilóta nélküli drónok is.

Ez a megoldás hasonló ahhoz, amit az amerikai haditengerészet legújabb Gerald R. Ford osztályú hordozóján alkalmaznak. Az amerikaiak tehát eddig mondhatták el azt magukról, hogy a világon egyedül ők rendelkeznek ilyen technológiával. Most már Kína is – ami óriási ugrás a Liaoning és a Shandong „síugrórámpás”, ezáltal erősen korlátozott képességű megoldásához képest.

A KJ-600-as légcsavaros, radartányérral felszerelt AWACS feltűnően emlékeztet az amerikai E–2D Hawkeye repülőgépekre, és kulcsszerepet játszik a hordozó harccsoport védelmében, mivel „hosszú távú radarfelderítést és hatékony harcirányítást tesz lehetővé a rakéták korszakában, valamint megóvja a repülőgép-hordozó csapásmérő csoportot a légi és rakétatámadásoktól” – írja kommentárjában Lyle Goldstein, a Stars and Stripes ázsiai védelmi szakértője.

Az elemzés hozzáteszi: eddig csak az Amerikai Egyesült Államok volt képes ilyen nehéz felderítő gépek hordozóról indítására, és ez az előny mostanra elszállt. A kínai állami média szerint az elektromágneses indításnak köszönhetően a Fujian a korábbiaknál gyorsabban indíthat sorozatos bevetéseket is, ami jelentősen növeli a hordozó csapásmérő képességét.

Kínai versenyfutás az amerikai haditechnikával

A Fujian hatalmas méretű fedélzete – bár még mindig kisebb az amerikaiaknál – lehetővé teszi, hogy az anyahajó a korábbiaknál jóval több repülőeszközt szállítson. Bár Kína hivatalosan nem közölte a hordozó repülőgép-kapacitását, a szakértők úgy becsülik, hogy a Fujian fedélzetén 40–60 darab merevszárnyú gép szállítható. Összehasonlításképpen: amerikai társai általában 60–70 repülőgép hordozására képesek.

A Fujian hadrendbe állítása jól jelzi Peking haditengerészeti ambícióit: e területen is szeretné utolérni az Egyesült Államokat. Azt, hogy mennyire sikerült megközelíteni a nyugati versenytársat, az alábbi táblázatban foglaltuk össze, a nyilvánosságra került képességek alapján.

Fujian vs. amerikai szuperhordozó – fő műszaki jellemzők*

*Források: seattlepi.com, Stars and Stripes

Bár az adatok alapján egyértelmű, hogy a Fujian magas haditechnológiai színvonalat képvisel, a független elemzők óvatosságra intenek az azonnali harcértékével kapcsolatban.

„Szerintem legalább még egy évbe telik, mire eléri a teljes hadrafoghatóságot” – nyilatkozta a Reutersnek Ben Lewis, a kínai haderő nyílt forrású elemzésével foglalkozó PLATracker alapítója. Ugyanezt az álláspontot osztja Collin Koh, a szingapúri S. Rajaratnam Nemzetközi Tudományok Egyetemének védelmi kutatója is. Mint mondta, a Fujian „potenciálisan paradigmaváltó” hajó Kína számára, de „rengeteg olyan képesség van még, amit tesztelniük és finomítaniuk kell”.

A teljes harckészség elérése pedig komplex folyamat, amely magában foglalja a repülési műveletek begyakorlását (éjjel és rossz időjárási körülmények között is), a kötelék más hajóival való zökkenőmentes együttműködést és a rendkívül bonyolult logisztikai láncok kiépítését távoli óceáni bevetéshez.

A Fujian hadrendbe állítása mindezek ellenére átformálja a stratégiai gondolkodást az Indo–csendes-óceáni térségben.

A Fujian geopolitikai jelentősége

A hajó nem csupán egy fegyverrendszer, hanem Peking „kékvízi” ambícióinak szimbóluma, amellyel Kína jelzi szándékát, hogy a part menti vizeken túl a nyílt óceánokon is képes jelentős erőt képviselni. Greg Poling, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) igazgatója szerint amíg a Tajvani-szoroshoz közeli, úgynevezett „első szigetláncon” belül egy hordozó nem feltétlenül jelent döntő előnyt, addig „az amerikaiakkal vívott szélesebb indo–csendes-óceáni versenyben kulcsfontosságú” lehet.

Raymond Kuo, a RAND Corporation politikai agytröszt tajvani igazgatója hozzátette: a Fujian megjelenése „súlyosan bonyolítja Tajvan védelmi terveit”, mivel egy kínai hordozó-kötelék képes lehet a sziget keleti, eddig biztonságosabbnak tartott partjai felől is támadást indítani.

Az amerikai szuperhordozókkal összehasonlítva ugyanakkor a Fujian képességei vegyes képet mutatnak. Az EMALS-technológia alkalmazásával felzárkózott a Gerald R. Ford-osztály mellé – legalábbis ami a fedélzeti műveletek rugalmasságát és hatékonyságát illeti, ám a meghajtása nagyon elmaradott az amerikai technológiához viszonyítva. Míg az USA hordozói nukleáris reaktorokkal működnek – amelyek szinte korlátlan hatótávot és évtizedes üzemidőt biztosítanak két fűtőelemcsere között –, a Fujian hagyományos, gőzturbinás meghajtású. Ez a becslések szerint azt jelenti, hogy tízezer tengeri mérföld (hozzávetőleg 18 520 kilométer) megtételével utánpótlást kell vételeznie, ami logisztikailag sebezhetőbbé teszi és korlátozza a tartós, távoli óceáni jelenlétét. Bár ez kínai szemszögből nem hangzik jól, Kuo úgy véli, „a kevesebb személyzettel üzemelő, könnyebb hordozók a hajók elleni rakéták miatt előnyt is jelenthetnek” a fejlettebb amerikai hordozókkal szemben.

A Fujian építése és hadrendbe állítása során Peking nyíltan az Egyesült Államok haditechnikai fölényének csökkentésére törekedett. Hszi Csin-ping államfő személyesen hagyta jóvá az elektromágneses katapult beépítését a hordozóra, vállalva a kockázatot, hogy egy bonyolult, fejlett technológiát integráljanak, amelyet első elnöki ciklusa alatt még Donald Trump is bírált, mondván, „megbízhatatlan”, ezért jobb, ha az amerikai katapultok gőzzel működnek.

A kínai döntéshozók mégis a modern megoldás mellett tették le a voksukat, hogy technikailag egy szinten legyenek a legújabb amerikai hordozókkal – a Fujian tehát egyszerre válasz az amerikai Gerald R. Ford osztályra és ugrás a kínai haditengerészet számára a korszerű haditechnika terén.

Növekvő feszültség

A Fujian megépítése és hadrendbe állítása szorosan összefügg a változó geopolitikai környezettel és Kína nagyhatalmi ambícióival. Az elmúlt években egyre élesedett az USA és Kína stratégiai vetélkedése a csendes-óceáni térségben. Peking világossá tette, hogy Kína immár nemcsak a partjaihoz közeli Első Szigetlánc vonaláig (Japántól Tajvanon át a Fülöp-szigetekig húzódó térség) akarja érvényesíteni az erejét, hanem messzebb, a Csendes-óceán távolabbi régióiban is.

Ehhez a törekvéshez elengedhetetlenek a hordozó-harccsoportok, amelyek repülőgépeik révén nagy távolságra képesek csapásmérő erőt szállítani. Kína gazdasági és geopolitikai érdekei immár globálisak, ezért „jelen kell lennie a világ tengerein” – fogalmazott Sung Csung-ping hongkongi katonai szakértő.

Nem véletlen tehát, hogy a repülőgép-hordozók építésének gyorsulása egybeesik a Kína és Tajvan, illetve Kína és szomszédai közötti feszültségek növekedésével. Tajvan kérdése különösen kiélezett: Peking saját területeként tekint a de facto független, demokratikus szigetországra, és Hszi Csin-ping többször hangoztatta, hogy nem zárja ki erő alkalmazását sem az újraegyesítés érdekében. Ebben a kontextusban a Fujian akár fenyegetésként is értelmezhető, főleg úgy, hogy a kínai elemzők nem titkolják: ezeket a hordozókat be lehet vetni Tajvan vagy a Dél-kínai-tenger vitatott területei ellen, például elrettentésként.

Noha maga a Fujian osztályú hordozóhajók egy Tajvan elleni közvetlen inváziós műveletben valószínűleg nem kapnának központi szerepet – hiszen Tajvan alig 160 km-re fekszik a kínai partoktól, és a kínai szárazföldi légierő könnyen eléri – a szakértők szerint egy elhúzódó blokád vagy tengeri zárlat esetén már fontosabb tényezőnek számítanak.

„Ezeket a hordozókat természetesen nem kizárólag Tajvan ellen fejlesztették. De ha a nyugati Csendes-óceánon vetik be őket, hatékonyan körülzárhatják a szigetet” – mutatott rá az SFG-nek Csang Hszin-piao tajvani védelmi elemző.

A Fujian hadrendbe állításának időzítése belpolitikai szempontból szintén figyelemre méltó. A látványos ceremónia és az új szuperhordozó sikeres bemutatása Hszi Csin-ping számára politikai szempontból kapóra jött. Nem sokkal korábban a kínai hadsereg felső vezetését korrupciós botrány rázta meg, amelyben kilenc tábornokot – köztük Ho Vej-tung vezérezredest, a hadsereg harmadik számú vezetőjét – eltávolították a pozíciójából. A Fujian szolgálatba léptetése így politikai gyógyír Hszinek a hadseregen belüli feszültségek csillapítására.

Új repülőgép-hordozók a láthatáron

Felmerül a kérdés, milyen és mennyi további hasonló anyahajó épülhet Kínában a jövőben. Mert a Fujian csak a kezdet: műholdfelvételek tanúsága szerint már épülőben van a negyedik kínai repülőgép-hordozó (a Type 004), ami szakértői és hírszerzői értesülések alapján még nagyobb, és várhatóan atommeghajtású lehet. Kínai források közben azt sem zárják ki, hogy a következő évtizedben összesen 4-5 modern repülőgép-hordozót állítanak hadrendbe, hiszen az ország hadihajó-gyártása példátlan ütemben növekszik. A több hordozó megszerzésével Kína jelentősen kitolja majd a haditengerészet műveleti hatósugarát. Minél több hordozó áll rendelkezésre, annál nagyobb területet tud ellenőrizni, hiszen legalább kettő mindig bevethető, amíg a többin karbantartást végeznek.

Ez különösen fontos a Csendes-óceán nyílt vizein: amíg a kínai hadihajók korábban a partközeli térségre szorítkoztak, mostanra rendszeressé váltak a távolabbi gyakorlatok. 2025 elején a kínai flotta először tartott éleslövészeti gyakorlatot a Tasman-tengeren, sőt, megkerülte Ausztráliát, ami komoly aggodalmat keltett Canberrában és az ország szövetségeseinél. Mindez azt jelzi, Peking komolyan gondolja, hogy a flottája globális szereplővé válhat, és ezt a célt a hordozók számának növelésével igyekszik elérni.

Ez érdekes stratégia az interkontinentális rakéták, távolsági precíziós fegyverek és különösen a drónok korában: sokan gondolhatják úgy, hogy a méregdrága hordozók túlságosan sebezhető óriások, amelyeket egy 21. századi rakétatámadás könnyen harcképtelenné tehet. Kínában is akadnak olyan hangok, amelyek szerint a mesterséges intelligenciával vezérelt drónrajok és a hiperszonikus rakéták sokkal jobb védelmi befektetések, ám a szakértők rámutatnak: a hordozók jelentőségét éppen az bizonyítja, hogy a világ nagyhatalmai ma is fejlesztik és rendszerbe állítják őket.

Ez azt jelzi, hogy Washington sem tekinti elavultnak e fegyvertípust – annak ellenére, hogy időről időre felmerül a hordozók sebezhetőségének kérdése: az amerikai haditengerészet régóta tart az úgynevezett „hordozógyilkos” kínai ballisztikus rakétáktól (DF-21D és DF-26), amelyek kifejezetten mozgó anyahajók támadására lettek kifejlesztve, emellett a hiperszonikus fegyverek, a tengeralattjárók és a nagy hatótávú precíziós rakéták mind növelik egy hordozóraj veszélyeztetettségét.

A fenyegetés tehát valós, de ez mindkét oldalt érinti. Kína új hordozói szintén ki vannak téve az amerikai tengeralattjárók és rakéták jelentette veszélynek, ahogy az amerikai flotta is számol a kínai rakétatámadások kockázatával. Ennek ellenére egyik nagyhatalom sem akaródzik lemondani a hordozókról – inkább arra törekednek, hogy javítsák a védelmüket, például több rétegű rakétavédelmi rendszerekkel és összetettebb hadműveleti taktikákkal.

De Kína más szempontból is le van maradva, és ez a megfelelően képzett emberi erőforrás. Hiába zárkózik fel a technológia, ha egy ekkora hajó harci egységként való üzemeltetéséhez tapasztalt legénység és kiképzett pilóták százai kellenek. „Kínának még időre van szüksége, hogy megtanulja, miként lehet a partoktól távol, nyílt tengeren működtetni egy nagy hordozót, és egyszerre gyorsan sok repülőgépet indítani vagy fogadni” – mutatott rá Ajta Moriki, a japán Nemzetvédelmi Kutatóintézet elemzője.

Erőviszonyok és regionális következmények

A Fujian hadrendbe állása jelentős mérföldkő: Kína immár a világ második legtöbb hordozóval rendelkező országa. Három aktív anyahajójával megelőz olyan haditengerészeteket, mint a brit, az indiai vagy az olasz (2-2 kisebb hordozójuk van), ami akkor is nagy szó, ha jócskán elmarad az Egyesült Államok 11 nukleáris meghajtású hordozójától. És Peking folyamatosan dolgozik a hátrány lefaragásán, a teljes flottája pedig már most a legnagyobb: becslések szerint több mint 370 hadihajója és tengeralattjárója van.

Az amerikai haditengerészet természetesen továbbra is jelentős előnyben van – nemcsak hordozóinak száma és mérete, hanem a globális támaszpontrendszere révén. A kínai hordozók megjelenése viszont komplexebbé teszi a védelmi tervezést az egész ázsiai–csendes-óceáni térségben.

És ez nyilván aggasztja például Japánt és Dél-Koreát is. Tokió a Fujian hírére hangsúlyozta, hogy „Kína átláthatóság nélkül, kiterjedten és gyorsan erősíti a katonai erejét”, de Japán „higgadt, határozott választ ad”, ha szükségét látja.

Ausztrália szintén aggodalommal reagált, amikor a kínai flotta váratlanul felbukkant közvetlen környezetében, az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni parancsnoksága pedig Guamon és Hawaiin is fokozottan figyelni kezdte a kínai hajóhad mozgását.

A szövetséges országok – Japán, Dél-Korea, Ausztrália, a Fülöp-szigetek – számára a kínai hordozók elsősorban a katonai mérleg eltolódását jelentik a térségben. Bár közvetlen támadó fenyegetést Kína nem intézett ezen országok ellen, a hordozók jelenléte elrettentő hatást gyakorolhat. A Dél-kínai-tenger vitatott szigeteinél például Kína már most agresszíven lép fel, és a jövőben egy hordozó jelenléte tovább növelheti Peking nyomásgyakorló képességét az olyan országokkal szemben, mint Vietnám, a Fülöp-szigetek vagy Malajzia.

A Fujian szolgálatba állása nem döntötte meg azonnal az erőegyensúlyt, de egyértelmű üzenetet küldött: Kína eltökélt, hogy kihívja az amerikai tengeri dominanciát.