SZEMPONT
A Rovatból

Hiába fizettek volna, nem adtak ki nekik lakást

Senki nem adott lakást egy családnak, mert két gyerek is volt. Egy civil szervezet segítségével lesz hamarosan új otthonuk.
Neuberger Eszter írása az Abcúgon, fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2018. június 11.



Az elszabadult albérletárak és a fizetésképtelenné váló kisgyerekes albérlőktől rettegő tulajdonosok korában egy átlagos munkás-család alól is bármikor kicsúszhat a talaj, ha hirtelen új albérlet után kell néznie.

Erre példa János és Irén története, akiknek senki nem volt hajlandó kiadni a lakását, mihelyt megtudták, hogy két gyerek is költözne bele.

A családok átmeneti otthonában meghúzódó család hamarosan a Habitat for Humanity jóvoltából egy felújított szociális bérlakásba költözhet Budapest egyik külső kerületében, de egyértelmű, hogy az övék egy szerencsés eset: mindegyik szülőnek van munkája, és a válság nem zilálta szét őket.

Kissé megszeppenten, egy zacskóból meggyet majszolgatva ül egy sörpadon egy hétéves kislány, Leonetta, miközben idősebb testvére, a 11 éves Lacika egyik iskolai barátjával beszélget, és az illető kissrác biciklijét nézegetik.

Közben Leonetta és Laci szülei egy felújítás előtt álló, jelenleg a szerkezetéig bontott lakást járnak be. Ha minden jól megy, ezév végétől ez lesz az otthona a négyfős családnak.

A szülők, János és Irén, valamint a gyerekek nincsenek egyedül, az udvarban tucatnyi munkavédelmi sisakos, egyenpólós önkéntes várja, hogy az építkezés vezetője elmagyarázza, mi lesz ma a csapat feladata.

A Habitat for Humanity Magyarország “Második Esély” programjának egyik helyszínén járunk, egy újpesti, önkormányzati tulajdonú szociális bérlakásban, amit a lakhatási szegénység felszámolására törekvő civil szervezet újít most fel a családnak.

Fotó: Magócsi Márton

Az ő történetükből jól látszik:

ma Magyarországon – illetve Budapesten – mennyire könnyen kicsúszhat a talaj még egy teljesen átlagos munkás-család alól is, ha egyszer valamiért új albérlet után lesznek kénytelenek nézni.

Két gyerekkel? Szó se lehet róla!

Irén és János egy teljesen átlagos pár, 13 éve élnek együtt, élettársak. Világ életükben Budapesten laktak, és bár mióta elkezdték közös életüket, több albérletet megjártak már, soha nem kerültek még olyan csapdába, mint amiben már lassan másfél éve vannak. A fedél nélküliség – és így a gyerekek akár csak ideiglenes elvesztése – még soha nem került ilyen közelségbe, mint mostani élethelyzetükben.

Az egész úgy kezdődött, hogy az újpesti albérletet, ahol már 8 éve laktak, a tulajdonosa 2016 őszén eladta a fejük fölül, nekik pedig két hónapot adott, hogy kiköltözzenek – magyarázza János és Irén, akikkel az építkezés helyszínén, szintén egy sörpadon ülve beszélgetünk.

“Hiába kerestünk két hónapon keresztül albérletet, sehol nem kaptunk. Mindig az volt a kifogás, hogy két gyerekkel nem tudják kiadni”

– meséli tapasztalatait János, majd hozzáteszi: a sok sikertelen próbálkozás után már annyira tartottak tőle, hogy szétszakad a család a lakhatási gondok miatt, hogy már a számukra irreálisan magas áron kiadó lakásokat is hajlandóak lettek volna kivenni, csak valahogy oldódjon meg a lakáskérdés. Az egyiknél, egy hetedik kerületi lakásnál 160 ezer plusz rezsi lett volna a bérleti díj, plusz 2 havi kauciót kellett volna fizetni. A tulaj végül arra hivatkozva nem adta ki a lakást, hogy

egy gyerek még oké lett volna, kettő már nem.

Eredetileg persze jóval alacsonyabb árfekvésű lakásokat kerestek: 80-90 ezer plusz rezsiért, de ebben az árkategóriában csak elutasítással találkoztak.

“Mivel mindketten folyamatosan dolgozunk, egy rövid átmeneti ideig biztosan tudtuk volna fizetni a drágább albérletet, ha ezzel kijöhettünk volna a csávából” – magyarázza János, hogyan logikázott akkoriban.

Nem maradt más, mint az átmeneti szálló

Miután a kiköltözési határidő utolsó napjáig sem sikerült lakást találni, a kis család, jobb ötletük nem lévén, Irén egyik rokonához költözött, aki már akkor is két gyerekkel elég szűkösen élt egy szoba-konyhás lakásban. Irén, János és a gyerekek mellett ráadásul akkoriban költözött oda Irén idős édesanyja és az ő testvére is, így

a telet kilencen vészelték át egy egészen kis lakásban.

Tavaszra tarthatatlanná vált ez a helyzet, albérletet pedig még mindig nem találtak, így Irén kénytelen volt a kerületi családsegítőhöz fordulni. Jánosék féltek ettől a lépéstől, mert tudták: ha a gyermekvédelem úgy látja, hogy a gyerekeket veszélyeztetik a lakhatási problémák, annak az is lehet a vége, hogy a kicsiket kiemelik a családból.

Fotók: Magócsi Márton

Utólag azonban mindketten úgy értékelik, jó döntés volt onnan segítséget kérni, a négy fős család ugyanis a várakozásaikat – és az általános tapasztalatokat – meghazudtoló gyorsasággal kaptak helyet egy újpesti családok átmeneti otthonában (csáo), ahová – egy épp felszabadult négyfős szobába – tavaly március közepén be is költözhettek.

“Négyen laktunk egy 16 négyzetméteres szobában, és igen, elég sok szabályt kellett betartani az otthonban, de ezek olyan alapszabályok voltak, amit otthon is betartanál. A gyerekek estére le legyenek fürdetve, fél nyolckor vacsorázzanak, hogy nyolc után már legyenek lefekvésre készen. Ez a szabály otthon is megvolt.”

– magyarázza János.

“Minket ezért nem viselt meg, mert hasonlóképpen éltünk” – teszi hozzá Irén. A szülők inkább attól tartottak, hogy a gyerekek hogy fogadják majd az új helyzetet, de hamar kiderült, ezzel nem lesz semmi baj. Az otthonban lakó többi gyerekkel úgy összebarátkoztak, hogy az új lakásba költözéskor nehezen fognak majd elbúcsúzni tőlük.

61 négyzetméter, ami csak az övék

Jánost és Irént az újpesti csáo vezetője – akit János csak Laci bácsiként emlegetett – ajánlotta a Habitat munkatársainak, a szervezet ugyanis a a lakhatási szegénységben élőkkel dolgozó szociális szakemberek véleményére hagyatkozva választja ki a Második Esély lakhatási program kedvezményezettjeit.

“A kiválasztásnál praktikus szempont, hogy a segített családoknak legyen annyi bevétele, hogy a – bár nyomott, de mégis valamiféle bérleti díjért – használt lakást fenntartsák. Aki más módon nem tudná megoldani a lakhatását, mert vagy nincs olyan kapcsolati hálója, vagy nem lehetséges, hogy a piaci albérlet-szektorba visszatérjen, az elsőbbséget élvez”

– magyarázza Farkas Boglárka, a Habitat for Humanity kommunikációs menedzsere, akivel a helyszínen beszélgettünk. A családok átmeneti otthonában dolgozó szakembereknek szerinte jó rálátása van arra is, hogy melyik család áll az önállóságnak és az önellátó képességnek olyan fokán, hogy képesek legyenek önálló háztartást vezetni.

Az is fontos kritérium, hogy egy-egy felújított önkormányzati bérlakásba olyanok költözzenek, akik már korábban is a kerületben laktak: így János és Irén fiának, az ötödikes Lackónak sem kell majd iskolát váltania, sőt, egyik legjobb barátja lakik majd a család szomszédjában. Leonetta pedig ősztől ugyanabba az iskolába járhat majd, mint bátyja.

Az önkormányzat pedig kap egy kompletten felújított bérlakást

János karbantartóként, Irén takarítóként dolgozik jelenleg. Stabil, de nem túl magas jövedelmük mellett nagy segítség, hogy csak 12 ezer forint plusz rezsi lakásköltséggel kell majd számolniuk, így félretenni is tudnak majd, hogy amint tudnak, saját lakást vehessenek. Addig is, a most újjáépülő lakás 61 négyzetmétere bőven elég lesz arra, hogy a gyerekeknek külön szobája, a szülőknek saját hálószobája, és egy szép nagy fürdőszoba is elférjen benne.

Fotó: Magócsi Márton

A lakás a felújítás után is az önkormányzat tulajdonában marad, a Habitattal kötött megállapodás alapján viszont a szervezet még 5 éven keresztül kijelölheti, hogy ki lakjon az ingatlanban – ha netán Jánoséknak előbb sikerülne saját lakásba költözniük, akkor is szociális alapon hasznosul majd az épületrész.

Mindezeket az önkénteseknek szóló eligazításon tudjuk meg, ahogy azt is, hogy egy közel százéves házról beszélünk, amit 2-3 éve nem lakott senki, annyira rossz állapotban volt. Most teljesen új nyílászárókat, hőszigetelést, új víz- és elektromos vezetékeket, fűtési rendszert, sőt új padlózatot is kap a lakás.

Nők lakhatási szegénységben

A Habitat számításai szerint

ma Magyarországon több mint négyezer ember él családok átmeneti otthonában, ebből minden második gyermek, a felnőttek kétharmada pedig nő.

Farkas Boglárka szerint ennél a számnál még sokkal többen vannak azok, akiknek szüksége lenne helyre ezekben az otthonokban – pontos számok nincsenek, de az banki adatokból tudható, hogy

122 ezer olyan család van, akik nem tudják fizetni a jelzálog-hitelüket, azaz potenciálisan bármikor az utcára kerülhetnek.

“Sokan szívességi lakhatásban, vagy rokonoknál húzzák meg magukat. Nagyon nagy probléma, hogy nincs olyan intézményrendszer, ami rajtuk segítene” – magyarázza Farkas.

Az egyedülálló nők különösen sérülékeny csoport ebben a merítésben. A Habitat látókörébe került már olyan nő, aki három fogyatékos gyereket nevelt egyedül, miután az élettársa – részben emiatt – elhagyta, de dolgoztak olyan családdal is, ahol az apa alkoholproblémái miatt vesztette el a család a lakhatását.

“Ilyenkor a férfiak általában kiesnek a családból, a nő pedig egyedül marad a gyerekekkel” – magyarázza Farkas Boglárka. De persze különösen oda kell figyelni a bántalmazó kapcsolatból menekülő nőkre is -teszi hozzá.

Ottjártunkkor a MetLife biztosító női önkéntesei – civilben közgazdász, jogász, pénzügyi és HR szakemberek – dolgoznak épp a János és Irén számára felújításra kerülő szociális bérlakáson, egy amerikai kezdeményezés a Women Build program keretében. “A program lényege, hogy női összefogással, nők segítsenek nőkön. Ezúttal egy kétgyermekes édesanyát és családját segítjük, hogy méltó lakhatási körülményekhez juthassanak egy biztonságosabb és kiszámíthatóbb jövő érdekében.” – magyarázza Tomcsa Dóra, aki civilben például compliance és risk menedzser.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: