Hann Endre: „Az a döbbenetes, hogy tényleg többsége van annak, hogy legyen kormányváltás, de hiába, hogyha 11 párt között oszlanak meg az ellenzéki szavazatok”
A Medián legfrissebb közvélemény-kutatási adatai szerint a Fidesz 400 ezer támogatót veszített idén, a teljes felnőtt népesség körében 35-ről 30 százalékra esett a támogatottsága. Ha most lennének az EP-választások, így is a szavazatok 46%-ra számíthatnának, igaz, ez 6,5%-os csökkenés 2019-hez képest.
A Fidesz gyengüléséből az ellenzék alig profitált. Míg a teljes lakosság körében a Fidesz–KDNP támogatottsága 30 százalék, a Demokratikus Koalíció 7 százalékon áll, a Mi Hazánk 7 százalékon, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 6 százalékon, a Momentum 4 százalékon, a Jobbik 4 százalékon, A Nép Pártján 3 százalékon, a Mindenki Magyarországa Néppárt 2 százalékon, a Második Reformkor, az MSZP és az LMP 1-1 százalékon, a Párbeszédnek pedig az 1000 fős mintában egyetlen támogatója sem akadt.
Mindezt úgy, hogy a megkérdezettek 65 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok, és csak 28 százalék gondolja ennek az ellenkezőjét. A Medián mérése szerint a többség csak két demográfiai csoportban tart ki a jelenlegi kormány mellett: a legalacsonyabb jövedelműek és a legkevésbé iskolázottak között. Hann Endrét kérdeztük a számok tanulságairól.
- A számok azt mutatják, hogy a Fidesz jelentős számú támogatót vesztett egy év alatt. Van arra valamilyen magyarázat, hogy ennek mi az oka?
- Közvetlen okokat nem mértünk. Arról van adatunk – és ez a jövő héten meg is fog jelenni –, hogy az emberek miket tartanak az ország legnagyobb problémáinak. Hangsúlyozom: ez nem közvetlenül vonatkozik a támogatottság változására, a Fidesz számainak csökkenésére, mert ezek az ügyek nem nagyon különböznek a korábbiaktól. Már több évvel ezelőtt is az egészségügyet, annak problémáit tartották az emberek a legsúlyosabbnak és most is. Komoly bajnak látják az inflációt, a korrupciót is, de ezek korábban is így voltak.
A világon általában mindenütt így szokott ez lenni, és korábban legtöbbször nálunk is így volt. Most annyival nehezebb szituáció, hogy egy láthatóan súlyos, már-már válságos gazdasági helyzet van. Hogy ez mennyire lesz világos a nagyközönség számára, kit tesznek ezért felelőssé, mennyire Orbánt hibáztatják majd és mennyiben fogadják el a bűnbakképzés különböző eszközeit, az a jövő kérdése.
- A legszegényebb rétegeket meglehetősen érzékenyen érinti a kormány gazdaságpolitikája. Ennek ellenére ez az egyik olyan társadalmi csoport, ahol töretlen a Fidesz népszerűsége, az a legrosszabb jövedelmi helyzetben lévők. Mi lehet ennek az oka?
- Ez valamivel talán bonyolultabb dolog: nem vagyok benne biztos, hogy őket érinti legsúlyosabban a gazdaság helyzete. Egy viszonylagos jólétből jelentősen lecsúszni súlyosabb sokk is lehet akár. A másik tény pedig – ezen már elég sokat rugóztunk a legutóbbi választás után is – hogy a kis településeken, a jellemzően legkevésbé iskolázott régiókban a legerősebb a Fidesz. Ezek rajzolódnak ki a leginkább, a regionális hatás, a jólét és az iskolázottság ráadásul össze is függ.
- A gazdasági helyzeten kívül egy másik forró téma a közoktatás. Az emberek nagy része egyet ért azzal, hogy itt súlyos hiányosságok vannak, kérdés, hogy okozója-e ez a mostani népszerűségvesztésnek.
- Itt is el kell mondanom, hogy ilyen közvetlen közvélemény-kutatásunk most nem volt, de erre azért könnyebb igennel válaszolni. Csakhogy ez azért mégsem a teljes társadalmat mozgatja meg. Az előbb nem soroltam a Fidesz választóközönségének jellemzői közé az életkort, vagyis hogy elsősorban az idősebbek között kereshetjük a stabil szavazótáborukat. Ez egy hatalmas réteg, akik közvetlenül nem érintettek az oktatásügy kérdéseiben.
Hogy ez jelenleg 2 millió, vagy annál egy kicsit több vagy kevesebb, addig majdnem mindegy, amíg az ellenzék ennyire szétforgácsolt.
- Akikre viszont már nem számíthat a Fidesz, azok az eltávozott vagy leszakadt szavazóik. Van arra nézve mérés, hogy ők merre mozdultak el? A bizonytalanok tábora vagy a szélsőjobboldal felé?
- Ez egy jó kérdés, mert mind a kettő lehet igaz valamilyen mértékben. Másrészt van egy halmaz, amit külön meg kell említeni és akár protestszavazatnak is lehet tekinteni. Már Vona Gábor vadonatúj pártjára is 1 százalék leadná a szavazatát, ott van Jakab Péter, akinek szintén valamennyit erősödött a párttá vált mozgalma, vagy például Márki-Zay Péter szintén viszonylag új pártja. Ezekhez is érkeztek új szavazatok, valószínűleg a korábban kormánypártiaktól is. De tény, hogy jelentősen erősödött ebben az időszakban a választani nem tudók és a párt nélküliek tábora – őket szokás bizonytalannak címkézni. Ugyanakkor egy részük nem bizonytalan, hanem biztosan nem fog szavazni, csak azt nem lehet még látni, mekkora részük.
- Kitérve egy pillanatra, a már szóba került kisebb és újabb pártokra. Nekik van valami komolyabb esélyük arra, hogy a következő választáson érdemi eredményt érhessenek el?
- Egy közvélemény-kutatónak ilyenkor nagyon vigyázni kell a szavaira, mert azokban akár lehet valamiféle önmagát beteljesítő jóslat is. Háromnegyed évvel a választások előtt nagyon óvatosan mondanék róluk bármit is, de tény, hogy a számok azért önmagukért beszélnek. Akik most három százalék körül vagy pláne ez alatt teljesítenek, azokról nehéz elképzelni, hogy ebben a nagyon erős versenyben jövő nyáron elérik az ötöt, jelenleg nem ez látszik.
- A legújabb adatokról szóló szerdai cikk egyik erős állítása volt, hogy a többség leváltana Orbán Viktort. Akkor mi az, ami miatt az ellenzéki pártok mégis ilyen rosszul állnak a számokban?
A legnagyobb baj, hogy nincs egy egységes kihívó, aki kormányképesnek is mutatkozik. Pillanatnyilag a DK-nak van egy ilyen erőfeszítése. Elsőre nem tűnt rossz ötletnek, hogy legyen egy árnyékkormány, ahogy például Nagy-Britanniában létezik ilyen. De mindent egybevetve az látszik, hogy ez kevés. Én itt egy nagyon erős csapdahelyzetet látok, mert nyilvánvaló, hogy minden párt a túlélésre is játszik.
- Vannak olyan pártok, akiknek élet-halál kérdés lehet ez a következő évi választás?
- Akár igen. Lehet nyugodtan neveket is említeni. Korábban elbúcsúztunk a valamikor rendszerváltó és választást megnyerő MDF-től, a velük harcban álló SZDSZ-től, a nagy hagyománnyal rendelkező, történelminek mondható Kisgazdapártról is. Ha nem kerüljük a nagy szavakat, mondhatjuk, hogy
Ez bizonyos szempontból tragikus, mert anélkül, hogy a kormányzó pártokkal kapcsolatban állást foglalnánk, az nem vitatható, hogy egy demokráciában előnyösebb lenne a váltógazdálkodás. Van még egy példa a kis pártok taktikáira. Nem tudjuk természetesen a részleteket, amik – ahogy mondani szokták – füstös szobákban, vagy hátsó helyiségekben folytak, de nagyon határozottan volt egy olyan elképzelés, hogy a két, egyébként korábban szétvált zöld párt valahogy az európai parlamenti választásokon közös listán induljon. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy még ezt sem sikerült összehozni.
- A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy az elmúlt időszak két nyertese a Magyar Kétfarkú Kutyapárt és a Mi Hazánk. Mennyire kell komolyan számolni velük a jövőben?
- A Kutyapárt többé-kevésbé jól szokott állni választások előtt, így volt ez 2022-ben is. Ugyanakkor sokszor kiderül, hogy nem könnyű ezeket az elméleti szimpátiaszavazatokat valódi szavazatra váltani. De az MKKP helyzetében benne van a magyar parlamentáris rendszerrel szembeni ellenszenv is. Valami újnak a keresése, ami kicsit más, mint amit a fentebb említett új, kis jobboldali pártok kínálni tudnak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy egyre több olyan megnyilvánulásuk van, ami azt mutatja, hogy komolyan kell őket venni. Egyelőre nem mint a Fidesz valódi kihívóját, hanem mint potenciálisan az Európai Parlamentbe bejutó pártot.
Illetve eljöhet-e az a pillanat, amikor a Fidesz számára ők is kellemetlenné válnak. Már az is meglepetés volt, hogy tavaly bejutottak a parlamentbe, azóta pedig egyértelműen a legnagyobb nyertesek, ott lihegnek a DK nyakában.
- Ha megenged egy meglehetősen általános kérdést: mi a jövő évi két választás tétje? Sárga lap a kormány felé? A terepviszonyok újrarendezése?
- Érdekes, hogy így „összevarrták” az önkormányzati és az európai parlamenti választást. Ezen lehet vitatkozni, hogy kinek a malmára hajtja a vizet – jelenlegi tudásunk szerint inkább a Fideszére, mert ők tudnak mozgósítani, és az önkormányzati választásra inkább elmennek az emberek, mint az európai parlamentire. Az EP-választás a magyartól függetlenül is rendkívül fontos. Kérdés, hogy folytatódik vagy egyáltalán bekövetkezik-e egy olyan jobbra tolódás, amelyik megerősíti a Fidesz európai pozícióját. Szerintem ez az igazán nagy tét, mert akkor egy egészen új helyzet alakulna ki, ami nagyon fontos lenne a Orbán Viktornak.
A sárga lap egy jó metafora, de nem tudom, mit tekinthetünk majd annak. Ha a Fidesz nem tudja megismételni a korábbi eredményeit, az mindenképp komoly figyelmeztetés számára. Az biztos, hogy nagyon izgalmas időszaknak nézünk elébe a nem javuló gazdasági adatokkal, a már nyíltszíni konfliktussal a kormány és az MNB között, és persze a közelgő kampánnyal, amiről nem tudhatjuk, hova fajul még.
