SZEMPONT
A Rovatból

Hogyan intéztem el három óra alatt azt, amit három perc alatt kellett volna?

Délelőtti kalandok a szolgáltató magyar állammal, nyolctól tizenegyig. Hol a titkos lista?
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. december 02.



Esterházy Péter Tiszán innen, Dunán túl című regényéből Gothár Péter 1986-ban készített filmet, ami nagy hatással volt rám. Sokminden más mellett, ami egy filmelemzés tárgya lenne, megragadt bennem egy szó: portásország. Tudniillik, a nyolcvanhatos (későkádári) Magyarországon a legfontosabb ember, a portás volt. Ma úgy mondanánk: recepciós. Az az ember, aki feltartóztat, fejébe csapja a tányérsapkáját (hatalom szimbóluma, a kisember koronája), és hivatalosságának teljes tudatában teszi fel értelmetlen kérdéseit. Amikor a nyolcvanhatos filmszemlén az erkély lépcsőjére zsúfolódva néztem meg a filmet, éreztem, hogy ez az! Portásország! Ezt éreztem, ez fojtogatott, mind a húsz addigi évemben, a hivatalosság ostoba fennhéjázása, a csuklóztatás,

szülhely, szemszám, pirburg, párkáp

Hogy én minden módon egy ilyen retirált ávósnak kell smúzoljak, aki nyugdíjkiegészítésként odaül egy üvegbódéba és ostobaságokat kérdez.

Anyám a Rádióban dolgozott, s én gyakran látogattam ebédidőben. Még nem voltak beléptetőkapuk, csupán a portás bácsi. Ismert arcról, csak biccentenem kellett, beengedett. S mivel néha arra vitt a dolgom, egy oldalsó kijáraton, a Múzeum utca felé surrantam ki. Biccentettem, biccentettek. Ennyi. De aztán jött az a senki, aki valakinek képzelte magát.

Amikor biccentve távozni akartam volna, utánam szólt, amúgy esterházysan: „Hová lesz a menés?” Hát mondom, kifelé. „Nem úgy van az!” Itt éreztem, baj van.

A nagyhatalmú portás kifejtette, hogy itt csak személyautóval lehet kimenni, gyalogosan nem. Most hozott rendeletet egy még nagyobb hatalmú, valószínűleg öltönyös csinovnyik. Hát jó, köszönöm, de most már az utcán vagyok, majd legközelebb. De emberünknek ez nem volt elég.

Kilépett az intézmény területéről, elfogott, visszatuszkolt a Rádió telephelyére.

Vicces is lehetett volna, de nem volt az. Kísértetiesen ugyanez megtörtént pár évvel később Budaörsön, a repülőtéren. De ott már pisztoly is előkerült. Lelőttek volna.

De hát ez még a rendszerváltás utáni első évtizedben történt, gondoltam, alakul ez majd, szépen. Átfordul majd a szemlélet, na. A hatalmi téboly helyét csak átveszi a szolgáltatói ethosz. Volt is néha ilyen érzésem, de sajnos, azok maradtak a kivételek.

Nézzük, hogy fest a szolgáltató állam egy átlagos, mondjuk a mai napon. Reggel vérvételre vittem népes családomból a fiúgyermeket. Rendesen bejelentkezünk a recepción, bemutattuk a beutalót, TAJ kártyát, lakcímkártyát, kaptunk sorszámot. Csak azt felejtették el közölni velünk, hogy nem működik a sorszámhívó, tehát nyomozni kell, ki az előttünk lévő szám tulajdonosa. Abszolváltuk a feladatot.

Gyermek nagy, egyedül bemegy. Majd kijön: kell a TAJ kártya és lakcímkártya. Elmerengek, minek? A recepciós ellenőrizte, azért kapott sorszámot. Egyik okmány sem alkalmas személyazonosításra, a beutalón meg rajta van a TAJ szám és a lakcím is. Kint áll a sor, és páciensenként negyed perc ezzel a kártyázással megy el. Kb. száz embertől veszik le a vért egy délelőtt. Az huszonöt perc. Egy és egynegyed óra egy héten, kb. öt óra egy hónapban. Hatvan óra egy évben. Másfél hét. Feleslegesen. Kifizetve. Országosan felszorozva ez az apróság is milliós tétel.

A laborasszisztens ki is jön, és a „gyengébbek kedvéért” megismétli, hogy igazolvánnyal kell bemenni, előkészítve. A hangnemében benne van annak a teljes öntudata, hogy ő itt a Hatalom. Nem a szolgáltató. A nép fázósan lesüti szemét.

Azután otthon még egy teendő: fogszabályzásra időpontot kell foglalnom. Nyolc órakor neki is állok. A fogorvos szerint a SOTE Gyermekfogászati Klinikát kell hívnom. Hát hívom őket. Nem veszik fel. Edzett magyarként nem adom fel. A rohadt multi által működtetett távközlési hálózat teszi a dolgát, amint foglaltat jelez, tárcsázom újból, üzembiztosan kapcsol. És üzembiztosan nem veszik fel. A negyvenedik alkalommal felveszik, majd a hölgy közli, hogy rossz számot hívtam, de átkapcsol a Madarász utcába. Ott, aki felveszi, csodálkozik, honnan tudom a számát. Sehonnan, úgy kapcsoltak. Márpedig mi nem tartozunk a körzethez. Jó, akkor legyen szíves, mondja meg, hogy akkor nekünk hol kell jelentkezni? A válasz: nem tudja.

Megpróbálom elmagyarázni neki, hogy ez nem a jó válasz, mert igenis tudnia kellene. Én vagyok az állampolgár, nekik fizetem az adót és a TB-t, tessék megmondani, kinél jelentkezzek azon a havi egyetlen napon, amikor ilyen előjegyzéseket egyáltalán intéznek. Nekik ilyen adat nincsen a birtokukban. Mondja olyan öntudattal, hogy megirigylem tőle.

Elmesélem neki, hogy biztos létezik ez a lista és ő könnyebben meg tudja tudni, hogy hol is lelhető fel, mi van benne, mint én.

Márpedig nem. Miután lepattint, keresőszavakkal próbálkozom, de értelmezhető találatot nem eredményez. Gyermek fogszabályozás körzetek, körzeti ellátás, stb. nem ad ki semmit. Megpróbálom az EMMI honlapját. Sehol semmi, de hoppá, van ügyfélszolgálati telefonszám. A menü meghallgatása végén az “egyéb kérdések” menüt választom és érzem, vesztésre állok. Az ügyfélszolgálatosnak fogalma sincsen. De hirtelen eszébe jut, hogy átkapcsol valahova, ahol „jobban tudják”. Megtörténik. Persze semmit sem tudnak, kínomban elkezdem magyarázni, hogy hát tudja, én vagyok az állampolgár, aki ezt az egész hóbelevancot üzemelteti TB befizetések és adó formájában. Nem hatja meg.

Megkérdezem, mégis, milyen ügyfélszolgálatos ő? Hát a covid-információ. Itt olyasmit gondoltam, amit most nem írok le.

Az idő megy, csak havonta egy délelőttön lehet jelentkezni, tehát a helyzetet meg kell oldani. Próbálkozzunk a polgármesteri hivatallal, hátha ott tudják. A  hivatalban két gizikét is kapcsolnak, de egyikük sem veszi fel a telefont. Nyilván fontosabb dolguk van. De a remény (Nagyezsda) hal meg utoljára, hívjuk fel a fogorvost, aki a beutalót adta. Pikk-pakk felveszi, elmondom, mi a bajom, megígéri, hogy utánanéz, visszahív. Kis szusszanás, addig mást intézek, hamar csörög is a telefon. Egy másik cím a jó: Rottenbiller utca, azt hívjam. Megköszönöm. Az első valódi segítség, így fél tizenegy tájt. Kicseng. Foglalt. Kicseng. Foglalt. Ez harminckétszer (híváslistából ellenőrizve). Felveszik. Rákérdeznek, hol lakunk, mire kiderül, hogy nem tartozunk oda. De hát most mondták. Rosszul mondták. És akkor nekünk hova kell menni? Azt nem tudja, nézzem meg az interneten.

Mondom, ott nincs. Biztos titkosítva van. Mint lassan minden, Mária országában.

Márpedig ő nem tud segíteni. Rám csapja a telefont. Szomorúan visszahívom a fogorvost, az egyetlen aktort a történetben, aki igazán segítőkész volt. Elképed, márpedig ez így van, XY doktortnő mondta, hivatkozzak rá, ne hagyjam magamat lepattintani. Hívom még egyszer, nem hagyom magam lepattintani. Újból erősködik, hogy nem, erre mondom, hogy de. Végül én győzök, talán belefáradt, felkapcsol. Kapok időpontot. Tizenegy óra.

Ennyi lenne a sztori. De van egy vörös farok is. Miután elégedetten elkortyoltam egy kávét a diadalra, a fogorvos hív: mégsem jó a cím, sajnálja. Erre mondom, már van időpontom. Jó, akkor ne is bolygassuk, és sok szerencsét kíván. Itt már tényleg vége van a mai történetnek, persze január tizedikén még kíváncsi leszek, kipenderítenek-e.

Mindez az én magánnyomorom lehetne, de nem az. Tegye fel a kezét, akinek nem volt soha hasonlóan bizarr története a Magyar Szolgáltató Állam berkein belül!

Itt arra ment el három óra, hogy egy triviális információ hiányzott. Apróság, de pont ez az apróság kell ahhoz, hogy egy állami szolgáltatást igénybe lehessen venni. Ahogy az elhíresült viccben van:

Kohn bácsi hazajön évtizedek után Izraelből, látogatóba. A reptéren inna egy kávét az automatából, bedobja a pénzt, mire az automata nem csinál semmit. Kohn bácsi nézi egy darabig, majd elismerően csettint: „Ügyes”.

Hát igen, ha az a cél, hogy megkíméljük az egészségügyi kapacitásokat, akkor kétségkívül ügyes húzás az információ visszatartása. De gyanítom, sima hanyagság, nemtörődömség. Vagy még ennél is rosszabb. Maga a rendszer. Megmondom hogyan gondolom. Nem először tapasztalom, hogy a magyar államigazgatás internetes felületei, hümm hümm, nem éppen ügyfélbarát módon működnek.

A kusza menürendszerekben az információk megtalálhatatlanok, a bikkfanyelven megfogalmazott “tájékoztatók” elolvasásához Mensa-tagság vagy minimum egy dörzsölt jogász kell, hogy megértsük.

Az online pályázatbeadások rendre összeomlással végződnek, nincs választás leállás nélkül, stb.

És ez talán az állam züllésének a leképezése. Mert nem kell elrugaszkodott fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, hogy megy nálunk (túlárazva) egy állami informatikai rendszer kiépítése

Kiírnak egy pályázatot, megnyeri a haver, sokér’, majd megcsinálja a haver haverja kevésér’. A különbözetet elbótolják.

Tisztességes tesztelés, nincs, az ügyfélközpontúság nem szempont. Emlékezzünk csak a Tarlós-éra elektronikus BKK jegy fiaskójára, az elég nagyot szólt.

És ha már züllés. Nem tudom, csak nekem tűnt fel, hogy az állami intézmények által küldött levelek döntő többsége amellett, hogy érthetetlen, az elemi udvariassági formulákat sem alkalmazza. Rendre elmarad a megszólítás, az állampolgár iránti alapvető tisztelet kifejezése is, mint a régi szép kádári időkben.

Ehhez nem kellene más, csak annyi, hogy valaki, aki ért a fogalmazáshoz, „lefordítsa” a bürokratikus leveleket mindennapi magyarra. A szövegszerkesztő memóriája éppen úgy tárolná el ezt a változatot is, mint a mostani faragatlanokat.

Az a szomorú, hogy az állampolgár már meg sem sértődik azon a mosdatlan hangnemen, ahogy a hivatalok levélben kommunikálnak vele.

Igen, a szolgáltató állam. Ez a vízió lebegett a szemünk előtt a rendszerváltáskor, de ebből soha-soha nem lett valóság. Nem fordult át a szemlélet, az adófizető sosem vált megrendelővé, az állam sosem vált szolgáltatóvá. Maradt az alattvaló-kegyúr viszony, amit látva ne is csodálkozzunk mindazon, ami még történik ebben a hazában.

Portásország reloaded.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Alföldi Róbert: Ordítva és felháborodva kikérem magamnak, hogy háborúpártinak és hazaárulónak kiáltanak ki, mert nem rájuk szavazok
A Jászai-díjas színész-rendező szerint a háború támogatójának kiáltják ki őt és még több millió magyar honfitársát. Amiatt, mert nem a Fideszre szavaznak.


A Jászai-díjas színész-rendező, Alföldi Róbert a közösségi oldalán osztotta meg gondolatait az október 23-ai budapesti eseményekről.

„Nézem, hallgatom, persze hogy nézem és hallgatom a mai nap eseményeit.

Október 23-a van, az 1956-os forradalom évfordulója.

Nézem a két tábort, nézem a két tömeget.

Nem érdekel, melyik volt nagyobb,

mindkettő releváns és valóságos.

(Legyünk nagyvonalúak, és hagyjuk most a buszoztatást.)

Elhatároztam, hogy kvázi objektíve ránézek a két táborra, meghallgatom a beszédeket és figyelek,

és nem fognak befolyásolni az indulataim, a fájdalmaim, a reménytelenségem.

Csak figyelek…

…de nem tudok….

…azt hallom, azt hallgatom, azt kell hallgatnom az egyik oldal főszónokától, a tömegben megszólaltatott honfitársaimtól, a kormányon lévő politikustoktól, a kormányhű média - hát tényleg létezhet ilyen egy demokráciában? - képviselőitől, a kultúrában dolgozó, kvázi kollégáimtól, hogy én hazaáruló vagyok és háborúpárti.

Csak azért, mert nem nálunk menetelek, mert nem rájuk szavazok!

Így kimondva, vállalva, hogy egy olyan szégyenteljes bűncselekménnyel vádolnak, amiért nagyon sokszor a történelem során halál járt.

Tehát, hogy hazaáruló vagyok csak azért, mert nem rájuk szavazok, mert elméletben nem velük vonulok.

És

háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió magyar honfitársamat, csak azért, mert szerintük nem rájuk szavazok, csak azért, mert nem egy olyan Magyarországot képzelek, mint ami most van.

Azt az égbekiáltó, pofátlan, aljas jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút.

Hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!

KIKÉREM MAGAMNAK!

NAGYON HANGOSAN,

ORDÍTVA ÉS FELHÁBORODVA, KIKÉREM MAGAMNAK!

Magyar állampolgár vagyok, felnőtt, adófizető állampolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját, aki megpróbál lehetőségeihez mértem felelősséget vállalni honfitársaiért, aki egész életében a magyar kultúrát képviselte itthon és külföldön, aki egész életében felelős értelmiségiként próbálta építeni ezt az országot.

A Hazámat.

Akinek egyetlen bűne, hogy nem a Fideszt támogatja.

És ezért hazaáruló és háború párti!

Nagyon nehéz nem káromkodni….

De tényleg KIKÉREM MAGAMNAK!

Aztán hallgatom az esti beszédet, ahol a főszónok arról beszél, hogy nincs ilyen vagy olyan magyar, magyar van, hogy nem az a fontos, hogy kire szavazol, hogy mindegy milyen pártot támogatsz, mert az a fontos, hogy most már végre együtt, egymást szeretve, szépen, kedvesen tényleg kezdjünk már el építeni egy demokráciát.

Hogy egyek vagyunk magyarok, és együtt tudunk csak előre menni.

Teljesen objektíve gondoljuk át, hogy akkor kire is szavazunk jövőre!

Mély főhajtás '56 hőseinek!

2025. október 23.” – írta Alföldi Róbert a Facebookon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Nagyobb bajban vannak, mint gondolták - interjú a Tisza Párt elnökével
Magyar Péter szerint tanulságos volt október 23-a, ami megmutatta, milyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje. Saját rendezvényüket méltóságteljesnek nevezte. Interjúnkban arról is beszélt, hogyan képzelik el a megbékélést.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 24.



Nemcsak a Hősök tere telt meg, az Andrássy úton is sokan álltak Magyar Péter október 23-i beszéde alatt. A Tisza Párt elnöke bejelentette, hogy ismét országjárásra indul, még hosszabbra, mint eddig. És azt is, hogy ha győznek, megbékélési törvényt nyújtanak be a parlamentben.

A Tisza Párt elnökével arról beszélgettünk, hogyan értékeli az október 23-i rendezvényüket, mennyire tartja nagy kihívásnak a kistelepüléseken élők meggyőzését, és hogyan képzelik el a megbékélést.

- Ilyenkor szokás értékelni azt, hogy mi történt a mai napon, és már láttam is néhány értékelést. A Híradó.hu-n sokat nem találtam, csak annyit, hogy Orbán Viktor bejelentette, győztek, mert kétszer annyian voltak a Békemeneten, mint a Nemzeti Meneten. A Magyar Nemzetben Deák Dániel arról írt, hogy Magyar Péter csúnyán kudarcot vallott. Mit gondol ezekről?

- Nem szabad, hogy az ember elkövesse azt a hibát, hogy elolvassa a Híradó.hu-t, kivéve, ha stand upot akar nézni. Csodálkozom egyébként, hogy nem számoltak be, hiszen Császár Attila elvtárs ott volt végig a menetünkön, és feltett egy csomó kérdést, néhányra válaszoltunk is.

Szerintem a Nemzeti Menet méltó volt 1956-hoz, méltó volt a forradalmáraink emlékéhez. Én nagyon örülök, hogy rengeteg család volt ott, annak is, hogy tényleg sokan voltak. A TISZA megmutatta, hogyan tud békésen, jókedvűen áradni Budapest belvárosában.

Nagyon köszönöm azoknak, akik eljöttek, akár vidéki kistelepülésről, akár a Kárpát-medence bármely részéről, voltak Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből, sőt Kárpátaljáról is, és még az Egyesült Államokból is jöttek honfitársaink, nagyon hálás vagyok nekik. Szerintem mindenki látta, mekkora volt ez a menet, milyen méltóságteljes volt. Ugye nulla forint állami pénz van benne, töredékéből hoztuk ezt össze, mint az állampárt, amely sok milliárd forint adófizetői pénzt elégetett a monumentális, grandiózus - "very big", ahogy Trump elnök szokta mondani - rendezvényükre a Kossuth téren.

Azért csináltak ekkora színpadot, hogy a fél Kossuth teret elfoglalják, és úgy tűnjön, mintha tele lenne a tér.

Féltek attól, hogy nem lesz tele, és hát ez egy jó tanulság volt. Szerintem Kubatov elvtársat nem biztos, hogy megdicsérik ma, mert ha ilyen állapotban van a Fidesz mozgósító ereje, mint amit ma láttunk, hogy fenyegetéssel, zsarolással, ígérgetéssel, ingyenes falubuszokkal, élelmiszercsomaggal ennyit sikerült összehozni, akkor még nagyobb bajban vannak, mint gondolták.

- Út a győzelembe néven új országjárásra indul. Nem tudom, hogy mennyire látta Bedő Dávid videósorozatát, aki elment nagyon szegény településekre, és az látszott, hogy ott még nagyon kemény munkát kell a Tiszának elvégeznie, ha nyerni akarnak.

- Mi is rengeteg ilyen településen voltunk. Jártam az Ormánságban, Borsodi kisfalvakban, nagyon sok kicsi településen. Szerintem kicsit pesszimista volt a képviselő úr néhány összeállítása. Én nem ezt tapasztalom a magyar vidéken, a kis településeken sem.

Én azt tapasztalom, hogy olyan településeken, ahol mondjuk az Európai Parlamenti választáson egy szavazatot kapott a TISZA, ott is óriási érdeklődés van mind kérdésekben, mind javaslatokban, és azt látom, hogy magára hagyták a magyar vidéket.

A munkát nem fogjuk megspórolni, eddig sem spóroltuk meg, mi nem avatarokkal, nem digitális harcosokkal megyünk, hanem valódi hús-vér emberekkel dolgozunk, és velük jutunk el a 3155 településre, úgyhogy nem akarjuk megkerülni ezt a kérdést, és nem is fogjuk. Én mindig arra biztatom a kollégáimat is, a jelöltjeinket is, a szakértőinket is, hogy menjenek ki az emberek közé. Ha van tanulsága az országjárásnak, akkor az az, hogy egy politikus nem lehet túl sokat, csak túl keveset az emberek között.

- Arról is beszélt, hogy benyújtják a Nemzeti Megbékélés törvényt. Hogyan lehet törvénnyel nemzeti megbékélést teremteni?

- Önmagában törvénnyel nem lehet. A törvény mindig egy szimbolikus dolog. Ezt is úgy szeretnénk majd összehozni, hogy lesz egy javaslatunk, amiben mondjuk tíz fontos pont benne lesz, és hagyjuk, hogy az óellenzéki pártok, a Fidesz, vagy akár más politikai erők, vagy társadalmi csoportok is hozzászóljanak. Nem csak erről a 15-20 évről szeretnénk ezt megtenni. Nagyon sok trauma van a magyar társadalomban: holokauszt, Trianon, a németek kitelepítése, felvidéki magyarok betelepítése, '89, a rendszerváltás vesztesei és az utóbbi 15-20 év is. Óriási árokásást hajtott végre ez a két politikai erő, ha mondhatom így finoman és diplomatikusan. Azon versenyeztek, ki tud nagyobb szeletet kiszakítani az országból, ki tud mélyebb árkot ásni magyar és magyar közé. Úgyhogy nagyon sok feladatunk van. A törvény egy szimbolikus dolog lesz, de azt is együtt fogjuk csinálni.

De szeretnénk a traumákat feldolgozni, és szeretnénk valós megbékélést. A rendszerváltás nem törvényekben zajlik le, nem feltétlenül választáson, hanem a lelkekben és a szívekben. Ahhoz pedig az kell, hogy az áldozatok az elkövetők szemébe tudjanak nézni.

Ahhoz az kell, hogy kibeszéljünk dolgokat, hogy kiderüljön, ki volt a bűnös, ki volt az áldozat. Ezt szolgálja például az ügynökakták megnyitása is.

- Medgyessy Péter már kísérletezett egyfajta árokbetemetéssel, az nem hozott nagy eredményt.

- Hát azért, amikor a farkas akar a vegánoknak étrendet javasolni, az nem annyira hiteles. Tehát aki látta és emlékszik a 2002-es választásra, a 23 millió románozásra és egyéb dolgokra, ráadásul Medgyessy Péter érintett volt az ügynökügyekben eléggé vaskosan, tőle nem hangzott ennyire hitelesen. Szerintem, aki látta a mai rendezvényünket, érezte azt, átélte, az pontosan tudja, mire gondolunk. Szerintem a Fidesz szavazók is, ha látták, akkor ők is egy ilyen országban szeretnének élni.

Interjú Magyar Péterrel


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Megint közelebb vagyunk valamivel a választásokhoz, és a Tisza nem verte le a lécet sehol
A politikai elemző szerint a Tiszának azt kellett bizonyítania a rendezvénnyel, hogy az utcán is partiban van a kormányoldallal. Erre korábban egyetlen ellenzéki párt sem volt képes.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. október 24.



Török Gábor azzal kezdte a csütörtöki események elemzését, hogy véleménye szerint a politikusi beszédek túlértékeltek a magyar nyilvánosságban. Az emberek jelentős része nem követi őket, sokan csak tudósításokat, rövid részeket hallanak, de a szavazók elsöprő többsége, különösen pedig azok, akik még nem elkötelezettek, alig tudnak ezekről valamit. A politikai elemző szerint éppen ezért

a beszédek konkrét tartalmánál talán fontosabb is a rendezvények utóélete, hogy mit kezdenek velük az egyes táborok, illetve leginkább az az izgalmas, hogy mennyiben segítik érvényesülni azt a stratégiát, amelyet az adott politikai erő éppen követ.

Török szerint a Békemeneten és a Nemzeti Meneten is komoly tömeg vett részt.

„Azt nem lehetett várni, hogy a Fidesznél kevesen lesznek, de azt sem, hogy részvételi rekordot dönt az érdeklődés egy olyan helyzetben, amikor a párt támogatottsága minden kutatás szerint alacsonyabb, mint az 2010 után megszokott volt. Amit láttunk, az szerintem megfelelt a várakozásoknak: sokan voltak, de voltak már többen.

A Tiszának viszont azt kellett bizonyítania a rendezvénnyel, hogy az utcán is partiban van a kormányoldallal, hiszen erre korábban egyetlen ellenzéki párt sem volt képes.

Gondolhatunk bármit a két tömeg arányáról, de abban szerintem nincs vita, hogy ezt a lécet biztos átugrották” – írta az elemző, aki úgy véli: nem az a fontos, hogy melyik beszéd volt jobb. A lényegi kérdés az, hogy ki volt sikeresebb (vagy egyáltalán sikeres) a szavazók megszólításában, ki volt hatásosabb a téren lévő sajátjai körében, és kinek az üzenete talált utat azokhoz, akik még nem tartoznak egyik táborba sem.

„Sok valószínűleg igaz állítás hangzott el, de ezek inkább a szónokok helyzetértékelésére és stratégiájára érvényesek (Orbán Viktor valóban talán először beszélt úgy, mintha tényleg hátrányban látná a Fideszt, Magyar Péter valóban azt mutatta, mintha tényleg vezetne a Tisza), arról azonban keveset tudhatunk, hogy ebből mi és hogyan ment át, hatott azokra, akiknek a szavazata majd áprilisban dönteni fog” – fogalmazott Török.

A politikai elemző szerint egy szempont van csak, amelyben biztosak lehetünk, ez pedig az idő.

„Megint közelebb vagyunk valamivel a választásokhoz, ráadásul úgy, hogy egy kiemelt esemény nem tűnik olyannak, amely jelentős változást, fordulatot hozott volna (ez azért általában elég jól látható azoknak, akik nem szemellenzővel néznek). Nyáron, amikor a két tábor helyzetéről, esélyeiről írtam, azt mondtam, hogy a Tisza számára lehet kockázatosabb a választásokig hátralévő idő. Részben azért, mert ők állnak jobban, részben azért, mert az erőforrásokban, arzenálban óriási a különbség, és leginkább azért, mert nekik kell folyamatosan olyan léceket megugorniuk (jelöltek, program, szervezet, rendezvények stb.), amelyekkel még nincs, nem lehet a Fideszhez hasonló tapasztalatuk” – elemezte a helyzetet Török Gábor.

„A 9-ből eltelt 3 hónap, és egyelőre a Tisza nem verte le a lécet sehol: a csütörtöki erődemonstráción sem.

Tudom, hogy ez nem sok, de mégis ez a legtöbb, amit felelősséggel ezen a ponton ki lehet mondani” – zárult a bejegyzés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
László Róbert: A miniszterelnök elismerte, hogy a Magyar Péter vezette ellenzéki párt ellépett a Fidesztől, magyarul előnyben van
A Political Capital elemzője szerint a kormányfő üzenete arra utal, hogy nemcsak a meglévő, hanem az elvesztett szavazókat is meg akarják szólítani. Ilyen nyilvános elmozdulásra Orbán Viktor részéről 2010 óta nem volt példa.


Orbán Viktor a Kossuth téren tartott beszédében arról beszélt, hogy „öt hónap múlva döntenünk kell a sorsunkról. (…) De a következő öt hónapban beszélnünk kell a megtévesztett magyarokkal is, egyetlen lélekről sem mondhatunk le, mert minden magyar felelős minden magyarért.” László Róbert választási szakértő szerint ez a kijelentés fontos fordulatot jelez a kormánypárt politikájában.

A Political Capital elemzője a 24.hu-nak azt mondta, a Fidesz még 2024-ben is úgy gondolta, hogy elegendő a saját szavazóit mozgósítania, és nem szükséges új választókat megszólítania. Ehhez képest jelentős változás, hogy most a kormányfő azok felé is nyitna, akik korábban nem a Fideszt támogatták.

Az elemző úgy látja, hogy

Orbán Viktor közvetetten elismerte: a Magyar Péter vezette ellenzéki párt előnybe került. László Róbert szerint ez ellentmond azoknak az adatoknak, amelyeket a kormányközeli intézetek közvélemény-kutatásaikban publikálnak.

A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a miniszterelnök a hét elején kiszivárgott zánkai beszédében azt mondta, „nem állnak jól”, vagyis nincsenek elegen. László Róbert szerint ez is azt mutatja, hogy a kormányoldal most már olyan választók megszólítására készül, akik az utóbbi időszakban elfordultak tőlük. Ilyen nyilvános elmozdulásra Orbán Viktor részéről 2010 óta nem volt példa – tette hozzá.

Az elemző szerint ez a helyzet több szempontból is eltér a 2022-es választás előtti időszaktól, amikor az ellenzék nem tudta tartósan meghaladni a Fidesz támogatottságát.

A mostani kampányban viszont a korábban még fideszes, de azóta más pártokhoz pártolt szavazók lehetnek a célkeresztben.

László Róbert nem számít jelentős változásra a kampány stílusában vagy hevességében, de szerinte

elképzelhető, hogy fiataloknak szóló üzenetekkel is megpróbálnak új szavazókat megszólítani.

Úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök egyszerre próbált erőt és magabiztosságot sugározni, miközben arról is beszélt, hogy új választói rétegeket kell elérni. A szakértő szerint ez azért fontos, mert több százezer olyan bizonytalan szavazó is van, akiknek a támogatása döntő lehet, és ők elsősorban az erőt, a magabiztosságot kereshetik a politikai szereplőkben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: