SZEMPONT
A Rovatból

„Tőlem mocskolhatják, minket nem zavar” – riport Magyar Péter országjárásának első napjáról

Magyar Péter először Szerencsen, majd Miskolcon tartott beszédet. Végigkövettük a politikus mindkét rendezvényét, és a szimpatizánsaival is beszélgettünk.


Délután fél három környékén érkeztünk meg Szerencsre, Magyar Péter őszi országjárásának első helyszínére. Pontosabban nem is az elsőre, hiszen a Tisza Párt elnöke már szerda délelőtt Miskolcon két gyermekvédelmi intézményt is meglátogatott. Az országjárás első gyűlését ugyanakkor szerda délután tartották a szerencsi Kulcsár Anita Sportcsarnokban.

Korán jöttünk, még csak a Tisza pulóveres szervezőket találtuk ott, akik készítették elő a terepet. Hatalmas dobozokban pakolták a Tiszás termékeket, hogy a rendezvényre meg tudják nyitni a shopot, ahol vászontáskát, pulcsikat és pólókat is árultak. Aztán szép lassan szivárogni kezdtek az önkéntesek. Tiszás láthatósági mellényt kaptak. Ekkor tűnt fel egy idősebb hölgy, aki nem vett fel mellényt, csak csendben leült a lelátóhoz vezető lépcsőre.

Éva Budapestről jött, azért is ért ide korábban, mert így volt csak vonata. Kedves, nyugodt asszonynak tűnik, aki azt mondja, már a kezdetektől, ahogy ő fogalmaz, a “robbanásszerű” feltűnésétől követi Magyar Pétert. Várt már egy ilyen politikai szereplőre, 2022-ben ugyanis óriásit csalódott az ellenzéki összefogásban.

„Ott voltam 2022. március 15-én is. Akkor úgy éreztem, hogy ez az összefogás végre sikerülni fog! A választás másnapján viszont hányingerem lett tőlük! Szégyen, ahogy egymást kezdték el okolni, illetve leginkább a Márki-Zay Pétert, kivéve talán a momentumosok. Ezután már egy kicsit máshogy néztem erre a fajta összefogásra. Onnantól kezdve nem gondoltam úgy, hogy ez jó irány. Korábban is sokan mondták már nekem, hogy az Orbán-rendszert választás útján nem lehet leváltani, mert a kétharmaddal úgyis titokban, éjszakánként azt fognak csinálni, amit ők akarnak. Igaz, ez már látszott 2010-ben is, csak akkor az én szemem még nem nyílt fel” - fogalmazott Éva, aki később azt is elárulta, hogy 2010-ben és 2014-ben még ő is a Fideszre szavazott.

„Aztán, amikor ez az őrjítő plakátozás megjelent, meg sok minden, akkor rájöttem, hogy az ismerőseim igazat mondanak. Voltak, akik már akkor megmondták, hogy hova fog ez menni, hogyan fognak visszaélni a hatalommal. És végül már én is megértettem. Ha egy régebbi megszólalásával összehasonlítjuk a főnököt, akkor homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit megígér. Igaz, most ezt próbálják rásütni a Magyar Péterre is, holott ő még csak tapogatózott az elején, hogy mit tehet, mit nem tehet, hogy lenne jobb, hogy nem lenne jobb. Én csodálkozom, hogyan bírja erővel, szusszal, idegekkel” - mondja az asszony.

Időközben a szervezők kiküldenek minket az épület elé, amíg sétálunk, Éva hosszan beszél arról, hogy szerinte Magyar Péter lehet a kulcs ahhoz, hogy Orbán Viktort le lehessen váltani. Úgy gondolja, hogy ezt a Fidesz is tudja, éppen ezért próbálják ellehetetleníteni minden eszközzel, például a hangfelvételekkel is. Amikor arról kérdezem, hogy mit gondol ezekről, először elneveti magát.

„Az a hangfelvétel, amit Magyar Péter hozott nyilvánosságra az elején, jogos volt, hiszen egy bűncselekményt mutatott be, nem is akármilyet, egy népellenes bűncselekményt. De azok, amik róla kerültek ki, nevetségesek. Az, hogy a háttérben ő most, mit tudom én, idegességében, anyázott egyet, vagy bármi… Ki nem csinál ilyet? Ez mindenkivel előfordul”

- fogalmaz Éva.



Már az épület előtt állunk. Ahogy körbenézek, egyre több ember sétál felénk a borongós, hűvös időben. Egy idős házaspár érkezik éppen, egymásba karolva, lassú léptekkel felénk. Sándor és a felesége Bodrogkeresztúrról jött, hogy meghallgassa Magyar Péter beszédét. Ők is az első perctől követik már a politikust, és mindketten reménykednek a kormányváltásban. Igaz, Sándor azt mondja, hogy neki azért vannak félelmei.

„Bennem őszintén van egy kis félelem, hogy esetleg sok olyan ember megpróbál felkapaszkodni a menő szekérre, aki talán nem oda való. Vannak olyan ügyeskedő emberek, akik olyanok, mint a napraforgók, mindig arra helyezkednek, ahová az érdekeik húzzák. És ezek az emberek nem a cél érdekében állnak be Magyar Péter mögé, őket a hatalom érdekli csak. De vajon Magyar Péter ezeket az embereket ki fogja tudni szűrni? Számomra ez kérdéses” - mondja Sándor, mire a felesége megjegyzi, hogy szerinte ez “mindig benne van”.

„20 éves korában Orbánnál se tudták megítélni, hogy jó vezető lesz-e! Ez menet közben forr ki. Majd alakul, Magyarnak még rengeteget kell tanulnia. És szerintem egyébként sem mindig a vezetőnek kell mindent tudni, az is fontos, hogy olyan embereket állít maga mellé, akik tudják, hogy mit kell csinálni, akkor nem lesz probléma. Senki sem politikusnak született, majd beletanulnak. Csak bízzunk benne, hogy nem lesz ekkora korrupció, és egy kicsit javulni fog a helyzetünk.”

A házaspár már nyugdíjas, a gyermekeik külföldön élnek, a lányuk például Ausztráliában dolgozik egy kórházban. Azt mondják, hogy ők már nem jönnének haza, akkor sem, ha itthon jobb világ lenne. De nekik, hiába idősek, attól még számít a jövőjük. Éppen ezért jöttek el, bíznak abban, hogy minden ilyen eseménnyel közelebb kerülnek a kormányváltáshoz.

Kormányváltás. Ezt várja Magyar Pétertől Irén és Katalin is. A testvérpár Tokajból jött, és már korábban voltak Tiszás rendezvényen.

„Nagyjából a kezdetektől követjük Magyar Pétert. Onnantól, hogy azt láttuk, vele van esély arra, hogy leváltsuk a NER-t. Pedig én baloldali beállítottságú voltam világ életemben, de most úgy érzem, hogy ha ő nem segít, akkor senki! Itt a fiatalokról van szó, a gyerekeinkről, az unokáinkról! Nekem 79 évesen már mindegy, de nekik még nem! Elképesztő, hogy a munkahelyeken mit megcsinálnak a dolgozókkal.

Meg azért ne meg haragudjon a világ, de minimálbér 250 vagy 260 ezer forint? Orbánnak meg 6 millió?

Nem az, én nem sajnálom senkitől! Csak mikor az emberek éheznek, meg látjuk, hogy mennyien állnak sorba ennivalóért… Én már megvagyok, szerencsére tudom segíteni a gyerekeimet is, de mi lesz velük, ha nem leszek? Kegyetlen világ!” - mondja indulatosan Irén.

Úgy tűnik, hogy a testvérpárt sem ingatták meg az elmúlt időben megjelent hangfelvételek. Mindketten azonnal mosolyogni kezdenek, amikor ezt szóba hozom.

„Gyomorforgató, amit ellene tesznek. Nézze, emberek vagyunk! Lehet, hogy néha ideges és rosszul fogalmaz. De figyelj, ha téged állandóan csesztetnének, lehet, hogy nálad is elszakadna a cérna! Meg mindenkinél”


- fogalmaz Irén, mire testvére is helyesel. Katalin szerint ők akkor is hisznek abban, hogy Magyar Péter jót akar, függetlenül, hogy mi mindent mondanak rá.

„Ha ezt meg tudta tenni ennyi idő alatt, amit megtett... Hiába mocskolják, tőlem mocskolhatják, minket nem zavar! Tudjuk, hogy Orbánék mindent el fognak követni azért, hogy megakadályozzák, hogy Magyar Péter hatalomra jusson! Nagyon nehéz lesz neki, ez biztos. De az országban lesz annyi rendes ember, hogy fogják őt segíteni!” - teszi hozzá Katalin.



Beszélgetésünket rövidre kellett zárnunk. Hamarosan négy óra, akkor nyitják a sportcsarnok ajtaját, így a testvérpár is elindul a bejárathoz. Mi is utánuk megyünk. Ekkor már nyoma sincs a lézengésnek, több tucatnyian állnak a hideg, esős időben az épület előtt. Köztük áll egy fiatal fiú is. Szilveszter 19 éves, Szerencsen él. A Miskolci Egyetemen tanul jogásznak, azt mondja, emiatt is érdekli ennyire a közélet. Ő a júniusi választások óta kíséri figyelemmel Magyar Pétert, aki számára is az az ember, akivel változást lehet elérni Magyarországon.

„Tudom, hogy Péter nagyon megosztó ember a magánéletében, de ez engem teljes mértékben nem érdekel, mert amit ígér az országnak, az az előrehaladás. Ez számomra imponáló! Jó lenne látni végre valami változást Magyarországon, hogy mi történne esetleg, még akkor is, ha rossz irányba mennénk. Most van esély arra, hogy leváltsák a kormányt, azt meg majd kiderül, hogy Magyar Péter valóban tudja-e irányítani az országot” - fogalmaz az egyetemista.



Amikor a hangfelvételekről kérdezem, az emberek már készenlétben állnak, várják, hogy bejuthassanak végre. Szilveszterrel így már csak kevés időm maradt beszélgetni, de azt még elmondta, hogy benne van némi elfogultság Magyar Péter felé, de egyelőre elzárkózik attól, hogy véleményt alkosson a hangfelvételekről, mert szerinte nem lehet tudni, hogy manipulálták-e ezeket vagy sem. Mindenesetre arra a kérdésemre, hogy lenne-e olyan hangfelvétel, ami őt megingatná, határozott igennel felel.

Alighogy befejezzük a beszélgetést Szilveszterrel, már nyílik is a sportcsarnok ajtaja. Az emberek megindulnának befelé, de valami történik. Közelebb megyünk, kiderül, hogy a biztonságiak néhány sajtóst nem akarnak beengedni. Egy rövid szóváltás után a sajtó többi képviselőjét és az embereket is beengedik.

A sportcsarnok egyébként nem túl nagy lelátója hamar megtelik emberekkel. Vannak, akik már le sem tudnak ülni.

A hangfalakból zene szól, az emberek halkan beszélgetnek egymással. 



Fél öt előtt pár perccel végül megérkezik Magyar Péter is. Kezet fog néhány szervezővel, és egy-két önkéntessel, majd egy hangos “Szép jó estét” felkiáltással belép a terembe. Az emberek azonnal tapsviharral és füttyögéssel fogadják. A Tisza Párt elnöke felsétál a csarnok közepére felállított apró színpadra, és belekezd a beszédébe.

A közönség meglepően csendes, figyelmesen hallgatják a maratoni hosszúságú beszédet. Néha egy-egy néző határozottan bólogat, így helyesel Magyar Péter mondandójára. A “Nem félünk!” és a “Ne féljetek!” jelszavak elhangzásánál viszont hallani lehet néhány füttyszót és tapsot. 



A hosszú beszéd végén vastapssal köszönnek el a politikustól, majd a csarnok kis előterében rögtön megrohamozzák a szimpatizánsok. Sokan mondanak köszönetet és gratulálnak Magyar Péternek, aki kezet fog az emberekkel, türelmesen végighallgatja a mondatójukat, és fotózkodni is beáll.

Végül a sajtó is lerohanja, mikronok hada veszi körül. Miután a sajtó kérdéseire is válaszolt, fél hat körül eltűnik. Mi is útnak indulunk, hiszen hat órakor Miskolcon folytatódik az országjárás.

Nagyjából fél óra elteltével már a miskolci Generali Aréna körül keringünk az autóval. Sehol sem találni már parkolóhelyet, tömve az utca is. De nem csak mi jártunk így. Rengeteg autós köröz még a környező utcákban parkolót vadászva.

Épp a főbejárat felé sietünk, ahol már senki sincs, amikor meglátjuk, hogy több készenléti rendőr is a hátsó bejárat felé tart. Mi is arra vettük az irányt. Egy kordonnal elzárt részen nagyjából 15-20 ember ácsorgott. A helyi sajtó szerint Magyar Pétert várták. Aztán pár perc elteltével megjelent egy szürke autó, és rögtön kiderült, hogy a várakozó emberek valójában ellentüntetők. Válogatott szidalmakat kezdtek ordítani, amint meglátták az autót, amiben sejtésük szerint Magyar Péter érkezett.

A kisebb “zavargás” után végül mi is bementünk. Az aréna kicsivel több mint a fele telt meg, a hangulat már akkor sokkal pörgősebb volt, mint Szerencsen. A színpadon éppen Nagy Ervin állt, aki kezdetektől fogja támogatja Magyar Pétert. A politikus is ott volt már, oldalt állt. Az emberek lelkesen tapsoltak, hangosan helyeseltek Nagy Ervin beszéde alatt. A színész után Tarr Zoltán, a Tisza Párt egyik EP-képviselője lépett a színpadra. Beszéde után pedig Nagy Ervin felkonferálta Magyar Pétert. A tömeg rögtön vastapssal, hangos füttyögéssel fogadta a politikust.

A beszéd itt is rendkívül hosszú volt, a közönség viszont sokkal aktívabb, hangosan helyeseltek, és többször is tapssal szakították félbe Magyar Péter beszédét, aminek a végén pedig többet állva tapsolták meg a politikust.

Végül Nagy Ervin kért még szót, jelezte, hogy énekelni szeretne. Felcsendült a Tavaszi szél vizet áraszt című dal, a színészhez pedig nemcsak a közönség, hanem Magyar Péter és a Tisza Párt helyszínen lévő politikusai is csatlakoztak.

A szerencsi eseményhez hasonlóan Magyar Péter itt is hosszasan beszélgetett és fotózkodott a szimpatizánsaival. Többen ajándékkal is készültek, volt, aki közös képekből összeszerkesztett plakátot is vitt magával. Magyar Péter ezután ismét a sajtóhoz fordult, és még nagyjából egy órán át válaszolt a kérdésekre, adott interjúkat. A csarnok közben szépen lassan kiürült, és a Tisza Párt molinóit is lebontották.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”
Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.


„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET: