prcikk: Hadházy Ákos: Csak akkor nyerhetünk, ha elhiszik rólunk, hogy minden esetben lesz következménye az ügyeknek | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Hadházy Ákos: Csak akkor nyerhetünk, ha elhiszik rólunk, hogy minden esetben lesz következménye az ügyeknek

Azt ígéri, minden oldal korrupcióját vizsgálja majd, mint ahogy eddig is. De ha nem kap meg minden segítséget a leendő kormánytól, inkább visszamegy állatorvosnak.


Hadházy Ákos öntörvényű figurája az ellenzéknek. Bár a Fideszt hagyta ott a trafikbotrányt kirobbantva, majd tagja volt az LMP-nek is, igazából nem áll neki jól egyetlen párt uniformisa sem. Nem egy karizmatikus vezető, hanem megszállottja a közélet tisztaságának. Évek óta szívós aprómunkával térképezi fel a NER szövevényét. Nem meglepetés, hogy Márki-Zay Péter a korrupció elleni munkában számít rá az új kormányban. Elsősorban erről kérdeztem.

– Az ellenzéki együttműködés origója volt a rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozat. Azóta sem értem, hogy a végén miért jöttek ki az állami televízió épületéből, pár órával azután, hogy azt nyilatkozták, maradnak.

– Én ezt nem tudhatom, hiszen akkor már nem voltam bent, tudják miért, ez jól dokumentálva van. Én mindenesetre nem akartam kimenni... Ezt most mélyebben nem is kommentálnám, mivel egy kampány közepén vagyunk, most az ellenzéken belüli viták helyett sokkal fontosabb azokat azokról a problémákról szólni, amiket meg kell oldanunk.

A propagandagépezet túlereje miatt nem biztos, hogy egyáltalán nyerhető ez a választás – ez az én véleményem – akkor sem, ha 50-50 százalékra mérik az esélyeket, mert nem számíthatunk tisztességes eljárásra.

Ezért kellett volna fellépni erélyesebben a propagandával szemben, és megkérdőjelezhető, hogy helyes volt-e ilyen körülmények között is elindulni. Mások mást gondoltak erről, mint én, így elindultunk. Április 3-án este el fog dőlni, hogy kinek volt igaza, és nagyon-nagyon remélem, hogy én tévedtem. A valódi esélyeink most attól függenek, hogy ki mennyi valódi munkával segíti az ellenzéket.

– Nézzük a befektetett munkát. Jó ideje hétről hétre jelentkezik egy-egy korrupció-gyanús történettel a NER világából. Mekkora apparátus kell ezeket lenyomozni, felderíteni?

– Örülök, ha úgy látszik, hogy sokan dolgozunk ezeken az ügyeken. Sajnos ez azért nem így van. Természetesen van egy kis apparátus, akiket képviselőként alkalmazhatok. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy Horváth Andrásnak, a zöld dossziés egykori NAV tisztviselőnek tudtam így munkát adni, ő pedig nagyon komolyan végzi ezt el. Olyan ötfős csapat segíti a munkámat, de vannak, akik részmunkaidőben dolgoznak. A Facebook-posztjaimat magam írom, azt egyes ügyeknek meg velem együtt négyen járunk utána. Ha ez nagy apparátusnak tűnik, az is azt a meggyőződésemet erősíti, hogy egy viszonylag kis csapattal is már nagy eredményeket lehet elérni, ha rendesen beletesszük a munkát.

– Itt azért adatokat kell megszerezni, meg nyomozni kell...

– Bizonyos tekintetben igen, de

sokkal könnyebb dolgunk van, mint hinnék, mert olyan nyíltan történnek a lopások.

Nem kell ide fedett nyomozás, egyszerűen megnézzük, kitől mit vettek, mennyiért, kitől kértek ajánlatot stb. Más tekintetben viszont valóban nem könnyű, mert a kormány semmilyen kérdésünkre sem válaszol érdemben. Akár a törvényt is megszegve nem válaszolnak, egyszerű, konkrét kérdésekre sem. 2020 elejéig az volt a szabály, hogy az országgyűlési képviselők bármilyen állami szervhez beléphetnek szabadon. Csak felmutattuk a képviselői igazolványunkat és bemehettünk. Ezért tudtunk bemenni a tévébe is. Emiatt nem lehetett előlünk információt eltitkolni, legalábbis nehéz volt. Az is a törvényben volt, hogy segíteni kell a munkánkat. Bármit megkérdezhettünk, arra válaszolni kellett. Azonban pont a tévészékházban történtek miatt elvették ezt a jogot, annyi maradt meg, hogy a vezetőt kérdezhetem. Senki mást, csak a vezetőt. Korábban bárkit kérdezhettem. Most a vezetőt kérdezhetem, ő meg azt mondja, hogy nem. Szankció nincsen.

– Érték már komoly fenyegetések?

– Nemcsak fenyegetések, hanem "gyilkossági" kísérletek. Persze nem szó szerint. Ahogy egy, a lengyel bírók küzdelméről szóló filmben elmondja a bíró, régen lelőtték az embert. Aztán csak bebörtönözték.

Most karaktergyilkosságot követnek el. Karaktergyilkossági-kísérletet, ebben folyamatosan részem van.

Nyilván számolt az ember ezzel az elején, hogy ilyenek lesznek. Van amire számítottam, van amire nem. Amikor édesanyámékról mondtak képtelenségeket, arra például nem számítottam. Persze jönnek fenyegetések is. Magánlevélben, egészen durva hangú fenyegetések. A Fidesznek ez is egy praktikája, hogy meglegyen az a pár ezer felheccelt ember, akik adott esetben balhézni tudnak majd egy fideszes vereség esetén, erre nyilván fel kell készülni.

– Használ titkosított kommunikációs szoftvert? Például Signalt? Esetleg megnézette a telefonját, feltörték-e a Pegasussal?

– A Pegasusnak utánanéztem, az elméletileg nincs a telefonomon. Viszont nem gondolom, hogy ne lehetne bárkit is lehallgatni, megfigyelni, ha akarják. Én azt szoktam mondani, hogy vigyék el a számítógépemet, és tegyék közzé, ami rajta van. Éppen az a baj, hogy olyan hosszú az a lista, ha nem is gyűjtenék új ügyeket, a következő hetven-pár napban két-három naponta egy-egy durva ügyet be tudnék mutatni.

Sokkal nehezebb, hogy hogyan tudjuk ebben az iszonyatos zajban, amit a propagandagépezet generál, eljuttatni az ügyeket az emberekhez.

A propagandának az a lényege, hogy egyes dolgokat elhallgasson, egyes embereket meg besározzon. Igaz, hogy vannak még független helyek, ahol meg tudunk szólalni, de a propaganda olyan zajt kelt, hogy elnyomja a független hangokat. Például ha egy napig tele lehet tömni nyolcmillió ember fejét, hogy Karácsony Gergely sofőrje a buszsávban haladt, akkor reményeik szerint az a nyolcmillió ember nem azon gondolkodik, hogy Németországban feleannyiba kerül ugyanaz az olaj, mint itthon.

– Nézzünk akkor a jövőbe. Ha sikerül megnyerni a választást, tudjuk, hogy ön az elszámoltatással foglalkozó tárca nélküli miniszter lenne. Milyen jogosítványok, jogkörök kellenek ahhoz, hogy eredményesebb legyen, mint az eddigi elődei?

– Ebben a hivatalban a legfontosabbnak a kevésbé izgalmasat tartom: olyan törvényalkotási koordinációs munkát, ami olyan törvények meghozatalát segíti, amelyek megnehezítik a lopást. Az elkövetkező bűnelkövetők dolgát nehezítenénk meg, illetve az ilyen cselekmények üldözését megkönnyítenénk. De ön a kérdésében nyilván a jogi felelősségre vonásra utal, ami eddig mindig elmaradt, bár mindenki megígérte.

Azt tudjuk csinálni, ha feles többséggel nyerünk, hogy megnehezítjük Polt Péter dolgát, ha netán el akarná szabotálni a büntetőügyeket, a vádemeléseket.

Erre feles többséggel is lehet néhány jó törvényt hozni. Ami lényeges kérdés valóban, hogy ez a hivatal mit tud csinálni, hogy ezt a munkát elősegítse? Nem fog nyomozni. Hack Péter mondott tegnap valami olyasmit, hogy ez a hivatal nem utasíthatja az ügyészséget. Persze, hogy nem. Nem erről van szó.

Viszont beszámoltatni be tudja a bűnüldöző szerveket. Azt megvizsgálni, hogy egy-egy ügy miért hal el, vagy miért nem halad, azt megtehetjük.

Hogy fontos és aktuális példát mondjak: tegnap írta a 444, hogy Schadl György nyomozati anyagában azt mondja, hogy Tónival, Barbarával és Ádámmal fog találkozni, és egy harmincöt évre szóló, nagyon fontos bizniszt intéznek. Azt lehet tudni, hogy Rogán Antalt bizalmasan Tóninak hívják, felesége Barbara, Ádám meg a kabinetfőnöke. És azt is tudjuk, hogy Nagy Ádám megvásárolta ennek a korrupt végrehajtói karnak az egyik székházát, továbbá azt is, hogy Schadl Nagy Ádámnak intézett egyetemi vizsgákat.

Én úgy gondolom, ha egy ilyen telefonhívást látnak, hogy Antal, Barbara és Ádám beszélgetnek egy harmincöt éves nagy bizniszről, akkor az a minimum, hogy a nyomozóknak el kellene indulni azon a nyomon, hogy itt miről van szó. Ezt azonban, tudtommal, nem csinálták meg. Például egy ilyen hivatalnak az ilyesmit tisztáznia kell, és lehet is.

Tehát egy beszámoltatási jogot szeretnénk, hogy a nyomozó hatóságokat beszámoltathassuk. És ha azt látjuk, hogy egy ügy elakad, valamivel probléma van, javaslatokat tehetünk, hogy mit tegyenek, és persze személyi javaslatokat is a miniszterelnök úrnak, és akkor még ott van a nyilvánosság. Polt azért tudja jelenleg a dolgokat így vinni, mert biztos benne, hogy semmi információ nem megy ki.

Ezen kívül, bár nyomozni nem fogunk, de teljes betekintési jogkört kérünk, hogy az összes állami dokumentumba betekinthessünk. A nyilvános adatbázisok alapján jelenleg is sok mindent meg tudunk nézni, de sok mindent nem tesznek fel. Például a szerződéseket, ha fel is rakják, sokszor a már nem publikus mellékletekbe rejtik a lényeget. Ha megbíznak valakit rendezvényszervezéssel mondjuk, és odaírják az összeget, ez nem elégséges, hogy megállapítsuk, sok-e vagy kevés, amit a szerződés tartalmaz. A mellékletben van ugyanis, hogy milyen rendezvényt, milyen paraméterekkel kell csinálni. Ez a releváns információ most általában hiányzik.

Ha meglesz a teljes betekintési jogkörünk, akkor biztosan sok minden ki fog még derülni.

Meggyőződésem, hogy nem lesz olyan nehéz a munkánk, mert a NAV, a rendőrség kötelékében is maradtak tehetséges, elhivatott munkatársak. Ha ellehetetlenítik őket, megkötik a kezüket, akkor nyilván nincs kedvük a munkájukat végezni. Ezért fontos, hogy olyan szabályozást hozzunk létre, ami segíti a munkájukat. Például, amit többször elmondtam: egy nyomozó engem kért meg, hogy egy céghálózatot nyomtassak ki az Optenből és küldjem el neki. Az Opten évi nyolcvanezer forintos szolgáltatás, de a rendőrségnek nincsen előfizetése rá. Ők jelenleg ugyanerre az eredményre, ami itt csak egy egérkattintás, csak többnapos, esetleg egy hónapos manuális munkával juthatnak. Ha csak ezt az Opten előfizetést megkapják a rendőrök, már a sokszorosára növelhetjük a hatékonyságukat.

– Tizenkét év nagy idő, el is évültek már fontos ügyek. Szokás olyan jogi technikát alkalmazni, amikor az igazságszolgáltatás valami miatt akadályoztatva van, akkor az akadályoztatás idejére az elévülés szünetelését mondják ki utólag. Gondolkoznak-e ilyen megoldáson?

– Fontos kérdés ez, mert a legeslegdurvább esetek, amikor a legkevésbé voltak óvatosak, azok zömmel a 2014 előtti időszakban történtek. De pont 2013-ban, lányos zavarukban hoztak egy olyan törvényt, amivel eléggé meghosszabbították a bűnszervezetben elkövetett korrupciós ügyeknél az elévüléseket, lehet, hogy abban bíztak, hogy ezután majd nem fognak ilyeneket csinálni, de azért bőven lettek azóta is ilyen cselekmények. De a bűnszervezetben elkövetett korrupciós cselekményeknek eleve elég hosszú volt az elévülése. De azért néhány esetnél lehet probléma.

Itt van az Elios-ügy. 2012-13-as. Ott már lehet ilyen gond. Én azt mondom, ezek az ügyek elkezdenek újra ketyegni, amikor valaki aláírja ezeknek az ügyeknek a lezáró dokumentumát. Olyan durván lezárt, vagy megtagadott nyomozások vannak, ahol számomra nyilvánvaló, hogy aki azt a lezáró határozatot aláírta, az hivatali visszaélést követett el.

Nagyon sajnálom, de az a rendőr, aki ebbe belement, meggyőződésem, hogy törvényt szegett. Őket meg kell keresni, a felelősséget vállalni kell érte. Csak akkor úszhatja ezt meg, ha vagy egy olyan papírt hoz, hogy akkor ő nem volt beszámítható, vagy megmondja, hogy ki utasította erre.

– Lapul-e az ön fiókjában olyan dosszié, amelyben nagy nevek vannak, ami szimbolikus ügy lehet a NER lebontásában?

– Vannak még nagy ügyek, nagy nevek is, de a választás nem ezen fog múlni. Például a Völner-ügy, ami igazából Völner-Schadl-Rogán ügy. Ennek olyan leágazásai vannak, hogy egy normál országban megbukna a kormány azonnal. És nem arról lenne a szó, hogy meglesz-e a Fidesz ötven százaléka, hanem, hogy egyáltalán meglesz-e a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalék. Itt annyi ügy van, hogy az ember arra gondol, hogy nem tud bemutatni egy nap ötöt.

Viszont az az igazság, hogy nemcsak a nagy ügyek vannak. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nagyon megértik, amikor kis falvakban a húsz-harminc, vagy százmilliós csalásokat bemutatom. Arra jön a legtöbb reakció. Hogy ez náluk is így van. Ők is ismerik.

És már mutatnák a következő ügyet. Sajnos azt kell mondanom ilyenkor, hogy nem tudok mindenhova eljutni, mindent feltérképezni. Ott helyben kell nekik ezeket bemutatni. Csak beszélni kell róla. Egy kicsi faluban könnyebb elterjeszteni az igazságot.

– Ezek a gazdasági ügyek. De vannak politikai ügyek is, például Safarov vagy Gruevszki ügye, ezeket is kivizsgálják majd?

– Valóban, nem ennek a hivatalnak lesz az ügye, de van számos durva ügy, amit meg kell nézni. Erre viszont teljesen alkalmasak a parlamenti vizsgálóbizottságok, amelyeket a Fidesz szabotált a kormányzása alatt, de ha van szándék ezek működtetésére, akkor ott ezeknek utána lehet járni.

– Már elmondta, hogy azért nem árulja el előre, milyen törvényekkel teszik lehetővé az elszámoltatást, nehogy a Fidesz bezárja ezeket a kapukat. Ezt értem. Viszont tesznek-e az ellen, hogy az ellenzék köreiből ne szivárogjon információ a Fidesz felé? Tesztelik-e a rendszert, hogy nincs-e szivárgás?

– Nézze, az interjú elején elmondtam, miért nem akarok ezzel most foglalkozni...

– Ezt értem is, nem is arra vagyok kíváncsi, kik a beépített emberek. Simán az érdekel, hogy tesztelték-e az összetartást? Információkkal, hogy kiszivárognak-e. Régi konspirációs technika.

– Ez fontos kérdés, van is róla véleményem. De hadd legyen jogom most, mivel választási kampány van, nem ezzel foglalkozni nyilvánosan.

– Nem tart-e megszervezett zavargásoktól?

– Megtörténhet. A románoknál, amikor fellépett a korrupcióellenes ügyészség, akkor voltak ott is ilyen próbálkozások. Nem voltak sikeresek, nem tudtak megmenteni minisztereket, miniszterelnököket a felelősségre vonástól. Ilyenkor már nyilván nem lesz abban a helyzetben a Fidesz, hogy ezeket a tényeket elhallgassa. Persze lesz ilyen próbálkozás, de nem hiszem, hogy megállítaná ezeket a folyamatokat.

– Ha egy éven belül nem sikerül áttörést elérnie, akkor lemond?

– Amit vállalok, azzal nagy felelősséget vállalok. Nyilvánvalóan csak akkor vállalom el, ha látom az esélyét, megkapom azokat a jogköröket, azt a parlamenti támogatást, amivel esélyem van megcsinálni. És csak addig szabad csinálni, amíg az ember látja, hogy van erre esély. Ez nagyon fontos. Konkrétan ezen még nem gondolkoztam el.

Ha azt látnám, amire szerencsére eddig nincsenek jelek, hogy nem kapok meg ehhez a munkához az új kormánytól minden támogatást, akkor nekem nem kell ragaszkodnom ehhez.

Én nagyon szeretem az eredeti szakmámat, és akkor folytatom azt.

– Ha fordul a világ és elkezdi a munkát, akkor is ugyanezzel a lendülettel dolgozik majd, ha az akkori kormánypárt köreiben bukkan korrupcióra? Ha esetleg próbálnának nyomást gyakorolni önre?

– Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy az elmúlt években volt több olyan ügy, ami az ellenzéket érintette, és ezeket megmutattam. Például Kispesten többet találtam, mint a propagandasajtó. Ezekben tettem is feljelentést, az ellenem indított polgári pereket megnyertem. Vagy a harmadik kerületi alpolgármester ügyében az OLAF-nál is tettem bejelentést, az OLAF már le is zárta azt az ügyet. Tóth Csaba ügyét is megmutattam. Ez természetes. Csak akkor nyerhetünk, ha elhiszik rólunk, hogy minden esetben lesz következménye az ügyeknek. Ha ezt nem hiszik el, akkor nem fogunk nyerni. Ez ilyen egyszerű.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Orbán Viktorban túl nagy volt a mohóság, és amikor rosszul megy az embereknek, akkor ez duplán, triplán visszaüt
Orbán Viktor 16 éve nagyon gyorsan felszámolta azokat a független intézményeket, amelyek a hatalmát korlátozták volna. Az emberek azonban sokáig megengedőek voltak, és csak fokozatosan értették meg, milyen rendszerben élnek. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Amikor Orbán Viktor 2010 április 25-én, a választás éjszakáján este bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, nem is titkolta, hogy rendszert akar építeni, nemcsak új kormányzati ciklust kezdeni. Ennek ellenére a társadalom többségének csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá, hogy mindez nemcsak retorika, hanem program. Lett új médiatörvény, alaptörvény, választójogi törvény, sorra került a közoktatás, a bírók jogállása, és sorolhatnánk tovább. A politika iránt nem érdeklődők sokáig beérték a viszonylagos gazdasági prosperitással, nem törődtek az egyre nagyobbra hízó oligarchákkal. Ami igazán figyelemreméltó teljesítmény volt, hogy miközben az intézkedésekkel a felső, vagyonos réteget hozták helyzetbe, a szavazóbázisukat az alsó rétegekből bővítették ciklusról ciklusra.

Mi adta a rendszer stabilitását, és mikor indult el a rezsim hanyatlása? Egy esetleges Fidesz-vereség elindíthatja-e a párt MSZP-sedését? Somogyi Zoltán szociológussal folytatjuk korszakértékelő beszélgetéseinket.

— Ha ezt a 16 évet akarjuk végigvenni, mi volt a startpont? Milyen állapotban volt az ország, a pártok és a társadalom 2010 áprilisában, amikor Orbán Viktor bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét?

— A legjobb szó talán a várakozás. Gyurcsány Ferenc utolsó időszakának kapkodása és szétesettsége nemcsak az ellenzéki szavazókat, hanem a kormányoldalt és az egész közvéleményt is megrendítette. Elveszett róla az a kép, hogy modern, nyugatias, kormányzóképes figura, aki valami újat hoz. Orbán Viktor erre az igényre jelentkezett be: azt ígérte, hogy egészen más politikát csinál. Ebben valódi szociális követelések is megjelentek, elég a szociális népszavazásra gondolni. Az üzenet mindenesetre az volt, hogy valami új kezdődik. És ezt némi iróniával mondom, mert 16 évvel később mintha hasonló helyzet állna elő, csak most Orbán Viktor van Gyurcsány Ferenc szerepében.

— Sokan, még a Fideszt nem pártolók közül is azt mondták, nem is baj a kétharmad, mert legalább meg tudnak valósítani régóta halogatott dolgokat.

— Igen, erről nagy vita folyt, és a liberális értelmiség egy része is helyeselte akkor Orbán kétharmadát. Babarczy Eszter szerkesztett is erről egy vitakötetet, érdemes megnézni, kik szerepeltek benne.

A liberális értelmiség számos tagja is azt gondolta akkor, hogy helyes, ha Orbán Viktor kétharmadot szerez.

Szerintem ez egy védhetetlen pozíció, mert nincs olyan helyzet, amikor örülni kell annak, hogy valaki teljesen kontroll nélküli hatalmat szervez magának, olyan alkotmányozó többséget, amelyhez senki másra nincs szüksége. Az alkotmány elvileg a nemzet közös normarendszere, nem egyetlen párté. Már korábban is volt kétharmad Magyarországon, de az koalíciós kétharmad volt: két eltérő irányzatú párté, belső törésvonalakkal. Azonban akkor Horn Gyula például négyötödöt szeretett volna a kétharmados döntések mögött látni, vagyis az ellenzéket is bevonni. Orbán Viktor másként gondolkodott: úgy tekintett a kétharmadra, mint kizárólag a saját politikai felhatalmazására, és ennek megfelelően is használta.

— A magyar alkotmányos rendszer a torzító választási rendszer miatt eleve magában hordozta a kétharmad lehetőségét, ami 1994-ben már ki is derült. Nem az alapító atyák hibája volt, hogy ezt megengedték?

— Az alapító atyák hibája az volt, hogy a térségben egyedülálló módon kétharmados parlamenti többséggel bármit meg lehet csinálni. Nehéz ezt kezelni, mert ha nagyon eldől a politika egy irányba, annak komoly gyakorlati következményei lehetnek. Láttunk koalíciós és személyes kétharmadot is. Az országot most az nyomja, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag kontrollálatlan hatalmat gyakorol, és megtörténhet, hogy április 12-én erre nemet mond az ország.

— Akkor jöhet egy arányosabb választási törvény?

— Az akkor jöhet, ha kétharmadot szerez a parlamentben egy új erő, amelyik ezt a döntést a saját sikerének kellős közepén meg akarja hozni. Ebben van a bizonytalanság jelenleg: miért is gondolna arra, hogy változtasson azon a rendszeren, amelyik kétharmadot csinált neki?

— Amikor Orbán Viktor bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a társadalom számára mikor vált világossá, hogy itt valami egészen más kezdődött el?

— Ezt nehéz egy ponthoz kötni.

Az emberek fokozatosan értették meg, milyen rendszerben élnek. Amíg a problémák nem gyűltek össze, a közvélemény megengedő volt.

Orbán nagy szerencséje az volt, hogy az első időszakban a világgazdaság is kedvező volt, jöttek az uniós támogatások, sokan érezték úgy, hogy valamivel jobban megy nekik. Ilyenkor kevésbé kérdeznek rá arra, mit tesz a hatalom a közpénzekkel. Ez akkor fordult meg, amikor a gazdaság már nem ment jól.

— Ez a Covid után történt?

— Igen. Addig a választók sok mindent eltűrtek, amíg a saját életükben nem érzékelték a romlást. Ez 2022 őszétől következett be érezhetően, amikor az újraválasztott Orbán-kormány kemény megszorítást hajtott végre, majd 2023-tól következett a rekordinfláció.

— A rendszer kiépítése szempontjából mik voltak azok a lépések, amelyek valóban NER-ré tették ezt a rendszert?

— El kellett foglalni a közjogi intézményeket: az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, az ügyészséget, az Állami Számvevőszéket, vagyis mindazt, ami korlátot jelenthet. Ez gyorsan meg is történt.

Megváltoztatták az igazságszolgáltatás struktúráját: megszüntették a Legfelsőbb Bíróságot, és a hivatalban lévő legfőbb bírót eltávolították. Ilyen nem volt Európában sehol, hogy hivatalban lévő főbírót fosztanak meg a tisztségétől.

A hivatalt is eltüntették, lett helyette a Kúria. Orbánnak az a modell kellett, hogy mindenhol ő legyen. Kicsit úgy kell elképzelni, mint az NB I-et: persze ott is vannak egymással versengő csapatok, de a miniszterelnöknek az tetszik, ha minden csapat valahogy a NER-hez köthető. Gyakorlatilag nincs verseny, mert minden csapat ugyanazon tulajdonosi kör alatt játszik. Körülbelül így nézett ki az elmúlt időszakig a politikánk is.

— Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ennek az egyik legfontosabb pontja a médiatörvény volt?

— Nem feltétlenül ezzel kezdeném, de a média kulcsterület volt. Orbánék azt hitték, hogy a nyilvánosság teljes tere elfoglalható az állami médiával és a felvásárlásokkal. Ebben fontos szerepet játszott az is, hogy az MTI ingyen adta a híreket, és ezzel szétverte a korábbi hírügynökségi piacot.

Az volt az elképzelés, hogy a rádiók és tévék mindenütt az állami hírügynökség anyagait használják, és a propagandahírek uralják a teret. Csakhogy ezt benézték.

A nyilvánosság szerkezete megváltozott: közösségi média, új médiacsoportok, véleményvezérek jelentek meg. Ma már nem lehet teljesen elzárni az embereket az információtól.

— Végül mi volt az a társadalmi bázis, amire Orbán fel tudta építeni a „centrális erőtér” modelljét?

— Orbán társadalomképe szerint minél több kiszolgáltatott helyzetű választó van, annál stabilabb a kormányzás.

Nem a polgári Magyarország megteremtése lett a cél, hanem a kontrollálható választóé, aki függ az államtól.

Ezt két irányból építette: a legszegényebb rétegek és a nyugdíjasok felől. Mindkét csoport erősen államfüggő, ezért politikailag is mozgósítható. Ugyanezt a logikát terjesztette ki a gazdaságra is: minél több vállalat, minél több kulcspozíció kötődjön hozzá, és alattuk minél több ember függjön a rendszer fennmaradásától. Ez az orbáni modell, és ez kifejezetten a polgárosult ország ellentéte.

— Furcsa ellentmondás, hogy miközben a Fidesz milliárdosok pártjává vált, és a középosztályt támogatta például az adópolitikájával, mára a „melósoktól”, az alsóbb rétegektől várja a hatalom meghosszabbítását. Hol csúszott ez el?

— Az első ciklusokban a munkaalapú gazdaság logikája részben meg is valósult: papíron azok kaptak, akik dolgoztak. De a legalsóbb rétegeket is ebbe a keretbe húzták be a közmunkával. Így elviekben ők is dolgozó emberekké váltak, valójában viszont kiszolgáltatottá a helyi polgármestereknek és vezetőknek. A kettő nem zárta ki egymást: lehetett egyszerre beszélni munkáról és építeni a politikai függést.

A polgárság erősítése önmegtartóztatást kívánt volna: azt, hogy minél többen tudjanak az államtól független gazdasági pozíciót építeni.

Orbán ehelyett inkább az állam közvetítésével terelte maga alá az embereket. Ugyanakkor a gazdasági fellendülés éveiben kiépült egy másik világ is, főleg a városokban, ahol sokan kevésbé függtek az államtól. Ez a választási eredményeken is látszott: Budapesten és az egyetemi nagyvárosokban egyre erősebb lett az elégedetlenség az orbáni modellel.

— Ennek ellenére 2022-ben kétharmaddal nyerték a választásokat.

— 2022 rendkívüli helyzet volt. Még nem volt gazdasági válság, de bejött a háború rémképe, és Orbán egy rendkívül gyenge ellenfelet kapott Márki-Zay Péter személyében, aki ügyetlenül belesodródott abba a narratívába, hogy háborúpárti. Ráadásul a mögötte álló ellenzéki pártok egymást és a saját miniszterelnök-jelöltjüket is fúrták. Ez most nem állítható elő ugyanígy.

— Vajon a terv része volt-e, hogy tömegeket szegénységben és kiszolgáltatottságban tartva épít magának bázist, vagy csak melléktermék?

— Ezt tőlük kellene megkérdezni, de a struktúra ezt mutatja. Egy országban sokszor nem az ideológia a döntő, hanem az, milyen hatalmi szerkezet épül ki. Magyarország régóta küzd azzal, hogy a politikai elit inkább függésben tartja azokat, akik nem részei a hatalomnak. Orbán Viktor esetében ugyanez látszott:

ő a kormányzás kényelmesebbik útját választja.

Ez már a szociálisnak nevezett népszavazásnál is látszott. Amikor azért kampányolt, hogy ne kelljen 300 forintos vizitdíjat fizetni, már csak az volt a kérdés, hogy amikor ő kormányoz, akkor is ebbe a kényelembe akarja-e helyezni az országot. Hogy jó-e ha az embereknek nem kell semmilyen kényelmetlenséget vállalniuk azért, hogy változás történjen, inkább lépésről lépésre, lassan süllyedjen minden egyre lejjebb? Vagy az élére áll a változásoknak, és azt mondja, hogy mostantól nem így fogunk élni, hanem megpróbálunk egy minőségibb életszervezést kialakítani, és ebben gyertek velem. Orbán Viktor az előbbi utat választotta, azt a kényelmes megoldást, hogy nem nyúl bele az érzékeny területekbe. Az egészségügybe, oktatásba csak annyiban nyúlt bele, hogy centralizálta azokat. Az pedig azért kellett neki, mert akkor a közbeszerzési gyakorlat is centralizált lehetett. Itt nagyon-nagyon sok pénzről beszélünk, amit Orbán magához közel tudott húzni.

Csakhogy, ha egy rendszer rossz, rosszul működik, és nem nyúlunk hozzá, akkor évekkel később még rosszabbul fog működni.

És ezt láttuk az összes állami szolgáltatáson: annyira lerohadtak az elmúlt időszakban, mert nem foglalkoztak velük, nem voltak a politika homlokterében, hogy ez már egyre feltűnőbb lett. Egyre több olyan hír jött ki a nyilvánosságra, amelyik érintette azt, hogy ezek az állami szolgáltatások nem működnek. Orbán kényelmes volt, miközben persze fülkeforradalmat hirdetett. A forradalomból körülbelül annyit állított elő, hogy majdnem minden állami intézménynek megváltoztatta a nevét, hogy ebből a leggiccsesebbet és legízléstelenebbet mondjam, az állam által centralizált dohányboltok is megkapták a Nemzeti Dohánybolt nevet.

— Van egy ilyen mondás, hogy az egészségügy és az oktatás területén a kivéreztetés tudatos döntés volt. Lehetséges ez?

— Teljesen logikus. Rövid távon hasznot hoz, hosszú távon viszont romlást. Most ezt látjuk: az elmúlt négy évben az embereknek nem lett jobb, inkább rosszabb lett. Ebből jött az elégedetlenség, és ezzel együtt az a felismerés is, hogy a 16 év alatt nem történtek olyan nagy pozitív változások, mint amit a rendszer saját magáról állított.

— Számomra érthetetlen, ami az egyházak körül történik. Hogyan sikerült ezt a keresztény kurzust felépíteni egy alapvetően nem vallásgyakorló társadalomban?

— Sok ember keresi a hitét, a politikai kereszténység erre kínál keretet. De amikor mindezt állami pozícióból hangsúlyozzák, érdemes szkeptikusnak lenni, és megnézni a gyakorlati okokat is. A rendszerváltás után nem volt ügynöknyilvánosság egyházügyben sem, vagyis nem történt valódi szembenézés. Emellett az egyházak speciális költségvetési és adózási helyzete is sok előnyt kínál az állammal kötött megállapodásokban. Cinikusan hangzik, de itt is érdemes azt kérdezni: milyen egyszerű gazdasági érdekek húzódnak a háttérben? Ettől még az ideológia fontos: Orbánnak szüksége van arra, hogy patriótaként és keresztény-nemzeti vezetőként határozza meg magát. Vegyük ebből a patriótát. Ez egy ideológiai szerep, még akkor is, ha teljesen üres, ha tartalmilag nézzük. Mert a patrióták európai közössége nem létezik,

mindenki máshol és máshogy patrióta.

Andrej Babiš például Csehországban soha nem menne az Európai Unió ellen, a Le Pen-i Nemzeti Tömörülés teljesen mást gondol az orosz-ukrán konfliktusról, mint Orbán. Nem is működnek együtt igazán a patrióták az Európai Parlamentben, mert össze-vissza szavaznak. De ettől még az az ideológia, hogy ő patrióta, fontos neki, mert ha nem mondaná, akkor azonnal szétesne a kormányzása. Így az is, hogy keresztény-nemzeti politikát visz, szintén egy nagyon fontos ideológiai alap, ami azért megfogja a választókat, és ezzel bent tartja a politikában az orbáni megoldást.

— Nem kerülhetjük meg a korrupció kérdését sem. A központosított hatalom eszköz volt ahhoz, hogy később haveri kapitalizmust építsen, vagy menet közben jött meg az étvágy?

— Azt nem tudhatjuk, mi volt a fejében. Kívülről annyi látszik, hogy

a miniszterelnök a szűk családi körnek és a barátainak juttatta a fél országot, és ezt nem is különösebben rejtegette.

Ehhez persze kellett a kontrollintézmények kiiktatása. Orbán a Simicska-konfliktusban követett el hibát. Simicska úgy érezte, hogy megállapodott Orbán Viktorral: a miniszterelnök viszi a politikát, Simicska meg a gazdaságot, tehát a gazdasági szereplőkre Simicska Lajosként nagyon fontos hatással kell, hogy legyen. Orbán meg úgy érezte, hogy Simicskának inkább őt kéne szolgálnia, nem mellérendelt szereplőként kellene működnie. Megszabadult Simicskától, emlékszünk a G-napra. Akkor Orbán Viktor úgy érezte, hogy most átvette Simicskától a gazdasági pozíciók kialakításának a szerepét miniszterelnökként, tehát a politika mellett ez is az övé már. És eldöntötte, hogy még egyszer egy Simicska-helyzetet nem állít elő, ezért a nagyon szűk baráti kör, sőt, a család lesz az, aki megkapja a közvagyont.

Az, hogy ennyire közel húzta magához ez a területet, hogy ennyire látványossá tette saját családjának a gazdagodását, illetve, hogy a gyerekkori barátja lett Európa és a világ egyik leggazdagabb embere, nagyon-nagyon látványos visszaélést mutatott.

Megtehette volna, hogy ezeket a gazdasági pozíciókat 20-25 olyan szereplőre rakja át, akik nem azonosíthatóak be ennyire Orbán-közeliséggel. És akkor máshogy nézne az ország ezekre a gazdagodásokra. Orbán Viktor itt komoly hibát követett el. Túl nagy volt a mohóság. És amikor rosszul megy az embereknek, akkor ez duplán, triplán visszaüt.

— A külpolitikai fordulat is hiba volt? Hiszen mára teljes elszigetelődéshez vezetett.

— Inkább onnan kezdeném, hogy Orbán Viktort erős politikai szereplőnek tartják Európában és Amerikában. Ezt elérte. Az más kérdés, hogy mire megy vele. Ahogy Trump kívülről hozzájárult ahhoz, hogy Európa összezárjon, Orbán belülről bontotta a szövetséget azzal, hogy állandóan az akadályozó szerepben lépett fel, nem mellékesen az orosz érdekeknek megfelelően. Nem tudhatjuk, mi áll pontosan Orbán Putyin iránti elköteleződése mögött, miközben nem tesz jó neki, hogy így beszél az Európai Unióról, amelyet a magyarok többsége továbbra is támogat. De az biztos, hogy ez a politika is afelé tolja Európát, hogy erősebben szervezze meg saját egységét, miközben egy többsebességes Európa kialakulását is katalizálja: kitaszítja a perifériára azt, aki szembemegy vele - így Orbánt és vele együtt minden magyart is.

— A gyermekvédelmi botrányból kinőtt egy új politikai erő, aminek a gyors felemelkedését a gyenge gazdasági teljesítmény is táplálta. Most, két héttel a választások előtt, ott tartunk, hogy nincsenek se kül-, se belpolitikai sikerek, csak egy rendeleti úton kormányzó, monolit hatalom. Hogyan jutottunk idáig?

— Sok tényező vezetett ide. A négy évvel ezelőtti, 2000 milliárd forintos osztogatás segített megnyerni a választást, de olyan inflációt is rászabadított az országra, amit már nem tudtak kezelni. Az ebből fakadó elégedetlenségből született meg a Tisza, és erre épült rá Magyar Péter. Orbán most is azt hitte, hogy az osztogatás újra működni fog, de nem így lett: nem hozott plusz szavazót, sőt lehet, hogy rontott a helyzetén. Ez arra utal, hogy a választók tanulnak. Ezt mutatják egyes, korábban fideszes társadalmi csoportok, például vidéki kis- és középvállalkozók, akik ma már nem támogatják az Orbán-rendszert. Közben zajlik a generációváltás is:

a 30 év alattiak körében már nagyon alacsony a Fidesz támogatottsága. Az elmúlt 16 év alatt belépett egy új szavazói nemzedék, és ez sok mindent megváltoztat.

— Beszéljünk a végjátékról. Hogyan kezelne egy vereséget egy ilyen típusú vezető?

— Nem szeretnék jósolni, mert fogalmunk sincs, valójában hány szavazót vesznek meg, és ez döntő lehet. Az viszont nagyon nem mindegy, mit látunk majd az eredményben. Ha a Fidesz magabiztosan nyer, akkor az ország jelentős része letargiába zuhan, Orbán pedig viszi tovább ugyanabba az irányba az országot. Ha Magyar Péter nyer, az sem mindegy, hogyan: ha csak szűken, Orbán minden lehetséges akadályt elé tesz; ha viszont magabiztosan, akár kétharmad nélkül is, egy ideig biztosan a Tisza elképzelései formálják majd az országot. A kérdés csak az, hogy ki is Magyar Péter valójában, és mit kezdene ezzel a helyzettel. Orbánnak 2010-ben megvolt a lehetősége, hogy egészen más országot építsen. A nagy kérdés most az, hogy Magyar Péter mit kezdene egy hasonló történelmi eséllyel.

— Ha a Tisza Párt valóban meghatározó győzelmet arat, elképzelhető a Fidesz „MSZP-sedése” a következő években?

— A modell ott van előttük. Simán lehet, hogy egy nagy Tisza-győzelem után a Fidesz lejtmenetbe kerül, és megindul egy ilyen MSZP-sedés. Nagy kérdés lesz, hogy vereség esetén bárki felveti-e Orbán Viktor felelősségét.

— 2006-ban már egyszer láttuk.

— Akkor ezt főleg mellékszereplők tették, akik később visszaemelődtek a rendszerbe. Most az a kérdés, hogy lesznek-e vezető fideszes politikusok vagy maga a politikai közösség, amely megszólal Orbán felelősségéről.

— Más kérdés, hogy egy Orbán nélküli Fidesz szerintem nem sokáig maradna egyetlen párt.

— Valószínűleg nem. De az is kérdés, hogy egy Orbánnal működő Fidesz mire lenne még képes. Megmaradna-e az Európában megszokott, 10 százalék körüli szélsőséges pártok piacán, vagy vissza tudna-e még valaha térni a hatalomba. Könnyen lehet, hogy ezzel az Orbán Viktorral ez már akkor nem lesz lehetséges.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Felföldi József megüzente Orbán Viktornak: A választást is ezért fogja elveszíteni a Fidesz
A Quick Milk szívószálak gyártója, a Facebookon fejtette ki véleményét a miniszterelnöknek. Az üzletember szerint a 16 évnyi kormányzás alatt annyira megrendült a bizalom, hogy a magyarok már a valós veszélyeket sem veszik komolyan.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 07.



A Quick Milk szívószálak gyártójaként ismert debreceni üzletember egy friss Facebook-posztban szólította meg Orbán Viktort, reagálva a Török Áramlat gázvezeték körül kialakult helyzetre és a kormányzati kommunikációra.

Felföldi József a bejegyzés elején leszögezte, bár vannak fenntartásai, nem ért egyet azokkal a véleményekkel, melyek szerint a miniszterelnök a gázvezeték elleni állítólagos szabotázzsal egy olyan vészhelyzeti állapotot készítene elő, amivel elhalaszthatná a választást. Szerinte a valódi probléma ennél sokkal mélyebb.

„Hanem az a szégyen, hogy 2026 tavaszán Magyarország és a magyar nemzet itt tart. Hogy egy lyukas garast nem ér annak az embernek a szava, aki több mint 30 éve részese a közéletnek, és aki 16 éve vezeti ezt az országot” – fogalmazott.

Az üzletember szerint Orbánék 16 év alatt annyit hazudtak, hogy a magyarok már senkinek nem hisznek, a miniszterelnöknek pedig végképp nem. Ez a fajta bizalomhiány a választás előtt a felmérésekben is megmutatkozik.

Felföldi valósnak tartja az energiaválság fenyegetését, de úgy látja, a hitelesség hiánya miatt a társadalom már a reális veszélyt sem veszi komolyan.

„Áll a nemzet egy nagy fenyegetés előtt, egy – szerintem valós – fenyegetés előtt, mert igen, akármennyire is nem akarnak vele szembenézni az emberek, jön az energiaválság, és ez sorsokat, életeket fog átírni. Szóval állunk ezzel a nagy fenyegetéssel szemben, közben akár az is lehet, hogy valaki valóban a stratégiai infrastruktúránkat akarja tönkretenni, de mi, magyarok már egy ilyen helyzetben sem tudjuk komolyan venni a veszélyt, mert nem hiszünk magának” – írta.

„És az a helyzet, Orbán úr, hogy a választást is ezért fogja elveszíteni a Fidesz” – magyarázta.

Az üzletember szerint a „legnagyobb szégyen” Orbán Viktorra nézve az, hogy sokan csak azért szavaznak majd Magyar Péter pártjára, mert „el akarják takarítani” őt és a „belterjes társaságát”. Ezt a vélekedést támasztja alá az a friss kutatás is, amely szerint a választók egy szűk relatív többsége már alkalmasabbnak tartja a TISZA Párt vezetőjét a miniszterelnöki posztra.

Felföldi József a bejegyzését egy személyes, Orbán Viktornak címzett mondattal zárta: „De Önnél még az ördög is vonzóbb választás lenne a szavazólapokon.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András a Vance-látogatásról: Ha az ellenzék támogatása „guruló dollár” volt, akkor az amerikai alelnök kampányvizitje dolláreső?
A Momentum alapítója szerint az amerikai alelnök látogatása nyílt beavatkozás a magyar belpolitikába. A politikus párhuzamot vont az ellenzéket korábban ért külföldi finanszírozási vádakkal.


Fekete-Győr András, a Momentum alapítója a választás előtt öt nappal, kedden kemény hangú Facebook-posztban bírálta Orbán Viktort J. D. Vance amerikai alelnök budapesti látogatása miatt. A politikus szerint a vizit nyílt külföldi beavatkozás a magyar választásba.

Fekete-Győr a bejegyzésében felszólítja a miniszterelnököt, hogy ne merje többet a szájára venni a szuverenitás szót, mert szerinte az amerikai alelnök látogatásának egyetlen célja, hogy „egy nyílt és szégyentelen külföldi beavatkozási kísérlettel” biztosítsa Orbán Viktor újraválasztását.

A politikus szerint ha az ellenzék támogatása „guruló dollár” volt, akkor „az amerikai alelnök mostani, nyíltan a Fidesz-maffiát támogató kampányvizitje micsoda? Dolláreső?”

A poszt apropóját az adta, hogy kedden az amerikai alelnök Budapestre érkezett, ahol közös sajtótájékoztatót tartott a miniszterelnökkel. Itt Vance kijelentette, azért jött, hogy segítsen, amennyire csak tud. Később az MTK Sportparkban tartott közös nagygyűlésen Vance telefonon felhívta Donald Trumpot, aki a vonalban méltatta Orbán Viktort.

Fekete-Győr a posztjában kettős mércével vádolja a kormányt, felvetve, mit tett volna a Fidesz, ha 2022-ben, napokkal a választás előtt Kamala Harris látogat Budapestre, hogy Márki-Zay Pétert támogassa. Szerinte ebből a kormányoldal „véget nem érő koncepciós eljárásokkal” tarkított boszorkányüldözést rendezett volna a „magyar állam megpuccsolásának vádjával”.

A kormányoldal ezzel szemben a látogatást egy új, patrióta szövetség részeként értelmezi. A közös nagygyűlésen Orbán Viktor a magyar-amerikai kapcsolatokat „aranykornak” nevezte, és egy új európai „rekonkviszta” elindításáról beszélt.

Fekete-Győr azt állítja, a miniszterelnök a politikai túléléséért cserébe keleti és nyugati érdekeket egyaránt kiszolgál, és zárt ajtók mögött „kisegérként” ajánlkozott Vlagyimir Putyin szolgálatára.

A politikus a posztjában egy, a Bloombergre hivatkozó külföldi lapokban megjelent hírre is utal, amely egy állítólagos, tavaly októberi, kiszivárgott Orbán–Putyin-telefonhívásról számolt be.

A külföldi beavatkozás vádját erősítheti a Washington Post cikke is, amely szerint a szorosnak ígérkező választás előtt a magyar miniszterelnök mind Trump, mind Putyin támogatását maga kérte.

A bejegyzést Fekete-Győr azzal zárja, hogy a miniszterelnököt egy „rettegő, a hatalmához az utolsó pillanatig görcsösen ragaszkodó politikusbűnözőnek” nevezi. Azt írja: „Ezt be is fogjuk bizonyítani most vasárnap, amikor a szavazófülkékben végleg pontot teszünk az ön kétszínű, nemzetrontó maffiaállamának a történetére! 5 nap, és vége a dalnak.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Wáberer György váratlan videója: Április 12-e sorsdöntő dátum, arról fogsz dönteni, hogy Európához akarsz-e tartozni vagy az oroszokhoz
A Waberer's International alapítója és volt kormánybiztos egy kedden közzétett videóban szólította meg a választókat. Az üzletember 2023-ban távozott a kormányzati pozíciójából, miután Tiborcz István kivásárolta a cégéből.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 07.



A választási kampány hajrájában Wáberer György, a Waberer’s International alapítója és volt kormánybiztos egy kedden közzétett videóban állt a nyilvánosság elé, új keretbe helyezve az április 12-i szavazás tétjét.

„Arról fogsz dönteni, hogy Európához akarsz-e tartozni vagy az oroszokhoz.”

Az üzletember a videóban a részvételre buzdított, mondván: „A fiatalok jövője a tét, ezért menjünk el mindannyian szavazni! Derüljön ki végre a többség akarata. Ne maradj közömbös!”

A megszólalás súlyát növeli, hogy

Wáberer 2023 februárjáig a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztos volt.

Megbízatása nem sokkal azután szűnt meg, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István kivásárolta a Waberer’s Internationalben lévő részesedését.

Wáberer üzenete éles ellentétben áll a kormányzati kommunikációval, amely a választást a „béke vagy háború” kérdéseként mutatja be.

A meglepő választási "coming out-ra" a két oldal vezetői is reagáltak. Orbán Viktor egy Győztes csapat feliratú képet helyezett el a videó alá magáról és J.D. Vance-ről, Magyar Péter pedig nemzeti színű szívecskékkel értékelte a posztot.


Link másolása
KÖVESS MINKET: