SZEMPONT
A Rovatból

Így kereshetnek háromszor annyi pénzt a napelemesek - új lehetőség nyílhat meg jövőre

A bruttó elszámolásba került napelem-tulajdonosok eddig csak az MVM Nextnek adhatták el a felesleges áramukat, mindössze 5 forintért kilowattóránként. Egy cég most ennek a háromszorosát ígéri. És nemsokára 3-4 hasonló ajánlat lehet a piacon.


Egy új szolgáltatás jelenhet meg a magyar napenergia piacon: egy cég a bruttó elszámolásban lévő háztartási méretű kiserőművek (HMKE) tulajdonosai számára háromszoros bevételi lehetőséget ígér a visszatáplált áramért. Az ígéret szerint az eddigi 5 forint helyett akár bruttó 15 forintot is fizethetnek kilowattóránként. Bár a konstrukció még nem végleges, és a részletek kidolgozása folyamatban van, az első szerződéseket 2025 elején köthetik meg az érintettek.

Az új modell lényege, hogy az ügyfelek a többlettermelésüket egy úgynevezett aggregátor cégen keresztül értékesítik. Az aggregátor kezeli az adminisztrációt, szerződik a kereskedőkkel, és a napenergia piaci árának változásaihoz igazítva segít optimalizálni a bevételeket. Ez a cég például a HUPX tőzsdei árainak 60 százalékát ajánlja ügyfeleinek, és ígérete szerint a regisztráció egyszerű, online folyamat lesz. Valóban ez lehet a megoldás a bruttós napelemtulajdonosoknak? Dunai Bálinttal, a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetsége (MERSZ) elnökségi tagjával beszélgettünk.

– Mi is ez az új modell, ami most megjelent a piacon?

– Idén január óta, tehát lassacskán 11 hónapja, megjelent az a jogszabály, miszerint a háztartási méretű kiserőművel rendelkező tulajdonosok az általuk megtermelt energiát az egyetemes szolgáltatón, az MVM Nexten kívül bárki másnak is értékesíthetik. Azonban viszonylag hamar kiderült, hogy ez akkor csak elvi lehetőség. Ugyanis minden csatlakozási pontnak van egy ún. POD száma, és a szabály szerint – az elosztói szabályzat és más szabályzatok szerint is – egy POD csak egy kereskedőhöz tartozhat. Viszont ha valaki szeretett volna a rezsicsökkentésben maradni, akkor továbbra is az egyetemes szolgáltatóval kellett szerződnie. Így a termelését se tudta technikailag senki másnak eladni. Elvben lehetett volna lehetősége arra, hogy elmegy a szabad piacra, és onnan kér egy árajánlatot egy kereskedőtől, de egyrészt nem kapott ilyen ajánlatot, mert egyetlen háztartási fogyasztóval semmilyen kereskedő nem áll szóba. Másrészt, ha lett is volna ilyen, akkor is

a rezsicsökkentés miatt nem lett volna gazdaságilag előnyösebb, mint az, amit az MVM Next ajánl,

hiszen az olcsó fogyasztással együtt, hiába az olcsó termelési átvétel, összességében mégis pénzügyileg jobban jár az ügyfél.

– Mi változik most?

– Az hogy a háztartási erőműveknél a villanyórának vannak úgynevezett OBIS-kódjai. Ez az 1.8.0 és 2.8.0. Az egyik a fogyasztás a hálózatról, a másik a termelés a hálózatba, és ezekre a kódokra a jövőben két POD számot kaphat majd a csatlakozási pont, tehát külön tudják választani a vételezést és a termelést technikailag is.

Tehát a vételezés maradhat az MVM Nextnél, és a többlettermelést el lehet vinni egy szabadon választott kereskedőhöz vagy aggregátorhoz, aki ezért bejelentkezik.

Annyiban ugyanakkor azért óvatosnak kell lenni, hogy ugyan az elosztói szabályzati bizottsági döntést már elfogadták a virtuális POD-ról, de ezt még az Energiahivatalnak jóvá kell hagynia, és ez még nem történt meg. Egyelőre még az is benne van a pakliban, hogy mégsem lesz ilyen lehetőség.

De mik azok az aggregátorok?

Most nem az áramfejlesztő berendezésre gondolunk, természetesen, hanem cégekre. Az energia értékesítési piacon az aggregátor cégek olyan szervezetek, amelyek összefogják a kisebb energiatermelőket és fogyasztókat, például háztartásokat, társasházakat vagy kisvállalatokat. Az aggregátorok célja, hogy ezek a kisebb szereplők is részt vehessenek a villamosenergia-piacon, és így hatékonyabban értékesíthessék a megtermelt energiájukat vagy optimalizálhassák a fogyasztásukat.

– Ez eddig jól hangzik, de nyilvánvalóan, ha valaki keres egy szabadpiaci szereplőt, akkor az nemcsak többért, hanem adott esetben kevesebbért vagy akár negatív áron is átveheti az áramot, nem?

– Manapság az a jellemző, hogy a kereskedők mind az ellátást, mind a termelést valamilyen tőzsdéhez indexált függvény formájában számolják el a szereplőkkel. És valójában ez a cég is a tőzsdei árnak a 60 százalékát ajánlja a fogyasztóknak az átvett villamos energiáért. De van még egy óriási probléma.

A villamosenergia úgy értékesíthető, hogyha jó előre, negyedórára megmondjuk, hogy hány kilowattórát adunk át az adott időpillanatban. Menetrendet kell előre készíteni.

És ha a fogyasztók ettől a menetrendtől, legalábbis portfóliószinten eltérnek, akkor kiegyenlítő energiát kell majd fizetni.

– Itt azért van időjárásfaktor, akkor ez hogy néz ki?

– Mindenki megdörzsöli a kicsi gömbjét, belenéz, és gondol valamit. Minden fogyasztó, minden kereskedő, minden termelő menetrendeket ad (vagy valaki ad helyettük), ezeket a menetrendeket összenézik a MAVIR-nál. Ha van különbség, akkor megpróbálják importból fedezni, de mivel mindenki tudja, hogy ezeket úgyse lehet pontosan tartani, ezért van a kiegyenlítő energia intézménye. Aki nem tartja be, amit mondott, annak ezt ki kell fizetnie.

Ez a díj azért van, mert ilyenkor a MAVIR behívja az erőművek többletkapacitását,

hogy pl. kevés a termelés, hirtelen többre van szükség, mert belepte a felhő Magyarországot, és a naperőművek nem termelnek úgy, ahogy eredendően gondolták. Ezeknek a többletkapacitásoknak van egy díja, természetesen jó drága, és ezt utána azokkal az ügyfelekkel fizettetik meg, akik tévedtek a menetrendjüket illetően.

– Ez azt jelenti, hogy ebbe a bizonyos 5 forint helyett ígért 15 forintba már bele van kalkulálva bizonyos mennyiségű kiegyenlítő energiadíj, mint levonás?

– Nem. Tudomásom szerint ez a cég a 15 Ft-os díj megálmodásakor azt tette meg, ami védhető, hogy a 2023-as évi day ahead, azaz az egy nappal előre megadott HUPX villamosenergia-árakat reggel 8 és este 8 között kiátlagolta, majd ezeknek vette a 60 százalékát, és arra jutott, hogy ez 15 forint. A valóság valójában szerintem nem ez, mert egyrészt nem tudom egész évben a reggel 8 és este 8 közötti időszakot venni, mert nem mindig termelnek a naperőművek reggel 8 és este 8 között. Ráadásul a HMKE-k esetében többlettermelésről van szó, amiből jellemzően a háztartások fogyasztása még lejön, tehát még jobban beszűkül a kalkuláció a többlettermelést illetően, és nincsen számolva kiegyenlítő energia sem.

– Eszerint az ígért 15 forint ön szerint bajosan teljesíthető?

– A másik helyzet az még, hogy ne adjak rá teljesen egyenes választ: a tőzsdén egyre gyakrabban fordulnak elő negatív áras időszakok. 2024-ben jellemzően sokkal-sokkal többször, egy nagyságrenddel többször, mint 2023-ban, és arra számítunk, hogy ez a trend nemcsak hogy folytatódik, de akár erősödni is fog. Ami azt jelenti, hogy ezeket az árakat a negatív árak is fogják módosítani, nemcsak a kiegyenlítő energia. Tehát létezik olyan módszertan, amely szerint kimutathatóan 15 forintot keresett volna valaki 2023-ban, ha minden optimális, de azért inkább nagy valószínűséggel nem lesz az 15 forint, legalábbis az én véleményem szerint. De nem ismerjük a jövőt, tehát akár több is lehet, hiszen ha drágul a villamosenergia, akkor természetesen ez is drágulni fog.

– De ha a naperőmű-tulajdonosok szerződést kötnek az aggregátorral, akkor nekik ez a 15 forint ezek szerint garantált?

– Nem, ez semmiképp nem garantált. A cég ászf-je szerint a díj a HUPX árhoz van kötve, és a villamosenergia-tőzsdei árak változása befolyásolhatja.

– Tehát ez a 15 forint egy „akár” kezdetű mondat.

– Igen, akár többet is, akár kevesebbet kaphat, ki tudja. A számítási módszertanuk szerint 2023-ban ennyit kapott volna valaki. Ez tulajdonképpen így igaz is lehet optimális esetben.

– Ön belevágna egy ilyen szerződésbe?

– Én semmiképp. Azért, mert ez egy induló piac. A MERSZ-nek több tagvállalata is van, amely dolgozik hasonló terméken. Az elkövetkezendő félévben egész biztos vagyok benne, hogy legalább három-négy szereplő meg fog jelenni valamilyen ajánlattal. Van például olyan megközelítés is, hogy a vállalkozás vezérlőt telepít az ügyfelekhez. Mégpedig abból a meggondolásból, hogy

ha van a helyszínen vezérlő, és bele tud nyúlni a termelésbe, esetleg az elektromos autótöltésbe, vagy az akkumulátor működésébe, akkor jobban tud menetrendet tartani.

Azaz a kiegyenlítő energia kockázatát kevésbé viseli. Kétségkívül a most megjelent ajánlat gyorsabb és egyszerűbb, de az ő ügyfélkörük inkább azokból az ügyfelekből tevődhet össze, akiknek nincsen akkumulátoruk vagy elektromos autótöltőjük. Vezérlőt inkább oda érdemes telepíteni, ahol eleve ezek a kiegyenlítési lehetőségek adottak.

– Telepített vezérlővel, azaz kontrolláltabb módon magasabb díj is elérhető akár, mint ez a bizonyos 15 forint?

– Egész biztosan, mert van nagyjából 20 ezer olyan rendszer, amely az elmúlt két pályázatból akkumulátort is kapott, például a 100 százalékos komplex pályázat nyertesei vagy az NPP pályázat résztvevői. A 100 százalékos pályázatosok egy része ugyan szaldós, akik időben megtették az igénybejelentéseket, de egy részük nem. Az MPP-sek mindenképpen bruttósak, tehát nagyságrendileg 15-20 ezer bruttós ügyfél van akkumulátorral. Az esti áramár pedig sokszor elég magas. Én már láttam 1000 eurós árakat is, de az 5-700 eurós megawattóránkénti ár viszonylag gyakori, ami 500 eurónál 200 forint kilowattóránként.

– Az történne, hogy ezekben az esti időszakokban termelnék ki az akkumulátorokból az eltárolt áramot, így sokkal magasabb díjért tudnák eladni, ellentétben azokkal az ügyfelekkel, akiknek nincs tárolójuk, tehát csak akkor tudják eladni az áramot, amikor süt a nap, amikor olcsóbb is?

– Így van.

– Mennyivel lehet fölé lőni ennek a 15 forintnak?

– Azt gondolom, hogy optimális esetben akár a duplája is lehet. De már láttam olyan számítást is, amely szerint piaci alapon is megérhetné odavinni az akkumulátort az ügyfelekhez.

– Tehát nem az ügyfél tulajdona lenne az akkumulátor, nem is rendelkezne fölötte, hanem kifejezetten a kereskedőé?

– Németországban van ilyen cég pl. a Sonnen, amelyik ebben a modellben működik már legalább öt-nyolc éve.

– Tehát van jövője ennek a konstrukciónak.

– Egyrészt mindenképpen érdemes megvárni, hogy egyáltalán a virtuális POD intézménye megvalósul-e. Mert tulajdonképpen, ha mélyebben belegondolunk ebbe az egészbe, akkor mi történik? Az MVM Next olcsó, 5 forintos villamosenergiáját elveszik, és kiviszik a szabad piacra. Ez az MVM Nextnek viszont fájhat, ha ez tömegesen történik.

– Leginkább azért, mert az MVM Next hatóságilag arra van kötelezve, hogy olcsóbban adja az elektromos áramot a rezsicsökkentés miatt, mint amennyiért adhatná?

– Igen, meg az 5 forintos átvételi ár is hatóságilag van neki meghatározva.

– Van olyan európai ország, ahol a lakossági ügyfeleknek sima piaci áron adják az elektromos áramot?

– A legtöbb helyen ez piacon megy. Valójában a villamosenergiának a költségét valaki megfizeti. Nálunk a lakosság a villamos energiát olcsóbban kapja, de ezt kompenzálni kell egy rezsivédelmi alapból.

A rezsivédelmi alap miből lesz? Azt valaki adó formájában befizeti.

Tehát a villamosenergia díját a nap végén úgyis kifizetjük, csak a kenyér árában meg a benzin árában.

– Közvetlenül a rezsicsökkentés csökkentése előtt észre lehetett venni, hogy egyik pillanatról a másikra jócskán megemelkedett az ugyanolyan végösszegű áramárban a rendszerhasználati díj. Így hirtelen radikálisan csökkent az áram ára. Gondolom, ez sem könnyítette meg az MVM Next helyzetét.

– Összességében igaz, hogy az elosztói hálózatok le vannak robbanva, mert amíg külföldi tulajdonban voltak, és fix áron kellett őket üzemeltetni, aztán, miután magyar tulajdonba kerültek, ugyancsak fix áron kellett őket üzemeltetni. Nem volt a feleknek az az érdeke, hogy túl sok forrást fordítsanak ezek fejlesztésére, mert nem engedték, hogy elszámolják ezeket a fejlesztéseket. Ezért ma az elosztói hálózatok nincsenek túl jó állapotban, ezért is örültek nagyon az RRF-forrásoknak, hogy ezek segítségével végre a hálózatokat gatyába lehetne rázni. Alapvető versenyképességi kérdés az, hogy a vállalkozások milyen áron jutnak energiához, és milyen áron lehet a rendszert fenntartani. Nyilván minél rosszabb állapotban van, annál drágábban lehet fenntartani a rendszert.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Sokan még az ágyukban feküdtek az otthonaikban” – a megölt iráni tábornokokat teljesen váratlanul érte az izraeli támadás
Iránban nem hitték el, hogy Izrael még az Amerikával folytatott tárgyalások közben csapást indít, arra pedig pláne nem számítottak, hogy milyen mélyen beépültek. Közben a Moszad már üzenetet küldött a megölt parancsnokok helyébe lépőknek is.


Irán vezetői hiába készültek már több mint egy hete arra, hogy Izrael megtámadhatja őket, a péntek hajnali csapás teljesen váratlanul érte őket. A New York Times úgy tudja, az irániak nem számítottak rá, hogy az Egyesült Államokkal folytatott nukleáris tárgyalások vasárnapra kitűzött következő fordulója előtt megindul az akció. Az erről szóló hírszerzési jelentéseket propagandának minősítették, úgy gondolták, csak így akarnak nyomást gyakorolni rájuk az izraeliek.

Ez vezetett oda, hogy a támadás éjszakáján a vezető katonai parancsnokok nem biztonságos bunkerekben, hanem saját lakásaikban voltak, és ott az izraeli rakéták végezhettek velük. Sokan „még az ágyukban feküdtek otthonaikban” - mondta egy izraeli tiszt a Washington Post újságírójának.

Izrael nemcsak bombázókat vetett be, hanem titkos kommandós egységeket, fegyveres drónrajokat és hétköznapi járművekbe rejtett robbanószerkezeteket is.

Ali Hamenei ajatollah belső körének tagjai és a nukleáris program irányítói közül egyeseket robbanóanyaggal megrakott drónok öltek meg, amelyek lyukat ütöttek a teheráni lakóházak falán.

A támadásokban életét vesztette Mohammad Bageri vezérezredes, Irán katonai főparancsnoka, Hoszein Szalámi vezérezredes, a Forradalmi Gárda főparancsnoka, és Mohammad Mehdi Tehranchi fizikus, a teheráni Iszlám Ázad Egyetem elnöke.

A „Feltámadó Oroszlán” néven indított hadművelethez Izrael hónapokkal ezelőtt titkos fegyverraktárakat hozott létre Iránban. De az előkészítés még ennél is régebben kezdődött. A hírszerzésnek köszönhetően pontosan tudták, hol vannak a Forradalmi Gárda parancsnokai és a legfontosabb iráni atomtudósok.

Amir Ali Hadzsizadeh tábornok, a Forradalmi Gárda űr- és rakétaegységének parancsnoka és legfontosabb tisztjei ráadásul figyelmen kívül hagyták azt az utasítást, hogy ne tartózkodjanak egy helyen. Teheránban, egy katonai bázison tartottak sürgős haditanácsot, amikor Izrael csapást mért a bázisra. Mindannyian életüket vesztették.

A pénteki támadás során Izrael 200 repülőgéppel több száz bombát dobott le. Lerombolta Irán légvédelmi rendszerének jelentős részét, radarokat, légvédelmi egységeket semmisített meg, és megbénította a ballisztikus rakétákhoz való hozzáférést.

A légicsapások azért lehettek ennyire pusztítóak, mert a bombázók berepülését a Moszad elit egységei a földről segítették. Precíziós fegyverrendszereket telepítettek Irán légvédelmi rakétái mellé, és titokban becsempészett drónokkal vették célba a föld-levegő rakétakilövő pontokat Teherán közelében. Emellett fejlett technológiákat és rejtett robbanószerkezeteket telepítettek járművekbe is, amelyekkel megzavarta az iráni légvédelmet. Az egyik fő céljuk az volt, hogy megsemmisítsék azokat a teherautókat, amelyek rakétákat szállítottak a kilövőállásokhoz. „Egyetlen teherautó megsemmisítésével négy rakétát semlegesítünk” – mondták izraeli források a Post-nak.

A New York Times birtokába került belső üzenetváltásokban dühös iráni tisztviselők kérdezték egymást: „Hol van a légvédelmünk?” „Hogyan fordulhat elő, hogy Izrael odamegy, ahová csak akar, megöli a vezetőinket, és mi képtelenek vagyunk bármit is tenni ellene?”

„Izrael támadása teljesen váratlanul érte a vezetést, főleg a katonai parancsnokok és nukleáris tudósok megölése. Az is kiderült, hogy semmi komoly légvédelmünk nincs” - mondta az amerikai lapnak Hamid Hosseini, az iráni kereskedelmi kamara tagja.

Hosseini szerint az iráni vezetést az is megdöbbentette, mennyire mélyen épülhettek be az izraeliek az iráni biztonsági és katonai apparátusba. Az izraeli titkosszolgálatok évek óta hajtanak végre titkos akciókat és célzott merényleteket Iránban, de a pénteki, több szálon zajló, repülőket és drónokat is bevető támadás teljesen új szintet jelent.

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy Izrael elérte fő célját, és megsemmisítette a mélyen a föld alatt elrejtett több ezer centrifugát, amelyek a közel fegyverminőségű uránt dúsítják, vagy az eddig már előállított anyagot.

Iránnak két nagy urándúsító létesítménye van. Az egyik a Teherántól mintegy 160 kilométerre délre található Fordow, amit egy hegy gyomrában alakítottak ki, a másik Natanz, ami kevésbé védett helyen áll. A natanzi létesítményt egészen biztosan találatok érték, mert videófelvételek vannak arról, ahogy sűrű, fekete füst gomolyog az épületekből. Fordow azonban valószínűleg sértetlen.

A szakértők egyetértenek abban, hogy ezeket a létesítményeket Izrael a levegőből nem tudja elpusztítani amerikai katonai segítség nélkül.

A megsemmisítésükhöz ugyanis szükség lenne az amerikai GBU 57/B „bunkerromboló” bombákra. Ezeket a 14 tonnás és 6 méter hosszú robbanószerkezeteket azonban csak amerikai B-2 bombázókról indíthatják.

A Washington Post megszólaltatott egy szakértőt, aki szerint Irán kevesebb mint egy hét alatt elegendő magas dúsítású uránt tud előállítani egy bombához. Eric Brewer szerint „ha a Fordow még mindig működik, ha az ott tárolt anyagok még épek, akkor ez az idővonal nem változott.” Ugyanakkor ahhoz, hogy ebből ténylegesen nukleáris fegyver legyen, hónapok kellenek, vagy akár egy év is.

Azt katonai szakértők nem zárják ki, hogy Izraelnek megvan a terve Fordow elpuszítására is, például az izraeli különleges erők vagy kiberfegyverek bevetésével.

Az izraeli támadás megkezdésekor Ali Hamenei legfelsőbb vallási vezetőt titkos, ismeretlen helyre vitték. Onnan tartotta a kapcsolatot a megmaradt katonai vezetéssel. Televíziós beszédében kijelentette: Izrael a támadással hadat üzent Iránnak. Miközben bosszút és megtorlást ígért, Irán rakétákat lőtt ki Tel-Avivra és Jeruzsálemre. „Háborút indítottak. Nem hagyjuk, hogy büntetlenül megússzák ezt a bűnt” - mondta.

Péntek reggel Irán 23 fős Nemzetbiztonsági Tanácsa sürgősségi ülést tartott a lehetséges válaszról. A New York Times szerint megosztottság alakult ki arról, hogy mikor és hogyan reagáljanak, és képes-e az ország egy elhúzódó háborúra Izraellel – különösen úgy, hogy a rakéta- és védelmi rendszerük szinte megsemmisült. Az egyik tisztviselő attól tartott, hogy ha Izrael válaszul az infrastruktúrát, víz- és energiaközpontokat támadja, az tüntetésekhez és lázadásokhoz vezethet.

Egy Forradalmi Gárda-tag úgy fogalmazott: Hamenei 40 éves hatalma egyik legnehezebb döntésével szembesült – vagy visszavág, vállalva a teljes háború és esetleges bukása kockázatát, vagy visszavonul, amit bel- és külföldön is vereségként értelmeznek.

„Hamenei nem tud jó döntést hozni. Ha eszkalálja a helyzetet, újabb és még pusztítóbb izraeli válasz jöhet, amibe az Egyesült Államok is bekapcsolódhat. Ha nem tesz semmit, az a rezsim bukását hozhatja” - mondja Ali Vaez, a Nemzetközi Válságcsoport iráni projektvezetője.

Végül Hamenei parancsot adott a válaszcsapásra. Eredetileg 1000 ballisztikus rakétát akartak kilőni Izraelre, hogy túlterheljék annak védelmét, de az izraeli támadások után nem tudták időben a rakétákat a tárolókból a kilövőállásokba juttatni. Így Irán az első hullámban alig 100 rakétát tudott elindítani. Legalább hét célpontot találtak el Tel-Aviv környékén: három ember meghalt, legalább húszan megsebesültek, több lakóépület megrongálódott.

Azonban Izrael is folytatja saját hadműveletét, amit az iráni légvédelem kiiktatása után szinte kockázatmentesen megtehet. Szombat hajnalban is folyamatosak voltak a dróncsapások és a robbanások Teherán környékén.

A Washington Post szerint a Moszad közben üzeneteket küldött azoknak a másodvonalbeli parancsnokoknak, akik a megölt vezetők helyére léphetnek.

„Volt, akinek cetlit csúsztattunk az ajtó alá, volt, akit felhívtunk – néhányukat a házastársuk számán értük el” – mondta egy izraeli forrás a lapnak.

Az üzenet egyértelmű volt: „Tudjuk, hol vannak, és el is tudjuk érni őket.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Szerintem Trump háborút indított ellenünk” - az elnök újabb 2000 nemzeti gárdistát és 700 tengerészgyalogost vezényelt a forrongó Los Angelesbe
Trump precedenst próbál teremteni a hadsereg belföldi bevetésére. A kaliforniai kormányzó szembeszállt vele, közben a tüntetéshullám több más amerikai városra is átterjedt. A feszültség azután robbant ki, hogy munkahelyeken kezdtek el illegális bevándorlók után kutatni.


Los Angelesben továbbra is tartanak a tüntetések, miután a bevándorlási hatóság munkahelyeken kezdett razziázni, illegális bevándorlók után kutatva. A razziák félelmet keltettek a városban, ahol az Egyesült Államokon belül a legtöbben élnek hivatalos papírok nélkül.

A demonstrálók napok óta újra és újra összecsapnak a rendőrökkel, miközben kirakatokat törtek be, köveket hajigáltak és több autót is felgyújtottak.

Bár Gawin Newsom kaliforniai kormányzó és a város polgármestere szerint kézben tartották a helyzetet, Trump 2000 nemzeti gárdistát küldött a városba. 60 éve nem volt rá példa, hogy egy elnök ezt a kormányzó kérése nélkül, sőt, kifejezett tiltakozása ellenére tegye meg. Ez tovább dühítette a tüntetőket.

„Szerintem Trump háborút indított ellenünk, L.A. népe ellen”

– mondta a Wahington Postnak D.J. Yoon, aki a Városháza előtti tüntetésen dobolt. – „De rossz emberekkel húzott ujjat.”

A helyzetet eszkalálhatja, hogy hétfőn megduplázták a Los Angelesbe vezényelt kaliforniai nemzeti gárdisták számát, sőt, most először aktív szolgálatban lévő tengerészgyalogosok is feltűntek az amerikai utcákon. A Pentagon ugyanis 700 tengerészgyalogost vezényelt a városba. Így összességében már majdnem az ötezret is eléri az oda küldött katonák száma.

Közben egyre több helyen zajlanak tüntetések országszerte – San Franciscótól, Dallason és New York-on keresztül Bostonig, valamint több kisebb kaliforniai, pennsylvaniai és észak-karolinai városban is. Bár a tüntetések többsége békés volt, több helyen alakultak ki kisebb-nagyobb összecsapások a rendőrök és a demonstrálók között.

Kalifornia és Los Angeles régóta kedvelt célpontjai Trump bírálatainak. Az elnök többször demokraták uralta „pokolként” jellemezte a várost. Most „felkelőnek” nevezte az utcán demonstrálókat. Úgy fogalmazott:

„erőszakos, felkelő csőcselék rohamozza meg és támadja szövetségi ügynökeinket, hogy megállítsák a kitoloncolási műveleteinket.” Az elnök szerint Los Angelest „megszállták és elfoglalták”.

Thomas D. Homan, a határvédelemért felelős különmegbízott vasárnap odáig ment, hogy felvetette: akár le is lehetne tartóztatni Gavin Newsom kormányzót és más kaliforniai vezetőket – ez azonban heves reakciót váltott ki Newsomból. „Akkor gyere értem!” – mondta vasárnap az MSNBC-nek adott interjúban. – „Tartóztass le, kemény legény! Essünk túl rajta!”

Amikor hétfőn megkérdezték Trumpot, szerinte Homan letartóztathatja-e Newsomot, azt válaszolta: „Ha én lennék Tom, megtettem volna. Nézze, Gavin Newsom egyébként rendes srác. De teljesen alkalmatlan.”

A helyi vezetők azzal vádolják a Trump-kormányzatot, hogy politikai haszonszerzésből mesterséges válságot szít. Gavin Newsom kormányzó „a tekintélyelvűség felé tett egyértelmű lépésnek” nevezte a történteket. Hétfő este a kalifornia szövetségi bíróságon pert indított Trump intézkedései ellen, és törvényellenesnek minősítette az elnök lépéseit.

„Ez nemcsak eszkaláció, ez provokáció”

– mondta Newsom a New York Timesnak. – „Félelmet, dühöt és még nagyobb megosztottságot akarnak kelteni.”

A kormányzó szerint Trump elsőként küldött 2000 katonájának egy részét még be sem vetették, ezért a tengerészgyalogosok megjelenését sokkal inkább politikai húzásnak tartja, mint valódi biztonsági intézkedésnek. Newsom hozzátette: Kaliforniában mindig is az volt a gyakorlat, hogy a nemzeti gárdát csak akkor vetik be, ha a rendőrség már nem tudja kezelni a helyzetet. „Most ettől még messze vagyunk” – mondta. – „De ha Trump így folytatja, lehet, hogy pont ő visz el minket odáig – és ez a célja.”

Trump közben arról beszélt, épp időben léptek, és szerinte a forrongás csillapodott. Azt nem magyarázta meg, hogy akkor miért küldtek újabb katonákat a városba.

Ahogy azt sem jelentette be, hogy életbe léptetné az 1807-es Felkelési Törvényt, amely lehetővé tenné, hogy az amerikai hadsereget közvetlenül bevesse az utcákon.

Egyelőre egyáltalán nem közölték, mi a jogalapja az aktív katonák megjelenésének. Az 1878-as Posse Comitatus-törvény megtiltja a hadsereg belföldi rendfenntartási célú használatát, kivéve, ha az elnök életbe lépteti a Felkelési Törvényt.

Az USA Északi Parancsnoksága – amely az országon belüli katonai műveletekért felel – úgy nyilatkozott: a tengerészgyalogosok a Los Angeles-i szövetségi épületeket védik. A vietnámi háború idején az Igazságügyi Minisztérium jogi főosztálya olyan állásfoglalásokat adott ki, amelyek szerint az elnöknek jogában áll katonákat bevetni, ha a tüntetők akadályozzák a szövetségi hivatalok működését vagy rongálják a kormányzati tulajdont. Ezt az értelmezést azonban soha nem erősítette meg bíróság.

„A Trump-kormány most egy vadonatúj jogi elméletet próbál ki, amely megkerüli az amerikai hadsereg belföldi bevetésére vonatkozó tilalmat” – mondta Kori Schake védelempolitikai szakértő a New York Times-nak. Szerinte az adminisztráció „elkeni a határt” a nemzeti gárda szövetségi irányítása és az aktív katonai erő belföldi alkalmazása között, és ez „veszélyes vállalkozás”.

Ha Trump életbe léptetné az 1807-es Felkelési Törvényt, olyan különleges jogkörökhöz jutna, mint amilyeneket már az első ciklusban szeretett volna magának, akkor azonban Mark T. Esper védelmi miniszter megállította.

Esper 2022-ben megjelent könyvében azt írta: Trump egyszer rákérdezett, hogy miért nem lehet egyszerűen lelőni a tüntetőket.

A túlzó szövetségi fellépés miatt a Los Angeles-i Közéleti Szövetség – amely üzleti és civil vezetőket tömörít – nyíltan bírálta Trump lépéseit.

„Ez az ügy messze túlmutat Los Angelesen vagy Kalifornián” – írták. – „Ha az Egyesült Államok elnöke bármiféle egyeztetés nélkül, a kormányzó alkotmányos kérésének hiányában is katonákat küldhet városainkba, akkor bármelyik amerikai városba, bármikor, bármilyen ürüggyel megteheti ugyanezt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha ez trükk volt, nem jött be” - Dorner Lajos a vonatok átszámozásáról és a hétvégi vasúti káoszról
A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke a balatoni vonalon további súlyos tömegjelenekre számít. Szerinte a probléma fő oka, hogy sem a pályakapacitás, sem a vonatok hossza, mennyisége, befogadóképessége nem elegendő.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. június 11.



„Aki abban hisz, hogy ha egy másik kormány lesz, akkor a sorompó nem hibásodik meg, az azért jól gondolja meg, hogy miben hisz a következő időszakban” – mondta Lázár János szerda esti fórumán a szombati vasúti káoszról. A pünkösdi hétvégére teljesen összeomlott a MÁV balatoni fővonala. A Mávinform hosszú posztban sorolta a menetrendi kényszermódosításokat: a visszaforduló InterCityket, a végállomás előtt megszakított járatokat, a vonatpótló buszokat. A miniszter teljes jegyár-vissszatérítést ígért. Hozzátette, egy vizsgálatnak kell kiderítenie, hogy az elődei közül hibázott-e valaki azzal, hogy nem kérték számon a karbantartást a felújítást tíz évvel ezelőtt végző Siemensen. Vitézy Dávid szerint azonban ami történt, az a miniszter felelőssége. A volt közlekedési államtitkár szerint a balatoni közlekedés azért állt fejre, mert meghibásodott az egyik sorompó vezérlőjének szellőztetőrendszere, és nem volt pótalkatrész, hogy gyorsan kicseréljék. Ennek oka pedig szerinte az, hogy Lázár minden egyes eszközbeszerzést a minisztérium jóváhagyásához kötött.

Másnapra a probléma elhárult, ennek ellenére 300 buszt vezényeltek Budapestre, majd a Balatonra. Hétfőn pedig szintén Vitézy információi szerint Lázár János utasítására átszámozták a jelentősen késő vonatokat, hogy azok eltűnjenek a vonatinformációs rendszerből. A történtekről Dorner Lajossal, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnökével beszélgettünk.

– Az igaz, hogy hétfőn a sokat késő vonatokat egyszerűen átszámozták, így a kijelző szerint már nem is volt olyan durva a késés?

– Ilyet még nem láttam, és nem is értem, mi értelme lenne. Attól még ugyanaz az utas utazik rajta. Lehet, hogy jobban nézett ki az állomási kijelzőn, ha nem volt annyi piros jelzés. De ha ez csak két-három vonattal történt, miközben napi 90 megy a Balatonra, az nem oszt, nem szoroz.

– A MÁV szerint ez bevett gyakorlat, és nem érinti a késés miatti visszatérítést. Ők „így szokták”. Ön viszont erről nem tud.

– Lehet valaki túlbuzgó volt. Káoszüzemmódban sok minden előfordul, és nem biztos, hogy értelme is van. Ráadásul vannak nem MÁV-os applikációk, amik szintén követik a vonatok mozgását, ám azokon az ilyen trükkök nem látszanak. Ott az eredeti vonatszám marad. Szóval ha ez trükk volt, nem jött be. De lehet, hogy egyszerűen csak kapkodás volt.

– Olyat se sűrűn látunk, hogy egy buszflotta kísérje a balatoni vonatokat, ha esetleg leállnak, az utasok átülhessenek...

– De nem álltak le. Voltak, amelyek késtek, voltak műszaki hibák, ilyesmi előfordul. Úgy fogalmaznék: a mostani vezetés megpróbál mindent megtenni azért, hogy az elmúlt évek forráskivonását legalább elfedje. De a helyzet az, hogy a kapacitás már nem elégséges. A tavalyi adatokhoz képest is jelentősen nőtt az igény a vasút iránt. Azt látjuk, hogy nemcsak a COVID előtti szintre épült vissza a forgalom, hanem azt is jelentősen meghaladta. Ehhez jött még a vármegyebérlet hatása.

Már tavaly is súlyos tömegjelenetek voltak, már akkor sem volt elég jármű. Idén, ahogy a magyarok visszatértek a Balatonra, a helyzet még súlyosabb lesz.

Pedig mostmár emeletes, légkondicionált, szinte vadonatúj járművek közlekednek folyamatosan. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még az volt a jellemző, hogy a MÁV az innen-onnan összeszedett járművekkel járta meg a Balatont. Ez azért történt, mert a különböző igazgatóságok rendszerint a legrosszabb állapotú kocsikat küldték oda. Most már igyekeznek a legjobbakat küldeni, illetve mindent odairányítanak, ami elérhető, de ez sem elegendő.

– Ezek az emeletes, légkondicionált vonatok év közben máshol közlekednek?

– Elsősorban a budapesti elővárosi forgalomban közlekednek. De most hosszú hétvége volt, nyáron meg nem lesz iskola, ilyenkor más a helyzet. Ekkor az elővárosi, bejárós forgalomból lehet elvenni járműveket. De sem a pályakapacitás, sem a vonatok hossza, mennyisége, befogadóképessége nem elegendő. Irgalmatlan mennyiségű kerékpáros turista érkezik, nem ritka, hogy vonatonként 30-40-50 kerékpárost kellene elszállítani. Egy Flirt motorvonatban például szabály szerint 8 biciklit lehet elhelyezni, ha triplázzák, az is csak 24, miközben akár 60-an is jönnének.

Kezelhetetlen mennyiségű ember van. Ez óriási problémát jelent.

És ott vannak a csoportok is, például iskolai csoportok, melyek gyakran előzetes bejelentés nélkül jelennek meg. Egy tanítónő megérkezik 35 gyerekkel, és csodálkoznak, hogy nem tudnak felszállni. Pedig egy héttel korábban kellene jelezni az utat, hogy a vasúttársaság felkészülhessen. Így nehéz tervezni. Ilyenkor mit tehetnek? Leakasztanak egy autóbuszt, mert vonatot nem tudnak. Egy mozdonyhoz nem elég csak a jármű, kell hozzá mozdonyvezető is, aki rendelkezik a szükséges típus- és vonalismerettel. Nem lehet csak úgy áthelyezni egy mozdonyvezetőt Nyíregyházáról a Balatonra.

– Most az a baj, hogy végre sokan akarnak utazni? Hát nem azt akartuk, hogy az emberek vasúton, kerékpárral közlekedjenek? Miért nem él a MÁV ezzel a lehetőséggel?

– Válasszuk ketté. Van ennek egy műszaki és egy üzleti oldala. Az utóbbival kezdem, mert az a könnyebb. Mikor működött a MÁV üzleti alapon? Soha. És soha nem is fog. A MÁV egy közszolgáltatást ellátó szervezet, nem üzleti alapon működik, nem is tud úgy működni. Magyarországon egyetlen vasúttársaság működik üzleti alapon: a RegioJet. De az egy magáncég, amely csak azon az útvonalon, csak akkor közlekedik, amikor az számára nyereséges, és olyan kapacitással, amilyennel ő maga szeretné. A MÁV-nál ez nem így van. A MÁV-nak előírják, hogy mikor, hány órakor, milyen kapacitással, hová kell mennie, de ehhez általában nem biztosítják a megfelelő finanszírozást. Ez egy teljesen más környezet: nem üzleti, hanem kvázi szocialista.

– Más európai országokban is veszteségesek a nemzeti vasúttársaságok?

– Gyakorlatilag kivétel nélkül mindenhol.

– A MÁV-tól leválasztották annak idején a MÁV Cargót, ami viszont nyereséges volt, hiszen az üzleti alapon működött. A kettő együtt nem lenne életképesebb, mint külön?

– Uniós szabályozás alapján ez nem lehetséges. A Cargo a szabadpiacon működik, ezért nem lehet keresztfinanszírozni, mert az tilos. Az Unió preferálja a versenyt, még a személyszállításban is, de például a vasút esetében, ami természetes monopólium, ezt nem veszik annyira komolyan.

Ezért lehetséges, hogy a közszolgáltatási szerződéseket tíz évre meghosszabbítják, gyakorlatilag kamupályázattal.

Vannak országok, ahol tényleg van verseny, például Ausztriában a Bécs–Linz–Salzburg vonalon, vagy Csehországban Prága–Brno–Ostrava viszonylaton. De a többi vonal közszolgáltatási alapon működik ott is.

– Akkor nézzük a műszaki oldalt...

– Tehát látjuk, hogy a forgalom nő. Jövőre is nőni fog, és azután is. Ha van pénz, rendelhetnénk kerékpárszállító kocsikat, mozdonyokat – bármit. De ez közszolgáltatás, így közbeszerzést kell kiírni, vagy tendert. Csakhogy a gyártási kapacitások Európa-szerte lekötöttek, mert most mindenhol reneszánsza van a vasútnak. Három-négy-öt év, mire bármit meg lehet venni. És akkor jön még a típusengedélyeztetés, ha új típus. Tehát ha ma elkülönítenénk pénzt a költségvetésben kerékpárszállító kocsikra, öt év múlva lenne belőle valami. Ez túl hosszú táv egy kormányzati ciklushoz. Ez itt a probléma.

– Egy olyan országban, ahol még mindig sokan ingáznak, ahol sokaknak nincs más közlekedési lehetősége, és ahol a vasút a legkörnyezetbarátabb mód, főleg az elektrifikált szakaszokon, miért nem készültek stratégiai tervek az elmúlt húsz évben?

– Rengeteg terv készült.

– De kormányzati szinten nem.

– Kormányzati szinten is készültek. Van Nemzeti Közlekedési Stratégia.

– És mi valósult meg belőle?

– A folyamat végén mindig egy pénzügyminiszter áll, aki általában máshogy látja a költségvetést.

– De miért nem prioritás ez, amikor az egész gazdaság működése múlik rajta?

– Ezt Lázár miniszter úr minden alkalommal elmondja. Állandóan ismétli, hogy „a nép úgy döntött, hogy inkább utat akar, nem vasutat”. Ez a felelősséghárítás klasszikus esete. A gazdaság szereplői persze nem ezt mondják.

– Mikor döntött így a nép? Nem emlékszem népszavazásra.

– Én sem. A kormány döntött így: autóipari nagyhatalmat akart, és nyomja az útépítéseket. Azért is, mert az útépítés egyszerűbb. Nincs benne elektronikai hókuszpókusz, mint a vasútban, nincs biztosítóberendezés, sorompó stb. Lehet nyomni a betont, az aszfaltot, követ tonnaszámra. A vasútépítéshez magasabb szintű mérnöki tudás kell, ami nincs, vagy ha van, drága. Látszik is, hogy sok vasúti beruházás kudarcba fulladt. Ennek egyik fő oka, hogy a mennyiségi szemlélet uralkodik. Az EU is ezt követeli: az indikátorok kilométerben mérnek: hogy hány kilométert építettünk meg. Emiatt nehéz azt megindokolni, ha például egy bevezető szakaszt kellene fejleszteni. Tipikus példa:

felújítanak egy vasútvonalat, szép új állomásokkal, de a Budapesten belüli szakaszhoz nem nyúlnak. A vonat bejön a fővárosba, és ott már lépésben döcög.

Hiába nyert 5-10 percet vidéken, az el is vész. Így az egész beruházás olyan, mintha adtunk volna egy pofont a semminek.

– Ezt én is tapasztalom. Az Esztergomi vonalon jövök be az agglomerációból, és Újpestig még halad a vonat, de onnan borzalmas az állapot, 38 km/órára lassul le a vonat azon a szakaszon.

– Az még egészen jónak számít.

– Nemcsak Magyar Péter mondja, hanem mások is, hogy Lázár János milliárdos tételben húzott le vasúti fejlesztéseket.

– Magyar Péter gyakorlatilag Vitézy Dávid szavait ismétli. Neki semmi köze a vasúthoz, csak időnként felolvas egy bekezdést Vitézytől. Ő pedig Lázárt támadja.

– De ettől az még igaz, hogy Lázár János milliárdos nagyságrendben vont el fejlesztési forrásokat.

– Nemcsak azokat húzta le. Rengeteg mindent. Azért nevezték ki, hogy ezt megtegye. A költségvetés helyzete nem tette lehetővé a finanszírozást, és valakinek lépnie kellett. Ne gondoljuk, hogy ez Lázár személyes döntése volt. Minden kormánydöntés. Őt tették meg felelősnek, golyófogónak, hogy rá zúduljanak a kritikák.

– Mennyi pénz kellene ahhoz, hogy legalább a lassújeleket megszüntessék, és ne legyenek ezek a 30 km/órás döcögések?

– Ha elfogadható színvonalú vasutat akarunk, még a régi járművekkel is, az ezermilliárdos nagyságrend. És nem elég a pénz: nincs is annyi építőkapacitás az országban.

– Ez nyilván nem egyetlen költségvetési évben jelentkezne. Mennyi idő alatt lehetne ezt végigvinni? Öt év? Tíz év?

– Öt-tíz év, évente 100–200 milliárd csak a lassújelek felszámolására. Mert sok helyen nemcsak a sínt kell kicserélni, hanem az alépítményt is, vízelvezetést, hídműtárgyakat. Ez nem kátyúzás.

– Akkor is olcsóbb lenne, ha a vasút működne.

– Abszolút. Amit Magyarország bármely ágazattal csinál, az hosszú távon mindig többe kerül. Kifacsarjuk az infrastruktúrát, elhanyagoljuk, aztán egy óriásberuházással próbáljuk pótolni. Ez egy ugrásfüggvény: évtizedekig romlik a színvonal, majd egyszer van egy nagy beruházás, majd megint eltelik 20-30 év. Budapesttel is ez történt: 1972 és 1983 között hatalmas pénzt öntöttek a városba, aztán 40 évig semmi.

Most minden rohad. Kettes metró, hármas metró, HÉV-ek: mindet most kell felújítani. Közben pedig „most a vidék jön”. Ez szép, de a rendszer közepe a főváros és az agglomerációja.

A Nemzeti Közlekedési Stratégia első sora: a teljes magyar mobilitás 92%-a Budapesten és környékén történik. Ha itt nem történik beruházás, az az egész ország gazdaságát agyonvágja.

– A jelenlegi állapotban lévő vasúthálózatban, ahol gyakran nem működik rendesen a biztosítóberendezés, ahol a vágányok, alépítmények rossz állapotban vannak, nem szunnyad-e egy nagy katasztrófa lehetősége?

– Épp azért van ennyi lassújel, hogy ez ne forduljon elő. Vannak kisebb kisiklások, de nagy baleset nem történt. Az óvatosság néha túlzásba megy, de más eszközük nincs a vasutasoknak jelezni a bajt. Leviszik előbb 80 km/órára, majd 60-ra, aztán 40-re, utána 20-ra, végül kiteszik a vörös tárcsát, ha nem történik semmi. Ez most a 20-as, Bakonyon átvezető vasútvonal esetében megtörtént.

– Most, hogy itt a nyár, nemcsak a személyforgalom nő meg, de a hőség miatt is jönnek majd gondok: sínek felpúposodása, légkondi hiánya. Milyen nyárra számít? Több probléma lesz, mint tavaly?

– A hálózat nem lett jobb, az igények viszont nőttek, tehát csodát ne várjunk. A haváriák száma attól függ, melyik pályaszakaszon milyen jármű közlekedik. Például a Balaton északi partján én kevesebb járműhibára számítok. Az öreg dízelmozdonyokat kivonták, újak jönnek helyettük. Ezek megbízható gépek, de persze van bennük elektronika, ami néha szeszélyes, különösen, ha előtte 20 évig lengyel bányákban tologattak velük szenet. De ha beállnak a rendszerbe, és megtanulják kezelni őket a kollégák, akkor jóval megbízhatóbbak lesznek. Nem égnek le, mint az M41-esek, és a vonóerejük is sokkal nagyobb. Míg egy M41-es 5 kocsit húz el, a hatodiknál már necces, ezek bármennyit elvisznek. Így a Kék Hullám InterCity-ket is lehet bővíteni: nem csak 5, hanem akár több kocsival is járhatnak majd. A déli part nagyjából rendben van, ott az építkezések már lezárultak.

A késések nagy része nem is ott keletkezik, hanem például a Kelenföld és Tárnok közötti szakaszon. Tavaly is ezt figyeltük.

A Balatonnál már alig van probléma. Egy hosszabb egyvágányú szakasz van még Szabadbattyán és Lepsény között, ott például volt egy síntörés is. Ezt most javították, és 100 km/órás sebességgel járható lett, bár eredetileg 120-ra tervezték. Innen nagyon hiányzik a második vágány. Ez 14 km. Többször próbáltuk felhívni a minisztérium figyelmét, hogy az EIB-hitelből történő 500 km-es felújítás során ne csak a meglévő pályát javítsák fel, hanem építsenek mellé második vágányt. Ez jobb módja lenne a zavarok kezelésének. Ott torlódnak a vonatok, ahol hosszú, egyvágányú szakasz van, és ez egy ilyen hely.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Itt már csak az van hátra, hogy közélőhetünk a tömegnek" - videó Puzsérék tüntetéséről
Megkérdeztük a keddi demonstráción tüntetőket, hogy miért jöttek ki a Kossuth térre, és mi a jelenősége ennek a demonstrációnak. Riporterünknek Pankotai Lili is nyilatkozott.


Polgári Ellenállás címmel hirdettek meg Puzsérék egy rendezvényt a Kossuth térre kedden. A tér megtelt tüntetőkkel, velük, és a szervezőkkel beszélgettünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET: