Már a kisiskolások is migránsoznak – hogy jutottunk idáig és van-e kiút?

Több százan osztották meg nemrég a népszerű történelemtanár, Balatoni József (azaz Jocó bácsi) felháborodott posztját, amiben arról ír: iskolájának bejáratánál egyik reggel pártaktivisták jelentek meg, hogy ajándékot osztogassanak a tanórára igyekvő gyerekeknek.

"Szívből kérek minden politikust, párttól, világnézettől függetlenül, hogy hagyják békén a gyerekeket! Köszönik, jól vannak az ajándék nélkül is. Ne vegyék el tőlük a gyerekkorukat, ne kelljen magyarázkodni nekik, hogy miért állítják meg őket idegenek az iskola előtt, az iskolába menet!"

– fogalmazott a pedagógus. Később aztán újabb bejegyzést írt a témában, ami a probléma egy másik vetületére világít rá. Egy ötödikes osztály látszólag ártatlan feladatot kapott: saját várost kellett tervezniük. Azonban még ebbe is bekúszott a politika.

"A mi városunknak csak egy részét rajzoltuk le, ez a migráns utca, a többi titkos. Ha Soros nyer, akkor migránsokat fog betelepíteni, nekünk pedig fel kell erre készülni. Ezért van külön ilyen utca, ahol élhetnek, van boltjuk, meg mindenük, de onnan nem jöhetnek ki a migránsok. Nekik ott kell lenni és akkor nem bántanak majd minket" – mondta az egyik alig tízéves gyerek.

Jocó érthető módon nagyon kiakadt ettől. "Miért kell nekik erről, így? Miért nem lehetnek csak szimplán gyerekek??? Továbbra is kérek mindenkit, óvjuk meg őket a csatározástól, a gyűlölködéstől és mindentől, amit ma tesznek azok, akiknek nem kellene. Legyen bármilyen oldal, kérem, ne tegye!!!" – írta.

Jocó bácsi az iskola előtt

A "migráns" egyszerűen egy hívószó lett

A magyar-történelem szakos Ildikó több mint 30 éve tanít, jelenleg egy budapesti szakgimnáziumban. Ő úgy tapasztalta, a szeptemberben kezdődött tanév hozott nagyon erős változást a diákok viselkedésében.

A tananyag során többször előjön a betelepítések kérdése, például a tatárjárás után, vagy a 18. század elején, a török háborúkat követően. Amikor ez szóba kerül, most már gyakorlatilag minden osztályban migránsoznak, holott ez még tavaly ilyenkor sem volt jellemző.

Nem hatnak rájuk az észérvek se, tehát hogy egyébként nem lett volna senki, aki megművelje a földet, vagy adózzon a királynak. De Ildikó szerint valójában át se gondolják a dolgot, csak kissé dedós módon emlegetik az egészet: "Na, már akkor is a migránsok!" – mondják röhögve.

Szerinte ez a kifejezés egyszerűen hívószó lett, ami bármiféle kontextus nélkül képes érzelmeket kiváltani.

"Jó érzéssel tölti el őket, hogy legitim módon gyűlölhetnek egy csoportot, amely a kormány kommunikációja szerint alattuk helyezkedik el a társadalmi ranglétrán" – fogalmaz.

Jocó bácsi szerint is beszélgetni kell a bevándorlás kérdéséről, történelmi példákkal, hisz ez a dolog végig jelen van a történelemben. A fentiekkel egyetért:

"A gyűlöletkampány eredménye az, hogy már a legkisebbek is migránsoznak, gyűlölködnek és félnek. Ezeket lehet oldani, sőt kell is, de szerintem teljesen eltüntetni már nem lehet. Ez pedig hihetetlenül káros a gyerekekre, a fejlődésükre."

"A gimisekkel már szoktunk eszmecseréket folytatni politikai kérdésekben, de úgy, hogy minden oldalt megnézünk reálisan, pártatlanul. Muszáj erről beszélni, ha ők igénylik, nem dughatjuk homokba a fejünket. De befolyásolni őket egyáltalán nem szabad!" – fejti ki a nézőpontját.

Ildikó szerint is fontos ügyelni a semlegességre. Ő személy szerint próbál pártatlan maradni, de azt például mindig elmondja, mennyire aránytalan a Fidesz által elfogadott választási rendszer. Hogy 40 százalék körüli listás támogatottsággal kétharmados többséget is el lehet érni a parlamentben, és ez egyáltalán nem biztos, hogy rendben van így.

Iránymutatásként pedig annyit mond diákjainak: ha azt akarják, hogy minden úgy menjen tovább az országban, mint az elmúlt 8 évben, szavazzanak a Fideszre, ha viszont változást szeretnének, válasszák valamelyik ellenzéki pártot.

"A Soros olyan, mint a Pöttyös túró rudi"

Simkó Anna gyermekpszichológus szerint a probléma gyökere, hogy a pártok egyszerű reklámfelületként használják a gyerekeket. A cél nyilván az, hogy a nekik ajándékozott lufi, toll vagy bármi aztán a választójoggal rendelkező szülőnél kössön ki.

A kormány bevándorlással kapcsolatos kampányát szerinte ezért (is) a reklámokhoz hasonlóan kell értelmezni. Utóbbiról is fontos, hogy egy szülő beszélgessen a gyerekével, a kettőt pedig akár össze is lehet kötni.

Egy közelmúltbeli példa különösen tetszett neki: egy elsős kisfiút fogadott, aki azt mondta, "a Soros olyan, mint a Pöttyös túró rudi."

Először nem értette a dolgot, aztán kiderült, hogy a gyereknek az apukája úgy magyarázta el:

ez is ugyanolyan reklám, mint amikor a túró rudit akarják eladni, mondván ezt vedd meg, mert ez a finomabb. Csak itt a termék egy politikai párt.

Végső soron tényleg így van: nem sokban tér el, ha egy pártaktivista nyom a gyerek kezébe almát vagy lufit, illetve ha valamelyik szupermarketben kínálják neki a termékmintákat. Azt azonban nagyon fontosnak tartja, hogy minden ilyen esetben ott legyen egy szülő is a gyerek mellett.

"Így ki lehet kérni a jóváhagyását, akár szavak nélkül is: én biztos, hogy először mindig a szülőre mosolyognék, és ha csak egy bátorító pillantást kapok tőle, már akkor sokkal etikusabb az egész helyzet" – mondja.

Anna szerint az ilyen ajándékosztogatás aligha okoz maradandó lelki sérülést egy gyereknek, még ha nem is tudja pontosan, miről van szó. Az viszont veszélyforrás lehet, hogy mindez új teret nyithat az iskolákban egyébként is elterjedt "bullying"-nak, vagyis zaklatásnak.

"Ha a gyerek bevisz mondjuk egy LMP-s almát az osztályba, simán megkaphatja a többiektől, hogy na mi van, te nem vagy fideszes? Miért nem?" – említ egy tipikus példát, de a konkrét pártok lényegtelenek, nyilván mindig a szülő preferenciáját vallja magáénak a gyerek.

A kormányplakátok külön kategóriát jelentenek, hiszen ezeknek a félelemkeltés a céljuk, amit a kicsik kezdetleges elhárító mechanizmusai nem igazán tudják kezelni. De erről is érdemes beszélgetni velük.

Azoknak, akik kisiskolásként épphogy elkezdenek olvasni, a hagyományos reklámok mellett ez az egyik első felület, amivel az utcán járva a legtöbbet találkoznak. Nem csoda, hogy fokozottan hatnak rájuk.

Létezik egy úgynevezett világjáték-teszt, amit a pszichológusok gyakran használnak a terápia során. Lényege, hogy a gyerekeknek egy tálcán lévő homokból kell megépíteniük a saját világukat.

Egy ideje ennek során is megjelent ez a téma, a bevándorlóktól való félelem: már óvodás kortól gyakran építenek kerítést, szóba hozzák a migránsokat és Sorost, akiről amúgy nem is tudják, kicsoda, de rossz ember. Anna szerint ezzel kapcsolatban a szülők felelőssége a legnagyobb: bár a pszichológus is tud segíteni a biztonságos világkép helyreállításában, elsősorban a szülőnek kellene megnyugtatnia a saját gyerekét.

Aki otthon is folyamatosan azt hallja, hogy a világ egy veszélyes hely, ahol könnyen terrortámadások érhetnek, az nyilván szorongani fog.

"Háborús helyzetben ez a kommunikáció természetes (sőt, szükséges) volna, de Magyarországon azért még nem tartunk ott, hogy erre kelljen felkészíteni a gyerekeket. Így pedig az egész sokkal inkább káros, mint hasznos" – véli a szakember.

"A gyerek a legolcsóbb és leghatékonyabb kampányeszköz"

Az alaptézis, hogy ha egy gyerek nincs partnerként bevonva bármilyen helyzetbe, amiben éppen van, az nettó kizsákmányolás – ezt már Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a Hintalovon Alapítvány vezetője mondja. Ebben az esetben (amit tokenizmusnak hívnak) a felnőttek tulajdonképpen eszközként, tárgyként használják őt fel saját céljaik eléréséhez.

Ugyanebben a témában egy rövid videót is közzétettek:

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

Durvul a kampány, az óvodákban, iskolákban a hajszálrepedésekből is politikusok szivárognak elő....Itt az idő, hogy a barátaid is többet tudjanak arról milyen jogai vannak a gyerekeknek a...

Gyurkó Szilviát egyébként Jocó bácsi is felhívta aznap reggel, amikor megjelentek a pártaktivisták az iskolájánál, hogy mit tehetne azért, hogy elmenjenek.

"Ez egy nagyon nehéz helyzet, hiszen az iskola területén nyilván nem folytathatnak kampányt, de ha ezt az utcán teszik – ott nyomva a gyerekek kezébe bármilyen ajándékot, amit aztán bevisznek magukkal – azzal kapcsolatban nem sokat tud tenni a jog" – mondja.

Ő végül azt az állásfoglalást találta ki, hogy a dohányzás tilalmáról szóló törvényben is a bejárattól számított 5 méter még az iskola területéhez tartozik, ebből kiindulva a jelenlegi helyzetben is lehet ugyanerre hivatkozni.

Bár mint mondja, jogilag nem állt a legstabilabb lábakon ez az érvelés, a hatását megtette: az aktivisták távoztak. A választási bizottság pedig később valóban kimondta a jogsértést, azzal indokolva, hogy miután az osztogatott dolgokat a gyerekek bevitték az iskola területére, tulajdonképpen a kampány is odakerült, és ezzel megsértették az előírásokat.

Az ügy Szilvia szerint mindenesetre rávilágít arra a problémára, hogy számon kérni csak azokat a jogszabályokat lehet, amelyek például a polgári törvénykönyvben, vagy a választási- és a köznevelési törvényben vannak lefektetve. A gyermekjogok azonban sokkal komplexebbek: organikusan fejlődtek, szankció viszont nincs hozzájuk fűzve, így lényegében bárki következmények nélkül megszegheti őket.

"Eleve nem kellene jogszabályokra hivatkoznunk, amikor azt mondjuk, hogy az oktatási intézményekben nincs helye politikának, hiszen egy ideális világban ez mindenki számára természetes volna" – fogalmaz Szilvia.

A magyar valóság azonban mérföldekre van az ideálistól. Megdöbbentő, de elmondása szerint volt olyan – jelenleg is parlamenti képviselő –, aki szó szerint azt válaszolta nekik, miután elküldték számára a fenti iránymutatást:

ameddig a gyerek a legolcsóbb és leghatékonyabb kampányeszköz, ne várja el senki, hogy a politikusok önként távol tartsák magukat tőlük.

A Hintalovon Alapítvány ezzel együtt is azon dolgozik, hogy a jövő ősszel esedékes önkormányzati választásokig át tudjanak vinni valamilyen etikai kódexet az önszabályozásra.

A helyzet egyelőre nem túl biztató, leginkább a terelés jellemzi a pártok reakcióit. Amikor megkeresték őket, hogy jó lenne valami minimális konszenzus arról, mit szabad és mit nem, a válaszuk az volt: nincs központi irányítás, a jelöltek önállóan döntik el, hogyan kampányolnak.

Tehát az alapítványnak egyedileg kellene minden képviselőjelöltet megkeresni, meggyőzni őket és aláíratni velük a nyilatkozatot. Holott aligha volna irreális elvárás, hogy a pártok központi vezetése jóváhagyjon egy egységes irányelvet. Nyilván leginkább a szándék hiányzik erre.

Mi lehet a kiút? Gyurkó szerint csak az hozhat változást, ha a választók a kezükbe veszik az irányítást és egyszerűen nem szavaznak olyan politikusra, aki gyerekeket használ fel a kampányához.

Abban a pillanatban, amint megtörténik ez a társadalmi attitűdváltozás, máris nem éri majd meg senkinek a dolog.

És mi van akkor, ha egy politikus a saját gyerekeit használja fel?

Szilvia szerint ez egy még összetettebb probléma, amit a fentieknél is kevésbé tudtak eddig megkapargatni. De a helyzet legalább ennyire jól ismert: az adott jelölt azzal szeretné növelni a felé irányuló szimpátiát, hogy családja, vagy még inkább gyerekei körében fotózkodik, forgat videót, sőt extrém esetben magával is viszi őket kampánykörútjára.

Nem kérdés, hogy ez is súlyosan sérti a gyerekjogokat, azonban fellépni még nehezebb ellene. Hiszen a gyerek és a szülő között áll fent érdekellentét, holott a jogszabályok szerint éppen a szülőnek kellene megvédeni a gyerekét a hasonló helyzetektől.

Pedig a gyerek ebben az esetben sem több, mint egy szimpla eszköz a felnőtt céljainak eléréséhez. És erősen kérdéses, hogy egy ilyen szituációban a gyerek mennyire mondhat nemet, ha egyáltalán átlátja, mi történik vele.

"Erről is érdemes volna beszélni, mivel úgy tűnik, hogy a társadalom jelenleg igencsak toleráns ezzel kapcsolatban" – véli a szakértő.