SZEMPONT
A Rovatból

„Ha valakit bántanak, akkor nem hogy mer, de tud is majd segítséget kérni” - új, jól működő gyermekvédelmi törvényt alkotnának az áldozatok és a szakemberek

Ivák Bencét hét éven át zaklatták gyerekként. A kedden megtartott első gyermekvédelmi kerekasztal egyik kezdeményezőjét arról kérdeztük, minek kellene változnia, és mennyi esélyt látnak erre.


„Kedves túlélő! Elsőként hozzád szeretnénk szólni: tudjuk, hogy milyen nehéz ez a teher, amit cipelsz. Szeretnénk, ha tudnád, hogy ez nem a te szégyened. Ami most történik, az nincs rendben, és azért dolgozunk, hogy te bátran beszélhess. Ne félj felemelni a hangod, ne félj kiállni magadért, mert igazad van. Veled vagyunk, nem félünk” - így kezdődött hat gyerekbántalmazást túlélő felhívása, amelynek nyomán az Országos Közös Akarattal közösen megszervezték az első gyermekvédelmi kerekasztalt.

A bicskei gyermekotthon korábbi lakója, Pop Mert, a gyerekként hét éven át zaklatott Ivák Bence, egy máig hivatalban lévő politikus áldozata, Kozma Lilla Rita, és a papok által molesztált Hodász András, Pető Attila és Pion István már korábban névvel és arccal vállalták a történetüket, most pedig összefogtak, hogy szakértők és civil szervezetek segítségével

egy működőképes gyermekvédelmi törvényt dolgozzanak ki, és a pártok konszenzusával a parlament elé vigyék.

Dialógus a gyerekekért néven kedd délután rendezték meg a VDSZ Benczúr utcai székhelyén az első gyermekvédelmi kerekasztalt. Herczog Mária a kerekasztalt követő sajtótájékoztatón azt mondta, most fantasztikus lehetőség nyílt, hogy elinduljon egy olyanfajta társadalmi párbeszéd, amiben mindenen érintett aktivizálódhat. A tervekről Ivák Bencével, aki az Elmondhatom Alapítvány alapítójaként, és persze áldozatként vesz részt a munkában.

– Azt gondolnám, hogy aki abúzusban érintett volt, az inkább menekül az egésztől, dehogy akar ő ezzel még aktivistaként tovább foglalkozni.

– Talán a menekülni szó egy kicsit erős, de értem a felvetést, és azt gondolom erről, hogy vannak a gyógyulásnak stációi. Én nagyon sokat dolgozom a gyógyulásomon, és elmondhatom, hogy már előrehaladott állapotban vagyok, ezért is, és valószínűleg a habitusomból fakadóan is nem félek beszélni erről. Ráadásul az is motivál, hogy nagyon sokaknak tudunk ezzel most segíteni.

– Meg lehet ebből gyógyulni?

– Egyedi esetekről beszélünk, hogy kivel mi történt, milyen sűrűséggel, milyen intenzitással, hány éves korban, nem kisebbítve vagy nagyobbítva ezzel bármelyik bántalmazás tényét és módját. Ugyanakkor azt gondolom, hogy

nem lehet ebből meggyógyulni, de jó esetben meg lehet tanulni együtt élni vele.

– Milyen stációkon, megy keresztül az, aki elszenved valamilyen bántalmazást gyermekkorában?

– A saját tapasztalatomra tudok hagyatkozni. Először van a felismerés, utána egy nagyon hosszú önhibáztatás következik. Ezután még hosszabb szégyen, aztán szerencsés esetben egy segítségkérés, még szerencsésebb esetben meg is érkezik a segítség. Közben folyamatosan a szégyen és az önvád. Utána jó esetben következik a terápia, és ha egy sikeres terapeutát talál az ember, akkor elindulhat egy gyógyulás, ahol már jöhet annak a felismerése, hogy ez nem miattam van, nem én vagyok a rossz, nem az én szégyenem, és méltó vagyok én is arra, hogy méltóképpen éljek.

– Ön most már a terápiánál tart?

– Igen, természetesen én is járok terápiára. És mindenkinek javaslom, hogy kezdjen el ezeken dolgozni, mert meglepődik majd, amikor talál egy jó terapeutát, hogy mennyivel könnyebben lehet élni. Mert mit csinálsz, ha fáj a fejed? Beveszel egy gyógyszert. Mit csinálsz, ha a lelked fáj? És most nem azt mondom, hogy vegyél be gyógyszert, hanem hogy azt ugyanúgy kezelni kell, ugyanúgy foglalkozni kell vele, hogy igen, itt most valamit jelez a rendszerem, fáj a hasam, szorít a mellkasom, nem tudok koncentrálni. Ez mind-mind azért kiált, hogy ott valamit tessék helyre tenni. Aki teljesen egészséges életet él, és rendben van mentálhigiénés szempontból, én még neki is javasolnám, hogy kétévente menjen el egy pszichológushoz, hogy csak nézzen rá aktuálisan, hol is tart. Milyen nehézségekkel küzd adott esetben. Ennek teljesen hétköznapi dolognak kellene lennie. Hiszen már nem azt a világot éljük, amit öreganyáink, öregapáink rendre mondtak, hogy jaj, bezzeg mi még kint kapáltunk a földön. Oké, de valószínű, kapálás közben ugyanúgy szorongtak, mint én, csak akkor még nem volt erre eszköz. Most már szerencsére van, éljünk vele.

– Mi most itt beszélgetünk a Benczúr utcában, Budapestnek szinte a kellős közepén. De nézzünk egy kicsikét messzebb. Itt könnyű itt erről beszélni, de vannak olyan tájai is az országnak, ahol ez még mindig elérhetetlen.

– Iskolapszichológusnak mindenhol kell lennie.

– Na, de van?

– Hát nincs. Ezért vagyunk itt most, hogy emberek, tessék figyelni, és tessék fejleszteni magatokat, és követeljétek ki a rendszertől azokat a minimumokat, amiket ki kell, hogy a mindenkori Bencék sokkal könnyebben nőjenek föl, és nem úgy, ahogyan például én.

– Jelenleg az iskolapszichológus, a fejlesztő pedagógus általában hiányoznak az iskolákból, illetve még alsó tagozaton csak-csak, de felsőben szine egyáltalán nincsen, és minél távolabb megyünk Budapesttől, annál inkább nincsen.

– Ezt a rendszernek kell mindenhol egységesen biztosítania, tehát egy olyan rendszert kell kiépíteni, ami rendszeresen monitorozva van, hogy tényleg úgy működik, ahogyan erre hivatott. És ez szerintem csak a nulla pont. De ha mindenhol lenne például iskolapszichológus, akkor hosszú távon természetessé válna a jelenléte és megszűnnének azok az előítéletes hangok, hogy „miért mész pszichológushoz, bolond vagy?”

– Egy jó iskolapszichológus ki fogja szúrni azokat a gyerekeket, akik még a rejtegető stációban vannak a traumáik feldolgozásában?

– Azon dolgoztunk most itt, és a következő hetekben is azon fogunk dolgozni, hogy a rendszer álljon készen ezekre a helyzetekre. Egy ilyen rendszer esetében a válaszom igen lesz. Szükséges, hogy legyenek valóban képzett szakemberek, akiknek rendelkezésére áll a megfelelő infrastruktúra, háttér, a tudás, értelemszerűen az anyagi biztonság is, egy motiváló pálya, akkor megtalálják a problémás gyerekeket, igen. Ha azt felismerjük, hogy egy olyan szociális hálót kell létrehoznunk magunk alatt, amire szükség van, akkor

ha valakit bántanak, akkor nem hogy mer, de tud is majd segítséget kérni, és tudni fogja a szakember, hogy mire kell figyelni, még ha a gyerek nem is mondja.

Mert sok esetben egyébként nem mondja, illetve nem úgy mondja, ahogyan azt mi gondoljuk. De a saját nyelvükön elmondják, és ezt a szakembernek fel kell tudnia ismerni, és egy jó rendszerben tudnia kell azt is, hogy utána hova küldje ezt a gyereket, tudnia kell, hogy ő mit tehet.

Az Országos Közös Akarat munkaterve

– De bármilyen szép tervek is születnek itt, abból nem lesz semmi, ha ezt nem sikerül elfogadtatni a törvényhozással.

– Éppen ezért történik most az, hogy megvolt az első kerekasztal beszélgetés, és a következőre várjuk a pártokat, a kormánypártot is várjuk természetesen.

Azt kértük az összes párttól, hogy dolgozzon ki egy saját gyermekvédelmi tervet,

és a következő kerekasztal beszélgetésen ezen tervekből kívánunk létrehozni egy közös asztalra letehető anyagot, hogy a döntéshozóknak lehetőségük legyen mindezt törvénybe önteni.

– És erre minden párt nyitott, jönnek, csinálják, együttműködnek?

– Beszéljünk két hét múlva erről, és akkor ki fog derülni a gyakorlatban, hogy mi történt.

Még most is várják a magyarázatot

A gyerekvédelmi kerekasztalt kezdeményező áldozatok szerint a politikának még van egy másik adóssága is. Felhívásukban ezt írják:

„A mostani, nehéz időszak sokunkban fájdalmas emlékeket ébresztett, amikor láttuk, hogy hogyan kezelik a felelős döntéshozók a rájuk bízottak ügyeit. Szeretnénk újra emlékezteti a hatalmat arra, hogy még mindig lehetnek tisztességesek és dönthetnek úgy, hogy tovább nem titkolóznak, és rejtegetik mindazt, ami történt, hanem az emberi méltóságot választják. Ahogyan az áldozatoknak is joguk van az igazsághoz, úgy a lemondott köztársasági elnöknek is joga van elmondani azt.

Ez persze nem könnyű feladat, de a legnagyobb felemelkedések jellemzően ilyen mélységekből indulnak.

Bár elhangoztak ígéretek, és látunk gesztusokat a politikai vezetés részéről, továbbra is várjuk a magyarázatot a kegyelmi döntésről, mert azt gondoljuk, hogy a bocsánatkérés mellett az áldozatok ezt is megérdemlik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
A Szőlő utcai koronatanú eddig attól félt, megölik, de most megnevezi „Zsolt bácsit” az ügyészségen
Bangó Sándor, az ügy koronatanúja, ügyvédjével együtt a következő hetekben tesz tanúvallomás-kiegészítést. A fiatalember szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy beszéljen. Azt állítja, egy másik tanú is ismeri a politikus nevét, de ő még mindig fél.


Bangó Sándor, a Szőlő utcai javítóintézet egykori lakója és az ottani bántalmazási ügy egyik koronatanúja, valamint ügyvédje, Liresits András a KlikkTv Mélyvíz című műsorában adott interjút.

A beszélgetésben Bangó Sándor arról beszélt, hogy egy kormányváltás után már nem fél annyira, ezért

kész megnevezni az eddig csak „Zsolt bácsiként” emlegetett, állítása szerint őt szexuálisan bántalmazó, a médiából ismert személyt. A következő hetekben tanúvallomás-kiegészítést tesz az ügyészségen.

Bangó Sándor az interjúban felidézte, hogy már hatévesen szexuális abúzus áldozata lett egy nevelőszülőnél, aki rendőrként dolgozott. „Csak arra emlékszem igaziból, hogy nagyon sokszor megvertek ott, akkor bezártak a szobába. Éheztettek minket” – mondta, hozzátéve, hogy a bántalmazás után egy fürdőszobában tért magához, ahol mindent vér borított.

Ezt követően rövid időre édesanyjához került, de miután az anyát és őt is bántalmazta a nevelőapa, az asszony pszichiátriára került, Sándor pedig visszakerült az állami gondozásba.

Életének egyetlen, kevesebb mint egy évig tartó boldog időszakaként egy agárdi befogadóotthonra emlékezett vissza. Később rossz társaságba keveredett, drogozni és bűnözni kezdett, így került a Szőlő utcai javítóintézetbe. Állítása szerint a drogok egyfajta menekülést jelentettek számára. „Mert ha a droghoz nyúlsz ilyen lelki állapotban, akkor elfelejtődik a minden lelki bánatod” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy mit kellett leginkább elfelejtenie, azt válaszolta: „Mindent. A bántalmazásokat, nem csak szexuális bántalmazásokat, hanem verbális, hanem testi bántalmazás, bármilyen dolgot. Mindent egyszerűen, hogy létezem.”

A Szőlő utcai intézetben a volt igazgató szexuálisan bántalmazta őt – állította Bangó Sándor. Elmondása szerint a férfi fokozatosan építette ki vele a kapcsolatot, majd az irodájában, ami egy hálószobára emlékeztetett, szexuális aktusokra kényszerítette.

A fiatalember szerint ez számára akkoriban „természetes” volt, mivel már gyerekkora óta ahhoz szokott, hogy a testét kell adnia alapvető dolgokért, például ételért cserébe. Hozzátette, a volt igazgató azt ígérte neki, hogy cserébe korábban szabadulhat.

A bántalmazás lelkileg azért sem viselte meg annyira, mert az igazgató egyfajta apafiguraként viselkedett vele. „És lehet, hogy azért nem bántott ez lelkileg. Mert kevés olyan ember foglalkozott úgy velem, mint ő. És úgy kedvelt engem, mintha fia lennék” – magyarázta.

A beszélgetés legmegrázóbb része az volt, amikor Bangó Sándor

arról beszélt, hogyan találkozott a „Zsolt bácsiként” elhíresült férfival.

Elmondása szerint az intézet pszichiátere folyamatosan emelte a gyógyszeradagját, azzal az indokkal, hogy „beteg ember” és „hangokat hall”. Egy ilyen, erősen begyógyszerezett állapotban vitték le a volt igazgató szobájába, ahol sötét volt.

Azt hitte, az igazgató várja, de egy idegen férfi erőszakolta meg. Ez az élmény sokkal traumatikusabb volt számára, mivel semmilyen érzelmi kötődése nem volt az elkövetőhöz. „Miután végzett, ez a csávó felkapcsolta a villanyt, felöltözött, és kiment” – idézte fel a történteket. Akkor még nem ismerte fel a férfit, de később a közösségi médiában meglátta, és a szeme alapján azonnal azonosította.

„Hát, azért beleég az emberbe a bántalmazója, így azonnal felismertem, miközben megláttam a szemét.”

Bangó Sándor szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy most már névvel is vállalja a vallomását. Mint mondta, korábban félt a következményektől.

„Nagy valószínűsége, ha a Fidesz lenne a kormányzáson, hogy megölne” – jelentette ki, utalva más, gyanús körülmények között meghalt tanúk eseteire.

Liresits András, az áldozat ügyvédje elmondta, hogy tavaly novemberben és decemberben már tettek vallomást az ügyészségen, de akkor Bangó Sándor még nem nevezte meg „Zsolt bácsit”. Az ügyvéd közölte, hogy egy másik tanú is tudja a nevet, de ő fél beszélni.

Most, hogy Sándor elszánta magát, már felvették a kapcsolatot az ügyészséggel, és a következő hetekben sor kerül a folytatólagos tanúkihallgatásra. Liresits hangsúlyozta a nyomozás jogi nehézségeit, utalva arra, hogy egy tanú vallomása önmagában kevés lehet. „A jogi egyetemen az első latin mondat, amit megtanítanak a joghallgatóknak, az az, hogy egy tanú nem tanú” – mondta, kiemelve a további bizonyítékok és áldozatok jelentkezésének fontosságát. Hozzátette, hogy a jogállamiság elvei szerint a tisztességes eljárás mindenkit megillet. „Még Zsolti bácsinak is kijár.”

Bangó Sándor a jövőjéről is beszélt: jelenleg két helyen dolgozik, egy konditeremben és egy autista gyerekekkel foglalkozó iskolában.

Legnagyobb vágya egy saját otthon, ahol biztonságban érezheti magát.

A lelki feldolgozásban a zene segíti a legtöbbet, és hamarosan egy tehetségkutató műsorban is szerepelni fog. „A zene nem tud becsapni téged, nem tud bántani téged. Az mindig ott van, hogyha segítségre van szükséged” – mondta. Azt is elárulta, hogy a nyilvánosság miatt sok bántó kommentet is kap, ami lelkileg megviseli. „Mert ha egy ember beszél a fájdalmairól, az nem ezt érdemli.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mikor derülhet ki a nyilvánosság számára a név, azt válaszolta: „Egy fél év maximum. Szerintem.”

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Lincselés készül” – Vidnyánszky Attila tart a jövőtől, miközben leesett az álla az NKA-s pénzosztásoktól
Vidnyánszky Attila arra panaszkodott, hogy hiába kereste Nagy Ervint. A nagy botrányt kiváltott NKA-s pénzosztásokat felelőtlennek nevezte. Úgy fogalmazott, neki is leesett az álla, milyen pénzek mentek és kiknek.


A Patriota Extra című műsorban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és L. Simon László, korábbi kulturális államtitkár beszélt a TISZA Párt várható kultúrpolitikájáról, a jobboldali kultúra jövőjéről és a Fidesz-kormány elmúlt éveinek kulturális teljesítményéről.

L. Simon László azzal kezdte, hogy rendkívül örül annak, hogy ismét lesz önálló kulturális minisztérium, mert szerinte erre nagyon régóta szükség lett volna. Úgy vélte, bár 2010-ben értette a nagy humán minisztérium létrehozásának logikáját, az utolsó ciklusban a kulturális és oktatási területek széttagolása kifejezetten rossz hatást ért el. „Az, hogy most lesz egy új, önálló Kulturális Minisztérium, az mindenképpen a terület fölértékelődését fogja magával hozni, de persze ez csak a lehetőség, ez a keret, majd meglátjuk, hogy ebből mit lehet kihozni” – mondta, hozzátéve, hogy egy református lelkész miniszterből akár még jó is kisülhet.

Vidnyánszky Attila ezzel szemben sokkal borúlátóbban fogalmazott. Azt mondta, leginkább a valós szándékokra lenne kíváncsi, mert bár a miniszter úr sok szépet mondott az ország egyesítéséről, ő egészen mást tapasztal. A Nemzeti Színház igazgatója szerint bár szépen hangzanak a miniszter szavai, ő és a környezete egészen mást tapasztal.

„Azt érezzük, hogy lincselés készül.”

Állítása szerint a színházi területtel kapcsolatban egyetlen konkrétumot sem lehet tudni, csak annyit, hogy „legyen több pénz, meg legyen igazságosabb a pénzosztás”.

Felmerült Nagy Ervin lehetséges államtitkári szerepe, és az a pletyka is, hogy a Nemzeti Színház vezetését szánhatják neki. Vidnyánszky elmondta, hogy próbált a színésszel kapcsolatba lépni. „Én Ervinnel szerettem volna beszélni. Kértem. Jeleztem bárhol hajlandó vagyok leülni vele. Egy kicsit arról a képről, ami a fejében van a jövő kapcsán. Egy kicsit a problémákról, mindenhol kosarat kaptam, és megfutamodott” – állította.

L. Simon szerint ugyanakkor képtelenség, hogy Nagy Ervin a Nemzeti Színház igazgatója legyen, mivel parlamenti képviselőként ez a pozíció összeférhetetlen.

Vidnyánszky Attila szerint a jobboldali kormányzat alatt a színházi területen komoly eredmények születtek, példaként említette a Dériné programot és a Lázár Ervin programot, amelyeken keresztül tömegekhez juttatták el a színházat.

Sérelmezte, hogy az alternatív színházak a finanszírozás hiányára panaszkodnak, miközben szerinte kétszer annyian vannak, mint a Fidesz-kormányzás előtt, és a külföldről kapott támogatásaik teljesen átláthatatlanok.

„Hogy lehet igazságosabb egy pénzosztás, ha nem tudjuk, hogy ki mennyiből és hogyan működik, és amit kap külföldről, azt miért kapja. Mit kérnek azért, hogy annak fejében, amit onnan küldenek?” – tette fel a kérdést.

L. Simon László önkritikusan megjegyezte, hogy vannak területek, ahol valóban szükség van a finanszírozási struktúra átalakítására. Tarthatatlannak nevezte például a szimfonikus zenekarok finanszírozását, ahol szerinte a fővárosban „hihetetlen mértékű túlfinanszírozás van”, míg a pécsi vagy szolnoki zenekarok alulfinanszírozottak. Kiemelte a múzeumi területen dolgozók méltatlanul alacsony bérét is, ami miatt szerinte már a régészeti feladatellátás is veszélybe került. „Ne legyünk szemellenzősek, ne tagadjuk le azt, hogy a kulturális területen óriási nagy gondok vannak” - jelentette ki.

Az interjúban szóba került a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli vita is. Vidnyánszky Attila, aki maga is tagja az NKA-nak, meglepő őszinteséggel beszélt a pénzosztásokról.

„Leesett az állam, hogy milyen pénzek mentek és kiknek mentek.”

Arra a kérdésre, hogy voltak-e felelőtlen pénzosztások, igennel válaszolt. „Különben hazudnék, tehát muszáj, hogy ezt mondjam. És olyan értelemben fáj az egész, mert az ember nevét adja hozzá” – tette hozzá.

L. Simon László ezt annyival egészítette ki, hogy a szakmai kollégiumok döntései és az egyedi támogatások között óriási a különbség. Míg a kollégiumok szakmai alapon, viszonylag kis összegekről döntenek, addig más projektek óriási összegeket kaphattak.

Miközben azt látod, hogy egy évben restaurálásra elköltünk mondjuk 150 millió forintot a nemzeti kulturális alapból, a közben Isten tudja, hogy milyen szempontok mentén egy-egy projekt kap egy-két milliárd forintot, ez nehezen védhető” – jelentette ki.

A jobboldal választási vereségével és megújulásának szükségességével kapcsolatban L. Simon László egy fontos korrekciót tett. A felvetésre, hogy a jobboldali értelmiség eltávolodott a párttól, úgy reagált:

„Fordítva, a párt távolodott el az értelmiségtől, és ez nem kis különbség.”

Szerinte a politika hibát követ el, amikor politikai lojalitást vár el a támogató értelmiségtől. Úgy látja, a Fidesz az elmúlt években úgy gondolta, a szavazatmaximalizáláshoz nincs szüksége a kulturális elitre.

„A kormánypárti politika úgy gondolta, hogy a szavazat maximáláshoz nem Vidnyánszky Attilára van szüksége, hanem Győzikére, meg erre az aranyfogú csávóra, akinek nem tudom a nevét” – mondta. Hozzátette, ha valaki megnézné a Fidesz eredményváróinak közönségét 2010-től napjainkig, azt látná, hogy a Széchenyi-díjas tudósok és Kossuth-díjas művészek „szépen lassan kikoptak”.

Vidnyánszky Attila szerint az ország lelkiségében továbbra is konzervatív és jobboldali, és ez nem fog egyhamar megváltozni. Úgy véli, a TISZA Párt szavazóinak jelentős része is jobboldali ember.

Az interjú végén a kultúra és a politika szétválasztásának kérdésére Vidnyánszky Attila egyértelmű nemmel válaszolt. „A világ legjobb butasága, aki ezt mondja, hogy szét lehet választani. Nem lehet” – szögezte le. Szerinte a művészet mindig az életről, a valóságról mond véleményt, ezért elkerülhetetlenül politikus.

„Soha ilyen szabadság a művészetben nem volt, mint most volt az elmúlt 15 évben.”

„Mert egyszerre lehet ugyanazon nagy kérdések kapcsán ilyen narratívát, meg olyan narratívát is hallani, látni például a budapesti színházi, vagy a magyar színházi kínálatban” – zárta gondolatait a kultúrpolitika kérdéskörével kapcsolatban.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Megkezdődött az elszámoltatás, a Sára Botond-ügy valójában Orbán Viktor öccséhez vezet
Az ellenzéki politikus szerint a Sára Botond főispán elleni vesztegetési gyanú egy sokkal nagyobb ügyhöz kapcsolódik. Azt állítja, a 70 ezer forintos boros ügy szálai a miniszterelnök testvérének vendégmunkás-közvetítő cégéhez vezetnek.


Jámbor András szerint a 70 ezer forintos vesztegetési gyanú, amelyben Sára Botond érintett, valójában sokkal magasabbra vezet. A politikus azt állítja, az ügy „valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet” - írja a Facebookon.

A Központi Nyomozó Főügyészség szerdán több helyen is házkutatást tartott, majd közölték, hogy Sára Botond főispánt hivatali vesztegetés elfogadásával gyanúsítják.

A gyanú szerint a fideszes politikus több üveg, összesen körülbelül 70 ezer forint értékű bort kapott jogtalan előnyként. Sára Botond szabadlábon védekezhet.

Jámbor András a bejegyzését azzal kezdi, hogy szerinte megkezdődött az elszámoltatás, majd hozzáteszi: „Nem gondoltam volna, hogy 70 ezer forint összértékű borokért viszik el az első fideszes politikust.”

„Minden idők legpitiánerebb korrupciós ügyének tűnik elsőre, hogy korábbi ellenfelemet, Józsefváros volt polgármesterét, Sára Botond főispánt 70 ezer forint értékű bor elfogadása miatt gyanúsítják hivatali vesztegetéssel.”

Ezután rátér a lényegre, és azt állítja, hogy „az ügy valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet.” Hozzáteszi, hogy sajtóhírek szerint már korábban is felmerült, hogy a miniszterelnök testvére a családi befolyást használhatta üzleti előnyszerzésre.

Jámbor három lehetséges forgatókönyvet vázol fel.

Az első szerint „Sára Botond egy hatalmas balek, akivel el akarják vitetni az ügyet a magasabb felelősök elől.”

A második eshetőségnek azt tartja, hogy „A nyomozóhatóság azt gondolja, a 70 ezer forintos bor csak a kezdet, és a további kutatások alatt több bizonyítékot fognak találni.”

Végül harmadik lehetőségként említi, hogy Jámbor szerint „azt gondolják a nyomozók, hogy Sárán keresztül el tudnak jutni felsőbb kapcsolatokig.”

Bejegyzését azzal a következtetéssel zárja, hogy az eset egyértelmű jelzés. „Mindenesetre ez most konkrét üzenet: nincs érinthetetlen ember. Orbán öccsének ügye, egy fideszes politikus 70 ezer forintos korrupciója is célkeresztben van” – írja Jámbor András.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szász János: Azzal fenyegettek meg, hogy kokaint tesznek a lakásunkba
A filmrendező egy interjúban állította, hogy két magát ügyvédnek mondó férfi fenyegette meg őt és feleségét az elutazásuk előtt. A rendező szerint a fenyegetés a NER-hez köthető, és a Gundalf-ügy után már nem lepődik meg az ilyen módszereken.


A 24.hu interjút készített filmrendezővel, aki a családjával 2021-ben költözött az Egyesült Államokba. A kivándorlásról szóló nehéz döntést azután hozta meg, hogy a rendőrség házkutatást tartott az otthonában egy a NER-től látszólag teljesen független ügy miatt, ő azonban úgy véli, az összefüggések nagyon is világosak.

Szász János szerint a családját ért öt évvel ezelőtti házkutatás volt az utolsó csepp a pohárban, ami a kivándorlás melletti döntéshez vezetett.

Az eljárás hivatalosan egy dokumentumfilm miatt zajlott, amit egy magyar orvoscsoport által szétválasztott bangladesi sziámi ikerpárról forgatott. A konfliktus állítása szerint nem az orvosokkal vagy a szülőkkel, hanem egy magánszeméllyel van. A feljelentő kilétét nem fedheti fel, mivel az illető zárt tárgyalást kért. „A neve egyébként a bírósági iratokban sem jelenik meg, mindenütt csak úgy hivatkoznak rá, hogy »az 1-es számú tanú«, persze mindenki tudja, hogy ki ő” – fogalmazott a rendező.

A filmrendező szerint az egész történet akkor kezdődött, amikor Orbán Viktor meghirdette a kultúrharcot, és egy cikkben elkezdték feszegetni, hogy ő vajon igazi magyar-e. Ezt egy korábbi, a Berliner Zeitungnak adott interjújára vezeti vissza, amelyben a magyarországi szélsőjobbos tendenciákról beszélt. Ezt követően szerinte egy folyamatos lejáratókampány indult ellene.

Amikor a Hunyadi-sorozatot forgatta volna, a kormánypárti sajtó képviselői arról kezdtek beszélni, hogy zsidó ember ne rendezzen filmet Hunyadiról.

A projekt körüli légkör annyira elmérgesedett, hogy kiszállt belőle. Ezt követte a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakítása, ahol huszonöt évig tanított. Azt mondta, minden nap őrlődött a maradás és a távozás között. „Nagyobb árulás-e, ha maradok, vagy az, ha felmondok, és cserben hagyom a diákjaimat?” – emlékezett vissza. Végül a távozás mellett döntött, és

2021. február elsején egy interjúban a chilei fasiszta rezsimhez hasonlította az SZFE megszállását, ami után öt nappal megtörtént a házkutatás. A hatósági ügyet elindító „1-es számú tanúról” annyit árult el, hogy Magyarország egyik tiszteletbeli konzulja.

Szász János elmesélt egy esetet, amikor az elutazásuk előtt egy filmbemutató után két, magát ügyvédnek mondó férfi lépett hozzá és a feleségéhez. Azt tanácsolták nekik, hogy

ha valaha még szeretnének az országban élni, „akkor ne ugráljatok az igazatokért, mert egy következő házkutatás során oda fogják tenni a kokaint, ti lesztek a drogos művészek, aztán mehettek a Jóistenhez panaszra.”

A rendező hozzátette, hogy bár korábban ezt túlzásnak gondolta volna, a Gundalf-ügy kirobbanása után már nem lepődik meg rajta. Állítása szerint három tanúja is van az esetre.

„Én azonban nem vagyok hajlandó elismerni semmit, amit nem követtem el.”

A magyar filmgyártásról szólva egyetértett azzal, hogy Andy Vajna halála egy korszak végét jelentette. Bár elmondása szerint nem volt népszerű, amikor a Vajna-korszakban filmet vállalt, ma már sokan visszasírják azt az időszakot. „Én sohasem szégyelltem azt, hogy közel álltam Andy Vajnához, azt gondolom, minden hibája ellenére az egy nagyon fontos korszaka volt a magyar filmnek” – mondta. A Vajna utáni korszakot, a Petőfi-filmet és az Aranybulla-sorozatot élesen kritizálta. Szerinte történelmi filmekre szükség van, de a tehetségnél nincs fontosabb. Úgy véli, a jelenlegi kulturális vezetés tönkretette a magyar filmet és kultúrát.

„Káel Csaba, Lajos Tamás és mellettük Vidnyánszky Attila sírba lökték a magyar filmgyártást, a filmakadémiát, a magyar kultúrát.”

Álláspontja szerint a felelősöknek nem elég lemondaniuk. „Felelniük kell. Bocsánatot kellene kérniük, és kimondani, hogy szégyellik magukat, de ezt soha nem fogják megtenni.”

A Tisza Párt választási eredményével kapcsolatban azt mondta: „Ne hülyéskedjen, halál boldog vagyok!” Elmondása szerint az első pillanattól, Magyar Péter partizános interjújától kezdve hitt benne. Lenyűgözte Magyar Péter kampánya, és a családjával az időeltolódás ellenére is hajnalban keltek, hogy kövessék az eseményeket.

Szerinte a Tisza-kormány elképesztő korszak lesz, amiben a tehetség dominál majd.

Abban bízik, hogy a lojalitás helyett újra a szaktudás lesz a legfontosabb erény. „Ha újra nyíltan, demokratikusan, szakmai elvekre épülve fog működni az SZFE, boldogan tanítanék ott, de semmi másra nem vállalkoznék” – tette hozzá.

A hazatérés kérdésére azt válaszolta, hogy valamilyen formában biztosan tervezi. Hiányzik a lánya, a hazája, a kultúrája és a barátai. Különösen fájónak élte meg, hogy a könyveit itthon kellett hagynia. „Persze, megvan minden ebook-olvasón is, de az nem ugyanaz, mint kinyitni a családban generációk óta öröklődő, rongyosra olvasott József Attila-kötetet, és érezni az illatát” – mondta.

Van egy nagy álma, amit szeretne megvalósítani: filmet forgatni Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből. Állítása szerint a film előkészületei már a végén jártak, amikor az SZFE-s felmondása után leállították a projektet.

„Nincs nagyobb vágyam, mint hazatérni, újra a saját anyanyelvemen beszélni egy olyan országban, ahol nem zsidóznak le, és nem zsidózzák le Szerb Antalt sem, és, ahol elmesélhetek egy történetet arról az útkeresésről, amelyikben mindannyian vagyunk”

– zárta az interjút.


Link másolása
KÖVESS MINKET: