„Idő kell, hogy begyógyuljanak a sebek” – hazaértek a luxushajók magyar rabjai
Két hete beszéltem először Stana Alexandra Erikával. Táncos partnerével, szerelmével, Köcse Györggyel együtt épp új hajóra szálltak Miami közelében, annak reményében, hogy indulhatnak végre haza a járvány miatti káoszból.
"Az a terv, hogy ezzel az öreg hajóval elmegyünk Angliába és onnan repülővel haza. Kicsit félünk, mert a Karib térségben élőket nagyobb, erősebb hajókkal viszik, minket meg egy több mint két hetes útra egy olyan hajóval, ami kisebb szélben sem tudott kikötni"
– kezdte Alexandra.
Akkora szobát kaptak, hogy a négy nagy bőrönddel nem fértek be, de Alexandra harcos típus, ha kell, és másnapra elintézte, hogy nagyobb szobát kapjanak.
Ezen a hajón vannak most a kanadaiak is. Őket is át akarják vinni Amerikából Angliába, mert az volt az egyetlen ország, ahonnan repülni lehetett.
Bulival kezdődött a rabság
Alexandráék a Royal Caribbean-nek dolgoztak, a Rhapsody of the Seas nevű, 3000 fős hajón. Az elmúlt egy hónapot is még ezen a hajón töltötték, de utasok nélkül.
Március 14-én szállt le minden vendég, akkor leállt a hajózás mindenütt. A több száz fős személyzet még maradt, és kellemes is volt az első időszak, mint ahogy Szilasi Szilvi, kaszinós mesélte korábban a Royal másik hajójáról.
Alexandráék is élvezték ezt az időt, felléptek a dolgozók előtt is, és igazából ekkor még buli volt. Míg Szilviéknél 156 koronavírusos volt és hárman meg is haltak, ezen a hajón csak egy koronagyanús embert találtak. A biztonság kedvéért azért itt is elrendelték a kabin-karantént. Enni is a szobában kaptak és naponta kétszer hőmérőzték őket.
"Igyekeztek elviselhetőbbé tenni nekünk ezt az időt, így kiosztották a vendégkabinokat. Persze így is volt, aki ablaktalan szobában töltötte a 18 napot. A hazautazás dátumait folyamatosan tologatták, lemondtak járatokat. Nem tudom, hogy csak hitegettek vagy tényleg nehéz volt a szervezés. Nagy érzelmi hullámvasút volt."
A pletykák szerint a munkaadó eleinte arra számított, hogy egy hónapon belül újra fogadhatják a vendégeket.
Szobakarantén 18 napig, Fotó: Stana Alexandra Erika
A luxushajón töltött karanténra sokan gondolják, hogy az nem olyan rossz. A fiatal, aktív Alexandráéknak azonban a semmittevés gyötrő volt:
"Nem edzhettünk, nem futhattunk, semmit nem csinálhattunk. Sírógörcsöm volt a kabinba zárva, úgy éreztem, nem kapok levegőt. Menekülni akartam. Volt, hogy estig nem kaptunk kaját, vizet. Nyomasztó volt. Hetek óta nem voltunk szárazföldön. Azt éreztették az emberrel, mintha mi lennénk a vírushordozók."
A szobafogság alatt az agyat és a testet is próbálták karbantartani, Fotó: Stana Alexandra Erika
A bizonytalanság csak nehezítette a helyzetüket. Napról napra változott a terv, melyik nemzetiség mikor indulhat haza. A konzulátus sem tudott akkoriban segíteni. A hajós cég próbálta a lehető legolcsóbban megúszni a személyzet hazaszállítását, de a járvány idején ez nagyon nehéznek bizonyult, mert alig volt repülő, össze kellett gyűjteni a különböző nemzetiségűeket.
Ijesztő volt azt hallani, hogy az indonéz személyzetet Barbadosról akarták hazaszállítani repülővel, de a reptéren voltak, amikor törölték a járatukat. Mivel elhagyták a hajót, amikor visszajöttek, azonnal kezdhették újra a két hét karantént.
Öngyilkosságok a káoszban
Alexandra úgy tudja,
90 ezer dolgozó rekedt a hajókon, köztük 150 magyar.
Nem nyugtatta meg az egyre feszültebb embereket az sem, hogy
pár napon belül 4 öngyilkosról hallottak különböző hajókról. Előbb egy lengyel villanyszerelő, aztán egy magyar kirándulásszervező, egy ukrán lány és végül egy kínai fiú is. Azt senki nem tudta, mi volt az ok, de azt sejtették, hogy van, aki nem bírja ezt a terhelést.
A hajós személyzetet felkészítik, mit tehetnek társaikkal, ha látják, hogy depressziósok, de Alexandra szerint ez itt nem segít.